Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-01 / 119. szám, péntek

A szocialista kultúra kongresszusa előtt (ČTK) — A szocialista kultúra előtti kampányban Szlovákiában eddig a kulturális dolgozók több mint 400 beszélgetést valósítottak meg a városok és falvak dolgozóival. A beszélgetések során a dolgozók megismerkednek a kulturális forradalom problémáival a szocializmus építése befejezésének idején és közelebbről megismerkednek a kulturális, a művészeti éö népnevelő dolgozókkal. A dolgozók nézeteit, kívánságait és bírálatát a kulturális dolgozók a kongresszuson fogják tolmácsolni. A beszélgetések eddigi lefolyása azt mutatja, hogy a dolgozók élénk érdeklődést tanúsítanak irántuk. így például Bártfán az Augusztus 29. Üzemben több mint 300 dolgozó és a žilinai kerületi strážnicei EFSZ-ben 200 tag vett részt a beszélgetésen. Szlovákiában egészben véve eddig mintegy 50 ezren voltak jelen az összejöveteleken. A gyűléseken a dolgozók többnyire arról beszéltek, hogy az íróknak, képzőművészeknek a film, szín- és zeneművészeti dolgozóknak alkotásaikban többet kellene foglalkozniok napjaink, főként az ifjúság problémáival és az ifjúság nevelésének kérdéseivel. A beszélgetések során gyakran bírálják a tánczene alacsony színvonalát és egyúttal több építő dalt kívánnak megfelelő szöveggel és jó dallammal. A képzőművészet terén a dolgozók üzemi és falusi kiállítások rendezését kívánják. Emellett hangsúlyozzák a falusi életből merített színjátékok és a népszerű technikai irodalom terjesztésének szükségességét. A dolgozók kifejezték azon kívánságukat is, hogy a művészeti, a kulturális és nevelő dolgozók lépjenek kapcsolatba a vidékkel. Hogyan készölnek Szlovákia-szerte a nagy eseményre Kassai festő kiállítása Budapesten Ferda Štábla: Munkásfej. ^J. V. Sládek: Š ^ S | Régi májusi dall ^ ^ ^ Feszítővas, pöröly, véső ^ repüljön ma a kamrába, ^ ^ május ege arany fényt -sző, ^ ^ öltözzetek szép ruhába. S I I § Kimegyünk mind az utcára, ^ ^ a nap csodát mivel vélünk, ^ ^ hogy az urak valahára i megláthassák: mi is élünk. fc í ^ ^ A kohóban nem forr a vas, ^ ^ a ziháló gép se fújtat, ^ ablakzugból lesi tavasz ^ első villámát az úrhad. Vajda Endre fordítása | ^/r'f/sssssssssysssssssss/ssss/ssssssss/sssssssss*^ Franz Masereel (Belgium): A Béke új hadserege. Hazánk minden kerületében ezekben a napokban jelentős akció zajlik le, amely a szocialista kultúra küszöbönálló kongresszusának előkészítését szolgálja. Maga a kongresszus, amint arról már írtunk, ez év június elején zajlik le Prágában. Feladata értékelni azokat az eredményeket, amelyeket a kultúra terén felszabadulásunk, jobban mondva az 1948. évi győzelmes február óta elértünk. Ugyanakkor feladata, hogy konkréten feldolgozza a tudomány, a művészet, a népművelés és általában egész kulturális életünk feladatait, amelyeket a szocializmus építése befejezésének időszakára Csehszlovákia Kommunista Pártjának XI. kongresszusa kitűzött. A rimaszombati járás sem maradt el ebben a kampányban. Az elmúlt napokban a járás lakosságának alkalma volt elbeszélgetni a bratislavai kulturmunkások delegációjával, amely több községet meglátogatott a járásban. A küldöttség tagjainak beszélgetéseik során alkalmuk volt megtárgyalni kultúrforradalmunknak jóformán minden időszerű kérdését az EFSZ-ek tagjaival, az iskolai és népművelési dolgozókkal, meghallgatni kívánságaikat, ajánlataikat és ötleteikét a szocializmus építése befejezésében szijkséges kultúrmuňkát illetően. De' hallottak szárhos bíráló észrevételt is," megvitathatták, hogyan lehetne már a közeljövőben — sok esetben a dolgozók saját kezdeményezése alapján — a járásban, az egyes községekben megjavítani a kultúrmunka színvonalát, hatékonyságát. Mindenütt, ahová az előkészítő bizottság küldöttsége a rimaszombati járásban eljutott, nemcsak szívélyes fogadtatásban volt része, nemcsak érdekes, sokszor színvonalas kultúrbemutatóknak lehetett tanúja, hanem részt vehetett a bíráló, sőt önbíráló vitamegbeszéléseken is. A helyi kultúrmunkások Meleghegyen, Hrahón, Feleden, Nagybalogon, Osgyánban a rimaszombati tanítók és egyéb kultúrmunkások a küldöttség tagjainak őszinteségét és szakszerűségét viszonozták. A járás dolgozói gyakran utaltak a kultúra terjesztésének fennálló nehézségeire, mint amilyenek egyes kultúrtermékek nagy ára, egyes műveknek a dolgozók számára érthetetlen jellege, a kultúrmunka végzésének helyi akadályai, részben helyiséghiány, részben pedig a kultúrközpontoktól való nagy távolság következtében. Közösen megállapították egyes burzsoá, reakciós nézetek megnyilvánulását is, különösképpen burzsoánacionalista irányzatok felbukkanását. A küldöttség tagjainak vitafelszólalásai hozzájárultak a járás, illetve az egyes községek kultúrproblémáinak megvilágításához, egyes esetekben azok megoldásához. így például egyes polgárok Meleghegyen és Hrabón felpanaszolták, hogy a járási fogyasztási szövetkezet nemhogy segítené, hanem egyenesen akadályozza megfelelő kultúrhelyiség berendezését. Rimaszombatban a város kultúrtermének elhanyagolt állapotára, a mozgóképszínház rendkívül lassú, vontatott átépítésére panaszkodtak. Ugyanakkor a derencsényiek a polgárok önsegély-akciójának és kezdeményezésének szép eredményeivel büszkélkedtek, arríelyeket községükben értek el. Hasonlóképpen sikeres volt a feledi kultúrház építésénél megszervezett brigádok munkája, annak célszerű megszervezése. Ilyen példát a felmerülő akadályokra, a dolgozók példás kezdeményezésére még számosat felsorolhatnánk. Mindez azt bizonyítja, hogy a párt és a nemzeti bizottság kultúrszakosztályainak dolgozói Rimaszombatban, valamint a helyi funkcionáriusok megértették, mi a kultúrmunkások küldöttsége látogatásának a célja és a vitaestéket megfelelően előkészítették, azokat helyes szellemben vezették. A kultúrmunkások küldöttsége természetesen nem látogathatott meg minden egyes községet a rimaszombati járásban, miután közben már a szomszédos tornaijai járásba kellett átmenie. Természetesen, az a körülmény, hogy valamelyik községben nem fordult meg a küldöttség, nem jelenti azt, mintha ott nem volna semmilyen megoldatlan kultúrkérdés, mintha ott nem kellene semmit sem csinálni. Ezekben a községekben a további eredményes kultúrmunka felteteleit és módját a dolgozók egymás között vitatták meg. Befejezésképpen megállapíthatjuk, hogy a dolgozókkal való beszélgetéseken és vitaestéken nemcsak a hiányosságokat állapították meg, amelyek a kultúra terén akadályozzák a szocializmus építésének befejezését, hanem ugyanakkor ez a körutazás alkalmat adott a kulturális téren elért eredmények áttekintésére is, amelyet dolgozóink pártunk vezetése mellett a felszabadulás óta még a legeldugottabb kis községekben is elértek. A küldöttség tagjai megállapításaikat és következtetéseiket előadhatják majd a prágai kongresszuson, ami útjuknak éppen fő célja. Ugyanakkor azonban az egyes községek kultúrmunkásai sem ülhetnek ölbe tett kézzel, hanem máris kezdeményezően és teremtő módon részt vehetnek a népművelési és kultúrpolitikai muokában. Mindnyájunknak szüntelenül tudatosítanunk kell, hogy a szocialista kultúrforradalom megvalósítása nem egyes egyéneknek, hanem valamennyi dolgozónak az ügye és feladata és hogy csak így érhetjük el a kitűzött célt: szocialista módon élni, vagyis szocialista módon dolgozni, gondolkodni, érezni és cselekedni. RABAY ZOLTÄN A budapesti Csehszlovák Kultúra figyelemre méltó kiállítást rendezett Jakoby Gyula kassai festőművész műveiből a Kultúrkapcsolatok Intézetének kiállító termeiben. 40 festmény mutatja be tehetséges alkotójuk 25 éves munkásságát. Az élénk színekkel felrakott, általában kisméretű képek a mindennapi élet szépségéről, tartalmasságáról tanúskodnak. Az emberi lélek legbensőbb hangulatait ragadják meg a mindennap leggyakrabban előforduló mozzanataiban: a vasúti utazáson, a hentesüzletben, a hóseprés és halászás közben, a vidéki tájakban: Kassahámor mellett, a Hernád partján, a Téhány-soron, az évszakok változásában: a tavaszelőben, a nyári tájban. Jakoby Gyula festészetének lényege azonban nem a hangulat, sokkal inkább az emberszeretet; tegyük hozzá az egyszerű emberek szeretete. Jakoby emberei az aszfaltozok, a fagylaltos, a fehérneműt teregető nő, az itató paraszt, a szénahordók és a többiek. Jakoby Gyula korunk festője: ihletője életünk a legszélesebb körben: műtermének sarkától, amelyet oly sok változatban visz vásznaira, az egyes ember munkáján, szórakozásán, pihenésén keresztül a társadalom mozgásformáiig. Művészetének legértékesebb darabjai éppen az utóbbi témakörben születtek (tüntetés, stb.) De korunk festője Jakoby Gyula festéstechnikájában is. Képei modern irányzatúak, csaknem vázlatszerűek, absztrakció felé hajlók, de mondanivalójukban szigorúan a realizmus talaján maradnak. A kiállítást - bár szerényen húzódik meg a vele egyidőben nyílt nagy tárlatok, például a VII. magyar képzőművészeti kiállítás, között — sokan látogat-, ják. A látogatókönyv bejegyzései szerint Jakobynak Budapesten is sok művészbarátja, ismerőse és tisztelője van. Akik pedig eddig nem ismerték, most kiforrottságában, jelentős életművén keresztül ismerhetik meg őt, s vele a mai csehszlovák festészet egy kedves színfoltját. Sóky Dezső, Budapest. Zalay Adrián: Az ember és a világűr, 1959, linóleum-metszet. Terméstérlelő langyos szelek borzolta zöld vidék: ez május! Virágba szökkent sokszínű gyümölcsösök: ez május! Vörös zászlók alatt menetelő munkásmilliók: ez május! Hatvankilenc esztendeje ünnep a május elseje. Ezen a napon a szocialista országokban a rabságból felszabadult nép tömött sorokban árad a tágas útvonalakon és a keskeny mellékutcákon. Hangszórók zúgnak, a felvonulóknak apjuk kezébe kapaszkodó parányi emberpalánták integetnek apró zászlókkal. És mindenütt jókedv, mindenfelé dal, tánc, amerre a szem ellát. Mennyire más volt régen! A menetben lépdelők ma már csak emlékezetből ismerik azokat a május elsejéket, amelyeken a rendőröket, katonákat küldték élesre töltött gyilkos fegyverekkel a tüntetők szétzúzására. A munkásmozgalom harcosai emlékezetében még élénken élnek ezek a harcos május elsejék. így tavaszidöben szövődnek a legszebb szerelmek és falun a parasztember a jó gazda szemével vizsgálja a vetést. Májusban már a frissen zöldelö búza nem titkolja: milyen termés ígérkezik. A kibontakozás hónapjában már sejlik a betakarítás haszna. A betakarításé, amely a mezőről és az Élet minden területéről gazdagnak • ígérkezik. S ez az ígéret a győzelem zálogát jelenti, az élet győzelmét a. bomlás, a pusztulás felett. (k. sz.) Vladimír Navrátil: Jiŕí Wolker V ÜJ SZÖ 11 1959. MÄJUS 1.