Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-04 / 92. szám, szombat

\l ROD ALOMRÓL-KÖNWEKRÖU& František Hečko : VÖRÖS BOR Hečko regényének nyugodtari azt a ci- A kizsákmányoló társadalmi rend ter­met adhatnánk: Több mint szerelem, \ mékei, az emberi kapzsiság, mohóság, P ed l9 Pet óS' legszebb Urai so- [ kegyetlenség mind-mind ott fészkel, les­raxt lehetne tenni: Nc féljetek, szegény jó emberek Jön rátok is még boldogabb idő Ha a múlt s jelen nem a tiétek is. Tiétek lesz a végtelen jövő. A földre hajtom térdemet E szűk, de szent födél alatt: Adjátok rám 'áldástokat, s én Rátok adom áldásomat. Noha itt regényről, epikai műről van szó, mégis az a mély s nemes líra, amely Hečko regényének minden sorát átszövi, prózáját költészetté avatja és mondani­valója éppúgy megdobogtatja az ember szívét, éppúgy mozgásba hozza érzés ­és gondolatvilágát, akárcsak Petőfi köl­tészete. Az a benyomásunk, hogy Hečko Krisz­tinának és Orbánnak, regénye fő hősei­nek szerelmébe mindent beleadott, amit általában a világról és az ember életéről tudott, gondolt és érzett. Már az indí­tásnál, a regény első oldalain érzi az ol­vasó, hogy Hečko legszívesebben a szlo­vák Ádámmal és Évával kezdené mon­dandóját és Krisztina meg Orbán törté­nete hasonlít is a bibliai legendához ab­ban, hogy először vala a paradicsom. Itt is először vala Zoldrét, hogy legyen honnan Krisztinát és Orbánt kiűzni. .. Ami ezután történik a regény hőseivel, ez a mi egykori mindennapi életünk és harcunk volt a kizsákmányoló kapitalis­ta világban. Az utolsó esztendők során megrenmtőbb szerelmi történetet még nem olvastunk. Arról szól, Habdzsa Or­bán, a zöldréti jómódú gazda fia bele­szeret Szvati Krisztinába, egy csinos és igen szép, becsületes szolgálólányba és a szülök akarata ellenére feleségül ve­szi. A szülök kénytelenek beleegyezni, mert Krisztina már szülés előtt állt és Orbán nem tágított. Egybekelésük után Krisztinának Orbán szülői házában cse­lédnél rosszabb és elviselhetetlenebb a helyzete. A fiatalok egy ideig tűrik ezt az állapotot, abban reménykednek, hogy a makacs és kevély szülők talán mégis en­gednek szigorúságukból és megbocsáta­nak fiuknak, hogy feleségül vett egy „kó­dist", de várakozásuk meddő, még sze­relmük gyümölcsét, a kis Marcit is gyű­lölik, fattyúnak csúfolják. Egy nap hát döntenek a fiatalok, Krisz­tina összekupo: gatott és öreg szüleitől összekoldult garasok, továbbá két kezes által jegyzett váltó segítségével meg­veszik a szomszédos Farkasvölgy legmé­lyében, a Farkaszúgban fekvő kis kuny­hót és hozzá két darabka szőlőskertet. Még a vásárlás napján a beavatott déd­nagymama, Kriszta Alojza támogatásaval titokban megszöknek cókmökjukkái, Mar­ci gyerekükkei és új otthonukba költöz­nek, hogy mindhalálig gyökeret verjenek ott. Hát ez a történet kezdete, a legeleje, a továbbiak elmondására nem vállalkoz­hatunk, mert az olvasónak ezt csak Heč­ko mondhatja el a maga varázslatos, el­bűvölő hangján. Orbán és Krisztina szerelme, noha nem történik velük semmi különös, semmi rendkívüli, szürke hétköznapok munkája, robotja szövi át minden órájukat, per­cüket, mégis talán éppen ezért, mint ahogy már fentebb említettük, történetük több a szerelemnél. Kérges, verejtékes az életük, minden örömben, jóban, amiben részesülnek, ott lüktet a hűség, az együ­vétartozás, minden mozdulatukban egy­szerre ott fészkel a munka és az ölelés. A munka és a szerelem életükben elvá­laszthatatlan: az egyűvétartozás pedig már ott volt szerelmük megfogamzásá­nál, csírázásánál, fejlődésénél és a keser­ves, súlyos csapásokkal zsúfolt évek fo­lyamán nem hogy hanyatlana, hanem egy­re erősödik bennük kitattóan virágzik és illatozik a kis házban és szőlőjükben, gyermekeik mosolyában, sírásában, mind­azokban a csalódásokban és kudarcok­ban, mindazokban a fényfelvillanásokban és megalázottságban, amely a szülői ház­ból való szökésük, önkéntesen vállalt szá­műzetésük óta éri őket. Ar elviselhetet­len nélkülözések közepette soha az egyik a másiknak szemrehányást nem tesz, nem is tehet, szerelmük vállalása oly egyöntetű, annyira teljes, hogy a sze­génység. a nyomor és éhség sem üthet rajta rést. Ebben a megindító nemes együvétarto­zásban Hečko nemcsak Krisztina és Or­bán egymáshoz való kapcsolatát ábrázol­ja híren, hanem a faluhoz, a tóihoz, a munkához és az emberekhez való kapcso­latukat is művészi hitelességgel tárja fel. ben áll a maga helyén, hogy a megfelelő időpontban kíméletlenül rácsapjon az ár­tatlanokra, a védtelen áldozatokra. Krisz­tina és Orbán szerelme nyomán életre­kel Zöldrét, Farkasvölgy lakossága a dol­gozó parasztság, meg az a néhány hatal­masság, amely nyíltan szívja a nép vé­rét, a korcsma meg a templom pedig egyfajta buzgalommal a kizsákmányolás és a megbocsátás zászlaját lobogtatják. Ezúttal néhány farkasvölgyi és zöldré­ti regényalakot mutatunk bc ama gazdag arckép-csarnokból, melyek a Vörös bor lapjait díszítik és melyek ezt a művet felejthetetlenné teszik. Igazi művészi gonddal, elmélyüléssel és alapos ember­ismerettel festette ezeket az arcokat, , szemük villanásában ott a kevélység, az alázat, amit osztályhelyzetük törvénysze­rűen határoz meg. Itt van a hórihorgas Bolebruh Nagy Szilveszter, a falu leggazdagabb kulákja, Krisztina egykori hódolója... Engesztel­hetetlen, szenvedélyes szerelem él benne ma is iránta és gyűlölettel figyeli a kis kunyhó szegényes, de szerelemben gazdag életét. Ha kinéz gazdag portája ablakán, a világból nem lát egyebet, mint Orbánék apró családi fészkének kékre, vörösre festett virágos ablakkeretét, érzi, hogyan illatozik attól a szerelemtől, amelynek az övének kellett volna lennie. Gazdagsága nem vígasz számára, hanem üröm és kevély szíve mélyén azt a pillanatot lesi, amikor ez a kódis Krisztina alázattal eli­be járul és megjuhászkodva kéri a se­gítségét. Oh, várhatja, Krisztina inkább éhen halna négy gyermekével, semhogy valaha is eszébe jutna, hogy hozzá for­duljon. Keserves ezért Nagy Szilveszter élete, vagyona gyarapodásával együtt nő n haragja, gyűlölete, legszívesebben vil­lámként sújtana le a kis kunyhóra, hogy saját szemével lássa, mint válik a tűz martalékává az, aki Orbán kedvéért meg­tagadta tőle szerelmét. Itt van aztán Pancsuha, Bolebruh cin­kosa, gonosz indulatainak eszköze. Gazdag és aljas, noha gyermektelen, kapzsi és fukar, minden vagyon kevés neki, meg­enné azt is, amit már egyszer megemész­tett. Igazi eleme a hazugság, a rágalom, úgy lubickol bennük, akárcsak a kacsa a vízben, amellett boldog, ha a zöldréti templomban vagy Szent Orbán ünnepén segíthet a részeg kántornak énekelni. Mert Pancsuhának, ennek az emberi féregnek 6s szörnynek, aki soha embernek még jót nem tett és aki ha gondolkodik, "gesz biztosan csak valami aljasságon tö­ri a fejét, gyönyörű hangja van, hozzá az összes szent dalokat betéve tudia. Farkasvölgyben mindenki megveti, de ha énekelni kezd. az emberek óhítattal hall­gatják és megfeledkeznek a gonoszság­tól bűzlő tetteiről, amelyekkel Bolebruh ösztönzésére Orbáňéknak annyit ártott, amennyit csak tudott. Egyébként a könyv egyik legragyogóbb, fejezete, amely az első háború befejezését, a felszabadulás forró légkörét érzékelteti, amikor a nép a mámor napjaiban elvisz mindent a Szomjas Ökör korcsmárosától, ami az övé és lám, egyszerre csak azt látjuk, hogy a pimasz Pancsuha is befogja az ök­reit, mert vinni akar ő is, de más híján nem vihet egyebet, mint a Szomjas Ökör gazdaságában felhalmozott trágyát. Szomjas Ökör, aki a szegény parasz­tok sovány keresetét elnyelő korcsmá­jától nyerte a nevét, ugyancsak megéri a pénzét. Patkány ő a javából. A háború csak azért volt jó, hogy amúgy is nagy vagyona még jobban gyarapodjék. Ezt annál inkább tehette, mert Zöldrét bíró­ja volt és mint ilyen, éppúgy kapott fel­mentést a háborúba való bevonulástól, mint Bolebruh és társai.. . Nem úgy, mint Orbán és barátja Olivér, akiknek nyomban az 1914-es háború kitörése után ott kellett hagyniok, házukat, gazdasá­gukat, apró gyermekeiket feleségük gond­jára. Krisztina és Orbán szerelme tulajdon­képpen a háború keserves éveiben állja meg a nagy próbát, mutatja meg teljes, impozáns nagyságát. Nem lehet megin­dultság és mély meghatottság nélkül el­olvasni ezeket a fejezeteket, amikot Krisztina négy apró gyermek gondjával a vállán veszi kezelésbe a szőlő-gazda­ságot. hogy előteremtse gyermekei szá­mára a mindennapi falatot. Marci, a 9—10 esztendős fia egyedüli segítőtársa. A gyermek méltó a szülök nagy szerel­méhez, 1914 őszén apja nyomdokait kö­vetve vállalja a családfenntartó szerepét és elvégzi a szüretet apja helyett. Lát­juk, amint a gyermek előkészíti a hordó­kat a szüretre, pontosan úgy, aszal szakértelemmel végzi ezt, ahogy apjától elleste, mintha sejtette volna, hogy egy­szer minderre szükség lesz. Látjuk aztán, amint Marci keskeny válla roskadozik a szőlöfürtökkel megrakott súlyos put­tonyok alatt, teste-lelke verejtékezik, de nem engedi magát megtörni... a meredek úton, ahogy lefelé jón, szeme kidülled a súlyos tehertől, a verejték a szemébe hull, de megy tovább, hisz ott a kút, a prés már nincs messze, még pár lépés és leleheti a terhét... a cél előtt azon­ban összeroskad, a súlyos puttony rá­borul, a földhöz lapítja. Önkívületben or­rából, felhorzsolt, sebes arcából megindul a vér. Ebben a válságos pillanatban érkezik meg a dédnagymama, mert úgy van az, hogy az apró kunyhó életét nemcsak Bo­lebruh és Pancsuha figyeli, de rajta tart­ja szemét Szilvási, a jó szomszéd é\ a dédnagymama. Ez az öregasszony, akt a könyv elején már 80 esztendős, úgy tűnik, hogy sohesem lesz idősebb: józan szívóssága a halhatatlansággal rokon A regény egyik legragyogóbb és legele­venebb alakja. A nagy tudósokhoz és mű­vészekhez hasonlóan ennek az öregasz­szonynak öregsége nem a ráncokban, ha­nem a bölcsességben, józan és tévedhe­tetlen ítélőképességében jut kifejezésre. A farkaszúgi kis kunyhó lakosai iránti szeretete és jósága nem ismer határt, a legválságosabb pillanatokban, amikor Krisztina úgy érzi, hogy már nincs segít­ség, váratlanul megjelenik a dédnagyma­ma, Orbán nagyanyja és áldó módon, mint egy őrangyal beleavatkozik. Keveset beszél a regényben, de amit mond, an­nak súlya van. A dédnagymamának iszo­nyú vége van, egy téti, hófúvásos viha­ros éjszakán megfagy a kis szerelmetes kunyhó előtt, megfagyott merev kezében eleséggel teli batyut és egy agyagkorsó­ban zsírt szorongat, hogy dédunokáit megmentse a háborús éhhaláltól. Az élet­adó ajándék eljutott dédunokáihoz, de a korsó fülét le kellett törni, hogy a kor­sót elválaszthassák az áldott u j jaktól. Micsoda halál! Utolsó gondolatával is hí­ven az életet szolgálta. Be kellene még mutatni Szilvásit, a ió szomszédot, a szegények védelmező­jét, a szövetkezeti gondolat hirdetőiét. Rajta kívül Pondro Nebántsdot a" farkas­völgyi csqszt, a postást, a harangozót, egyszóval a falu mindenesét, aki nem­csak a házak borospincéjébe látott bele, hanem a szívek legelrejtettebb zúgábn is bepillantást nyert. Ki kellene emel­nünk Mókus Kálmánt, a sánta magyar tanítót, aki a szlovák faluba jött taní­tani, megtanítja ugyan a gyermekeket magyarul, de igazi nagy teljesítménye, hogy ő megtanul szlovákul, megtanul az ottani nép nyelvén beszélni, hogy segít­hessen, ahol tud. Be kellene számolni a megalakult szövetkezet és a nagu gazdák közötti osztályharc méreteiről, amely a nagygazdák győzelmével végződik és összeroppantia Szilvásit éppúgy, mint Or­bánt és Olivért. Dehát nem juthat min­denre hely. Bizonyára a vörös borról flks, amely Farkasvölgy népének életet, ke­nyeret adott, többet kellett volna monda­nunk . .. De nem juthatunk hozzá, valahogy úgy vagyunk e művel, mintha magunk is meg­részegedtünk volna ettől a csodálatos nemes italtól. Noha Krisztina és Orbán meghal a műben, példás, becsületes életük, nemes nagy szerelmük, keserves szívós harcuk örökre a szívünkbe vésődik. Egyébként azt is meg kell mondanunk, hogy Kriszti­na és Orbán halála után úgy tűnik, mint­ha Farkasvölgyben és Zöldréten beállt volna a napfogyatkozás. Ami ezután kö­vetkezik a regényben, az már csak Heč­ko nemes igyekezetét bizonyítja. A fel­növekvő új nemzedék, Habdsza Marci­Bolebruh Lucka szerelme és Krisztina­Orbán szerelme között körülbelül olyan klönbség van, mint a februári sáros Far­kasvölgy és a márciusi felhőtlen nap­fényes Farkasvölgy között. Az sem hasz­nál, hogy Luckának tiszta kék szeme van, az sem, hogy Marci derék legény és zseniálisan tehetséges. Bennünk Marci még most is úgy él, hogy szüretre készí­ti a hordókat és gyenge hátán cipeli a súlyos puttonyokat. Krisztina halála után Marcinak csak egyetlen tette emlékeztet szülei nagy szerelmére, becsületes verej­tékes életére, amikor a szőlőskertet meg­műveli az árverés előtt. Anfit ezután mű­vel, az lehet elégtétel, lehet nemes igyekezet, de biztos, hogy nem Marci sierelme, hanem a szerény, nemes és odaadó Krisztina s a bátor, erős Orbán szerelme, egyszóval szülei élete a farkas­zúgi kis kunyhóban avatja ezt a regényt a szlovák irodalom egyik legszebb gyöngyszemévé. Őszintén örülünk, hogy Tóth'fibor kitűnő avatott tollú tolmácsolásá­ban kerül ez a kiváló mű a magyar ol­vasók kezébe. Biztosak vagyunk benne, hogy Hečko müve megszerzi a magyar dolgozók között a maga olvasótáborát. SZABÓ BÉLA. Michal Tillner: Malackai udvar, olaj (J. Herec reprodukciója.) llllllllllllilllllllllllllillllllllllltlIillllllllllIlllllllllllllllllllllllllllllilllllillllilllllllKII Ä,MAROSVÁSÁRHELYI SOROK' A marosvásárhelyi Bolyai Tudományos Könyvtárnak — 1948 előtt Nagy­könyvtárnak — 1860 óta birtokában van egy középkori hártyakódex. E ritka példány Erdőszentgyörgyön a Rhédei könyvtárból került az ott­levő kereskedő lomtárába. Maga a kódex kgt, 4 mm vastag bükkfából készült fatáblába van kötve. A táblák sima bőrrel vannak borítva. A felső tábla pergamen lapján a XVII. századból származó bejegyzés látható, amelyből kitűnik, hogy a kódex tulajdonosa 1638-ban Gerlestei Gábriel volt és egy későbbi tulajdonosa Carolus Magnus Liemborg. Mindössze ennyit tudnak a kódex előbbi birtokosairól. Minden valószínűség szerint a kódexet előttünk ismeretlen korban újra­kötötték. Amikor a kézirat a most is meglevő kötését kapta, a könyvkötő szerszámának áldozatul esett a 204. lapon található magyar szövegnek egy sora és a 205. lapon olvashaló magyar szöveg további egy sora. Farczády Elek professzor, akit hat év előtt megbíztak a könyvtár ve­zetésével, nekilátott a kódex tudományos értékű feldolgozásához. Ekkor állapította meg, hogy a kódex az eredeti latin szövegtől eltérő, fakultabb tintával és elütő vonásokkal írt egynéhány magyar szóból álló szöveget tartalmaz. A magyar szöveg glossza-szerű bejegyzésből áll, amely a latin szövegre vonatkozik. Farczády professzor összesen ötvennégy magyar szót fedezett fel és ezek képezik a ma már „Marosvásárhelyi sorok" név "alatt ismert ötödik nyelvemléket. A szakemberek megegyeztek abban, a nyelvemlék a XV. század első negyedéből származhat, míg maga a kódex — az írás jellegéből következ­tetve — a XIV. század közepén, esetleg második felében készülhetett. Farczády Elek a kódexet, Koncz József tiszteletére, aki a kódexet annak­idején a biztos pusztulástól mentette meg és azt a lomtárból a könyv­tárnak 1860-ban megszerezte. Szabó T. Attilával közös megegyezéssel, Koncz-Kódexnek nevezte el. ( —) Az emberiség komédiája B. Dávid Teréz rádiószatírája Képeinken a múlt, a jelen és a jövő találkozik. Az első kép Szilicére ve­zet el mm'.et, ahol a múltat jelképező roskadt viskó mellett modern, a mai falut jellemző ház épült. A másik képen pedig egy szöszke kis gyermek. Őrájuk, az ő jövőjükre gondolunk elsősorban országépító mun­kánkban. (Vajda és Haško felvételei) Húsvét hétfőjén újabb eredeti be­mutatót tartott a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségének rádiószín­pada. Hazai drámairodalmunk neves képviselőjének, B. Dávid Teréznek „Az emberiség komédiája, vagy Ádám és Éva nyomában mikrofonnal" cí­mű rádiószatíráját mutatták be. Noha a darab címe és főszereplői is Madách Imre Az ember tragédiája című művére emlékeztetnek, csak annyiban hasonló hozzá, hogy szerep­lőivel szintén 14 színen keresztül igyekszik bemutatni az „emberisé­get". B. Dávid Teréz rádiószatírájával a paradicsomba, a neandervölgyi ember lakhelyére, Egyiptomba, Spanyolor­szágba, Párizsba, Londonba, Prágába, Bécsbe, egy határvárosba, az eszki­mók világába, Moszkvába, a világ­űrbe és a -Holdra vezeti hallgatóit, ahol más-más alakban Ádámot és Évát látjuk újra, akik a mai kor problémáin elmélkednek. Nehéz lenne megmondani, hogy a rádiószatírának melyik jelenete a legjobb, melyik éri el a legnagyobb hatást. A párizsi színen például épp olyan jól mulattunk, mint a cseh­szlovák Ádám és a magyar Éva ha­tárváros-jelenetén, vagy az utolső jeleneten, amikor Éva a Holdon ta­pasztaltakról „édes titkot" árulva el, elmondja Ádámnak, hogy „az almát­még mindig úgy eszik, mint ré­gen .. ." Véleményünk szerint B. Dávid Te­réz minden színben megtalálta azt a hangot, amely a rádiószatírák saját­ja. Természetesen abban, hogy műve megnyerte a rádióhallgatók tetszését, nagy része van a kiváló szereplőknek és a hozzáértő rendezésnek is. A szöveg különösen az Éva szere­pét játszó Monoszlóy Évát és az Ádá­mot alakító Nagy Jenőt állította ne­héz feladat elé. Ezt az igényes fel­adatot azonban széles skálájú hang­technikájukkal sikeresen megoldot­ták. Jó volt a Bemondó szerepét játszó Malinovszky László és a Ri­A drámaírás terén jelentős sike­reket elkönyvelt B. Dávid Teréz a hazai írók közül elsőneic próbálko­zott ezzel az elhanyagolt műfajjal, a rádiószatírával. Próbálkozása hat­ványozott figyelmet érdemel. A rádiószínpad fennállása óta egyébként már nyolc ízben tartott ősbemutatót. Ezek közül hatszor ha­zai magyar szerző művét mutatták be. A rádió magyar szerkesztőségé­nek rádiószínpada mutatta be példá­ul először Egri Viktor: Ének a ro­mok felett és Mikor a hárs virágzik, Simkó Margit: Taknyos,- Lovicsek Béla: Perzselő nyár, Dávid Teréz: Lidércfény című művének hangjá­tékváltozatát. Jelenleg újabb bemutatókra ké­szülnek. Egy Lovinesen, Steinbeck és Brecht darab szerepel majd mű­sorukon. A közeljövőben mutatják be a Csemadok komáromi együttesének előadásában Gergely Sándor Vitézek és hősök c. művét is. A hazai szer­zők közül Dávid Teréz, Egrj Viktor, Grek Imre, Kónya József, Szabó Béla és Veres János művei várnak a rádiószínpad előadására. A rádió­színpad ezenkívül figyelmet fordít a cseh és a szlovák, valamint a szovjet és a népi demokratikus írók tolmá­csolására is. A már eddig is szép eredményeket felmutató rádiószínpad tehát megér­demli, hogy a jövőben több figyeimet fordítsunk munkájára. Balázs Béla Megjelent a Korunk 2. száma A Korunk legújabb számában többek kö­zött Kallós Miklós: Rendkiviili kongresszus, Gáli Ernő: Osztályhelyzet és lelki sajátos­ságok, Ráduly Jenő: Az értéktörvén} fel­használása 3 szocializmusban, Vincze Géza: Ady és az orosz forradalmi mozgalmak, valamint Európa biztonságának kérdése és a Rapacki terv, A stratégia kérdései a kínai hadtudományban és a Revizionlzmus ku­porter szerepében Koreň Branislav j dare a Amerikai Egyesült Államok Kom­is. így a szerző, a rendező (Martin ! munist a Pártjában című cikkek találhatók. Gregor) és a szereplők együttes I ... A ^ ronlk í' c,m u rovatban többek között munkája eredményezte, hogy eqy ! " " em?etk b/ i i°9 ci m™f órán át kellemesen szórakoztunk, i ctmiľped^ D^k Tamás ÄkÄ A radio szerkesztőséget csak dicsér- ; dag anyagot találunk a Korunk úi s/ámá­ni lehet, hogv a húsvéti ünnepekkor ! ban a Szemle és bíráiai, valamint a Dis­ilyen derűs műsort sugárzott. ' puta című rovatban is. (.,) ÜJ SZÖ 6 * 1959- április 4. •

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom