Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-04 / 122. szám, hétfő

SKPKÖ izotttágának1959. április22-234 ülése František Kahuda elvtárs felszólalása Az Iskola- és Kulturális Ügyek Minisztériumának egyik fő feladata az iskola és az élet kapcsolata alapelvének kidolgozásában és konkretizálásában minden fajta és típusú iskolák új oktatási tartalmának megszabása. Iskoláink oktatásának tartalmát egyrészt az ifjú nemzedék kommunista nevelésének célja és feladatai, másrészt minden iskolatípusra és fajtára új iskolarendszerünkben betöltött sajátos funkciójukbői és küldetésükből kifolyólag eredő feladatok szabják meg. O j tantervek, tervezet és tankönyvek kidolgozása valamennyi iskola számára minőségileg és mennyiségileg nagyon igényes feladat. Az elmúlt időszakban szerzett tapasztalatok után és a csehszlovák iskolarendszer továbbfejlesztésének javaslatával kapcsolatban múlt ősszel lefolyt vitából eredő következtetés alapján most az elmúlt évekhez viszonyítva jobb módszerekkel és munkaformákkal igyekszünk megoldani ezt a feladatot. Az új terveken, tervezeteken és tankönyveken végzendő munka elvégzésére kollektívákat alakítunk a legjobb tudományos dolgozókból, az egyes iskolák kiváló tanítóiból és gyakorlati szakemberekből. Noha előtérbe helyezzük a tankönyvek tudományos marxista hűségének elvét,, e munkában nagy jelentőséget tulajdonítunk a tanítók, a gyakorlati szakemberek munkájának, mert úgy véljük, hogy tapasztalataikkal jelentős mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy az új tantervekben és tankönyvekben az eddiginél jobban érvényesülnek az oktatás elvei, elsősorban a tananyag vonzóságának, s a tanulók korához, a gyakorlat szükségleteihez és követelményeihez idomított terjedelmének elve. A tantervek és tankönyvek tervezeteit szakbizottságok és a minisztérium tanácsadó szervei értékelik ki, amelyekben további szakemberek és gyakorlati dolgozók egész sora dolgozik. E probléma megoldásának új módja továbbá abban rejlik, hogy a minisztérium országos kutató intézményt szervez a tantervek, tervezetek és tankönyvek felülvizsgálására. Annak érdekében, hogy a 9 éves iskola ismeretek, kézügyesség és szokások tömör rendszerét adhassa ifjúságunknak és további általános fejlődésének, kommunista világnézete és kommunista meggyőződése kialakulásának, a szocialista társadalom életében és munkájában valő aktív részvételének alapját képezze, ennek az iskolának tervét úgy állítottuk fel, hogy a tantárgyak magvát az anyanyelv és a számtan képezi. Köréjük csoportosulnak a társadalomtudományi és természettudományi tárgyak úgy hogy a tanulók minden tudományból koruknak megfelelően a valóban szükséges ismereteket sajátítsák el. Művészeti dolgozók. tanítók, valamint a szülők felszólalásai alapján az új tantervben fokoztuk az esztétikai nevelést, ami epvrészt az eddigi állapothoz viszo'nyítva a tanórák nagvobb számában, másrészt a rajznak és zeneoktatásnak a 9 éves iskola egyes évfolyamaiba történő bevonásának rendszerességében és állandóságában nyilvánult meg. Egyúttal hangsúlyozzuk, hogy az ifjúság esztétikai nevelésének kérdését csak ily módon nem oldhatjuk meg, hanem szélesebb körű kérdés ez és összefügg a többi tárgyak, elsősorban az anyanyelv, oktatásával, az olvasással, irodalmi neveléssel, stb., az általános nevelési rendszerrel, az iskolai környezet hatásával és elsősorban a tanulók iskolán kívüli szervezett érdekköri munkájával František Kahuda elvtárs felszólalása további részében ifjúságunk zenei és képzőművészeti tehetségeinek felkarolásáról, a tanulók testi fejlődésének kérdéseiről, valamint a polgári nevelésnek a 9 éves elemi iskola felsőbb évfolyamaiba történő bevezetéséről beszélt. Majd így folytatta: Az oktatásnak és a nevelésnek az iskola és az élet szorosabb kapcsolata szempontjából való új értelmezése ezen a fokon elsősorban a nevelés és oktatás politechnikai és munkarészének erősödésében nyilvánul meg. A tankötelezettségnek egy évvel történő meghosszabbításával 396 tanóra esik az 1—5 évfolyamban a kézimunka tárgyaiban, a 6—9 évfolyamban a termelés alapjaiban folytatott munkára nevelés megerősítésére, 214 őra pedig a fizikai és vegytan oktatására. A 9 éves iskola tanterveiben újdonság lesz bizonyos megkülönböztetés a fiúkat és lányokat illetően, mivel a munkára nevelés órái keretében új tantárgyat vezetünk be, a háztartási munkát. Már az általános iskola legalsó osztályaitól kezdve rászoktatjuk a tanulókat a koruknak megfelelő fizikai munkára, mind az iskola és környéke, valamint a falu szépítésében végzett közérdekű munkában, mind az iskolai műhelyekben és iskolai földterületen végzett munkára. 9 éves elemi iskoláink tanulóinak munkára nevelése kell, hogy egyöntetűen arra irányuljon, hogy felkészítse az ifjúságot az életre, és mentesüljön az öncélúságnak még mindig megnyilvánuló számos vonásától. Következetesen fogunk figyelni arra, hogy az új tantervekből kiküszöböljük a lényegtelen részleteket és érvényesüljön a tanulók életkorát tekintetbe vevő megfelelő tananyag szempontja. Kahuda elvtárs a továbbiakban az új tankönyvek kiadásának problémájáról beszélt. Ezután így folytatta: ha a 9 éves elemi iskola tartalma módosításának problematikája bonyolult, a második ciklus iskoláinak problematikája pedagógiai szempontból még bonyolultabb. Ezeknél az iskola fajtáknál az oktatás és a termelőmunka még szorosabb kapcsolata elvének érvényesítésében és tartalmuk kidolgozásában ť>lje<-en ú i problémák előtt állunk. Alapvető kérdés az általános műveltséget nyújtó és a politechnikai tárgyak, a szaktárgyak és a termelőmunka helyes viszonyának megszabása, társadalmunk fejlődésében betöltött funkcióik és feladataik szempontjából. Az új iskolarendszerben jelentős szerepet fognak játszani a szaktanintézetek és tanonciskolák, melyek biztosítják az anyagi termelés, a közlekedés és a szolgálatok valamennyi ága számára képzett dolgozók nevelését. A dolgozó ifjúság általános és szakoktatása színvonalának emelésében, a fizikai és szellemi munka egybekapcsolásában, képességei és általános fejlődésének lehetővé tétele szempontjából fontos szerepet fognak játszani a dolgozók középiskolái. Tartalmukat eddig még nem elemeztük különlegesen. Túlnyomóan az általános és szakoktatásra épülnek, melyet a dolgozó ifjúság tanulmányai során a szaktanintézetekben és a tanonciskolákban kapott, s eredményeiben megfelel a teljes középiskolának. Nagyon lényeges változások történnek az általános műveltséget nyújtó középiskolák nevelő és oktató munkájának tartalmában, mivel a középiskolai, általános és politechnikai oktatással párhuzamosan szakképzettséget is nyújtanak a népgazdaság vagy kultúra valamelyik ágában végzendő munkára. Az új tantervben a tanidőnek úgyszólván egyharmadát irányozzuk elő a tanulók termelőmunkájára és a termelési alapok elméleti oktatására. Kétharmadrésze az általános műveltséget nyújtó tárgyakra esik. A tananyag eme részében éppúgy, mint a 9 éves alapfokú iskolában két tárgy: ismét az anyanyelv és a számtan az alappillér, mely köré a többi társadalom- és természettudományi tárgy csoportosul. Az új tantervben a nyelvoktatás is erősödik. Az orosz nyelven kívül kötelező egy ' további nyelv (német, angol vagy francia) oktatása és növekszik az őrák száma. Ezenkívül a választható tárgyak rendszerében lehetővé tettük az ábrázoló mértan és valamelyik élő nyelvi társalgás között a választást. A nem kötelező tárgyak rendszerében ahová a latin nyelv, valamint a 9 éves iskola oktatásaként a zene és képzőművészeti oktatás, továbbá a sportjátékok, különféle érdekkörök és gyakorlati tanfolyamok is tartoznak, lehetővé válik a tanulók érdeklődésének és különleges képességeinek kibontakoződása. Szak- és főiskoláinkon is alapvető változások következnek be a nevelés és oktatás tartalmában a tanulók oktatásának és termelőmunkájának következetesebb egybekapcsolásában, az iskola és a gyakorlat szorosabb kapcsolatának érvényesítésében. Elvileg az említett iskolák tananyaga tartalmának és formáinak átalakulása a legközelebbi öt éven belül fejeződik be. Természetesen iskoláink szervezeti átalakítása önmagában még nem járna a kívánt eredménnyel. Az iskola munkatartalmának és módszereinek megváltozása nélkül, minden egyes tanító, tanító és tanári testületek öntudatos és kezdeményező munkája nélkül nem tudnánk biztosítani az új iskola küldetését és az új iskola fejlesztését valamennyi típusú és fajtájú iskolában. Fontos ezért, hogy minden tanító, magántanár és tanár sokoldalúan felkészüljön e feladatokra, hogy belsőleg meggyőződjék iskolarendszerünk forradalmi átszervezésének szükségéről, hogy küzdjön és mindennapi munkájával megválói sítsa ezt az átszervezést. Miloslav Vec ker elvtárs felszólalása Azok a kérdések, melyekkel a Központi Bizottság mai ülése foglalkozik, a legjobban érintik hazánk ifjú nemzedékét. Tudatában vagyunk annak, hogy a művelődéshez való viszony kinevelésében, főként az iskola, az élet és társadalmunk szükségletei kapcsolatának további érvényesítésében fontos szerepet kell játszania szövetségünknek és pionír-szervezetének is. A pionír-szervezet tevékenysége természetesen semmi esetre sem pótolhatja vagy ismételheti az iskolai oktatást. A múltban elkövettünk ilyen hibákat. A pionír-szervezet a gyermekek általános nevelését irányítja, kihasználja aktivitásukat és kezdeményezésüket a közéleti munkában, önálló gondolkodásra és alkotásra tanítja őket. Ezzel jelentős segítséget nyújt iskolánk törekvésének, társadalmunk szükségleteinek, az iskola és az élet kapcsolatának. Különös jelentőséget tulajdonítunk az iskolán kívüli érdekkörök tevékenysége kibontakoztatásának különféle műszaki, tenyésztő és termelő körök s egyebek létesítésével. Az elmúlt években éppen e tevékenységben szereztünk bizonyos tapasztalatokat. A gyermekek tízezrei szerezték meg az „ifjú technikus", az „ifjú micsurinista" jelvényét. Nagy jelentősége van egyes pio^ nír-csoportok új kezdeményezésének, hogy olyan köröket létesítsenek, melyek szorosan viszonyulnak a gyakorlati szükségletekhez. így pl. Roudnicén megalakították az ifjú kőművesek körét, mely egy tapasztalt kőműves mesternek — a szülői társulat tagjának vezetésével csinosítja az iskolát és egy baromfi istállót épített. Hasznos lesz, ha hasonló különféle típusú érdekkörök létesülnek. Hasonlóképpen az úgynevezett mezőgazdasági pionír-szövetkezetek alakítását is nagy jelentőségűnek tartjuk. E szövetkezeteknek semmi közük sincs az „Ifjúság vezet" akcióhoz. A libereci és a bratislavai kerület példái, ahol sok ilyen szövetkezet van, melynek saját alapszabályzata, vezetősége van és megfelelő földterülethez jut szövetkezetétől, igazolják, hogy ez az út vezet a gyermekek mezőgazdasági munka iránti érdeklődésének fokozására, ez a módja annak, hogyan ismerkednek meg a mezőgazdasági termelés haladó módszereivel, s tanulnak meg gazdálkodni, ez a módja annak, hogyan késztessük őket arra, hogy a mezőgazdaságot válasszák élethivatásul. | A iskolai napközi otthonok kétségtelenül rendkívül jelentős intézmények, melyek a gyermekekről való jövőbeni általános társadalmi gondoskodás csírájává válnak. Mindnyájan jól tudjuk, hogy a napközi otthonokban még sok a fogyatékosság. Ennek több oka van. Nem a nevelők minősítéséről, hanem inkább munkájuk tartalmáról van szó. Ügy véljük, hogy a napközi otthonok főképp az idősebb gyermekek számára váljanak afféle pionír-klubokká, melyekben a fizetett nevelőkön kívül különböző alkalmakkor a gyermekek szülei, valamint tapasztalt üzemi és falusi CSISZtagok is segédkeznének. A pionírcsoportok tevékenységük természetes alapjának tartsák a napközi otthonokat. Eddig az esetek többségében még nincs így. Vecker elvtárs a továbbiakban arról beszélt, hogy az iskolai napközi otthonokban a nevelés a pionír-szervezet nevelési programjának új elvei értelmében folyjék „Mit kell tudnia és ismernie a pionírnak" jelszóval. Javasolta azt is, hogy a tanítók oktatásának megoldásakor vegyék figyelembe a napközi otthonok, pionír-otthonok nevelőinek nevelését. Ugyanakkor rámutatott az úgynevezett állandó csoportvezetők kérdésének égetően sürgős megoldására is, Az a helyzet, hogy a pedagógiai iskolák legfiatalabb végzett növendékei — a leggyakrabban azok, akik nem tudnak másként elhelyezkedni az iskolákban vagy akik nem akarják elhagynj a várost — vállalják ezt a munkát. Gyakran olyan groteszk helyzet alakul ki, hogy a csoportvezető és a napközi otthonok nevelői egymástól függetlenül egészen másra törekszenek. Ugyanakkor látnunk kell teljes egészében a gyermekek iskolán kívüli tevékenységét, mely minden irányban fejleszti és gazdagítja egységes pionír-szervezetünk munkáját. Az Ifjúsági Szövetség az utóbbi években nagy erőfeszítést tett a fiatalok megnyerésére, hogy fokozza szakképzettségét, szervezze az ifjúság szakoktatási évét. Semmi esetre sem akarunk megelégedni azzal, hogy az idén 1300 üzemben 85 ezer részvevővel szervezzük ezt meg, hanem törekedni fogunk a szakszervezettel karöltve arra, hogy minden üzemben meghonosuljon. Azt is tudjuk, hogy az ifjúság szakoktatási éve korántsem elegendő az ifjúság műveltsége általános növelésének megoldásában, hogy több éves művelődési programot kell felállítanunk. Az ifjúság és a többi dolgozók további művelésének programját egybe kell kötnünk a vállalat műszaki fejlesztésének terveivel, hogy véget vessünk annak az állapotnak, hogy a szakképzettség fokozása gyakran alkalomszerűen, ösztönszerűen csupán a rövid idei szükségletek szempontjából és tervszerűtlenül történik. Be kell ismernem, hogy eddig keveset tettünk az ifjúság megnyeréséért a táv- és esti tanulásra. Keveset segítünk a tanulóknak. Ebből az alkalomból szeretném megerősíteni a beszámolónak azt a részét, mely felhívja a figyelmet arra, hogy azok, akik e formákban tanulnak, gyakran nem részesülnek kedvezményben. Tovább akarjuk támogatni és fejleszteni azokat az új formákat is, amilyenek az ifjúság egyetemei az üzemekben, hogy növeljük az ifjúság kulturális és közgazdasági ismereteit. Különös figyelmet akarunk szentelni a szocialista munka brigádja címért versenyző fiatalok kollektíváinak, arra késztetve őket, hogy tagjaik rendszeresen művelődjenek. Már az első 900 ifjúsági kollektíva, mely bekapcsolódott e versenybe, minden lehetőséget megad erre. Vecker elvtárs a továbbiakban arról beszélt, hogyan ütközik az ifjúság tanulása egyrészt az ifjúsági szövetség egyes funkcionáriusainak meg nem értésébe, másrészt pedig hogyan tekintik egyes gazdasági dolgozók a szakképzettség fokozására irányuló törekvést tisztán a szövetség akciójának és nem segítenek benne. A tanulóifjúsáq kérdéseivel is foglalkozott és tolmácsolta a diákoknak iskoláink munkájának megjavításával kapcsolatban elhangzott megjegyzéseit. A diákok például bírálják azt, hogy olyan tárgyakat tanulnak, amelyekre évekkel ezelőtt volt szükség, de kevéssé ismerkednek meg a modern termeléssel és technológiával. Az építészeti fakultásokon például tanulmányaik során keveset tudnak meg az új építőanyag-fajtákról, könnyű építő anyagokról és már a gyakorlatban is mindenütt alkalmazott új konstrukciókról. Kétségtelenül fontos, hogy sok oktató ne elégedjék meg a már 20-30 éve oktatott anyaggal, hanem sokkal jobban tekintsen előre munkájában. Vecker elvtárs továbbá hangsúlyozta, hogy a diákok nézetei — ha nem is mindig helyesek — többnyire abból az őszinte törekvésből erednek, hogy minél jobban felkészüljenek az életre. Ezért a főiskolai tanítók és az iskolai dolgozók az oktatás tartalmi átszervezése folyamán vegyék ezeket tekintetbe. Helytelenítette azokat a nézeteket, hogy a termelőmunkának a tananyagba valő beiktatása után fölöslegesek lesznek a brigádok és hangsúlyozta, hogy semi sem pótolhatja annak nagy nevelési jelentőségét, hogy a brigádok önkéntes munkát jelentenek a társadalom javára. Ezért tovább szerveznek brigádokat. Bírálta azonban azt, hogy a diákok, pl. az építészetben olyan munkákat végeztek, melyeket más dolgozóknak fizettek meg. Á diákok 60-80 fillért kaptak óránként, ami még élelemre sem volt elég; ez nem segítette elő a brigád nevelési céljainak teljesítését. A tanulóifjúsáq hatékonyabb előkészítése érdekében nagy jelentősége van a tanulók és diákok aktív részvételének az iskola életében és irányításában. A párt irányelvei szellemében ez irányban csak a főiskolákon értünk el egyes sikereket, mivel itt az ifjúsági szervezetek aktívabban kivették részüket a tanulók kiválasztásából és felvételéből, ösztöndíjak adományozásából, internátusok igazgatásából és a diákokat érintő más kérdések megoldásából. Teljesen megoldatlan marad ez a probléma a felsőbb iskolákon, ahol gyakran aggódnak amiatt, hogy az Ifjúsági Szövetség iskolai képviselőinek részvételével különféle fegyelmi esetek megvitatásában, a tanulók szociális problémáinak megtárgyalásában állítólag rontja a tanítók tekintélyét. Ellenkezőleg, úgy véljük, ha a középiskolai CSISZ-szervezetek funkcionáriusait meghívják e kérdések megtárgyalására, ez fokozza felelősségüket és megjavítja az Ifjúsági Szövetség munkáját s az iskola általános nevelő hatását. Végezetül meg akarom jegyezni, hogy az iskolákban most folynak a CSISZ-szervezetek évzáró gyűlései. Ogy véljük, helyes volna, ha ezeken az évzáró gyűléseken felszólalnának a pártfunkcionáriusok és ezzel érvényesítenék a CSISZ-szervezeteknek a pártszervezetek által való közvetlen irányítása elvét, s beszélnének a Központi Bizottság mai ülésének határozatáról, főként pedig arról, ami ebből kifolyólag az ő iskoláikra vonatkozik. Václav Dobiáš elvtárs felszólalása Az esztetikai neveléssel kapcsolatban szeretnék egyet-mást elmondani. Abból indulok ki, hogy iskoláink minden eddigi módosítás ellenére túlnyomórészt elméleti oktatással foglalkoztak. Ha ma bevezetjük iskoláinkban a politechnikai nevelést, ez nagy reményekre jogosít fel bennünket e tekintetben, hogy a gyermekek nevelése természetes egyensúlyba kerül. A gyermekeknek oly szívesen kell az iskolában lenniök, mint az iskolán kívül. És ezt valóban el is érhetjük. A legutóbbi időben, bár inkább a szakértők körében, mint széleskörű részvétellel igen sok vita folyt a zenei, a képzőművészeti, az irodalmi és az esztétikai nevelésről. A Kulturáils Művészeti Tanács már tevékenysége kezdetén, 1957-ben tartott ülésén, i— melyen az esztétikai nevelés problémáival foglalkoztak — Marié Pujmanová teljes komolysággal kijelentette, hogyha jó honpolgárokat akarunk felnevelni, nem űzhetjük ki a múzsákat az iskolákból. Ezzel kapcsolatban az ember teljes nevelésére, mind gondolat, mind érzésvilágának befolyásolására gondolunk. Most azonban valamennyi művészünkre nagy feladat hárul. Az eddigi tankönyvekben — melyeknek szoros kapcsolatban kellene lenniök korunk életével — közölt költemények és dalok még igen sok tökéletesítésre szorulnak, az eddiginél sokkal több igazi szépségre van szükségük. Ogy vélem, hogy nekünk, idősebbeknek tudatosítanunk kellene azt és gyermekeinket is arra kellene oktatnunk, hogy semmi sem hull az égből, hogy. minden hatalmas erőfeszítések eredménye. És e téren éppen a művészet, pl. az irodalom szuggesztív ereje segíthetne megszerettetni mindazt a nagyot ami bennünk létrejön. Segítséget nyújthatna abban, hogy az életben ne csak azt lássuk, ami jó és szép, hanem egyidejűleg azt is, ami minden embernek az egész társadalommal együtt törekvéseink célját fogja képezni. Maxim Gorkij a következőket, írta: Vajon az ember esztétikája nem válik-e a szocializmusban modern etikává ? „E tényezők láncolatába tartozik az iskola, a család, minden kulturális intézmény, a pionír-szervezet, a CSISZ — mindez együttvéve egy láncot alkot. És ezért látnunk kell, hogy az iskola e fontos láncszemek egyike. Állíthatom, hogy valamennyi tanítónk számára elérkezett az a történelmi pillanat, amikor az általuk nevelt ifjúság a teljesen kiépített szocializmusba lép, kinyitja és sarkig kitárja a kommunizmus kapuját. Egy mondatba összefoglalva a következőt mondanám: Tegyük vidámabbá iskoláinkat. A költemény, a dal, a rajz, mindnyájunkban kibontakoztatja szakosításunkat. A költemény, a dal, a rajz, az iskolában, annak tananyagában és tantervében — a fellélegzés, a változás perceit jelenti. Szándékosan használom ezeket a fogalmakat, mivel az eddigi zeneórák és a képzőművészeti nevelés órái gyakran inkább csak elméletiek, kevés közük van a gyakorlati élethez. A művészetekre valő nevelés életünk minden szakaszán meghozza értékes gyüműlcsét, ÜJ SZÖ 2 * 1959. május 4.