Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-15 / 133. szám, péntek

A SZAKSZERVEZETEK FELADATAI a szocialista építés befejezésének időszakában František 7.

u *ka elvtárs beszámolója a IV. szakszervezeti kongresszuson Négy év múltán összejöttünk egységes Forradalmi Szakszervezeti Mozgalmunk IV. kongresszusara. Kongresszusunk értékeli a '"orradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak a legutóbbi kongresszus óta végzett nyinkáját, s egyszersmind megtárgyalja a szakszervezetekre hazánx szocialista építésében váró feladatokat. A termelőerők hatalmas fejlődést értek el a CSKP IX. kongresszusán kitűzött fő irányvonal szellemében, majd a X. kongresszusa után, mely kitűzte a szocializmus anyagi és műszaki alapja kibővítésének további feladatait. A szocialista termelési viszonyok az iparban megszilárdultak és a mezőgazdaságban is győznek. A dolgozók törekvése a népgazdaság szüntelen fejlesztésére összpontosul. A szocialista termelőerők fejlesztésével leküzdöttük a köztársaság kapitalizmus által elhanyagolt területeinek elmaradottsagät. A tervszerű iparosítás az agrárországból fejlett korszerű iparú országgá változtatta Szlovákiát. Ipara Csehszlovákia iparának oszthatatlan része. Szlovákia ipari termelésének terjedelme sokkal gyorsabban növekedett, mint a cseh országrészekben és 1958ban négyszerte nagyobb volt, mint 1948-ban. A két testvérnép, a cseh és szlovák nemzet mellett építík boldog hazájukat a magyar, ukrán, lengyel és német nemzetiségű dolgozók is a népi demokratikus Csehszlovákiában. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak a III. és IV. kongresszus közötti időben kifejtett tevékenysége elválaszthatatlanul összeforrt a dolgozó nép áldozatkész törekvésével, mely a CSKP által kitűzött feladatok teljesítésére irányult. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom a CSKP vezetésével egyre jelentősebb szerepet tölt be a szocializmus építésének feladatában. A CSKP országos konferenciája hangsúlyozta a szakszervezetek alapvető feladatát - e legnagyobb szervezet minden erejét és lehetőségét fejtse ki az új társadalom építésének befejezésére, erős gazdasági alapjának és a dolgozók egyre gazdagabb életének biztosítására —, s így ösztönzést adott az FSZM munkájának. A CSKP KB határozata „A szakszerveztek feladatairól hazánk szocialista építésében" részletesen elemezte a feladatot. A határozat utat mutatott a szakszervezeteknek, hogyan vonják be aktívan a dolgozók legszélesebb rétegeit a szocialista építésbe azzal, hogy magyarázzák meg a dolgozóknak s tárgyalják meg velük építőfeladataikat és ezek céljait, mivel a szakszervezetek — az irányítás és gazdálkodás iskolája a kommunizmus iskolája — olyan fórumot képeznek, ahol a dolgozók megtanulják a gazdaság irányítását és államuk igazgatását. Az 1956 novemberében tartott országos szakszervezeti konferencia ennek az irányvonalnak megfelelően elvül tűzte ki a szakszervezeti munka irányításának az üzemekhez való közelebbvitelét és az alapszervezetek jogkörének bővítését. A KSZT teljes ülései az országos szakszervezeti konferencia határozatából kiindulva fokozatos intézkedéseket tettek a jogkör decentralizálására a szocialista munkaverseny és egyéb tömegmunka irányításában és szervezésében, a dolgozók vállalati alapjainak költségvetéseiről való döntésben és a kollektív szerződések kötésében. Összevont egyes szakszervezeti szövetségeket. A kerületi szakszervezeti tanácsok és a szakszervezeti szövetségek kerületi szerveinek feladata is lényegesen fokozódott. AZ országos szakszervezeti konferencia után a szakszervezeti munkában egyre gyorsabban kezdtek kibontakozódni a dolgozóknak a termelés irányításában való részvétele sokoldalú formái, melyek a szocialista demokrácia elmélyítésére, népünk kezdeményezésének támogatásári és gazdag tapasztalatainak kihasználására irányulnak a szocialista építés feladatainak megoldásában. Ezek az intézkedések megfeleltek a szakszervezetek tevékenységével szemben ama feladatokkal összhangban támasztott követelményeknek, melyek a népgazdaság irányításának, t-rvezésének és pénzellátásának új megszervezéséből eredtek. Hazánk szocialista építésének új időszaka, a szocialista építés befejezéséért folytatott küzdelem időszaka a CSKP XI. kongresszusával kezdődött. A CSKP XI. kongresszusa jelentősen kihatott IV. szakszervezeti kongresszusunk előkészítésére, melyet a szakszervezetek és az üzemi dolgozók nagyfokú aktivitása jelit nzett. Csehszlovákia Kommunista Pártjának XI. kongresszusa kitűzte a népgazdaság-fejlesztés tevábbi céljait hazánk szocialista építése befejezésének időszakára. Hangsúlyozta, hogy e távlatok csak valamennyi dolgozónak a termelés és a gazdaság irányításában és ellenőrzésében való aktív részvételével valósíthatók meg. Ezt azt jelenti, hogy a szocializmus egész építésének, mint a legsajátabb történelmi feladatnak a munkásosztály és az összes anyagi és szellemi termékeket alkotó többi dolgozó ügyévé kell válnia. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, mint a dolgozó tömegek legnagyobb szervezete tevékenységével köteles teljes mértékben kifejezni és szorgalmazni a munkásosztálynak ezt a történelmi feladatát. Ezért a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom legfontosabb feladata a dolgozók tömegeinek kommunista szellemű nevelése, arra késztetése, hogy magukévá tegyék az űj, szocialista munkaviszonyt s egyre inkább szaporítsák az öntudatos szocialista építők és gazdák sorait. A szocializmus befejezése időszakában a szakszervezetekre háruló feladat történelmi jelentőségét Vlagyimir Iljics Lenin fejezte ki a szakszervezetek II. össz-oroszországi kongresszusán mondott előadói beszédében: „Egyre inkább fokozni kell maguknak a dolgozóknak részvételét a gazdaság vezetésében és az új termelés szervezésében. Ha ezt a feladatot nem oldjuk meg, ha nem alakítjuk át a szakszervezeteket olyan szervekké, amelyek a mainál tízszerte nagyobb tömegeket nevelnek, hogy azután közvetlenül részt vehessenek az állam igazgatásában, akkor a kommunizmus építését nem tudjuk befejezni". (Lenin művei 28. kötet, 446. oldal. Szikra kiadás). Az embereknek a gazdaság irányításában és az államigazgatásban való részvétele további kibővítése megköveteli, hogy a szakszervezetek helyes viszonyt alakítsanak ki az állami és gazdasági szervekkel. A szocialista állam a társadalom gazdasági és kulturális átépítésének eszköze. A népi demokratikus Csehszlovákiában a CSKP vezetésével, a dolgozó parasztsággal s a többi dolgozókkal szövetségben a munkásosztály gyakorolja az államhatalmat. A szocialista állam alapelve a demokratikus centralizmus, mely az egységes irányítás érvényesítése mellett a demokrácia legszélesebb kibontakoződását biztosítja: a dolgozók részt vesznek az állam irányításában s a politikai és gazdasági feladatok gyakorlati megvalósítását is megtárgyalják. Már a szocializmus építésének időszakában, de főként abban a szakaszban, amelyben ma köztársaságunk van, a társadalom megteremti és felhamozza a kommunizmusba való átmenetet szolgáló anyagi- és kulturális erőforrásokat. Ezért fontos, hogy a szakszervezetek már ma új erkölcsi tulajdonságú embereket neveljenek — a kommunizmus jövő építőit. A szocialista embernek ezen új erkölcsi tulajdonságai elsősorban társadalmunk forradalmi átalakulása összes kérdéseinek megoldásában való aktív részvételével alakuljak ki és szilárdulnak meg. A Forradalmi Szakszervezeti Moznalom a munkásoknak és a dol -ozó értelmiségnek, a népgazdasági ágak alkalmazottainak, az egészségügy, a tudomány és a kultúra dolgozóinak nagy hadseregét tömöríti soraiba. Míg a III. szakszervezeti kongreszszus idején 3 millió 647 ezer tagunk volt, most büszkén jelenthetjük a IV. szakszervezeti kongresszusnak, hogy az FSZM ma több mint négymillió tagot számlál soraiban. Ez bizonyítja, hogyan fokozódik a dolgozók bizalma a szakszervezet iránt, hogyan növekszik a szakszervezet tekintélye, miként szilárdul állandóan szakszervezeti mozgalmunk egysége, hogyan mozgósíthatják a szakszervezetek a dolgozók nagy hadseregét a szocializmus építése befejezésének megvalósítására. A népgazdaság örvendetes távlatainak sikeres megvalósításáért folytatott küzdelemben a közeljövőben nagy munka vár az FSZM-re. A szakszervezetek feladata, hogy a dolgozók széles tömegeit a szocialista építés befejezése nagyszabású programjának megvalósítására mozgósítsák, a dolgozók erőfeszítését harcba állítsák az állami terv feladatainak teljesítéséért és túlteljesítéséért minden üzemben, szabaddá tegyék a műszaki haladás útját, j a munkatermelékenység állandó fo• kozására, az önköltségek csökkentésére késztessék a dolgozókat. Ezt j akkor érjük el, ha elsősorban a szoj cializmus győzelmét eldöntő üzemekben nagyszabásúan kibontakoztatjuk a szocialista munkaversenyt, j mely nálunk már a szocialista épí! tés új módszerévé vált. A szocia! lista munkaversenyben megnyilvánul | népünk kimeríthetetlen kezdemétiye1 zése, magasfokú politikai érettsége, az építési feladatok mély értelmezése és az a lelkes törekvés, hogy mi| előbb megvalósítsuk hazánk szocialista felépítése befejezésének tervét. A szocialista munkaverseny egyta jobban érvényesül, mint a dolgozók ; részvételének leghatásosabb forrnáj ja a termelés irányításában. A szocialista munkaverseny bevált alapjaiból serken ki az üzemekben, | műhelyekben és munkahelyeken a I szocialista munka brigádja cím el' nyerésiért folyó verseny, mely a CSKP | XI. kongresszusa által kiváltott lelkesedés áldásos hatására született meg. A szocialista munka brigádja cím elnyeréséért indult verseny elterjedését hatékonyan elősegítette a szovjet dolgozók példája. A szovjet dolgozók ugyanis az SZKP XXI. kongresszusának tiszteletére versenyt indítottak a kommunista munka brigádja cím elnyeréséért. A szocialista munka brigádjai kifejezik a dolgozók kezdeményezését, munkásaink és műszaki dolgozóink nagyfokú öntudatosságát. E mozgalom nagy visszhangot váltott ki a dolgozók soraiban, ami felajánlásaikban, a szocialista verseny igényes útjára lépő kollektívák nagy számában nyilvánul meg. A szocialista munka brigádja cím enyeréséért folyó versenybe eddig töbo mint 3500 kollektíva kapcsolódott be. Hazánk szocialista építésének befejezése szempontjából döntő jelentőségű a piijnkatermelékenységnek műszaki haladás útján elért gyors növekedése, a termelési folyamatok j komplex gépesítése és automatizálása bevezetésének gyors fokozódása. A mqnkatermelékenység fokozódásának kellő ütemét csak olyan dolgozók j aktív részvételével érhetjük el, akik j elsajátítják és állandóan tökéletesíteni fogják a technikát, a munka technológiáját és szervezetét. Munkásaink megbecsülik a tudományos és kutatómunkások, mérnökök, műszakiak és újítók munkaeredményeit és igyekeznek felhasználni ismereteiket a termelési folyamatban. Tudatosítják, hogy a szociai Iizmusban az új technika megkonvi nyíti a munkás munkáját, javítja a munkafeltételeket és elősegíti az életszínvonal emelkedését. A dolgozók élénk érdeklődése az új technika iránt a feltalálók és újítók mozgalmának fejlődésében és a benyújtott újítási javaslatok növekvő számában nyilvánul meg. A dolgozók 1955 és 1958 között 724 220 újítási javaslatot nyújtottak be a népgazdaság valamennyi ágában, ezek közül 400 ezret fogadtak el. Az így elért megtakarítások meghaladják a 4 milliárd 597 miliió koronát. A tapasztalatok igazolják, hogy a feltalálók és újítók mozgaima leghatékonyabban akkor segíti a termelést, ha előre megszabott tárgykörű feladatok szerint a termelési problémák megoldására irányul. A feladatok tárgykör szerinti tagoltsága a tapasztalt műszakiak és munkások komplex brigádokba tömörítését teszi lehetővé. A részlegek és műhelyek termelési értekezletein meg nem oldható döntő vállalati problémák elbiraiasában a dolgozók részvételének új formáját a műszaki-gazdasági értekezletek képezik. Fontos, hogy e^ek a termelési technika és a vállalatok műszaki fejlesztése általános felemelkedésének eszközévé váljanak. A dolgozók termelés-irányitásában való részvételének kibővítésében fontos szerepe van a műszaki gazdasági tanácsoknak is. A dolgozók a kollektív szerződés által is részt vesznek üzemük és vállalatuk gazdálkodásának irányításában, fejlesztésében és ellenőrzésében. Az 1959. évi kollektív szerződések megkötése már a népgazdaságfejlesztési terv előkészületeire épül, amit a gazdálkodás hatékonyságának a dolgozók részvételével történt széleskörű felülvizsgálása előzött meg. Ez az új kol'ektív szerződésekben a dolgozók hozzászólásai és követelései aiapján kétségtelenül konkrétebbekké tette a felajánlásokat. Az idén első ízben sikerült még az új év kszdeté előtt megkötni az 1959. évi kollektív szerződéseket. A termelési-gazdasági egységek és vállalatok tevékenysége alapját az ötéves tervek képezik. Ezért arra számítunk, hogy a szakszervezeti szervek szintén öt évre kötnek kollektív szerződéseket & gazdaság, egységek és vállalatok vezctöive'. A CSKP KB márciusi ülésének határozata alapján előtérbe lép a munkaidő további lerövidítését szolgáló gazdasági feltételek megteremtésének feladata. Ezt a feladatot a népgazdaság fejlesztésének és szükségleteinek megfelelően fokozatosan kell megoldanunk. A rövidebb munkaidőre való áttérés nem valósítható meg egyszerre minden ágban, hanem előbb a kulcsfontosságú, az egészségre ártalmas és fárasztó munkával dolgozó üzemekben és a szakadatlan üzemmenetű üzemekben valósul meg. A munkaidő rövidítése következtében nem szabad csökkennie sem a termelésnek, sem hatékonyságának. Fontos, hogy utat keressünk arra, hogyan biztosítsuk rövidebb munkaidő alatt az állami terv összes mutatóinak teljesítését, ugyanakkor hogyan tartsuk be az átlagkeresetek tervezett növekedését. Fontos, hogy megnyerjük a dolgozókat a munkatermelékenység további fokozása lehetőségeinek és tartalékainak feltárásában való aktív részvételre elsősorban az új technika és a munkaszervezés tökéletesítésének útján, ami a termelési mutatók teljesítésének rosszabbodása nélkül felszabadítja a szükséges munkaerőforrásokat. Ezek a munkaidő lerövidítésének, valamint népünk anyagi és kulturális színvonala tartós emelésében levő örömteljes távlatok megvalósításának dö.itó g;- asági feltételei. Elvtársak, a mezőgazdasági" termelés lényeges növelése és az iparral szembeni elmaradásának kiküszöbölése országos feladat, melynek teljesítését az FSZM-nek is elő kell segítenie, amint arra a CSKP XI. kongresszusa is rámutatott. A mezőgazdaságban döntő fölénybe jutottak a szocialista termelési viszonyok. Most döntő feladat, hogy a mezőgazdasági termelés az EFSZekben és az állami gazdaságokban olyan színvonalat érjen el, hogy a mezőgazdaság az ipar mellett hatékonyan hozzájáruljon lakosságunk életszínvonalának további emeléséhez. A munkásosztály az ipari termelés növelésével, főként a mezőgazdaság számára szükséges termékek termelési tervének teljesítésével és túlteljesítésével teremti meg a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés fejlesztésének és a mezőgazdaság gyarapodásának fö feltételeit. A munkásosztállyal közös érdekeket követő és vele egyre szilárdabb szövetséget alkotó szövetkezeti parasztságnak nemcsak anyagi, hanem politikai szervező és kulturális-nevelő segítségre is szüksége van üzemeink részéről. Ez a segítség a szakszervezetek védnöki tevékenységében nyilvánul meg. Ennek jelentősége a falvak szocialista termelési viszonyainak szilárdulása szempontjából tovább fokozódik. Jelenleg köztársaságunkban körülbelül 15 ezer védnökségi szerződést kötöttek az üzemek és az EFSZ-ek, ami az ipari- és más városi üzemi dolgozók nagyszabású segítségét jelenti falvainknak. A szakszervezeteknek — a munkásosztály legnagyobb tömegszervezetének sokkal erőteljesebben kell részt vennie a falvak kulturális életének megteremtésében, A' falu szocialista átalakulása megköveteli, hogy a parasztok gondolkodásmódja is megváltozzék s ezért a kulturális nevelőmunkának is e célra kell irányulnia. Hasonlóképpen figyelmet kell szentelnünk a falvakon lakó munkások körében kifejtett politikai és nevelő munkának. Meg kell győznünk ezeket a munkásokat, hogy ők is járuljanak hozzá a falusi szocialista termelési viszonyok megszilárdításához, a meglevő EFSZ-ek megszilárdításához és továbbiak alakításához. Az üzemi szakszervezetek szervezzenek beszélgetéseket a földtulajdonnal rendelkező munkásokkal a falu szövetkezetesítéséről, győzzék és nyer-, jék meg a tehetséges, fejlett elvtársakat, főként a mezőgazdasági szakképzettséggel és gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezőket, hogy menjenek a falvakra dolgozni. Elsősorban az állami gazdaságokban nyilvánuljanak meg sokkal erőteljesebben a szakszervezetek részéről a mezőgazdasági termelés növelésében kifejtett törekvés eredményei. Ez megköveteli, hogy javuljon a szakszervezeti szövetség állami gazdaságokon működő alapszervezeteinek munkája úgy, hogy színvonaluk megközelítse az ipari üzemek szakszervezeti munkájának színvonalát. Be kell vezetni a haladó, bevált mezőgazdasági munkamódszereket, a mezőgazdaságtudomány és technika vívmányait és fokozni kell a dolgozók részvételét a termelés irányításában. A GTÁ-k jelentős tényezői az EFSZ-ek fejlesztésének. A GTÁ-k szakszervezeteinek feladata biztosítani, hogy a GTÁ-k szak- és politikai munkájukkal a lehető legsikeresebben segítsék elő a mezőgazdasági termelés növelésében kitűzött feladatok teljesítését és túlteljesítését. Elvtársak, ezek az FSZM feladatai a csehszlovák népgazdaság további fejlesztése örömteljes távlatainak valóra váltásában. Az FSZM a CSKP XI. kongresszusán kitűzött vonal szellemében mindent megtesz, hogy támogassa a munkásosztályt és az egész dolgozó nép alkotó erőinek kibontakoződását a szocialista ipar és mezőgazdaság további fellendítéséért vívott küzdelemben. Elvtársak, a szocialista építés befejezésének időszakában az életszínvonal alapvető és döntö tényezője továbbra is a dolgozók bére. Ugyanakkor növekszik a munka eredményeinek ama elv szerinti helyes elosztásának jelentősége, mely szerint: „Mindenkinek a végzett munka mennyisége, minősége és társadalmi fontossága szerint." A munkások bérrendszereinek a CSKP XI. kongresszusán kitűzött módosítása politikai és gazdasági téren egyaránt egyike a bérpolitika szakaszán 1945 óta megvalósított legkomolyabb feladatainknak. Most 165 üzemben próbálják ki az új bérrendszert. Többségük helyesen megértette, hogy a bérek módosítása nem csupán szűk bérkérdés, hanem a bérmódosítás előkészületeit és végrehajtását kapcsolatba kell hozni a termelés többi problémáival, a technika, a technológia és a munkaszervezés megjavításával. Közvetlenül a munkahelyeken, a szakszervezeti részlegek taggyűlésein, a mühelyek! ben és üzemekben a termelés minden kérdését megtárgyalták a munkásokkal. Az új bérrendszer bevezetésében a jelenlegi helyzetet az jellemzi, hogy egyes termelési ágak és szakszervezeti szövetségek a módosítás végrehajtásában betartják a kitűzött eljárást és tervet, viszont más, gyakran népgazdasági szempontból nagyon fontos ágak ebben lemaradnak. A bérrendszerek módosításának előkészületei leginkább a gépiparban, az építőanyaggyártó iparban és a helyi gazdaságban maradnak el. A jelenlegi fő feladat az előkészületek ütemének meggyorsítása az említett szektorokban és az elmaradást okozó akadályok eltávolítása. Az elmaradás egyik fö oka a munka normázásában megnyilvánuló fogyatékosságokban rejlik, melyek akadályozzák a műszakilag indokolt riormák bevezetését, ami nélkül a bérrendszer módosítása elveszti hatását. A műszakilag indokolt normák nemcsak a szakmánybér útján megvalósuló helyes díjazás alapját, hanem a helyes tervezés, az üzemek kapacitása, a kellő számú munkás, a gép és termelőberendezés meghatározásának, a /termelési •' határidők megjelölésének és a termelési költségek megszabásának is fontos feltételét képezik. A harmadik ötéves tervben reánk váró nagy feladatokra való tekintettel biztosítanunk kell, hogy 1960-ban a munkások bérrendszereinek módosítása valamennyi vállalatban és üzemben befejeződjék. Az eddig szerzett tapasztalatok szerint a bérrendszerek módosítása főként a döntő fontosságú üzemekben jelentősen meggyorsítható úgy, hogy bennük az (Folytatás a 6. oldalon) ÜJ SZÖ 13 * 1959. május 10.