Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-11 / 129. szám, hétfő

a német békeszerződés meakötése lilllllÉllliih ** N. Sz. Hruscsov elvtárs beszélgetése nyugat-németországi szociáldemokrata lapok szerkesztőivel (Folytatás az 1. oldalról) metországi Viémetek érdekeinek is. Tudatosítjuk az új háború kitörése esetén az emberiséget fenyegető veszélyt, tudatosítjuk, milyen szerepet szánnak a nyugati hatalmak e háborúban a németeknek, s ezért nagy jelentőséget tulajdonítunk a német kérdésnek. Őszintén kívánjuk, hogy a német nép ne hagyja magát belesodorni a harmadik világháborúba, és hogy egyáltalán elkerüljük ezt a háborút. Elég terjedelmesen válaszoltam kérdésére, mivel alapvető fontosságúnak tartom. E. Puttkamer: Hálásak vagyunk önnek válaszáért, s ne gondolja, hogy a békére vonatkozó kérdésekben nézeteink valamiben is különböznek az ön nézeteitől. Tudjuk, milyen szerencsétlenséget jelentene Európa számára egy új háború kitörése. Mi szociáldemokraták ezért igyekszünk hozzájárulni az új háború elhárításához. A Német Szociáldemokrata Párt tervet dolgozott ki és terjesztett elő a német kérdés megoldására. Kérem, engedjen meg most egy kérdést a Német Szociáldemokrata Párt tervére vonatkozóan. A Szovjetunióban utazva nemegyszer hallottuk, hogy szovjet részről pozitívan értékelik a Német Szociáldemokrata Párt terveinek számos részét. Az ön nézete szerint mely pontok ezek? Lehetségesnek tartja-e, hogy a Német Szociáldemokrata Párt tervének elemei a küszöbönálló nemzetközi értekezletek tárgyalásának tárgyát képezzék ? Hruscsov: Tudják, hogy sajtónk nyilvánosságra hozta a Német Szociáldemokrata Párt tervét. Ogy véljük, hogy e terv magva egészséges. E terv alapján tárgyalhatunk a német kérdésről. Persze tervükből nem mindent fogadunk el, nem mindent tartunk elfogadhatónak, nem mindent tartunk helyesnek, amit e terv kifejt. Ügy vélem, nem szükséges, hogy most pontról pontra elemezzem tervüket, mi benne az elfogadható és mi az elfogadhatatlan. Pártjuk ellenzéki párt s ezért trflííJdofíSé^érf nem tárgyaihatunk önökkel. Csak beszélgethetünk önökkel, • kicserélhetjük nézeteinket, tisztázzuk, s amennyi- . ben lehetséges, kózeleob hozzuk nézeteinket, hogy konszolidáljuk a béke erőit a háborús erők elleni küzdelemben. Nem volna helyes, ha részletekbe bocsátkozva keresnénk a köztünk levő különbségeket. Jobb, ha figyelmünket azokra a kérdésekre összpontosítjuk, melyekben egyetértünk önökkel, például a békeharc kérdéseire. Most pedig arról, lehetségesnek tartjuk-e, hogy a Német Szociáldemokrata Párt tervének elemei, mint mondja, tárgyalás tárgyát képezhessék a küszöbön álló nemzetközi értekezleteken. Tervüket természetesen ott nem tárgyalhatják le, mivel e terv szülői nem lesznek jelen az értekezleten. Ki terjesztené elő ott ezeket a kérdéseket? Talán Adenauer küldötte? Persze hogy nem. Nincs rá okunk, hogy mi terjesszük elő tervüket; nem mindenben értünk vele egyet és van saját tervünk. Tervük ezért nyilvánvalóan nem képezheti az értekezletek tárgyalásának tárgyát, mivel tervük hívei nem lesznek ott jelen. Természetesen fontolóra vesszük a Német Szociáldemokrata Párt tervének azon elemeit, melyekkel egyetértünk. Támogatni fogjuk azt, ami békeszerető politikánkból ered, támogatni fogjuk a békeszerető téziseket. örvendetes tény annak megállapítása, hogy nézeteink egyes kérdésekben megegyeznek az önökével. Kérdés: ön mindig amellett volt, hogy előbb a csúcsértekezlet üljön össze. Akkor is alkalmasnak és elengedhetetlenül szükségesnek fogja-e tartani a csúcsértekezlet közeljövőben történő összehívását, ha a genfi külügyminiszteri értekezlet kimenetelének semmilyen kézzelfogható eredménye nem lesz? Ha ez a nézete, érvényes-e továbbra is az a lipcsei kijelentése, hogy a tárgyalás folyamán a Szovjetunió semmilyen intézkedést nem foganatosít a berlini kérdésben? Hruscsov: Igen, úgy véljük, hogy egyetlen ülésen nehéz megoldani a most felmerült, annyira bonyolult kérdéseket. E téren nyilván hangsúlyozni kell a nagy türelmességet és a többszöri összejövetelt. S ha még ezután sem érünk el pozitív eredményeket — mi pedig úgy véljük, hogy a miniszteri értekezleten is lehetségesek — s ha nem oldható meg minden kérdés, úgy véljük, hasznos volna a kormányfői összejövetel megvalósulása. Ez azonban már nemcsak óhajunktól függ, hanem a csúcsértekezleten résztvevő többi államnak is kívánnia kell ezt. Lipcsei beszédemre hivatkozik, melyben arról szóltam, hogy a tárgyalás folyamán a Szovjetunió május 27-e után sem tesz semmit, ami megváltoztatná Nyugat-Berlin eddigi helyzetét. Egyszersmind szeretném önt figyelmeztetni arra, hogy nem lokálisan, az egész német problémától elválasztva javasoljuk a berlini kérdés megoldását, ön tudja, hogy előterjesztettük a német békeszerződés megkötésének kérdését, s a nyugat-berlini kérdés megoldása egy szélesebbkörű kérdés része. A fő dolog a német békeszerződés megkötése. Igyekezni fogunk megkötni a békeszerződést Németországgal. Most nyilvánvalóan elkerülhetetlen, hogy a fennálló két német á.lammal kössünk ilyen szerződést, s ezzel felszámoljuk a második világháború maradványait. Mindent megteszünk, hogy a Németország ellen a múltoan harcoló államok valamennyien aláírják a békeszerződést. Ha azonban volt szövetségeseink nem fognak akarni aláírni ilyen békeszerződést, és Adenauer kezére játszanak, akkor egyedül írjuk alá a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. A Német Demokratikus Köztársasággal kötendő békeszerződés' aláírása után a nyugati hatalmak elvesztik azt a jogukat, hogy Nyugat-Berlinben tarthasák megszálló csapataikat, mivel a Berlinre vonatkozó összes megszállási cikkelyek a békeszerződés aláírása következtében érvényüket vesztik. Ki akarjuk azonban használni öszsz'es lehetőségeinket arra, hogy e kérdésben ne történjék szakadás köztünk és a hitleri Németország elleni háborúban volt szövetségeseink között, hogy közös nézetre jussunk: meg kell kötni a békeszerződést a két német állammal, s meg kell egyeznünk Berlinnek szabad várossá nyilvánításáról. Meg kell állapítanom, hogy az utóbbi időben a nyugati országokban sok megfontolt hang követeli Nyugat-Berlin kérdésének olyatén történő megoldását, hogy adják meg neki a szabadváros statútumát. Hangoztattuk és hangoztatjuk, hogy a más államok ügyeibe valő beavatkozás, Nyugat-Berlin szabad város belügyeibe valő beavatkozás ellen vagyunk. A nyugat-berlini rendszer megválasztása a Nyugat-Berlinben élő németek ügye. Ara nem ismertük és ismerjük el Adenauer Nyugat-Berlinnel űzött fondorlatait. Kijelentettük már: egyetértünk, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetét is bevonják a garanciák kérdésének megoldásába arra vonatkozóan, hogy egyetlen állam se avatkozhassék be Nyugat-Berlin szabad város ügyeibe, hogy szigorúan őrizzék a szabad város elfogadott statútumát. Nyugat-Berlinben nagyon harci szellemű képviselője van a szociáldemokráciának Brandt úr személyében, akiről azt mondják, hogy katolikusabb a római pápánál. Ez azonban már belügyük és .nem akarrok beavatkozni belügyeikbe. Ha úgy vélik, hogy e kérdésben már mindent kimerítettünk, rátérhetünk egy további kérdésre. E. Puttkamer: A sajtó véleménye szerint az angolok most a berlini kérdés elszigetelt megoldására törekszenek, ami bizonyos mértékben azt jelenti, hogy közelednek a szabadváros létesítését hangoztató szovjet állásponthoz. Viszont abból indulnak ki. hogy a négy megszálló hatalom csapatait hagyják meg Berlinben. Mi az ön álláspontja e nyilatkozatokkal kapcsolatban? Hruscsov: Amikor MacMillan úr itt járt Moszkvában, kompromisszumos álláspontot javasoltunk, hogy a presztízsre és egyes további jelentőséggel bíró kérdésekre való tekintettel kedvében járjunk múlt háborúbeli szövetségeseinknek. Most is ezen az állásponton vagyunk s ez abból áll, hogy bizonyos átmeneti időszakra Nyugat-Berlinben elhelyezhetnék a négy hagyhatalom, azaz Nagy-Britannia, Franciaország, az USA és a Szovjetunió jelképes csapatait. Természetesen már új alapon, nem mimt megszálló csapatokat. Meggyőződésünk, hogy a Német Demokratikus Köztársaság szigorúan betartja igéretét, melyet Nyugat-Berlin ügyeibe való be nem avatkozással kapcsolatban kész adni. Ha azonban a nyugati hatalmak kétségbe vonják ezt, hajlandók vagyunk csapatainkkal részt venni a nyugat-berlini ügyekbe való be nem avatkozás biztosításában. Javasoljuk ezért, bizoinyltsuk be az embereknek, hogy az NDK-nak egyáltalán nem szándéka Nyugat-Berlin elnyelése, vagy az ott fennálló társadalmi rendszer megváltoztatása. Persze más javaslatok is előterjeszthetők a berlini kérdéssel kapcsolatban. Készek vagyunk megtárgyalásukra, ha e kérdés helyes megoldáséra fognak irányulni. G. L. Brauné: Természetesen mindnyájunknak érdekünk, hogy szilárd szerződéses megoldást nyerjen Közép-Európa és Németország kérdése. Ügy véljük azonban, hogy e kérdés reális megtárgyalásakor előbb valamilyen formában tisztázandó Németország státusza a jelenlegi európai katonai helyzetben. Ogy véljük, hogy mielőtt reálissá válhatnék a békeszerződés kérdése, meg kell oldani a biztonság problémáját, s ezzel kapcsolatban tisztázandó Németország státusza. Hruscsov: Milyen biztonságra gondol ön?. Az általános európaira? Válasz: Az általános európaira. Hruscsov: Ismerem egy kérdés másikkal való egybekapcsolásának ezt a koncepcióját. Már 1955-ben találkoztunk vele a genfi négyhatalmi kormányfői értekezleten. ön azonban tudja, milyen szánalmas eredménnyel járt a kérdések ily alapon folytatott megtárgyalása. Több napig vitatkoztunk, „rugalmas közleményt" adtunk ki, melynek tartalmát már jóváhagyásakor mindenki a maga módján értelmezte. Ezért közvetlenül ott, Genfben, a közlemény közös jóváhagyása után kifejtettük nézetünket, megmagyaráztuk, hogyan értelmezzük mi ezt a kérdést. Ezután egyes nyugati tényezők azzal kezdtek vádolni minket, hogy állítólag megszegjük a Genfben vállalt kötelezettségeket. Ez esztelenség. Olvassák el a közlemény kiadása után tett nyilatkozatunkat. Ott világosan kifejtettük a kérdést. A békeszerződés aláírásának az európai biztonság megoldásával való egybekapcsolása a két tömb közötti jelenlegi kiéleződött helyzetnek bizonytalan időre való megőrzését jelenti, mivel az európai biztonság problémájának megoldása hosszadalmas és bonyolult feladat. Ezért elsősorban a fő kérdést, a békeszerződés kérdését kell megoldani. Készek vagyunk az európai biztonság és a világbiztonság kérdését is megtárgyalni. Egyiket azonban nem lehet a másikhoz kötni. Hisz az ilyen eljárás csak megnehezíti mind az első, mind a másik kérdés, a békeszerződés kérdésének és a biztonság kérdésének megoldását. Május 9-én 14 éve lesz a háború befejezésének. Nézetem szerint eljött az ideje, hogy megegyezzünk a német békeszerződés megkötéséről, persze amennyiben óhajtják aláírni. Ha ezt nem óhajtják, ha volt szövetségeseink elutasítják a békeszerződés megkö! tését, akkor egyedül írjuk alá a bé• keszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. A nyugati hatalmak nyilván már minden őket érdeklő kérdést megoldottak az NSZK kormányával. Most mi oldjuk meg azokat a kérdéseket, melyeknek megoldása a Német Demokratikus Köztársasággal minket illet. A Német Demokratikus Köztársaság ezzel egyetért és a kelet-európai országok, melyek háborúban álltak Németországgal, szintén egyetértenek a békeszerződés írásával. Mi értelme van e két kérdés, — az európai biztonság és a német békeszerződés egybekapcsolásának? Lehetséges, hogy ezzel nyomást akarnak gyakorolni ránk, hogy valamit zsarolás útján szerezzenek meg a Szovjetuniótól. Mi azonban már kinőttük azokat az éveket, melyekben ilyen módszereknek be szoktak dőlni. Vegyünlc például olyan kérdést, mint a fegyverzet korlátozása; ezzel egyetértünk Vagy a Kelet- és Nyugat-Németországban elhelyezett csapatok létszámcsökkentése; ezzel is egyetértünk, vagy a külföldi csapatok távozása idegen területekről; ezzel is egyetértünk. Hasznosaknak tartjuk ezeket az intézkedéseket. E problémákat azonban a német békeszerződéstől függetlenül kell megtárgyalni. Azt mondják, hogy mihelyt viszszavonjuk csapatainkat a német területekről, Kelet-Németországban megváltozik a rendszer. Ha úgy vélik, akkor miért nem fogadták el a nyugati hatalmak a külföldi csapatok Nyugat- és Kelet-Németországból való kivonására tett javaslatunkat, és próbálják meg így, vajon a keletnémetországi társadalmi rendszer megváltoztatására törekvő nyugati országok szándékainak megvalósítására vezet-e. Azt is beszélték, hogy ha kivonjuk csapatainkat Romániából, maga a nép dönti meg a román kormányt. Tavaly kivontuk csapatainkat Romániából, most nincsenek ott csapataink s mi történt? A román kormány ma éppúgy, mint azelőtt, teljes támogatást élvez hazájában. Bulgáriában, Csehszlovákiában és Albániában nincsenek csapataink és az említett országok népei teljes mértékben támogatják kormányaikat. Jó volna, ha a világháborúbeli szövetségeseink, akik most tagjai a NATO-nak, egyetértenének csapataiknak idegen országokból saját államaik határain belül kijelölt területre való kivonására tett javaslatunkkal. Mi nemcsak az NDK-ból, hanem Lengyelországból és Magyarországból is kivonnánk csapatainkat. Mit gondol, e javaslataink nem függnek össze az európai biztonság problémáival? G. Brauné: Természetesen ezek a javaslatok összefüggnek az európai biztonság problémájával, s maga a német békeszerződés is biztonsági tényező. Am az elmúlt évek ez irányban nagyon súlyos tapasztalatokat hoztak. Most megfigyelhetjük, hogy ugrásszerűen nem érhető el mindjárt megoldás. A kis lépések politikáját javasoljuk, mivel ez a politika lehet a legsikeresebb. Ez az ön kijelentésének is megfelel, miniszterelnök elvtárs, hogy most Genfben nem érhető el minden egyszerre, és lehet hogy még több értekezletre lesz szükség. E. Puttkamer: Helytelen volna az a nézet, hogy a Német Szociáldemokrata Párt terve szilárdan egymáshoz köti e kérdéseket, helytelen volna a Szovjetunióra gyakorolt valamilyen nyomásról beszélni. Csupán amellett vagyunk, hogy az európai biztonsággal kapcsolatban most ön által említett három pont az első lépésként valósuljon meg. Hruscsov: A Szovjetunió hajlandó bármilyen kérdéseket megtárgyalni, melyeknek megoldása elősegítené a nemzetközi feszültség enyhítését. Készek vagyunk együttvéve vagy egyenként foglalkozni az időszerű kérdések megoldásával aszerint, milyen megoldásokra hajlandók tárgyalófeleink. Nem kell elébevágnunk az eseményeknek. Van egy jó közmondás: Lassan járj, tovább érsz. Az államok tárgyalásaik során tanúsítsanak türelmet. Kérdés: A Német Szociáldemokrata Párt belpolitikai vitáiban ismét feltűnik az az érv, hogy a Szovjetunió csak akkor egyezik bele két német állam egyesülésébe, ha az egész német állam kommunista lesz. így van ez? Hruscsov: Ez természetesen helytelen. Az volt a nézetünk, s most is az, hogy ha megkötnénk a békeszerződést és ha a csapatok — a szovjet csapatok a Német Demokratikus Köztársaságból, a nyugati államok I csapatai pedig a Német Szövetségi 1 Köztársaságból eltávoznának s ha a } két német állam kormánya valamilyen más alapon óhajtana megegyezni Németország egyesítéséről, nem fogjuk akadályozni. E kérdés eldöntése és megoldása a németek saját ügye. Nem tudom, tudja-e ön, hogy a Nyugat-Németországgal szövetséges nyugati hatalmak egyetlen kormánya sem óhajtja a valóságban a két német állam egyesülését. Sem Franciaország, sem Nagy-Britannia, sem az USA nem kívánja Németország egyesülését. Nem óhajtják azért, mert félnek az egyesült Németországtól. A Szovjetunió helyezkedik e kérdésben a leghelyesebb álláspontra: Mi azt javasoljuk, hogy maguk a németek oldják meg ezt a kérdést. Persze amellett vagyunk, hogy az államok kommunista úton fejlődjenek. Az azonban, hogy melyik állam hogyan fog fejlődni, minden nép saját ügye. Meggyőződésünk, hogy a szocialista államok a legmagasabb életszínvonalat biztosítják és hogy a szocialista országok példája nagy vonzóerővel hat minden népre. A nyugat-németországi németeknek most magasabb az életszínvonaluk, mint a miénk. Mi azonban megelőzzük őket és akkor az NSZK-ban élő németek is többet fogják törni a fejüket azon, hogyan fognak élni a jövőben. Hisz minden nép jobban akar élni. Ogy véljük, a kommunista rendszer a legjobb társadalmi rendszer. Meggyőződésem, hogy minden nép a Marx, Engels, Lenin mutatta úton fog haladni. Ez azonban minden nép legsajátabb ügye, egyedül a nép dönt arról, mikor és hogyan fog haladni e cél felé. P. Raunau: ön arról beszélt, hogy a nyugati hatalmak — Franciaország, Nagy-Britannia és Amerika — nem óhajtják Németország egyesülését. Miből gondolja ezt? - Javaslatából-e, avagy a nemzetközi helyzet elemzéséből? Vannak talán valamilyen más kiinduló pontjai, melyekről beszélgethetnénk ? Hruscsov: Kijelentem önöknek, | hogy még maga Adenauer sem óhajtja az egyesülést (derültség, hangok: ezt tudjuk). No látják. Helyzetem arra kötelez, hogy ne tárjak fel minden felhasznált hírforrást. Hiteles forrásokból megtudtuk, hogy a nyugati államok nem óhajtják az egyesülést. Politikájuk is erre irányul. Minden kérdést bonyolulttá tesznek. A nyugati hatalmak képviselői például azt állítják, hogy az egyesülés csak az úgynevezett „szabad választások" útján érhető el. Tudják, hogy a Német Demokratikus Köztársaság nem fog ezzel egyetérteni, hogy ilyen feltételek mellett sohasem történhet meg az egyesülés. Nem alakítható-e meg a két német állam szövetsége, hogy azután e két állam fokozottan közeledjék egymáshoz? Ha hinnünk kell Adenauernek, hogy a mostani nyugat-németországi társadalmi rendszer erősebb, mint az NDK szocialista rendszere, akkor tehát Nyugat-Németország erősebben befolyásolhatja Kelet-Németországot, kihathat a szocialista szektorra és akkor tőkés alapon egyesülne Németország. Ök azonban ebbe nem egyeznek bele, mivel nem biztosak a tőkés rendszer erejében. Egyes nyugati tényezők hangoztatják, egyetértenek azzal, hogy Németországot ne csak két részre, hanem három vagy négy részre osszák. Azt állítják, hogy ez jobb lenne. Németország azután sohasem robbanthatna ki újra háborút. Félnek az egyesült Németországtól. Mint már említettem, Adenauer sem kívánja Németország egyesítését. Nyilvánvalóan attól fél, hogy ha Németország egyesülne, pártja nem volna többségben a szövetségi parlamentben és elvesztené befolyását. Hisz sok tényező él vissza eddig a német nép egyesülési vágyával, és népámltő jelszavakat hangoztat az úgynevezett „szabad választások" alapján történő egyesülésről. (Folytatás a 3. oldalon) *JJ ° * 1^9. május 11.