Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-18 / 106. szám, szombat

Ahányszor jelen voltunk Antonín Novotný elvtársnak, a CSKP KB első titkárának, köztársaságunk elnökének, valamint kíséretének fogadtatásánál az ostravai kerületben tett háromnapos látogatása folyamán, annyiszor ismétlődött meg ugyanaz: mindenütt az elnököt, a pártot éltető és üdvözlő emberek sokasága, feldíszített városok, üzemek és falvak. Mihelyt a vendégek néhány percet töltöttek a dolgozók körében, a hivatalos feszélyességnek már nyoma sem maradt. Őszintén és nyíltan folytak a beszélgetések. Antonín Novotný elvtárs és kísérete az ostravái kerületben tett látogatása utolsó napján felkereste a Jeseníki Egységes Földművesszövetkezetet. Jeseník elég népes község a Nový Jičín-i járásban, az oderai hegyek és a Beszkidek között fekszik. Az itteni parasztok a járásban az elsők között alakították meg a szövetkezetet, amely emelte a lakosság életszínvonalát. Hogy ennek bizonyítékát lássuk, elég csak egy kissé körülnézni. Száz családnak saját televíziós készüléke van. Oj házak épültek, 14 család saját gépkocsival rendelkezik. A köztársasági elnök és kísérete 10 órakor érkeztek Jeseníkbe. A falu zenekara játszott, a pionírok harsonáztak. A fogagtatás a helyi szokások szerint folyt le. Az elnököt az emelvényre kísérték és népviseletbe öltözött fiú és lány megkínálta őt a hagyományos kaláccsal és szilvapálinkával. A poharat természetesen ki kellett -üríteni, bár a pálinka, amint az elnök átalános derültség közepette kijelentette — erős volt. B. Vojtech elvtársnak, a CSKP Nový Jičín-i járási bizottsága vezető titkárának és S. Matyska elvtársnak, az EFSZ elnökének rövid beszédei után Novotný elvtárs vette át a szót. Megemlékezett a kerület üzemeiben eltöltött időről és kijelentette, hogy a küldöttség Ostrava vidékéről tapasztalatokban meggazdagodva távozik. „Az új ismeretek egész sorára tettünk szert és kötelezettségvállalásokat adtak át nekünk. Ezekben a bányászok megígérték, hogy több szenet fejtenek, a kohászok több vasat és acélt olBárhol megállják a helyüket Márföldy Mihály, a felsöszecsei | szövetkezet elnöke szívesen beszél< a fiatalokról. A nemegyszer tapaszi [ talt kézlegyintés ismeretlen fogalom j nála. — Nálunk — mondja — a fiatalok ? megértük. Igaz, mi is foglalkozunkl r velük. Ez idén is több mint 20 fiatal j I lépett a szövetkezetbe. Egyesek már í eddig is dolgoztak, s most március \ 1-töl szövetkezeti tagok. A zöldségtermelő csoportban csupa j fiatal dolgozik, a dohánytermelő cso-j port háromnegyed része fiatal. — Voltam a szövetkezetek IV. ] kongresszusán — mondja az elnök. { — Ott bizony elég sok panasz hang-] zott el, hogy a fiatalság faképnél) 1 hagyja a falut. Nálunk fordítva van. j | Ügy gondolom, a panaszkodók keve-\ set törődhettek a fiatalok dolgaival.\ A mi fiataljaink a betakarításnál, aratáskor, az építkezésen, bárhol meg-( állják a helyüket. Más részről is kapnak dicséretet a) felsöszecsei fiatalok. A szövetkezetil munkaiskolába is javarészt ők jártak. I A fiatalok tanulási vágya, munkája, j , tudása a szövetkezet jövőjét jelenti.) (-d) vasztanak terven felül. Önöktől szeretnők hallani — folytatta Novotný elvtárs mit javasolnának, hogy a mezőgazdasági termelés gyorsabban fejlődjék nálunk". No(Folytatás. a 2. oldalon) Antonín Novotný elvtárs, a CSKP KB első titkára, köztársasági elnök az ostravai kerületben tett látogatásának második napján ellátogatott a trineci kohászok közé. Tfinecben a becses vendéget pionírok vették körül és elárasztották virággal. J. Rublič (ČTK) felv. 3- és félmilliós felajánlás A csúzi szövetkezetesek május elsejét értékes vállalásokkal köszöntik. Terven felül 770 mázsa húst, 262 ezer liter tejet ,163 870 tojást és más terméket adnak be. A szövetkezetesek szocialista vállalása több mint három- és félmillió korona értékű. „ Az érsekújvári járásban a kamocsai szövetkezetesek és az asszonyok elhatározták, hogy a kultúrház építésénél több mint négyezer brigádórát dolgoznak le. Az új munkamódszerek utat törnek a vasútépítésben is Egy gép 300 munkás helyett dolgozik • 86 talpfa egy óra alatt • Hegesztett vágányok • Áz új technika napjának sikere A vasútépítésben használt legkorszerűbb munkamódszerekkel ismerkedtek tegnap Michalanyban a kassai vasúti szakasz dolgozói. Az itt megrendezett új technika napján a vasúti szakasz több mint 300 dolgozója vett részt. Jelen voltak a Közlekedésügyi Minisztérium dolgozói is. Az új technika napját a széleskörű tapasztalatcsere jegyében tartották meg. Csörgő és Michaľany között a kassai vasúti gépállomás dolgozói 1100 méteres szakaszon a legkorszerűbb módszerrel rakták le a vágáZilinán ezekben a napokban fejezték be az első panelház szerelését. A 34 lakásos házat 24 nap alatt építették fel. A ház szerelését Martin Psota vezetésével végezték a havírovi tapasztalatok alapján. Képünkön az építkezés színhelyét láthatjuk éjszakai munka közben. F. Kocián (CTK) felv. nyokat. A munkára a legújabb típusú gépeket összpontosították. Alkalmaztak itt elektromos tisztítógépet, kavicsosztályozó és tisztítógépet is. Ez az utóbbi gép nyolc óra alatt háromszáz munkás munkáját végzi el. A talpfákkal együtt emeli egy különleges berendezés a helyére a vágányokat. A 15 méteres síneket 30 méteres szakaszokba szerelik, összehegesztik, rászerelik a talpfákra, s így helyezik a töltésre. A hegesztett síneket nagyobb tengelynyomásra szerkesztették, hogy jól betölthessék szerepüket hazánk legfontosabb, a Szovjetunió felé vezető vasútvonalán. A talpfák aláverését korszerű géppel végezték. Ez a gép egy óra alatt 86 talpfát rak le és ver alá. Ezt a munkát 12 munkásnak kellene végeznie. A michalanyi új technika napján bemutatták a sínek hegesztésének egy új módszerét is. Az eddig alkalmazott hegesztési módszer helyett a hegesztést ún. aluminotermikus módszerrel végezték. Ez a módszer jóval gazdaságosabb az eddiginél és számos más előnye van. Többek között nagy előnynek számítható, hogy így a hegesztés fele annyi ideig tart. Az új technika napjának nagysikere volt a vasútépítő szakemberek körében. A rendezvény hozzájárult ahhoz, hogy a vasútépítésben is mind nagyobb mértékben használják ki az új technika adta lehetőségeket. A michalanyi vasútjavító állomás dolgozói még ebben az évben nyolc kilométeres szakaszon hegesztett vágányokat raknak le és ezzeljelentősen növelik a vasúti közlekedés színvonalát. Antonín Novotnf elvtárs köztársasági elnök búcsút vett (is ostravai kerülettől Világ proletárjai, egyesüljetek I Látogatásának utolsó állomása a jeseníki szövetkezet SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1959. április 18., szombat 50 fillér XI. évfolyam, 106. szám Jelentős eszköz a mezőgazdasági termelés növelésében Ismeretes, hogy pártunk Központi Bizottsága márciusi ülésének határozata alapján új évtől kezdve új begyűjtési és árrendszert vezetünk be. Mi teszi szükségessé, hogy megszüntessük az eddigi begyűjtési és árrendszert s újat léptessünk helyébe? A mezőgazdasági termékeknek új begyűjtési és árrendszere szerves és jelentős részét képezi annak a célkitűzésnek az elérésében, amely feladatul tűzi ki, hogy záros határidőn belül döntő fordulatot érjünk el a mezőgazdasági termelés növelésében, olyan színvonalra emeljük a mezőgazdasági termelést, hogy az alapvető élelmiszereket illetőleg saját termelésünkből fedezhessük szükségleteinket. Jelentősen közre játszik a mezőgazdasági termékek begyűjtési és árrendszerének meg változtatásában az a körülmény is, hogy mezőgazdaságunkban döntő túlsúlyba került a szocialista nagyüzemi gazdálkodás. Az eddig érvényben levő begyűjtési és árrendszer pedig hova-tovább gátjává vált a nagyüzemi termelés kibontakozásának, annak, hogy a szövetkezeti tagoknak saját anyagi érdekükben álljon a nagyüzemi gazdálkodás adta lehetőségek kiaknázása s általa a mezőgazdasági termelés növelése. Most pedig nézzük csak, mi is a helyzet. Elsősorban is meg kell állapítanunk azt a mindenki által ismert tényt, hogy vannak jól gazdálkodó, gazdaságilag erős szövetkezetek, ám ugyanakkor vannak — különösen a nemrég alakultak között — közepes, gazdaságilag gyenge szövetkezetek. No már most, a gazdaságilag erős és a gazdaságilag gyengébb szövetkezeteknél milyen helyzet alakult ki annak következtében, hogy a mezőgazdasági terményeket kétféle áron, az alacsonyabb begyűjtési áron és a magasabb állami felvásárlási áron vásároltuk meg ? Nyilvánvaló, hogy a régi, a szocialista nagyüzemi gazdálkodás adta lehetőségekkel már élni tudó, gazdaságilag erős szövetkezetek az átlagosnál lényegesen magasabb hozamokat és hasznosságot érve el nemcsak a kötelező beszolgálta tási feladatokat tudták teljesíteni, hanem bőven tudtak még adni az állami szabad felvásárlásra is. Vagyis? Terményeik jelentős részét lényegesen magasabb árakon értékesíthették. Ezenkívül a gazdaságilag erős és jól gazdálkodó szövetkezetekben az árakat jelentősen befolyásolta, illetve a gazdálkodás jövedelmezőségét növelte a viszonylag alacsony termelési költség is. Ám igen súlyosan tévedne, aki az eddig elmondottak alapján úgy vélekednék, a majd életbelépő új begyűjtési és árrendszerben olyasféle törekvést akarna felfedezni, amely a gazdaságilag erős szövetkezetek jövedelmének csökkentésére irányulna. Hangsúlyozzuk: súlyosan téved, aki így vélekedik, mert egyáltalán nem erről van szó. Egyrészt arról van szó, hogy ezeknek a szövetkezeteknek a jövedelme nincs arányban termelésük színvonalával, de főleg és elsősorban arról van szó, hogy az eddig érvényben levő kettős árrendszer folytán nincs meg az az anyagi erő és érdekeltség, amely ezeket a szövetkezeteket a mezőgazdasági termelés további és állandó növelésére ösztönözné. Elérve egy viszonylag elég jó, ám a társadalom szükségleteit kielégíteni nem tudó termelési szintet, amely a mai árrendszer mellett a szövetkezetnek oly jövedelmet biztosított, hogý az tagjainak anyagi igényeit teljes mértékben kielégíthette, miben és miért lettek volna a tagok érdekeltek abban, hogy még többet, jobbat és olcsóbban termeljenek? Ezzel szemben mi a helyzet a gazdaságilag gyengébb szövetkezetekben, azokban, amelyekben éppen a termelés alacsony színvonala miatt a tagok anyagi számításaikat még nem mindenben találták meg ? Ezek a szövetkezetek viszont, a gazdaságilag erős szövetkezetekkel ellentétben, termékeiket nem értékesíthették az állami szabad felvásárlási árakon, mivel erre nem jutott nekik, jó ha beadási kötelezettségeiknek eleget tudtak tenni. Ez viszont mit jelentett? Azt, hogy — viszonylag is — kevesebb pénzt kaptak, alacsony volt a jövedelmük, hogy termékeik métermázsájáért alacsonyabb árat értek el, mint a gazdaságilag erős szövetkezetek. Hogy e szövetkezetekben, mert a beadáson felüli értékesítésre termésükből nem futotta, nem volt meg a mód és a lehetőség arra, hogy termékeik átlagárát s ennél fogva jövedelmüket, majd pedig a munkaegység értékét növeljék. Ez a helyzet viszont mit eredményezett ? Azt, hogy a szövetkezetek tagjai, szövetkezetük mai termelési színvonala mellett, nem találva meg számításaikat, figyelmüket inkább a háztáji gazdálkodásra és nem a közös gazdaság fellendítésére fordították, annál is inkább, mivel, ami a háztáji gazdaságban termett, azt a jelentősen magas állami felvásárlási árakon értékesíthették. Mindezek ismeretében és a felsoroltak következményeinek felmérésében vált szükségessé, hogy pártunk Központi Bizottsága a mezőgazdasági termékek olyan árrendezését dolgozza ki és léptesse majd életbe, amely egyrészről a mezőgazdasági termelés további növelésére ösztönözze a gazdaságilag erős szövetkezeteket, másrészt pedig a fejlődés, a gazdasági fellendülés útjára segítse a gyengébb szövetkezeteket, s végső soron ezeknél a szövetkezeteknél is — az anyagi érdekeltség révén — a termelés lényeges növelésének serkentőjévé váljék. Ezért határozott pártunk Központi Bizottsága az egységes árrendszer bevezetése mellett, amely magasabb lesz az eddigi begyűjtési áraknál, viszont alacsonyabb az állami felvásárlási áraknál. Nem kétséges, a mezőgazdasági termékek új árrendszere jelentős szerepet fog majd játszani a mezőgazdasági termelés növelésében. Ám ha akármilyen jelentős és hatásos eszköz is, de nem csodaszer, amelyet az első pillantásra mindenki megért, s amely egy csapásra megváltoztatja az eddigi helyzetet. A falusi és a szövetkezetek pártszervezeteinek felvilágosító és öntudatosító munkájától függ, hogy a szövetkezeti tagok milyen mértékben értik meg a mezőgazdasági termékek új árrendszerének jelentőségét és hatását a társadalom és saját egyéni érdekeik szempontjából. Végül pedig az idei év eredményeitől és a jövő esztendőre való felkészültségtől függ, hogy az új évtől életbelépő új árrendszer már az első időkben hogyan váltja be a hozzáfűzött reményeket, az egész társadalom és a szövetkezeti tagoknál egyaránt.