Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-01 / 119. szám, péntek

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1959. május 1. péntek 50 fillér XI. évfolyam, 119. szám A proletár internacionalizmus vörös zászlaja alatt A munkásosztály nemzetközi harci seregszemléjének nagy nap­ja, május l-e négy évtizeddel ez­előtt az egész földkerekségen csak reményekkel teli harcos ünnepnap volt. A népek testvéri szolidaritá­sának, a haladó erők nemzetközi összefogásának napja, amely an­nak felismeréséhói fakadt, hogy csak az összefogás, a Szolidaritás ad erőt egy olyan új és igazságos társadalmi rendszer kivívásához, amelyben eltűnnek az osztálykü­lönbségek, megszűnik az embernek ember által való kizsákmányolása és ezzel valóra válik az elnyomot­tak évszázados álma. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom világraszóló győzelme an­nak az összefogásnak, szolidaritás­nak volt első nagy, világot ren­gető győzelme, amelynek jegyében 1890-től május 1-én a munkásosz­tály az egész világon évről évre tüntetett az elnyomás ellen, a sza­badságért, az új társadalmi rend­szerért. Az orosz proletariátus 1917 októberében aratott dicső győzelme hozta meg, hogy a pro­letár nemzetközi szolidaritás se­regszemléjévé avatott május else­jét a földkerekségen először az első szocialista államban, a Szov­jetunióban ünnepelték mint szabad május 1-ét, a kizsákmányolástól mentes szabad murtka ünnepét, ahol a dolgozó nép lett a hatalom " birtokosa. Május 1. jövőt mutató harci programja ma már a Föld egy­harmadán — ahol a gyárak, a föld és az összes termelőeszközök a dolgozók tulajdonában vannak — valósággá lett. A csaknem egy­milliárdot számláló, a szocializ­must és a kommunizmust építő ál­lamok dolgozó népe már nem a szabadság utáni remény és vágya­kozás jegyében ünnepli május el­sejét, mint a tőkés országok el­nyomott és a burzsoázia profitéh­ségének kiszolgáltatott proletárjai, hanem mint országuk urai, akik kommunista és munkáspártjaik ve­zetésével hatalomra jutva nemcsak a maguk, hanem az egész emberi­ség jövőjét építik. A Szovjetunió Kommunista Párt­ja XXI. kongresszusán bontakozott ki igaz nagyságában az emberiség jövőjének távlata, a jövendő kom­munista társadalom körvonalai. A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak XXI. kongresszusa nemcsak a kommunizmushoz, az igaz emberi jövőhöz vezető utat mutatta meg az egész haladó emberiségnek, ha­nem az egyetemes béke megvédé­sének fényes távlatait is feltárta valamennyi békeszerető nép előtt. A kongresszuson tárgyalt és el­fogadott hétéves terv a szocializ­mus és a kapitalizmus közötti vi­lágméretű harc döntő szakaszának kommunista harci programja, a kapitalizmus fölötti végleges győ­zelem programja. A hétéves terv biztosítja a Szov­jetuniónak, mint a békeharc veze­tő erejének, olyan gazdasági alap megteremtését, amelynek révén „még a szocializmus teljes győzel­me előtt — amikor a világ egy részén még fennmarad a kapita­lizmus — reális lehetőség nyílik arra, hogy a társadalom életéből kikapcsoljuk a háborút", hogy a vitás nemzetközi kérdések megol­dásának eszköze többé ne a há­ború legyen. A Szovjetunió hétéves terve a békés alkotás terve. A benne fel­vázolt ragyogó távlatok nemcsak a szocialista tábor országainak, ha­nem az egész emberiség jövő pers­pektíváit is jelentik. Ezért a Szov­jetunióban és a szocialista tábor többi országában szemünk előtt kibontakozó jövő ma már az egész haladó emberiség egyedüli re­ménysége. A szocialista tábor országai bé­kés építőmunkájában és a béke­harcban elért sikerek záloga a nemzetközi szolidaritás, a proletár internacionalista összefogás, amely­nek szelleme már az első május elsejei tüntetéseket is áthatotta és amely ma megbonthatatlan, életre­halálra szóló testvéri egybeforrott­sággá vált. Ez a legszorosabb együttműködésben, munkamegosz­tásban, kölcsönös testvéri segít­ségnyújtásban és szükség esetén áldozatvállalásban is megnyilvánul. Ez a záloga hazánkban is, a Cseh­szlovák Köztársaságban — dolgo­zó népünk áldozatos munkája mel­lett — a szocialista országépítés­ben elért nagyszerű sikereinknek, valamint az, hogy a társadalmi ha­ladás élén álló szovjet népnek a szocializmus építése hosszú eszten­dői alatt szerzett gazdag tapasz­talatait építőmunkánkban alkotó módon tudtuk értékesíteni, szem előtt tartva azt a nagy igazságot, hogy a Szovjetunió jelene a mi jö­vőnket jelenti. Köztársaságunk dolgozó népé­nek, a szocializmus építésének harci programja a CSKP XI. kong­resszusa határozatai, amelyek a szocializmus építésének befejezését tűzték ki. Ennek megvalósítása azt jelenti, hogy jelentős lépéssel jutottunk előre és kitűzhetjük a kommunista társadalom építésének kezdetét. Ezzel teszünk nagy szolgálatot a békeharc és a szocializmus épí­tése ügyének. A CSKP XI. kongresszusa hatá­rozatainak megvalósításához hoz­tak közelebb pártunk Központi Bizottságának márciusi és áprilisi ülései, amelyek konkrétan jelölik meg azokat a legközvetlenebb fel­adatokat, amelyek teljesítésétől függ gyorsabb ütemű előrehaladá­sunk a szocializmus építésének be­tetőzésében. Dolgozó népünk a mai május el­sejét a szocialista országépítés si­kerei jegyében ünnepli. De velünk együtt az egész szocialista tábor ünnepli május elsejét a békeharc és a szocialista építőmunka nagy­szerű sikerei jegyében, ami vég­eredményben a kapitalista rend­szer mellett kialakuló szocialista világrendszernek a kapitalizmus feletti állandóan növekvő fölénye kibontakozását jelenti. Jelenti azt, hogy a békés versenyben elvitat­hatatlan a szocializmus diadala a kapitalizmus felett: Ha a kapitalista országok dol­gozói nehéz feltételek és körül­mények közepette ünneplik a nem­zetközi szolidaritás nagy napját, május elsejét, mégis a Szovjet­unió és az általa vezetett szocia­lista országok léte, a közös ügy győzelméért vívott harcban elért nagy sikerei örömmel töltik el, lel­kesítik és harcra buzdítják őket a nemzetközi összefogás, a proletár internacionalizmus magasztos szel­lemében a marxizmus-leninizmus végső győzelméért. Ma, május elsején, a béke és a szocializmus harcosainak sereg­szemléjén emeljük még magasabb­ra a nemzetköziség, a proletár in­ternacionalizmus vörös zászlaját^ OZSVÄLD ÄRPÄD: A békéről dalolni sose elég A békéről dalolni sose elég! Nem kophat meg a szó ezüst zománca, ha megtalálja igazi mesterét, a költőt, ki a esengő rímek kovácsa, s felrázza milliók alvó szivét. A békéről dalolni sose elég, mert nem puszta szó csupán, mely messze száll! A béke fehér karú szőke lány, kit hazavár a kedves, munka után; a béke kérges két tenyér, bütykös ujj, összefonódik, mint a kenderkötél, öreganyó, ki csak ül szótlanul télen a meleg kemence szögletén. A békéről dalolni sose elég, mert ő fényesíti a gyerek szemét, a béke: a munka, a csendes otthon, hű katona, ki bátran áll a poszton, a béke az emberi megbecsülés, dolgos férfikar, nem tespedés. A békéről dalolni sose elég! Török Elemér; yl/iá) us elsején 6, pattantsd ki pipacs-szirmodat, Fiatal tavaszunk virága, Pacsirta dala zeng az égen, Virág, mit köd takar, kitárja kelyhét, s a pataié is dalba fog, ha hajnali arcod jelragyog. Holnapi szebb Tavaszát szőve Már a fiam is velem lépdel, szemében lengő zászlóerdő, s arcán békés májusi fénnyel. Lépdeljünk így együtt: te meg én, Fiam, még sok május elsején.

Next

/
Oldalképek
Tartalom