Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-04 / 92. szám, szombat

X Nguyen Kong Khoan a vietnami J í realista irodalom egyik alapítója, j \ A gyarmati elnyomásban élő indo- j í kínai falu életét ábrázolja a Zsákh utcában című regénye. A felszaba- í S dító háborút a néphadsereg sorai- ; l ban küzdötte végig. A Kenyérfa) / című elbeszélését 1955-ben, a győ- i ! zelmet követő földosztás élményé- t J nek hatása alatt írta. A Druzsba / j Národov című szovjet folyóirat jj (1958. évi 9. számában megjelent íj l fordítás nyomán közöljük. i Az öreg Lung háza mögött kis konyhakert van. Ennek közepén óriási kenyérfa áll, sűrű koronája szinte az egész földdarabkát árnyékba borítja. A fa törzsén, maid a koronáig töméntelen nagy gyümölcs. A járókelő, aki meglátja a gazdagon termő fát, akaratlanul megáll és csettintve mondja: — Ez aztán fa! Kész gazdagság! És tovább megy, anélkül, hogy megtudná, mennyi bajt okozott ez a fa Lung családjának, és milyen szenvedések szemtanúja volt. Hatvan évvel ezelőtt a ház mögötti kertecskét Lung nagyapja művelte. Földje kevés volt. de az öreg évadról évadra más és más főzelékfélét ültetett. Nem hiába mondja az itteni közmondás: „Ahány évszak, annyiféle főzelék", llymódon sikerült évente több termést behordania, és a család nagy nehezen meg is élt belőlük. Egyszer — Lung kilencéves volt akkor — a Vong falubeli rokonai egy fiatal kenyérfát ajándékoztak nagyapjának. Az hazavitte és elültette földecskéjén, gondosan körülkerítette, és ezt mondta fiának és unokáinak: — Ez a fa édes 'és zamatos gyümölcsöt terem. Magam sohasem ettem belőle, de azt mondják, hogy nagyon ízletes. Alig hiszem, hogy megérem első termését, de nyáron szeretnék meghalni, hogy halálom évfordulóján őseink oltárán a kenyérfa érett, zamatos gyümölcseivel áldozzatok emlékemnek. A csemete felnőtt. Elérkezett a nagyapó halálának napja. Lungnak pedig évről évre újabb testvére született. A család mind nehezebben élt, és többnyire már a nyolcadik hónap harmadik napjától kezdve kölcsön-rizsét ettek. A falujukban élt egy Ton nevü földesúr. Még ma is életben van. A földbirtokos nagyon kedvelte a kenyérfa gyümölcsét. Az ő kertjében is volt egy ilyen fa, de az évről évre csak néhány fanyar gyümölcsöt termett. A földesúr többször is megpróbálkozott a vongi remek kenyérfafajta termesztésével, de ez sehogysem sikerült neki. Mégsem akart lemondani arról, hogy az illatos kenyérfagyümölcsőt lakmározza és azzal kínálgassa a mandarinokat. a íü !E m y E írta: NGUYEN KONG KHOAN Zalay Adrián rajzai Ha az ember megkíván valamit, meg is veheti. Igen ám, de a vásárláshoz pénz kell. A földesurak viszont nem szokták meg, hogy bármiért pénzt adjanak. Annál inkább szeretik az ajándékot. Ha az ajándék nem akar magától megjönni, azon is segíthet az erőszak, vagy a félrevezetés. De a földesúrnak Vong faluban nem volt sem bérlője, sem adósa. Különben biztosan rávette volna őket, hogy fejezzék ki „hálájukat", és ajándékba szerzett volna kenyérfa-gyümölcsöt, Egyszer Lung édesanyja súlyosan megbetegedett. A beteg asszony édességre vágyott, de a házban egy krajcár nem sok, annyi sem volt. Lung apja tudta, hogy Ton bírónak (mert ezt a tisztséget viselte) mindig van méz a házában, és elment hozzá, hogy egy keveset. kölcsön kérjen tőle. Ton egész köcsög mézet hozott elő, megtetézte két mérő rizzsel, és ezt mondta: — Ha a beteg asszony kíván valamit, nem szabad tőle megtagadni, így gyorsabban meggyógyul. Amikor Lung anyja lábra állott, megjelent Ton és követelte a kölcsön adott mézet és rizsét De Lung apjának nem volt miből megadnia. Ton egy szót sem szólt, de mielőtt elment volna, ránézett a konyhakertben álló kenyérfára és megkérdezte: — Igaz, amit mondanák? Hogy ez vongi fajta? — Szent igaz — válaszolta Lung apja. A földesúr elment és két hét múlva újra megjelent. Lung apja most sem tudta megfizetni az adósságot. Erre a földesúr ezt mondta: — Annyi baj, majd megegyezünk. Add nekem cserébe a kenyérfádat. Lung anyja nem látott át a földesúr csalafintaságán, ellenkezőleg, örvendett, hogy könnyen megszabadulnak az adósságtól. — Egyezz bele — mondta férjének. — Hadd legyen ez a fa a bíró úré. És minden évben a nagyapó halálának évfordulóján a bíró úr ad majd nekünk egy gyümölcsöt, hogy ne szegjük meg a boldogult akaratát. Azt megígérhetjük, hogy a családunkból senki sem nyúl a terméshez. Ton nem sokat teketóriázott, azonnal aláíratott Lung apjával egy írást, miszerint a fa most már az ő tulajdona. A kert az övék: a fa nem. És abban az évben, amikor a kenyérfa először hozott termést, az apa elment a földesúrhoz, és megkérte: adjon neki egy gyümölcsöt, hogy a nagyapó emlékének áldozzon. — Igazad van - mondta Ton jóindulattól csepegő hangon. Annak, aki a fát ültette, valóban joga van arra, hogy elsőnek élvezze gyümölcsét. Szívesen megengedem, hogy leszakíts egyet. De ne vágd fel, és a ceremónia után hozd vissza. Amikor eljött a termés behordásának az ideje, Lung apja és anyja azon vették észre magukat, hogy kertjükben apró, satnya a vetemény. Sokáig töprengtek, mi ennek az oka, mígnem megértették. Azért nem nő a vetemény, mert a kenyérfa eltakarja előle a napot. Hiába a sok öntözés, trágyázás ezen nem segít. Az apa elkeseredetten felsóhajtott. — A fa tovább nő, árnyéka be fogja borítani egész kertünket. Terem-e majd egyáltalán valami is földünkön? A következő évben az apa, egyezségükre gondolva, nem szólt Tonnák, hanem leszakított egy érett gyümölcsöt, hogy a nagyapóról emlékezve, az ősök oltárára helyezze. De Ton ekkor már a járási fönök helyettese volt. Megtudta valahogy, mire merészkedett egy paraszt. Önkényesen rendelkezni afölött, ami az ő tulajdona! A földesúr rettentő dühre lobbant. Bottal a kezében, hangosan káromkodva, a törvényszegő házához sietett. De nem a veréssel kezdte. Botja hegyével megpiszkálta azt a táblát, amelyre Lung őseinek névsora volt felírva, és azt üvöltötte, hogy őt meglopták. Dührohamában lesöpört az oltárról minden áldozatot, és csak akkor vetette tekintetét a szerencsétlen parasztra. Odakötötte a kenyérfához, és letérdepeltette a kettévágott gyümölcsre. Azután a bottal verni kezdte, és közben így ordított: — Mostantól kezdve rád bízom, hogy te vigyázz a fára. Ha akár egyetlen gyümölcs is elvész, lenyúzom rólad a bőrt és az asszonyodról is. Majd megtanítlak, tőlem lopni! Hát így jártak Lung szülei. De nem volt mit tenniök, hiszen Ton volt a földesúr! A kenyérfa meg nőtt, csak nőtt. Most már csakugyan eltakarta az egész konyhakert elöl a napot, anynyira, hogy még gyom sem ütötte fel benne a fejét. — Nem kellene eladnunk a kertet? - kérdezte időnként Lung anyja. De vevő nem akadt. Ki is lett volna olyan balga, hogy megvásároljon egy kertet, amelyben semmi sem termett, és ki vállalkozott volna arra, hogy ingyen őrizze a szörnyeteg földesúr kenyérfáját, és fejével feleljen minden eltűnt gyümölcsért?! Lung apja és anyja évről évre nehezebben szerezte meg a család élelmét. Nem termett vetemény. Egyszer az anyja azt mondta az apának: — Talán a járási főnöknek kellene eladnunk a kertet. (Ton közben járási főnökké lépett elő.) És az apa elment a járási főnökhöz. Tisztelettudóan megszólította: — Jó uram! Sok évvel ezelőtt, amikor az anyám beteg volt, kölcsön adtál nekünk egy köcsög mézet és két mérő rizst. Azután az adósság fejében a kenyérfát követelted tőlem. Az akkor még kicsi volt, és én beleegyeztem. Már húsz éve terem a fa, és azóta te élvezed a gyümölcsét. Erre jogod van és ezt a jogodat nem merészelném kétségbe vonni. A fa a te fád, de az én földenem nő. Szeretném eladni neked ezt a földet, hiszen már úgyis az emberek szájára kerültem. „Fája van, de gyümölcsét még sohasem kóstolta" — mondják rólam. A földesúr kivette szájából az ópiumos pipát, és ezt válaszolta: — Van valami abban, amit mondasz, de nekem sem kell a szomszédba mennem' a válaszért. Ügy okoskodsz, mintha a világ legeszesebb emberének tartanád magadat. Elhallgatott, majd így folytatta: — Nézz körül, ezekben a kertekben majdnem minden gyümölcsfa az enyém. Ügy szereztem őket, mint a tiédet. De mer-e valaki panaszkodni? Jutott-e eszébe bárkinek is eljönni hozzám, és felajánlani, hogy vásároljam meg a földjét? Ellenkezőleg, mind szorgosan gondozzák a fáimat, és nem volt rá példa, hogy hozzá mertek volna nyúlni az én gyümölcseimhez. Hord el magad, ha jót akarsz, és verd ki a fejedből az efféle bolondságokat! És megparancsolta szolgáinak, hogy tegyék ki a parasztot udvarából. Öt év múlva meghaltak Lung szülei is. Lungnak is nagy családja volt, ők is keservesen éltek. De neki sem sikerült eladnia a háza mögötti konyhákertet. Lung úgy nézett a kenyérfára, mintha az lenne a legnagyobb ellensége. Ügy érezte, hogy ez a fa idézte elő a családját sújtó nagy bajokat, hogy két nemzedéken át férj és feleség, szülök és gyermekek miatta veszekedtek egymással. Az érett gyümölcsök átható, bódító illata szakadatlanul családjának bajaira és bánatára emlékeztette Lungot. És amikor beszélni tanuló legkisebb gyermeke ezt kezdte mondogatni: „A mi kenyérfánk" — Lung valósággal dühbe gurult. Igen, Lung nagyapja, apja, anyja és jómaga hosszú éveken át gondozta a kertben ezt a kenyérfát, de egyikük sem ízlelte meg a gyümölcsét. Egyszer azután el is vesztette türelmét. Egyik gyermeke olyan kitartóan és olyan panaszosan kérte, szakítsanak le legalább egyetlen tiltott gyümölcsöt, hogy Lung felkapott egy nagy kést, és nekiment az átkozott fa törzsének. Meg is maradt szúrásainak a nyoma: két mély heg a fa kérgében. Valahogy ez is tudomására jutott Tonnák. A nekivadult földesúr megparancsolta szolgáinak hogy verjenek a földbe a kenyérfa mellett négy bambuszrudat és kezénél, lábánál fogva kössék hozzájuk a bűnöst. Azután sajátkezűleg kínozta meg a szerencsétlen szegényembert. Lung vergődött, testét véres csíkok borították. Éppen ekkor érkezett haza Lung felesége a mezőről, kezében csigákkal teli kosárral. Meglátta, hogy a férjét kínozzák, odarohant hozzá, de Ton kiragadta kezéből a kosarat, és rásújtott. Az asszony nyögve terült el a földön. A verés után Lung leesett lábáról, sokáig betegeskedett. De ezzel sem ért véget szenvedéseinek sorozata. A múlt év ötödik havában nagy szerencsétlenség érte. Egy éjszaka tájfun tört ki, az égszakadás elárasztotta a mezőket. Az orkán letörte a kenyérfa egyik nagy ágát, és az egyenesen Lung kunyhójának tetejére zuhant. A roskatag házikó megrendült és öszszeomlott. Lungnak és gyermekeinek semmi baja sem történt, de feleségének kificamodott a lába. A szegény asszony azóta is mankóval jár. Nemrégiben nagy fordulat következett be. Megérkeztek a faluba a földosztó bizottság tagjai. Az öreg Lung visszakapta kenyérfáját. Ez éppen akkor történt, mikor az illatos gyümölcsök duzzadoztak édes nedvüktől. Lung ünnepélyesen leszakította a legnagyobb gyümölcsöt, kettévágta, és őseinek oltárára helyezte. Szemét elöntötték a könnyek, a család pedig néma megilletődéssel fogyasztotta a kenyérfa gyümölcseit. Nemcsak azért voltak boldogak, mert életükben először élvezték a kenyérfa gyönyörű, ülatos termését, hanem azért is, mert végre az övék lett az a fa, amelyet családjuk három nemzedéke növesztett és gondozott a kertben. De Lung csak néhány darabkát evett. Azután felállott, elővett egy tálat, és rárakott vagy két tucat válogatott, szép gyümölcsdarabkát. - Ezt eltesszük estére - mondta. - Ha majd vége lesz a gyűlésnek, meghívom hozzánk az agitátor elvtársakat, és megvendégelem őket. Csak velük fogom igazában megízlelni; ezeknek a gyümöl-\ csöknek az ízét, j csak akkor leszek \ igazán boldog. Fordította: CS. Gy.j 1 Lekéri jelentés A zselízi járásban lévő Lekér község kulturális munkájáról eddig keveset hallottunk. Annak ellenére, hogy a Csemadok helyi szervezete már több éve működik, dicséretre méltó eredményt sokáig nem tudott elérni. Döntő fordulatnak mondható a tavalyi évzáró gyűlés. A szervezet valamennyi tagja elhatározta, hogy a jövőben jobban fogja végezni munkáját. Az újonnan megválasztott elnök, H o j k a László jól végzi a reá háruló feladatokat. Munkájában sokat segít a helyi nemzeti iskola igazgatója, C s e r n á k Lajos. A napokban egy „Vidám esztrádműsort" is rendeztek, amellyel több ízben a környék falvait is szórakoztatták. A befolyt pénzösszegből a Csemadok-szervezet 2600 koronáért gramofonos rádiót vásárolt, amelyet a kultúrteremben helyezett el. Kiválóan kiveszi részét a kultúrmunkából B é n y i Lajos és Molnár Gizella. A kulturális csoport túlnyomó része szövetkezeti tag és megvan minden feltételük a további jó szerepléshez. A jövőben a lekéri Csemadok-kultúrcsoport tagjai három színművet akarnak betdnulni. Belány] János, Lekér. „Sorsvirág" címmel jelenteti meg a budapesti Zrínyi Kiadó Győry Dezső nagysikerű „Viharvirág"-ának folytatását. A regény cselekménye a szabadságharc leverése utáni 1850es években játszódik. Száz híres regény címmel a világirodalom legjava müveit ismertető és az írók életrajzát is tartalmazó gyűjteményt ad közre a budapesti Táncsics Kiadó. Kis Lexikon jelenik meg A művelődni vágyó s az ismeretek világában eligazodni akaró ember számára egy lexikon annyit jelent, mint a só vagy a kenyér. Sajnos, e fontos kelléket hosszú időn keresztül nélkülöznünk kellett. A nemrég teljes egészében megjelent Nagy Szovjet Enciklopédia az oroszul tudók számára megszüntette a hiányt. Akik azonban csak magyarul tudnak, mindmáig csupán a sok tekintetben elavult Révai, Oj idők, Pallas vagy más, évtizedekkel ezelőtt megjelent lexikonokat használhatják. Most a budapesti Akadémiai Kiadó jóvoltából e fogyatékosság is rövidesen megoldódik. Az Akadémia ugyanis hat kötetes Kis Lexikont készít, amelynek első kötete már ez év májusában megjelenik. A többi kötetek folyamatosan 3-4 hónapos időközökben, a 6-ik kötet 1960 végén jelenik meg. E régen várt munkáról a budapesti Tájékoztató többek között ezeket írja: - A kis Lexikon 6 kötete mintegy 3000 nagyalakú oldalon - egy-egy kötete tehát kb. 500 oldalon - jelenik meg. Címszavainak száma mintegy 40 000. A Kis Lexikon a természet és a társadalom fejlődését és jelenségeit a dialektikus és történelmi materiaOperaénekesek vendégszereplése Losoncon r Ä bratislavai Szlovák Állami (Színház operaénekeseit látta nem»régen vendégül Losonc\zenesze^rető közönsége. Ismert külföldi i klasszikusok mellett Smetana, iDvoŕák, Suchoň és Trnavský mű^ vei csendültek fel művészi elő^ adásban. Este lelkes közönség (tapsolt a ritka, kedves vendé, geknek. Az esti fellépést megelő(zően délelőtt 11 órakor a tanuló (if júságnak mutatkoztak be nagy < ^ikerrel. Színvonalas szép előadá> suk, közvetlen fellépésük és a i > konferanszié tanulságos, értékes j bevezetése megragadta a fiatal jhallqatósáq fiaveimét. Smetana, ( Muszorgszkij, Mozart, Schubert'és > Suchoň egy-egy szerzeményét i > vastapssal jutalmazták a lelkes i , fiúk, lányok. A bratislavai művészek délelőtti fellépése jó példája i f volt annak, hoqy a fiatalok meg- i > értik és szívükbe zárják a komoly i ^ zenét. A jelenlevő fiatalok egy i , cseppet merítettek a művészet i \ tiszta forrásából. A bratislavai i > művészek fellépése hatékonyan J hozzájárult a tanulóif júság zenei >és esztétikai neveléséhez. Köszöi net jár érte kulturális szerveinkjnek, akik a vendégszereplést leI hetővé tették, a losonci Mflvelő^ dé«i Otthonnak és a kedves rrűvéi szeknek. Matuska András, Kékkő iizmus nézőpontjából tárgyalja. A lexikon figyelemmel kíséri a múlt tényeit és értékeit, de a hangsúlyt korunk új fejleményeire, a társadalmi élet új formáira és jelenségeire, a technika és a tudomány legújabb eredményeire helyezi. Nem elégszik meg a fontosabb fogalmak, ismeretek egy-két soros körülírásával, hanem alapos és ugyanakkor a lényeget megragadó tömör magyarázatot igyekszik adni. Szerkesztői sikerrel törekedtek arra is, hogy az ismeretanyagot ne egy-egy szakma, vagy tudományág speciális nyelvén, hanem közérthető, világos stílusban fejtsék ki. A mű anyaga az emberi tudás legkülönbözőbb területeit öleli fel: az irodalom és a művészetek, a filozófia, a jog, a történelem és a gazdaságtan, a földrajz, a matematika, fizika és a kémia, a biológia és az orvosi tudományok, a mezőgazdaság és az ipar, a politika, a gazdaság, a kultúra és a tudomány minden, a ma embere számára lényeges tudnivalója helyet kap a lexikonban. így például részletesen foglalkozik a mű napjaink olyan nagy horderejű kérdéseivel, mint az atomkutatás, vagy az űrhajózás. A Kis Lexikon hat kötete csaknem ezer tudós és gyakorlati szakember fáradozásának eredményeit foglalja magában. Cikkeit a legkorszerűbb lexikonszerkesztési módszerek alkalmazásával kiváló specialisták dolgoz^ ták ki. A Kis Lexikont művészi színvonalú, gazdag illusztrációs anyag teszi teljessé: mintegy 1400 szövegközti ábra és 126 oldal-terjedelmű, részben többszínnyomású melléklet (rajz, foto) szemlélteti a szöveget. Ezeken kívül a Föld minden államáról külön térképet talál az olvasó a megfelelő cikk mellett. A Kis Lexikon, amely sok szempontból hasznos és nélkülözhetetlen lesz, bizonyára nálunk is nagy népszerűségre talál. (zs) Üj könyvek A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó a Csehszlovák Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közös könyvkiadási egyezményének keretében 1959 második negyedévében a következő közös kiadású könyveket jelenteti meg: A. Seghers: Üldözöttek. Turgenyev: Apák és fiúk. Leszkov: Az elvarázsolt zarándok. Jack London: A beszélő kutya. Stevenson: Emberrablók. Nevető magyar dekameron. Renn: Spanyol háború. Gorkij: A kán meg a fia. Tolsztoj: Feltámadás. Tolsztoj: Mesék. A sárkánykirály palotája (Népek meséi). Vivian: Robin Hood. Verne: Névtelen család. A felsorolt könyvek a Slovenská kniha n. v., valamint a Jednota fogyasztási szövetkezet boltjaiban lesznek kaphatók, illetve megrendelhetők. ÜJ SZÖ 8 * 1959- április 4.