Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-18 / 106. szám, szombat

Az „újító-tanítók" gyűlésének margójára Ivancenco: Éjszakai váltás. •••••III1IIIIIIII11IIIIIIIIIIIIIIIIIII11IIIIIIIIBIIIIIIIII1III1IIII1IIMIIII1III11IIII1IIIIII1IIIIIIIIIII1 Műanyag, mi Idősebb parasztasszonyka szállt fel Érsekújvárott a Komárom felé tartő vonatra. A nénémen széles szoknya, hímzett mellény, kendő s a homlokát díszítő csipke. Milyen szép — gondolom. Megtartja ősei viseletét, tovább élteti a régiből, ami szép és értékes. Bánt, hogy nem ismerem minden vidék népviseletét. Vajon a néne hová valósi? Melyik falu népviselete a homlokot övező csipke ? Ögyalla felé tartunk, bizonyára ennek a vidéknek a népviseletét látom ... így morfondírozok, miközben a néne közelünkbe ér és batyuját ölébe véve magabiztosan helyet foglal. — Nézd ezt az asszonyt — lököm oldalba útitársamat. — Tetszik? — kérdi csodálkozva. — Igen, szép az öltözete. Ezek azok — Tessék, babu-dzsi, olyan mintha új lenne. Az író erre ezt válaszolja: — Nem számít, csak takarítsd meg hatszor egymás után, és kapsz tőlem hat anát. Malu, szegény csodálkozik. Kinyitja a cipőkrémes dobozt, és nekilát a tisztításnak. Közben számol: egyszer: kétszer. Az író meg elmosolyodik: — Malu, hány gyermeked van? Mikor nősültél? Szereted a j eleségedet? Voltále már szerelmes? Hogyan telt a gyermekkorod? Mesélj még valamit. Mennyi a napi kereseted? Csak másfél rúpia? Hogy élsz meg ennyiből? Na rendben van, meséld el, hogy mi a véleményed a kormányról. Ha rádbíznák a hatalmat, mit csinálnál? Hogy mindenkinek adnál ennivalót, ruhát, lakást, és... nem rossz, nem rossz, szó se róla. És feleséget is mindenkinek? Haha-hal Malu lassan tisztítja a cipőt és elbeszélget az íróval. Végül is jó félóra múlva az író felveszi a cipőt, kezet szorít Maluval, és tovább áll. Malu az író számára kiapadhatatlan forrás. Az író tolla száz és százezer olvasóhoz közvetíti Malu gondolatait. Az író ihletet merít ebből a forrásból, ízleli édességét, de keserűségét is, és ezzel a tiszta nedűvel töltve meg színes üvegcséit, eljuttatja azokat az olvasóhoz, gondűző italnak. — Elég. ha ez az író tíz percet ül nálam, és zsebemben a siker. Amikor vele beszélek, még az életet is szebbnek látom. Malu elhallgat, majd egy perc múltán így folytatja: — Neki meg az egész arra jó, hogy minél többet megtudjon az életünkről. Ha tényleg megakarsz valamit tudni, gyere csak le a második emeletről az én kis kamrámba. Tölts itt vagy négy n t népviselet az emberek, akiket nem fertőz a divathóbort, a címkórság, a hipermodernség ... Megtartják őseik szokásait, öltözékeit. Nekik köszönhetjük, hogy a népviselet ma is élő. — Nézd a fejdíszét és akkor beszélj — mondja kollégám. Az asszonyhoz lépek, és bizony nem tudom, hogy derüljek-e vagy bosszankodjam. A néném népviseletében a csipke helyét a műanyagból készült préselt „csipke" foglalta el. A drága és sok munkát igénylő csipke helyett az olcsó és tartós műanyag ... Hiába. A csodák és furcsaságok korszakát éljük. A világűrben a szputnyikok és űrrakéták keringenek. Szénből zsírt, üvegből bányafát, műanyagból népviseletet csinálnak ... Balázs Béla napot, és megismerkedsz a dolgozó emberek életével. » * * Az egész harmadik emeleten egyetlen család lakik. Tizennégy szobája, négy konyhája, öt fürdőszobája, három vécéje van. Itt a harmadik emeleten él Khobrekar feleségével, Zarinával. Egy lélekkel sem többen. Khobrekar elegáns úriember. Bajusza pödört, szemhéját antimonnal festi. Állkapcsa erős, orra nagy és húsos, ajka vastag. Mielőtt ideköltözött volna, madarász volt. Vadgalambot, seregélyt, papagályt, vadkacsát fogott, és behozta Bombaybe eladni. Senki úgy nem tudta utánozni a madáréneket, mint ő. Az erdőben olyan csapdákat és hurkokat állított fel, hogy a madarak szinte maguktól sétáltak beléjük. Gyakran járt Bombay-ben. Egy este Zarina kiment a piacra seregélyt vásárolni. Khobrekar pedig madarat árulni ment ugyanoda. A szabad erdei madarász olyan tiálót vetett, amelybe Zarina menthetetlenül belegabalyodott. A leánykát annyira elvakította a szépséges madarász bubája, hogy két órán át nem tudott tőle megválni. — Khobrekar hálója jelenti nekem a szabadságot, csak vele élhetek — gondolta. Még azon az éjszakán megszökött Khobrekarral Solapurba. Félév múlva levelet írt apjának: „Ha azt akarod, hogy hazamenjek, egyezz bele a házasságomba Khobrekarral, és adj lakást nekünk." Zarina apja ugyan maga volt a földreszállott ördög, de az ördögnek is lehet gyengéje az apai szeretet. Végül mindenbe beleegyezett. Megkapták azt a harmadik emeletet. Több mint három éve laknak itt. Gyermekük, munkájuk, foglalkozásuk nincs. Csak esznek, isznak, töltik a napokat, veszekednek. Khobrekar szüntelenül panaszkodik, A szabad erdei levegőt felcserélte erre az utálatos életre ZariA tavasz-várás egyben ünnep-várást is jelent. Február 25-től május l-ig majdnem minden héten ünnepelünk. Március 19-én és 20-án szintén ünnepi köntöst öltöttünk az „újító-tanítók" VI. országos összejövetelén, a Pedagógiai Felolvasás Központi körén. A Devín-hotel tanácstermében megtartott ünnepi megnyitó után az egyes szekciókban olvasták fel az új tanítási módszereket kereső és kutató gyakorló tanítók értekezéseit. Huszonegy értékes tanulmányt ismertettek a szerzők, mely mögött ott áll sok-sok ezer tanítási órának a gyakorlatban már bevált tapasztalata. Tanulmányoztuk a felolvasott művek jegyzékét és — be kell vallanunk, kerestük a magyar iskolák tanítóit a névsorban. Sajnos hiába. (Tavalyelőtt Zsombor Jolánné, tavaly Mózsi Ferenc nyertek második díjat. A szerk. megjegyzése.) Pedig mennyi a kérdés, a probléma, melynek megoldása a magyar tanítóságra vár. Hiszen a „Pedagógiai Felolvasás" jelenti a tanítói tapasztalatátadás és az új munkamódszer igen sikeres lehetőségét, formáját. Az elkövetkező évek a termelés emelésének az évei. A termelésnek hatalmas növekedését 80 %-ban a munkatermelékenység emelésével kell elérnünk, tehát az új technika és munkamódszerek bevezetésével. Az elkövetkező évek az iskolaügyben is „a munkatermelékenység emelésének évei" lesznek. Jelenti ez a nevelő és oktató munka, de elsősorban a tanítási óra belterjesebb kihasználását. Hogyan lehet ezt elérni? Hasonlóan, mint dolgozóink az üzemekben. Oj munkamódszerekkel, azaz a módszertani munka széleskörű fellendítésével, a bevált, jó tanítói tapasztalatok átadásával. Ezért van arra szükség, hogy a magyar iskolák tanítói is sokkal bátrabban vegyék ki részüket a Pedagógiai Felolvasás nemes mozgalmából a jövőben. Annál is inkább van erre szükség, mert az erkölcsi elégtétel, a kötelesség, az anyagi jutalmazás mellett az önmüvelésnek is nagyszerű formája ez. Már Apátzai Cseri János, a XVII. század korszerű tudományának és nevelésének erdélyi apostola is ezt vallotta: „Én azok közé számlálom magamat, akik a tudományban előrehaladva írnak, és írva haladnak előre." A szlovákiai magyar iskolaügynek pedig sok ilyen pedagógusra van szüksége! Az élet, melynek követelményeire oly finom műszerként reagál pártunk, tanítóinktól is megköveteli az új utak keresését, az eredményesebb módszerek bevezetését. A magyar nemzetiségű dolgozók politikai életének megvitatásával kapcsolatosan például ismét felmerült a kérdés: mennyiben tanítják meg gyernával. Zarina dühöng. Tönkretette magát azzal, hogy összeállott ezzel a vademberrel. A férje nem alkalmazkodik a bombayi élethez, nem akar vendéglőbe járni, nem alkalmazkodik az előkelő társaság szokásaihoz. Zarina haragos, bánkódik és veszekedik... A háznak nincs több emelete. Zarina lakása felett ott a házfedél, afölött pedig a nyílt és végtelen, hol magas, hol alacsony kék égbolt, holdfény, tikkasztó hőség, vagy kellemes hűvösség. Ide eljutnak a kókuszpálmákat ringató szél fuvallatai. A friss illatok, a tengervíz cseppjei így hatolnak be a házba. Néha fekete fellegek gyűlnek meg fölötte. Aztán kiderül az ég és felcsillan a szivárvány. Az illattól átitatott levegő megtelik madárdallal. A tető egyik oldalán kel a nap, és este a másik oldalon bukik a tengerbe. Bealkonyul, kigyúlnak a csillagok. A holdfényes éjszakákon láthatatlan tündérek szállnak alá az égből, mintha álmot hoznának, vagy kínzó fájdalmat akarnának csillapítani. A tündérek sikló, lágy táncával nyugalom szállja meg a földet, és az emberek édes álomba merülnek. Mindennek kevés köze azokhoz, akik a földszinten élnek apró kamráik börtönében. EzeJcnek az embereknek nincsen joguk a természetben gyönyörködni, tiszta levegőt szívni, a holdfényt élvezni. A természettől elzárt ember olyan, mint az anyai kebelről leszakított csecserpő. Az embereket mocskos, sötét, nyirkos kalitkába zárták. Elrabolták tőle azt a képességet, hogy örvendjen a holdfénynek. Már nem emlékszik arra, hogyan süt a hold, hogyan villódznak a csillagok. Nem hallja a madárdalt, a vízesések zúgását. Az embert megvakították: nem tudja megkülönböztetni a szivárvány színeit. Néha szárnycsapásokat hallok: a halál láthatatlan istene megsemmisítéssel fenyegeti az emberiséget. A gyermekemekeinket a magyar tannyelvű iskolák szlovákul? A szlovákiai magyar iskolaügynek számos speciális, a cseh és a szlovák, valamint a magyarországi magyar iskoláktól elütő problémája van. (Magyar, orosz, történelem, zenei nevelés tanítása stb ). Ezek közt a szlovák nyelv tanításának kérdése központi jelentőségű. Ogy gondoljuk, éredemes lenne pedagógusainknak ismét foglalkozniok ezzel a kérdéssel. Szeretnénk ezért az, alábbiakban felvetni egy-két kérdést, mely még mindig megoldásra vár, mely az „újító-tanítók" — mert biztos, hogy a magyar tannyelvű iskoláinkon is sok ilyen tanító tanít — Pedagógiai Felolvasásában a közeljövőben majd végleges megoldást nyer. Abból az általánosan ismert tényből kell kiindulni, hogy a nyelvtanításnak két főmődszerét különböztetjük meg: 1. a direkt módszert vagy természetes módszert és 2. a fordításos módszert. A direkt módszer tipikus példája az anyanyelv tanítása otthon és az iskolában. A fordításos módszer többé-kevésbé tipikus példája pedig a klasszikus holt-nyelvek iskolai tanítása. Idegen nyelveknél általában mind a két módszert használjuk, de a kettő kombinációja vált be a legjobban. Az elmúlt években azonban nem sikerült e módszert sikeresen propagáló módszertani útmutatót adni tanítóink kezébe. 'Pedig az élet sürget, s reméljük most már, a CSKP XI. kongresszusának határozata értelmében, az annyira szükséges segédkönyvek is gyorsabban látnak majd napvilágot. „A nyelvnek két alkotó eleme van: a szókincs és a nyelvtani rendszer". Ennek ellenére iskoláinkban például a szókincsfejlesztés tervszerű és tudományos módjával nem számoltak eléggé. Tudjuk, hogy ezt a folyamatot állandó beszélgetés útján, különlegesen összeállított szövegekkel és irodalmi szemelvényekkel végezhetjük. A hiba azonban ott van, hogy az általános műveltséget nyújtó iskolák egyes évfolyamaiban nincs teljes képünk a szókincsről. A szlovák nyelv teljes szókincsét teljes egészében elsajátítani nem lehet, mert ez több tízezer szót teszi ki. Ezért a tankönyvek és a bennük lévő szójegyzékek is csak a legszükségesebb szavakat tartalmazzák. A tankönyvekben található szavak azonban nem egyforma fontosságúak. A tanulók által elsajátítandó szókincset ezért két részr6 kell osztanunk: az ún. aktív és passzív szókincsre. Az aktív szavakhoz tartoznak mindenekelőtt az alapszókincs szavai, a konkrét értelmű szavak, egyszóval mindazok, melyeket az élő beszédben egymás megértése végett az emberek a legket, a fiatal lányokat, a derék legényeket, az aggastyánokat. Megremegek. Szívem kalapál. Mint a madáranya, szárnyaim alá rejteni, szorosan szívemhez ölelve megnyugtatni szeretném az egész emberiséget. Látva, hogy milyen csapások fenyegetik az embereket, elfog a düh. Egyetlen mozdulattal szeretnék mindent fejetetejéről lábára állítani. Minden reszket bennem a haragtól, és a felháborodástól. Van egy szép népi szólásunk: ha a tengerész elvesztette a hajóját, elvesztette a reményét is. Kétségbeesésem határtalan, a szégyentől felváltva forró és hideg fut át rajtam. De virrad már. Az emberek felébrednek, munkához látnak. Forr az élet, és az utcán emberhullámok áramlanak. Az ember megkezdi mindennapos harcát azért, hogy szent alkotómunkájával elörevigye a világot. Az ember ereje, türelme határtalan. Képes elviselni a nehézségeket, megbirkózni a bajokkal és szakadatlanul támadni. Az emberi munka megérdemli az imádatot. Ramzanra gondolok és az ügyes Hajdrinre, nem megy ki a fejemből az író sem, minduntalan felmerül emlékezetemben Malu dolgos keze, és szilárdul az ember nagyságába vetett hitem. Mindinkább erősödik az a meggyőződésem, hogy ezek az emberek ügyes, dolgos kezükkel, jóratörő értelmükkel és íróink tollával is — együttesen kiemelik az emberiséget jelenlegi állapotából. Az életnek meg kell változnia. Zinát a nevem. Itt élek Bombay,-ben. Sok százezer erős, törhetetlen nővéremmel együtt. Tudom, az embernek élnie kell. Tudom, hogy kezének hatalmas erejével el fogja seperni a fölösleges emeleteket. Fordította: CS. GY. többet használnak, és amelyekből a szóképzés alapján sok új szó keletkezik. Ezen szavak száma — melyeket a tanulóknak tartósan el kell sajátítaniok és írás és beszéd közben használniok — körülbeli 3000 — 3500 szó lenne az általános műveltséget nyújtó iskolai oktatás egész időtartamára nézve. A nyilvántartás végett minden évfolyam részére össze kellene állítani az úgynevezett minimum-szótárt s ebben figyelmesen össze kellene szedni azokat a szavakat, melyeket a tanulókkal feltétlenül el kell sajatíttatni. Már az alsóbb osztályokban az elsők között kell szerepelniök azoknak a szavaknak, melyekkel a beszédben gyakran találkozunk: kto, čo, ísť, jest, učiť sa, otec, matka stb. Azonban mindig figyelembe kell vennünk a didaktika két alapelvét, melyet gyakran elhanyagolnak: a tudatosság és a szemléletesség elvét. A gyakorlatban gyakran találkozunk ui. verbalizmussal, különösen a verstanításnál. Erről magam is meggyőződtem, amikor végighallgattam egy tanítási órát. A tanulók elszavalták a verset, de annak nem minden szavát értették, mert a szavakat nem magyarázták meg nekik. A tanító tehát itt vétett az egyik legalapvetőbb törvény, az anyag tudatos, mély, tényleges elsajátítása ellen. A tanító figyelmen kívül hagyta a szókincsbővítést. Itt a direkt módszer helytelen alkalmazásáról beszélhetünk. Egy másik tanítási óra kizárólag a magyarra fordításra korlátozódott, pedig a tanító egyes ismeretlen szavakat olvasás közben közvetlen úton (szlovák nyelven, körülírással) is megmagyarázhatot volna. Számos szó (sokkal több, mint ezt sokan gondolnák) aktívvá válását szolgálják a figyelmeztetések, utasítások és tanítás közben a tanító és tanuló személyes beszélgetései. Ilyenkor a gyermekek gyakran válaszolnak, s mivel ez mindennap megismétlődik, ezek a kifejezések mind aktívvá, megszokottá válnak. Ilyen módon tanítjuk az élő idegen nyelveket is, ezért ha a tanítók a szlovák nyelvi órákon állandóan magyarul beszélnek, ez komoly módszertani hiba. A szlovák nyelv és irodalom oktatásának számos sajátos problémája mellett főleg a tanításnak módszerét, mikéntjét kell iskoláinkon minél eredményesebben megoldani. Viszont ez a módszertan természetesen még korántsem kidolgozott és meglapozott. Nézzünk azonban a dolgok mélyére! Sajnos, ez ideig központi hivatalaink sem tettek meg mindent, hogy a lehető legnagyobb elméleti tudással vértezzék fel tanítóinkat. Malcjeva K. V., Lebegyev A. M.: (Slovarnaja rabota v nacionalnoj skole), Csikobava és Bulahovszkij idevágó munkáit jobban kellett volna propagálniok és a mi viszonyainkra való átdolgozásban tanítóink kezébe adniok. A szovjet nemzetiségi iskolák értékes tapasztalatait meg kellett volna Ismernünk és azokat alkotó módon alkalmaznunk. Ennek érdekében legjobb szakembereinket tanulmányútra kéne küldeni a Szovjetunióba. A Pedagógiai Kiadóvállalatnak pályázatot kellene hirdetnie egy-egy évfolyam részletes módszertanának kidolgozására, különösen tekintettel a magyar és a szlovák nyelv párhuzamos, összevető tanítási módjára a felsőbb évfolyamokban. De végső fokon nem várhatja ölbe tett kézzel a magyar tanítóság „fentről" a segítséget, mert e kérdésekre senki más nem adhat biztos választ, csak az a néhány száz magyar tanító, aki nap mint nap ezekkei a problémákkal él, foglalkozik. Tehát nem lehetünk hívei az amolyan „kényelmes" nézeteknek, hogy „ha nincsenek megfelelő képzettséggel rendelkező magyar nevelőink, cseh és szlovák pedagógusoktól hozzunk értékes cikkeket." Ránk, szlovákiai magyar tanítóságra vár az a feladat, hogy - felhasználva a pedagógiai tudomány legmodernebb vívmányait — kidolgozzuk a mi viszonyainknak legjobban megfelelő tanítási módszereket. Ezért reméljük, hogy az újító-tanítók jövőre, a Pedagógiai Felolvasás hetedik évében sok értékes, konkrét pedagógiai írással segítik majd előre szocialista iskolánk minőségi fejlődését. Mózsl Ferenc JUJ SZO 8 * 1959. április 12.