Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-23 / 141. szám, szombat

Akik nem ismerik a lehetetlent 1945 tavaszán mihelyt Érsekújvár környékén megszűnt az ágyúdörej, a géppuskaropogás, az elsők között megérkezett a városba a szovjet had­sereg katonai vasutas alakulata. Pa­rancsnokuk, Kuzmenko százados, mi­után megtekintette a szétbombázott állomást, a megsemmisített mozdony­javító műhelyt, összehívta a helybeli vasutasokat. — Elvtársak — szólt hozzájuk ba­rátságosan. A szovjet hadseregnek az élvonalban élelemre, lőszerre van szüksége. Ezért három napon beiül ki kell javítani az összes hidakat és az állomáson hét vágányt fel kell építeni. Három nap alatt? — csóválták a fejüket az állomás vasutasai. Ez le­hetetlen. Hisž nem volt az egész ál­lomás területén 2 méter egészséges sínpár, a javítóműhely helyén pedig bombatölcsérek tátongtak. Egyetlen szerszám, egyetlen ép gép nem álit rendelkezésükre az érsekújvári vas­utasoknak. Az állomás katonai pa­rancsnokának szava azonban kemé­nyen hangzott: „Nálunk nem létezik olyan szó, hogy lehetetlen. A fronton küzdő katonák ilyen szót nem ismer­nek" — mondotta. Három nap alatt tényleg felépült mindaz, amit Kuzmenko százados pa­rancsolt. A szovjet hadsereg vasuta­saival együtt teljesítették a pa­rancsot. Megszakítás nélküi dolgoz­tak éjjel-nappal, mert rövid volt a határidő és a vörös hadseregnek szüksége volt az állomásra. Az érsekújvári vasutasok akkor ta­nulták meg először a szovjet kato­náktól, hogy erős akarat mellett nem létezik lehetetlen. A földig lerom­bolt vasúti állomás mozdonyjavító műhelyében is hamarosan megindult a munka. A háborúban megrongált mozdonyok rövidesen kijavítva indul­tak első útjukra. Akadtak olyan laka­tosok, kovácsok, esztergályosok, mint Tóth Lajos, Jozef Havrlik, Anton Ko­rec, Kovács Ernő, Vojtech Šafarik, Greznár István, Pikári Ágoston, akik nemcsak saját szerszámaikat hozták el otthonról, de a közeli téglagyárból egy ócska esztergapadot, fúrógépet, kovácsfúvót is szereztek, hogy meg­kezdhessék a munkát. Az említette­ken kívül még Rónai László. Kiss Jó­zsef, Imrich Kukán, Šuval a János, Simon János és még rajtuk kívül so­kan vettek részt a javítóműhely új­raépítésében. A bombatölcsérek he­lyén új vágányokat, műhelyeket ál­lítottak fel, és a közös erőfeszítés eredményeként néhány hónapon belül .újra megindult az alkotó munka. Most 1959. májusát írjuk. Nagy nap ez az érsekújvári mozdonyjavitó mű­hely dolgozóinak életében. Annyi év után jó munkájuk eredményeként ma veszik át először a kormány vörös vándorzászlaját. Nagy örömet jelent ez a munkásoknak, mert látják, hoqy lelkes munkájuknak megvan a gyü­mölcse. Nemhiába takarékoskodtak szénnel, nyersolajjal, anyaggal. Nem­hiába törekedtek túlteljesíteni a ter­vet. Az első negyedévben a mozdony­kilométerek tervét 101 százalékra, az áruszállítás tervét 104,44 száza­lékra teljesítették. A munkatermelé­kenység tervét 103,5 százalékra, a bérek tervét pedig 96,6 százalékra. A nyersolajjal és a szénnel való ta­karékoskodással elérték, azt, hoqy az első negyedévben 1 millió 186 ezer koronát takarítottak meq az önkölt­ségen. A javítóműhely munkásai az év első negyedében 564 eqyéni, 649 kollektív kötelezettségvállalást tet­tek, melyeknek értéke 322 ezer ko­rona. ígéretüket nemcsak teljesítet­ték, de túl is teljesítették, mert 338 ezer korona értékű munkát takarí­tottak meq a műhelynek. Anton Mar­tiňák mozdonyvezető a 475189-es mozdonnyal áprilisban 6 túlsúlyos vo­natot továbbított. A fűtőház dolgozói áprilisban 207 túlsúlyos vonat elszál­lítását jeqyezhették fel. ami 49 457 tonn a terven felüli áruszállítást je­lent. A javítóműhely és a fűtőház munkásai körében ma már 15 kollek­tíva küzd a szocialista munkabrigád büszke cím elnyeréséért Megismerkedtünk az egyik ilyen kollektívával, a mozdonykikötési cso­1 porttal, amelynek 64 munkása nem­csak a javítóműhelyben, de az egész köztársasáqban is a legjobbnak bizo­nyult. Míq országos méretben eqy mozdonykikötési javítás ideje átla­gosan 22-25 nap, addig ez a csoport kettős műszak bevezetésével, a mun­kaidő jobb kihasználásával, eqy moz­donyt átlagosan 11,8 nap alatt javít meg. 9 hónapja tartják már az első­séget és eddig hazánkban még egy mozdonyjavító műhely sem közelítet­te meq rekordjukat. A munka folya­matosságával, a menet közben kézről kézre való átadásával csak havonta 1200-1400 munkaórát nyernek a ja­vítás idejének lerövidítése érdeké­ben. Jozef Podvorečny művezető a csoport munkásainak jellemzésére a következő kis történetet mondta el. — Van műhelyünkben eqy kiváló szakember. Bednárik István qéplaka­tos. Évek óta becsülettel végzi fel­adatát, mondhatnám példaképül szol­gálhat a fiataloknak. Május 1. előtt behozták műhelyünkbe a 475148-as számú mozdonyt javításra. Bednárik elvtárs épp hazafelé készülődött mű­szak után, amikor hozzá fordultunk. Lenne egy sürgős munka, Pista bá­csi, nem maradna itt még egy mű­szakra? Az öreg szó nélkül vette a szerszámjait, habár ünnep előtt vol­tunk, még eqy műszakot ledolgozott, mert ezt kívánta a javítóműhely kol­lektívájának becsülete. És ilyenek a többiek is. Odaadóak, méltók a dicséretre. Annak ellenére, hoqy a csoportban vegyesen vannak magvarok, szlovákok, olyan testvéri egyetértéssel dolgoznak, hogy öröm velük együtt lenni — fejezj be Pod­/Q oéľi füzes árnyékából Szépe Imre, a CSISZ helyi szerve­zetének elnöke Keszegfalván, segéd­könyvelő a szövetkezetben. Kissé szo­katlan neki, hogy ilyen népes kül­döttség keresi, akik amellett, hogy kérdezgetnek, jegyezgetnek is. - A fiatalok? - merült fel a kér­dés, mivel nagyon időszerű a szövet­kezetek jövőjére. Ránéz a két elvtársra, a járási párt­bizóttság dolgozójára, meg a CSISZ járási vezető titkárára, mintha tő­lük várna biztatást, vajon mondja-e. Félszegen stületnek meg a vála­szok: - Egy fiatal szövetkezetesünk van. Dolgoznak még vagy 15-en a közös­ben, de nem tagok. Utána már a kíváncsiság is csak arra irányul, ugyan hány fiatal van a faluban. - Háromszáz - hangzik a válasz. Ez a szám csak nem hagy békén, különösen azután, hogy megtudom, az átlagos életkor a közösben 50 év körül jár, meg hogy legalább 15 dol­gos kézre lenne szükség, amint a zootechnikus is mondotta. A CSISZ elnöke azt mondja, keve­set törődnek a fiatalokkal. Földhiány, kevés munkaerő, kevés fiatal, milyen lesz a jövő? Törödik-e vele valaki, maguk a fiatalok, a kom­munisták? Azt mondja a' CSISZ elnöke, gyű­léseiken még nem foglalkoztak a gon­dolattal, hogy soraikból is gyarapítani kell a közöst. Egyetlen ifjú kommu­nista sincs a szövetkezetben. De még csak tagjelölt sincs közöttük. Ki mutasson példát? Erre, és ismét erre várom a felele­tet. Kitől várhat útmutatást a fia­talság ? Ráesik tekintetem a fiatalság ve­zetőjére, Szépe Imre elnökre. Kérdés után megoldódik a rejtély. - És te már beléptél a szövet­kezetbe? - kérdi az elvtárs a járás­ról. — Nem, még nem — hangzik a válasz. - Miért? — Mert akkor nekem is kimérnék a cukorrépát. Vérszegény válasz, nem tudni, mi az igazi ok. Mindenesetre úgy fest a dolog, neki talán átjáróház a szö­vetkezet, ahonnan tovább lehet lép­ni. Részben felelet ez, miért nem moz­golódik a fiatalság, miért nem lép be a szövetkezetbe, ha vezetőjük sem szövetkezeti tag és segédkönyve­lő! Vajon a kommunisták a szövetke­zetben szóvá tették-e már Szépe Im­rének: illenék, ha belépne a közösbe? Illenék, többen így gondolják. A holnapra néznek, a mára is. Hisz a fiatalok dolga lesz, hogy változ­tassanak egyen-máson, ami még a közelmúltban kísért. Változtatni az olyan gyakorlaton, hogy a múltban a tagság a szénát résziből kaszálta, a szövetkezetben meg híján van a takarmány, nem egyszer. Vagy a fa­beszerzés vitatása, ami többször hát­térbe szorította a fontosabb dolgo­kat is a közösben. Messzenyúló a vén fűzfák árnyéka Keszegfalván. Hajnali szél lengeti a lombokat, dolgozó fiatalokra vár a szövetkezet. (-d) vorečny elvtárs a rövid történetet. Ezek után már nem is csodálkozunk, hoqy a 64 tagú kollektíva 42-45 ezer koronát takarít meq havonta a javí­tásnál. Inkább azon kell csodálkoz­nunk, hogy ezt, az ország legjobb mozdonyjavító kollektíváját a bratis­lavai vasútiqazgatósáq még egyszer sem értékelte ki, mint a szocialista munkaverseny leqjobbjait. A C 6 — C 12-es számú kollektíva is meqérdemli, hoqy írjunk róluk. Hisz a 22 tagú csoport is hónapok óta a javítóműhely leqjobbjai közé tar­tozik. Imrich Otava, Viszlai János és Láris János csoportvezetők már hó­napok óta szintén a legjobb ered­ménvekkel dicsekedhetnek. Munká­jukért meqérdemlik a leqnaqyobb ki­tüntetést, mert szocialista rendsze­rünkben az ilyen odaadó munka hő­siesséqet jelent. Sorolhatnánk méq tovább a jó munkásokat, a derék becsületes vas­utasokat, akik számára nincs lehe­tetlen. Ha Néderman Dezsőről, több­szörös újítóról, vagy Tamáškovič Ka­róiról, Jesenák Jánről, Sucharda Ondrej­ról, Mády Kálmánról van szó, akik épp érettséqi előtt állnak az esti ipariskolában, mindegyiküknek rövi­den csak ennvit mondhatunk: kö­szönjük elvtársak a jó munkát, az igyekezetet, amellyel t hozzájárultok szocialista hazánk építéséhez. Ezek a munkások veszik át ma a legnagyobb kitüntetést, a kormány vörös zászla­ját. Ezek a derék vasutasok, akik a szovjet katonáktól tanulták meg elő­ször, hoqy nincs lehetetlen, nem utol­jára nyerték ma el a kormány vörös zászlaját. — Iqaz, hoqy a második negyedév­ben több mint valószínű, elveszítjük a kormányzászlót, de ez nem az utolsó számunkra, mondják Stanko­vics József, a pártszervezet elnöke és Maletič Eugén, a szakszervezet elnö­ke. Ehhez csak annyit: Sok sikert elvtársak!" ^ Horváth Sándor -Ál ÚJ szó Több cukorrépát Az Ipolyviski szövetkezetesek ez idén több cukorrépát akarnak termelni, mint tavaly. A múlt évben 32 hektáron termel­tek cukorrépát és hektáronkint 280 má­zsa hozamot terveztek, de a gondos nö­vényápolási munka meghozta a gyümölcsét­hektáronkint Ily módon 470 mázsát taka­rítottak be. A magas hektárhozam elérésé­hez nagyban hozzájárultak a traktorosok, akik odaadóan készítették elő a talajt. Az idén jó»al több cukorrépát vetet­tek — negyvenegy hektárt. A kiegyelt cu­korrépa már szépen zöldéi- Az egvelést hat nap alatt végezték el. A szövetkezet vezetősége elhatározta, hogy ha szárazság lesz, az Ipoly melletti cukorrépa-táblát ön­tözni fogják. A cukorrépa mellett a többi növényről sem feledkeznek meg. Most a kukoricát sarabolják, a burgonyát kapálják először. Megtették az előkészületeket a lucerna és hereiélék kaszálására, betakarításába. OTRELA GYULA, Ipolyvisk. NINCS MINDEN RENDBEN A klrályhelmeci begyűjtő ü^m április 30-1 értékelése alapján megállapítható, hogy a hús és más állati termékek begyűjtése jó úton halad. A sertéshúsbeadásban még nem kielégítő a helyzet. Nem teljesítették kötelező beadásukat a bélyl, borsi, cser­női, a polyáni és más szövetkezetek. Még nagyobb hibául róható fel, hogy a szó­vetkezetek nem tudják a megfelelő állo­mány biztosítani s ezáltal a közellátási ne­héz helyzetbe hozzák. A marhahús beadása terén már jobb a helyzet. Élenjár a kiráiyhelmecl szövet­kezet, amely a tervezett 157 mázsából 138 mázsát már beadott. A begyűjtési üzem­mel . kötött szerződés alapján a leszerző­dött 80 mázsa helyett 91 mázsát adtak be. Palágyi Lajos, Boly. Az ifjúság nem hiányozhat a mezőgazdaságból sem A krupinai járás szövetkezeteiben kö­rülbelül 700 fiatal dolgozik, akik példát mutatnak az idősebb szövetkezeteseknek is. Figyelemre méltó eredményeket érnek el a fiatal Dolný Badínban, Drieňovon, Medovarcen, Sebechlebyn és másutt. A Dolný Badíni-i CSISZ-tagok ötven hek­tár rétet és legelőit hoztak rendbe és elhatározták, hogy négy hektár lent fog­nak gondozni. A sebechlebyi szövetke­zetben három ifjúsági munkacsoport dol­gozik. A fiatalok a CSISZ kerületi bi­zottságának felhívására brigádmunkát vé­geztek, rendbehoztak 36 hektár rétet és legelőt. Példásan dolgozik az ifjúság Čabradská Hrubovkán is, ahol a járásban elsőként láttak hozzá a komposztkészí­téshez. Babinán a VII. Világifjúsági Ta­lálkozó tiszteletére 4 000 fát ültettek ki. Tavaly igen jól beváltak az ifjúsági munkacsapatok. Szép eredményt értek el Dolné Rykynčicén is, ahol a gyümölcsös­ben és a dohányföldön dolgoztak. Devl­ficén is jól dolgoztak a fiatalok Ková­fová elvtársnő vezetésével. Az ifjúsági munkacsapatok száma ez évben 10-re emelkedett, és a CSISZ-szervezetek a VII. Világifjűsági Találkozó tiszteletére továbbiakat alakítanak az állattenyésztés­ben és az építkezéseken. Az ifjúsági munkacsapatok védnökséget vállalnak a talajjavító építkezések és a takarmány­termelés fölött. A CSISZ járási bizott­sága védnökséget vállalt a devičici pa­takszabályozó munkálatok fölött, ahol nyáron 40 brigádos fog dolgozni. A CSISZ járási bizottsága a járási nemzeti bizott­ság mezőgazdasági osztályával karöltve versenyt hirdet a legjobb ifjúsági mun­kacsapat, a legjobb fejő és etető cím el­nyeréséért. • Hogy a fiatalok a szövetkezetekben va­lóban otthonra találjanak s megmaradja­nak a mezőgazdaságban, szükséges, hogy a szövetkezet vezetősége, a helyi nem­zeti bizottságok dolgozói megváltoztassák mostoha bánásmódjukat a fiatalokkal szemben. Az a tény, hogy a fiatalok já­rási konferenciáján a 15 meghívott szö­vetkezeti elnökből mindössze három vett részt, arról tanúskodik, hogy nem egy szövetkezeti elnök még mindig keveset törődik az ifjúság dolgaival. Jan Feriančik, Banská Bystrica KcíveS ÚtOtl a s ^ba falai szövetkezet J VSSSSSSSS/SSSSS/SSSSSSSSSS/S/SSSSSSSSS/'SSSSSSSSS/*S//ffSSSfSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SŕSSSSSfSSSSSSSSŕSŕ. Rég jártam Abafalän, — ha ugyan másfél évet hosszú időnek lehet te­kinteni — és a faluban, a szövetkezetben látottak hatalmas változásról, fejlődésről győztek meg, csaknem minden vonalon. Magában a faluban időközben megszépültek és kicsinosodtak a házak, új öröm ült az em­berek arcára. Ez a fejlődés természetesen a helyi szövetkezet gazda­sági eredményeinek, - s nyugodtan hozzátehetem - igen szép sikereinek tulajdonítható, melyek alapjában változtatták meg a helybeliek gondolko­dását a közös gazdálkodásról. Amikor Ondrejcsák Zoltán könyve­lővel a gazdasági kérdésekről beszél­tem, bizony sokszor elgondolkoztam azon a kijelentésen, hogy még a mai napig is csaknem 700 MÁZSÁRA VALÖ FINOM GOMBOSHERÉJÜK ÁLL KAZALBAN Ezenkívül vagy 150 köbméternyi íz­letes silótakarmány képezi az állat­állomány „fejadagját" ..., de ha a szükség úgy kívánná, még további három teli kazal heieszalmát ad­hatnának el jő áron a környékbeli szövetkezeteknek, ahol őszintén szól­va, szűkre kellett szabni az állatok takarmányadagjait. Itt vagyunk tehát a dolgok lénye­génél! Nincsenek az abafalaiaknak takarmánygondjaik, és nem fáj a fe­jük attól — mint néhány szomszé­dos szövetkezetben —, hogy holnap, ha esik az eső és az állatokat nem lehet kihajtani a legelőre, mivel tartják őket. A takarmányalap bizto­sításáról persze még tavaly gondos­kodtak és ez idén is csupán az éve­lő takarmányfélék, mint a lucerna és a vöröshere vetésterületét a szántó­föld mintegy 35 százalékára kiter­jesztették. Az abafalai kommunisták nagyon jól tudták, hogy az állattenyésztés fejlesztéséről szóló párthatározat teljesítése üres beszéd és elpazarolt idő lett volna a takarmányszükség­let biztosítása nélkül. Ez serkentette most ismét a szövetkezet kommunis­táit és rajtuk keresztül valameny­nyi tagját A FOKOZOTT TAKARMÁNYTERMESZTÉSRE, amelyet az évelő takarmányokon kí­vül újabban 14 hektár kukorica be­vetésével és további 14 hektárnyi silókukorica termelésével egészítet­tek ki. Igaz az is, hogy a szövetkezet nem rendelkezik 5 hektárnál nagyobb ki­terjedésű réttel és legelőjük mind­össze 30 hektárra rúg, mely kevés­bé biztosítaná a több mint 200 darabot meghaladó állományuk takar­mányszükségletét. , Ha a takarmánytermelés kérdései­vel hozakodtam elő, csak természe­tes, hogy néhány sorban a szövet­kezet állattenyésztésének helyzetét is méltatnom kell. Minden elfogult­ság nélkül megállapítható, hogy messze vidékre kellene elmenni, míg oly jó húsban levő állatokra, formás testalkatú tenyészállatokra bukkanna az olvasó, mint éppen Abafalán. A tehenek tejhozama is jóval túlha­ladja a járási átlagot, sőt a 6,5 li­teres átlag esetleg csak a kövecsesi szövetkezetétől eltérő, mivel itt \ CSAKNEM 8 LITERES EREDMÉNNYEL DICSEKEDHETNEK Természetesen, ha ezt az eredményt fi z elmúlt évek alatt felmutatott né­hányliteres tejhozammal hasonlítjuk össze, minden tekintetben fejlődés­ről beszélhetünk. Miután nem célom, hogy csak a szembeötlő sikerekről számoljak be, az állatállomány terén, illetve a szarvasmarhatenyésztésben az ala­csóny állatsűrüség komoly kérdése felett sem haladhatok el szótlanul. Minden 100 hektárra 24 szarvasmarha jut, ami egyébként a tornaijai járás minden szövetkezetének komoly fo­gyatékossága. Ezzel magyarázható aztán a tejeladás problémája is, melyből a köteles beadásnál sokkal többet kellene a szövetkezetnek a közellátás céljaira juttatnia. A kilá­tások azonban biztatók, mert szám­talan növendékmarhát tenyésztenek, hogy ez év végéig jóval megjavítják a szarvasmarhák 100 hektárra eső részarányát. Sokkal szebbek az eredmények pél­dául a sertéstenyésztésben. Onnan indulunk ki, hogy a kötelező be­adásra eddig 100 mázsa húst adtak el, és már csak 62 mázsa választja el őket az évi begyűjtési terv teljesí­tésétől. Szabadon ugyancsak több, mint 40 mázsa sertéshúst értékesí­tettek, és így több mint 80 sertés jut minden 100 hektár területre. Ez az eredmény nemcsak a sertéste­nyésztés helyes megszervezését, ha­nem Kochan József állatgondozó és felesége munkáját is dicséri, akik igen nagy hozzáértéssel foglalatos­kodtak a kocák tenyésztésével. Ju­talmazásukat * A MUNKA MINŐSÉGE ÉS A HASZNOSSÁG ARÁNYÁBAN ÁLLAPÍTOTTÁK MEG Viszont ha az előirányzott választási átlagot még tovább emelik, akkor az elválasztott példányok 25 százaléká­ban részesülnek. Nem nehéz tehát kiszámítani, hogy a három munka­egység mellett naponta, évenként ez mily nagy összegre szaporodik. Ha­sonlóképpen beszélhetünk a hízók gondozóiról: Simon József és A. Kovács Pál' munkásságáról, hiszen a sikeres hústermelésért nekik is jo­gosan kijár a dicséret, amit a szö­vetkezet ismét gazdag anyagiakkal térít meg. Az állattenyésztés mellett jól meg­szervezték a szövetkezetben a nö­vénytermelést is. Az összetett ered­mények 16 koronára emelték a mun­kaegység értékét. A tavalyi zárszám­adáskor az alapokat is elég maga­san dotálták, hiszen csak a kultu­rális alap céljaira 35 ezer koronát helyeztek letétbe, ami további sike­rek elérését segítette elő. A gazdag megélhetési lehetőség megteremtése és az ifjúság felka­rolása csak természetes, hogy évríl évre vonzóbbá tette a szövetkezeti gazdálkodást és a mezőgazdaságban való elhelyezkedést. Ez idő szerint több mint 25 fiatal dolgozik a közös­ben, akiknek lelkesedése új vérke­ringést vitt a szövetkezet egész életébe. A fiatalok mind a mezei, mind az építkezési csoportban, vagy a kertészetben JÖL MEGÁLLJÁK HELYÜKET és odaadással dolgoznak a közös gaz dálkodás további felvirágoztatásán. A munka után kijáró munkaegysé­geken kívül ezért a lelkesedésükért a szövetkezet aztán az ifjúságot a sport, sakk-kör és más kulturális ágak fejlesztésében anyagilag is ha­tékonyan támogatja. Kora tavasszal például a labdarúgó-csapatnak a ka­puháló megkötésére szolgáló spárgát juttatott, mozigépét vásárolt az if­júság számára, amely egyúttal az egész község lakosságának kulturális fejlődését is segíti. SZOMBATH AMRUS ÚT S7Ő 5 * 1959. május 23,

Next

/
Oldalképek
Tartalom