Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-25 / 113. szám, szombat

cflL esáelonti šzínfátízôki'ál A Csemadok csúcsomi helyi szervezetének színjátszó csoportja eddig odahaza kétseer, Rozsnyón pedig egyszer mutatta be Somos Erzsébet: Bort, búzát, békességet című színdarabját. A legnagyobb siker az, hogy újra feléledtek a csúcsomi színjátszók. Az együttes tagjai nagyrészt bányászok, szövetkezeti tagok. Alakításukért elismerést érdemelnek: Domik Sándorné, Szőlős Géza, Domik Sándor, Alexa János és a többiek, akik valamennyien hozzájárultak a sikerhez. Most az a tervük, hogy műsorukat a környező falvakban is bemutatják. Vajda József, Rozsnyó. Brazíliai zongoraművésznő Bratislavában Az áprilisi bérletsorozat keretén belül ezúttal messziről jött vendéget üdvözöltünk: Anastalle Schic, brazíliai zongoraművésznő lépett a Szlovák Filharmónia hangversenydobogójára. A fiatal művésznő érdekesen öszszeállított műsorral mutatkozott be Bratislava hangversenvközönségének. A kezdet szerencsés volt. J. S. Bach Orgona-prelúdiumának (Silotti zongora átiratában) nagyvonalú, stílusos előadására a hallgatóság felfigyelt. De az ígéretes kezdet után a hangverseny vonala nem ívelt felfelé. Joseph Haydn Es-udr szonátájában a művésznő finom, kedvesen csevegő hangot ütött meg. Ez a játékmodor lényegében a haydni zongoramuzsika síkján mozog, és így tulajdonképpen sem stílus, sem előadás szempontjából nem kifogásolható. Mégis valamivel több színt, bensőséget kívántunk volna. Alexander Glazunov Téma variációkkal (fisz-moll, op. 72.) című zongoramüvében már teljes kibontakozást vártunk. A ritkán előadásra kerülő szép variációk egy finn népdal egyszerű témájára készültek. Zenei képek hangulatos sorozata epikus stílusú fináléban teljesedik ki. El kell ismernünk: a művésznő elmélyedésre törekedett, voltak végtelenül gyöngéd, érzékeny hangjai, de általában nem tudott eléggé azonosulni a kompozícióval, felszabadulni a zenében. Sajátos objektivitást figyelhettünk meg a játékban, sőt voltak pillanatok, mikor olyan benyomást tett, mintha visszahúzódott volna önmagába. Kitűnően megalapozott technikai tudása nem hagyott kívánnivalót maga után, de játékából hiányzott az a belső feszültség, amely szárnyakat adna a technikai felkészültségnek. Talán így mondhatnánk: az előadott művek nem forrósod takélménnyé a keze alatt. Nagyon szép percek után bizony „halk eseménytelenség" következett, pedig az igazi, nagy zenében mindig történik valami. Az est záróakkordja és fénypontja: Villa Lobos öt zongorakompozíciója volt. Villa Lobos Dél-Amerika egyik legszámottevőbb egyénisége (Rio de Janeiróban született 1887-ben). A brazíliai folklórban gyökerező muzsikájának sajátos varázsa van. A művésznőt is érezhetően inspirálta és így érzelmei is közvetlenebbül találtak utat a hallgatóhoz. Muzsikálása itt szárnyalt fel szabadon, könnyedén, mint akinek igazi területe ez a különös ritmusokkal, áradó dallamokkal telített zene. Ha Anastella Schic hangversenye nem is tartozott a kivételes élmények közé, muzsikálását szívesen hallgattuk. Havas Márta Ä kassai Magyar Könyvesboltban Az Űrrakéta a színpadra is bevonult. A kínai Nancsani opera-társulat kollektívája bemutatta „A szovjet rakéta látogatása a Hold kastélyában" című mesejátékot. A bemutató érdekessége, hogy ezt a modern témát az ősi kínai mesejátékok hagyományos formájában dolgozták fel. * 1,3 milliárd televíziós vevőkészülék működik a világon egy svájci statisztikai kimutatás szerint. ízlésesen elrendezett könyvek sokasága tekint ránk a kassai Magyar Könyvesbolt kirakatából. Megállunk és vizsgálgatjuk a szebbnél szebb könyveket. Közben arra gondolunk, hogy ma ismét jókor jöttünk. Sok az új könyv, lesz miből válogatni. Kassán járva ugyanis mindig benézünk a könyvesboltba. Legtöbbszr az a kellemes meglepetés ér, hogy itt azokat a könyveket is megkapjuk, amelyeket más könyvesboltokban hiába kerestünk. Híre is van a kassai Magyar Könyvesboltnak. A könyvgyűjtők legtöbbször úgy emlegetik, hogy itt van a legnagyobb választék, a ritka könyveket itt lehet a legkönynyebben beszerezni. Kedves elárusítók sietnek kiszolgálni. Mi azonban megkérjük, hogy engedjenek egy kicsit böngészni. Végigjárjuk a könyvektől roskadozó polcokat. Van választék bőven. A közelmúltban megjelent könyvek mellett már itt vannak az alig pár napja megjelent kötetek is. A hazai magyar írók könyvei közül Duba Gyula: A nevető ember és Ozsvald Árpád: Judása én nem lehetnék című könyve sorakozik katonásan a polcokon. Mostanában úgylátszik ezek iránt a legnagyobb az érdeklődés — gondolom s a feltevést példa is igazolja. Vásárlók jönnek, s ki az egyik, ki a másik kötet után érdeklődik. — Duba Gyula itt járt iskolába. Kíváncsi vagyok mit írt... így az egvik vásárló. Böngészés közben ismerős hangra figyelek fel. A vásárló rozsnyói és a most megjelent Zala és Ozsvald kötetet kéri. — A saját részedre viszed? — fordulok ismerősömhöz. — Egyik kollegám kért meg, neki viszem. Ojabb vásárlók jönnek. Az Olcsó Könyvtár és a Modern Könyvtár sorozatában megjelent kötetek, gyerekkönyvek és klasszikusok iránt érdeklődnek. Fogy a könyv, s az igényeket csak részben tudják kielégíteni. Mikor magunkban maradunk, az üzletben dolgozó Gerencsér Zoltánné és özv. Haltenberger Incénéhez fordulok kérdéssel; — Milyen a kereslet, mi után érdeklődnek a legjobban? Gerencsér Zoltánné: — A kereslet, amint ezt most is tapasztalhatta nagy. A baj az, hogy nincs elegendő könyvünk. Haltenberger Incéné: — A szak- és a szépirodalmi könyveket egyaránt keresik. A legnagyobb hiányunk a gyermek- és nyelvtankönyvekben van. A mostanitól sokkal több szótárra és nyelvtankönyvhangzanának. Ilyennek tetszik például: „Nincs szándékomban az, hogy Arany költészetéből. .. Petőfi barátságának pozitív hatását kiradírozzam." Aranyról mint a megyei élet Visszásságainak megfigyelőjéről ezt olvassuk: nem régi dicsőséget hajszol az éji homályban, hanem ezeréves és mégis friss szégyent pofoz a nemzet petyhüdt, elfásult arcába." Vagy tagadhatatlanul eredeti és merész kép a kapitalizmust a feudalizmus fattyúgyermekének nevezni: „A nagy nyugati országok l'eudalista rendszerének méhében fogant fattyúgyermek: a kapitalizmus egyre merészebben és kíméletlenebbül tört anyja életére." A magyar reformkort reflexrándulásnak nevezi vitatásra kihívó biológiai metafóra: „Az ún. reformkor a magyar köznemesség igen vékony csoportiának reflexrándulása a civilizált világban történő változásokra." Ehhez hozzá lehet tenni, hogy a reformkor nem reflexszerűen, nem önkénytelenül, hanem vezető egyéniségek és elmék alapos tájékozottsága és tudatossága alapián bontakozott ki. A nemesség zömét is inkább elkérgesedett, mint „elhájosodott" állapotúnak lehetne nevezni. (172. oldal.) Ebben a dolgozatban épp marxista szempontból említés eshetett volna arról, hogy Arany János a maradiakat éppúgy hibáztatja, mint a haladókat, egyforma mértékkel méri őket, ebben pedig valami harmadik utas állásfoglalás szólal meg, ami a kispolgári értelmiségre jellemző. A kötet tanulmányai Élő irodalom, Élő kapcsolatok és Élő hagyomány címmel három csoportba vannak öszszefoglalva. É címek első odatekintésre jól hatnak s az első csoportra, amelyben a csehszlovákiai magyar dolgozók köréből kiemelkedett Írókról van szó, talál az Élő irodalom elnevezés. A második csoport Élő kapcsolatok címmel azt a várakozást kelti, hogy benne kortársi értelemben vett élő kapcsolatokról lesz szó. mint ahogy az előző csoport tárgya az élő irodalom. A szerző azonban benne Kukučínnal, Jesenskývel, Hviezdoslavnak a Kisfaludy Társasággal való kapcsolatával foglalkozik, tehát évtizedek előtti jelenségekkel, s címül inkább találna: Három profil a XX. szüzad szlovák költészetéből. A harmadik csoportban az Elveszett alkotmány elemzése mellett legterjedelmesebb Tömörkény István íróművészi sajátságainak megvilágítása. Ha e csoport Élő hagyomány nevet visel, akkor Csepreghy Ferenc mint távolból felködlő hagyomány hordozója, nem egészen illik ide. Valahogy aránytalannak érzik, hogy Tömörkénnyel 15 oldalon foglalkozik s Cervanteszszel 6, Swifttel 4 és Walt Whitmannel 3 és \'

2 oldalon. Tudjuk, hogy ezen aránytalanság közlési lehetőségekkel függ össze, egyébként e kisterjedelmű világirodalmi szétpillantások tartalmilag sikerültek. A Tömörkény-tanulmány bevezetésében olvasható, hogy a magyar irodalom a „világirodalom hamupipőkéje" s amit Turczel ehhez hozzáfűz, a „kisnemzeti sorsról", a „nyelvi elszigeteltségről" és a „testvértelenségről", mintha manapság már idejét múlt elégikus hangként hangzanék. A világirodalmi hatás kétségtelenül mindig függhet egy nép és ország világpolitikai súlyától s az általános világtörténeti konstellációtól, de épp ebben a tekintetben a felszabadulás óta nincs ok a múltban szokásos kesergés felújítására, mert például a Szovjetunió a magyar irodalom világirodalmi vonalon történő megismertetésére négy évtized alatt többet tett, mint a Nyugat az első világháborút megelőző száz év alatt. Azután a világirodalmi ismertség a költői művek világjelentőségű eszmeiségétől is függ. Arany János nagyságát nem kisebbíti az a tény, hogy világviszonylatban nem mutatkozik iránta olyan méretű érdeklődés, mint Petőfi és Madách iránt. A nemzeti kulturával való, a hozzá fűződő legbensőségesebb kapcsolatok lehetnek gátjai a világirodalmi térbe való behatolásnak. Tömörkénynek lehetnek kivételesen kiváló művészi eszközei, de társadalomábrázolása, még szorosabban magyar szempontból sem világképszerű, vagy átfogú horizontú. Kukučín dalmáciai éveivel kapcsolatban olvassuk (141. oldal) — s ez az 1894 — 1908 közötti időszakra vonatkozik —, hogy a dalmáciai társadalom osztályfelépítése lényegében ugyanaz volt, mint Magyarországé. Ez még akkor is vitatható, ha nyomban utána mérséklődik azzal a megállapítással, hogy „a társadalmi osztályok egymásközti viszonya azonban a monarchiának e két területén nem volt teljesen egyforma". Bizony a termelőerők és a termelési viszonyok között jelentékeny az eltérés. Hol volt Dalmáciában hely olyan síksági nagybirtokokra, mint Magyarországon, nem beszélve a tengerparti, a litorális fekvés megkülönböztető hatásáról gazdasági lehetőségek tekintetében. Hogy Fábry jelentőségét Kazinczyéhoz hasonlítja Turczel, Stószét Széphaloméhoz, ez rendjén van, de mikor pótlólag hozzáteszi, hogy Kazinczy azért mégis inkább az Osvát Ernők, mint a Fábry Zoltánok elődje, ezzel nehezen lehet egyetérteni, mert Osvát csak szerkesztőségi asztalnál ült, Kazinczy azonban Kufsteinben, Munkácson s a Spielbergen. A jakubinus Kazinczy és a baloldalisága miatt üldözött Fábry közelebb állnak egymáshoz. Mindezek az aprólékos megjegyzések szolgáljanak bizonyságul, hogy a szerző megállapításainak részleteire, megfogalmazású^ módjára is kiterjedt a figyelmünk. Talán azért is szentelődött nekik hosszabb kitérés, mert a dolgozatokban megnyilvánuló kritikusi mozgékonyság átterjed a könyv olvasójára. Ennek végső benyomása, hogy kritikai munkára hivatott egyéniség vállalkozik Turczel írásaiban irodalmi termékek mérlegelésére s művészi becsük és társadalmi jelentőségük megállapítására. SAS ANDOR re lenne szükségünk. Szinte naponta kérik például Csanda Sándor nyelvtankönyvét. Válaszunk erre is csak az, hogy már kifogyott. — Sok vásárló — mondja Gerencsér Zoltánné — fordul hozzánk azzal a kérdéssel, hogyha a külföldi kiadású könyvekből kevés van, miért nincs elegendő legalább azokból, amelyeket itt adnak ki ? , Ez a kérdés bizony nemcsak a kassai, hanem más könyvesboltokban és könyvtárakban is elhangzik. Hogy Kassán aránylag jó a könyvellátás, abban a legnagyobb érdem Vandracsek Dezső üzletvezetőjé. Vandracsek Dezső több éve áll a kassai Magyar Könyvesbolt élén. Ismeri a vásárlókat, tudja, kinek mire van szüksége, s ami a legfontosabb; ismeri a könyvkiadást és az irodalmi életet. Minden vásárló igényét feljegyzi, s egy-egy könyvet már jóval a megjelenése előtt megrendel. így találhatók aztán meg a kassai Magyar Könyvesboltban azok. a könyvek is, amelyek kis példányszámban jelennek meg, és amelyekből másüvé talán még mutatványpéldányt sem küldtek. Az üzletvezető alaposan érti a szakmáját, és nemcsak a könyvek beszerzése, hanem azok ára és alakja is foglalkoztatja. Vandracsek Dezsővel így olyan kérdésekről beszélgettünk, amelyekre talán sok esetben gyengék. S ami a legnagyobb baj: álig van hazai kiadású könyv, amelynek fedele megtartja eredeti formáját. A legtöbb könyv fedele párnapos raktározás után felhajlik, és olyan, mintha fülei lennének. Ezt bizony az igényes olvasó észreveszi, és ilyenkor nemcsak a nyomdatechnikát nem dicséri, de a könyvtől is elmehet a kedve. Hasonló véleménnyel már másutt is találkoztunk. Az egyik vevő felfigyelt beszédünkre, s a hallottakat így toldotta meg: - A külföldről behozott könyveken láthatjuk, hogy milyen változatos és vonzó lehet a könyvek alakja és borítólapja. Az itt megjelent könyvek legtöbbjének a formája bizony nem nagy szépérzékre vall. Itt van például Thomas Mann: Lőtte Weimarban vagy Flaubert: Bováryné című könyve. Nem lehetett ezeket az igazán értékes könyveket szebb, mutatósabb formában megjelentetni? A vásárló tovább fűzve a gondolatot, a behozott könyvek példányszámáról ezeket mondta: — Az Európa könyvkiadó Modern Könyvtár sorozatának kötetei igazán olcsók, szépek és minden szempontból megfelelnek az olvasók igényeinek. Az ilyen népszerű sorozatok miért nem jelennek meg közös kiadásban? Az a két-három példány, amit egy-egy üzlet ezekből a könyvekből kap, egyenlő a semmivel. HoA Kassai Magyar Könyvesbolt ízlésesen rendezett kirakata (Takács felvétele) még a legilletékesebbnek sem terjed ki a figyelme. — Noha a hazai kiadású könyvek az utóbbi időben sokkal olcsóbbak, egyes kiadványok még ma is aránytalanul drágák. Vannak nagyon furcsa visszásságok is. Azonos könyveknek néha különböző az ára ... — Köztudomású, hogy az átlagolvasóra nagy hatással van a könyv formája, borítólapja, illusztrációi Sajnos, néha ezen a téren is baj van A forma sokszor ügyetlen, a borítólap kevéssé vonzó, az illusztrációk gyan teljesülhet így egyes olvasóknak az az igénye, hogy a sorozat minden kötetét megszerezzék? Nem ismerjük azt a bizonyára soksok nehézséget, amely a könyvkiadás, a behozatal és a szétosztás terén van. A fenti problémákkal kapcsolatban azonban a mi véleményünk is az, hogy a kiadók kiadványaik szebb formájára és vonzóbb köntösére, kereskedelmünk pedig a behozott könyvek kiválasztására és mennyiségére fordíthatna nagyobb gondot. Balázs Béla. KOMAROMI H ÍREK Kevés szlovákiai városban van olyan tevékeny kulturális élet, mint Komáromban, ahol a Magyar Területi Színház mellett tevékeny kulturális munkát végez a Művelődési Otthon, a hajógyár üzemi klubja és a Csemadok helyi szervezete. A Magyar Területi Színház e hó 23-án újabb bemutatót rendezett. Illés Gyula fordításában Beaumarchais: Figaro házassága című vígjátéka került színre. A darabot Munk István rendezte. A Művelődési Otthon április 26-án „Az ifjúság énekel és táncol" címmel rendez egy egész estét betöltő műsort. Az estén Az ifjúsági alkotóverseny győztesei ének-, tánc és szavalatszámokkal lépnek fel. A komáromi színházlátogatók érdeklődéssel várják április 28. és Dániában megkezdték a Martin Andersen Nexő életéről szóló dokumentumfilm forgatását. Nexő felesége, mint tanácsadó vesz részt a munkában. A film bemutatóját 1959. június 26-ára. az író születésének 90. évfordulójára tervezik. Az olasz sajtó nagy elismeréssel fogadta Nazim Hikmet olasz nyelven első ízben megjelent verseit. 29-ét is. E napokon a Nyitrai Kerületi Színház vendégszerepel a városban. A nyitraiak a Magyar Területi Színház színpadán Janko Jesenský „Demokraták" című regényének hasonló című háromfelvonáios színpadi változatát mutatják be. A kulturális műsorok rendezésében nem marad le a hajógyár üzemi klubja és a Csemadok helyi szervezete sem. Mindkét helyen esztrádműsorok bemutatására készülnek. <b> Gyökeres fordulat Karolinán Karolinán a múlt évben nem igen mutatkozott kulturális fejlődés. Az idén azonban a helyzet gyökeresen megváltozott. Előadták Kónya József: „Éles Marika menyasszonyi fátyla" cimü háromfelvonásos vígjátékát, amellyel otthon és a szomszédos községekben is nagy sikert arattak. A közelmúltban pedig egy pedagógus vezetésével megkezdték Móricz Zsigmond „Sári bíró" című háromfelvonásos népszínmüvének próbáit. A CSISZ-csoport is két színdarabot adott elő nagy sikerrel. Nagy öröm, hogy a község új kultúrházat kapott, ahol minden este televízió mellett kellemesen szórakoznak az állami gazdaság dolgozói. A helyi szlovák és magyar nemzeti iskola igazgató-tanítói külön dicséretet érdemelnek, mert nagyon sok qondot fordítanak a kulturális munkára. Veres Vilmos ŰJ SZÖ 3 * 1959. április 173»