Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-11 / 99. szám, szombat

KELLEMES UTAZÁS Aki régebben ült vonaton, vagy egyáltalán nem utazik, talán nem is tudja, hogy ma egyes útszakaszokon milyen kellemes az utazás. A vasút nemcsak az utazók kényelméről, ha­nem az úgynevezett „kultúrkocsik" által a kulturális igények kielégí­téséről is gondoskodik. Kultúrkocsi ma már a legtöbb gyorsvonaton van. Hivatásuk: jól ösz­szeállltott kulturális műsorral szóra­koztatni az utazókat, kellemessé tenni az utazást. I Utazunk és szórakozunk ... Rádió szól, zenét, híreket, aktuális' tudni­valókat, verseket, színdarab-jelene­tet. tudományos előadást hallgatha­tunk. S mikor a szórakoztató s egy­ben tanulságos program megszakad, kellemes női hang jelentkezik. A sze­relvény kulturális központjának ve­zetője beszél... Bemondja, merre tartunk, mi a vidék nevezetessége, melyik állomás következik, melyik ol­dalon kell kiszállni, melyik irányban, mikor van az átszállóknak csatlako­zásuk. Képet kapunk egy-egy város jele­néről és történelmi múltjáról is. S mikor a vonat elindul, ismét meg­szólal a zene. A kultúrkocsi folytatja* programját... Az utasok figyelik a műsort, és derülnek, szórakoznak. Sokszor bizony arról is megfeledkez­nek, hogy vonaton vannak és valahol le kell szállniok. Ilyenkor ismét a bemondónak jár köszönet, aki figyel­meztet, hogy az ide és ide utazók Ján Poničan : A lom és valóság Képed csalogat naiv képzelet, s égre vázolod álom-ecseteddel: gyözött a munka minden táj lelett, s az alkotásban istent ért az ember. Folyót igázott, pusztát öntözött, tájat vont össze, mint mezsgyét a gazda, felleget esőfelhővé kötött. sugarat vetett, mint a terv mutatta. Kertek között szép virágok gyanánt, bolygónk tájain fényes hátak sorba'. Az eszkimó, s néger mint jóbarát találkoztak a rakétán naponta. Barátnövel beszélni támadt kedve, máris kapcsolt a televízor-tárcsa, mosolyogtak egymásra szemtel-szemben „Hölgyem, ön nagyon szép és vonzó máma." Rádiómhoz nyúltam, úgy révületben, zenénél talán álmom tündérszép lesz. Torzult a kép, vad hullámoktól uerten: „Ma újra volt atombomba kísérlet!" Fordította Zala József készülhetnek, mert rövidesen megér­kezünk. A vasútnak azt az • intézkedését hogy nevelő szándékú kulturális programmal köti le az utazók figyel­mét és teszi kellemessé az utazást, csak helyeselni lehet De hallgassunk meg egy-két utast. Mi a véleményük a vasúti kultúrkocsikról és műsoruk­ról. A Margecany— Bratislava vonalon Vöröskő felé tartunk, mikor egy hosszabb program után szünet követ­kezik. Ezt az időt használtuk fel ar­ra, hogy „melegében" néhány utassal beszélgessünk. — Elvtárs mit szól ahhoz, hogy ma a kultúra, a szórakozás a vonaton is elkíséri az embert? - kérdeztük Jo­zef Gyuristól, aki Slovenská Lupčára utazott. — Mint olyan ember, aki sokat uta­zik, örülök, hogy a vasútvezetőségnek arra is kiterjed a figyelme, hogy az utazókat kulturális műsorral szóra­koztassa, és kellemessé tegye utazá­sukat. Sokszor nincs az embernél sem újság, sem könyv. Ilyenkor nagyon jó, ha nem kell unatkozni. De a kul­túrkocsi nemcsak azért jó, mert szó­rakoztat. Véleményem szerint a leg­nagyobb érdeme abban van. hogy be­tölti az utikalauz szerepét, és az uta­zókat mindenről tájékoztatja. Azzal, hogy az átszállókat is útbaigazítja, nagy szolgálatot tesz, mert így az utasoknak nem kell kérdezősködniök, és már leszállás előtt tudják, mikor hová_ van csatlakozásuk. — A hiba — szólt közbe Štefan Hovanec, aki Zólyomba utazott - az. hogy kultúrkocsijaik csak a gyorsvo­natoknak vannak, és nem minden esetben. A vasútvezetőségnek gondol­nia kellene a hosszú távú személyvo­natokra, mindenekelőtt pedig a mun­kásvonatokra. Ha a személy- és mun­kásvonatokon is kulturális program­mal szórakoztatnák az utazókat, min­den bizonnyal kevesebben lennének, akik az időt kártyázással töltik. — S az elvtársnak a mostani műso­rokról mi a véleménye? — Én is elég sokat utazom az olyan vonalakon, ahol kultúrkocsi mű­ködik. Véleményem szerint műsoruk­kal nagy szolgálatot tesznek az uta­zóknak. Néha azonban jobban kellene vigyázni a közvetítés erősségére. Nem mindenki szereti,' ha a hang­szóló olyan erősen szól, hogy az em­ber azt érzi: a fülébe trombitálnak, ilyenkor, a . müsori-nem « szórakoztat, hanem idegesít. Megszólítottunk egy olyan utast is, akinek könyv volt a kezében, s aki utazását nyilvánvalóan olvasással akarta tölteni. — Az elvtársat bizonyára zavarja a műsor, és talán szívesebben venné, ha idejét'olvasással tölthetné. — Ha nem közvetítenének műsort, — mondotta — minden esetre olvas­nék. Az időt azonban így sem sajná­lom. A kulturális központ aránylag jó programot közvetít, úgyhogy érde­mes meghallgatni. S ha az ember min­denáron olvasni akar, azt is megte­heti. Kikapcsolja a fülke hangszóró­ját, s az adásnak vége. Ehhez termé­szetesen az kell hogy a többi utas is hasonló véleményen legyen ... A gyors járatokon egyre több kul­túrkocsit állítanak be. Ez helyes, s amint a fenti vélemények bizonyítják, a vasút kulturális műsora jó, az uta­sok elégedettek. És idővel talán meg­valósul az is. hogy ne csak a gyors, hanem a személy és munkásvonatok utazóközönségének is kellemessé te­gyék az utazást. (b) A Járási Művelődési Otthon és a Csemadok együtt­működése Rozsnyón A közelmúltban megegyezés jött létre a Rozsnyói Járási Művelődési Otthon és a Csemadok helyi szerveze­te között, amelynek máris eredménye van. Alakítottak ?gy csoportot, amely Vidám Színpad címen valóban vidám és változatos műsorral szórakoztatja a közönséget. Már több vidéki fellépésük volt. ,Legutőbb a helyi Művelődési Otthon­ban Ehrlich Gyula rendezésében két­órás vidám zenés műsorral szórakoz­tatták a megjelent közönséget. Most műsoruk színvonalának emelésére, valamint arra törekednek, hogy a vi­déki Kultúrotthonokban tartott fel­lépésekkel szilárdítsák a falu és a vá­ros közötti kapcsolatot. V. J., Rozsnyó t -X V Viaskodó bölénypár a Tátra ormai alatt (P. Haško felvétele) Gzeuesb t> t kÖKiyver — a tudás és a szépség forrását Szövetkezeti klub Abarán örömmel írom meg, hogy végre sok évi hallgatás után községünkben is megindult a kultúrmunka. Szövet­kezeti klubhelyiséget létesítettünk a mozi termében, ahol ping-pong asz­tal, sakk, különféle társasjátékok, könyvek, újságok áilanak a szövetke­zeti ifjúság rendelkezésére. Ezzel egyidejűleg a szövetkezeti ifjúság pár nappal ezelőtt megkezdte Móricz Zsigmond „Sári bíró" című háromfelvonásos népszínművének próbáit egy pedagógus vezetésével. Szakái Elek, Abara, A csataji nyolcéves középiskolában megtar­tották a könyv hónap­ját. A sajtótízpercek' keretében és alkalom­szerűen méltatták a könyv jelentőségét. A folyosókon kiállítást rendeztek, mezőgazda­sági tárgyú, szovjet és ifjúsági könyveket állí­tottak ki. A tanulók dolgozatokat írtak a könyvekről, kibővítik kis könyvtáraikat. Minden osztály faliúj­ságot készített a könyvhónap témájára. Irodalmi estet rendez­tek, melynek keretében Fučík „Üzenet az élők­nek" című könyvét vi­tatták meg. A könyvhó­napot „Szeresd a köny­vet — a tudás és a szépség forrását" jelszó jegyében tartották meg. L. Klapuch, Szene KULTURÁLIS H ÍREK A „Nagy Chaplin-parádé" című új Chaplin-filmet még e hónapban mu­tatják be Londonban. A film Chaplin régi némafilm burleszkjeiböl készült és a művész saját kísérőzenét írt hozzá Eric James angol zeneszerző segítségével. * A brüsszeli világkiállítás filmfesz­tiváljának díjnyertes szovjet filmjét, a „Múló évek"-et a Presse című oszt­rák lap elismeréssel kommentálta, de . .. nem feledkezett meg a rágal­mazásról sem. Azt illította, hogy a filmet „nem merték a Szovjetunióban bemutatni". Lev Kulidzsanov, a film egyik rendezője, a „Szovjetszkaja Kultúra" című lapban leleplezi a Presse rágalmait: Kénytelenek va­gyunk elkeseríteni az osztrák lapot - írja —, mert a „Múló évek" című filmet nemcsak Nyugaton, hanem a Szovjetunióban is — díjazták... A filmet a múlt esztendőben a Szov­jetunióban több, mint 25 millió nézd látta. A Moszkvai Állami Szépirodalmi Kiadó megjelentette Illés Béla Ég a Tisza című regényének tizenegye­dik orosz nyelvű kiadását. Kun Bélá­nak az első kiadáshoz írt előszavá­val. A regény első és tizenegyedik kiadása között pontosan harminc ér múlt el. A Magyar Szocialista Munkáspárt havonta megjelenő elméleti és politi­kai folyóiratának, a Társadalmi Szem­lének idei második száma közölte az MSZMP Központi Bizottsága kulturális elméleti munkaközösségének vitain­dító téziseit a felszabadulás utáni ma­gyar irodalom néhány kérdéséről. A tézisek első része három feje­zetben (1945-től 1948-ig; 1948-tól 1953-ig; 1953-tó! 1956-ig) történeti áttekintést nyújt a magyar irodalom fejlődéséről. A második rész két fe­jezetben az Írószövetség ellenforra­dalomban betöltött szerepével és az irodalmi élet újraindulásával foglal­kozik. A harmadik rész néhány alap­vető elvi kérdés tisztázását tűzte ki célul. A tézisek ezen részében a pár­tosságról és a pártirányításról, a szo­cialista realizmusról, az irodalmi irányzatokról és az irodalmi élet szer­vezeti kérdéseiről esik szó. Míg az első két rész anyaga a mi szempon­tunkból azért érdekes, mert hézag­pótló szerepet tölt be a magyar iro­dalmi élet fejlődésével kapcsolatos eddigi ismereteink kiegészítésében, addig a harmadik rész elvi megállapí­tásai annál is értékesebbek, mivel olyan általános fogalmak megmagya­rázására irányulnak, amelyekről sok vita folyt és folyik ma is hazai magyar irodalmunk berkeiben. Csehszlovákia Kommunista Pártjának az ideológiai munkára és annak keretében a művé­szet, az irodalom kérdéseire vonatko­zó világos irányt szabó határozatai, elvi jelentőségű beszámolói mellett, :— amilyen például Hendrych elvtárs referátuma volt a CSKP KB 1957 jú­niusi ülésén — a magyar irodalom néhány kérdésével foglalkozó tézisek­nek említett harmadik része is cél­szerűen alkalmazható a mi viszo­nyainkra. Annál is inkább így van ez, mivel például a pártosság, a pártirá­nyítás és a szocialista realizmus kér­dései minden szocialista országban felmerülő, általános érvényű problé­mák. Éppen ezért szükségesnek tart­juk, hogy kivonatosan ismertessük a téziseknek ezt a zárórészét. IMŕáS íapojzbapiohra^vik Pártosság • A párt a népnevelés egyik fontos eszközének tekinti az irodalmat, amelynek szoros kapcsolatban kell áll­nia a néppel, a párttal. A lenini pár­tosság lényegét a tézisek így fogal­mazzák meg: „A valóság hű ábrázolá­sa és a szocializmus győzelmének elő­segítése, a valóság ábrázolása a pro­letariátus világnézete, a marxizmus­leninizmus szemlélete alapján, egy meghatározott társadalmi osztály, a dolgozó nép harcát vezető munkás­osztály érdekeinek nyílt védelme, képviselete. A lenini pártosság alapja tehát a marxista-leninista világnézet, fő eleme: a szocializmus győzelméért folyó küzdelem támogatása az iroda­lom eszközeivel. Más szóval: a nép szolgálata, a munkásosztály ügyének szolgálata, a társadalmi haladás szol­gálata magas eszmei színvonalon, az irolalom nevelő és mozgosító erejé­vel." A pártosság egyik nélkülözhetetlen követelménye az, hogy az író ne csak helyeselje a párt politikáját, hanem végrehajtásának aktív résztvevője legyen. Más szóval meg kell ismer­kednie a marxizmus-leninizmussal, magáévá kell tennie a tudományos kommunizmus tanítását, de ezen túl életcélt kell látnia a szocializmusért folytatott harcban, azonosulnia kell vele értelmileg és érzelmileg egy­aránt. A tézisek szembeszállva az iro­dalom „szabadságának" káros jelsza­vával, hangsúlyozzák, hogy a lenini pártosság nem áll ellentétben az írói szabadsággal, hanem éppen ellenkező­leg, a legnagyobb szabadságot bizto­sítja az író számára, ha a haladás, a szocializmus, a nép szolgálatában áll. „A> valóság objektív törvényszerűsé­geinek felismerése, ami csak a mar­xizmus-leninizmus alapján lehetséges, biztosítja a művészi alkotás számára szükséges helyes látásmódot." Vég­eredményben tehát a tehetség, a mű­TÁRSADALMI SZEMLE * nem wamiim »milr)ii iLMtiin M rwm»i vészi tudás maradéktalan érvényesü­lésének alapvető feltétele az, hogy az író — és a többi művész — pártosan alkosson. Pártirányítás A pártirányítással kapcsolatban kü­lönösen két-három évvel eZelőtt ná­lunk is hallatták a szavukat olyanok, akik tudatosan vagy meggondolatlan­ságból. de végeredményben egy­ugyanazon ártalmas hatással olyan nézeteket terjesztettek, mintha a pártirányítás a művészetek, az iroda­lom fejlődésének kerékkötője, vala­milyen „bubus" volna. Pedig a helyes pártirányítás — és nálunk lényegében kezdettől fogva helyes volt — éppen­hogy elősegíti a pártos művészet ki­bontakozását, mivel mintegy iránytű­jét képezi. Az MSZMP tézisei szerint a pártirányítás „elsősorban eszmei útmutatást jelent: a marxizmus-leni­nizmus tanításának és az erre épülő politikának megmagyarázását és ter^ jesztését, s egyben harcot a káros, ellenséges nézetek ellen." A párt ebből kiindulva segíti az írókat a marxizmus-leninizmus és a pártpolitika elsajátításában, állást foglal a legfontosabb elvi és szerve­zeti kérdésekben, tájékoztatja az író­kat a legjelentősebb politikai, gazda­sági és kulturális kérdésekről. Nagyon fontos a téziseknek az a megállapítása, hogy kommunistának lenni az irodalom terén sem jelent előjogokat, hanem azt, hogy a kom­munista írók példát mutatva többet dolgozzanak, élen járjanak. A marxis­ta kritika szerepéről szólva a tézisek kiemelik azt a gondolatot, hogy az eszmei problémák megvitatásával pár­huzamosan kell foglalkozni az alkotá­sok művészi elemzésével. A kritikának szakítania kell az üres szőlamszerű­séggel, az elvi kérdések megkerülé­sével. a klikkszempontoknak való behódolással. A párt természetesen irányítja az illetékes állami szerve­ket is, amelyeknek úgyszintén első­sorban elvi, eszmei, politikai síkon kell foglalkozniuk az irodalom és ál­talában a művészetek problémáival, de „igénybe kell venniök mindazokat az államigazgatási, gazdasági eszkö­zöket és rendszabályokat, amelyek elősegíthetik az irodalom fejlődését, s amelyek nélkül nem lehetséges kul­turális tevékenység." Ugyanakkor az állami szerveknek határozottan fel kell lépniök az ellenséges irányzatok­kal szemben és küzdéniök az eszmei­leg és művészileg gyenge alkotások ellen. Szocialista realizmus A tézisek ezen fejezete az elöljá­róban hangsúlyozza, hogy a szocialista irolalom néhány alapvető elvét akarja leszögezni, ami azonban nem jelenti a részletkérdésekkel kapcsolatos szükséges vita lezárását. „A párt korunk legelőremutatóbb, leghaladóbb alkotói módszerének a szocialista realizmust tekinti" olvas­hatjuk a tézisekben. Á szocialista realizmus nem stílusirányzat, mivel keretei között érvényesülhetnek kü­lönféle stílusok és műfajok, hanem alktoói módszer. Mi a lényege annak a módszernek? Elsősorban az, hogy célja a szocializmusért folytatott küzdelem támogatása, a néptömegek szocialista szellemű nevelése. A szo­cialista realizmus dinamikusan, moz­gásában vizsgálja és érti meg az éle­tet, annak ellentmondásait, vagyis mélyrehatóan tárja fel az egyes je­lenségeket. A konfliktusok, ellent­mondások bemutatása ugyanakkor párosul annak érzékeltetésével, hogy új társadalmunk megoldja ezeket a konfliktusokat. Éppen ezért az írónak szenvedélyesen állást kell foglalnia új valóságunk pártján. A tézisek rá­mutatnak arra is, hogy a szocialista realizmustól idegen a valóság leegy­szerűsítése, a sematikus ábrázolás. Egyszóval az írónak feltétlenül mély­rehatóan ismernie kell az életet, kap­csolatban kell állnia az emberek min­den napjával. A párt — hangsúlyozzák a tézisek — minden eszközzel támogatja azokat az alkotókat, akik a mához mai témá­jú munkákkal akarnak szólni. Mennyi­re fontos ezt a követelményt megszív­lelnie a mi kis irodalmunknak is, amelynek — sajnos — még mindig kevés hosszabblélekzetű alkotása fog­lalkozik a csehszlovákiai magyar dolgozók mai életével, legfontosabb problémáival, a körülöttünk és ben­nünk végbemenő forradalmi változá­sokkal. Természetesen ugyanakkor — megfelelő arányokban — helye van a múltról szóló, de gondolataival a mába nyúló haladó, szocialista írá­soknak is. Különösen egyes fiatal költőink el­gondolkozhatnának a tézisek azon megállapításán, is, hogy az írónak közérthetően kell alkotnia, hogy minél szélesebb néprétegekhez szólj.on. Ez nem zárja ki az új mondanivalónak megfelelő új formák és eszközök ke­resését, , alkalmazását, ami szintén egyik követelménye a szocialista rea­lizmusnak. Ezen a címen azonban nem lehet felújítani az évtizedekkel ez­előtti különféle izmusokat, a nép számára hozzáférhetetlen formalista próbálkozásokat, amelyek már régen elavultak és visszahúzó tényezővé váltak. G. i: JUJ SZO 7 * 1959. április 12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom