Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-15 / 73. szám, vasárnap

Fiatalnak lenni öröm, de gond is Ne küldjenek haza szüleimhez! A parthatározatok gyakorlati megvalósításának útján PERNYEBETON ­a jjövo építkezési nyersanyaga Pártunk és kormányunk legutóbbi annyira népszerű és oly nagy érdeklődést kiváltó intézkedései közül az egyik legnagyobb jelentő­ségű, leghosszabb időre szóló, viszont életünk alakulására is leg­jobban kiható a lakásprobléma megoldása 1975-ig. A tervezett 1 200 000 lakás megépítése - amint azt a legutóbbi párthatározat hangoztatja - új építkezési módszerek bevezetését, új, olcsóbb, könnyebb, célszerűbb építőanyagok használatát teszi múlhatatlanul szükségessé. Ezen utóbbiak egyike a pernyebeton (pórobeton sz.) amelynek gyártására a (mint azt tegnapi számunkban kíiiöltük) Ze­mianske Kostolanyban új üzem építését kezdték meg. Mi a pernyebeton? A pernyebeton vagy gázbeton a normális betonnal szemben egyhar­madára csökkenti az épületanyag térfogatsúlyát, úgyhogy az a víznél is könnyebb, mint a fa, úszik rajta. Ugyanakkor kiváló hőszigetelő tu­lajdonsága van — a közönséges be­ton tudvalevőleg igen rossz hőszi­getelő — úgyhogy 20 centiméter vastagságú pernyebetonfal megfelel 45 centiméter vastagságú téglafal szigetelőképességének. Ennek az értékes és érdekes új építőanyagnak fő nyersanyaga ed­dig teljesen értéktelen, sőt költ­séges koloncot képező ipari hulla­dék, a villanytelepek pernyéje, ame­lyet eddig nagy költséggel kellett felfogni és kilométeres csővezetéke­ken gyűjtőmedencébe szivattyúzni, lekötni. A pernye felhasználása tehát nemcsak jóformán ingyen nyersanyagot jelent, de egyben te­hermentesíti a villanytelepet annak elszállításának és lekötésének gond­jától. A pernyéhez bizonyos mennyiségű meszet és cementet és némi adalék­anyagot kevernek, a keveréket acél­formákban gőzölik, majd formálják, szárítják s máris kész az építőanyag. A pernyebetonból részben formatég­lák, részben pedig nagyobb méretű előregyártott elemek, lapok készül­nek, tehát egyaránt alkalmas a kö­zönséges tégla, valamint az egyéb, eddig lényegesen nehezebb nagy felületű épületelemek gyártására. A pernyebeton döntő előnye, hogy a klasszikus építőanyagokkal szem­ben egyhatodára csökkenti a belőle felhúzott falak súlyát, ami az egész épületszerkezetet könnyebbé és így olcsóbbá teszi. A könnyű anyagból természetesen nagyobb formatéglá­kat és nagyobb előregyártott eleme­ket lehet készíteni, mint az eddig használt' agyag-, illetve közönséges beton építőanyagokból. Mindez ter­mészetesen meggyorsítja a falak felhúzását és az egész építkezés gé­pesítését, tehát igen fontos lépést jelent az építkezés iparosítása irá­nyában, ami az előttünk álló felada­tok megoldásának alapvető feltétele. Az első pernyebetongyárunk építé­sét a Lengyel Népköztársaság hat­hatós segítségével Zemianske Kosto­lanyban — Nováky mellett — kezd­ték meg. Lengyelországban ugyanis már gazdag tapasztalatokkal rendel­keznek, be vannak rendezkedve a pernyebeton gyártásához szükséges gépek előállítására is. A mi pernye­betongyárunk egész dokumentációját a lengyelektől kaptuk, sőt ők szállít­ják a legszükségesebb gépeket is. Igy érthető, hogy az új gyár épít­kezésének meggyorsítása alkalmával rendezett minapi gyűlésre, meghív­ták a Lengyel Népköztársaság főkon­zulát és kereskedelmi kirendeltsége vezetőjét is. A villanytelep kultúrhá­zában bensőséges ünnepséget rendez­tek, amelynek folyamán a prievidzai Priemstav CSISZ üzemi csoportja át­vette a védnökséget a pernyebeton­gyár pítése felett. Az ifjúság képviselői- a Priemstav vezetőségé­vel együtt kötelezték magukat, hogy a múlt év őszén megkezdett építkezést olyan ütemben folytatják, hogy még ez év október elején meg lehessen indítani a próbaüzemet. Mit jelent a gyár felépítése, amelyre 54 millió korona van elő­irányozva? A gyár évente 180 ezer köbméter pernyebetont termel, ami 60 millió téglának, vagyis a legna­gyobb szlovákiai téglagyár évi tel­jesítménye háromszorosának felel meg és 20 — 25 ezer lakásegység megépítését teszi lehetővé. A Könnyű Építőanyag nemzeti vál­lalat első nagy üzemének Zemianske Kostolanyban eddig még csak az acélvázai készültek el, míg körülötte, ideiglenes tetők alatt, néhány már Lengyelországból megérkezett gép várja heállítását. Igy az ifjúság bi­zony hatalmas feladatot vállalt ma­gára, ha rövid féléven belül üzem­kész állapotba akarja helyezni a gyárat. Az aránylag kis Zemianske Kosto­lany-i gyártelep építése három dol­got is szimbolizál. Elsősorban azt, hogyan folyik a fontos párt- és kor­mányhatározatok gyakorlati megva­lósítása az egyik-Iegfontosabb, mind­nyájunk számára legégetőbb szaka­szon, a lakásépítés térén. Másodszor azt, hogy az ifjúság, jövőnk letéte­ményese, megértette a párt szavát és a szocializmus leglelkesebb épí­tőinek sorába jelentkezik. Harmad­szor pedig azt, hogyan valósul meg a gyakorlatban a szocializmust épí­tő államok közötti nemzetközi mun­kamegosztás elve, a jelen konkrét esetben, hogyan dolgozik együtt a lengyel és a csehszlovák ipar a szo­cializmus építésén. Dr. Král István Első kép: A galgóci nevelőinté­zet irodájába egy magas, kékszemű, tizenhétéves fiú lép be Az igazgató elbeszélget vele, hisz búcsúzni jött a fiú. Igazgató: Jól viselkedtél az in­tézetben Pista, kitanultad a lakatos­mesterséget, remélem hát, hogy az életben is derék, becsületes ember leszel, mint itt nálunk. Nehéz ré­szemről a búcsúzás, de örülök is egy­ben, hogy kilépsz tőlünk az életbe. Azt hiszem, hogy nevelésünk segített, írj majd magadról, hogy és mint vagy, levelednek .minden sora kedves lesz számunkra. P i s t a: Igazgató elvtárs ... Igazgató: Na mi van Pista? Mi fekszik még a sziveden. Csak szólj, ne félj. Pista közelebb lép az igazgatóhoz, akinek meleg szavai könnyekig meg­hatották. Hisz ez az ember mindig olyan apailag, kedvesen és figyelme­sen beszélt vele. Könnyei megered­nek, amikor a következőket mondja az igazgatónak: — Igazgató elvtárs, ne küldjön en­gem haza 9' szüleimhez Igazgató: Mit kell hallanom, Pista! Csak nem idegenek neked a saját szüleid? Nem szereted őket? Vagy mi a baj? Mondd el őszintén fiam! P i s t a: Szeretem, de ... Apa amit keres, azt mind elissza és ha otthon leszek, tőlem is elveszi majd a pénzt. Igazgató: Rendben van Pista, nem kell hazamenne,l, elhelyezünk valamelyik üzemben, ahol internátus­ban lakhatsz. * Második kép. Egy bratislavai kiskocsma. A kocsma belsejében kés­Jozef Liesler: Burgonyaszedés, tem­pera. (J. Herec reprodukciója) sel lehet vágni a füstöt. Az egyik sarokban nagyobb társaság mulat, köztük van József is. Egy bratislavai központi hivatalban dolgozik, ahol minden munkatársa becsületes, derék embernek és családapának ismeri. De legközelebbi ismerősei azt is tudják róla, hogy gyakran berúg és fizeté­séből sohasem visz haza egy garast sem. Azt is mondják róla, ha be­rúgva tér haza, otthon feleségét, gyermekeit üti-veri De ezek az isme­rősök, barátok, ha József meghívja őket a kocsmába, lelkiismeretfurda­lás nélkül elmennek vele inni, mert hisz ö fizeti. A kocsma pincére, ha­bár már régóta ismeri Józsefet, mint részeges embert, addig hordja neki a bort, amíg be nem rúg: Most is talán már a kilencedik liternél tar­tanak, amikor az egész társaság torkaszakadtából ordítva, valamely népdal elferdített szavait • „dalolja." A társaság egyik tagja szünet köz­ben ezt kérdezi: Jóska, hol van a fiad? József: Az kérlek, jó helyen van, hahaha, Galgócon van a nevelőinté­zetben, de egy-két héten belül haza kerül. Hát csak jöjjön, az any­ja... Majd én megtanítom kesztyű­be dudálni. Egyetlen j ó b a r át j a: Jóska, gyere már haza, hisz az egész fize­tésedet elvered. Mit szól majd a fe­leséged ? József: Mit? Hogy a feleségem? Keressen magának. * Harmadik kép. Hajnalodik, Jó­zsef tántorogva tart hazafelé. A kapu előtt, megáll, dörömböl az ajtón. „Nyissátok ki az anyátok ... ordít dühösen, majd belerúg az ajtóba. Az ajtó lassan kinyílik, ijedt felesége a falhoz lapulva néz berúgott férjére. - Már megint ittál, Jóska — szól hozzá szelíden. Jóska: Mi közöd hozzá? Még kia­bálsz is. Nos itt van, nessze, nesze. És az asszony az ütések súlya alatt a földre rogy, de Jóska dühe még az ájult asszony láttára sem csillapodik. Kihúzza ágyából békésen alvó, szívbeteg kis fiát és ezt is ke­gyetlenül elveri. Nem tudja maga sem, mit vétett neki a gyerek, de azért káromkodik, szidja ót is, a fe­leségét is. * Térjünk most már vissza az első képhez. Azt hisszük, hogy az olvasó megérti, miért nem akart hazamenni szüleihez Pista. Nemrég, amikor sza­badságot kapott és meglátogatta szü­leit, meggyőződött arról, hogy apja semmit sem változott. Anyjának még annyi pénze sem volt, hogy fiának a vonatra adjon. A szomszédtól kellett kölcsön kérni. Az apja akkor is el­itta a keresetét. Ezt csinálta rend­szeresen, már évek óta. Ezért nem volt gyakran miből főzni a család számára, ezért éheztek sokszor a gyerekek. Hogy változtasson a hely­zeten, anyja munkát vállalt. Eleinte, amikor munkába járt, kulcsra zárta a gyerekeket, hogy ne járjanak az utcára. De így is megszöktek. Csava­rogtak néha késő éjszakáig. Hisz nem volt, aki ellenőrizze őket. Pista ak­kor 12 éves volt. Gyorseszű, jó felfo­gását, tehetségét azonban nem tanu­lásra, hanem bitangságra használta. Az 5. osztályt is háromszor ismé­telte. Már 10 éves korában nagyon vágyott bicikli után. Apjának volt ugyan, de ezt tilos volt a gyerekek­nek az utcára vinii. S hogy ki ne vigyék, széjjelszedte és alkatrészeit eldugta. Egyszer, amikor Pista elgondolkoz­va hazafelé bandukolt, a sarki üzlet mellett egy szép bicikli tűnt szemébe. Mi lenne, ha kölcsönkérném, gondolt hirtelen nagyot, de közben lelki­ismerete is megszólalt. Nem a tiéd, ne nyúlj hozzá! A ré­gi vágy azonban győzött a lelkiisme­ret felett. — Ogyis visszahozom, csak egy ki­csit biciklizek - nyugatta meg ön­magát és gyorsan felpattant az any­nyira áhított kerékpárra. Biciklizett, amíg a fáradtság erőt nem vett raj­ta. De visszavinni már nem merte. A kis utcában odatámasztotta a „köl­csönkért" kerékpárt egy falhoz és nyugodt lelkiismerettel, fáradtan ha­zatért. Ez az eset később többször ismétlődött. Egyszer azonban, ami­kor már merészebb volt, az ellopott biciklit haza is hozta és eldugta a pincébe. Igy lett Pistából biciklitolvaj. Szinte maga sem tudja, hogyan sod­ródott bele abba a társaságba, amely­nek tagjaival együtt később már la­kásokat, üdülőházakat is kiraboltak, amíg a rendőrség ki nem nyomozta a kiskorú tetteseket. Pista nyugodtan részt vehetett ilyen törvénybe ütköző akciókban, hisz senki sem ellenőrizte. Apja a kocsmában ült, az anyja dolgozott. Egyikük sem törődött vele. Neki pe­dig megtetszett ez a kalandos, izgal­mas élet. Még 14 éves sem volt, ami­kor néhányszor bekerült a rendőrség­re lopások miatt. Mivel a családi vi­szonyok nem biztosították számára a megjavulást, elküldték a galgóci nevelőintézetbe. Most, a szomorú múltat tudato­sítja ez a fiatal fiú s kéri az igaz­gatót, ne küldje öt vissza szüleihez. Van-e ennél még nagyobb vád a szü­lök ellen ? Horváth S., Hulman K. fokozatosan eltávolítsuk az ezen a téren fennálló fogyatékosságokat. A higiéniai követelmények jetartásának és a járványmegelőző intéz­kedések sikerének szempontjából nagyon 'ontos az egészségre ártalmatlan ivóvíz siztosítása. A mostani helyzet főleg a 'Idékl lakosság szempontjából meglehető­sen kedvezőtlen. Szlovákiában a lakosság­iak csak 21 százaléka nyeri az ivóvizet, íyilvános vízvezetékből, a kanalizáció pe­lig csak a lakosság 15 százalékát szolgál­a. E százalékarany is főleg a nagyobb vá­•osok lakosságából tevődik össze. A megejtett laboratóriumu vizsgálátok ízt mutatják, hogy a falvakon levő kutak ;gyrészének Ivóvize az egészségre ártal­nas, a talajvíztől, trágyalétől tisztátalan. Jgyes helyeken még mindig patak, vagy olyóvlzet használ a lakosság Ivóvízként, imi egészségügyi szempontból megenged­letetlen. Szlovákiában több helyen épül csoportos Azvezeték. Jelentős előre haladás történt i jó ivóvizet szolgáltató kutak fúrása :erén Is. Mindez azonban nem elegendő és iz eddiginél sokkal nagyobb erőfeszítésre esz szükség mind az állami szervek, nind a nemzeti bizottságok, a társadalmi szervezetek és egészségügyi szervek ré­széről e fontos probléma mielőbbi megoldá­sában. A vidék egészségügyével és higiéniai problémájával szorosan egybekapcsolódik a szemét és a hulladékok eltávolítása a lakó­íelyek közeléből, vagy pedig ártalmatlanná evése. A szemét szervezett elhordása és :özpontosított elhelyezése vidéken egyálta­án (^m létezik, fertőtlenítése és más nód!» történő ártalmatlanná tevése csak >1 vétve fordul elő. Sok esetben helyte­en a trágyagödör elhelyezése. Főleg a láztáji gazdálkodásban és a még egyénileg lazdálkodó parasztoknál gyakran lát­iuk, hogy ezek közvetlenül a lakások, Wu­:ak közelében vannak. A falvakon még nindig gyakran tanúi vagyunk annak, logy a trágyáié nemcsak az udva­-okon folydogál végig, de az úttes­teken is. Ezen a téren sokat segít­het a lakosság felvilágosítása, megértése, és az egészségügyi szervezetek és szer­vek által folytatott meggyőző munka. Ma mar széles körben ismert tény, hogy az egészségvédelemmel mily szoro­san összefügg a helyes táplálkozás. Saj­nos vidéken ezen a téren a helyzet még mindig nem kielégítő. A Jednota elárusí­tóhelyein az élelmiszerek választéka nem felel meg a szükségletekenek és a köve­telményeknek. Sok esetben helytelen az áruk raktározása is, aminek következtében jelentűs mennyiségű áru tönkremegy, nagy kárt okozva ezzel népgazdaságunknak és a lakosság ellátásának. Az Élelmezési Ku­tató Intézet legutóbbi adatai szerint a 2000 lakoson aluli helyiségek lakossága élelmezésének összetétele nem felel meg teljesen a követelményeknek. Ezekben a helységekben nem kielégítő a tojás, gyü­mölcs és zöldségfogyasztás, mint az 5000 lakoson felüli helységekben. Alacsonyabb a hús, étolaj és cukorfogyasztás is, míg a kenyér, burgonya és hüvelyesek fogyasz­tása valamivel magasabb. Mindennek az a következménye, hogy a kisebb községek lakossága élelmezésének napi átlagos ka­lóriája a szükségletnek kb. 85 százalékát tartalmazza, míg a nagyobb helységekben a szükséglet lényegében ki van elégítve. A kutatások megállapították azt is, hogy a szövetkezeti tagok táplálkozása sokkal jobb, mint az egyénileg gazdálkodóké. Mlg az egyéni gazdáknál hetente átlag 2,5-ször kerül hús az asztalra eddig a szocia­lista szektor földműveseinél 5,5-szer. Az utóbbiak húsfogyasztása háromszorosan, a tojás- és tejfogyasztása kétszeren szár­nyalja túl az egyéni gazdálkodók fogyasz­tását. A vidék egészségügyi problémáinak elem­zésénél számos lényeges kérdésre kellene még kitérnünk, mint amilyennek pl. a cigány­származású lakosság lakás és higiéniai kér­désének sürgős megoldása, az Iskolák és napközi otthonok egészségügyi színvonalá­nak emelése mindenekelőtt új tantermek létesítésével, a járványmegelőző intézke­dések szigorúbb betartása és más kérdések. Külön kell azonban szólnunk egy lényeges fel­adatról, mégpediga balesetek elleni harc fo­kozásának szükségességéről. Kiváltképpen a gép- és traktorállomások esetében a bal­esetek okainak elemzése azt mutatja, hogy ezeket legtöbb esetben a szakképzettség hiánya, a munkaidő túllépése, a kellő rend és a biztonsági intézkedések be nem tartása okozza. De a mezőgazdaság más szakaszain is a legtöbb baleset előidézője a rossz munkaszervezés, megengedhetetlen és veszélyes munkamódszerek alkalmazása, megfelelő óvintézkedések hiánya, a gépek és berendezések, villanyvezetékek hibás állapota, nem utolsó sorban pedig az alko­holfogyasztás. Mindezekből látható, hogy a legtöbb baleset megfelelő körültekintéssel, nagyobb felelősségtudattal elkerülhető len­ne. A fent elmondottakban igye­keztünk megvilágítani a falvak egészségügyi színvonala további gyors emelésével összefüggő néhány problémát. E problémák megoldásá­ra az illetékes egészségügyi, álla­mi és társadalmi szervek már számos intézkedést hoztak. A Szlovák Nem­zeti Tanács szociális és egészség­ügyi bizottsága a vidék egészség­ügyének továbbfejlesztésével össze­fúqfió küldések komplex megtárgya­lása után határozatában felhívta az illetékes szervek figyelmét a fontos problémák konkrét megoldására. Az ezzel kapcsolatban foganatosított in­tézkedések a jövőben minden bizony­nya! meghozzák a várt eredményt. Természetesen látnunk kell, hogy a fentemlített és más kérdések kö­zül egyesek nem oldhatók meg má­ról holnapra, fokozatosan kell eltá­volítanunk a fogyatékosságokat. Meg­van azonban minden erőnk és fel­I tételünk ahhoz, hogy következetes munkával elérjük a kitűzött célt, ál­landóan javítsuk falvaikon az egész­ségügyi gondoskodást, hogy ez mi­nél előbb elérje a városok színvo­nalát. Ezen a téren a gyors előrehaladás valamennyiünk közös igyekezetétől függ. Különösen sokat tehetnek azon­ban az egészségügyi népművelési szervek, melyek kulturális-nevelő te­vékenysége különösen az utóbbi években sikeresen bontakozik ki a falvakon is. Nagy jelentősége van ennek a munkának, hiszen mindenek­előtt itt kell elérni, hogy a la­kosság teljes mértékben magáévá tegye egészsége megőrzésének ügyét. Az egészségügyi népművelési munka a vidéken már meghozta első ered­ményeit a lakosság öntudatának fo­kozásában, aminek tanúbizonysága például a klinikai szülések számának rohamos emelkedése, az orvosi se­gítség idejében való kérése. Az egészségügyi felvilágosító munka in­tenzívebbé tételében nagy segítséget nyújthatnak a Csehszlovák Vöröske­reszt helyi szervezetei, melyek ma már csaknem valamennyi községben működnek s taglétszámuk egyre növekszik. Gondoskodni kell arról is, hogy a felvilágosító munkát jobban kiterjesszék a távolabb fekvő, nehe­zen megközelíthető falvakra is. Falvainkon győzelmesen előretört, döntő túlsúlyba került a szocialista, nagyüzemi gazdálkodás. Hatalmas je­lentősége van ennek a vidék egész­ségügyének továbbfejlesztése szem­pontjából. A közösen végzett, egyre kulturáltabbá váló munka és munka­feltételek, a betegbiztosításban való részvételen kívül széleskörű lehető- | ségek nyílnak az egészségügyi be­rendezések, napközi otthonok léte­sítésére is a szociális alap felhaszná­lásával. Falvaink életmódját egyre inkább a szövetkezetek határozták meg. Ezt állandóan szem előtt kell tartani az egészségügyi tevékenység szakaszán is. Végül szólnunk kell arról, hogy az egészségügyi gondoskodás fejlesztésében az eddiginél nagyobb kezdeményezést várunk a nemzeti bizottságok részéről is. Nem lehet mindent csak az állami eszközök igénybevételétől várni. Sok esetben megfelelő helyiség hiányába ütkö­zik az egészségügyi központ elhe­lyezése, lakáshiány miatt nem jöhet orvos a faluba. Ňem egy szép pél­dáját említhetnénk annak, amikor a nemzeti bizottság kezdeményezé­sére a lakosság tevékeny társadalmi munkája megoldotta ezeket a kérdé­seket. Ügyszintén a nyilvános kutak, közüzemi berendezések, iskolák, óvodák létesítésére széleskörű lehe­tőségek nyílnak a lakosság közre­működésével a „Z" akció keretén belül, vagy a pótköltségvetés fel­használásával. A nemzeti bizottsá­goknak a jövőben még jobban fel kell használni a nép érdekében eze­ket a lehetőségeket. Amint látjuk, tennivaló bőven akad munkánknak ezen a szakaszán is. Közös igyekezetünktől, a lehetősé­gek teljes kihasználásától, függ. hogy a falvakon az egészségügyi gondos­kodás továbbfejlesztésében előttünk álló feladatokat minél gyorsabban teljesítsük. | GAL LÁSZLÓ ÜJ SZÖ 15 * 1959. március í*,

Next

/
Oldalképek
Tartalom