Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-24 / 142. szám, vasárnap

Hruscsov elvtárs beszéde a szovjet írók kongresszusán * * i* **A* A* AA ** **** kA* AAAAA AA *kAkAAAk*A kk AAA AA AAAAAAAAAA kAkA*kA AkA AAA A* A *A AAA Ak AAAAA AA AAAAA kAA AA AAA A A*Ak*A* A szovjet írók harmadik kongresszusának péntek délelőtti ülésén N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke beszédet mondott, amelyben az irodalom néhány kérdésével foglalkozott. A kongresszus délelőtti ülésén felszólalt az albán, az clasz, a görög, az iraki és a mongol delegáció vezetője, akik tolmácsolták hazájuk írói­nak meleghangú üdvözletét. A péntek délelőtti ülés első szovjet felszólalója L. Novicsenko ukrán író volt, aki főként irodalomelméleti kérdésekkel, a realizmus és a ro­mantika problémáival foglalkozott. Felszólalt még L. Lifsic leningrádi kritikus, továbbá Guljamov üzbég író, aki a taskenti írókongresszus ta­pasztalatait összegezte. Ezután szünet következett. Szünet után hatalmas tapssal köszöntötték a kongresszus részvevői az elnökség páholyában helyet foglaló.L. Brezs­nyevet, N. Ignátovot, A. Kiricsenkót, F. Kozlovot, 0. Kuusinent, A. Miko­jant, N. Muhitgyinovot, M. Szuszlovot, J. Furcevát, N. Hruscsovot, P. Poszpjelovot, A. Koszigint és D. Poljanszkit. Azután az ülés elnöke bejelentette, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága üdvözletet küldött az írókongresszusnak. Aa üdvözlet szövegét N. Xyihonov olvasta fel. A kongresszus küldöttei helyükről felállva, hatalmas tapssal fogadták a párt Központi Bizottságának üdvözlő szavait. Ezután az elnök beje­lentette, hogy N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke kíván felszó­lalni. Hosszan tartó lelkes tapssal köszöntöttték a küldöttek és a vendé­gek a szónoki emelvényre lépő Hruscsovot, aki több mint másfélórás színes beszédében az irodalom legfontosabb kérdéseivel foglalkozott, szá­mos példával illusztrálva mondanivalóját. Az író legszentebb hivatása a nép szolgálata Hruscsov hangsúlyozta, hogy a harmadik írókongresszus olyan idő­szakban ült össze, amikor a szovjet haza a kommunista társadalom szé­leskörű építésének korszakába lépett. A Központi Bizottság üdvözlete, a párt legjobb kívánságait fejezte ki a szovjet alkotó értelmiség egyik leg­élenjáróbb rétegének, az íróknak, a lélek mérnökeinek. A párt megbecsüli az alkotó ér­telmiséget, amelynek képviselői sokat tettek és tesznek és a nép életét élik - állapította meg Hruscsov. A világ legjobb és legszenvedélye­sebb olvasóközönsége az övék. A szovjet élet azonban olyan sokré­tű és gazdag, hogy akkor is kevés lenne ábrázolásához a szovjet írók tette, ha akár ezerszer annyit ten­nének, mint eddig. A szovjetország a fellendülés szé­les útján jár - állapította meg a Központi Bizottság első titkára, majd így folytatta: mi nem szédü­lünk meg az eredményektől, ellensé­geink azonban félnek ezektől. Ez így van rendjén, mert ez a mi diadalunkat tanúsítja. A győzel­meket nehéz mhpk^val,. küzdelemmel kell kiharcolni, és ebben a harcban fontos szerepük van az íróknak is. Hruscsov hangsúlyozta, hogy az író legszentebb hivatása a nép szol­gálata. Nincs nagyobb megtisztelte­tés annál, mint beleolvadni a szov­jet nép közösségébe, együtt alkot­ni a közösséggel, abban a tudatban, hogy a munka a társadalom javát szolgálja. A szovjet írók sok nagyszerű mű­vet alkottak, sok olyat, amely a nép életét ábrázolja — jegyezte meg Hruscsov, majd így folytatta: Egyes művek élvezetet okoznak, valósággal fellelkesítik az olvasót, magukkal ragadnak vagy gyűlöletet ébresztenek a negatív jelenségekkel szemben, vannak azonban olyan mü­vek is, amelyeket szeretnék elolvas­ni, mert beszéltek nekem róluk, de hiába — olvasás közben lecsukódik a szemem. Az ember szinte tűvel szurkálja magát ilyen művek olva­sásakor, hogy el ne aludjék. A „lakkozok" ós a „leleplezők" Hruscsov ezután a pozitív hős kér­déséről beszélt és megállapította, nincs igazuk azoknak, akik a pozi­tív hősök irodalmi megteremtőit az­zal intézik el, hogy „lakkozók". A dolgozókat, a pártot a pozitív hő­sök példájával kell nevelni. „Én személy szerint nem szere­tem a »lakkot« a müveken, de ha ezt a réteget lekaparjuk, az ilyen írók alkotásairól, akkor rendszerint kitűnik, hogy a szerzők jót akartak, a pártot akarták támogatni" — mon­dotta a többi között Hruscsov, majd így folytattam Ha vannak „lakkozók", akkor van­nak „leleplezők" is, akik mindenáron „leleplezésre", a hibák feltárására törekednek, ők azonban nem oldot­ták ezt meg helyesen. Ha fel kell tárni a hibákat, erre elsősorban a párt hivatott és a párt keze nem is reszketett az ilyen esetekben. Ugyan ki kényszerített bennünket a XX. kongresszuson és az azóta megtartott plénumok egész során elhangzott megnyilvánulásokra ? Ha mi „lakkoznánk" a valóságot, akkor nem neveztük volna a régi hibákat károsnak. Aki azonban éle­tünkből csak a negatívumot akarja megmutatni, öreg gebén kecmereg és ezen a gebén nemcsak a mocsár­ból nem tud kijutni, de még az egyenes úton sem mehet messzire. Országunk ma ilyen egyenes úton halad, a lenini úton, amely a kom­munizmus győzelméhez vezet. Három évvel ezelőtt látott napvi­lágot Dugyincev „szenzációs" műve. Vajon ki olvassa ma ezt a müvet — kinek kell ez ma? — mondotta a továbbiakban Hruscsov. — Ez a könyv szinte csokorba gyűjtötte a hibákat, bár meg kell mondani, hogy álláspontja nem mindenben volt hely­telen. Olvastam a könyvet és nem is kellett tűvel szurkálnom magamat, hogy ébren maradjak. Voltak Du­gyincev könyvében olyan dolgok, amelyeket tipikusnak lehet nevezni és amelyekre helyesen figyelt fel a szerző. Dugyincev sohasem volt a szovjet rendszer ellensége. Mégis mi ennek a könyvnek és az ehhez ha­sonló más müveknek a hibája? Az, hogy valahogyan mellékutakról pró­bálták megközelíteni a szovjet tár­sadalom épületét. Én az olyan irány­zat híve vagyok, amely társadal­munkhói a pozitív tényeket ragadja meg, előre visz, és menet közben fejti le ezekről a haladást gátló kö­löncöket. Hinni kell az emberekben Néhány szót szeretnék szólni a múltról, amely még bizonyos marad­ványokat hagyott önök között —, folytatta Hruscsov. — Amikor harc indult a revizionizmus ellen, lénye­gében valamennyi szovjet író kivet­te részét — ha nem is egyforma mértékben —, ebből a harcból. Vol­tak rohamosztagok, amelyek azonnal rátörtek az ellenség erődjére. Most, amikor a csata véget ért és a re­vizionizmust szétvertük, ne időzzünk a múltnál. A hibázóknak meg kell könnyíte­nünk a visszatérést a helyes útra, s nem szabad, hogy állandóan orruk alá dörgöljük a múltat, noha nem szabad megfeledkeznünk sem róla. Akit a földre terítettek, azt nem szabad lábbal tiporni, hanem segítő kezet kell feléje nyújtani. Akik elra­gadtatták magukat a revizionizmus elleni harcban, azokat most egyesek esetleg túlzottan bírálják. Ezeket az elvtársakat a párt megvédelmezi és gondoskodik arról is, hogy a megté­vedtek visszajussanak a helyes útra. Nincsenek javíthatatlan emberek s a megtévedteket nem megsemmisíteni kell, hanem átnevelni. Hruscsov ezzel kapcsolatban meg­említett egy érdekes esetet, amely néhány héttel ezelőtt történt vele. Egy nemrég szabadult tolvaj levélben fordult hozzá és segítséget kért ah­hoz, hogy újra beleilleszkedhessék a társadalomba, amit megnehezített számára az emberek bizalmatlansága. Kérte Hruscsovot, fogadja őt szemé­lyesen. Elküldtem érte és találkoztam is vele — mondotta Hruscsov elvtárs a jelenlevők nagy derültsége közepette. Általában jó benyomást tett rám. Ér­telmes embernek ismertem meg. Le­het, hogy ez „opportunizmus", „libe­ralizmus" hiszékenység, de segítet­tem neki. Intézkedtem, hogy adjanak megfelelő munkát és biztosítsanak számára lakást. Az a meggyőződésem, hogy ebből az emberből, ha megbe­csüli magát, még a kommunizmus építője is válhat. Hinni kell az em­berekben — tanuljuk meg Makaren­kótől ezt. A nép kiváló, szenvedélyes műveket vár Aligha tenném helyesen - folytat­ta a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára —. ha most az önök müveit kezdeném elemezni. Nem vagyok irodalmi szak­ember és különben is, miért végez­ném én ezt a kellemetlen feladatot, amikor maguk az írók sem mindig teszik meg ? Én tartózkodtam ugyan a kritikától, önök azonban nem tehe­tik. Az írókat bírálni kell, ez munká­juk megjavítására irányul. Hruscsov hangsúlyozta, a nép ki­váló, harcra szólító, szenvedélyes mű­veket vár az íróktól. Ezt követően a fiatal Írók problémáira tért át. Ki­fejtette, hogy megítélése szerint a fiatal írókat gyakran agyondédelgetik, melegházi viszonyok között nevelik. Engem már általában úgy ismernek, mint a kukorica hívét. Hadd vonjak most párhuzamot a fiatal Írók neve­lése és a kukorica termesztése között — mondotta a kongresszus résztve­vőinek nagy derültsége közepette. — Azok, akik nagyon szeretik a kuko­ricát, még arra is hajlandók, hogy cserépben, melegházban neveljék és azután ültessék ki a földbe. Az ilyen növény azonban nem bírja ki az idő­járás viszontagságait és elpusztul. Viszont a szabadban vetett kukorica szépen fejlődik. Hasonló a helyzet egyes fiatal íróknál is, akik esetleg még maguk sem tekintik saját magu­kat íróknak. Műveik csupán szárny­próbálgatások, de mások, máris zse­ninek kiáltják ki őket, arról beszél­nek, hogy új csillag tűnt fel az iro­dalom egén — és azonnal fővárosi lakást kérnek számukra. Hadd említ­sem meg ezeknek az Íróknak Solohov példáját, aki máig is kozák faluban lakik. Rajta fővárosiak. Vegyenek példát Solohovról - fordult az írók­hoz Hruscsov, majd mosolyogva hoz­zátette: nem kell az íróknak meg­ijedniük, nem javaslom majd a moszkvai városi tanácsnak, hogy az írókat moszkvai lakásaikból költöztes­sék ki a bán/avárosokba és a kol­hoztelepülésekre. A fiatal írókat azonban úgy kell támogatni, ahogy Gorkij tette, nem pedig agyondédel­getni őket. A hamis írás irodalmi selejt Hruscsov ezután szólt az írók nagy felelősségéről. Az OSZSZSZK Íróinak első kongresszusán elhangzott refe­rátumból idézte azt a megállapítást, hogy az íróknak mindent szabad; csak rosszul írni nem. „Én inkább úgy fo­galmaznám ezt. meg, hogy az íróknak nem szabad hamisan írniok. A hamis írás irodalmi selejt. Ha a lakatos vagy esztergályos készít selejtet, akkor csupán a munka és a nyersanyag megy kárba. Az írói selejt azonban nagyobb kárt okozhat, mert sokakra kihat, hiszen az írókat nagyon meg­becsülik társadalmunkban és véle­ményüket példamutatónak tartják" - hangoztatta Hruscsov. Majd kije­lentette: Egyetértek Tvardovszkij megállapí­tásaival abban, hogy az irodalom mennyiségi növelése nem jelent kü­lönleges eredményt. Nagy művészi értékű alkotásokra van szükség. Nyi­kolaj Osztrovszkij csak két müvet írt, de ezek a művek halála után is szá­zadokon át élnek. Arra van szükség, hogy az írók magukkal ragadó alko­tásokat írjanak, amelyek az olvasó elé példákat állítanak, megmutatják a harcos embert, a kommunizmus építőjét. Hruscsov ezzel kapcsolatban idézte Nyekraszov egyik versét, amely az emberi akarat diadalát hirdeti. Ma, amikor a szovjet társadalom hatalmas léptekkel halad előre, amikor a kom­munizmust építő szovjet ember óriási sikereket ért el, még nagyobb lehe­tőségek tárulnak az írók elé, hogy hirdessék az akarat diadalát, az építő embert. Hruscsov ezután arról beszélt, hogy szerte a világon, még bizonyos tőkés körökben is, mérhetetlenül megnőtt az elmúlt években a Szovjetunió te­kintélye. „Országunk politikája kom­munista pártunk tanításaiból követ­kezik. s ezért ez a megnövekedett tekintély a lenini tanítások legna­gyobb kitüntetése, diadala" — álla­pította meg Hruscsov. Majd ilézte egy múlt századbeli orosz költő, Nyi­kityin versét a hazáról, amelyben a szerző édesanyjának nevezte hazáját. „Ha a cári Oroszországot így lehetett nevezni, akkor ezerszeresen édes anyánknak nevezhetjük a Szovjet­uniót, amely valamennyi itt élő nép­nek szerető édesanyja — mondotta — ezzel tartozunk Leninnek, pár­tunknak, szovjet rendszerünknek és i népünk hősi erőfeszítéseinek". Az írók az emberi agyak megtisztítói legyenek Beszéde befejező részében Hrus­csov hangsúlyozta, hogy ma széles fronton folyik a támadás minden el­len, ami gátolja a kommunizmus építését. Közismert dolog, hogy a harcban a támadáshoz nem elegendő a gyalogság, mely csak akkor képes áttörni az ellenség vonalát, ha meg­felelő volt a tüzérségi előkészítés. „Az írók a mi messzehordó tüzérsé­günk, ők tisztítják meg az utat a gyalogság előtt, vagy ha úgy tetszik, - tisztítják meg az emberi agyakat" — mondotta Hruscsov. De vigyáz­zunk, a harcban a tüzérség a saját csapatuk feje felett lő és gondosan ügyel arra, hogy ne saját haderejét érje a tűzcsapás. Az íróknak is vi­gyázniok kell, hogy megtisztítsák, ne pedig beszennyezzék az emberi agya­kat. Napjainkban állandóan korszerűsí­tik a fegyvereket, hogy minél na­gyobb legyen a hatásuk. íróinknak is korszerüsíteniök kell fegyvereiket, hogy képesek legyenek tükrözni nagy korunkat, azokat a nagy tetteket, amelyeket a szovjet emberek visznek véghez - jelentette ki a kongresszus részvevőinek hatalmas tapsa köze­pette Hruscsov. Majd beszédét ezek­kel a szavakkal fejezte be: „Éljen a Szovjetunió dicső népe, a kommuniz­mus építője! Éljen nagy pártunk! Él­jenek az írók, pártunk hű segítői a kommunizmus építésében!" A Központi Bizottság első titkárá­nak beszédét hatalmas lelkesedéssel fogadták az írókongresszus részve­vői. A beszédet sűrűn szakította félbe a tetszésnyilvánítás, a taps. Hruscsov beszédének elhangzása után az ülés elnöke bejelentette: javaslat érkezett a vita bezárására, ezt a javaslatot a kongresszus egy­hangúlag elfogadta. Ugyancsak beje­lentette az elnök, hogy a három be­számoló előadói elálltak a zárszó jo­gától. A kongresszuson pénteken délután zárt ülés kezdődött, amely szombaton délelőtt folytatódik. Az ünnepélyes záróülésre szombaton délben került sor. Befejeződött a szovjet írók III. kongresszusa MOSZKVA (ČTK) - MÁJUS 23-ÁN TARTOTTÁK MEG A NAGY KREML­PALOTÁBAN A SZOVJET IRŐK III. KONGRESSZUSÁNAK UTOLSÖ ÜLÉ­SÉT. A SZOVJET IRÖK SZÖVETSÉGE VEZETŐSÉGÉNEK MEGVÁLASZTÁSA UTÁN KONSZTANTYIN SZIMONOV IRŐ ÉS KÖLTŐ FELOLVASTA A KONGRESSZUSNAK AZ SZKP KÖZ­PONTI BIZOTTSÁGÁHOZ INTÉZETT ÜDVÖZLŐ LEVELÉT. „A kongresszus ugyan rendes kongresszus, de rendkívüli jelentősé­gű mivel a hétéves terv első évében ült össze, amikor valóra váltjuk Le­nin lángelméjű előrelátásait", — mondja az üdvözlő levél. A nagy mű nagy erőfeszítést köve­tel. A kommunista párt és lenini Központj Bizottsága fáradhatatlanul dolgozik e nagy mű megvalósításán, s csak egyet követel az íróktól: tá­mogassák a népet nagy törekvésé­ben. Ám ez az egyetlen követelmény a legszigorúbb. A párt nagy gondot fordít a 63 nyelven író szovjet írók irodalmi alkotásaira, s az írók köte­lességévé teszi, hogy megalkuvást nem ismerve küzdjenek a régi és el­avult ellen s segítsék elő az új győ­zelmét. Büszkék vagyunk arra, hogy pár­tunk üdvözlő levelében megbízható segítőtársainak nevezett bennünket. Fogadjuk, hogy valóban azok leszünk. A legnehezebb szakaszokon, az ellen­séggel szemtől szembe akarunk mun­kálkodni. Munkánkban a kommuniz­mus győzelméért vívott küzdelmet vesszük példáképül, azt a küzdelmet, melyet Hruscsov elvtárstól, az SZKP első titkárától kezdve a pártmunká­sok ezrei folytatnak. Az írók megfogadják, hogy a párt példáját követve minden erejüket a2 új társadalom, az új ember kialakí­tásának szentelik, hogy a párt példá­ját követve mindenütt ott lesznek, ahol művészi eszközökkel kell bírálni azt, ami gátolja a szovjet nép 'kom­munizmushoz vezető útját. A revi­zionizmusnak a múlt elferdítésére, a jelen beszennyezésére, a jövővel kapcsolatban bizalmatlanság hinté­sére irányuló összes kísérletei a szov­jet írók rendületlen ellenállásába fog­nak ütközni. Művészi szavainkkal és tetteinkkel akarjuk kifejezni szeretetünket és hálánkat a párt iránt és megszolgál­ni bizalmát. A kongresszust Nyikolaj Tyihonov író zárta le. Nagyra értékelte a vi­tát, mely igazolta a szovjet írók egységét a ma hősének ábrázolására, a jövő szovjet embere szellemi alak­jának kialakítására irányuló törekvé­sükben. Az írók a nép javán akarnak élni és működni mivel ebben látják fenkölt küldetésüket. A kongresszus munkája véget ért, az írók munkája kezdődik. Üj alko­tások születnek, melyekről a kong­resszuson szó volt, korunkhoz és a kommunizmust építő egvszerű dolgo­zókhoz méltó alkotások. ' A kongresszus befejezése után a részvevők koszorút helyeztek el a Lenin és Sztálin Mauzóleumban. AZ AMERIKAI munkatigyi minisztérium hivatalos jelentése szerint a létfenntartási költségek indexe áprilisban rekord-magas­ságot ért el az USÄ-ban. A minisztérium az adók emelkedésében a közlekedési vitel­dijak drágulásiban, stb. látja ennek okát. (CTK) A bolgár üzemek és gyárak és a föl­dek dolgozói be­kapcsolódtak az ötéves terv idő előtti teljesíté­séért indult orszá­gos mozgalomba. Bajkalszkoje község lápjaiban éveken át kihasználatlanul feküdt a tőzeg. Ma jó és olcsó trágyát ad a szövetkezete­seknek. A képen tőzegkihordás a közeli mezőkre. Foto: BTÄ AZ AFRIKAI NÉPEK értekezletének ál­landó titkársága május 27—29 között ülé­sezik Tuniszban és az afrikai országokat érintő különféle problémákról fog tárgyal­ni. (ČTK) PÉNTEKEN 6 ezer quatemalai egyetemi hallgató lépett sztrájkba tiltakozásul az egyik professzor elbocsátása miatt, akit a quatemalai kormány „kommunistának" mi­nősített. (ČTK) PÉNTEKEN megnyílt a Leningrád-Vla­gyivosztok közvetlen légiforgalmi vonal, me­lyen TU 104 típusú gépek fognak közle­kedni. Az út 12 és fél óráig tart. (ČTK) AZ OKINAVAI amerikai hivatalok új bün­tetőtörvényt hoztak, amely szerint halálai bűnhődik minden külföldi és helyi lakos, aki „Okinava biztonságát veszélyeztető te­vékenységet fejt ki." Az amerikai hivatalo­kat a helyi lakosságnak a legnagyobb tá­volkeleti amerikai katonai támaszpont ellen irányuló egyre fokozódó mozgalma kész­tette az büntetőtörvény kiadására. (ČTK) PÉNTEKEN megkezdődött a légiforga­lom a Párizs—Varsó—Prága vonalon. (ČTK) Dr. Szukarno, Indonézia köztársasági el­nöke Ho Si Mlnh elnök meghívására a Viet­nami Demokratikus Köztársaságba látogat. (CTK) ÜJ SZÓ 3 fr 1959, május 24.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom