Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-07 / 125. szám, csütörtök

13. aľiyászMak lenni jó Jiŕina Adamcová fametszete hogy az itteni munkára nem lehet rosszat mondani. Nem könnyű, ez igaz. De rövidesen már ezt sem fogjuk mondani. Üjabb és újabb gépeket kapunk, amelyek megkönnyítik a nehéz munkát, s a jövőben már csak gépkezelók leszünk. Nem mi, hanem a gépek fognak helyettünk dolgozni. A Szovjetunióból már eddig is sok újtípusú rakodó és fúrógépeket kaptunk, amelyek nagyon sokat segítenek munkánkban. E gépek segítségével könnyebben dolgozunk és termelünk. Mi tetszik a bányásztanulóknak legjobban? A legtöbb bányásztanuló véleménye szerint az, hogy munka után kedvük szerint tanulhatnak, szórakozhatnak. Van egy többezer kötetes könyvtáruk, amelyben egyaránt megtalálhatók a legjobb magyar és szlovák nyelvű könyvek. Újság is többféle jár az iskolába. Az egyes cikkeket sajtószemléken vitatják meg. Csupán egy pár órát töltöttünk a rozsnyói bányásztanoncok között s e rövid idő ismét arról győzött meg, hogy bányászaink munkájának és szociális helyzetének javítása mellett messzemenő gondoskodás történik a bányászok utánpótlásáról, a minden szempontból megfelelő bányászok neveléséről. Balázs Béla Rozsnyón a nemrégen épült bányásziskolában vagyunk... A tanulók egyik csoportja az udvaron röplabdázík, a másik asztaliteniszezik, a többiek énekelnek, beszélgetnek. A tangóharmonika is előkerül. Emellett élénk a hangulat. Zsong az egész épület s még a látogatónak is szórakozás nézni e vidám életet. Sokáig nem szemlélődhettünk. A tanulók, ahogy észrevették, hogy őket nézzük, felénk jöttek. Hamarosan beszédbe elegyedtünk. Aztán a lakhelyükre vezettek. - Ez az ebédlőnk, ez meg a hálónk ... Ez a könyvtárunk, ez az olvasótermünk ... Itt alszom én, itt meg a barátom ... Ilyen megjegyzések közben jártuk az iskolát, ahol mindenütt példás a rend és tisztaság. Az ágyak letakarva, a ruhák elrakva. Mindennek megvan a helye. Nem szabad rendetlenségnek lenni. Versenyeznek <a rendben és a-'tisztaságban is. Az iskolába érkezésekor minden bányász tanuló egyenruhát, munkaruhát, nagykabátot, több váltás fehérneműt, lábbelit és más holmit kap. A sajátjukra nincs is szükségük. És nemcsak ruhával látják el a tanulókat. Megkapnak mindent, amire a jó munkához, a zavartalan tanuláshoz, a kellemes pihenéshez és szórakozáshoz szükségük van. Hiányt semmiben sem éreznek. A munka? Az első napokban furcsa. Egyeseknek félős. Nem is anynyira a munka, mint inkább a bánya. Szokatlan a sötétség. No meg otthon is sokat beszéltek, hogy a bánya ilyen meg olyan, oda bizony nem mindenki mer bemenni. Ahogy azonban látják, hogy a bánya nem is olyan veszélyes, mint egyesek mondják, rövidesen eloszlik a félelem. A tanulók nemcsak megszokják, meg is szeretik a bányamunkát. - A barátaim - mondotta derűsen az egyik másodéves tanuló nékem is azt mondták, hogy ők csak akkor mennek a bányába, ha majd ablakok lesznek rajta. Én nem hallgattam rájuk. Az ablaknélkülV bányába is eljöttem. Nem bántam meg. — En is csak azt mondhatom — jegyezte meg egy másik tanuló —, A RÁDIÓ NAPJAIRA Van-e a földkerekségnek emberlakta vidéke, ahol ne ismernék Alexander Sztyepanovics Popov nevét vagy legalábbis a 64 esztendeje az Orosz Fizikai és Kémiai Társaság nagygyűlésén bemutatott s a híradás terén újkort jelentő végtelenül érzékeny gépezetét, illetve annak már mai modern utódját: a rádiót? Ugyan ki ne ismerné ennek a zseniális orosz fizikusnak találmányát és e találmány új társát, a viszonylag még fiatal, de már mérföldes cipőben járó televíziót? A Szovjetunió és vele a népi demokratikus államok rádióállomásai esztendők óta ezen a napon adóznak tisztelettel a nagy felfedező emlékének s e napot a rádió napjának tekintve, számbaveszik munkásságuk eredmín.yelt is. Hazánkban a népi hatalom megteremtése óta tölti be igazi szerepét a rádió. A párt és a tömegek közötti szoros kapcsolat egyik kifejező és közvetítő ereje. Ennek igazságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy hazánkban a hallgatók száma a felszabadulás óta oly ütemben és mértékben szaporodott, amilyenre nincs példa az egész földkerekségen. Csehszlovákiában ma büszkén vallhatjuk, a rádió minden családnak nélkülözhetetlen társa, s a szó legszorosabb értelmében elmondhatjuk: nincs ház, nincs lakás, melynek lakóit ne tanítaná, ne szórakoztatná. Éppen ezért a rádió és televízió dolgozóinak munkája, különösen az építés és fejlődés mai rendkívüli szakaszában, amikor a nagy Szovjetunió ragyogó példáitól áthatva, népeink alkotó aktivitásával felvértezve Csehszlovákia Kommunista Pártja kongresszusi határozatainak valóra váltására sorakoztunk fel, még felelősségteljesebbé és komolyabbá vált. Nemzedékünk a szocializmus építésének befe jezéséhez van érkezőben és a párt bölcs előrelátással, Marx és Lenin csalhatatlan igazának és tanainak érvényesítésével ma már a kommunizmus kibontakozó távlatainak feladatait, a kor hivatott emberének formálásához vezető utakat jelöli ki számunkra. S ha megállapítottuk, hogy a rádió és televízió mérhetetlen fontosságú szerepet tölt be a dolgozó nép nevelésében, politikai, gazdasági és kulturális fejlődésében, úgy napjainkra különösen találó megállapítást szeretnénk idézni. Lenin a szovjet ifjúsághoz szólva, melynek a kommunista társadalom építése jut osztályrészül, ezeket mondja: „Ezt a feladatot csak úgy oldhatják meg, ha elsajátítanak minden korszerű ismeretet, ha képesek lesznek a kommunizmust készen kapott, betanult formulákból, tanácsokból, receptekből, előírásokból, programokból olyan eleven erővé változtatni, mely egységbe foglalja az önök közvetlen munkáját, ha képesek lesznek a kommunizmust gyakoIati munkájuk vezérfonalává tenni." Vlagyimir Iljics Lenin az akkor 15 évesekhez intézte ezeket a szavait s ma nemcsak a Szovjetunióban, de a szocialista építés útját járó többi népek is érzik, mily mély igazságot rejtenek, a ma em-' bere számára mily bölcs tanulságot jelentenek ezek a lenini szavak, különösképpen pedig a sajtó s a rádió dolgozó] i számára. Hisz éppen nekik kell e szavakat tudatosítaniok, hogy a feladatok megvalósításában hasznos tagjai lehessenek társadalmunknak és hivatásuknak megfelelő helytállással végezhessék a nép politikai. gazdasági és kulturális neve-;sét. A rádió és televízió csehszlovákiai bizottsága e feladatoknak megfelelően jelölte ki az idei és az ezt követő esztendők munkásságát. Irányelvül a párt XI. kongresszusának határozatából, a párt Központi Bizottságának novemberi leveléből és a Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusából fakadó, mindennapi életünk munkásságára vonatkozó megállapításokból indult ki. Mindebből pedig a rádió és televízió dolgozói számára az következik, hogy az elkövetkező időszakban a múlthoz viszonyítva még aktívabban kell közremüködniök, hogy dolgozó népünk a rádió és televízió műsoraiból merítve és buzdíttatva, a marxi-lenini tanítás szellemében tovább szilárdítsa erkölcsi-poiitikai egységét. Az út, amely egy magasabb értékű állomáshoz vezet bennUnket. megköveteli, hogy hazánkban mielőbb megvalósuljon a kulturális forradalom és ebben nagy, felelős szerep hárul a rádióra és televízióra egyaránt. Ennek érdekében kell müsorpolitikájában hatványozott erőfeszítéseket tennie, hogy kiküszöböljük a városok és különösen a falvak lakóinak egy részében még megmutatkozó burzsoá csökevényeket s ennek helyébe mind erőteljesebben a kommunista eszme igazsága uralja az embereket, legyen hazánk legszélesebb rétegeinek legsajátabb meggyőződése, mai és holnapi életünk vezérlő eszméje. Ennek biztosítása érdekében tűzték ki a rádió és televízió dolgozói, hogy a jövőben műsorukat még inkább a pártosság szelleme fogja jellemezni, hogy adásaikból még inkább fog visszatükröződni a kommunista szellem új viláqot teremtő ereje. Hazánkban a rádió 10 éve szól a magyar dolgozókhoz magyar nyelven. így hát a rádió napja ebben az esztendőben szűkebb körben kedves jubileumot is jelent. Ugyanakkor méltó igazolását a párt helyes nemzetiségi politikájának. A csehszlovák rádió magvar adása egyre fejlődött a 10 év alatt s az utóbbi időben hetenként már 19-szer jelentkezik, heti közel 600 percnyi műsorral. A népek közötti barátság, a szocialista hazafiság elmélyülését szolgáló adásaiban, legfrissebb hírszolgálatában, politikai, gazdasági és kulturális életUnk különböző érdekességeiről szóló beszámolóiban, riportjaiban, szövetkezeti adásaiban, népi •rádióegyetemében, irodalmi félóráiban joggal érdemelte ki a hallgatóság szeretetét és megbecsülését. A szocialista kultúra terjesztésében különösen értékes a csehszlovák rádió magyar színpadának — a Tízezrek színházának — munkássága, melyet a jövőben feltétlenül bővíteni, fejleszteni kell, hogy hivatásának még inkább megfelelhessen. A mi világunk a béke és alkotás világa s a rádió ebben az új világot s történelmet formáló munkában legyen mindenkor a halhatatlan leninizmus zászlajának kiállásban bátor, az ellenféllel kérlelhetetlen, az építésben következetes," lelkes és fáradhatatlan s a béke ügyének megingathatatlan harcosa. NAGY JENŐ ********1ckk kkkAkkkk k k

k***kkkk

k~kk

,kkkk*k*

*****'kkkkk******

**

**k**** A***********

**

AA Ak'Á'k'k

A

^AA'kA'k ************************ A AA****

**********A rekké nevelik. Fiatalságunk azonban nem járta ki az életnek és a harcnak azt a nagy és nehéz iskoláját, amely az idősebb nemzedéknek osztályrészül jutott. Csak hallomásból vagy könyvből ismeri a forradalom előtti Oroszország dolgozóinak örömtelen életét, az imperializmust: a munkások és parasztok kizsákmányolását, a válságokat, a munkanélküliséget, s a mai kapitalizmus egyéb fekélyeit és bajait. Ezért ifjúságunknak különösen nagy szüksége van az ideológiai képzésre, a kommunista nevelésre. A jövőben is mindenképpen fokoznunk kell a család, az iskola, valamint az irodalom/ a művészet, a film szerepét az új emberek nevelésében. Nem szabad elfelejtenünk, hogy korunkban lehetnek és ténylegesen vannak is kapitalista csökevények az emberek tudatában. Ezek a munkához és a szocialista tulajdonhoz való nem szocialista viszonyban, a részegeskedésben, a huligánságban, a nőkkel szemben tanúsított tiszteletlen magatartásban, stb. jutnak kifejezésre. Ezek a csökevények jelentősen gátolják a kommunizmus építését. Áz emberek tudatában élő múltbeli csökevények elleni harc szempontjából elvi jelentősége van annak, hogy tisztázzuk, mi is az oka e csökevénvek létezésének a szovjet társadalomban. E fontos kérdés megoldása terén, sajnos, eléggé nagy zűrzavar támadt. Az emberek tudatában élő kapitalista csökevénvek fő oka abban rejlik, hogy a társadalmi tudat elmarad a társadalmi lét mögött. A szocializmus m^nt olyan új társadalom, amely közvetlenül a kapitalizmus méhéből került ki. magán viseli a tőkésrend sok „anyajegyét", magán hordja a régi rendszer nyomait. Marx a kommunizmus első szakaszának jellemzése során ezt írta: „Nekünk itt... nem olyan kommunista társadalommal van dolgunk, amely a saját alapján fejlődött, hanem ellenkezőleg, olyannal, amely a tőkés társada'omból most bújik ki, amely tehát minden tekintetben, qazdaságilag. erkölcsében, szellemében, még maqán viseli ama réqi társadalom anvaieqvét. melvnek méhéből származik." (Lásd: Lenin művei, 25. köt. 498. old.) Persze, belső kapcsolat áll fenn a gazdaságban és az emberek tudatában fellelhető múltbeli csökevények, „anyajegyek" között. Aki ezt nem érti meg, lemond a materializmusról, engedményeket tesz az idealizmusnak. Másrészt, a tudat fejlődésében meglevő bizonyos önállóság mellőzése, annak meg nem értése, hogy a tudat „anyajegyei" a régi rend csökevényei, a vulgáris materializmusba való lesüllyedéssel egyértelmű. Társadalmunk fejlődésének mai szakaszában még van bizonyos egyenlőtlenség a társadalmi tudat különböző oldalainak, például a politikai ideológiának és az erkölcsnek a fejlődésében. Ennélfogva a szocialista társadalom egyes tagjainak tudatában van bizonyos ellentmondás, kettősség; a haladó szocialista nézetek mellett gyakran maradi hangulatok, kispolgári szellem lelhetők fel. Természetesen, a szocializmusban már nincsenek meg azok a feltételek, amelyek miatt az emberek nézeteinek hosszú ideig el kellene maradniuk a társadalmi lét fejlődése mögött. Fontos azonban, hogy helyesen értelmezzük ezt a lemaradást. Ňem érthetünk egyet egyes cikkírók olyan állításaival, hogy a tudatnak a léttől való elmaradásáról, a régi burzsoá tudat elemeinek fennmaradásáról csak olyan emberek esetében beszélhetünk, akik a kapitalista társadalomban nőttek fel, vagy legalábbis abban születtek, s hogy ez semmiképpen sem vonatkoztatható olyan emberekre, akik a szocializmusban születtek és nőttek fel. Ami az utóbbiakat illeti, hangoztatják ezek a cikkírók, az ő esetükben még arról sem lehet szó, hogy tudatuk elmarad a lét mögött, hogy fennmaradnak bennük a régi, burzsoá nézetek elemei, minthogy őket kezdettől fogva az új, szocialista lét vette körül. Az ilyen nézetek szembeszökő példái a vulgarizálásnak. Akik ilyen nézeteket vallanak, figvelmen kívül hagyják azt a bonyolult, dialektikus folyamatot, amellve! a külső világ az emeberek tudatában tükröződik, nem veszik számításba az emberek tudatának viszonylagos önállóságát, stabilitását és öröklődését, nem törődnek a környezet, a családi nevelés, stb. óriási hatásával. Az ilyen nézetek gyakorlatilag arra a káros következtetésre juttatják az embert, hogy felesleges, szükségtelen minden olyan irányú nevelőmunka, amely a csökevények kiküszöbölését szolgálja. A szovjet emberek bizonyos részének tudatában tovább élő kapitalista csökevénveket a burzsoá ideológia is ápolja. A szocialista országok nincsenek áthághatatlan fallal elzárva a kapitalizmus világától. Sőt, egyre szorosabb kapcsolat alakul ki köztük a kultúra, a művelődés, a rádió, a sajtó, a társasutazások, stb. területén, s ily módon elkerülhetetlen, hogy az egyik társadalmi rendszert képviselő emberek ne qyakoroljanak ideológiai befolyást a másik életforma embereire. Magától értetődik, hogy a szocializmus eszméi, amint eljutnak a kapitalista országokba, ott óriási forradalmasító hatást fejtenek ki. Sajnos azonban a burzsoá eszméknek is van bizonyos befolyásuk a szocialista országokban élő emberek egy részére. Ezt nem szabad szem elől tévesztenünk. Még nagyobb aktivitással kell végeznünk az ideológiai munkát, még tevékenyebben kell harcolnunk a burzsoá ideológia, a reakciós imperialista propaganda befolyása ellen, hiszen ez a legkülönbözőbb formákban és a legkülönbözőbb mődon igyekszik naponta és óránként telekürtölni az emberek fejét a kapitalista társadalom „előnyeiről", az úgynevezett szabad világról hangoztatott frázisokkal, s ily módon zavart kelteni a nem eléggé szilárd emberek tudatában, igyekszik megtörni akaraterejüket. Külön ki kell térnünk a múlt csökevényei közül a vallási nézetek életerejére. Itt nem utolsó sorban annak a ténynek van nagy szerepe, hogy a vallási hitet ennek az ideológiának a követői családról családra, nemzedékről nemzedékre tovább adják. Éppen a családban erősen élnek az ilyen előítéletek. Ha a szülők vallásosak, igyekeznek qyermekeikbe is beoltani a vallásosságot, napról napra módszeresen „formálják" világnézetüket. A vallásosság életereje, sőt itt-ott némi erősödése is jelentős mértékben abban leli magyarázatát, hogy a tömegek körében nem folyik kellő ideológiai munka. Az ideológiai front egyes harcosainak nincsen ínyére az ateista propaganda. El kell érnünk, hogy a közvélemény elítélje azokat a kommunistákat és komszomolistákat, akik békülékeny közömbösséggel nézik a vallási nézetek terjedését. Köztudomású, hogy mi az álláspontja pártunknak a vallás kérdésében. A tudományos, marxi-lenini világnézet összeegyeztethetetlen a vallási nézetekkel. Már régóta beszélünk arról, hogy olyan tudományos intézetek, mint például az OSZSZSZK Pedagógiai Akadémiája, a szovjet tudományos Akadémia filozófiai és gazdaságtudományi intézete, lényegében felhagytak a kommunista nevelés, a kommunista erkölcs kérdéseinek vizsgálatával. Az egyetemeken és a főiskolákon, különösen a pedagógiai főiskolákon, nem adnak elő etikát, nem fordítanak kellő figyelmet a kommunista erkölcs problémáira. Ilyen témákról nagyon ritkán jelennek meg népszerű brosúrák, nagyon kevés az ilyen tárgyú előadás, folyóirat és újságcikk. S ha hellyel-közzel meg is jelennek erről egyes cikkek, rendszerint igen sok helytelen nézetet tartalmaznak. Egyes szerzők helytelenül magyarázzák a szovjet emberek tudatában élő kapitalista csökevények életerejének okait. Véleményük szerint a régi erkölcs és nézetek maradványainak oka magában a szocialista elosztási elvben, nem pedig ennek az elvnek a meghamisításában keresendő. Mondanunk sem kell, hogy az ilyen nézetek kárt okoznak ideolőqiai munkánknak, kiforgatják a való helyzetet! Ezért nemcsak az a feladatunk, hogy ezeket a hibákat megbíráljuk, hanem az is, hogy végre olyan igazán marxista műveket alkossunk, amelyek feltárják, mi a tényleges oka annak, hogy a szocializmus viszonyai között tovább élnek a múlt csökevényei, megmutatják, miképpen kell ellenük harcolni, és segítenek a pártnak a dolgozók sikeres kommunista nevelésében. Abból kell kiindulnunk, hogy a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet kettős folyamat: egyidejűleg old meg olyan feladatokat, mint egyrészt a kommunizmus objektív előfeltételeinek megteremtése, vagyis a termelőerők óriási növekedésének és" a hazai gazdasági potenciál fokozódásának elérése, s másrészt a kommunizmus diadalához szükséges szubjektív feltételek előkészítése: Az emberek tudatában élő múltbeli csökevények teljes leküzdése, az embereknek a kommunizmus szellemében való nevelése. Ha a szocialista építés időszakában az ideológiai munkának az átnevelés, a tömegek tudatának, erkölcsének szocialista átalakítási volt a célja, akkor most, a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet időszakában a dolgozók tulajdonképpeni kommunista nevelésének feladata, tudatuknak a kifejlődő kommunista termelési viszonyok alapján való formálása kerül előtérbe. A pártra, az összes társadalmi szervezetekre újabb feladatok hárulnak az emberek kommunista nevelése terén, olyan feladatok, amilyeneket még sohasem kellett megoldaniok. Egész ideológiai munkánkat úgy kell megszerveznünk, hogy minden szovjet ember a kommunista társadalom igazi építőjévé, az új, kommunista világ eszmeileg meggyőződött és sokoldalúan fejlett alkotójává váljék Nem könnyű feladatok ezek. De megoldhatók, s meg is kell oldanunk őket. Emeljük az ideológiai munkát az új feladatoknak megfelelő színvonalra! Az ideológiai munka területén a fő feladat továbbra is az, hogy egész agitációs és propagandamunkánkat szorosan összekapcsoljuk az élettel, a kommunista építőmunkával. A XX. kongresszus után szemmelláthatóan megélénkült termékenyebb és tevékenyebb lett eszmei életünk emelkedett a párt propagandájának és agitációjának színvonala. A Központi Bizottság állandó gondoskodásának köszönhető, hogy bizonyos fokig sikerült leküzdenünk az ideológiai munkát komolyan gátló-dogmatikus és betűrágó elemeket, amelyek a személyi kultusszal függtek össze. Eléggé sokat tettünk azért is, hogy a marxizmus-leninizmus szóbeli és sajtópropagandáját, tömegagitációs munkáját közelebb hozzuk az élethez, a gyakorlathoz. Megjavult a helyzet a káderek gazdasági képzése terén. Az agitációs és propagandamunkában egyre gyakrabban vesznek már részt Cl SZÖ 7 * 1959. május 14.