Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-24 / 142. szám, vasárnap

•JITielőtt munkámról, további útjaimról, délsarki élményeimről és benyomásaimról írnék, fontosnak tartom, hogy legalább röviden említést tegyek a hatodik világrészen folytatott s-ovjet kutatásokról. Az e térségben folytatott kutatásoknak már a kezdete két híres orosz tengerész; Pellinszgauzen és Lazarjov nevéhez fűződik, akik 140 évvel ezelőtt a híres Mirnij és Vosztok hajókkal kötöttek ki itt először. Annak ellenére, hogy sok ország tudósai nagy igyekezetet fejtettek ki, föidtanilag azóta a jégmentes területnek csak egyhuszad részét tanulmányozták át. Másfél évvel ezelőtt, amikor az Antarktiszra hajóztunk, emlékezetünkbe idéztük B. Byrd szavait: „Bolygónk peremén fekszik, mint a föld kék fátyolba burkolt alvó hercegnője. Borzalmas és gyönyörű. A jég ametiszt és smaragd csillogású hóköpenyében alussza álmát. Ilyen az Antarktisz, az a földrész, melynek területe majdnem megfelel Dél-Amerika területének! Belső részét kevésbé ismerjük, mint a Hold megvilágított felületét!" Nemrégen még érvényesek voltak e szavak s ezért voltak oly nagy jelentőségűek a földrajz és a geofizika szempontjából a nemzetközi geofizikai év keretében végzett munkalatok. A z Antarktisz ásványgazdagsága komoly szerepet fog játszani a jövő világgazdaságában. Sokáig nem látták tisztán, minek tekintsék az Antarktiszt körülölelő tengert. A nagy Antarktikus — vagy a Déli-óceán részét képezi-e, s hogyan lehet ezt a két tengert őceánografiailag egymástól elválasztani. Az is probléma volt sokáig, vajon jégborította szárazföldnek, avagy óriási jégkéreg alatt fekvő szigetcsoportnak tekintsük-e az Antarktiszt. Sok más kérdés várt r.ég választ a nemzetközi geofizikai évtől. Tizennégy állam több száz tudományos dolgozóval, 50 tudományos állomáson vett részt a délsarki kutatásban. A harmadik szovjet szárazföldi expedíció J. I Tolsztyikovnak, a Szovjetunió Hősének vezetésével a következő megfigyelőállomásokon dolgozott: Mirnij, Oazisz, Pionyerszkaja, Komszomolszkaja és Vosztok. Később még a Szovjetszkaja állomáson és a viszonylagos megközelíthetetlenség pólusán műVödött. A szárazföldi expedícióval egyidejűleg az Ob diesel-elektromotoros hajón tengeri expedíció működött több mint 70 tudományos munkatárssal. Ahol még előliünk senki nem járt @ oi Lzaixfet tacLcíi&k kzkat&Lľiak az cAnta^ktiLz titkaiba Mosi pedig az egyes tudományos kutatásokról: A meteorológiai kutatásokat Bugajev professzor, a Központi Időjárásjelző Intézet igazgatója vezette. A délsarki légkör keringését és az egész déli félteke, valamint az északi félteke légkörének keringésére gyakorolt hatását tanulmányoztuk. Ennek rendkívül nagy jelentősége volt a hosszúérvényű időelőrejelzések kidolgozásában ondosan tanulmányoztuk a ^ környező tengerek alacsony légnyomású területeinek keletkezését. Ezekről eddig azt állították, hogy csak az Antarktisz szélességi fokai körül mozognak. Megállapítást nyert, hogy az alacsony légnyomások az antarktikus szárazföld fölé is hatolnak és gyakran egész területét átszelik. Tanulmányoztuk a fő légáramlást. Ezek 9-12 km magasságban dúló szelek, melyek a Mirnij fölött elérik a másodpercenkénti 140 méter gyorsaságot. Az Antarktisz hideg földi légrétege fölötti úgynevezett hőforduiatokat is megmértük. Kilencszáz méter magasságban még az Antarktisz központi vidékein is 30 fokos hőemelkedést érnek el. Meg kellett magyaráznunk az úgynevezett fehér délsarki köd problémáját is. Ez nem más, mint a parttól 500 km-ig terjedő területen állandóan dúló szél által görgetett apró jég- és hókristályok tömege. Megmértük az elsődleges és viszszaverődő, valamint a szétszóródó napkisugárzást. Megállapítottuk, hogy az Antarktisz fehér felszíne a ráeső napsugarak 92 %-át visszaveri. Meteorológusaink azt is megállapították. hogy a földgömb legalacsonyabb hőmérséklete álta'ában 1958 augusztusában a Vosztok állomáson volt, ahol 87.4 C. fok hideget mértek. A troposzféra kutatását az alsó troposzféra rakéta-kutatásával egészítettük ki abból a célból, hogy megállapítsuk kölcsönös dinamikai összefüggésüket. A rakétákat az Ob Diesel-elektromotoros hajóról 80—90 km magasságra lőttük ki. Kb. 3 percig tartó felfelé ívelő röppályájuk során megmértük a légnyomást, a hőmérsékletet, a szél és a sugárzás erősségét. Ezeket az adatokat különleges távmérő szerkezet továbbította a hajóra, ahol egy oszcillográf mozifilmre rögzítette. A rakéta röppályájának tetőpontján levált a készülékeket tartalmazó rész, mely azután kb. háromnegyed óráig . ejtőernyővel ereszkedett le. A lassú esés folyamán is megmértük a fő meteorológiai adatokat, melyeket automata írószerkezetek jegyeztek fel. Az ejtőernyőn leereszkedett készülékeket azután helikopter segítségével felkutattuk, összegyűjtöttük és tanulmányoztuk. A harmadik szovjet expedíció másik nagyon fontos munkaága a glaciológia (jégkutatás) volt. Az expedíció munkája az állomáson és a terepen végzett tevékenységre oszlott. Az állomáson végzett munkálatok során tanulmányoztuk a jég fizikai és mechanikai tulajdonságait, kristálytani szempontból vizsgálat alá vettük a hópelyheket, a jég i kristályos összetételét, tanulmányoz| tuk a hőrétegek fekvését és jégpáncéllá való átalakulását, A Mirnijtől egészen a geomágneses sarkig vegyelemzés alá vettük a hó- és jégtakarót. A terepmunkálatok során megmértük a hóréteg keménységét és sűrűségét. A terepmunkálatok fő célja az Antarktisz jégtakarója vastagságának meghatározása volt. Ezért két különleges jégkutató tanulmányutat rendeztünk: az egyiket a viszonylagos megközelíthetetlenség pólusáig. Két módszert alkalmaztunk a jégtakaró vastagságának mérésére. Az egyik az úgynevezet szeizmográfjai szondázás volt. Ez a módszer kihasználta az Antarktisz jég alatt fekvő kőzetfelszinétől visszaverődött mechanikus hullámok mérését. E hullámokat rianás idézte elő, innen egészen a kőalapig terjedtek, melytől ismét visszaverődtek a jég felszínére. Megmértük a hullám útjának időtartamát, s ennek alapján meghatároztuk a jég vastagságát. A 2100 km hosszú terepből az Antarktisz felületének 1800 km-nyi résszé a tengerszint fölött fekszik jégtakaró alatt. E kőzetes felszin legmagasabb pontja meghaladja a 3000 méter magasságot és 1700 km távolságra fekszik a Mirnijtől. Csak 300 km terül el a tengerszint alatt. Az Antarktisz jég alatti területének közepes magassága kb. 850 méter, tehát csak valamivel kisebb, mint az euráziai kontinens átlagos magassága. Az Antarktisz jégtakarójának közepes magassága 2200 m. A második délsarki expedíció kiszámította, hogy az Antarktiszon 28 — 30 millió köbkilométer jég van, ami a föld jégmennyiségének 92 %-át képezi. Ha ez a jég elolvadna, 50 — 60 méterrel emelkedne a világtengerek szintje. A harmadik fő munkaág a geofizika volt. A geofizikai munkálatokat Osztrjakin, a Szovjetunió Hőse tervezte, aki a délsarki medencében felfedezte a tengeralatti Lomorioszov-hegyhátat. E csoport mágnességkutatói a Mirnij, Oazisz, Pionyerszkaja és Vosztok állomásokon megmérték a föld mágnesmezejének változásait. így például megmérték, hogy a föld mágnesmezejének függőleges szerkezete a Mirnijen sokkal jobban elhajlik, mint ez a geomágneses szélességnek megfelelne, amit azzal magyarázi tak, hogy a Mirnij alatti kőzetek sok vasat tartalmaznak. Heves mágnesviharokat figyeltünk meg. Például 1958. február 18-án olyan mágnesvihart tanulmányoztunk, mely az iránytű mutatóját 5-6 fokkal térítette el, A szeizmografiai állomások a földrengéseket tanulmányozták. Expedíciónk működésének ideje alatt több mint 300 földrengést fogtunk fel, ebből csak 20 esetben voltak az Antarktiszon a földrengés okai. Az a tény, hogy az Antarktiszon nincsenek földrengési központok, szintén igazolja, hogy az Antarktisz nagyon régi és szilárd szárazföld. A kozmikus sugárzást tanulmányozó fizikusok megmérték a mezonok neutronjait és áttetsző részét. A ionoszférét 1-15 megaherz rezgésü függőleges szondákkal mértük. 45 km magasságban új visszaverő réteget fedeztünk fel. A nemzetközi geofizikai év keretében a sarkfény tanulmányozásával és kutatásával is foglalkoztunk. A sarkfényt minden világos éjjel, minden órában puszta szemmel figyeltük. Megállapítottuk a sarkfény irányát, menyiségét a látóhatár fölötti magasságát, a sugarak fényességét és formáját. Minden 5 percben lefényképeztük a sarkfényt. Ehhez az egész égboltot megörökítő különleges kamerákat használtunk . K

utatásunkat geológiai munka egészítette ki. Expedíciónk egy tagja élettani kutatásokat végzett. Télen a Mirnijtől 3 kilométerre a császár-pingvinek nagy birodalmának életét tanulmányozta. Télen több mint 20 ezer van belőlük. A közeli Rossszigeten kis pingvinek és hétfajta tengeri madarak családja élt. Közülük öt a viharmadarak csoportjához tartozott. Nyáron a Mirnij közelében nagyszámú, néha százakra menő fóka jelent meg. A leggyakoribb fajta a rákevő fóka és a nagy Weddellfóka, mely majdnem 4 méter hosszú és több mint 500 kg súlyú. Elvétve láttunk Ross-féle fókát és tengeri leopárdot. Nyáron a bálnák egészen a Mirnijhez úsztak. A Mirnij parti vizeinek növényzete is gazdag volt. Fenekén nagy mennyiségű tengeri csillag és tengeri sündisznó élt. Sok volt az apró hal. (Folytatása következik) ANTONlN MRKOS (Folytatás a 4. oldalról) Amint tudjuk, a szovjetek fiatal országa nem rendelkezett sem nagy és fejlett iparral, sem fejlett mezőgazdasággal, s az első világháború, meg a polgárháború nagy részben még ezeket is feldúlta. Köztársaságunknak e viszonylagos gazdasági fejlettségéből adódott lakosságunk kedvezőbb osztályösszetétele és magasabb kulturális színvonala. Nagy számú volt a munkásosztály; már 1930-ban a lakosság 61,4 százalékát az iparban foglalkoztatottak és családtagjaik alkották. Természetesen, különböző volt a helyzet a cseh országrészekben és Szlovákiában nemcsak abban, hogy Szlovákiában a munkások száma sokkal alacsonyabb volt, hanem abban is. hogy a parasztság is másként tagozódott, mint Cseh- és Morvaországban: Szlovákiában aránylag több volt a kisparaszt és falusi proletár s kevesebb a középpaiaszt. Lényegében tehát ezek azok a feltételek és körülmények, amelyek hazánk nemzetközi és belpolitikai helyzetéből adódtak a IX. kongreszszus előestéjén. * Ha választ akarunk adni a harmadik kérdésre, vagyis hogy helyesen határozta-e meg a IX. kongresszus a szocializmus építésének feladatait és módszereit, legalább röviden össze kell foglalnunk az említett gottwaldi tíz pont tartalmát: Az első négy pont a gazdaságpolitikai feladatokat tartalmazza, s megvilágítja, mit kell tennünk, hogy a szocializmust hazánkban sikeresen építhessük, hogy megtartsuk a munkásosztály nehezen kiharcolt hatalmát, s hogy megakadályozzuk a tőkés rendszer visszaállítását. Ez — amint Gottwald elvtárs a kongreszszusi beszámolóban hangsúlyozza — „végeredményben a jobb gazdálkodást jelenti". Ezért a kongresszus a legelső helyen említi az ötéves terv minden vonalon való, mennyiségi és minőségi teljesítését, e tervben előírt feladatok következetes megvalósítását az összes tartalékok feltárásával és kihasználásával, vagyis hogy többet, jobbat és olcsóbban termeljünk. Csakis ezt teljesítve érhetjük el a második feladat valóra váltását: az életszínvonal emelését, az árak csökkenését és a belföldi piac jobb megszervezését. Természetes, ha biztosítani akartuk az egész népgazdaság tervszerű fejlődését s azt, hogy a szocialista állam hatékonyan irányíthassa társadalmunkat a szocializmus felé vezető úton, szükséges volt, hogy tovább szilárdítsuk és bővítsük a szocialista szektort és korlátozzuk, viszszaszorítsuk népgazdaságunk tőkés elemeit. Ezzel szorosan összefügg az a követelmény, hogy a kistermelés magasabb szervezési és gazdálkodási formák alapján szocialista nagyüzemi termeléssé alakuljon át, amihez a munkásosztály állama nagy anyagi és politikai segítséggel járult hozzá gép- és traktorállomások hálózatának kiépítésével, a falusi burzsoázia elszigetelésével, a kis- és középparasztoknak sok mindenféle előnyben való részesítésével, ami a munkásparaszt szövetséget még szilárdabbá kovácsolta. Mindezért nemcsak szükséges, hanem egyenesen elkerülhetetlen volt iparunk átépítése és további kiépítése, egész köztársaságunkat felölelő, de különösen az elmaradottabb országrészeknek szocialista iparosítása, elsősorban tehát Szlovákia iparosítása. A szocialista építés fő irányvonalának további hat pontja azokat a feladatokat tűzi ki, amelyeket a politikai és kulturális, valamint a pártmunka, az egész pártélet terén volt szükséges teljesítenünk. A szocialista építés időszakában nagy feladatok hárulnak a szocialista államra s egész gépezetére. Ugyanis a szocialista állam hatékony eszköze a munkásosztálynak a gazdasági-szervező és a kulturális-nevelő munka, valamint a belső és .a külső ellenség elleni védelem megszervezésében. A népi demokrácia a munkásosztály és az egész dolgozó nép állama, ami feltétlenül megköveteli, hogy tevékenységében a dolgozók legszélesebb tömegeire támaszkodjék, hogy v serkentse és kihasználja kezdeményezésüket. Ezért szükséges, hogy igazán minden dolgozó öntudatosan és tevékenyen részt vegyen a szocialista építés nagy feladatainak teljesítésében. A kongresszus hangsúlyozta, feltétlenül szükséges állandóan szilárdítani és fokozni a Nemzeti Front erejét, s megakadályozni, hogy a reakció semmilyen szervébe se tudjon újra behatolni. A párt nagy súlyt fektet arra, hogy a kommunisták a Nemzeti Front közvetítésével és segítségével újból és újból meggyőzzék és megszervezzék a dolgozókat az építőmunka feladatainak teljesítésére. A tömegekre támaszkodva a pártnak tovább kell folytatnia az osztályharcot a reakció maradványai ellen, mert a reakció nem adja fel azt a törekvését, hogy visszaállítsa a tőkés rendszert akár a nemzeti szabadság és az állami függetlenség feladása árán is. Ezért fontos a reakciót, minden új és piszkos tettét, népellenes céljait lelepleznünk. Külpolitikai téren a kongresszus kiemeli a béke megvédéséért folytatott harcunk nagy jelentőségét. A béke ugyanis a feltétele építőmunkánknak, boldog Szocialista jövőnknek. Hogy biztosíthassuk hazánk békés és szocialista fejlődését, a Szovjetunióra, valamint a népi demokratikus országokra kell támaszkodnunk. Ez. természetesen, nem zárja ki azt az őszinte törekvésünket, hogy ne tartsunk fenn egyenjogú kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat a tőkés országokkal is. Az ideológiai fronton a szocialista építés megkezdése idejében egész dolgozó népünkre nagy feladatok vártak. Nem csupán azért, mert még léteztek a megvert burzsoázia maradványai, amelyek terjesztették a munkásosztállyal és a dolgozó néppel szemben ellenséges ideológiájukat. De magában a munkásosztály és a többi dolgozók gondolkodásában is sok volt a régi, sok volt a kapitalista csökevény: a burzsoánacionalizmus, a tudományellenes, vallási nézetek stb., amelyeket a burzsoázia mindenhol a dolgazók egységének megbontására használ fel. A kongresszus rámutatott arra is, hogy feltétlenül szükséges a munkásosztály és a dolgozók soraiból származó, a munkásosztályhoz hü emberekből új, szocialista értelmiséget nevelnünk. Szükséges, hogy az új értelmiségnek a néphez való viszonya osztályszempontból szoros legyen s hogy teljes egészében elsajátítsa nemcsak a szaktudást, hanem a marxizmust-leninizmust is. Mert csakis a szocialista kulturális forradalom biztosíthatja, hogy a dolgozók tevékenysége mind öntudatosabb és célszerűbb legyen s csakis ennek alapján érhetjük majd el a még nagyobb céljainkat. Ezért a dolgozók számára meg kell teremtenünk azt a lehetőséget, hogy a legnagyobb mértékben elsajátíthassák a haladó kultúra termékeit, hogy a kultúrát szocialista szellemben tovább fejleszthessék. Természetes, mindezt lehetetlen lenne elvégeznünk, és elérnünk a kommunista párt vezetése nélkül. Mert ez az az erő, amely figyelemmel követi és tudományos alapon elemzi a mindennapi gyakorlati életet, összegezi az egész dolgozó nép tapasztalatait, megvilágítja azokat a feladatokat, amelyeket az objektív fejlődés felvet, az élet napirendre tűz. S ezért fontos, hogy a párt erős és szilárd, eszmeileg és szervezetileg egységes legyen, ami egyedüli záloga mindenkori akcióképességének. Hogy ilyen lehessen a párt, hogy mindig lépést tudjon tartani a fejlődéssel és a történelem által felvetett feladatokkal, állandóan növelnie kell tagságának eszmei színvonalát. A kongresszus kiemelte a párt tisztaságának és akciókészségének más feltételeit is: a demokratikus centralizmust, a párton belüli demokrácia következetes alkalmazását, a bírálat és az önbírálat fokozottabb érvényesítését s végül azt is, hogy minden párttagnak továbbra is, még az elért nagy sikerek ellenére is, szerénynek kell maradnia. De miért hangsúlyozta a kongreszszus ezeket a kérdéseket? Csehszlovákia Kommunista Pártja a munkásosztály győztes pártja volt s az ő erejétől függött az egész proletárdiktatúra sorsa. Ezt jól tudja a burzsoázia is, amely egyben ügynökei beépítésével, s a kevésbé fejlett tagokra való eszmei hatással akarta gyengíteni a pártot. Továbbá nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy már a februári győzelem előtt pártunk taglétszáma nagyon megduzzadt s ez a növekedés február után még csak fokozódott. így a sok becsületes dolgozóval együtt nem kívánatos elemek is bejutottak a pártba. Végül — az új tagság nem volt és nem is lehetett megfelelő eszmei színvonalon, nem ismerte a pártéletet s elméletet, s a párt még nem nőtt a szívéhez. Ezért volt tehát fontos kiemelni és hangsúlyozni a pártélet alapelveit s olyan intézkedéseket foganatosítani, hogy a párttagság számbeli növekedése ne veszélyeztesse a párt eszmei és szervezeti egységét s szilárdságát. Ezeket az alapelveket hangsúlyozta a kongresszuson elfogadott szervezeti alapszabályzat is. Ez a tíz pont alkotja a CSKP tíz év előtti IX. kongresszusának a fő határozatait. Csakis ezeknek a feladatoknak a legteljesebb mérvű teljesítése biztosíthatta a szocialista építés sikerét hazánkban. Ha tehát válaszolni akarunk feltett harmadik, sőt mind a három kérdésünkre, megállapíthatjuk, hogy a CSKP IX. kongresszusának fő irányvonala ezt bizonyítja: a párt ismerte nemcsak a szocialista építés feladatait, hanem azokat a feltételeket is, amelyekből ki kellett indulnia. S ennek alapján határozta és világította meg azokat a módszereket, amelyeknek következetes alkalmazása tette egyedül lehetővé, hogy a szocializmus építését fokozatosan valóra váltsuk. * Tíz év telt el Csehszlovákia Kommunista Pártja IX. rendes kongreszszusa óta s már sok mindent elértünk abból, amit pártunk akkor mint feladatot tűzött elénk. Ezt igazolta a csaknem egy évvel ezelőtt összeülő XI. pártkongresszusunk, amely öszszegezte az elért eredményeket s most már közelebbről világíthatta meg, hogyan érjük el azt a célt, amelyet tíz évvel ezelőtt kitűztünk: vagyis hogyan fejezzük be a IX. kongresszus fő irányvonalában adott feladatok teljesítését, hogyan fejezzük be a szocializmus építését hazánkban. A CSKP tavalyi, XI. kongresszusa megmutatta, milyen közel állunk már e nagy célhoz s öt alapfeladatban összegezte a további tennivalót. Ha tehát pártunk XI. kongresszusa olyan feladatokat tűzhetett ki, mint a szocialista termelési viszonyok döntő győzelmének elérése a falun is, a kulákok és a városi kizsákmányoló elemek fokozatos teljes felszámolása, az életszínvonal még nagyobb mérvű emelése és a szocialista demokrácia elmélyítése, valamint a szocialista kulturális forradalom befejezése hazánkban, ez annak a jele, hogy a CSKP IX. kongresszusán kitűzött fő irányvonal teljesítésének végső szakába léptünk. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a szocialista építés tíz évvel ezelőtt kitűzöttt fő irányvonala helyes volt, hogy pártunk csakúgy mint a múltban, ma is helyesen vezeti dolgozó népünket a boldogabb jövő felé. Rabay Zoltán ÜJ SZŐ 5 * tU53. máiu: Ci