Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-21 / 139. szám, csütörtök

AZ ERSEKÚ

J VARI JÁRÁS ELETEBOL Hz üzemi pírtszervezetek munkájáról Az üzemi pártszervezetek tevékenységének megjavításáról hozott párthatározat óta jelentős változások történtek az érsekújvári üzemekben. Kollektívabb lett a vezetés, növekedett s pártalapszervezetek tekintélye, szilárdult a munka- és termelési (egyelem. Több tizemben kimutathatóan jobban használják ki HIÁNYZOTT A KOLLEKTÍV VEZETÉS Pavel Polák elvtárs, a Magasépílészeti Vállalat igazgatója még most is felrója az üzemi pártszervezet bizottságának, hogy annak idején, tehát a párthatározat előtt nem hívták meg a pártbizottsági ülésekre, nem tanácskoztak vele a legégetőbb problémák megoldásáról. Sajnos, Ján Procházka, a pártszervezet volt elnöke Inkább meghátrált a nehézségek elől, minthogy az igazgató bevonásával a pártbizottság tagjainak segítségével megbirkózott volna velük. A pártonklvül dolgozók sem tudták, mit csinál a pártszervezet, mert a pártbizottság kevés gondot fordított a párttaggyűlésekre, még kevesebbet a nyilvános párttagoyülések szervezésére. Döcögött is az építkezés. A tervet csak évvégi hajrával teljesítették. Nézzük meg közelebbről, számok és adatok tükrében a pártszervezet javuló, politikai és szervező tevékenységét. Hogy az idén határidő előtt 18 lakásegységet adtak át az Elektrosvit dolgozóinak, nem emberfeletti munkával érték el, hanem jobb együttműködéssel, a munka jobb megszervezésével. Az állam nagy segítséget nyújt az építkezés gépesítésével, hogy egyre könnyebbé váljék a munka. Csak ki kell használni. Erről beszéltek sokat a pártszervezet évzáró párttaggyűlésén és a termelési értekezleteken is. Végül abban állapodtak meg, hogy a hatalmas szélesvágányú mozgódarut jobban kihasználják, ha az egyik műszakban kőművesek és a másikban ácsok dolgoznák. Megy is most a munka Fennakadás és időveszteség nélkül. KEVESET ÉS NAGYON HIVATAIOSAN FOGLALKOZNAK AZ EMBEREKKEL Nem sima, nem zökkenőmentes a párthatározat valóra váltása a járási vasmegmunkálő üzemben. Az üzem vezetői, a párt- és szakszervezeti bizottság az utóbbi időben elmerültek a termelés napi problémáiban és keveset foglalkoznak az emberekkel. Főképp ennek következménye, hogy a lakatosműhelyben húzódoznak az ismeretlen és nehezebb feladatoktól. Jónéhányan hallani sem ak.írnak a takarékos gazdálkodásról, a műszakilag indokolt normákról. A hütővitrin-készítő (önkiszolgáló üzletek számára) üzemrészleg kommunistái helyesen ismerték fel a pártbizottság gyengeségét. Pressburger Emil elvtárs pártcsoportbizalmi nem várt „felsőbb" utasításra, tizenöt tagjával olyan kommunista és párton kívüli kollektívát kovácsolt, amivel egy üzemrészleg sem dicsekedhetett. Folyamatosítctták a termelést, mindenki pontosan ismeri feladatát, s ha az üzemrészleg vezetője azt kéri, hogy ekkorra, vagy akkorra csináljanak meg valamit, nem fordult még elő, hogy a;zt időre el ne készítsék. A gépeknek állandó kezelőjük van, aki ismeri a kezelés minden csinjátbinját és felelősséggel használja. Nincs munkaerővándorlás, ahogy náluk mondják, jövés-menés. Mindent, tehát a igazságos bérezés kérdését is a helyszínen, mondhatnánk a munkapadnál Oldják meg. Ez a néhány példa felelet azoknak, akik a lakatos üzemrészlegen kevés gondot fordítanak a politikai nevelőmunkára. Persze ezért mindenekelőtt a pártbizottságot terheli a felelősség. A pártbizottságnak többet kellene foglalkoznia Ladislav Krivánekkel, az üzem termelésvezetőjével is, akinek, az emberekhez valő viszonya nem változott, nagyon hivatalosan kezeli őket. Pedig már az egy évvel meghosszabbított párttagjelöltségi ideje -s lejárt. A pártbizottság számára nem lehet közömbös, hogy a gazdasági vezetők gyarapítják-e ideológiai tudásukat, tudják-e hasznosítani a tanultakat, össze tudják-e kapcsolni az elméletet a mindennapi élet problémáival. a gépeket, növekszik a termelékenység és csökken az önköltség. Ogy véljük, nem szükséges itt most külön megemlíteni a járási pártbizottság és aktivisták érdemeit a párttaggyűlések alaposabb, jobb előkészítésében, tartalmasabbá tételében, hiszen erről beszélnek az eredmények. EGYSZERŰ MÓDSZEREK JÖ EREDMÉNYEK A ČSAO autójavító műhelyében is jártunk. Az első ember, akivel a hatalmas műhelycsarnokban találkoztunk. Ember Béla elvtárs, autómechanikus, az üzemi pártszervezet elnöke. Beszélgettünk Jozef Hrubossal, az üzem vezetőjével s még sok elvtárssal. Jónéhány igen jó vállalást és teljesítést soroltak fel. Többek között azzal is büszkélkedtek, hogy az első negyedévben 161C00 koronát takarítottak me

vq. Terven felül 10 teherkocsit és 15 motort javítanak meg az idén. Amikor a jó munkafegyelemre terelődött a szó, elmondták, hogy a fegyelem megszilárdítása jórészt attól függ, hogy a művezetők milyen segítséget kapnak a párt- és szakszervezeti bizalmiaktól, akik együtt élnek, dolgoznak a javítókkal. Az ő szavuk gyakran hatásosabb, mint a művezetőé. Hiszen tudott dolog, hogy a dolgozó inkább elfogadja barátaitól, közvetlen munkatársaitól a jó tanácsot. Nem véletlen tehát, hogy az üzem autójavítói megbirkóznak a nehézségekkel, versenyeznek szívvel-lélekkel, jó eredménynyel. — Kell-e jobb ösztönzés a munkaversenyre, mint a jól szervezett munkahely, a helyes bérezés, a munkások panaszainak meghallgatása — mondja Hruboš elvtárs búcsúzóul, kézszorítás közben. S ezzel valóban egyetérthetünk. Ha a párt, a szakszervezet és művezetők összefognak, minden bizonnyal eredményes lesz munkájuk. Nem új, amit mondtak. Nem is nagy tettek ezek. És mégis lemérhető hatásuk az üzem eredményeiben. Csökkent az önköltség, javult a minőség; amit elértek az üzem párt- és szakszervezeti funkcionáriusai, elérhetik másutt is, ha követik jó módszereiket. ERDŐSI EDE MBu^i A jövőt formáló emberek között Az érsekújvári járás egyik legjobb s zövetkezete a szimöi. Igaz, a járási székhelyen azt mondták: Szimö az első . Egy kicsit furcsa, hogy a járást versenyzászló mégis Kamocsán van. Maguk a szimöi szövetkezetesek úgy vélekednek: Kamocsa kemény versenytárs. Ä dolog lényege azonban mégiscsak' az, hoqy a szimöi szövetkezet jó. Becsület tel teljesítik a párt által kitűzött feladatokat. Összeült a vezérkar Délután félkettőt mutat az óra A szövetkezet irodájának tanácstermében összeült a vezérkar. Nem generálisok, vagy törzstisztek. Egyszerű parasztemberek, a szimöi szövetkezet vezetői, munkacsoportok irányítói. Ilyenkor szokták megbeszélni a következő napi munkát, meg az esetleg előforduló, gyors elintézésre szoruló problémáikat. Elintézni való pedig mindig van egy olyan szövetkezetben, amelynek határa kevés híján kétezer hektárt számlál. A gépek beosztása után most is szóbakerül a szövetkezet régi irodájának a kérdése. A szövetkezet régi irodáját a falurendezés miatt le kell bontani. E munka elvégzését a szövetkezet traktorosai vállalták. A brigádvezető be is jelentette, hogy a határidő már lejár, a régi iroda pedig még mindig áll, de nyomban hozzá is tette: a cukorrépa is szorít. Döntsük el, melyik legyen az első. A döntés egyöntetű volt: a cukorrépa kapálása, egyelése az első. És az adott szó? F.bben is megegyeztek. A hét végéig rendbeteszik a répát. Vasárnap délelőtt meg közös erővel nekifekszenek a régi irodának. így rendben lesz a cukorrépa is. A becsületen nem esik csorba. A holnapra is gondoltak A szimőiek is belátták, hogyha szövetkezetüket szilárd alapokra akarják helyezni, az oszthatatlan alap bővítésére semmilyen körülmények között nem elegendő, ha évente csak 7 százalékkal bővítik. Ezért az oszthatatlan alapra a bevételnek mér nem 7, hanem 10 százalékát helyezik el. Mit mond a zootechnikus ? A szövetkezetnek igen jó állatállománya van. Balogh Sándor zootechnikus szerint már az év elején megvolt az év végére tervezett darabszám. Most arra törekednek, hogy a hasznosságot a lehető legmagasabbra fokozzák. Tavaly — ahogyan a zootechnikus mondja —, tehenenként elérték a 2600 literes fejésl átlagot. Szép eredmény, legjobb az egész járásban. Balogh Sándorék azonban nincsenek megelégedve. Az év elején elhatározták, hogy az idén már elérik a 2800 literes évi fejési átlagot. Ez volt a terv. Balogh Sándor most pedig azt mondja: — Nincs kizárva, hogy meglesz a háromezer... A tavalyihoz képest a hústermelést is növelni akarjuk. Legalább három vagonnal több húst szeretnénk beadni, mint tavaly. Egy-egy kocától pedig 14 malacot szándékozunk felnevelni. A íészekrakók Pleskó János építőcsoportját nevezik így a tréfásabb kedvű szövetkezeti tagok. Nagy feladat hárul erre a 22tagú csoportra. Az egyre növekvő állatállománynak istálló kell. A csoport iparkodik is, de a zootechnikus még így is elégedetlen. Szimőn az építőcsoport már jó néhány éve működik. A több ezer jószág számára ők maguk Spítették az öszszes istállót. Sokkal gyorsabban ment így a munka, mintha a Járási Építke1 zési Vállalatra támaszkodtak volna. Gyorsabban ment és kevesebbe is került s ez igen fontos. Csak egy példát említünk. A tardoskeddi szövetkezetben a járási építkezési vállalat még a múlt év elején megkezdte egy 100 férőhelyes tehénistállő építését, de még ma sincs készen. A szövetkezetnek az istálló 660 ezer koronájába fog kerülni. A szimöi építőcsoport ugyanilyen istállót 7 hónap -alatt felépített és a szövetkezetnek alig 400 ezer koronájába került. Az építőcsoport az idén három istálló felépítését vette tervbe, minden állami támogatás, illetve kölcsön nélkül. Pleskó Jánosék ígéretet tettek, hogy az építkezési időt a tervvel szemben egy hónappal lerövidítik. Növekszik a jólét A szövetkezet egy közös kincs, a jólét állandó növekedésének kimeríthetetlen forrása a szimőiek szemében. Az emberek jól élnek, szépen öltöznek. Százával van a faluban motorkerékpár. Több szövetkezeti tag autón jár. Rádiót hallgatnak, televíziós készüléket néznek. A szimőiek tudják, hogy a jólét maga a szövetkezet. Mai életüket a kommunisták irányításával maguk teremtették meg. Ők formálták, gyúrták olyanná, amilyen. Kultúrház nélkül is van kultúra Jó néhány szövetkezetben, ha az ember a kultúra után érdeklődik, azt a választ kapja: nincs kultúrházunk ... Szimőn sincs. A kultúra mégis helyet talált, gyökeret vert. Nem is olyan régen például a szövetkezet támogatásával a Csemadok helyi csoportja ének- és zenekart létesített. A CSISZ-szervezet politikai és ismeretterjesztő előadásokat rendez. A sportszervezet keretén belül a szövetkezet 16 leánya készül szorgalmasan a spartakiádra. Egyszóval kultúrház nélkül is van kultúra. De lesz kultúrház is. Lesz, mert a szövetkezet vezetősége máinapirendre tűzte e kérdést is. És amit egyszer elhatároztak, meg is valósítják, mert egy egész község áll mögöttük, amelynek lakóit testvérekké, egy hatalmas családdá kovácsolt a közös gazdálkodás, a közös érdek. Erősek, hatalmasak, mint a kertjük alatt hömpölygő folyó, a Vág ... Szarka István Kellemes meglepetés O át bizony ilyenben ritkán van •"--'-része az embernek s ha éppen újságíró az illető, akkor az valóban kellemes meglepetésnek számít, Azt hiszem, nem árulok el műhelytitkot, ha elöljáróban röviden elmondom a „meglepetés" előzményeinek rövid történetét. Egyik újságíró kollegámmal a minap úgy egyeztünk meg, hogy összehasonlítást teszünk az érsekújvári járás egyik jól gazdálkodó és egy másik, gyengébb eredményeket felmutató EFSŽ-ének gazdálkodása között. Miután a járáson is Kamocsát és Szímőt javasolták erre a célra, kollegámmal együtt elindultunk a kiszemelt községek felé. Nekem a rosszabbik, a kamocsai EFSZ gazdálkodási eredményeinek elemzé3e jutott. Az első kép azonban, mely a községbe vezető utam alkalmával megragadott, kellemes benyomást tett rám. A szövetkezet asztalsík határában serényen folyt a növényápolás. A mintegy 70 hektárt kitevő cukorrépa-területből már csak eqyes sávokon láttam kiegyeletlen sorokat, de mire ezek a sorok napvilágot látnak, itt is bizonyára jól kitisztítva és meqkapálva fejlődhetnek tovább a cukorrépa-egyedek. Ebből a rövid megállapításból ítélve mindjárt az volt az érzésem, hogy a többi ipari növénynek és a kertészet ültetményeinek megmunkálásával sincsenek bajok a szövetkezetben, pedig kukoricából 138 hektárt, foghagymából 18 hektárt vetettek be és ezek a kertészettel együtt igen igényes növények munkaerő ^szempontjából. A további események már az EFSZ irodahelyiségében játszódtak le, ahol Lukács Kálmán könyvelő pontos nyilvántartásba foglalt adatok eqész tömkelegét terítette eiém az Íróasztalra. A kimutatások tételei között fiqyelemre méltó számadatokkal találkoztam. A szövetkezet például nem egészen tízéves fennállása óta két és háromnegyed millió I-joron

a beruházást eszközölt a különféle mezőgazdasági épületekbe. Ebből az öszszeqből többek között három tehénistállót, sertéshizlaldákat, magtárat 6s egyéb szükséges épületeket épített. A beruházási építkezésekkel kapcsolatban azt is meg kell említeni, hoqy a munkák legnaqyobb részét önsegély útján végezték. Például a három istálló, melynek befoqadóképesséqe megközelíti a 375 állateovséget, 1 millió, 266 ezer koronába került. Ez egyben annyit jelent, hoqy egy-eqy állat férőhelyének költsége 3300 korona körül mozog. Aránylag tehát olcsó építkezés, amilyennel kevés szövetkezet dicsekedhetik. Most a körzet) zootechnikus. Lukács László veszi át a szót, aki a beruházási építkezésekről az alábbiakban tájékoztat: — Nagvon helyesen tette a szövetkezet. hogy a beruházási építkezésre naqy súlyt fektetett. Ennek köszönheti, hogy a 100 hektárra eső szarvasmarhaállomány sűrűségét 49 darabra, a sertésállományét viszont 111-re sikerült emelnie. Az állatállomány sűrűsége tekintetében igazán követendő példával jár elől a szövetkezet, de uqyanakkor az állam iránti kötelességeinek is elsőként tesz eleget a járásban. A sertéshúsbegyűjtés félévi tervét 245 mázsa köteles- és 60 mázsa szabadon történő beadásával 190 százalékra teljesíti. Amikor az első negyedévi értékelést végezték a szövetkezetben arról, hoqy miképpen •teljesíti .a szocialista kötelezettségvállalásokat kitűnt, hogy az előirányozott 67 ezer korona értékkel szemben 160 ezer koronával megfelelő terméket termeltek. Ezenkívül az EFSZ továbbra is jól teljesíti az állománytervet és csak természetes, hoqy maqasan túlszárnyalja a pénzüqyi bevételeket is. Beszélgetés közben többször szóba került a szimöi EFSZ is és őszintén szólva meglepődtem, amikor közölték, hoqy eqy-eqy munkaegység értéke Kamocsán 18 koronát, Szimőn viszont 36 koronát tesz ki. Hogy lehet ez? Talán ez híven kiťejezi a i két szövetkezet közötti különbséget? — Dehogyis — felelték az elvtársak — ez azért van, mert a szimőiek 100 százalékos normaszilárdítást hajtottak végre, ami lényeqében annyit jelent, hoqy egy munkaegység megszerzéséért egyszerannyi munkát'kell a szövetkezeteseknek teljesíteniök. Máskülönben az érték között semmi különbséq sincs a kamocsiakéval összehasonlítva. A két szövetkezet, mint már ez elején meqpendítettem, munkaversenyben áll és részben innen is ered a szimőiek ilyen arányú normaszilárdítása. A közelmúltban éppen a verseny eredményeinek értékelésére került sor, melyet a szimőiek Kamocsán és a kamocsiak Szimőn hajtottak végre. Az állatállomány tervének betartásában Kamocsa eddiq biztosan vezet, de élen jár az eqy hektárra eső jövedelem előirányzatának teljesítésében is. A kamocsai EFSZ az első neqvedévben a 222 koronáéi tervvel szemben 385 koronát bevételezett, a szimői 214 helyett 280 koronát helyezett el a közös pénztárba. A különbséq ezen a szakaszon nem lehet vitás és ezzel eqyütt a kamocaiak elsősége sem. T de kívánkozik elmondanom még, hogy a kamocsai szövetkezet tavaly is meqelőzte qazdasáqi eredményeivel a szimőieket és jogosan nyerte el a JNB tanácsának vándorzászlaját, mely méq a mai napig is az EFSZ irodahelyiségében díszeleg. A verseny, mely mindkét vetélytársnak csak hasznára lehet, továbbra is arra serkenti a kamocsai szövetkezeteieket. hogy korszerűsítsék a termelést és csökkentsék a termelésre fordított kiadásokat. Az EFSZ-ben például már azt is kiszámították, hogy eqy kilogram sertéshús kitermelésére 4,20 korona ráfordítása szükséqes, az eladási átlagár viszont 10,50 korona körül mozoq. Ilyen eredményt eddiq még nem sokszövetkezetünk könyvelhet el gazdálkodásában! Mi az eredmények titka? ISpröl naqyon sokat lehetne beszélni. Komolyabb eredményekről különösképpen az 1957-es évtől kezdődően beszélhetünk. A falusi pártszervezet a termelési szakaszokra arányosan elosztotta a kommunistákat, akik huszadmagukkal forradalmi változást hoztak a munkaszervezésbe és a szövetkezet tagjai anyaqi érdekeltségének fokozásába. Amilyen mértékben emelkedett évről évre a termelés, olyan arányban szinte özönlött az ifjúság a szövetkezetbe. Az EFSZ tagjainak több mint egyharmada ifjúmunkás, akik megtalálták számításukat a mezőgazdaságban, s olyan eredmények elérését vallhatják maqukénak, melyek valóban előrelendítették a közös gazdálkodás fejlődését. A tagokról való szociális qondoskodás ugyancsak nagy mértékben érvényesül a szövetkezetben, hiszen az első qvermek után 40, a második után 60, míq a harmadik után 80 koronát fizet ki taqjainak. A szövetkezet ezenkívül 150 korona pólyapénzt és elhalálozás esetén 500 korona támogatást nyújt az elhúnyt hozzátartozóinak, a kulturális alapon elhelyezett 59 ezer korona pedig a szövetkezet valamennyi taqjának kulturális fejlődését, szakmai tudásának elmélyítését segíti elő. IXTindezt — mivel rossz eredmé-'- -*- nyekre számítottam — joggal lehet kellemes meglepetésnek nevezni, hiszen a szövetkezeti vagyon értéke megközelíti a kilenc millió koronát, s ennek növelését lelkes szövetkezeti tagok vállalták, akik a közös vaqvon gyarapításával saját jólétük alapját is biztosították. Szombath Ambrus A N D Ó D I JELENTÉS Ez év április közepétől Andódon 75 család lépett a szövetkezetbe 152 hektár földdel. A földterület 98 százalékán ma már a szövetkezetesek dolgoznak. Szövetkezetünkben jó a munkaerkölcs, mindent idejében elvégzünk. A cukorrépának a 80 százalékát már kiegyeltük. Most a kukoricát saraboljuk. Az andódi szóvetkezet szarvasmarhaállománya 403, ebből 161 a tehén. A napi átlagos tejhozam április végéig 4,8 liter volt, ennek az volt az oka, hogy nem volt elegendő szálas takarmány. A szövetkezet távlati terve 1965-ig előirányozza a méhcsaládok gyarapítását. Erre az időpontra már 120 méhcsaládunk lesz. Vetettünk 5 hektár repcét, ami most teljes virágzásban van. Odatelepítjük a méheinket, hogy minél több virágport gyűjthessenek. Utána az anyalai akácerdőbe visszük a méhcsaládokat. Kiss Lajos, Andód ÜJ S7Ó 5 * 1959. miiua