Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-13 / 101. szám, hétfő

A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának május 1-i jelszavai Moszkva (ČTK) — A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága közölte 1959 május elsejének, a dolgozók szolidaritása nemzetközi ünnepének jelszavait. Valamennyi ország munkásosztályánaki harci szolidaritása, a demokrácia és szocializmus legyőzhetetlenségének záloga. Magasra emeljük a proletár nemzetköziség zászlaját! — így hangzik a békéért, demokráciáért és, szocializmusért küzdő nemzeteket üdvözlő egyik jelszó. A jelszavak köszöntik a nemzetek békéjéért, demokráciáért és függetlenségért harcoló dolgozók valamenynyi szervezete közötti együttműködést. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága valamennyi ország munkásosztályát és dolgozóit akcióegységre szólítja fel. A további jelszavakban a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága felhívja minden ország nemzeteit, fokozzák harcukat a béke megőrzéséért és megszilárdításáért, az általános biztonságért és határozottan leplezzék le az imperialista háborús gyújtogatókat. Világ népei — hangzik a jelszavakban — követeljétek az USA és NagyBritannia kormányától az atom- és hidrogénfegyverek azonnali beszüntetését örök időkre és ragaszkodjatok „a hidegháború,, beszüntetéséhez és a nemzetközi feszültség enyhítéséhez! Ragaszkodjatok a békeszerződés gyors megkötéséhez Németországgal és a nyugat-berlini megszálló rendszer felszámolásához! Éljen a szocializmus világrendszere — a nemzetek békéjének és biztonságának legyőzhetetlen támasza! Erősödjék és virágozzék a szocialista tábor nemzeteinek nagy barátsága! — hangzik egy további jelszó. Több jelszó szól a kínai néphez, Csehszlovákia, Albánia, Bulgária, Lengyelország és a szocializmust építő más országok dolgozóihoz. A jelszavak éltetik a Szovjetunió és ezen országok nemzetei között a megbonthatatlan barátságot és együttműködést. Erősödjék a Szovjetunió és Jugoszlávia népe között a barátság, a béke és a szocializmusért folyó harc érde kében, hangzik egy további jelszóban, amellyel testvéri üdvözletet küldenek a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság dolgozóinak. Néhány jelsző forró üdvözletet tolmácsol India nagy népének, Indonézia, Burma, Ceylon, Kambodzsa, az Egyesült Arab Köztársaság, Irak és az egész arab Kelet, Afrika és Latin-Amerika nemzeteinek. Az egyik jelszó élteti Nagy-Britannia, az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország és a Szovjetunió nemzetei között a barátságot és együttműködést a tartós világbéke érdekében. A jelszavak egész sora sző! a Szov jetunió, Németország, Olaszország, Finnország, Svédország, Norvégia, Dánia, Izland és a többi ország népei közötti barátság megszilárdításáról. Az egyik jelszó forró üdvözletet tolmácsol a japán népnek, amely az idegen katonai támaszpontok felszámolásáért, az ország békés demokratikus és független fejlődéséért harcol. A jelszavak egyike üdvözli a Szovjetunió lenini külpolitikáját, mely a különböző szociális rendszerű államok bé kés egymás mellett élésének, a nemzetek békéje és biztonsága megőrzésé nek és megszilárdításának politikája. A jelszó élteti a gazdasági- és kulturális kapcsolatok fejlesztését valamennyi országgal. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága felszólítja a szovjet dolgozókat, minden erejükkel a Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusa világtörténelmi határozatainak megvalósítására törekedjenek, mert ez a kongresszus azt jelenti, hogy a Szovjetunió fejlődése új korszakába, a kommunizmus fejlett építésének korszakába lép. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága jelszavait a kom munista párt és a szovjet nép, a szo cialista rendszer erőforrása egységé nek, a kommunizmus építésében való új sikerek kezességének éltetésével fejezi be. A TASZSZ nyilatkozata egy szovjetellenes koholmányról Moszkva (TASZSZ) - Az Associated Press és a United Press amerikai, valamint az AFP francia hírügynökség az utóbbi napokban Port Saidből kapott értesülésekre hivatkozva olyan híreket terjesztettek, hogy a Szovjetunióból úton van Irak felé 855 „fegyveres szovjet-kurd fiatalember, akiket jól kiképeztek partizán hadviselésre". Az Egyesült Arab Köztársaság sajtója a jelentéseket széltében-hosszában terjeszti. Ezzel kapcsolatban különböző koholmányokat közölnek a Szovjetunióról. A TASZSZ-t felhatalmazták annak kijelentésére, hogy az említett jelentések üres kitalálások. A valóság az, hogy a Gruzija nevű szovjet gőzösön április elején Ogyesszából az iraki Basrába indult 459 kurd nemzetiségű iraki állampolgár. Ezek 1947-ben Nuri Szaid és Fejszál reakciós gyarmatosító rendszerének üldözései elől menekültek el Irakból. Ezek a személyek, akiket azért üldöztek, mert részt vettek az iraki nép nemzeti felszabadító mozgalmában, a Szovjetunióban találtak menedéket. A hajón velük együtt utaznak családtagjaik is: 394 asszony és gyermek. A szóban forgó kurd nemzetiségű személyek, akik a Szovjetunió különböző vidékein éltek, az Iraki Köztársaság kikiáltása után bejelentették hazatérési óhajukat, és az iraki kormány hajlandónak mutatkozott befogadásukra. Irakba való hazatelepítésük a Szovjet Vöröskereszt és Vörös Félhold közreműködésével történik. A hazautazó iraki kurdok között 100 idős és rokkant férfi van. Ezek a tények, amelyeket jól ismernek azok is, akik a fenti kitalálásokat terjesztik. Űgy látszik, rosszul áll azok szénája, akik az arabok érdekeinek védelmezőiként tüntetik föl magukat, ha szükségesnek tartják, hogy ilyen alantas fogásokhoz folyamodnak egy emberbaráti intézkedéssel kapcsolatban. Adenauer távozásának háttere Bonn (ČTK) - Adenauer azon határozata feletti első meglepetéséből felocsúdva, hogy távozik a szövetségi kancellár hivatalából és jelölteti magát a köztársasági elnöki tisztségre, Bonn most latolgatja a nyugatnémet politika további útját. Adenauer határozottan elutasította az angolok álláspontját a középeurópai korlátozott fegyverkezési övezet kérdésében és annak jeleit, hogy az USA sem tartózkodik a Németországra vonatkozó tárgyilagos tanácskozástól. Az utóbbi időben Adenauer ellentétbe került de Gaullelal is, aki a közelmúltban kijelentette, hogy Németországnak a nemzetközi tárgyalások alapjaként el kellene ismernie mai határait. A bonni politikai körök és sajtó egyöntetű nézete szerint a Bonn és London között a kapcsolatok erősen meglazultak. Az angol közvélemény egyre nagyobb aggodalommal tekint a nyugat-németországi militarizmus, az antiszemitizmus fokozódása és a bonni kormány azon leplezetlen törekvései elé, hogy az első helyet foglalja el Nyugat-Európa politikájában. Bonnban most két lehetőséggel számolnak: Adenauer a továbbfejlődésért a formális felelősséget utódjára akarja hárítani, vagypedig de Gaulle példáját követve az államban minden hatalmat kezébe akar ragadni. Az alkotmány értelmében Nyugat-Németország köztársasági elnöke hagyja jóvá a minisztereket, nagyköveteket, a magasabb állami tisztviselőket és javasolja a szövetségi kancellárt. Ezt a véleményt megerősíti Adenauer április 8-i rádióbeszéde, amelyben kijelentette, hogy a szövetségi elnök funkciója nagyobb politikai lehetőséget nyújt, mint ahogyan azt általában gondolják, és hogy „a jövő években egy vonás sem változik" Nyugat-Németország külpolitikájában. A Frankfurter Rundschau ezzel szemben óvatosabban ír: „Adenauer távozása minden bizonnyal politikai ellenfeleinek a sikere, természetesen még nem lehet azt mondani, hogy „az Adenauer-korszak" véget ért." A nyugat-németországi közvélemény Adenauer távozásához azt a reményt fűzi, hogy fokozatosan enyhülhet a nemzetközi feszültség. A pancsen láma Lanchowban Lanchow (ČTK) - Pancsen Erdeni (a pancsen láma), a Tibeti Autónom Terület előkészítő bizottságának elnöke és a Népi Képviselők Összkínai Gyűlésének képviselője Lhaszáből Pekingbe vezető útján rövidebb időre megállt Lanchowban, Kanszu kínai tartomány fővárosában. A pancsen láma tiszteletére április 11-én fogadást rendeztek, amelyen a többi között ő is felszólalt. Kijelentette: „Az a nagyszerű győzelem, amelyet hazánk életünk minden terén kivívott, és valamennyi nemzetiségű népünk boldog élete teljes mértékben bizonyítja a szocialista rendszer óriási főlényét. Tibet népe és hazafias erői még szorosabban tömörültek a kommunista párt köré és a kínai népi felszabadító hadsereg tibeti egységeivel együtt törekszenek a lázadás teljes felszámolására, a béke megőrzésére, a haza egyesítésének biztosítására irányuló erőfeszítésükben, hogy megvalósíthassák a reformokat és elszántan léphessenek a szocializmus felé vezető útra." A Pancsen Erdeni április 11-én a délutáni órákban kíséretével különvonaton elutazott Lanchowból és folytatta útját Pekingbe, hogy részt vegyen a Népi Képviselők Országos Gyűlésének ülésén. Ifattasas-e a ttml == Az alábbi cikk írója két évet töltött Kínában, közvetlenül azelőtt, = hogy az ország népe végleg kikergette belső, csangkajsekista elnyoH móit, külső, imperialista kizsákmányolóit. A cikkíró saját benyomásai =E alapján ad választ a címbeli kérdésre, amely a tibeti események kö= vetkeztében igen időszerű. Hogy is lesz minden a valóságban? — tettem fel magamban vagy századszor a kérdést, amikor óceángözösiink a Wang Poo folyón haladt felfelé, és a reggeli ködpárából egyre élesebben rajzolódtak ki Sanghaj felhőkarcolói. Valóban olyane a kínai átlagember, ahogyan őt mifelénk régebben elképzelték vagy leírták? Vajon tényleg olyan titokzatos, kifürkészhetetlen s a rajongásig vallásos, ahogyan például Edgár Wallace jellemezte regényeiben kínai szereplőit, három-négy halottal az első oldalon? S vajon igaz-e hogy a kínai nők szerelemtől fuldokolva borulnak a gyanútlan idegen nyakába? Ott-tartózkodásom első heteiben már rájöttem arra, hogy mindezen beharangozott tulajdonságnak pont az ellenkezője igaz. Ezzel szemben tényleg hosszú ideig tartott, amíg sikerült kínai munkatársaim bizalmába férkőznöm, barátságukat elnyernem. Európai felfogás szerint talán ez az egyedüli furcsaságuk, ha ugyan annak nevezhetjük. Velünk ellentétben nem állnak szóba minden jöttmenttel, nem tárják fel énüket néhány órai kocsmai ismeretség után. Erre a sok évszázados elnyomás, megalázás tanította meg őket. De legyünk udvariasak és kezdjük el a nőknél. Előzőleg úgy értesültem, hogy Sanghajban csak úgy hemzseg a sok „Night club", vagyis éjjeli mulató, mindegyikben néhány tucat mindenre elszánt táncosnövel. A japán, valamint az amerikai megszállás idején, majd pedig Csang Kaj-sek népszipolyozó uralma alatt csakugyan gomba módra szaporodtak ezek a lebújók. Az akkori munkanélküliség, a leírhatatlan nyomor kergette oda a sok táncolni nem tudó táncosnőt. Volt ott orosz emigráns szülök gyermeke, Hitler vérebei elöl öt perccel tizenkettő előtt menekült lengyel, csehszlovák, magyar, német, román, zsidólány, akiknek a nyugati karitatív intézmények kerítői készségesen szereztek „állást" ebben a fertőben. Volt ott mindenféle náció, csak egy nem: kínai nő! Sokhónapos otttartózkodásom alatt csupán két hivatásos kínai nővel találkoztam Sanghaj alvilágában. Az egyik Kowloonból származott, Honkong elővárosából, tehát angol „nevelésben" részesült. A másikat jelenlétemben tartóztatták le több rendbeli lopás miatt. Megtudtam, hogy San Franciscóban tanulta ki „mestersége" minden csínját-bínját. Mindent egybevetve nyugodt lelkiismerettel állíthatom: a kínai nő nem hajlamos a prostitúcióra. Egyetlen egyszer sem láttam olyan nőt, aki — akár a legártatlanabb formában — idegen férfivel kacérkodott volna. A kínai nő nem „szemez". Sőt az anya annyira büszke anyaságára, hogy villamosban, sétányokon stb. a legnagyobb lelki nyugalommal szoptatja csecsemőjét. A kínai átlagember szerény, igyekszik mindent megtanulni, elsajátítani, játszva tanul nyelveket és a legnemesebb és a legönzetlenebb barát. Persze, már akinek. Nemegyszer figyeltem fel olyan embercsődületre, amely nálunk manifesztációnak illenék be, mert az utcai közlekedés is leállt miatta. Pedig csak bedöglött" autóját javítgatta egy türelmes söfőr. Nem káromkodott, ahogyan az nálunk dívik, hanem — mosolygott! A körülállók serege pedig olyan odaadó érdeklődéssel kísérte kétes kimenetelű fáradozását, mintha legalábbis gépészmérnöki államvizsgára készülne. Természetes, hogy az átlagkínai, a nép egyszerű gyermeke, csak kínaiul tud. Elvégre hazájában van, Kínában és nem Angliában. Az a régebbi tévhit, hogy angolul kell tudnia annak, aki Kínába készül, ostobaság! Kínában kínaiul kell tudni. Ezzel szemben azok a kínaiak, akik hivatásuk vagy foglalkozásuk folytán kénytelenek voltak idegenekkel érintkezni, meglepően rövid idő alatt sajátították el az idegen nyelvet. Hogy gyezet ne mondjak, a házunkban levő élelmiszerbolt egyik fiatal kínai segédje folyékonyan beszélt a vevőkkel oroszul, angolul, franciául és németül. Egy Sanghajba emigrált magyar orvos kínai kellékese olyan „szögediesen" beszélt velem magyarul, hogy csak úgy bámultam. Kínai tartózkodásom idején sokat foglalkoztatott az ottani vallás, a „titokzatos" buddhizmus kérdései. Mifelénk — ugyebár — úgy vélik, hogy a kínai polgár és a buddhista vallás két egymástól elválaszthatatlan fogalom. De csakhamar rájöttem ennek az ellenkezőjére is. Miután már összebarátkoztam kínai munkatársaimmal, nem egynek tettem fel a kérdést: „Ugye, hogy nálatok első a vallás?" Válasz helyett váratlan, de a kínaiakat annyira jellemző mosoly volt a felelet. Egy másik unszolásomra még tovább ment és rámszólt: — De kérlek, honnan veszed ezt a hülyeséget?! Sem magános kóborlásaim során, sem kérdezősködés révén sohasem sikerült a hatmilliós Sanghajban egy valamire való buddhista templomot felfedeznem. Azért csaknem felkiáltottam meglepetésemben, amikor egyszer Zikaweiben, Sanghaj külvárosában végre megpillantottam egy düledező buddha-szobrot, előtte két régen csonkig égett „Typhoon candle,, vagyis a forgószél elűzésére áldozott tájfun-gyertya. Egy alkalommal többed magammal hajókirándulásra indultam a Wang Poo folyamon felfelé, egy három órányira fekvő idillikus kis faluba. Ezen az isten háta mögötti helyen eszményien lehetett úszkálni a folyóban és nagyszerű, hamisítatlan kínai ételeket enni Kíváncsi voltam, vajon a „romlott erkölcsű" városiakkal ellentétben nem tanúsít-e nagyobb megértést vallásával szemben a „romlatlan" falusi nép. Rá is akadtam a falu végén egy kis kápolnára, benne egy viharvert, rozsdás, tizenkétkarú buddhával. Csakhamar előkerült a „templomör" is, aki kézzellábbal magyarázta lehadarta buddha élettörténetét. Miután megkapta lelkes előadásáért jutalmát, megtudakoltam, mikor lehet itt istentiszteletet látni, Az atyafi sunyin mosolyogva, tört angolsággal a fülembe súgta, hogy ilyesmi nem létezik. Mire akkor a templom ? — kérdeztem csodálkozva. — Only for foreigners! Csupán az idegenek számára! — hangzott a válasz. Ezek után már nem csodálkoztam azon, hogy buddhista templomok híján annál több a római és görög-katolikus, görög-keleti, református, baptista, szombatos és isten tudja hány felekezet temploma Sanghajban. Ilyen elképesztő vallási „nemtörődömség" mellett, amellyel a kínaiak őseik hitével szemben viseltettek, a nyugati hittérítők azt hitték, szabad számukra a vásár. Az egyik misszionárius el is kérkedett nekem azzal, hogy némely helyen a la kosság tíz százalékát is sikerült „igaz útra" térítenie. Nem akartam az öreg urat megsérteni, de nagyon szerettem volna megkérdezni, vajon a Sanghajban dúló sok keresztény és keresztyény vallás közül melyik vezet tulajdonképpen az „igaz útra", és milyen keresztények válhattak azokból a kínaiakból, akik őseik vallásában sem hittek? Most, annyi év elmúltával, amikor a tibeti puccskísérletről olvasok, elvonulnak lelki szemeim előtt az akkor észlelt benyomások és tapasztalatok. És azért azon sem csodálkozom, hogy egy olyan óriási nemzet, mint a kínai, amelynél keresve sem találtam semmi misztikus titokzatosságot, reális és józan mentalitásával nem tudja összhangba hozni, nem tudja országépítö lendületébe beilleszteni az évszázadokkal elmaradt tibeti lámák és szerzetesek teokratikus, sötét középkori rendszerét. K. E. Már száz napja kering a szovjet világürrakéta Moszkva (ČTK). - Vasárnap, április 12-én a szovjet rakéta napkörüli útjának századik napját végezte. Eddig már több mint 250 miliő km-et tett meg. A rakéta most mintegy 20 millió km-re van a Földtől, vagyis 60-70szer messzebb, mint a Hold. Az év végén a világűrrakéta és a Föld közötti távolság eléri a 150 millió km-t. I Mhony sortmf A FRANCIA Kommunista Párt benyújtotta jelölőlistáit az április 26-i szenátusi választásokra. A párt Szajna megyei jelölőlistájának élén Jacques Duclos, a nemzetgyűlés voit alelnöke áll. (ČTK) TOKIÓBAN április 11-én szovjet-japán halászati egyezményt kötöttek az 1959-es évre, amely a rákhalászatra vonatkozik Kamcsatka nyugati partjának közelében. (ČTK) KRISNA MENŐN, India nemzetvédelmi minisztere április 11-én jelentette a nemzetgyűlésnek. hoay India és Kelet-Pakisztán határvidékén pakisztáni vadászgépek lelőtték a Canberra indiai repülőgépet. Hangsúlyozta, hogy az indiai repülőgépet „a nemzetközi joggal és szokásokkal ellentétben lőtték le". A lelőtt repülőgép legénységének mindkét sebesült tagját beszállították a kórházba. (ČTK) A KOREAI Népi Demokratikus Köztársaság Vöröskereszt társasága küldöttségének megbízottja április 11-én Genfben bejelentette, hogy a japán Vöröskereszt és Vörös Félhold küldöttségével kötött megállapodás szerint tárgyalni fognak a Japánban élő koreai állampolgárok hazatérésének kérdésében. (ČTK) BELGIUMBAN a Liége Gosson-Kessales bányakörzetben a legnagyobb szénbányatársaság jövő héten beszünteti tevékenységét és 3250 bányászt elbocsát. A bánya tulajdonosai kijelentették, hogy a szénbányászat nem fizetődik ki, tekintettel arra a nagy versenyre, amelyet az Európai Szén- és Acélunió többi tagállama folytat szén-exportjával Belgiumban. (ČTK) A NYUGATNÉMET kormány 3 milliárd márka összegű kölcsönt akar kibocsátani, hogy fedezhesse költségvetésének a fokozott fegyverkezési kiadások okozta hiányát. (ČTK) A nyugat-németországi Worms járásbeli Osthofen községben antiszemita elemek meggyalázták a zsidótemetőt. A rendőrség nem intézkedett a tettesek elfogására. (ČTK) Kelet-Pakisztánban koleray és feketehimlí járvány púsztít. A legutóbbi három hónap folyamán megállapított 2873 koleramegbetegedéses eset közül 1849 esetben a betegség halállal végződött. A feketehimlőben megbetegedett 3024 közül 1202 meghalt. (ČTK)

4 A tolvaj tolvajt kiált Méltán váltotta ki a Lityeraturnaja Gazeta című szovjet irodalmi és kulturális lap felháborodását az American Mercury dühödt kirohanása a kulturális kapcsolatok ápolása és a szovjet-amerikai kulturális csereprogram ellen. Valóban megdöbbentő, hogy nyugati müveit körökben vannak még olyan beteg elmék, mint az említett lap cikkírója, aki a különböző rendszerű országok kulturális közeledésében, művészeik vendégszereplésében, együttesek kicserélésében az agresszió veszélyét, az ország függetlenségének és biztonságának veszélyeztetését látják. Ez viszont csak azt erősíti meg, hogy a kulturális kapcsolatok kibontakozódása valóban nagyon megfelelő út a békés közeledésre, ha ilyen bősz acsarkodást vált ki a „hidegháború" bajnokainál. Az American Mercurynak nem tetszik a barátság gondolata. A szovjet művészekben kémeket, a kommunizmus terjesztőit látja, akik államfordulatot akarnak előidézni az USÄ-ban. A lap ezért óvja tőlük a békés amerikai polgárokat. Régi magyar közmondás: A tolvaj tolvajt kiált. A cikkíró nyilván így képzeli el saját művészeik külföldi szereplését. Pedig a valóság kiábrándítja őt feltevéséből. Amikor Emil Gilelsz neves szovjet zongorista az USA-ban szerepelt és ezzel kapcsolatban művészkörökben melegen ünnepelték, a cikkíró a fogadtatásról azt írta, hogy „kommunisták, vagy kommunistabarátok" ünneplik a művészt, akinek amerikai szereplésében a szovjet állam befolyásának kiterjesztését látja. Ugyanakkor a szovjet nép van Cliburn amerikai zongorista, a moszkvai Csajkovszkii-verseny győztese szerepléséről egyáltalán nem tételezett fel hasonlókat. Az idézett amerikai lap most az Alekszandrov Együttes őszi vendégszereplésével kapcsolatban Igyekszik pánikot kelteni, és a katonai együttes látogatásában ,,a szovjet hadsereg agresszív céljait látja". Lehet, hogy a cikkíró elméje belebetegedett a mesterségesen szított háborús hisztériába. Ezen viszont nem csodálkozunk. De ma, fontos nemzetközi világkérdések rendezéséről tárgyaló és döntő értekezletek küszöbén, megfontolandó, érdemes-e így elmérgesíteni a népek között kialakulófélben levő barátsági légkört és a bizalmatlanság mérgét csöpögtetni a kisemberek lelkébe, hisz az ilyen politika eleve elkerülhetetlenül csődre van ítélve. L. L. ÜJ SZÖ 1959 * 1959. április 18.