Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-16 / 134. szám, szombat

Gondos munkát igénylő tennivalók A tavasz korai beköszöntése folytán idejében elvethettük mind a koratavasziakat, mind pedig a kapásokat. Ezzel egyúttal leraktuk a bő termés alapjait. Persze ahhoz, hogy a nyáron, illetve az őszön gazdag termést takaríthassunk be, sok minden szükséges. A cukorrépát, kukoricát ápolni: sarabolni, egyelni, kapálni kell, a here, a széna első kaszálását is csak akkor rakhatjuk kazlakba kevés veszteséggel, ha jól felkészülünk a betakarítási munkákra. Ezért szeretnénk néhány, e két munkával összefüggő dologról szólni, melyek nagyban befolyásolják a hektárhozamokat. Kezdjük hát a már most folyó sürgős munkával, az egyeléssel. Egyelni is tudni kell Milyen különösebb tudást igénye! a cukorrépaegyelés ? Azért földműves a földműves, hogy az egyéb határi munkák mellett egyelni is tudjon. Miből áll ez a munka? Megfelelő távolságban meghagyunk egy-két tő répát, s a közbeesőket a gyommal együtt kivágjuk, lazítjuk a földet. Ez igaz, ez az egyelés régi és új módja is, De az új módszerű egyelés mégis különbözik a régitől. Miért? Valamikor alig akadt egy-két földműves, aki az egyeléskor tudatosan arra is gondolt, hány répatőt hagyjon meg hektáronként. Nagy különbség ám, s meglátszik a terméseredményeken mondjuk, ha 50 ezer répát, avagy 70 vagy 80 ezer tőt hagyunk meg hektáronként. 502 mázsás hektárhozam Hadd bizonyítsuk ezt egy példával, melyet a múlt évek tapasztalataiból vettünk. Altalánosságban nemigen beszélhetünk, hiszen még egyetlenegyszer sem sikerült országos átlagban elérni a kívánt mennyiséget. 1957-ben 54 200 tő, a múlt évben csak 52 900 répa jutott egy-egy hektárra. Akadt azonban néhány szövetkezet, melyben túllépték ezt a határt. A prosenieei mozgalom múlt esztendei győztese, a križovaní szövetkezet 78 ezer egyedet hagyott meg hektáronként. Nem bánták meg, hiszen 468 mázsás hektárhozamot értek el. Az Ifjúsági Faluban 81 ezer répát hagytak meg hektáronként, az eredmény 502 mázsás hektárhozam. Láthatjuk, a „csekélységnek" mondható dolog is mennyire befolyásolhatja a terméseredményeket, ami szintén a?t bizonyítja, hogyha idejében vetettük is el a répa magvát, akkor sem várhatunk gazdag termést, ha nem végezzük el szakszerűen az ápolási munkákat. Merész elhatározás Jelentós növekedést értünk el az utóbbi években a cukorrépatermelés fokozásában, de még távolról sem használtunk fel minden eszközt a nagyobb hektárhozamok elérésére. Az EFSZ-ek IV. országos kongresszusának határozata is megállapította ezt, s azért ajánlja, hogy minden szövetkezet keresse annak a módját, miképpen fokozhatná a hektárhozamokat. Persze a határozat is kimondja: ehhez az első lépés, hogy hektáronként 70—90 ezer tövet kell meghagyni. A trebišovi szövetkezetesek válaszképpen a kongresszus határozatára (a múlt évben 481 mázsás átlagot értek el) az idén egy hektárnyi kísérleti parcellán 1000 mázsa cukorrépát akarnak termelni. Az a tervük, hogy 90 ezer egyedet hagynak meg, ötször sarabolják, kétszer kapálják a földet, majd trágyalével öntözik, s ha a szükség úgy kívánná, az egész területet öntözni fogják. Nem elérhetetlen e tervük, ha mindezt szakszerűen elvégzik. A hasznosság alapja Az állattenyésztési termelés fokozásának első alapfeltétele: a bőséges takarmánybázis. Ha nincs elegendő takarmány, hiába a korszerű istálló, az automata-etetés, a jószág kevés hasznot ad, mert még ma is érvényes a szólásmondás: „A tehenet a száján fejik." Néhány nap múlva itt az ideje a herefélék és a széna első kaszálásának, a takarmánybázis egy része megteremtésének. A takarmánybetakarítás gondos munkát igénylő feladat, s azért beszelünk erről évről évre, mert nálunk még jelentősek a betakarítással járó veszteségek. Sokhelyütt szénaszárítók hiányában 20 — 25 százalékos a veszteség, ami a levelek lepergésével következik be. Mikor kaszáljunk? Mint sok minden másra a mezőgazdaságban, erre sem adhatunk egy pontos időt, napot, hiszen a takarmánykaszálás ideje vidékenként változik s függ a talajtól is. Azt azonban megmondhatjuk, hogy a rétek kaszálását akkor kezdjük meg, amikor a vezérfüvek virágzani kezdenek. S miért? Ha korábbari kaszálunk, kevesebb a széna tömege, ha későbben, a fű elvénül és magától értetődik, tápértékben szegényebb a takarmány. A pillangósokat a tömegvirágzás kezdetén vágjuk. Régi szokás szerint hajnalban kaszálták a rétet, a herét, mondván: „úgy fogja a kasza, mint a vajat", na meg a kaszásnak is jobb volt, mint a délutáni nagy hőségben. Pedig a késő délután kaszált takarmányok valamivel értékesebbek a délelőtt levágottaknál, mert az asszimiláció termékei: a keményítő és a cukor éjjel, korahajnalban vándorolnak szét a különböző növényi szövetekbe. Eszerint késő délután a növényi részek több keményítőt és cukrot tartalmaznak. S most, amikor már túlnyomó részben géppel kaszáljuk a takarmányokat, a nagy hőség sem akadályozhat abban, hogy lehetőség szerint késő délután kaszáljunk. A szárításról A délvidéken általában az a szokás járta, hogy a herét és a szénát a kaszálás után renden hagyták, aztán többízben forgatták. Az ilyen munka okozta a nagy veszteséget, mert a száraz here forgatásakor éppen a tápértékben leggazdagabb levelek peregnek le, s ezzel nemhogy mennyiségben, hanem minőségben is csökken a növény tápértéke. Hogy ezt megakadályozzuk, a szálastakarmányokat rendsodróval már a kaszálást követő órákban gyűjtsük laza göngyölegekbe. A száradás ideje így egykét nappal megrövidül, a veszteség, a levélpergés sem oly nagy, mert a nap nem perzseli úgy, mint a renden szárított szénát, sőt a renden-ázás veszélye sem fenyeget. Készüljünk fel tehát alaposan a munkára, s legkivált ügyeljünk arra, hogy szakszerűen végezzük a szárítást. A múlt esztendei tapasztalatok is bizonyítják, hogy a jól szárított széna tápértékben, fehérjében számítva 2 — 3 százalékkal nagyobb, ami annyit jelent, hogy szakszerű, helyes betakarítással egy hektár földről anynyival több tápértéket kapunk, amennyi 400 liter tej előállításához szükséges. Ez csak hasznára válhat mind a szövetkezetnek, mind pedig a közellátásnak. (m. f.) Z ÚJ szó ELRE TÖRNEK Mikor hallgatják meg őket ? S Lénártfalván S A rimaszombati járásban fekvő Darnya község szövetkezetesei egy „171 T" istálló felépítését vették tervbe s a járási nemzeti bizottság jóváhagyása után 19S8 tavaszán hozzá is fogtak. A terv szerint az istállónak 1958 októberében már készen kellett volna lennie és át kellett volna adni rendeltetésének. Sajnos azonban, a kitűzött, illetve a tervezett határidőre az istállónak csak a vakolatlan falai készültek el és egész télen tető nélkül állt, kiszolgáltatva az időjárás viszontagságainak. Az amúgy is gyenge Nem mindig a szövetkezet a hibás Ipolybalogon április végén a falusi pártszervezet és a helyi nemzeti bizottság értékelte a tavaszi munkák helyzetét, s ellenőrizte az első negyedév beadásának teljesítését. — Örömmel állapíthatjuk meg — mondotta Csiri Lajos elvtárs — hogy a szövetkezet a tavaszi munkálatokat jól elvégezte. Május 1. tiszteletére elvégezte a 25 hektár cukorrépa sarabolását is. Bőjtös elvtárs az első negyedévi begyűjtés eredményeit ismertette. — Ha értékeljük az első negyedévet, a tejbegyűjtést állíthatjuk az első helyre. A kötelező 13 ezer liter tejet begyűjtöttük, sőt 26 ezer literrel többet adtunk be. Példát mutatunk a tojásbeadás teljesítésében is. Az első negyedévet 17 ezer tojással túlteljesítettük. Lemaradtunk azonban a sertéshús begyűjtésében, ezt csak 89 százalékra teljesítettük. A legnagyobb fogyatékosság a marhahúsbegyűjtésben mutatkozik, e tervet csak 45 százalékra teljesítettük. Az okot azonban nem a szövetkezetben kell keresni, hanem a járási begyűjtési szerveknél. mivel nem vásárolják fel a begyűjtésre szánt állatokat. Többször megismétlődött, hogy a begyűjtésre előirányzott szarvasmarhát övárról behoztuk Ipolybalogra. így hát hiába van meg a jóakarat, ha nincs lehetőség a teljesítésre. Illés József, Ipolybalog téglából rakott pillérek meglazultak, anynyira, hogy jelenleg az istálló oszlopokkal van megtámogatva, nehogy összedőljön. Bár ez év februárjában az építészeti vállalat a tetőt rászerelte a falakra, de csak ekkor vették észre, hogy a pillérek mindenhogy, csak egyenesen nem állnak. Az EFSZ vezetősége már több ízben fordult az illetékes szervekhez, hogy egy szakértőkből álló bizottság szálljon ki és vizsgálja felül, lehet-e ebben az istállóban teheneket tartani, és kit terhel a felelősség a mulasztásért. Azonban ez ideig kérésük süket fülekre talált, mivel sem szakértőket nem küldtek ki, sem pedig az istálló építését nem folytatják. Jelenleg tehát Darnyán az a helyzet, hogy a szövetkezet tagjai 30 istállóban etetik és ápolják teheneiket, ami természetesen kihatással van munkájukra, mivel 30 személynek kell otthagynia munkáját az etetés alkalmával, és természetesen így felesleges munkaegységek kerülnek kifizetésre. Kérjük az illetékeseket, ne nézzék tovább tétlenül a darnyai áldatlan állapotokat és hassanak oda, hogy Darnya község szövetkezeti dolgozói istállójuk felépítése után eredményesebben kapcsolódhassanak be a nagyüzemi gazdálkodásba. Barna János, a Csemadok járási titkára Teljesítjük a naqy feladatokat! A kassai járás dolgozót nagy megtiszteltetésben részesültek akkor, amikor pártunk és kormányunk határozatai értelmében éppen a mi járásunk területén már ebben az évben megkezdődik a Keletszlovákiai Kohómüvek építése. Ebben a hatalmas üzemben több ezer munkás talál majd munkára. Mindazok, akik a mezőgazdasági gépek tökéletesítése folytán majd feleslegessé válnak a mezőgazdaságban, megfelelő munkabeosztást kaphatnak ebben az üzemben. Kassa lakossága rövid pár éven belül megkétszereződik s 1970ig nem kevesebb mint 170 000 lakosra gyarapszik. A lakosság e hatalmas gyarapodása különösen a mi járásunkra ró nagy feladatokat, hiszen a mi kötelességünk lesz ellátni a dolgozókat elegendő friss tejjel, hússal s nem utolsósorban zöldséggel és gyümölccsel. E nagy feladat megoldására már most készülünk, amely készülődésnek egyik eredménye, hogy járásunkban a mezőgazdaság átépítését lényegében befejeztük és a hegyvidéki községek kivételével az ősz folyamán mind a szocialista szektorban fognak gazdálkodni. Csupán ebben az esztendőben 17 községben alakult egészközségi szövetkezet. Egészközségivé 4 községen szélesedett a szövetkezet, két község pedig az állami gazdálkodás keretén belül kapcsolódott be a nagyüzemi gazdálkodásba. Eddig nem kevesebb mint 1827 taggal szaporodtak az EFSZ-ek, akik összesen 6000 hektár földdel szaporították a közöst. A földterület 90 százalékán közös gazdálkodás folyik, a szövetkezetekben pedig 7884 tag dolgozik. Most azon törekszünk, hogy az újonnan alakított szövetkezetekben összpontosítani tudjuk a marhaállományt. Itt elsősorban az olcsó építkezésekre fektetjük a fő súlyt. Elsősorban a takarmányt kell biztosítani. A járási pártkonferencia határozatai értelmében a szántóterület 19 százalékán' el kellett végeznünk az évelő takarmányok vetését. Takarmányt kell termesztenünk a szántóterület 28 százalékán. Járásunk e feladatokat jól teljesíti. A kerület által előírt tervet 111,6 százalékra teljesítjük s kerületi méretben az első helyet foglaljuk el. IVÁN SÄNDOR, Kassa. JPP1ÍÍÍ1®1 ŕ- . Kelet-Szlovákia új ipari központjában, Kassán nagy feladat áll építőipari dolgozóink előtt. Nem is 15 év leforgása alatt e városban közel 38 000 lakásegységet kell felépíteniök, úgyhogy Kassa negyedmilliós lakosú várossá válik. Felvételünk a Komenský utca új lakástömbjeiről készült, ahol több száz dolgozó család lelt új békés otthonra. (Foto: J. Tachezy ČTK) űj ziRcú emseRek Ö

eszélgetésünket erős, türelmetlen telefoncsengetés zavarta meg. Az üzemi újság szerkesztője van a vonal másik végén s az újságírók becsületére szolgáló sietséggel faggatja Balázs Tibort, a füleki Kovosmalt versenyfelelősét: - Biztosan ők voltak az elsők? •V Persze hogy, szóval a másik csoport valahogy aktívabb, de ők voltak a kezdeményezők! A szerkesztő megnyugodva teszi le a kagylót, tehát mégis övéké, mármint az első csoporté a „dicsőség". Köztünk megakadt a beszéd gömbölyödő fonala, s az új téma, melyet a telefonbeszélgetés vetett fel, még nem egészen világos. Balázs Tibor megmagyarázza, miről is volt szó.. - Eddig már két munkacsoportunk van, amely a szocialista munkabrigád címért versenyez. Egyik a szerelőműhelyben, másik az öntödében. Az utóbbiak valahogy inkább a lényegre tapintottak, az elsőket viszont azért illeti a dicsérő szó, mert ők indították el ezt a tökéletesebb versenyformát. Ezután elenk tolja a kezében szorongatott aktacsomót, melyben mind a két csoport munkafelajánlása volt felfedezhető. Hamarosan úgy döntünk, hogy az elsőt, a szerelőcsarnoki csoportot tűzzük tollúnk hegyére. Öttagú a kollektíva, vezetője Sándor János. Egy nötagja is van: Fožíková Mária. Amikor megemlítjük, milyen ügyben járunk, fény lopódzik szemükbe és mintha ^sak azéit, hogy egységes válaszokat '"adjanak, félkörbe gyűlnek, nekitámaszkodva a súlyos kályháknak, melyek munkájuk termékeit képezik. — Hány éve dolgoznak már együtt? A szóvivő Kovács János, a csoport legidősebb tagja: - A többiek már régebben, én csak három eve jöttem ide. — Bizonyára összeszoktak már. — Nagyon! Ha valamelyikünk hiányzik, közösen csináljuk meg a munkáját és meg is értjük egymást. Megtudjuk, hogy feladataikat má* tavaly is rendszeresen túlteljesítették, bár a körülmények nem kifogástalanok. — Az is nehezíti a munkát — mondja Sándor János —, hogy nincs elég térségünk, helyünk. Itt dolgozunk — a munkahelyre mutat -, ahol útnak kellene lennie, néha bizony közlekednek is itt. Valóban, az egyik munkás talicskával jött arra, s ahogy kétoldalra húzódtunk, éppen hogy elfért. - De kapunk egy mühelyjélet itt a szomszédban - fejezi be a csoportvezető. - A kötelezettségvállalásban említették, hogy a jövőben a munkaidőt is jobban kihasználják. Ezt hogyan tervezik ? - Előfordult, hogy később kezdtük, vagy korábban fejeztük be a munkát. Néha alkatrész sem volt. A normák pedig elég szilárdak, úgyhogy néha túlórázni kellett. Most minden percet ki akarunk használni — mondja Kovács János. A többiek igenlően bólintanak, annak kifejezéséül, hogy társuk helyesen beszélt. pál Pál és Bújna József a selejtről beszélt, mert azt is megfogadták, hogy teljesen selejtmentesen fognak dolgozni. — Ezt be is tartjuk — mondták, - csak az alkatrészekre kell jobban vigyázni. — Felajánlást tettek arra, hogy szakképzettségüket is gyarapítani fogják. Vannak műszaki körök az üzemben? — Vannak. Aztán közülünk csak egynek van meg a lakatos segédlevele. Ezt mindegyikünk meg akarja szerezni. Az előadásokra is szívesen eljárunk - hangzik Kovács János véleménye. — A kulturális előadásokra is? — Ha van, igen, de ez ritka eset és mi bejárók is vagyunk. — Akkor hát mivel töltik szabad idejüket? — Méhészkedünk. Családos emberek vagyunk. Az otthon sok munkát ad. — Olvasni mit szoktak? — Ha van idő, újságot. - Néha könyvet is, télen! — Én anya vagyok, a gyerekek egészen lefoglalnak és a férjem is beteg, — szól közbe Pozíková. Azután mintha mindnyájan kimerültek volna, vagy mintha újra megrágnák, amit az előbb mondtak — egyszerű, igaz szavakat —, kis időre elnémulnak. Az új kérdés gondolkozóba ejti őket; hamarjában nem lelik a választ. — És ezután hogyan gondolják? A szavak gondolatokba ütköznek: de hiszen megírtuk a kötelezettségvállalásban! A ki nem mondott, de a töprengésből, a tekintetekből kiolvasható válasz ez: — Megtesszük, ami tőlünk telik j majd segít a vezetőség is! Mert tudják, hogy ha szocialista emberről lesz szó, akkor nem elég, ha elmondhatják róla, becsületesen dolgozik, él és szórakozik. Ehhez valamivel több kell! J^ddíg is megszokták, hogy lelkiismeretes triuhkát végezzenek; a pénzüket ne igyák el; a családnak éljenek, és hogy a szabad időt okosan kihasználják. A megszokott kerékvágásban viszont most forradalomnak kell bekövetkeznie. Nem mindent felforgatónak, hanem új, tökéletesebb életet formálónak. Az adottságok megvannak. De kezdve a munkahelytől a méhészkerten keresztül egészen az esti mozielőadásig élni kell velük, megkeresni őket s kutatni, hogyan használhatunk a legtöbbet a társadalomnak, a családnak, magunknak. Balázs Tibor verseny felelős, aki kísérőnk volt az üzemben tett látogatás során, elmondta, miben kíván segíteni az üzemi szak- és pártszervezet. Az iskoláztatásról gondoskodnak, a kedvező termelési feltételek megteremtéséért felelősséget vállalt a szerelőrészleg vezetője; mivel a csoport tagjai között nincs párttag, a pártszervezet pártoktatásra javasolja őket. Ez azonban az egésznek csak a praktikus, közvetlen része. Eddig még nincs biztosítva, hogy az üzemben gondoskodni fognak a dolgozók magánéletéről, kulturális fejlődéséről, aktivitásáról a falu mindennapi életében. A munkacsoport tagjainak magatartásából, szavaikból, tetteikből érezhető ugyan, hogy a munka terén értik, milyen kötelezettségekkel jár a szocialista munkabrigád címért folyó verseny. Érezhető az is, hogy amit tesznek, azt önállóan, saját kezdeményezésből, önként, meggyőződésből teszik, mert teljesíteni kell a termelési feladatokat, így kívánja ezt a műhely, az üzem, a társadalom. Ezzel természetesen máris új arculatú munkásember lép elő, de korántsem már a tökéletes szocialista jellemvonásokkal felruházott dolgozó. A füleki Kovosmmaltban mindinkább igaz jelleget kap a szocialista munkaverseny. Eredményre vezető lenne, ha az itt utólagosan felvetett problémákkal is foglalkoznának. Dolgozóink csak így nyernek es nyerhetnek megfelelő feltételeket munkájukhoz, életükhöz s főként ezek után nézhetik majd teljesítettnek a verseny nem vállalt, de már köztudomásban élő követelményeit. Szabó Géza ÜJ SZŐ 7 * 1959. május 1&