Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-11 / 99. szám, szombat

František Tröster kiállítása A művészi invenció hihetetlen gazdagsága, szédítő fantázia, tökéletes pszichológiai ismeretek jellemzik Tröster munkáit. Már huszonöt éve alkotja szebbnél szebb díszleteit és ez alatt az idő alatt a prágai színpadképzés művészetének irányt szabott. Tröster rendkívül művelt szellem, aki tökéletesen érti az előadásra kerülő színművek rejtett értelmét is, ki tudja választani mindig a lényegest és megfelelő módon hangsúlyozza azt. Színpadi szimbólumai közvetlenül váltják ki a nézőkből a kívánt lelkiállapotokat, elővarázsolják az előadásnak megfelelő atmoszférát. Aktív alkotótársa ő a rendezőnek és gyakran az ő ötletei befolyásolják az egész színmű kialakítását. Tröster kimondottan architektonikus jelenség, aki jól érti a térművészet minden fogását, munkái hatását a tér átgondolt felosztásával fokozza, sőt legtöbbször a térosztás az egész kompozíció gerincét alkotja. Ismeri az egyes anyagok képzőművészeti tulajdonságait, és kitűnően ért azok színpadi kihasználásához. Már első jelentősebb munkájával, Lope de Vega: „Fuente Ovejuna" című drámája díszleteivel magára vonta a figyelmet. Tröster itt nem az alkalmi látogatók idealizáló szemével látja a spanyol környezetet, nem a spanyol hegyi-falvak túristák számára propagált idiljét ragadja meg, hanem térből és formákból építi ki azt a drámai légkört, amely a darab belső feszültségét továbbhevíti. Olyan környezetet alkot, amely összhangban van a színen megjelenő személyek szenvedélyeivel, amely megfelelően keretezi azt a kíméletlen küzdelmet, melyet a dráma szerint a spanyol paraszt a természet és a társadalom ellen vívott. Tröster pályája kezdetén Bratislavában dolgozott. Ez a művészi készülődés, az ötletek, gondolatok és a valóság konfrontáiásának az időszaka volt. Erős egyénisége, művészi fölfogásának eredetisége már ebben az időben is szembetűnő. Langer: „Periféria" című müvéhez — melyet a Szlovák Nemzeti Színház 1934-ben mutatott be — készített díszleteiben, megragadó erővel fejezte ki a nagyváros pereme nyomorúságos negyedeinek sivárságát. Stodola: „Svätopluk" című drámájának díszletei megfelelően érzékeltetik a kor nagyvonalúan egyszerű légkörét. Tröster tehetsége azonban csak Prágában bontakozik ki a maga teljességében és itt indul el a tökéletes művészi megnyilvánulás fokozatos megközelítése felé. Shakespeare „Julius Caesar"-ja díszleteinek monumentális tisztasága felejthetetlen marad a nézők emlékében. A valóság és a mesterségesen fölnagyított formák kontrasztja egy képben összegezi egy egész kor lényegét, amelynek néhány ötletes részlettel aktualizáló jelleget ad. Rendkívül megrázó erejű Jean Cocteau: „Elvarázsolt élet" című művének scenográfiája. Ezt a darabot a prágai Nemzeti Színház 1937-ben mutatta be. Tröster itt rendkívül egyszerű formai eszközökkel osztja föl a színpad terét az élet bonyolultságának megfelelő részleteire, melyekben közvetlenül irányítja a lejátszódó életrészlet folyását, — közvetlenül befolyásolva a rendező elképzeléseit és a színészek mozgását. A díszletelemek, melyek leegyszerűsített, alapvető részeikre bontott formákból állanak a mesterien alkotott térben, a megvilágítás és az árnyékok összjátékával csodálatos ornamentummá változnak, mely a bemutatásra kerülő darabnak megfelelő hangulatba ringatja a nézőt. A bratislavai közönség is megismerkedhetett Trösternek Moliére Don Jüanjához készített díszleteivel, a prágai Nemzeti Színház vendégszereplése során a múlt évben. A lehető legegyszerűbb formai eszközök képesek itt aláfesteni Don Juan változatos lelkivilágának minden bonyolúltságát és néhány apró, látszólag lényegtelen változással fokozni tud^ A rádió műsorából ^ Horia Lovinescu: ESTÉLI VENDÉG A román drámairodalom a magyar közönség számára többé-kevésbé szűz terület. Még az irodalmilag tájékozott olvasó se igen tudna kapásból három-négy román drámaírónál többet felsorolni. A nálunk is ismert kevesek közé tartozik az államdíjas Horia Lovinescu. Elsősorban a Pesten is bemutatott Rombadőlt fellegvárból ismerhetjük, vagy annak nálunk is vetített filmváltozatából, - de a múlt vasárnaptól egy reprizben játszott új drámájából, az Estéli vendég-bői is. A köszönet az előadásért ezúttal a csehszlovák rádió magyar színpadának kisszámú, de lelkes színészgárdáját illeti, mely egyre meggyőzőbben bizonyítja lelkes akarásait, és az idegen, világirodalmi nevektől sem rettenő kísérletező kedvét. Példának talán elég a szóbanforgó Lovinescu-darab (Martin Gregor rendezése), vagy a közeljövőben sorra kerülő Steinbeck- és Brechtdarab. De az erőteljes bizonyítás egyben figyelmeztetés is: új magyar színház van kialakulóban. Belépődíj nélkül, több tízezres férőhellyel. Rajtunk, közönségen a sor, hogy tele legyen mindig a „nézőtér". Áz Estéli vendég a várakozástól eltérően nem román földre, hanem a francia-német határvidékre visz bennünket. A bemutatott család minden tagja a második világháborút sínyli. A hitében megrokkant apa, fia, a háborúban megvakult Pierre s unokája, a kis sánta Yvette. Házuktól nem messze éjszakánként „Összegyűlnek mind a halott katonák és sírnak, jajgatnak, hogy miért kellett nekik meghalniok." Az apára és fiára egyVirágzik a cseresznyefa felvétele) ként jellemző a háború ellenzése s a német-cyűlölet, míg a kis Yvetteben már a béke idillje épül s színházról, zenéről ábrándozó kis életét Hans, egy „határontúli" nyugatnémet fiatal barátsága aranyozza be. A darab végén a harctól Irtózó, s németgyűlőlő Goujon apó rájön a „közös akciók": a franciák és németek harcának szükségességére a közös ellenség, az ő földecskéjére is hadiutat építő fasizmus ellen A nácik elől szökő s éppen hozzájuk betévedő kommunista Hans bátorsága, harcos becsülete meg arról is meggyőzi, hogy a német nép sem egészében gyilkos, hogy a háborúban ők is olyan szerencsétlen, kijátszott, s közben százezrével pusztuló emberek voltak, mint a franciák. Lovinescu Estéli vendég-je elsősorban a pacifizmustól a békeharcig növő apa drámája. A „kicsiny legyecske a pókhálóban" — érzettől a „közös akciók" szükségességének felismeréséig fejleszteni s kísérni egy embert — nagyszerű drámatéma. A darab nem is szűkölködik a drámai jelenetekben. Megrázók az apa és fia párbeszédei, Pierre látomása, hogy mi lenne, ha mindenki megvakulna és a fiatal fejjel harcba kergetett Hans önmarcangoló vallomása a darab végén. A legjobban formált alak Pierre, a mindenből kiábrándult, hitétől megrabolt, már csak az élet-halál kettős igazságában hivő francia, aki azonban képes az első igaz jó szóra visszanyerni emberi öntudatát, cselekvőképességét. Az apa alakja már kevésbé hiteles. Nem világos nála ugyanis a kezdeti nagy kommunistaellenesség, s mindvégig elég keveset tudunk meg róla ahhoz, hogy a benne végbemenő hatalmas változásokat fenntartás nélkül el tudjuk hinni. A bevezetőben már megdicsért színészgárdának hálás szerepeket adott a darab. Pierre mérhetetlen i lelki szenvédése, az intellektualizmus alól ki-kirobbanó indulatos keserve — Nagy Jenő széles skálájú alakító-formáló képességét igénybe vette. Hogy ez az összetett, mély tartalmú figura annyira megelevenedett, a szerző mellett az ő érdeme is. Jól érvényesült az Yvettet alakító Monoszlóy Éva nagy érzelem- és hangskálája is. Gregor Martin Goujon apója jó, de itt-ott zsémbes öreg embert idéző alakítás volt. Befejezésül egy javaslat: rendszeresíteni kellene a népi demokráciák, de egyáltalán a világ haladó Haško drámairodalmának bemutatását I Tőzsér Arpád ják a drámai légkör feszültségét az elkerülhetetlen katasztrófa kirobbanásáig. Csak néhány példát választottunk ki a bratislavai Tröster-kiállítás gazdag anyagából, amely szintén csak részlete a hatalmas életműnek. Tröster alkotó tevékenysége még mindig fölfelé ívelő tendenciát mutat. Az utóbbi időben figyelme az opera felé irányult, olyan műfaj felé, amely még kötetlenebb száguldásra készteti művészi fantáziáját. Ezen a téren is úgy fog feladatához, hogy megmaradjon a szoros kapcsolat a valóságos életx tel. Ez az egymondatban összefoglalt művészi program azonban nem jelenti azt, hogy munkái a valóság lélektelen másolatai lennének, — hatalmas, eredeti alkotóereje elegendő ahhoz, hogy az életet drámai szimbólumokba tömörítse és szuverénül uralkodjék a színpad terén, mint a drámai megnyilvánulást körülölelő élet-kereten. Jankovich Imre Brnóban nemrég nyílt meg a kerület munkásmozgalmi múzeuma. E. Bican felvételén a múzeum egyik termét láthatjuk, amely a Februári Győzelem • anyagát öleli fel. Barta Lajos drámája a Csemadok komáromi színiegyüttesének kiváló előadásában A Csemadok komáromi együttese Barta Lajos Szerelem című színjátékának előadásával méltán megérdemelte a magyar színi-csoportok versenyében az első helyezést. A bratislavai Hviezdoslav Színházban megrendezett előadás olyan művészi éli ményt jelentett a Csemadok VII. országos közgyűlése küldötteinek, amely méltó volt a Csemadok fennállása 10. évfordulójának ünnepi légköréhez. E mű előadása nemcsak azért volt aktuális, mert a Csemadoknak többek között az is a feladatai közé tartozik, hogy küzdjön a kispolgári csökevények ellen, hanem azért is, mert tartoztunk ezzel Barta Lajos elvtársnak, aki évtizedekig itt élt közöttünk és nagy nélkülözések közepette harcolt a haladó szlovákiai magyar irodalomért. Barta Lajos ezt a színművét vidáman szomorú vagy szomorúan vidám játéknak nevezi — mi mindenképp a magyar realista drámaírás komoly művei közé soroljuk. Az előadás ideje alatt minduntalan Kafka Margit hagy regényére és novelláira kellett DUNAMOCSON IS MEGMOZDULTAK Hosszú idő után ismét élénkülni kezd Dunamocson a kultúrális élet. Ennek csak örülni lehet, hiszen az épülőfélben levő hatalmas népművelési otthon csakhamar elkészül s így lehetőség nyílik arra, hogy a falu tömegszervezetei ideális környezetben végezzék kulturális tevékenységüket. A falu lakói kedvelik a színvonalas rendezvényeket. Ezt bizonyltja a nemzetközi nőnapra rendezett esztrádműsor nagy sikere is- A műsor színvonala azt bizonyítja, hogy a rendező Szabó Dezsőné tanítónő kitűnő érzékkel állította össze a színes, igen változatos programot. Különösen a rendező összekötő szövege élénkítette igen hatásosan a vidám hangulatú műsort. A szereplők alakítása, lelkesedése, valamint a közönség elismerő tapsa azt bizonyítják, hogy a faluban komoly lehetőségek vannak a mozgalmas kultúréletre. A tél folyamán a helyi CSISZ-szervezet is rendezett egy műsoros estet. Még jobb, eredményesebb munkát tapasztalnánk a faluban, ha az iskola valamennyi pedagógusa bekapcsolódna a népművelési munkába. Böszörményi János Tanítók ünnepe Rozsnyón Minden dicséretet megérdemel az az akció, melyre a rozsnyói járás tanítósága vállalkozott. A járás tanítósága a J. A. Komenský születésének évfordulója alkalmából díszgyűlést rendezett a rozsnyói kultúrház nagytermében, amelyen megjelentek a tömegszervezetek képviselői s a hivatalok kiküldöttei is. Az ülést Jamrich elvtárs nyitotta meg, aki meleg szavakkal üdvözölte a nagy számban megjelent tanítóságot és a vendégeket. Utána Miškovič Ondrejnek, a JNB titkárának beszámolója következett, ki egyben felolvasta a kitűntetett tanítók névjegyzékét is. Utána Srogoň N. kerületi tanfelügyelő üdvözlő bezéde, majd a tanítók kitüntetése következett. Ezt követőleg a Jamrich R. által vezetett tanítói énekkar adott elő szebbnél-szebb dalokat, majd a dobsinai iskolások műsora következett, mely szintén nagy sikert aratott. gondolnunk, amelyeknek realizmusa vakító reflektorfénnyel világított bele ama zsákutcába, amibe a magyar kisnemesség, jobban mondva kispolgárság, begyepesedett hivatalnok-értelmiség jutott. Ezt példázza Barta Lajos drámája is, még akkor is, ha jó a vége ... mert ez a vég, ez a'megoldás olyan jó, olyan reális, annyira visszatükrözi az emberi megaláztatást, a kiúttalan zsákutcát, hogy a „régi jó időktől" mindenkinek elmegy a kedve. E zsákutca-légkör érzékeltetését a komáromi műkedvelők kiváló színészi tudással, hozzáértéssel oldották meg. A Csemadok komáromi színiegyüttesén kívül azt hisszük, kevés olyan együttest találnánk, amely meg tudott volna birkózni ezzel a feladattal. A színmű kitűnő előadásában nagy szerepe volt természetesen Munk Istvánnak, a rendezőnek, aki kitartó türelemmel irányította a szereplőket és a szerző szándékához híven az egykori kispolgári családot emésztő ellentéteket kitudta domborítani. A kiváló előadásban elsősorban Nellit, a vén lányt alakító Cibulka asszohyt kell kiemelnünk. Az első felvonás kissé vontatott kezdete akkor válik elevenné, amikor a színpadra lép. Tisztán megjelenése révén értelmet nyernek a .zöld plüssszékek, a gondosan lefüggönyözött ablakok, a kínos rend, a nívó, a külszín, amire a Szalai család oly nagy gondot fordít. Igen jó alakítást nyújtott Dobis Ilona, Szalainé, az anya szerepében. Játéka hiteles, meggyőző volt. Nagy Zsuzsi a levél drámai jelenetében érte el játékának csúcspontját. Turi Núsi kedves közvetlenségével méltó partnere volt Cibulka asszonynak. Cibulka József a nyugdíjas Szalai alakításával komoly meglepetést jelentett. Széles skálájú színészi képességekről tett tanúságot. A Vitézek és hősök kiváló drámai alakítására ma is híven emlékezünk. Ift azonban, ebben a színműben egy merőben ellentétes figurát, egy öregedő nyugdíjast kellett megelevenítenie. Ez pedig teljes mértékben sikerült neki. Hasonlóképp kifogástalan játékot nyújtott Kadliček István, Komoróczi, a nősülni készülő hivatalnok, komikus, összetett jellemének az ábrázolásában. Nehéz szerepét mindvégig törés nélkül játszotta el. Hollósi József, mint temetkezési vállalkozó külön színt hozott az előadásba. Fellépése nagyon is összhangban volt az egész mű mondanivalójával. Dicséretet érdemel Lőwinger László idősebb Biki és Tkácsik István ifj Biki alakításáért. A művészi előadásért a Csemadok komáromi helyi csoportját köszönet illeti. A színiegyüttes minden tagja nemes törekvésével bebizonyította, hogy a Csemadok a színművészet terén is példás munkát végzett. Sz. B. VÁMOSFALUSI INTERJÚ Ki ne ismerné Vámosfalun — s a környékbeli községekben — Csörgei Istvánt, a mindenki által szeretett, becsült Pista bácsit. Ö a vámosfalusi nemzeti iskola igazgatója, a helyi agitációs köz-pont dolgozója és ki tudná hirtelenében felsorolni, hogy még milyen funkciót tölt be a községben. Vele beszélgettem Vámosfalu kulturális életéről s a vámosfalusi emberekről. Beszélgetésünk úgy indult, mintha nagy örömmel a családjáról, vagy arról beszélt volna, hogy egy aranyos, pufókképű gyermekkel ajándékozta meg a felesége. Pedig a valóságban ennél sokkal prózaibb témáról folyt a szó. Hogyan élnek, hogyan szórakoznak Vámosfalun az emberek — kérdeztem. — Hogy hogyan, fiam? — kérdezett vissza derűsen —, hát januárban betanulták Lovicsek Béla „Húsz év után" című színművét. A próbák nagy szorgalommal és lelkesedéssel folytak. Kivált a fiatalok részérói volt nagy a buzgalom — mondja és a fiatalokat annyi szeretettel említi, mintha maga Balogh Rudolf, Rozsnyó i Hajdú j kezet András, a szilicei szövetkezet elnöke a szövetklubjában sakkozással tölti munkautáni szabadidejét (Vajda felvétele). is a húszévesek közé tartozna. Pedig ahogy elnéztem, bizony harmincnál sokkalta több tavaszt ért már meg ... De jóleső idősebb embereket is fiatalnak, tevékenynek látni; érezni rajtuk a — sajnos — sok fiatalból hiányzó lendületet, a munkához, mai, alkotó életükhöz való szoros hozzátartozást... Csörgei István a szereplók nevét sorolta fel, akikről dicséróen nyilatkozott. Minden tudásukat a szerepbe, alakításukba adva játszottak: Horváth Erzsike — Irma, Bugár Géza — Karikás Márton, Bugár Lajos — Tamás, Puha Lajos — Tóth bácsi és Török Márta — Zsuzsi szerepében. Pista bácsi lelkes „színtársulata" járt Mádon, P ódafán, Hegy étén, Nagyabonyban ... Mindenütt szívesen fogadták őket és egy-egy könnyekig megható jelenet után tomboló tapssal jutalmazták játékukat. Nem is csoda, hiszen Lovicsek Béla Húsz év utánja nagyon sokat ad falusi közönségünknek. Megdöbbentően tárja fel a vagyon, a föld hatalmának erejét, amely két egymást szerető embert idegenít el egymástól, akik csak két évtized keserű gyötrődése után találhatnak újra egymásra. A falu problémáival foglalkozik Lovicsek színműve és mély betekintést nyújt a parasztság lelkivilágába. Csörgei Pista bácsi a falujáról, s az emberekről beszélt, de önmagáról édeskeveset mondott el. Elhallgatta, hogy p volt az, aki annak idején helyesen választotta meg s tanította be a darabot s ő volt a rendező, ő tervezte meg a díszleteket is. Kovács Miklő^. JUJ SZO 8 * 1959. április 12.