Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-18 / 167. szám, csütörtök

1 ÚJ SZňFOSTÁlÄBd Segítik a szövetkezetet Ä napokban Madaron ülést tartottak a Nemzeti Front szervezetei. Az ülés az aratási és cséplés! munkák helyes megszervezésével, idejében valő és gyors elvégzésének kérdésével foglalkozott. Megtárgyalták a mielőbbi takarmánybegyűjtés problémáját is; Laky elvtárs, a HNB elnöke hangsúlyozta, hogy bár szövetkezetükben az elmúlt évekhez viszonyítva sokkal jobb a helyzet, mégis csak akkor tudja az EFSZ a tej- és a húsbeadási tervet teljesíteni, ha már most, tavasszal szénát tud biztosítani az állatoknak. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy az őszi keverék silőzása zavartalanul folyjék. Ezután Kovács elvtársnő, a Vöröskereszt elnöknője a szervezet nevében felajánlotta, hogy az EFSZ segítségére egy nagy cséplőgéphez egésznapi munkacsoportot szervez. A brigádmunkát vasárnap fogják végezni, amikor az EFSZnek leginkább van szüksége munkacsoportra. A Sokol és a CSISZ közösen vállalták, hogy 150 órát az aratási munkában, 150 órát pedig a gabonacséplésnél dolgoznak az EFSZ-nek. A HNB elnöke ígéretet tett, hogy a HNB tag/ai az aratási munkákban 200 munkaórával fogják segítem a szövetkezetet, a CSSZBSZ tagjai 400 órát, a Csemadok-tagok 50 órát, a HESZ-tagok ugyancsak 50 órát dolgoznak le a szövetkezetben. A nőbizottság tagjai 100, brigádórát dolgoznak le 8 takarmánybegyüjtésnél, 100 órával pedig az aratási munkáknál segítenek. A helyi 8.-éves középiskola 12 nyolcadikos tanulója felajánlotta, hogy 30 órát a kamillaszedésnél dolgozik. Ezáltal a kamillatáblába beosztott munkaerők egy része felszabadul, akik munkájukkal a takarmánybegyűjtést gyorsíthatják meg. A helyi pártszervezet a munka szervezésében és irányításában nyújt segítséget az EFSZ-nek. A tűzoltók sem maradnak tétlenül, ök fognak őrködni a gabonakévék fölött, hogy az esetleges tűzveszélyt idejében elhárítsák. Igy fogott össze községünk minden szervezetet, hogy a szövetkezet munkáját segítse az előrehaladást biztosítsa. * Irenka Tibor, Madar Vizsgára készülnek A Szőlőskei Mezőgazdasági Mesteriskolában vizsgára készülnek a tanulók, két évi tanulás eredményéről kell beszámolniok a június 23-án kezdődő záróvizsgán. A szőlészeti, gyümőlcsészeti szakiskola már számos kitűnően képzett szakembert adott szocialista mezőgazdaságunknak. A szövetkezetekből, állami birtokokról küldött tanulók komoly munkával készülnek a vizsgára, természetesen nemcsak a vizsga sikeres elvégzése érdekében, hanem azért is, mert az életben is helyt akarnak állni. KÁSA MIHÁLY, SzőlSske Brodzany az élen Tavaly a brodzanyi szövetkezet a második helyre került a szlovákiai takarmány begyűjtő versenyben. Ez idén is jó eredményt akarnak etérni. Május 26-án a járásban elsőnek, a kerületben másodiknak teljesítették az egész évi szénabegyüjtést. Több szövetkezet is követi a brodzanyiak példáját, köztük a Bielice-i, a Maié Uherce-i, 'pošany-i és mások. A járásban csaknem 500 mázsa kiváló szénái móijtöttek be. Ez azonban még csak egynegyede annak a mennyiségnek, amit a szövetkezeteknek az állami alapba be kell gyűjteniök. Habár a begyűjtést akadályozza az esős időjárás, mégis azon kell igyekezni, hogy minél nagyobb ütemben haladjon. Buda Ferenc, Partizánske Levél egy kis szövetkezetből Nagybáriban 1952 őszén megalakult i a harmadik típusú egységes földműj vesszövetkezet. 65 gazdaság tömörült j \ egybe 305 hektár földdel. A szö ve t ke-, i zetnek megalakulásakor nem volt nagy ( 'kapacitású istállója, sem raktára. Az-' , után kezdték építeni a sertésistállót) meg a dohánypajtát. A dohánypajtára) 1 nem volt szükség, melyből raktár lett. j Terményeket, gépeket tartanak benne, a simitóhelységből pedig a szövetkezet j irodája lett. Az építkezés folytatódott. Ma már) az említett kit épületen kívül van egy ( K—98-as istálló, egy tyúkfarm, s egy{ 500 férőhelyes juhakol. Községünkben 1953-ban csak 14 esa-j í Iád volt a közös gazdálkodás mellett, akik vállalták a közös munkát, az ( építkezést. Azóta az előrehaladás meg-j mutatta, hogy ezek az emberek vá-) lasztották a helyes utat. Ennek láttá-l ra 1957 őszén szövetkezetünk újból 51

J gazdasági egységgel bővült. Szövetkezetünkben főleg asszonyok j dolgoznak, akik fáradságot nem ismer\ ve kora reggeltől kapálják a számukra i kijelölt kapásokat, s minden munkát < rendesen elvégeznek. Egyesek az állattenyésztésben is jól! dolgoznák. Kevés azonban a férfimun- ^ i kaerő, s ha reggelenként széjjelnézünk, bizony csak négy-öt idős embert ( | meg három fiatalt látunk. Szükséges lenne, hogy azok a dol-1 gozó parasztok, akiknek két-három { hektár földjük van és más munka-S helyeken, a csernői vasútállomáson,' vagy a Kistornyai Állami Gazdaságban j dolgoznak, hazajöjjenek a szövetke-1 zetbe! Estók V., Nagybári. * Vigyázz, ha jön a vonat! Nehéz és felelősségteljes munka a vasutasoké. Sok ezer ember élete, egészsége és népgazdaságunk sok millió korona értékű vagyona megy át kezük alatt és függ becsületes munkájuktól. Dicséret és elismerés illeti azokat a vasutasokat, akik éjjel-nappal éberen örködnek posztjukon, akikbe évek során szinte beleidegződött az éberség, a kötelességérzet. Ilyen a mi vasutasaink legtöbbje. Az ő érdemük, hogy a CSKP KB határozata után egész vonalon megjavult a munka, a tervteljesítés, a személy- és az áruforgalom. Most azonban azokról akarunk egy pár szót szólni, akiknek hanyagsága fékezi a még jobb eredmények elérését, akik a munkabiztonsági előírásokat nem tartják be és ezzel nemcsak saját testi épségüket veszélyeztetik, hanem népgazdaságunk előrehaladását is fékezik. Vegyük a csernői átrakodóállomás vasutasainak munkáját. Ezen a nagy, bonyolult berendezésű átrakodó állomáson az utóbbi időben egyre javul a munka. A csernőiek nemcsak becsülettel teljesítik feladataikat, de jnár többször bebizonyították azt is, hogy érdemesek a legnagyobb elismerésre. Erről tanúskodik az első negyedévi terv túlteljesítése, a kötelezettségvállalások nagy száma. Az állomás hatalmas területén 15 kollektíva küzd a szocialista munkabrigád büszke cím elnyeréséért. A fűtőház, gépműhely, a széles nyomtávú átrakodó állomás munkásai olyan kiváló munkaeredményeket mutatnak fel, melyre büszke lehet az állomás főnöke, János elvtárs. Elismerését maga a miniszter, dr. Vlasák is kifejezte. Nemrégen ittjártakor kijelentette, hogy nem látott hazánkban még egy iiyen jól működő állomást. Le a kalappal a csernői vasutasok munkasikerei előtt. Egy dolog azonban, mint valami szépséghiba minden hónapban, minden negyedévben ott szerepel a munkasikerekkel együtt egy lapon, elcsúfítva az elért eredményeket. Ez a hanyagságbői eredő balesetek, kocsikisiklások száma, mely nemcsak a munkások egészségében tesz kárt, de népgazdaságunk fejlődését is fékezi. A szocialista rendszerben legfőbb kincs az ember. Egészsége felett éjjel-nappal orvosok százai, kórházak őrködnek, a munkás egészségének megvédésére munkabiztonsági intézkedéseket foganatosítunk, berendezéseket létesítünk. Egyesek azonban még ma is figyelmen kívül hagyják a biztonsági intézkedéseket. Mivel a csernői vasútállomásról van szó, megemlítünk néhány tanulságos esetet, amelyeknek figyelmeztetésül kell szolgálniok. Ez év április 17-én az állomás területén Kótka Gyula hibájából a tolatásnál a vasúti kocsik beleszaladtak egy veszteglő Diesel-elektromos mozdonyba. Kótka Gyula, aki 1957 ót

a állandóan mint legjobb munkás szerepel, ebben az esetben hibát követett el. Vigyázatlanságból olyan vágányra irányította a kocsin kat, amely foglalt volt. Nem tartotta be a forgalmi szabályokat és ennek eredménye 500 000 koronás kár. A súlyosan megrongált mozdonyt vissza kellett küldeni a gyárba javításra. Madár János tolató tavaly november 3-án az ügyeletes forgalmista éngedélye nélkül az egyik vágányra, amelyre személyvonatnak kellett befutnia, ráengedte a tolató mozdonyt. Csak Király László váltóőr gyors közbelépése hárította el a biztos összeütközést. Sajnos, ez számára is tragikus következményekkel járt. A vasúti kocsi kereke levágta az egyik lábát és egyik kezét. Most kórházban fekszik és soha többé nem dolgozhat egykori munkahelyén. A vizsgálatot még nerií fejezték be, nem tudják ki a hibás, annyi azonban bizonyos, hogy ezt a súlyos következményekkel járó balesetet is a felületes munka okozta. Cacara Mihály, a kisdobrai állomás forgalmistája és Stanko Sándor váltóőr súlyos szerencsétlenség okozói lettek volna, ha a személyvonat mozdonyvezetője idejében észre nem veszi, hogy a vágány, amelyre beengedték. foglalt. Sorolhatnánk tovább hasonló eseteket, kisebb-nagyobb hibákból, gondtalanságból eredő kocsi, mozdony kisiklásokat, amelyekkel a csernői állomás egyes vasutasai népgazdaságunknak nagy károkat okoznak. A múlt évi összegezés 194 594 korona kár. Ebből több mint 150 ezer korona kárt az állomás területén okoztak. Az első negyedévben 24 ezer korona kárt jelentett a forgalmi szabályok be nem tartása. Ugyancsak Kisdobrán 700 000 korona kárt okozott egy technikai okokból eredő vonatösszeütközés. 13 hernyótalpas traktor, 7 rakott vagon szétroncsolása az eredmény, de hogy mennyivel nagyobb a népgazdaságunknak okozott közvetett kár, azt nehéz lenne kiszámítani. Vigyázz, ha jön a vonat! Vigyázz, munkádra, testi épségedre, a reád bízott utasokra, az árura. Ezt az egyszerű figyelmeztetést kell minden vasutasnak mélyen gondolatába vésnie, s akkor nem lesz vonatkisiklás, baleset. Hogyan lehet például felmenteni a felelősség alól Ludovit Keller mozdonyvezetőt és segédjét, a Sp. Nová Ves-i fűtőház alkalmazottját, Jozef Udrzik vonatvezetőt, akik szolgálatuk teljesítése közben elaludtak a vágtató vonatban. Nem is vehették Igy észre a piros jelzést Borsiban és a Slovenské Nové Mesto-i állomás „tilos" jelzését. A 6581. számú tehervonat teljes sebességgel belefutott a 6413-as tehervonatba. Az eredmény egy halálos baleset és 217 ezer koronás kár. ök voltak az okozói egy családapa, Štefan Riňák vonatvezető halálának, akit családjának már senki sem adhat vissza. Az összes említett eseteket közös nevezőre hozhatjuk. Ez a közös nevező a felelőtlenség, a vigyázatlanság, a förgalmi szabályok be nem tartása, a szakképzettség hiánya, az ellenőrzés formális volta, a forgalmisták pontatlansága. A legnagyobb felelősség azonbai minden esetben a pártszervezetekre hárul. Elsősorban a pártszervezet, a szakszervezet felelős az alacsony szakképzettségért, a durva mulasztásokért, a munkások tájékozatlanságáért. Ott, ahol a pártszervezet és a szakszervezet kellő figyelmet fordít ezekre a nem kívánatos jelenségekre, ott megvan az eredmény. Aktívákon, előadásokon, a munkásokkal való szoros személyi kapcsolattal meg lehet és meg kell akadályozni a hasonló eseteket. A munkások felvilágosítása, az ellenőrző szervek következetes munkája és az is-> koláztatás megelőzhetik a baleseteket. Jól tudják ezt a csernői kommunisták. Ezért szerveztek nemrég aktívát a munkabiztonsági rendszabályok betartásáról. Csakhogy egy aktíva még kevés. Ezt a munkát naponta kell végezni. Akkor nem lesz annyi baleset, annyi kár a népgazdaságnak. Csernő csak egy állomás a kassai vasútigazgatóság hatáskörében. Ha az egésa kassai vasút tavalyi kárait összegezzük, úgy ez még nagyobb figyelmeztetés a vasutasok számára. Tavaly a kassai vasúton 31 nagy baleset, 36 durva mulasztás, és 1295 kisebb baleset, kocsirongálás, selejtmunka fordult elő. Ezeknél a baleseteknek az eredménye 9 haláleset. 28 súlyos sebesülés, 98 mozdonykisiklás, 757 kocsikisiklás és sok mozdony vagy kocsi megrongálása. A kár 1 373 700 korona. Sebesülés és baleset miatt 17 502 munkanapot mulasztottak a vasutasok. Nos, mélyen el kell gondolkoznunk az említett számok felett. Már azért is na gyon mélyen, mert ez idén sem javult, inkább rosszabbodott a helyzet.' Hisz, csak az első negyedévben 5800 koronával nagyobb volt a kár, mint tavaly egész év alatt. Ez pedig a pártszervezetek és a szakszervezetek számára komoly figyelmeztetés. A párt Központi Bizottságénak határozataiból kiindulva a kassai vasutasok komoly feladatot tűztek maguk elé a második félévre. Meg akarják gyorsítani a kocsifordulót, a tehervonatok átlagsúlyát 1020 tonára akarják növelni, meggyorsítják a kocsik ki- és berakodását és az önköltséget 13 millió koronával akarják csökkenteni. Merész terv ez, melynek teljesítése megkívánja valamennyi vasutas becsületes, pontos munkáját. Hogy ezt a célkitűzést meg is valósítsák, nagyon de na| gyon fontos, hogy a kassai vasút munkásai minimálisra csökkentsék a balesetek számát. Ehhez a csernői állomás dolgozóinak is hozzá kell járulniok. Hasz náljanak ki minden alkalmat, aktívát, gyű lést, villámújságot, hangos bemondót arra, hogy figyelmeztessék a pályán, az állomáson a tolatásnál dolgozókat, hogy vigyázz, nagyon vigyázz, ha jön a vonat! Ez a feladat nem egyszeri akció, de mindennapi teendője a szakszervezet és a pártszervezet bizottságának. Ezt követelik meg tőlük dolgozóink egészsége, népgazdaságunk állandóan növekvő feladatai. Horváth Sándor Tanulmányúton az erdők világában | A sík vidéken lakó ember, aki nem ismeri az erdők életét, máskép pen, mintakönyvekből olvasottak alapján, aligha tudja elképzelni, f mily óriási károkat okozhat az erdőkben a hegyekből legördülő lavina | s mily veszélyt jelent ennek további következménye. Egy tanulmányid ™ néhány napja alatt alkalmam nyílott mélyebben beletekinteni a természet, | az erdők, a hegyek világába, s úgy vélem, nem érdektelen, ha az olvasó t is meg tud egyet-mást a Liptói-hegyek és a Magas-Tátra „titkairól". A lavina keletkezése A Liptói-Tátra szivében vagyunk, a Ziari-völgyben, a haragoszöld fenyőerdők legközepében járunk. Ég^ benyúló, nyílegyenes fenyők, ameddig csak ellátunk. Egyszer csak vége mindennek. Mi ez, milyen játéka a természetnek? Mintha láthatatlan kezek egyszerre minden fát letaroltak volna előttünk, az előbbi szépséges tájat csupasz sziklák váltották fel. Kőszikla pusztaság, itt-ott derékbatört száraz fatövisek jelzik, hogy itt is sűrű erdő borította a hegyoldalt, de a természet játéka, a hegytetőről legördülő lavina mindent elpusztított. Am nem csupán a természet, hiszen az erdőt maga a természet is védi. Aki járt már hegyekben, megfigyelhette, hogy az erdő felső határa után, habár a hegyoldal sziklás, nem szűnik meg a növényvilág élete. Az erdő védelmezője, a törpefenyő a sziklába eresztett gyökereivel mint egy nagy zöld szőnyeg lepi el a sziklákat s a növényvilág törvényszerűségei alapján, a biológiai változások következtében (a lehulló zöld levelecskék, ágacskák megrothadnak, hosszú évek során a szikla is kopik, szétmállik) gyarapítja az erdő éltető erejét, a humuszt, a termőtalajt. Közbelép az ember Ha tehát az erdő felső határát a törpefenyő védi a természet szeszélyeitől, a lavináktól, mi a következménye, ha emberi beavatkozással elpusztítják a törpefenyőt. Irónikus, de így van: Elődeink a Magas-Tátra körzetében a törpefenyő 60 százalékát tönkretették, s így az erdők -felső határa negyedére csökkent. De miért pusztították ki e növényt, amikor a törpefenyő semminemű feldolgozásra, de még csak tüzelőnek sem alkalmas ? A hegyi falvak gazdálkodói több legelőt akartak a juhok és a szarvasmarhák részére. Mit tettek? meggyújtották a törpefenyőt, a növény kipusztult s vele együtt több esetben hatalmas erdőtüzek pusztították el nagy területen az értékes fenyőfákat. Ilyen helyen aztán nem kell sok, tavaszi olvadás idején, a csupasz hegyoldalon nincs semmi, ami megtartaná a nagy mennyiségű hótömeget, lavina keletkezik s ami útjába akad: erdő, szikla, juhakol, mindent elsöpör, semmivé változtat, tönkretesz. Sőt nemcsak azt, ami útjába akad. A vele szemben levő erdő/nagy részét is a légnyomás pusztítja el. Láttuk a lavina által letarolt helyet, de láthattuk azt is, hogy ott, ahol lavina sem volt, 5—10 hektárnyi erdőt a légnyomás tett a földdel egyszintté. Árvíz — 49 milliós kár A törpefenyő életet jelent, ahol elpusztítják a meggondolatlan, tudatlan emberi kezek, ott ezer veszély leselkedik nemcsak az erdőre, hanem a hegyoldali falvakra, sőt a távolabb eső városokra is. A fa nélküli sziklák bizony nem tudják feltartóztatni sem a lavinát, sem a hegyekből lezúduló víztömeget. A sűrű erdőben eloszlik a víz, lassan ereszkedik le a völgybe s megtölti a fürge hegyi patakokat. De megbosszulja a természet, ha a tudatlanság felülkerekedik. A 2iari-völgyben a Smrečanky folyócska árterületén az itteni lakosok évekkel ezelőtt ugyancsak a törpefenyő kipusztításával, kiégetésével akartak terjeszkedni. Azért, hogy nagyobb területen legeltethessék a jószágot, a törpefenyő 80 százalékát kipusztították. A következmény: a múlt esztendei katasztrofális árvíz nem csupán a közeli falvakban okozott óriási károkat, de a žilinai erdőgazdaságnak több mint 40 millióra becsülhető kárt jelentett. Sok-sok év munkája Ha tönkreteszi az erdőtűz, a lavina az erdőt, nemcsak azt a kárt kell tekintetbe venni, amit maga a katasztrófa okozott, bár el tudja mindenki képzelni, mit jelent 100 hektár erdőből kitermelhető famennyiség a cellulózegyártásban, az építkezéseken s egyéb iparágakban. A jövő szempontjából nézve viszont egyenesen katasztrófa. Miért? Kérdezhetné valaki, beültetik s újra lesz erdő és fa. Igen ám, de a tüz kipusztítja a fával együtt a talaj táperejét, a humuszt s évekig tart, amíg az ember a természet segítségével termővé változtatja annyira, hogy megfogamzik benne az elvetett mag, vagy a kis fenyőcsemete. S mikor lesz a mi elültetett csemeténkből irtásra kerülő erdő? Sok víz lefolyik addig a Dunán, hisz a fenyőnek 100 esztendő ls kell, mire megfelelő vastagságú lesz. Mennyi fáradságos munkába, mily nagy költségbe kerül az államnak egy-két ember tudatlansága, gondatlansága. Védjük az erdőt Talán kicsiségnek számítható dolog, ha azt mondom, kárt okoz az a kiránduló is, aki a Tátra szépségeiben gyönyörködve sétálgat a hegyi ösvényeken s közbe-közbe letép egy kis fenyőgallyat. Talán sokak előtt nevetségesnek is tűnik, mondván: ugyan, mit árthat a kis f^nyőgallyacska. Igen. így beszél az, aki csak az általa letépett fenyőgallyra gondol, de ha azt is tekintetbe venné, hogy naponta az üdülők, kirándulók ezrei járnak a kis hegyi ösvényeken s ha mindegyik csak egy kis gallyacskától fosztja meg a bokrot, a fát, mit jelent ez egy egész üdülési idény alatt?! Egészen biztos, hogy ily „kis mértékben" sem pusztítaná az erdőt az, aki megpróbálná, milyen szívós, fáradságos munka az erdősítés, milyen hosszú idő kell ahhoz, amíg a tűzvész pusztította helyeken megfogamzik, csírába szökken a mag. Sok olyan hely van a hegyekben, ahol még emter sohasem járt, mi tehát az első dolga az erdészeti dolgozóknak? A tönkretett hegyeken ösvényeket kell csinálni, majd a tűzpusztította maradványokat eltávolítani, s aztán kezdődhet meg az erdősítés. Nagy, hosszantartó munka ez. A koprovai völgyben 18 évvel ezelőtt pusztított az erdőtűz, s azóta az erdészek mindent elkövettek, hogy betelepítsék ezt a 240 hektárnyi területet. Olyan helyeken, ahol megközelíthetetlen meredek a hegyoldal, repülőgépről szórják a magot. Mennyi fáradság, mennyi nehézség s mégis mily siralmas még ma is itt a táj... Szembeszállva a nehézségekkel de az emberi akarat, a tudomány minden nehézséget leküzd. Ott, ahol "elpusztult, tönkrement a humusz, s csupán a csupasz sziklák merednek az ég felé, néhány év múlva sűrű facsemeték beszélnek majd az ember, a tudomány legyőzhetetlenségéről. Most ide is ültetnek kis csemetéket. De hogyan, ha nincs humusz, táperő, miből él a zsenge növény? Erre is gondoltak a természetbarátok, a munkájukat szerető erdészek. Kilyuggatott papírpohárkába jó táperejű földet raknak, ebbe ültetik el az igénytelen, szívós cirbolyafenyő-csemetéket, melyek megerősödve aztán a sziklák között is megélnek, szétágazó gyökereik megtalálják az élethez, fejlődéshez szükséges tápanyagokat. Valaki azt mondhatná, miért nem írok most, a szabadságok, a kirándulások idején a Tátra, az erdő, a természet szépségeiről s miért éppen a katasztrófákról. Ezekben a hetekben hajtják a pásztorok a juhnyájat, a szarvasmarha-gulyát a hegyi legelőkre. Elődeik tudatosan, vagy tudatlanságból már sok erdőkárt okoztak. Elég egy szál gyufa, vagy elhajított cigarettavég és roppant kárt okozhatunk a népgazdaságnak, S e kis figyelmeztetés nemcsak a hegyi pásztoroknak szól, hanem a kirándulóknak is, hiszen nem egy esetben a kirándulók gondatlansága folytán a tűz martalékává vált erdő minden értékével, a természet minden szépségével. Méry Ferenc ÜJ SZÖ 5 * 1959. j

.jflWäf! 8S,