Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)
1959-04-09 / 97. szám, csütörtök
Róbert Dubravec: A bosszúállók, fametszet, 1951. MIIIIIIIIIIIIIIIIIIIÍIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIII ÜNNEPI HANGVERSENY Bratislava [elszabadulásának 14. évfordulójára Az áprilisi bérletsorozat első hangversenye a felszabadulás évfordulójának jegyében zajlott le. A Szlovák Filharmónia hangversenyterme zsúfolásig megtelt ezen az estén, a szépszámú közönség emelkedett hangulatban hallgatta végig Bedfich Smetana „Hazám" című szimfonikus ciklusát. Smetana ebben a műben forró hazaszeretetét öntötte muzsikába: életre keltette a régi legendákat és ragyogó zeneszinekkel festette meg hazája természeti szépségeit. A hattagú szimfonikus körkép a zeneköltő művészi hitvallása hazája mellett: méltó műsor az ünnepi évforduló tiszteletére. Smetana szimfonikus költeménynek nevezte ciklusát, amelyben dús és regényes helyi kolorittal, népi elemek felhasználásával megteremtette a nemzeti művészet zenei kifejezését. Smetana „Hazám" — ciklusa máirégen szervesen beleolvadt a hangversenyélet anyagába. Sokszor hallottuk ... mindig újra halljuk, de, mint minden igazi zene, mindig újból a kfriss élmény örömével hat. Az ilyen közismert és közkedvelt művek interpretálása hálás, ám ugyanakkor kissé kényes feladat is. Hálás, mert az előadóművészeknek nem kell semmiféle ellenérzéssel megküzdeniük, ami a modern művek előadásánál sajnos igen gyakori eset. A hallgatóság mindig örömmel fogadja a „bevált" műsorszámokat. De bizonyos mértékig éppen ebben rejlik a feladat kényessége. A gyakran előadásra kerülő művek interpretálásáról többé-kevésbé kialakult elképzelésünk van és nemegyszer fordul elő, hogy kiemelkedően szép emlékek hatása alatt akarva-akaratlan szigorúbb mértékkel mérünk. Filharmóniánk Zdenék Bílek vezetése alatt nagyon szépen működött. Bílek céltudatos dirigens, aki tudja, hogy mit akar és akaratát félreérthetetlenül átviszi a zenekarra. Nagyon szép volt a formai felépítés világossága. A szélesívű dinamika, a lendületes tempóvétel hatásosan fokozott és kiteljesített. A zenekar szépen kihozott minden finomságot, a partitúrát a nagy vonalak elrajzolása nélkül részletszépségeiben is megszólaltatta. Kellemesen hatott, hogy a hangerő nem lépett túl bizonyos Ízlésbeli határokat, a hangzás a masszív tuttikban is kiegyensúlyozott volt. Éreztük, hogy a zenekar benső kapcsolatban áll ezzel a muzsikával, a karmester és a játékosok telített zenei atmoszférában forrtak össze. A hallgatóság meleg tapssal honorálta a szépen kidolgozott és művészileg átélt muzsikusteljesítményt. HAVAS MÄRTA A DIÁK E ZABABIBÔ A diákok idejük jelentős részét, napi 5 — 8 órát az iskolában töltik. A másnapi tanítási órákra való felkészülés általában 2-4 órát vesz igénybe. A legtöbb napon tehát néhány órányi szabadidejük is marad a diákoknak pihenésre, szórakozásra. Az alábbi cikkben e szabadidő hasznos kihasználásáról szólunk. Bevezetőül hangsúlyozni kívánom, hrgy igenis, feltétlenül szükséges a szabadidő kihasználása, méghozzá hasznos kihasználása. A tétlenség, az utcákon való céltalan csatangolás vagy a szórakozás valamély kevésbé kulturált és haszontalan formája sohasem vezet jóra. A szülőnek feltétlenül tudnia kell, mivel foglalkozik gyermeke a szabadidejében. Sajnos elég gyakran csak a bírósági tárgyalótermek falai között döbbennek rá egyes szülők, hogy gyermekeik szabadidejének ellenőrzésére több gondot kellett volna fordítaniuk. Nagy tévedés lenne azt hinni, hogy a gyermek, vagy a serdülőkorú diák szabadidejét csak házon kívül töltheti el. Hiszen éppen házon kívül kerülhet a diák a rossz barátok társaságába, a léha szórakozások, a kártyázás, utcákon való céltalan csavargás, az iszákosság és a hangoskodó huligánkodás útjára. A szabadidő kihasználása tehát mindig a szülők gondos felügyelete mellett történjék. A szabadidő kulturált és hasznos módon történő kihasználásának számtalan módja van. Ez közismert tény. Az olvasás, a nyelvtanulás, a zenetanulás, az amatőr-fényképezés és filmezés, a bélyegg.vűjtés és a sportolás a hasznos szórakozások legismertebb és legelterjedtebb formái. A szülői ház pedagógiai munkájának oda kell hatnia, hoqy p s'óraV' nevelő- és jellemformáló hatása teljes mértékben érvényesüljön. Az olvasás a szórakozások egyik legnemesebb, leghasznosabb formája A szabadidőt aligha töltheti a diák kellemesebben és hasznosabban, mint épp az olvasással. Természetesen nem mindegy, hogy mi az, amit a diák olvas. Olvasmányait állandóan ellenőrizni kell, s erre ismét csak a szülői háznak nyílik leginkább alkalma. A diáknak olvasmányait úgy kell kiválasztania, hogy azok életkorának, értelmi képességeinek és érdeklődési körének megfelelőek legyenek. A világirodalom valamennyi ága, tehát a gyermek- és ifjúsági irodalom is bővelkedik értékesnél értékesebb művekben, szükséges tehát, hogy az olvasásra kiválasztott könyveknél az Korláth Zsuzsa menekültsorsa és hazárátalálása akarva-akaratlanul is egybeesik a szlovákiai magyarság közelmúltjának hasonló jellegű történelmi és társad»lmi problémáival. Ezek után így is feltehetnek a kérdést: A Megtalált élet s közelebbről Korláth Zsuzsa alakja a szlovákiai magyar közelmúlt problémáinak kifejezője? Nem! Túlzás lenne ezt állítani Korláth Zsuzsa alakja szerintem egy ösztönös történeti szemlélet, történelmi élményközösség, élményhasonlóság terméke. Az elindító alap tehát inkább megérzés. epikai ösztönösség, mint tudatos, rendszerező társadalmi szemlélet. Az olvasónak sokszor az a benyomása, hoviy Ordód.v- Katalin helyenkint ráhibázik ÍZ igazságra. A Megtalált élet írója ösztönös történet- és társadalomszemlélet kifejezőié. Ez az ösztönös valóságszemlélet OrdóSynál az epikai ösztönösséggel párof<«l. Már most ez az írói fegyvertár elegend*-e ahhoz, hogy egy társadalmi és történelmi problémáktól terhes időszakot regénybe foglaljon? Semmiképpen sem. Ordódy prózájának sajátossága a helyzetteremtés szándéka. Az írónő rajzolta helyzetek határozzák meg a regény alakjainak cselekvés-logikáját. A regény igaza tehát az Ordódy alkotta helyzetek hitelén múlik. Van-e eszmei és művészi hitelük az Ordódy rajzolta helyzeteknek? Korláth Zsuzsa menektiltsorsa és hazatérése alapvonásaival és konklúziójával elfogadható. A regény végösszege egyértelműen pozitív. Azonban a Korláth Zsuzsa sorsát meghatározó helyzetek társadalmi megokoltsága és művészi objektivitása a regény nagy részében nem hiteles. A cselekmény helyzetei a reqény kezdetén megalapozottabbak. De amilyen arányban nő a térbeli és időbeli távolság a menekülök útrakelése és későbbi sorsa között, olyan mértékben veszítenek hitelükből a megrajzolt helyzetek. Az ország határának elhaqvásával kicsúszik a talaj a menekültek lába alól. Sajnos, ugyanez történik az írónővel is. Ordódy Katalin próbálkozása hasonlít valamelyest ahhoz az emberhez, aki pillanatnyi lelkesültségében erejét meqhaladó terhet vesz vállaira s ha nem akar megszakadni, lerak terhéből, hoqy könnyítsen maqán. A regény oldalszámaínak növekedésével a helyzetek egvre inkább megkonstruáltakká. kigondoltakká, tetszetősekké (sokszor idillikusokká) sőt hatáskeresőkké válnak. A cselekmény fordulópontjait a legényt második felében vagy a véletlenek vagy érzelmi telítettségű mozzanatok oldják meg és viszik előre. (Pld. Zsuzsa találkozása a magvar katonákkal, Mártonnal. Dr. Braunnal, a bolgárral stb.) A regény indítása történelmi változástól terhes, időszakot tükröz. A kezdés ígérete csak kielégítetlen várakozást hagy maga után. A cselekmény bonyolításában és a jellemek rajzában Ordódy egyre könnyelműbbé, szinte olcsóbbá válik. Az indulás Szénási és Korláthné alapkonfliktusára épül. A politikai karrierista és egy józanul fontolgató polgárasszony áll egymással szegiben. Ellentétük nem osztályellentét, hanem a helyzet kialakította magatartás eredménye. Szénási csak járásvezetői tisztségében és nem meggyőződésében vagy emberi értékei alapján emelkedik Korláthné fölé. A konfliktus tehát parancsnok és alárendelt ellentéte. És amint ez a viszony megszűnik: nem marad más, mint i kenyérgond, a honvágy és egy légies szerelem. Ezért a történelem Ordódynál dekorációvá válik. Azok az évek (1945—1958), melyekről Ordódy ír. a fegyverdörgés nélküli osztályharc évei. Ä háború befejeztével a társadalmi élet nem ernyed el. Ellenkezőleg, megélénkül. Azzal a különbséggel, hogy a társadalmi fejlődés irányát most már nem a fegyv&r, hanem az osztályerök történelmi összecsapása határozza meg. Ebben a történelmi mozgásban tovább folytatódik az antifasizmus felvetette kérdés: a hovátartozás. A hovátartozás magában foglalja a lelkiismereti és a világnézeti hovátartozás kérdését. Ez már belső emberi probléma, amely válaszút elé állítja a még ingadozó társadalmi rétegeket. Az alapviszony tehát: az ember és a történelem, ember és világnézet. Erre a kérdésre próbál Ordódy válaszolni. Ez a történelmi, társadalmi harctól és' belső emberi vajúdástól terhes kor rányomja bélyegét a Szlovákiában élő magyarság akkori helyzetére is? Igen. Nálunk a munkásosztály és a burzsoázia között folyó osztályharc egy, szinte a népélmény erejével ható érzést »lakít ki: az otthonakarást, a hazavágyást. A mi esetünkben a szocializmussal való találkozás egyet jelentett, egybeesett a hazábanmaradás, a hazáratalálás élményével. Az osztályharcnak egy sajátos érzelmi, emocionális jegyekben megnyilvánuló formája volt ez. A dolgozók széles tömegei bizonytalankodás nélküli otthont, hazát és az emberi méltóság megbecsülését várták a szocializmustól. A bizakodás, az otthonhoz való ragaszkodás akkor történelmi magatartást jelentett. Az adott történelmi helyzet nehezékének vállalását: áldozatvállalást. Történelmi felelőségtudatot, hazaszeretetet és az elvhűség próbáját. A hazátakarás, a hazáravágyás tehát a szlovákiai magvarság életében a háború befejezésétől 1948 februárjáig korszakélményt jelentett. Mit ad vissza Ordód.v regénye ezekből az évekből? Hangsúlyozza, felszínre veti a hazátakarás, a hazavágyás érzését. Továbbá jelzi a világnézeti átváltás szükségét. Viszont a kérdések alapját és hátterét képező társadalmi és emberi tényezők összefüggéseit Ordódy már nem volt képes megmutatni. Az írói ösztönösség ebben az átalakuló korban .olyan, mint a vak ember kezébe adott fehér bot. Ezzel csak tapogatózni lehet. Az írói ösztönösség csak sejtetni képes a kor nagy emberi és társadalmi konfliktusait. Márpedig összecsapások és emberi átváltozások híján lehetetlen hiteles művészi képet alkotni közelmúltunkról. A kor alapkonfliktusait mellőzve egyetlen támaszték marad: az írói képzelet konstruálta cselekmény és helyzet. Egyszóval, a történelmi kigondoltsáq. Következésképp a regény második felének jellemrajza elhibázott, ok nélkül elnagyzolt és főleg logikátlan. Amint Korláth Zsuzsa életének sora kritikus ponthoz ér, jelentkezik a minden bajt elsimító véletlen. A véletlen! Egy elavult és idejétmúlt írói fogás (és olvasó-ámítás), „véletlenül így is alakulhatott" akarja helyettesíteni és maqyarázni a kor, a valóság lényegét és igazságát, a kutató életszemléletet. Életszemlélet, társadalomszemlélet, világnézet. Úgy gondolom, itt az írói gondolkodás índulopontjánál kellene egyet s mást tisztáznia az írónőnek. Hiányzik a kompasz, a jó és biztos irányzék. Egy drámai küzdelmektől terhes kort nem lehet idillikus szép történetté szelídíteni. Az eredmény: alapvonásaiban ösztönösen megérzett, formailag mutatványos, olvasmányos, de társadalmi, emberi összefüggéseiben kevéssé hiteles a regény. Ordódy Katalin írói értékeihez a regény fogyatékosságai-mellett sem fér kétség. A Megtalált élet felfigyeltetö belépő volt az irodalomba. Azzá teszi a jellemábrázolás epikus jellege. Ordód.v nem a tulajdonságok elsorolásával, hanem az egyéni vonások tettekben történő feloldásával jellemez. Ordódy Katalin egyéniségének. alkotó én.iének a nagy epikai jelleg az alapvonása. A kibontakozás, a továbblépés önfeqyelmet, elmélyülést követel, mert az epikai ösztönösséq maoában hordja az indokolatlan „sokbeszédúséget", a felületesséqet és nem utolsó sorban az olcsó hatáskeresést is. Összefoglalva: Ordódy Katalin irodalmunk ígéretévé lépett elő a Megtalált élettel. Regényének tartalmi és formai alapvonása: az életszemlélet és kifejezésmód ösztönös jellege. Következésképp Ordódynál kevés szerepet játszik az írói ekonomizmus mind a szerkesztésben, jellemábrázolásban, mind a cselekmény vezetésében. Ezekből adódik az írói kibontakozás követelménye: a tartalmi és formai lényegretörés. Dobos László igényesség és az irodalmi színvonal megkivánásának helyes elve is érvényesüljön. Annyi jó könyv áll az irodalomkedvelő olvasó részére, hogy valóban időpocsékolásnak számít a dilettáns színvonalon mozgó, értéktelen és semmitmondó könyvek olvasása. Ugyancsak ügyelni kell arra, hogy a diák életkorának, s a korával szoros kapcsolatban álló világszemléletének megfelelő irodalmi műveket olvasson. Nincs semmi értelme annak, hogy a fiatalok olyan könyveket olvassanak, melyeknek igazi értékét koruknál fogva megítélni még nem képesek. Boccaccio Dekameronja, Rabelais Gargantua és Pantagruel-je, Maupassant, Anatole Francé számos műve a serdülőkorú olvasó számára csupán az erotika momentumainak bonyolult és képzeletet elködösító komplexumát jelentheti sok esetben, s csak a felnőtt és megfelelő irodalm i műveltséggel rendelkező olvasó látja e müvekben a valódi mondanivalót, a lényeget. Nem mindegy tehát, hogy mit olvas a diák, hiszen az irodalmi művek mondanivalója sok esetben hozzájárulhat a gyermek és serdülő fiatal legnemesebb jellemvonásainak kialakításához. Igen helyes, ha a gyermek naplót vezet az olvasott könyvekről, amely tartalmazhatja az elolvasott könyvek rövid tartalmát, a hősök jellemzését, egyegy szép mondatot, mint szószerinti idézetet a könyvből. Az ilyen naplónak a diák iskolai tanulmányai során is hasznát veheti. A serdülőkorú diákok szabadidejük egyrészét újságok és folyóiratok olvasására is fordíthatják, sőt igen kívánatos lenne, ha a mindennapi újságolvasást már diákkorukban megszoknak. Korunk, a szocializmus építésének dicső korszaka, amely egyben a technikai fejlődés soha nem látott iramának is korszaka, megköveteli a sokoldalú tájékozottságot, a politikai, gazdasági és kulturális élet minden foctos eseményének, újdonságának, valamint a technika legújabb vívmányainak, s mérföldes léptekkel előrehaladó életünk minden jelentős eseményének ismeretét. Ebben hatalmas segítséget nyújthat az újságok és folyóiratok rendszeres olvasása. Az idegen nyelvek tanulása szintén a leghasznosabb szórakozások, időtöltések egyike. Ez viszont már lényegesen más természetű időtöltés, mint az olvasás. A szórakozva történő munkavégzés egyik formája az idegen nyelv tanulása, s ezért kétségtelen, hogy minden diák számára nincs valami nagy vonzereje. Ezenkívül sok türelmet, rendszerességet, pontosságot és időt igényel, tehát nem tarthat számot olyan széleskörű érdeklődésre, mint az olvasás. Az idegen nyelvek tanítása terén szerzett eddigi tapasztalataim alapján még hozzátenném, hogy az idegen nyelvek tanulásához az úgynevezett nyelvérzékre is feltétlenül szükség van. Miben nyilvánul meg ez a nyelvérzék ? Sok-sok apró mozzanatban. Például, ha a diák a megtanult ragozási mintákat helyesen, minden nehézség nélkül alkalmazni tudja az összes szavakra, ha egy szótőből a szóképzés tanult módjainak ismerete alapján nehézség nélkül a szavak egész sorát képes képezni, a ragozásokat mondatokban is tudja alkalmazni, stb., stb. Az idegen nyelvek tanulása tehát olyan szórakozás, amely bizonyos adottságokat követel meg, s ezért erőltetni nem is szabad. A felszínes kispolgári gondolkozás egyik csökevénye még napjainkban is, hogy egyes szülők „minden áron" idegen nyelvekre taníttatják gyermekeiket, tekintet nélkül arra, hogy azok rendelkeznek-e a fentebb ismertetett adottságokkal vagy sem. Gyakran tetemes összegeket fizetnek ki az óraadó „nyelvtanároknak", akik sok esetben úgy-ahogy beszélik ugyan az illető nyelvet, de már a helyesírását sem ismerik, s mivel nem pedagógusok, nem rendelkeznek a nyelv tanításához szükséges módszertani ismeretekkel sem. Az ilyen „nyelvtanulás" tehát nem is lehet eredményes, s a diák számára felesleges iskolánkívüli megterhelést, egy idegen nyelv beláthatatlan labirintusában való reménytelen tévelygést jelenti. Az eredményes nyelvtanuláshoz tehát megfelelő szakember irányítása is szükséges, de kimagaslóan jó előmenetelő diákok, akik kellő nyelvérzékkel is rendelkeznek, magánúton is elsajátíthatnak kellő szorgalommal és kitartással egy idegen nyelvet. Gyakorlati szempontból mely idegen nyelvek tanulása á legajánlatosabb? Kétségtelenül a szlovák nyelv és az orosz nyelv iskolán ^ívül is történő tanulása. A szlovák nyelv tökéletes ismerete megnyitja a lehetőséget a legkülönfélébb pályaválasztások számára, az összes főiskolákon és egyetemeken való továbbtanulás számára. Az orosz nyelv pedig nálunk azt a világnyelvet képviseli, melynek alapjaival a magyar anyanyelvű diákok az iskolában megismerkednek, de tökéletes elsajátításához az iskolán kívül történő további tanulásra is feltétlenül szükség van. Az orosz nyelven kívül a német, angol és francia nyelv tanulása bír nagy gyakorlati jelentőséggel, mert e nyelvek a nemzetközi érintkezés számos területén nagy mértékben használatosak. A nyelvtanulásnál határozottan szórakoztatóbb jellegű időtöltés a zenetanulás. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a zenetanuláshoz is kellő adottságok szükségesek, elsősorban a megfelelő zenei hallás és a zene iránti komoly érdeklődés. Igen helytelen tehát a szülők részéről sajnos elég gyakran megnyilvánuló olyan felfogás, hogy „ha már van az a zongora, hát hadd tanuljon a gyerek". S a gyerek, akinek talán sem hallása, sem kedve nincs az egész „muzikális dresszúrához", évekig „tanul", zongorázni, de hosszú esztendők után is csak lélektelen, részvétlen „kalimpálás" az, amit tud a zeneművek színvonalas tolmácsolása helyett. A zenetanulást tehát holmi kispolgári helytelen szemszögből nézve nem szabad erőltetni. Amennyiben viszont a gyermek átlagon felüli zenei adottságokkal rendelkezik, komoly érdeklődést tanúsít a zene iránt, feltétlenül szükséges, hogy a szülő gyermeke ilyen irányú érdeklődését kielégítse. Az amatőrfényképezés és filmezés, a bélyeggyűjtés, a különféle sportoh mértékletes űzése ugyancsak a szabadidő hasznos módon történő kihasználásához tartoznak. A fényképezés és a filmezés az esztétikai érzék és kézügyesség, a bélyeggyüjtés a rendszeresség és rendszeretet, a sportok pedig a testi épség és egészség fejlesztését szolgálhatják. Az említetteken kívül a_ szórakozások számos hasznos formája ismeretes, melyeket részletesen felsorolni és ele-, mezni itt nincs helyünk. A temérdek barkácsoló, ezermesterkedő, rádióamatőrködő és egyéb hasznos módon szórakozó diák igazolhatja ezen állításunkat. Befejezésül még szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a hasznos szórakozások csak akkor hasznosak igazán, ha nem vezetnek túlzásra, sem felületességekre. A túlzásba vitt olvasás vagy egyéb szórakozás és időtöltés egészségi és sok egyéb szempontból is káros. Egyik szórakozásnak sem szabad egyoldalú érdeklődéssé fajulnia, s igen helyes a szabadidő kihasználásának különféle módjait mértékletesen és ésszerűen váltogatni. A sok minden iránti érdeklődés, a zenélő, fényképező, idegen nyelveket tanuló, olvasó és estleg még más szórakozásokat űző diák semmiben sem lesz igazán tökéletes, semmiben sem lesz valóban állhatatos. Talán sok mindenhez fog érteni felületesen, de semmihez sem alaposan. Ezt a szülői ház okos irányításának kell kiküszöbölnie. így válik aztán lehetővé, hogy a helyesen irányított és ésszerűen végzett szórakozás kiegészítőjévé válik mindannak a szépnek s jónak, amit a diák az iskolában megtanul. SÁGI TÖTH TIBOR t WWHW mt Wt MHM Mt Wt H HII H Wt WM Feszt László: Pihenés munka kőiben. ÜJ SZÓ 7 * 1--" A Wlis 9.
