Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-11 / 99. szám, szombat

A szakszervezeti szövetségek szlovákiai konferenciája (Folytatás az 1. oldalról) manifesztációja volt a munkásmozgalom egységének és ugyanakkor teljes vereséget mért a jelenkori revizionizmusra. A jugoszláv revizionisták elszigetelődtek, magukra maradtak a nemzetközi munkásmozgalomban. Népünk az SZKP XXI kongresszusának határozatait egyetértéssel, fokozott muhkaigyekezettel, új szocialista kötelezettségekkel, a szocialista munkabrigádok létesítésével fogadta. Csehszlovákia Kommunista Pártja számára a XXI. kongresszus határozatai értékes lehetőségeket nyújtottak, hogy az összehasonlítás útján megvizsgáljuk, vajon helyesek voltak-e pártunk XI. kongresszusának határozatai. Bebizonyosodott, hogy ezek a határozatok teljes összhangban állnak az SZKP XXI. kongreszszusának következtetéseivel és csehszlovákiai viszonyainkkal. Az SZKP XXI. kongresszusának legfontosabb határozatát a népgazdaság fejlesztésének nagyszerű hétéves terve képezi, amely lehetővé teszi a Szovjetuniónak azt, hogy az abszolút termelésben és néhány, különösen mezőgazdasági termény termelésében, az egy főre eső produkcióban is megelőzze a legfejlettebb kapitalista államot, az Amerikai Egyesült Államokat. A Szovjetunió és a szocialista tábor összes többi állama népgazdaságának hatalmas méretű fellendülése biztosítja a szocialista termelés abszolút fölényét a kapitalista világ termelése felett. 1965-ben az emberiségnek a szocialista tábor országaiban élő egyharmada a világ ipari termelésének több mint a felét fogja gyártani, vagyis többet, mint az emberiségnek a kapitalista országokban élő kétharmada. Ez a gazdasági győzelem nagyjelentőségű lesz a béke megőrzése szempontjából. A szocialista országépítés további éveiben a szocialista tábor termelése olyan fölénybe kerül, hogy lehetetlenné válik az ellene irányuló háború kirobbantása. Míg nálunk hatalmas méretekben fejlesztjük a népgazdaságot, és növeljük az életszínvonalat, addig a kapitalista államokban 200-250 millió ember hiányt szenved, éhezik, mivel a családfenntartók munkanélküliek. Míg nálunk csökkentjük a létfenntartási eszközök árait, addig , a kapitalista országokban az utóbbi években 7—22 százalékkal emelkedtek az árak. A dolgozó munkásság életfeltételeinek rosszabbodása következtében majdnem valamennyi kapitalista államban hatalmas sztrájkmozgalmak robbantak ki. Az imperialisták a növekvő válságból kiutat keresve, fokozott mértékben kizsákmányolják nemcsak saját munkásságukat, hanem mindinkább nyomorba döntik a gyarmati népeket is Hiába minden! Feltartóztathatatlanul nő az ellenállás az Imperialisták ellen és ez az ellenszenv az ázsiai országokból átterjedt Afrika és Dél-Amerika államaira is. A gyarmati nemzetek harca és az imperialista államokban a válság-jelenségek mindjobban elmélyülnek. Az imperialisták ebből a kedvezőtlen helyzetből a kiutat továbbra is abban keresik, hogy folytatjak a hidegháborút és lázasan fegyverkeznek. Áz imperialisták ezen bűnös politikájával szemben a Szovjetunió és a szocailista tábor országai kitartóan és következetesen küzdenek a békéért. Békés politikájuk rokonszenvet vált ki a gyarmati és kevéssé fejlett országok nemzetei körében, a kapitalista államok haladó rétegeiben, mégpedig nemcsak a munkások, hanem az értelmiség körében is. Mindinkább hallhatunk józan hangokat a burzsoázia egy részétől is, amely a nemzetközi feszültség enyhítését javasolja. Ez elmélyíti az imperialista táboron belüli ellentéteket. Ma a nemzetközi kérdések legfontosabbika a Németországgal való békeszerződés megkötése és Berlin szabad várossá való kikiáltása. A szovjet külpolitika kétségtelen sikerét jelenti az, hogy az imperialisták a közvélemény nyomására kénytelenek voltak beleegyezni a külügyminiszterek e kérdéssel kapcsolatos tárgyalásaiba és végül a legmagasabb szinten folytatandó tárgyalásokba. Bár az imperialisták kénytelenek voltak beleegyezni a Szovjetunióval folytatandó tárgyalásokba, ez még nem jelenti a háború veszélyének kiküszöbölését. Ne felejtsük el, hogy vannak olyan őrültek is. akik háborúba szeretnék taszítani az emberiséget. Az ilyen hangokra helyes választ adott Malinovszkij elvtárs a XXI. kongresszuson. Tény az, hogy a Szovjetunió rendelkezik a különböző fajtájú rendkívül hatékony rakétákkal, közeli, közép és távoli hatósugárral és ezek a lövedékek, ha szükségesnek mutatkozik majd, Rendelkezésére állnak az összes szocialista államoknak. Senkit sem fenyegetünk, nem kívánjuk a háborút, mivel ez óriási anyagi javakat és százmilliók életét pusztítaná el. A fenyegetések elől azonban nem hátrálunk meg. Tudjuk, hogy az imperialisták által kiváltott bármiféle háború törvényszerűen az imperialisták vereségével, a világról való pusztulásukkal fejeződnék be. Mindent megteszünk a béke megőrzése érdekében, és ugyanakkor nem kételkedünk abban, hogy a szocialista tábor sikerei a mi utunk követésére ösztönzik az egész világ dolgozóit, arra serkenti őket, hogy ők maguk számoljanak le a kapitalistákkal. A felszabadulás a kapitalista járom alól minden egyes ország dolgozóinak ügye. A forradalmat nem lehet exportálni. Másrészt a szocialista országépítés tényei, a szocializmus és a kommunizmus magas életszínvonala kétségtelenül hovatovább, mind nagyobb mértékben forradalmasítani fogják az egész kapitalista világ tömegeit, és a szocializmus kétségtelenül új győzelmeket arat további tőkés államokban. Már pedig a kapitalisták ettől félnek a legjobban. Hruscsov elvtárs a XXI. kongresszuson mondott beszédében hangsúlyozta, hogy a kölcsönös gazdasági segítségnyújtás és a szocialista államok együttműködése következtében valamennyi szocialista állam hozzávetőlegesen egy és ugyanazon időben ért el a kommunizmust. A kommunista társadalom felépítése pedig nem távoli célkitűzés, hanem aránylag a közeljövő kérdése. Éppen ezért a szovjet szakszervezetek nemrégen lezajlott tanácskozásuk során kitűzték a kommunista társadalom építésével kapcsolatos feladatokat. Csehszlovákiában a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom kongresszusának feladata ehhez hasonlóképpen foglalkozni a szakszervezetek kérdéseivel és feladataival, mégpedig a szocializmus építésének hazánkban való befejezése szemszögéből. A szakszervezetek szerepét meghatározza társadalmunkban betöltött jelentőségük és helyzetük. Ez abból adódik, hogy népi demokratikus köztársaságunk olyan állam, amelyben a marxi-lenini CSKP vezetésével a dolgozó parasztsággal és értelmiséggel szilárd szövetségben álló munkásosztály tartja kezében a kormányrudat. Ez abból adódik, hogy hazánknak a szovjet hadsereg által történt felszabadítása és az áruló burzsoázia felett 1948 februárjában aratott győzelmünk után az ipaj minden termelőeszköze a társadalom, 9'' szocialista állam- qeiés

e ^án téktniem MZ kezében van, a, mezőgazdáság termeloesz- ' közeinek döntő* része pedig

1 a szövetkezeti" parasztok kezében. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Szlovákiában a dolgozók túlnyomó többségét, 84,6 százalékát tömöríti soraiba. A szakszervezetek mindig pártunk támaszát és legjelentősebb segítőtársát képezték mind a kapitalizmus ellen a múlt rendszerekben folytatott harc során, mind pedig ma a szocializmus felépítéséért folytatott küzdelemben. Nagyra becsültük a szakszervezetek forradaimi tevékenységét 1948 februárjában, amikor csődre ítéltük a reakció támadását. Akkor a szakszervezetek széleskörű segítségével, Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével a pazalékkal növekszik. A CSKP XI. kongresszusán Novotný elvtárs beszámolójában hangsúlyozta, a szakszervezetek fő feladata, hogy gondoskodjanak a dolgozók legszélesebbkörű közvetlen részvételéről a gazdaság igazgatásában, a termelés irányításában és ellenőrzésében, ami a gyakorlatban megerősíti a munkások és a többi dolgozók politikai és gazdasági hatalmát. Feladataink sikeres teljesítése megköveteli a dolgozók széles tömegeinek még aktívabb és közvetlenebb részvételét a termelés irányításában. Még szélesebbkörüen és mélyrehatóbban ki kell fejlesztenünk a szocialista munkaverseny valamennyi bevált formáját. Elsősorban arról van szó, hogy a dolgozók még szélesebbkörű mozgósításával gondoskodjunk a népgazdaságfejlesztés második ötéves tervének teljesítéséről, mivel ez a feltétele azon nagy feladataink megvalósításának, amelyek bennfoglaltatnak az 1965-ig szóló tervezési irányszámokban, s amelyek útján befejezzük a szocializmus építését. Ma különösen nagy jelentőségűek a szakszervezetek szerepéről, mint az irányítás, a gazdálkodás, a kommunizmus iskolájáról szóló lenini tételek. Ebben a vonatkozásban szakszervezeteinknek megvannak a saját tapasztalatai. Zápotocky elvtárs jelszava: „Minden munkás váljék üzeme gazdájává, minden alkalmazott munkahelye gazdájává" — a szakszervezetek tevékenységének mindennapos tartalmát képezik. Ez a jelszó különösen két évvel ezelőtt nyert még konkrétabb tartalmat, amikor a CSKP előtérbe állította gazdaságunk hatékonysága növelésének kérdését. A pártnak ez a határozata jelentős sikereket hozott. Az üzemekben keresték az anyag megtakarításának és a termelési költségek csökkentésének lehetőségeit és eszközeit. Harc indult a selejt, a munkaerőhullámzás és a munkából való elmaradás ellen. Minden egyes üzemben az adott lehetőségek szerint takarékoskodtak, néhol százezreket, másutt milliókat, söt tízmilliókat takarítottak meg. Ez tette lehetővé számunkra, hogy milliárdos tartalékokat hozzunk létre, amelyeket a dolgozók a CSKP KB március 3—4-i határozata értelmében árcsökkentés, gyermekpótlék és ' nyugdíjemelés stb. tormájában kaptak vissza. Pártunk munkájában már hagyományos, hogy minden font f döntés előtt a dolgozókhoz fordul. A CSKP KB az életszínvonal emelésével kapcsolatban is kikérte a dolgozók véleményét, a sok száz ezer hozzászólásokat gondosan ,áttanulmányozta, értékelte és a határozatok végső megsiffveíiA hatékonyság nevelésének, g ivšpgazdaság továbbfejlesztésériek és " a dolgozók életszínvonala tartós emelésének egyik kulcsfontosságú kérdése a munkásbérrendszerek átépítése. A munka, annak mennyisége és minősége fejlődésünk jelenlegi szakaszában az a legfőbb mérce, amely szerint eloszthatjuk a társadalom által termelt javakat. A műszakilag indokolt teljesítménynormák meghatározzák az egyes termékek elkészítéséhez, vagy a termelési folyamathoz társadalmilag szükséges munkamennyiséget. Ez képezi ugyanakkor a teljesített munkáért járó igazságos díjazás meghatározásának alapján, a helyes tervezésnek és a termelés gazdaságosabbá tételének a fel rasztsággal és a dolgozó értelmiséggel szí- j tételét. „Egyenlő munkáért — egyenlő lárd szövetségben álló munkásosztály el- 1 ... távolította a kormányból a reakció képviselőit, és lerakta az új társadalmi rend, a szocializmus alapjait. Ennek következtében reális alapokra kerültek a munkásosztály szervezetei, a forradalmi szakszervezetek nagy jogai. t Nehéz volna felsorolni és valamiféle törvénykönyvben rögzíteni a szakszervezetek valamennyi jogát. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom a nemzeti bizottságokkal, valamint a hatalmi és a végrehajtó szervekkel együtt részt vesz a dolgozók gazdasági és kulturális kérdéseinek megoldásában. Részt vesz a gazdasági tervek, és a termelési viszonyokkal kapcsolatos, a munkára, a szociális és a kulturális kérdésekre vonatkozó törvények kidolgozásában. A szakszervezetek gondoskodnak a dolgozók egészségéről és szociális biztosításáról, felügyelnek a munka biztonságával kapcsolatos törvények és előírások betartására. * * * Kommunista pártunk politikai irányvonala és vezetésével népi demokratikus köztársaságunk kormányának tevékenysége népünk életszínvonalának állandó emelésére, társadalmi rendszerünk folyamatos tökéletesítésére, a szocializmus építésének befejezésére és a kommunizmus elérésére irányul. Ez a munkásmozgalom évszázados vágyainak és programjának megvilágítását jelenti. Éppen ezért a szakszervezetek természetes kötelessége, hogy teljes mértékben részt vegyenek a szocializmus építésében és küzdjenek mindaz ellen, ami akadályozza ezt a munkát. A szocializmus felépítésének döntő feltétele a termelőerők továbbfejlesztése, a termelés olcsóbbá tétele, minőségének tökéletesítése. A CSKP XI. kongresszusa új, merész feladatokat tűz ki, amelyek különösen Szlovákia számára nagyszerű távlatokat szabnak meg. 1965-ben az ipari termelés több mint kétszer olyan nagy lesz, mint 1957-ben volt, a mezőgazdasági termelés pedig 47,3 szábért" — ezen jelszó megszilárdításával azt a célt követjük, hogy hazánk termelőerőit magasabb színvonalra emeljük, amely- feltétlenül szükséges a szocialista országépítés befejezéséhez államunkban. Az összes üzemben fokozatosan bevezetésre kerülő új bérezési rendszer elsősorban azt követeli meg, hogy a műszakitag indokolt teljesitménynormák összhangban álljanak az adott üzem termelési feltételeivel, hogy ezeket a normákat a dolgozókkal megvitassák és a dolgozók túlnyomó többsége az egyes üzemekben bevezetésükkel egyetértsen. Ennek érdekében ezt a kérdést meg kell a dolgozóknak magyaráznunk és harcolnunk kell a helytelen nézetek• ellen. Minden egyes üzemi dolgozónak világosan látnia kell, hogy az új bérrendszer megteremti azt a szilárd alapot, amelyből az életszínvonal továbbemelésénél, és az új technika bevezetésével kapcsolatban a munkaidő csökentésénél kiindulunk. Az új bérrendszer azt a célt szolgálja, hogy a dolgozók érdekeltek legyenek a termelés növelésében és minőségének tökéletesítésében, a munkatermelékenység emelésében, a termelés tervezésének javításában, az új technika, az automatizálás bevezetésében, a selejt megszüntetésében, és végül minden egyes munkás szakképzettségének emelésébea is. A szakszervezetek jelentős munkát végeztek az új bérrendszer bevezetésének előkészületei során. Törekvésüket azonban fokozniok kell és a szakszervezeti szövetségek munkájának arra kel összpontosulnia, hogy megmagyarázza a munkásbérrendszerek átépítésének értelmét, jelentőségét és célját. A szakszervezetek ezen nevelő és szervező tevékenysége nem zárul le a munkásbérrendszerek egyes üzemekben való átépítésével, hanem azon túl is folytatódnia kell. Az, amit az átépítéssel elérünk, még nem jelenti lehetőségeink maximumát. További lehetőségeket és tartalékokat kell keresnünk, hogy egyrészt megszilárdítsuk az új bérrendszert, másrészt további feltételeket hozzunk létre a termelés hatékonyságának növelésé és- így a nép életszínvonalának emelése érdekében. A CSKP KB másik rendkívül fontos intézkedése az árucikkek kis- i Hangsúlyozni szeretném, a szociakereskedelmi árának csökkentése, lizmus építésének feladatai elsósorÜgy tűnhetnék, elegendő, ha poli- ban a munkásosztályra hárulnak, tikánk sikereként könyvelem el ezt I amely szoros szövetségben a paaz árcsökkentést, amely az életszínvonal emelésének új bizonyítéka, hiszen erre a célra több mint kétmilliárd koronát fordítottunk. Mégis elvtársak ügyelnünk kell arra, hogy közszükségleti és élelmiszeriparunk, kereskedelmünk mindennapi gyakorlatában ez az árcsökkentés ne veszítse el értékét. Könyörtelen harcot kell vívnunk mindenkivel szemben, aki élősködni akar a nép számára előnyös intézkedések számlá-< jára, aki megkárosítaná népgazdaságunkat és megcsalná népünket. Ez a szakszervezetek egyik alapvető feladata. Ezt a célt kell szolgálnia a polgári ellenőrök jó munkájának. A CSKP KB március 3-4-i nem kevésbé fontos további határozata a gyermekpótlék emelésére vonatkozott. Szlovákiában különösen jelentős ez az intézkedés, és nagymértékben megjavítja a sokgyermekes családok helyzetét. Szlovákiában erre a célra havonta 16 millió 386 ezer koronát, vagyis az egész köztársaságban kifizetett összeg 41 százalékát fordítjuk, pedig Szlovákia lakosságának száma az egész köztársaság lakosságának csupán 29 százaléka. Szlovákiában eddig havonta átlag 85 millió koronát fordítottunk gyermekpótlékra és ez az összeg 1958-ban egymilliárd 12 millió koronát tett ki. Jelenleg 196 millió koronával többet fordítunk erre a célra. A gyermekpótlék kifizetése a szakszervezetekre hárul. Ezért a szakszervezetek feladata, hogy a dolgo- j ahol élnek, a szocializmus gondola rasztsággal és értelmiséggel felelős valamennyi feladat megvalósításáért. Szlovákiában a szocialista szektor jelenleg a mezőgazdasági földterület 70 százalékán gazdálkodik. A magánszektorban levő földterület döntő része a kis- és középparasztok tulajdonában van. Ezeket kell elsősorban megnyernünk a közös gazdálkodás gondolatának. Természetesen ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy a két hektárig terjedő földterülettel rendelkező mintegy 247 ezer földtulajdonos közül hozzávetőlegesen 135 ezer a munkások és alkalmazottak száma. Ezek együtt mintegy 79 850 hektár földterületen gazdálkodnak. A két hektáron felüli földterülettel rendelkezők között is sok az iparban, az építészetben és másutt dolgozó munkás, valamint alkalmazott. Bár számolunk azzal is, hogy a kollektivizálás befejezése után a föld bizonyos része továbbra is a munkások tulajdonában marad, mégis szükséges volna az, hogy a munkások és alkalmazottak jelentős részének feleségei belépjenek az egységes földművesszövetkezetekbe. A -szakszervezetek feladata, hogy leküzdjék az ilyen munkások többnyire a falun felszedett előítéleteit, és a munkásosztály ezen gyakran új tagjaiból öntudatos munkásokat neveljenek, akik nemcsak az üzemben teljesítik majd derekasan kötelességeiket, hanem a falun is, zók a gyermekpótlékban szociális intézkedést lássanak, amely elsősorban a sokgyermekes és a szociálisan gyenge családok érdekeit tartja szem előtt és ne lássák benne a bérnek egy részét. Éppen ezért megkülönböztetett módon fizetjük a gyermekpótlékot. A szakszervezetek feladata, hogy a gyermekpótlékot mindig az elfogadott elvek alapján, helyesen fizessék. Nagy feladatok hárulnak a szakszervezetekre az öregségi járadékok kifizetésénél és más hasonló intézkedéseknél. Főleg arról van szó, hogy helyesen kell megoldaniok az alkalmazotti viszonyban levő nyugdíjasok, .problémáit, tťf.. gwiWflstoď jfffflk. a járási nemzeti' bizottságok szociális albizottságai döntéseinek helyességéről, az egyéni 'nyugdíjak meghatározása során. A szakszervezetek képviselőinek ezekben az albizottságokban arra kell törekedniök, hogy a nyugdíjak 600, illetve 800 koronára való emelése során ne érvényesüljön a sógor-komaság, hanem elsősorban a régi bányászok és munkások, illetve özvegyeik nyugdíját emeljék, akik erre a leginkább rászorulnak. Semmi esetre sem engedhetjük meg a volt kizsákmányoló elemek nyugdíjának emelését. Pártunk XI. kongresszusa azt a feladatot tűzte ki, hogy Csehszlovákiában a lakáskérdést 1970-ig meg kell oldanunk. Szlovákiában 1970-ig 422 ezer lakást építünk fel, ebből a 1 mennyiségből 1960 és 1965 között 192 ezer lakásegységet. A párt mindig nagy gondot fordított a lakáskérdés megoldására. Hiszen a kapitalizmus áldatlan öröke különösen a lakásproblémában ütközik ki. Most ezen égető kérdés megoldásával foglalkozunk. Nagyon jól tudjuk, hogy a párt által ezzel kapcsolatban elénk tűzött feladatok nem csekélyek, de a nép széles rétegei segítségével teljesítjük őket. Ezen a téren a szakszervezetek sem állhatnak ölbetett kézzel, hanem élen kell járniok különösen a szövetkezeti és a vállalati építkezések kezdeményezésében. Időhiány következtében nem foglalkozhatok ezzel a kérdéssel részletesebben, de szeretnék figyelmeztetni arra, hogy az állami lakásépítkezés adott arányai mellett az államilag épült házakban főleg a sokgyermekes családoknak és a szociálisan gyengébb családoknak adhatunk lakást. A jól kereső és a megtakarításokkal rendelkező embereknek a szövetkezeti építkezés útján kell lakást szerezniök. Az életszínvonal továbbemelése szempontjából kulcsjelentőségűek a CSKP KB határozatai a mezőgazdasági, különösképpen a növénytermelés lényeges növeléséről a szocialista nagyüzemi termelés alapján. A mezőgazdasági termelést Szlovákiában 47,3 százalékkal kell növelnünk. Ez nem csekély feladat. Ezt a célkitűzést akkor teljesíthetjük, ha a munkásosztály kiterjedt segítséget nyújt a parasztságnak, ha valóban fordulatot érünk el a mezőgazdasági termelésben. tainak hordozóivá válnak. Elvtársak, néhány kérdés kiemelésével semmiképpen sem akarom gyengíteni a szakszervezetek fő feladatainak nagy jelentőségét. A szocialista országépítés befejezésével járó legfontosabb feladat, olyan termékbőség megteremtése, amely teljes mértékben fedezi a köztársaság valamennyi lakossága szükségleteit. Ezt a célt szolgálja a tervezett termelés. A szakszervezetek elsőrendű kötelessége, hogy a gazdasági tényezőkkel karöltve gondoskodjanak a termelés arányos fejlesztéséről. Minél inkább fejlesztjük a szocialista termelést, annál műveltebbek lesznek a munkások, annál inkább egybekapcsoljuk az oktatást a fizikai munkával, annál gyorsabban eltűnnek a különbségek a modern, műszakilag és általánosan müveit munkás és az értelmiség tagjai között. Az utóbbiak pedig hovatovább mindjobban érezni fogják a fizikai munka szükséges voltát. Minél jobban gyökeret ver a mezőgazdasági nagyüzemi termelés, a gépesítés és a kemizálás, annál műveltebb lesz földművesünk, annál tisztábban fogja látni jövőjét a közös szövetkezeti termelésben, annál gyorsabban megszűnnek a különbségek a földműves, a munkás és az értelmiségi között. Az anyagi alap változása hozzájárul a lakosság gondoikodásmódjánr*> átformálódásához. Természetesen ez nem automatikus folyamat, hanem befolyást gyakorol rá a párt politikai és nevelömunkája, a különféle társadalmi szervezetek, elsősorban az ifjúság és a szakszervezetek munkája. A szocializmus építése során gyorsan változik és fejlődik életünk is. Változnak a szakszervezetek feladatai, amelyeknek ma egész befolyásukkal az új szocialista ember nevelésére kell titrekedniök. Ezek a feladatok állnak a szakszervezetek előtt a kulturális forradalom terén. A szocialista társadalomban élő ember fokozatosan megszűnik vágyakozni a személyes meggazdagodás, a magántulajdon után, hovatovább mindinkább gondot fordít az állam, a szocialista gazdaság és az egész társadalom jóléte kérdéseire. Annak érdekében, hogy társadalmunk embere még gyorsabban leküzdje a kapitalista előítéleteket, tökéletesítenünk kell még jobban a párt, az állam és a társadalmi szervezetek nevelőinunkáját. Ezt a célt kell szolgálnia irodalmunknak, a filmnek, a színháznak, a zenének, a rádiónak és a televíziónak is. Az új kommunista erkölcsre való nevelés annál hatékonyabb lesz, minél szorosabban egybekapcsoljuk a szocialista országépítés feladatainak megoldásával, és viszont minél öntudatosabbak és műveltebbek lesznek a milliós tömegek, annál sikeresebben teljesítjük a szocialista országépítés terveit. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak kulturális tevékenységében erre kell gondolnia. Elvtársak! Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának meggyőződése, hogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Szlovákiában minden erejéből a szocialista országépítés befejezésével kapcsolatos nagy feladatok teljesítésére fog törekedni. Éljen a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom! Éljen Csehszlovákia Kommunista Pártja, a dolgozó nép bevált vezére! Dicsőség a Szovjetuniónak — hü szöI vetségesünknek, a világbéke megórztfjéno|£ --ÜJJiZÖ 2 * 1959. áorilis 11.