Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-26 / 144. szám, kedd

A párizsi vásár 1959-ben ^PWÍQjCLL TjCLÖ aí>Z 'A tavaszi nagy európai vásárok sorát rendszerint a május első felében megtartott párizsi nemzetközi vásár zárja le. Prospektusai nagyhangon hirdetik, hogy tizenháromezer kiállítójával a párizsi vásár a legnagyobb az idén Európában, sót talán az egész világon. Erre a „legnagyobb" jelzőre természetesen több más vásár is igényt tart, például a lipcsei vagy a hannoveri, de a milánói is. Kérdés cz, milyen szemszögből nézzük a dolgot. Nos, a párizsi nemzetközi vásár a kiállítók számát tekintve tényleg óriási méretű. De a nagyszámú kiállító elsősorban — másként nem is lehet - a kis- és középvállalatok, sőt a közvetítő kereskedelem köréből kerülnek ki, míg az igazán nagy nemzetközi vásárok legjellegzetesebb kiállítói, a nehézipari vállalatok, Párizsban mind a hazaiak, mindpedig a külföldiek között elég gyéren vannak képviselve. Így bizony a Párizs délnyugati sarkában, az Orleánsi kapu közelében levő hatalmas vásári terület sokban hasonlít a második világháború előtti prágai nemzetközi vásároknak a jelenlegi Fučík Parkban megtartott részéhez, annak bazárszerű csarnokaihoz. Persze a méretek egészen mások, Párizsban óriásiak. A napi több százezer látogató szinte elvész a közel félmillió négyzetméternyi kiállítási terület útvesztőjében. A külföld felvonulása A legnagyobb kiállítási csarnok középső részében, annak alig egynegyedén vannak a külföldi államok reprezentatív bemutatói. Az idén mindössze tizenöt idegen állam mutatja be átlag 500 - 600 négyzetméternyi területen azokat a termékeit, amelyek számára Franciaországban piacot remél találni. A népi demokratikus államok aránylag igen szépen és nagy számban vannak képviselve: Csehszlovákián kívül jelentős bemutatója van Lengyelországnak, Magyarországnak, a Német Demokratikus Köztársaságnak és Romániának is. A genfi tárgyalásokra emlékeztetően egymás mellett találjuk a két német állam bemutatóját, melyeket természetesen a vásár egyetlen látogatója sem mulaszt el összehasonlítani. Bár a nyugatnémet álfäm Ipari'kapacitása"; termékválasztéka sokkal nagyobb és szélesebb körű, mégis a .páxizsi nemzetközi vasáron a Német Demokratikus Köztársaság jól átgondolt és ízlésesen megrendezett bemutatója viszi el a legtöbb ember szemében a pálmát. A csehszlovák kiállítás anyagát elsősorban a két ország között fennálló kereskedelmi szerződés adta lehetőségek határozzák meg. Ez annyit jelent, hogy nem volna értelme és nem is állítunk ki olyan termékeket, amelyek ugyan szerves és lényeges alkotórészei kiviteli programunknak, de amelyeknek elhelyezésére a fennálló csehszlovák-francia kereskedelmi szerződés nem biztosít kontingenseket. Ily módon például hiányzik textiliparunk, miután a francia kormány, saját textiliparának védelmében, elzárkózik textiltermékeink behozatala elől. Amint szakemberek közölték, mégis megjelenik a csehszlovák textil a párizsi piacon, de kerülő úton, Belgiumon át. Különben a brüsszeli világkiállításon nagy sikert aratott könnyűipari termékeink vonják itt is elsősorban magukra a látogatók figyelmét. A legnagyobb sikere plzeni sörelárusítónknak van, ahol a nap egyetlen szakában sem szakad vége a jó sörre szomjúhozóknak. A párizsiak sörivók lettek Hogy megértsük ezt a nagy érdeklődést söreink iránt, meg kell említeni, milyen hatalmas hódítást ért el a sör a világ legnagyobb bortermelő és borfogyasztó országában az elmúlt tíz esztendőben. Azelőtt sem volt ritka a bisztrókon a „Pils" felírás, ami a Pilsner szónak rövidítése a francia nyelvterületen, tehát például Belgiumban is. A Pils szó nem magát a plzeni sört, hanem sörfajtát, világhírű plzeni sörünkhöz hasonló söröket jelent általában. Például a legnagyobb párizs környéki sörfőzde, a Chalön sur Marne-i sörgyár La Slavia név alatt hozza forgalomba plzeni módra főzött sörét. Se szeri se száma az elszászi söröknek a párizsi vendéglőkben. A legnagyobb meglepetés azonban az, hogy Párizst teljesen elárasztották a nyugat-németországi sörök, amelyekből majd minden vendéglő és bisztró tart valamilyen fajtát. Persze a legtöbb helyen a müncheni söröket hirdetik, de találunk soha nem hallott nevű német városkákból származó sörökre is. A hazai és külföldi sörfőzdéknek ez a. nagy térhódítása elsősorban Párizsban, de amint a vidéken láttuk, az országban másutt is, úgy látszik az ízlés megváltozására vezethető viszsza, vagy talán arra, hogy az addig potom áron vesztegetett algériai borok némileg megdrágultak. Tény az, hogy a hirtelen beköszöntött májusi kánikula napjaiban (délben '28 fokot mutatott a hőmérő) a párizsiak háromnegyed része sör mellett ült az aszfaltra kitett kávéházi vágy vendéglői asztaloknál vagy pedig az üde zöldben levő kerti vendéglökben. A nagy érdeklődés tehát a vásáron a mi söreink iránt ezzel magyarázható. Az embereknek önkénytelenül az a benyomása támad, mintha nem használnánk ki a két fennálló kedvező tényezőt: a párizsiak és a franciák megnövekedett sörszomját és plzeni sörünk megingathatatlanul fennálló jó világhírét. A vásár attrakciói Mint minden hasonló méretű bemutatónak, az idei párizsi vásárnak is vannak kisebb-nagyobb szenzációi. Mindenekelőtt az elektroncsöveken alapuló új technika csarnoka, ahol a legkorszerűbb, egyenesen szédítő teljesítményű adminisztrációs gépek mellett ott találjuk a Larousse francia könyvkiadó vállalatnak már a brüsszeli világkiállításon is bemutatott, de azóta továbbfejlesztett „elektromos agyát", amely szempillantás alatt ad választ az emberi tudás és ismeret legkülönbözőbb szakaszába tartozó kérdésekre. További dominánsa az idei párizsi vásárnak a kőolaj- és földgázipar bemutatói. Ez arra vezethető elsősorban vissza, hogy egyrészt az anyaország addig legsivárabb, legterméketlenebb részében, az ország délnyugati sarkában levő Landes-okon nemrégen bő földgázforrásokat tártak fel. A földgáznak Párizsba és az észak-franciaországi ipartelepekre való elvezetése már folyamatban van. Másrészt - és ez sokban megmagyarázza a francia imperializmusnak immár ötödik éve folytatott gyarmati háborúját Algériában — a szaharai kőolajforrások, amelyeknek kiterjedéséről fantasztikus, mindeddig ellenőrizhetetlen hirek keringenek az amúgyis buja fantáziával megáldott francia vállalkozói körökben. Virágok a fény városában A szorosan vett kereskedelmi és ipari köröktől eltekintve a nemzetközi vásár nem kelt az óriási város életében különösebb feltűnést, egyáltalán nem nyomja rá bélyegét. Párizsiak mesélik, hogy az ipari vásárt megelőzően, április utolsó hetében megtartott nemzetközi virágbemutató talán még nagyobb mértékben magára vonta a közvélemény érdeklődését, mint most a vásár. Ennek okát nemcsak az óriási mennyiségben és változatosságban, választékos és kifinomult ízléssel bemutatott, a világ mind az öt földrészéből származó virágpompában kell keresni. Általános feltűnést keltett ugyanis maga az új csarnok is, amelyben a virágkiállítás lezajlott. Az úttörő francia építészei,nek egy újabb remekéről van szó, sokkal logikusabbról és kiegyensúlíjgzottaBbtóí, tehát szebbről is, mmt amilyen a erőszakoltan eredetieskedő megoldású francia kiállítási csarnok volt .a brüsszeli világkiállításon. Ef az új csarnok háromszögalakú, amelynek minden oldala 200 méter. Az óriási épület egész súlya a háromszög 3 csúcsában összpontosul, amelyeket parabolikus betonívek kötnek öszsze. Ezek tartják kizárólag az egész tetőszerkezetet, míg az oldalfalak üvegből készültek. Persze, van Párizsnak más korszerű építészeti csodája is, például az Unesco épülete. No, de erről a legközelebb. Sz. L. HATÁRKÖVEK h MEZSGYÉN Dús dűlők során, utak mellett 9 szürkeszín kövek terpeszkedtek. Rajtuk három betű egy sorban. Apáinknál ki tudta jobban, hogy a GPS mit jelentett? Övék volt a robot keserve; s a föld verejtékükkel telve a grófnak mindent bőven termett. Vad viharok verték a rétet, lemosták a kövi festéket. » Agrár úr jött a gróf helyére; kutyáért eb jutott cserébe, hogy űzze-hajtsa a parasztot, j Iga az iga, bárki adta; f zsellér vonta, úré a haszna, ki nem kímélt cselédet, s barmot. A szilaj szelek port kavartak, terméskövet röggel takartak. Nyáron ameddig lát az ember, mezsgyétlen ring a kalásztenger. Nem jár hajnalban, nem tér éjjel fajtám bús robotról-robotra, és a süllyedő kő-nyomokra sercint egyet, ha arra lépdel. ZALA JÓZSEF Az idei zenefesztivált elsősorban a népi demokratikus, baráti országokból érkező nagyszámú művész és művészegyüttes jellemzi. Nem mintha Nyugatról nem volnának kiváló vendégei, hiszen a Prágai Tavasz immár a népek békés együttélésének és barátságának egyik szimbólumává vált. Május 12-én, Smetana halálának évfordulóján, szimfonikus ciklusa, a Hazám hangzott el K. Šejna vezényletével a Cseh Filharmónia kitűnő előadásában. Azóta naponta 1—2 hangverseny van jobbnál jobb előadásban. A külföldi vendégek sorát a moszkvai rádió és televízió szimfonikus zenekara nyitotta meg, melyet első hangversenyén Gauk, másodikon pedig Gaukon kívül Hacsaturján vezényelt. Remek együttest ismertünk meg, melynek különösen vonósai és rézfúvósai érderfielnek külön dicséretet. Gauk és Hacsaturján művészetét felesleges jellemezni. A második est — melyen kizárólag Hacsaturján műveit játszották — szólistája Leonyid Kogan volt, aki a szerző vezényletével játszotta annak hegedűversenyét. kogan ma Dávid Ojsztrah mellett, a Szovjetunió legkiválóbb hegedűse. Játékát mély, meleg tónus és tökéletes technikai tudás jellemzi. Prágai fellépése nagy élményt jelentett. Az idősebb, nagy német zongoraművészek generációjának egyik utolsó képviseiője — Wilhelm Kempff — két estén szerepelt. Szólóestjén Bach, Mozart, Schumann és Liszt szerepeltek a nyomtatott műsorban, melyeket aztán Beethoven, Hündel, Schubert követtek ráadásként. Kempff játékát kiváló technikáján kívül a színes billentés és a széles dinamikai skála jellemzi. Zenekari estjén Chopin f-moll zongoraversenyét adta elő. A kitűnő művészt mindkét alkalommal meleg ünneplésben részesítette a közönség. A Román Filharmónia immár jól ismert vendégünk, amely nem először látogat el Prágába. G. Georgescu vezetésével két nagysikerű esten szerepelt, a másodikon a kiváló angol zongoraművész, Cl. Curzon közreműködésével, aki Beethoven V. zongoraversenyét adta elő bravúrosan. Pierre Fournier gordonkaművész hangszerének a világon egyik legkiválóbb mestere. Páratlan élményben részesítette közönségét prágai szólóestjén. Hangszerének tónusa a búgó orgona hangzásával vetekedik. Játékának a technikai fölény magától értetődő feltétele, salakmentes hangzás, elmélyült muzsikálás, izzó, nemes tónus játékának további jellemvonásai. Nehéz volna eldönteni, műsorának melyik száma volt a legtökéletesebb, Brahms e-moll szonátája, Kodály szólószonátája, vagy pedig Faure ismert Elégiája, Debussy szonátája, Csajkovszkij Rokoko variációi? Műsorát néhány ráadással toldotta meg. melyek a közönség szűnni nem akaró tapsviharát váltották ki. B. J. két rendszer versengésében? Látogasson el hozzánk egy kolhoz közgyűlésére, ahol a szovjet emberek állampolgárai kötelességük teljes tudatában vitatják meg, hogyan érhetik utói és szárnyalhatják túl az amerikai farmereket! Ez nem látszik el Belgrádba? Nos, az Egyesült Államokba, Iowa államba mintha ellátszanék. Egyébként a jugoszáv cikkíró fenti elmefuttatása csupán valamiféle sajátságos, hogy úgy mondjam, elméleti bevezetés a politikai következtetésekhez. Am lássuk következtetéseit. Csak úgy mellékesen jegyzem- meg, hogy lehetetlenség árnyékot vetni a két rendszer versengésének eszméjére. Valaki eltakarhatja tenyerével arcát a nap elől, de magát a napot nem takarhatja el tenyerével. így van ez az igazsággal is. Ezért fog mellé Bebler „elméleti" bevezetésében. Bebler politikai következtetései a két rendszer békés gazdasági versengésére vonatkozóan az alábbiakban foglalhatók össze. A jugoszláv újságíró elégedetlen amiatt, hogy amikor felsoroljuk a szocialista világrendszer országait, nem említjük a gyarmati iga alól felszabadult országokat. A cikkíró itt nyilvánvalóan melléfogott. Hiszen a modern India vagy más fiatal keleti nemzeti államok vezetői egyáltalán nem sorolják országaikat a szocializmus rendszeréhez. Maguk mondják, hogy a saját útjukat járják. Mit akar hát dr. Bebler? Bebler kijelenti továbbá, hogy szerintünk ezeknek az országoknak a helye a versenyben „nem a szocialista oldalon" van. Bizonyára még az Egyesült Államok külügyminisztériumának hivatalnokai is tudják, hogy a szovjet emberek az imperialista rendszerre mért súlyos csapásnak tekintik a gyarmati rendszer felbomlását, a független politikát folytató s politikai és gazdasági szuverenitásukért küzdő keleti nemzeti államok megalakulását. Bebler Jugoszláviával egy sorban említi a keleti országokat. Nos, magának Jugoszláviának kell tisztáznia, kinek az oldalán áll ebben a versenyben. A jugoszláv cikkíró továbbá amiatt is elégedetlen, hogy a szocialista országok gazdasági együttműködéséről „másként beszélünk, mint a többi országokkal való együttműködésről". Nos, maga az élet diktálja a szocialista országoknak, hogy egymás között az őszinte barátság és a testvéri kölcsönös segítségnyújtás, a tőkés országok viszonylatában pedig a békés egymás mellett élés politikáját folytassák. Az élet parancsolja ezt és ezen nem változtat az, hogy tetszik-e egyes újságíróknak vagy politikusoknak, avagy nem. Dr. Bebler következő „bíráló észrevétele" megérdemli, hogy a megengedhetetlen újságírói fogások példájaként hozzuk fel. „Egyszóval — írja a kritikus — a XXI. kongresszuson kifejtett nézetek szerint a két rendszer úgynevezett versengése a következő feladat teljesítéséből áll: a Szovjetunió a „tábor" államcsoportjának élén újabb erőfeszítésekkel és még szorosabb gazdasági együttműködéssel gyorsabban növelje gazdasági potenciáját." Bebler eléggé részletesen kifejti ezt a gondolatot. De amit mond, azt már a JKSZ programtervezetében olvastuk és a Szovjetunió és a többi szocialista ország kapcsolatainak efféle „magyarázatáról" már rég határozottan megmondtuk a véleményünket. Ám Bebler az igazsággal homlokegyenest ellentétes következtetését kifejtve nagy okosan... a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusára utal. Látszik, hogy ügybuzgalma felülkerekedett józan eszén. Tény, hogy N. SZ. Hruscsov a XXI. pártkongresszuson tartott beszámolójában fontos elméleti tételeket fejtett ki, amelyek szerint valamennyi szocialista ország többé-kevésbé egyidejűleg tér át a kommunizmusra. Megértjük, hogy egyes politikusoknak éppen azért nem tetszik ez az elméleti tétel, mert a gyakorlatban is megvalósul és kétségkívül történelmi valósággá válik. A nem tetszés okaival tökéletesen tisztában vagyunk. De ezekkel az okokkal nem indokolható, hogy a jugoszláv politikusok durván kiforgatják az SZKP XXI. kongresszusának anyagait. A jugoszláv újságíró azért halmozta egymásra a képtelenségeket, hogy cikkét az alábbi következtetéssel fejezhesse be: „A két rendszer úgynevezett versengése a tömbök közti harc koncepciójának új formája, az egyik — a Szovjetunió vezette keleti tömb által meghatározott politikai célkitűzésekért folytatott harc koncepciójának új formája". A cikkíró a továbbiakban épp ilyen „egyértelműen" kijelenti, hogy a politikai célkitűzés, úgymond „a hidegháború folytatása". Tulajdonképpen talán ezért is jelent meg ez a cikk a jugoszláv folyóiratban! Felesleges megmagyarázni, mi a különbség a tömb és a szocialista tábor között. Több ízben megmagyaráztuk már, s mindenki tisztában van vele. A tömb — katonai szövetség, államok koalíciója. A szocialista tábor — a szocialista országok gazdasági és politikai közössége, amely politikailag tükrözi a szocialista világrendszer kialakulásának és fejlődésének történelmi tényét. A szocialista országokat addig fogja egymáshoz fűzni közös védelmi szerződés, amíg fenn fog állni az állig felfegyverzett imperialista államok agresszív tömbje, amely készen áll a támadásra a szocialista országok ellen. A szocialista országokban az általában szocialista tábornak nevezett egységes politikai és gazdasági közösségben öszszefogó testvéri kölcsönös segítségnyújtás gazdasági és politikai kapcsolatai viszont fenn fognak maradni és tovább fognak fejlődni, mert ez az új társadalmi-gazdasági alakulat — a szocializmus - fejlődésének és megszilárdulásának történelmi törvényszerűsége. Ezt csak az nem látja, aki azt hiszi, hogy holmi mesterkedésekkel túl lehet járni a történelem eszén. Kár időt vesztegetni az efféle nézetek megcáfolására. A történelmi valóság helytáll magáért. Tudjuk, hogy a történelem gúnyosan ki szokta nevetni azokat, akik régi újságoknak a „társadalom fejlődéstörvényeit hatálytalanító" cikkeivel próbálnak meg kitérni követelései elől. A jugoszláv újságírók nyilván azért ragaszkodnak oly makacsul a történelmi törvényszerűségek „el nem ismeréséhez", hogy megindokolhassák Jugoszlávia úgynevezett „tömbök feletti" politikáját. De engedtessék meg nekünk egy kérdést: mit jelent ez a „tömbök feletti" álláspont, ha a jugoszláv újságírók, valahányszor szerét ejthetik, otromba támadásokat intéznek a Szovjetunió és más szocialista országok politikája ellen, ezzel szemben egy szóval sem ítélik el az imperialista hatalmak agresszív politikáját? Bebler cikkében sem találunk egy sort sem, amely elítélné a mai imperializmus politikáját. Ha említette is a jugoszláv politikus az imperialista államok politikai akcióit, csak azért tette, hogy kijelenthesse: a Szovjetunió politikája - úgymond - „nyilvánvalóan messzebb megy a nyugateurópai integrációnál, a közös piacnál stb." Akkor hát miben különbözik a „tömbök feletti" álláspont a teljesen egyértelmű tömbállásponttól, a nyugati államok tömbpolitikájának támogatásától, a Szovjetunió és az egész szocialista tábor ellen folytatott propagandában való tevékeny részvételtől ? ÜJ SZÖ 5 * 1958. május 26.