Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-25 / 113. szám, szombat

rendes szakmai felkészültséggel ren­delkező munkástól lehet elvárni. Ezért határozták el azután az üzem vezetői, hogy alkalmat adnak a dol­gozóknak, hogy színvonalas előadás­sorozatokon haladéktalanul gyarapít­hassák szaktudásukat. Az ellenőrző bizottság ennek megfelelően később lép működésbe. Nemcsak a szakképzettség kérdése okoz azonban problémát ebben az üzemben, hanem a normák is. Az el­múlt időszakokban gyakran kellett megkezdeni új termékek sorozat­gyártását és sokszor megtörtént, hogy a normákat találomra s nem részletes vizsgálat alapján állapítot­ták meg. Ennek káros hatását ter­mészetesen most érzik, amikor rá­jöttek, hogy a normák egy része vagy túlságosan szilárd, vagy túl laza. A normák új, szabályos, műszakilag indokolt megállapítása természetesen kihat majd a bérek színvonalára, te­hát helyesbíteni kell őket. Megnyugtató, hogy most nagy igyekezetet tapasztalni a gyárban a csorba kiküszöbölésére, olyannyira, hogy a Stará Turáiak nemcsak Br­nóba látogattak el, hanem Gottwal­dovba is, a ZTS-be, hogy megtanul­ják a helyes normázást. Ezen a téren segítségükre van több tudományos kísérleti kutatóintézet is, úgyhogy végeredményben a normák, rövid időn belül műszakilag indokoltak lesznek. Említettük, hogy a normák új meg­állapítása alapvetően kihat a bérek rendezésére. Ezentúl nem fordul majd elő olyan eset, hogy az egy­egy egészségügyi technikus egyik részlegben ugyanolyan munkavégzés mellett többet, a másikban keveseb­bet keressen. Mert az üzemben ed­diq, sajnos, ilyen esetre is volt pél­da. Érdemleges eljárás, hogy mindezt most nyíltan tárgyalják az üzemben. Az ismertető előadások alkalmával rámutatnak a hibákra, nem kendő­zik el és egyúttal a megoldást is előterjesztik aprólékosan, részlet­kérdésekre is kitérve. így például egyes dolgozóknak külön elmondják, miért volt helytelen eddig a bére­zése, és miért lesz az új szerint he­lyes ezutáh. Ez az őszinteség azután bizalmat i kelt az emberekben: megértik és el­I fogadják az átépítést. Az ilyen részletes és nyilvános előkészület te­hát igen előnyös, ha jól viszik vég­hez. Március elsejétől vezették be az új bérrendszert a Zemianské Kosto­lany-i Villanyerőműben. Ott is tar­tottak tájékoztatókat, ám mégis so­kan akadtak olyanok, akik idegenked­tek az új bérrendszertől, mert nem tudták pontosan, hány koronával toldja meg, esetleg csökkenti kere­setüket életbeléptetése. A termelé­si eredményekben persze ez azonnal megmutatkozott s a terv túlteljesí­tése nem ért el olyan szintet, mint általában. * A következtetés tehát világos és egyértelmű. Az új bérrendszerek bevezetését nem „zárt ajtók mögött", hanem a dolgozók érdeklődésének a középpontjában, a lehető legszem­Iéltetőbben kell elvégezni. Az „egységesítő bizottság" egyéb­ként Stará Túrán is megalakult, akárcsak a Myjavai Armaturkában. Az új bérrendszerről szóló általános iskoláztatást is úgy végzik, mint a fenti üzemben. Mindemellett a Stará Tura-i gyárban a normák felülvizs­gálása keretében egyrészt ellenőrzik, vajon az idei műszaki-szervezési in­tézkedéseket alkalmazzák-e, más­részt figyelik, milyen új intézkedés­re van szükség, mely gazdaságosab­bá, eredményesebbé tenné a terme­lést. Ezirányú tevékenységük is szá­mos szép sikert hozott, ami volta­képpen a gyár első negyedévi kiváló eredményein is megmutatkozik. A negyedévi jó eredményeket ter­mészetesen nemcsak a műszaki-szer­vezési intézkedéseknek tulajdonít­ják, hanem bizonyos mértékig az új bérrendszerek bevezetése előzetes sikerének is, ami tulajdonképpen ab­ból ered, hogy az üzem dolgozói elégedettek kilátásaikkal. E két példa megfontolandó s aján­latos, hogy másutt is hasonlókép­pen járjanak el, mint Myjaván vagy Stará Túrán, ahol még nem láttak hozzá a bérrendezés nagy és fontos i művéhez. I Sz. G. Az ú j bérrendszer alkalmazása dolgozóinknak magasabb életszínvonalat biztosít A szakképzettség és a normák kérdése Stará Túrán A műszergyártás rendkívül ^. igényes követelményeket W támaszt a termeléssel szem­ben. Ezredmilliméternyi különb­ségek is komoly zavarokat ^ idézhetnek elő. A szakkép­a zettség mellett tehát fontos, ™ hogy a dolgozók többéves gya­A korlattal rendelkezzenek, ha sorozatosan jó gyártmányokat V akarnak készíteni. Stará Túrán, a Finommechanikai Üzemben inkább a szakképzettség­gel, s nem a gyakorlattal van baj. A munkások nagy része, hiszen több­ségük már régen dolgozik itt, jó gyakorlattal rendelkezik, ám szaktu­dásuk emelésére eddig kevés alka­lom nyílt. Javarészt ezt mérlegelték az üzem vezetői, amikor az új bérrendszer bevezetésének előkészületeihez hoz­záláttak. Mert igaz ugyan, hogy nagy jelentősége van a begyakorlottság­nak, de körültekintő, egyre eredmé­nyesebb, esetleg újító munkát csak Szlovákia területén napjainkban gyors ütemben folyik az erdősítés. A surányi já­rási Veľké Lovece-i falu lányai ugyancsak iparkodnak a faültetéssel. Képünkön Anna Hlaváčikovát láthatjuk, ahogy a facsemetét a több mint 80 éves Schrenkel erdész fel­ügyelete alatt ülteti. (Foto: V. Pŕibyl — ČTK) j A Nyitrai Állami Gazdaság bodokl farm­jának fiataljai e napokban elhatározták, hogy megszerzik a „Szocialista Munkabri­gád" címet. A 12 tagú ifjúsági kollektíva munkájában szép eredményt ért el. 41 000 csirke felnevelését írja elő tervük. Már az első negyedévben több mint 26 000 csirkét neveltek fel. Egyidejűleg csökkentik az ön­költséget. Képünkön Mária Depešová CSISZ-tag, az ifjúsági kollektíva tagja, aki az év elejétől a keltetőben már több mint 26 000 csirkét nevelt fel. (Foto: F. Schlinger — ČTK) lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllinilllllllllllllMIIIIIIIIIIIHIIIIIIIlllllllMllli Több mezőgazdasági terméket a dolgozók asztalára Az SZLKP KB levelét a falusi és mezőgazdasági szakaszon működő pártalap­szervezetek a szepsi járás valamennyi községében megtárgyalták. A megbeszélé­seken a falvak lakossága nemcsak magáévá tette a levél tartalmát, hanem mesz­szemenő határozatot hozott a sertéshús-, a tej-, és a tojástermelés növelése, az állatállomány gyarapítása, a takarmányalap kiszélesítése, valamint a mezőgazda­sági termények mennyiségének fokozása érdekében. Perény szövetkezti községben a pártfunk­cionáriusok, a HNB és az EFSZ vezetői közös gyűlésükön elhatározták, hogy már ez évben biztosítják egy hektár mezőgaz­dasági föld után 52 szarvasmarha és 100 hektár szántóföld után 118 sertés elérését, ami 960 mázsa sertéshúst, 450 mázsa mar­hahúst, 410 ezer liter tejet és 130 ezer tojást jelent. A takarmányalap biztosítá­sára a szántóföldek 33 százalékán takar­mánynövényeket, abből 20 százalékán évelő takarmányféléket termesztenek. Felsőláncon a tervezett tej mennyiségé­nek begyűjtését augusztus 8-ig, a tojás­begyűjtést május l-ig vállalták és terven felül 50 ezer liter tejet, 70 mázsa ser­téshúst és 50 ezer tojást termelnek. Méhészke község az egész évi tojásbe­gyűjtési tervet május 15-ig teljesíti, ter­ven felül kitermel 20 ezer tojást és 12 ezer liter tejet. Hím községben az 1959 évre tervezett tejbeadást október l-ig, a sertéshús felvá­sárlást november 10-ig, a marhahús fel­vásárlást pedig november 5-ig teljesítik. Kötelezettséget vállaltak tehenenként 2200 liter tejhozam elérésére és 40 ezer liter tejet, 80 mázsa sertéshúst, valamint 70 mázsa marhahúst terven felül adnak be. Az SZLKP KB-nak a falusi és a mező­gazdasági szakaszon működő pártszerveze­tekhez intézett levelét Kenyhec szövetkezeti faluban a pártszervezet, a HNB, az EFSZ és a faluban működő tömegszervezetek elnökei vitatták meg. Erről a következő határozatot hozták: Minden számos állat részére 15 mázsa és minden növendékállat részére 10 mázsa szá­lástakarmányt biztosítanak. A szántóföld 24 százalékán évelő takarmányokat fognak termeszteni. Az idén a lóherét szárítókon szárítják, a kukorica vetésterületét 20 hek­tárról 40 hektárra növelik. Mózes Sándor IFJÚSÁGUNK MAI GONDJAI, ÖRÖMEI CSAK TERÁD mm Igaz, ittlétedkor, iskolánkról sohasem beszéltem, mert más járt akkor az eszemben. Pedig lett volna mit mon­dani róla. Tudod, kohóipari iskola csak egy van Szlovákiában, mégpedig Ti­sovecen. Bizonyára olvastál róla, hogy az elkövetkező években Kassa mel­lett egy hatalmas kohóipari üzem épül, ahol több mil­lió tonna acélt fo­gunk gyártani. Olyan acélt, amely­ből szerszámgépe­ket, autókat, síne­ket készítenek, melyből a te kis ol­lócskád is készül. Odavágyom én, eb­be a hatalmas üzembe, amelynek körvonalait ábránd­jaimban már meg is rajzoltam. Oda­megyek az érettségi után, de nem hiva­talnoknak, hanem kohásznak, egyene­sen az olvasztókemencék mellé, hogy mindazt a tudást, amit itt tanultam, felhasználhassam. Hidd el, hogy büsz­ke vagyok erre a mesterségre, amelyet tanulok. Büszke vagyok rá, hogy érett­ségi után elmehetek egy ilyen nagy üzembe. Tudod-e hány ilyen szakem­ber, hány mérnök, hány kohász kell egy ilyen üzembe? Sok-sok ezer. Mi pedig alig vagyunk itt kétszáztízen. Ezt a kéktszáz fiút is csak azután küldték szülei a kohóipari iskolába, amikor sok próbálkozás után sem a gépipari, sem az elektromos ipari isko­lákban nem sikerült a felvétel. Pedig ma minden iparág alapja a kohászat. Igaz, Olguska, én is gépipariba ké­rww szültem először, arról ábrándozva, hogy eljönnél iskolánkba, s meglátnád a gépészmérnök leszek. De az itt eltöl- korszerűen felszerelt laboratóriumokat, tött négy esztendő meggyőzött róla, tantermeket, hatalmas, Szlovákia leg­hogy a kohászat még ennél is érde- nagyobb tornatermét, sportpályánkat, kesebb, még nagyobb tudást, tapasz- műhelyeinket, bizonyára neked is meg­tetszene ez az is­kola. Ma már nem­csak fiúk tanulnak iskolánkban, hanem 13 lány is. Igaz, sze­rencsétlen szám, már csak azért is, mert te nem vagy köztük. Tudod, mit mon­dot az igazgatónk a múltkor? Azt, hogy szinte megérzi az idősebb osztályok tanulóinak viselke­désén, hogy a ti is­kolátok elköltözött innen. Viselkedé­sünkben már nincs annyi gyöngédség, finomság, mint az­előtt. Én is mintha egy kissé eldurvul­tam volna, amióta elmentél. Azelőtt a fiúk madarat fogathattak velem, most azonban néha mogorva vagyok. Töb­bet olvasok, tanulok, elzárkózom a kül­ső világtól. Gondolatban mindig veled vagyok. Bizony, nagyon gyorsan kö­zeledik az érettségi ideje, de mégsem hagytam abba a kultúrcsoportban a gyakorlást. Ének-, tánc- és zenekarunk már nem egy sikert aratott a kör­nyéken, sőt még a távoli városokban is. Zenekarunkban egy elsőéves cigány­fiú is játszik, aki itt tanul az isko­lánkban. Ha hallanád hegedűjét, szin­te sír. Gondolataim olyankor hozzád szállnak. Délutánonként az előadások után kint is dolgozunk a szabadban. Magunk AZ ISKOLA ÉS AZ INTERNÁTUS ÉPÜLETE talatot igényel, mint más iparág. Tu­dod-e, egyetlenem, mennyi szaktan­tárgyat kell nekünk tanulnunk. Na­gyon sokat. Tanulunk vegytant, szám­tant, fizikát, a fémek tulajdonságairól, a gépészetről. Naponta gyakorlati mun­kát is végzünk kitűnően berendezett laboratóriumokban, szertárakban. Mielőtt idejöttünk volna, fogalmunk sem volt róla, hogy mi is tulajdon­képpen a színes- és a fémkohászat, a vas- és az acélkohászat, a fémek ötvözése, finomítása, meleg féldolgozá­sa, a kovácsolás, hengerlés, a préselés. Pedig mindegyik különálló szak. Most látom csak, mennyi érdekességet rejt magában ez a szak. Ha M emrég ciksorozatot közöltünk a nevelés egyes tévés lépései­ről, a szülők hibáiról. Fiatalságunk túl­nyomó többsége azonban helyes úton halad. Erkölcse jóval magasabb fokon áll, mint a burzsoá államok aranyií­júságáé. Az alábbi levél is, melyet egy 20 éves ábrándozó diák ír kedvesé­nek, erről tanúskodik. * * * Tisolc, 1959 április Egyetlen szerelmem! Csak rád gon­dolok, amióta elmentél. Hidd el, hogy nincs nap, óra, melyben eszembe nem jutnál. Alig várom a pillanatot, amikor újra találkozunk és megszoríthatom kis kezedet. Leveledben kérded, miért nem mondtam ezt el neked személyesen, amikor itt voltál látogatóban, amikor együtt sétáltunk a tisolci ligetben. Hányszor határoztam el magam, hogy szólók, s hogy bevallom szerelmemet. Az utolsó pillanatban azonban mindig visszatartott valami. De most, hogy el­mentél, nem hallgathatok tovább. Nemrég odahaza jártam szüleimnél. Apám, tudod, a szövetkezetben dolgo­zik. Bátyám, aki Kassán jár főiskolára, szintén otthon volt. Elmondtam nekik, mihelyt elvégzem tanulmányaimat, megnősülök. Tudod, fiam, inkább a ta­nuláson törd a fejed és ne szamárságo­kon — mondotta apám szigorúan. Hiába mondtam neki, hogy csupa egyes a a bizonyítványom, és hogy neked is megfogadtam, hogy kitüntetéssel vég­zem el az iskolát. Csak nevetett. — Mindez kevés — válaszolta. Akármi­lyen jeles is a bizonyítványod a te szakodban, a kohászatban mindig van mit tanulni. Csak édesanyám értett meg: Jó, jó, 'fiam, persze, hogy megnősülsz majd, ha kilépsz az életbe, — simogatta el­gondolkozva fejemet. Olyan jól esett hallgatni szavait, olyan megnyugtató volt. Nem is tudom, hogyan fejezzem ki hálámat iránta. Anyák napjára küld­tem neki egy kis ajándékot, amit meg­takarított pénzemen vettem. Azt hi­szem, örült neki. Kérded, drága Olguskám, hogy és mint halad az iskolánkban az élet. építjük az új műhelyeket, ahol az ön­töde, kovácsműhely, lakatosműhely lesz. Van iskolánkban turista-kör, fény­képész-kör, birkózó-, futball-, volej­ballcsapat. Már én is bejártam a kör­nyék hegyeit, barlangjait. A kirándu­lások során gyönyörű leletekkel, ásvá­nyokkal bővítettük ki iskolánk gyűjte­ményét. A szünidőben a fiúk eljárnak gyakorlatra valamelyik kohóüzembe, vagy öntödébe. Én ez idén már nem megyek, mert egyenesen munkába lé­pek. Tudod, Olguska, mit tervezek? Két-három évi munka után beiratko­zom távhallgatónak a főiskolára. A kas­sai vasmüvekben módomban lesz ta­pasztalatokat szerezni, bővíteni tudá­somat, mert ugye, még az érettségi sem ad meg minden tudást. Írd meg, mit szólsz elhatározásomhoz?, Most, hogy mindezt felsoroltam, szinte megesz a méreg azért, hogy ezt a mi kedves iskolánkat sok szülő lebecsüli. Hozzánk a legroszabb bizo­nyítványú tanulókat küldik, akiket más iskolába nem vettek fel. Ezt meg is lehet érezni az elsősöknél. Keve­set tudnak számtanból, fizikából, vegy­tanból, márpedig nálunk ezek a há­rom legtöbb tantárgyak. Iskolánk ez idén négy párhuzamos osztályt nyit. Egy a kassai gépipari iskola mellett lesz. Három osztály itt lesz Tisovecen. Eleinte öt osztályt terveztek, de a meg­bízotti hivatal egy osztállyal csökken­tette a létszámot. Pedig a kohász­szakosokat egy-két év múlva úgy fog­ják keresni, mint az aranyat. Ilyen hát a mi iskolánk, Szlovákia egyetlen kohóipari iskolája. Azt hi­szem, elég aprólékosan leírtam életün­ket, de inkább szerettem volna leírni forró érzéseimet, amelyek soha nem hűlnek ki irántad. Közeledik az érett» ségi, sokáig tanulok esténként, mert ígéretemet, hogy kitüntetéssel végzem el az ipari iskolát, be akarom tartani. Minden percben, minden órában türel« metlenül várom válaszodat. Addig is ezerszer ölel és csókol sze­rető-barátod: Miian HORVÁT SÄNDOR ÜJ SZÓ 171 * 195 9. április 24.

Next

/
Oldalképek
Tartalom