Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-27 / 115. szám, hétfő

Egyes indiai körök Tibettel kapcsolatos magatartásáról GENFELŐTT VARSÓ Ma ül össze Var­a Varsói Prága (ČTK) - A kínai sajtó több kommentárt közöl egyes indiai köröknek a tibeti helyzettel kap­csolatban elfoglalt álláspontjáról. A Takungpao azt ír jó, hogy az In­diai expanzionista körök „Tibet au­tonómiáját biztosító új szerződés megkötésére" törekszenek. A cikkíró indiai hírek elemzése alapján meg­állapítja, hogy e tervek végered­ményben három pontban összegezhe­tők: 1. A Tibet autor. íiáját teljesen biztosító új eayezmény megkötése, 2. Tibet és Kína kapcsolatai hasonlók lennének Bhután és India kapcsola­taihoz, 3. Az egyezményt Peking. Delhi és a dalai láma közti konzul­táció alapján kell megkötni. Más­szóval: India nyiltan bele akar avat­kozni Kína belügyeibe, hogy „auto­nómiát"" nyerjen Tibetnek. A való­ságban ez azt jelentené, hogy Ti­betet kivágnák a kínai területből és India csatlósállamává tennék. Ez az indiai expanzív körök terve, a Kína belügyeibe való beavatkozásra. A DPA nyugatnémet hírügynök­ség tudósítója azt írja, hogy Nehru és a dalai láma összejövetele után „az indiai kormányhoz közelálló kö­rök" azt a nézetet szorgalmazzák, hogy a dalai láma visszatérése lenne a „legjobb megoldás". „Érthető, hogy csak akkor gondolhatnak visszatéré­sére, ha a kínaiak a tibeti autonó­mia kérdésében készek engedménye­ket tenni" folytatja a tudósító és sejteti, hogy az in ii kormánvnak szándéka „közvetíteni" a kínai kor­mány és a dalai lé—n között. Egyes indiai körök Tibettel kap­csolatos terveit egy bombayi nagy­gyűlésen fejtették ki, Narajan az in­diai szocialista oárt volt vezetője szerint India „egy '"tííen" jelentse ki, hogy „Tibet váljék füogetlen or­szácá". Narajan kijelentette, hogy „Tibet belső autonómiájának meg­fogalmazása a j enlegi körülmények közepette értéktelen Érvelése sze­rint a független Ind'a átvette az elő­ző brit-jogokat, melyek „elismerték Kína szuverenitását, de a briteknek monopoljoguk volt Tibet fejlesztése." Narajan kijelentette, hooy szerinte India „az egyetlen ország", iL'ly „a tibetiek érdekének meufelelő m on" biztosíthatja Tibet békés reformját. Narajan nem rejtette véka alá ama igyekezetét, hogy aláássa India és, Kína népének barátságát, Narajan szániára „tarthatatlan", ha India né­pét felszólítják, hogy a Kínával való barátság érdekében tartózkodjék a Kína belügyeibe való beavatkozástól. Narajan felszólította Nehrut, tegyen olyértelmü nyilatkozatot, hogy „Ti­betben agressziót követtek el" és hogy a kínaiaknak ni*ics joguk el­nyomni a tibeti felső rétegek ga­rázdálkodását. A Hindusztan Standard vezércikké­Bevan: London legyen kemény Bonnal szemben A Die Andere Zeitung című nyu­gat-német lap közölte Bevan ismert munkáspárti politikus cikkét, mely a küszöbön álló genfi külügyminisz­teri értekezlettel foglalkozik s hang­súlyozza, nincs ok azt várni, hogy a nyugati államok külügyminiszte­reinek jelenlegi előkészítő tárgyalá­sa megszünteti a Washingtonban felmerült nézeteltéréseket. A nyu­gati miniszterek eddig nyilván csak abban egyeztek meg, mivel helyez­kednek szembe, de nem abban, hogy mire fognak törekedni. Nyugat-Né­metország t és Anglia kapcsolatait illetően kijelentette: Mi angolok most szüreteljük tévedésünk keserű gyümölcseit — nem tudatosítottuk, hogy Nyugat-Németország újrafel­fegyverzésével olyan akadályt állí­tottunk fel, amely nemcsak a Szov­jetunió, hanem magunk ellen is irá­nyul." Közlemény az NDK éa a Koreai Népi demokratikus Köztársaság küldöttségeinek tárgyalásáról Berlín (ČTK) — Berlinben szom­baton nyilvánosságra hozták Csoj Jon Gennek, a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság Legfelső Népi Gyűlése Elnöksége elnökének az NDK-ban tett hivatalos látogatásáról és az NDK vezetőivel, Grotewohl mi­niszterelnökkel és Walter Ulbricht­tal, az NSZEP KB első titkárával folytatott tárgyalásáról kiadott köz­leményt. ben kitűzi a Kínai belügyeibe való beavatkozás programját, s azt írja, hogy a tibeti kérdés olyan kérdés, „melynek tartós megoldása kell, hogy Kína. Tibet és India háromoldalú megértésétől függjön." A Kvangming Ribao című pekingi lap szombati kommentárjában Menőn indiai külügyminisztériumi tisztviselő­nek a dalai láma ügynevezett nyilat­kozatával kapcsolatos kijelentésével foglalkozik. A cikkíró rámutat arra, hogy Me­nőn most mindenképpen tagadni igyekszik részvételét e „nyilatkozat" előkészítésében, noha sok ország köz­véleménye kétségbe vonta az okmány eredetiségét. A lapok kiemelik, hogy Menont, mint külügyiminsztériumi tisztviselőt és rendkívüli követet a dalai ľ na fogadtatásával bízták meg. Ogy látszik azonban, hogy kül­detése nemcsak a dalai láma üdvöz­lése volt, hanem az is, hogy a tibeti lázadók indiai képviselőinek szerepé­ben lépjen fel. Elmondható, hogy több kirohanást intézett, mint a tibeti lázadók, akik szembefordultak hazá­jukkal és most Masszuriban élnek. Nehru indiai miniszterelnök szom­baton, a dalai lámával való találko­zása előtt sajtóértekezletet rende­zett, melyen tagadta egyes indiai kö­rök expanzionista irányzatait. Kije­lentette, hogy India tibeti érdekei „történelmi, érzelmi, vallási és lé­nyegükben nem politikai jellegűek". Nehru továbbá megjegyezte, hogy örömmel fogadná a pancsen láma és a dalai láma indiai találkozóját, vagy a kínai nagykövet, illetve más kínai képviselő és a dalai láma találkozó­ját. Nehru azt az óhaját fejezte ki, hogy feltételeket akar teremteni a dalai láma hazatérésére. Arra a kérdésre, igaz-e, hogy a dalai lámát tényleg erőszakkal hur­colták el, s hogy most drótakaaály mögött, őrségtől körülvéve él, Nehru megismételte azt az állítását, hogy a dalai láma saját akaratából jött Indiába és India most csupán kü­lönféle biztonsági intézkedésekkel garantálja biztonságát. „Ha azonban a Kínai Népköztársaság valamelyik képviselője találkozni akarna a dalai lámával, ez lehető lesz számára" je­lentette ki Nehru s megjegyezte, hogy a dalai lámának, „a fárasztó út után pihenésre és nyugalomra van szüksége." U Nu volt burmai miniszterelnök egy newyorki sajtóértekezleten ki­jelentette, hogy „tisztán legális szem­pontból Tibet Kína szerves részé­nek tekintendő." Ezzel szemben azt állította, hogy „legjobb lenne", ha Kí­na megadná Tibet „önállóságát". Arra akarja kény­'szeríteni őket, hogy csupán a szovjet javaslatokra mond­5 Kínai Népköztársaság külügyminisz- janak nemet. Ugyanakkor Bonn a $ terének értekezlete, hogy megtár- nyugatnémet Bundeswehr atomfel­^gyalja a küszöbön álló genfi érte- fegyverzésében kész tények elé akar­í + frtl Xcc-Tí-ifíirií-trs lyórrlócal/fif To_ íq ŕí'/nť állí+aní hnnu ín\7 m pnakadá­!; sóban % szerződés nyolc ^ tagállamának és a íKínai Nénköztársas trendszer felszámolása kérdéseiről megegyezést, mivel ez a nyugatné­ezzel kapcsolatban az európai biz- met területet is magában foglalná. §tonság kérdéseiről lesz szó. Tekintettel e tényekre Lengyelor­^ Köztudomású, hogy a varsói szer- szág és Csehszlovákia részvétele a ^ződés tagállamai lényegében azonos genfi értekezleten annál sürgetőbb. § nézeteket vallanak e kérdésekről. Valószínű, hogy Varsóban többek kö­&A varsói összejövetel egészen más 'zött arról is szó lesz, hogyan bizto­& jellegű lesz, mint amilyenek a wa- sítsák Csehszlovákia és Lengyelor­^shingtoni és londoni értekezletek szág népei nézetének figyelembevé­^ voltak, melyeken a nyugati hatalmak telét Genfben. ^ eddig látható siker nélkül kísérelték Jelentős tény, hogy a varsói ösz­^meg a német kérdés különböző szejövetelen a Kínai Népköztársa­^ szempontjairól vallott, gyakran telje- ság - az óriási távoUkeleti szocia­Ssen ellentétes nézeteik összeegyez- lista nagyhatalom képviselője is részt fctetését. Varsóban arról lesz sző, vesz. Ha a .genfi értekezlet utat nyit %hogy még a genfi külügyminiszteri a csúcsértekezlet előtt, amint arra $ értekezlet előtt eszmecserét folytas- a Szovjetunió törekszik, feltételezhe­^sanak a szovjet javaslatok előter- .tő, hogy Németország és az európai ^lesztése óta a német kérdésben ki- biztonság kérdésén kívül további ^ala'<ult helyzetről és közös álláspon- nemzetközi kérdéseket is megtár­^tot foglaljanak el. gyalhatnak, melyekhez — tekintettel % A külügyminiszterek varsói talál- nemzetközi helyzetére — a Kínai okozójának célszerűségét többek kö- Népköztársaságnak is van hozzászól­^zött az adja meg. hogy a nyugati nivalója. Az is bizonyos, hogy tekin­^hatalmak megkísérelték Csehszlová- tettel a világproblémák szoros ösz­^kia és Lengyelország genfi értekez- szefüggésére, nem hagyható figyel­sleten való részvétele jogának elvi- men kívül az említett § tatását, A Renmin Ribao a lázadók vereségéről Peking (CTK) - A Renmin Ribao szombati vezércikkében figyelmez­teti az imperialistákat a lázadóknak Loko térségében elszenvedett gyors vereségére, s ezt írja: „Még egyszer fipvelmeztetjük az imperialistákat és a külföldi expan­zionistákat, hogy Tibet Kína elválaszt­hatatlan része. Minden Tibet ellen irányuló összeesküvést és agressziót pozdorjává zúz a vasököl, melyet a népi Kína lakosságát tevő nemzeti­ségek egysége képez. A kinai nép egy talpalatnyi idegen földet* sem akar, viszont egy talpalatnyit sem en­ged át másnak a saját területéből. A tibeti lázadók gyors leverése szol­gáljon leckéül az imperialistáknak és az idegen expanzioinlstáknak. A tibeti reakciós erők fegyveres lázadása, mely az imperializmussal és a külföldi reakciósokkal karöltve robbant ki teljésen összeomlott. A lázadó banditák szétszórt marad­ványai számára csak egy lehetőség van, — fegyverletétel. A tibeti lázadás gyors felszámolása további nagy esemény nazánk né­pének politikai életében. Ajtót nyit a demokratikus tibeti refprmok meg­valósítása s a tibeti területi és nemzetiségi autonomia biztosítása előtt. A tibeti autonóm terület elő­készítő bizottsága már ayakorolja a tibeti helyi kormány funk­cióját. Az előkészítő bizottság a de­mokratikus reformok megvalósítására teendő fontos lépéseket megtárgyalja a lakosság k lönbözö rétegeivel. A re­formok végrehajtása során fioyelem­be veszi a felső és közép rétegek­hez tartqfeó hazafias és haladó sze­mélyiségek ér-ekeit. Továbbra is vé­delemben részesíti a vallásszabadsá­got". ázsiai nagyhata­^ tehát a varsói szerződés lomnak a német kérdés megoldásá­|olyan tagállamainak részvételi jogát ról vallott nézete sem, mivel a né­^ akarták elvitatni, melyeknek a Szov- met kérdés ma a világpolitika egyik ^ jetunión és a Német Demokratikus kulcsfontosságú kérdése s részleges ^ Köztársaságon kívül legnagyobb ér- megoldása is kedvező légkört te­^dekük a német békeszerződés vneg- remthetne a további nemzetközi ^kötése és a berlini helyzet rendezé- problémák megoldására, fcse. A csehszlovák kormány az USA, Köztudomású, hogy a varsói szer­^ Anglia és Franciaország kormány- ződést az után kötötték meg, hogy ^zóihoz intézett pénteki jegyzékeiben Nyugat-Németország az Északatlan­^újra hangsúlyozta: kitart ama joga ti Tömb közvetlen tagja lett. A NATO ^mellett, hogy részt vegyen a Német- a német militarizmus feltámasztásá­^ országról folyó genfi tárgyaláson, nak törvényesítésével és katonai ter­^mégpedig mint teljes jogú részvevő veibe való bevonásával ' még inkább ^és ezért indokolatlannak tartja a kiélezte támadó jellegét a szocialista ii nyugati hatalmak kormányainak aríía tábor európai államaival szemben. ^ álláspontját, hogy Lengyelország és A varsói szerződés részvevőinek ^Csehszlovákia' csak „a tárgyalások ^ KÍTnnwnc fAVón" \roViof- rfic7ť a non fi ^ bizonyos fokán" vehet részt a genfi ^ értekezleten. ^ A nyugati hatalmak ama kísérlete, i hogy a Németország békés fejlődé­ősének biztosításában létérdekkel bíró Š csehszlovák nép képviselőitől megta­0 .... ... . ­A Nyugat-Berlini munkások előkészületei május i-re eddigi üléseit - eltérően a NATO üléseitől — az az akarat jellemzi, hogy kezdeményezően hozzá akar­nak járulni a világbéke megszilárdí­tásához. A varsói szerződés tagjai például 1956 januárjában a prágai ülésen síkra szálltak az európai kol­^gadják a genfi tárgyalásokon való lektív biztonsági rendszer és egy ^részvétel jogát, nem azt bizonyítja-e, aránylag széles európai övezet léte­^hogy e hatalmak oly módon akarják sítéséért, melyben korlátoznák a ^megoldani a vitás kérdéseket, hogy fegyverzetet és a csapatok létszá­^až ne feleljen meg az európai béke mát. Lengyelország 1957-ben javas­^ szükségleteinek. Annál kevésbé, mi- latot tett az európai atomfegyver­ével a washingtoni és londoni tárgya- mentes övezet megteremtésére, § lások jelei arra vallanak, hogy a nyu- melybe Csehszlovákia és az NDK is ^gati hatalmak engednek a bonni kor- készségesen beleegyezett. A varsói ^mánykörök nyomásának. Ezek min- szerződés tagállamai 1958 májusában ^denképpen igyekeznek megakadá- tartott moszkvai ülésükön megnem­^Iyozni olyan lépést, mely hozzájá- támadási szerződés megkötését ja­Berlin (ČTK) - A nyugat-berlini munkások az április 24-i gyűlésen felhívást fogadtak el abban az érte­lemben, hogy május elseje a szak­szervezet harci manifesztációvá vál­jon a munkásosztály jogaiért, a békeszerződésért, a militarizmus és atomfegyverkezés ellen. Tiltakoztak ^rulna az európai feszültség enyhüíé- vasolták az Északatlanti Tömb álla­^séhez és a német kérdés békés meg- mainak. ^oldásához. Bonn nemcsak a két né- A mostani varsói ülés is kétség­emet állam szövetségének eszméjét telenül kifejezi a szocialista tábor ^ támogató javaslat kat ellenzi, hanem meg nem szűnő békekezdeményezé­fcazt is, hogy a nyugati hatalmak sét. E tábor élén a béke zászlóví­^ Genfben saját javaslataikat terjesz- vője — a Szovjetunió áll. a jobboldali szociáldemokraták és a nyugatnémet szakszervezeti vezetők szándéka ellen, akik a munkásosz­tály nemzetközi napját Nyugat-Ber­linben a Német Demokratikus Köz­társaság és a szocialista országok S szék elő a" ňgm et békeszerződésre, elleni uszításra és a hidegháború ' propagálására akarják felhasználni. K. D. Pénzügyi nagytakarítás a Vatikánban Lapunk hasábjain már beszámol­tunk arról, hogy XII. Pius pápa ha­lála óta a Vatikán mértékadó pénz­ügyi köreiben „őrségváltás" történt. Az új gazdasági irányítás nem ide­genkedik attól, hogy elődeinek kü­lönféle panamaügyeit a nyilvánosság elé engedje. Így csaknem négyhónapos vihar­szünet után új fordulat állott be az ismert Giuffré-ügyben, amely a Vati­kán pénzügyi botrányainak történe­tében egyike a legfantasztikusabb eseményeknek. A bolognai törvényszék hihetetlen merészséget követett el. Csődeljárást kért Giuffré bankár ellen, akit a „gondviselés bankárának" neveztek el. Részére szerzetesek és papok ez­rei hajtották fel évekig a kölcsönö­ket és bankbetéteket. Ügy látszik, most hull le a lepel erről a titokzatos ügyről és kiderül, hogy kik voltak az ájtatos bankár szekértolói. Nyolc évvel ezelőtt tűnt fel a ti­tokzatos bankár, aki a szokásos négyszázalékos kamat helyett hatva­nat, nyolcvanat, sőt többet is fize­tett a betétekre és kölcsönökre. Nem csoda, hogy csak úgy ömlött a pénz Giuffré kezeihez. A nyolc év alatt csaknem 600 millió csehszlovák ko­rona értékű lírát forgalmazott. Az első évek fejlődése is csodálatos volt. A kölcsönöket közvetítő papok váro­saiban és falvaiban új paplakok, templomtornyok, kolostorok épültek a jutalékokból. Sok intézmény falán hálából Giuffré imába foglalt neve díszelgett aranyozott betűkkel. A kliensek megkapták a magas ka­matot, de emellett a bank gazdája is meggazdagodott. Egyszerre azonban a kamatláb zu­hanni kezdett. Ekkor kiderült, hogy a „gondviselés bankára" fizetésképte­len lett. Ez a botrány csaknem kormányvál­ságot okozott. A Vatikán részére is nagyon kínos volt az ügy és igye­kezett azt eltussolni. Csak a vak nem ' látta, hogy a bankár a vati­káni államtitkárság áldásával kötötte „üzletecskéit". A Vatikán kinevezte a „Szentsír lovagjává" és az Egyesült Államokban székelő Nemzetközi Aka­démia a közgazdasági tudományok díszdoktorává avatta. Ne csodálkoz­zunk ezen. Megérdemelte, ha nyolc­van százalék kamatot fizetett és emellett magának is márványpalotát építtetett, biztosan rendkívüli pénz­ügyi tehetség lehet. Mindamellett eddig komoly eljárást nem indítot­tak ellene, mert Giuffré továbbra is gondtalanul él. Most, hogy a bolognai polgári bí­róság letette a garast, ez az affér újból a közvélemény elé került. Szak­értők véleménye szerint Giuffrének a Vatikán adta a kezdő tökét és az ó kezén mentek keresztül nemcsak a hívők perselypénzei, de az amerikai katolikusok 250 millió korona értékű adományai is. Ezenkívül jelentós nyereségei voltak ópium-, dohány-, leánykereskedelemből, valamint fegy­verkereskedelemből is. Giuffrét már csak egy lépés választja el a vádlot­tak padjától. Azt mondják, hogy a gondviselés elhagyta hű bankárát. G-k. A NYUGAT-NÉMET Bányászok Szakszer­vezeti Szövetsége bejelentette, hogy a Ruhr-vidéki bányászok, 1958 februárja óta 100 millió 400 ezer márkától estek el a müszakkihagyások következtében. INDIA ÉS A SZOVJETUNIÓ kormányá­nak a barauni köolajflnomitó építéséről folytatott tárgyalása a befejezéshez köze­ledik. A szovjet kormány előnyösebb fel­tételeket ajánlott fel, mint más országok. A kőolajfinomítót 1962 elején adják át rendeltetésének. AZ OSZTRÁK KORMÁNY legutóbbi ülé­sén elhatározta, hogy tárgyalást javasol a Vatikánnak a konkordátumról és a Vati­kánnak Ausztriával szemben támasztött va­gyonjogi követeléseiről. A BUDAPESTI Gheorghiu Dej Hajógyá­rat tegnap hagyta el a századik korszerű tengerjáró hajó. A Pest nevű hajó a Szov­jetunió számára készült. Próbaútján a párt és a kormány tagjai is részt vettek. A BALTI-TENGEREN, Flensburg köze­lében a háború óta két hajóroncs fekszik a tenger fenéken. A hajóroncsok több ton­na halálos mérget — tabunt tartalmaz­nak, melyből egy milligram elég egy ember megölésére. JOHN BERNAL angol tudós szombaton Moszkvába érkezett a nemzetek közti bé­ke megszilárdításáért adományozott nem­zetközi Lenin-díj odaítélésére létesült bi­zottság ülésére. Száz évvel ezelőtt kezdték meg a Szuezi-csatorna építésének munkálatait Kairó (ČTK) - Szombaton volt ép­pen száz éve, hogy megkezdődtek a Szuezi-csatorna építési munkálatai. Az egyiptomi munkások tízezreinek több mint 10 évig tartó nehéz munkája után 1869. augusztus 18-án elkészült a csatorna. Az első hajó, mely a csatornát át­úszta, az Aigle királyi yacht volt, mely egy 1869. november 17-én Port Saidból elindult hajóraj élén három nap alatt ért Szuezbe. Most egy hajóraj 15 óra alatt ússza át a Szuezi-csatornát. A csatornát csak 1956. július 26-án adták vissza törvényes tulajdonosának, Egyiptomnak, amikor a Szuezi Csator­na Társaságot államosították. A Szuezi-csatorna megnyitásakor 22 méter széles és 8 méter mély volt. Je­lenleg a csatorna 60 méter széles s 10 és fél méter mélyen járó hajók úsz­hatnak rajta. Az EAK kormányának terve szerint az elkövetkező két éven belül további 30 méterrel szélesítik ki a csatornát, hogy a hajókaravánok egyidejűleg mindkét irányban közle­kedhessenek. A csatornát kimélyítik, hogy a legnagyobb tartályhajók is igénybe vehessék. E munkálatok befejezése után az EAK kormánya meg akarja kezdeni a Szuezi-csatorna 10 éves építési tervé­nek megvalósítását, hogy 70 ezer ton­na vízkiszorítású hajók is használhas­sák. Ma naponta átlag 50 hajó halad ke­resztül a Szuezi-csatornán. melyek át­meneti illetékek címén mintegy egy­millió fontot fizetnek a csatorna igaz­gatóságának. ÜJ SZÓ 3 * 1959. április 24.

Next

/
Oldalképek
Tartalom