Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)
1959-03-13 / 71. szám, péntek
i döntő Mula! időszaka TatMüt&üiálTiMni lenni öröm. de M is mim flrtpWliwWWlf'í " 1 1 ' V U Ö V" U ,k J Különös figyelemmel kísérték a lapok a fejleményeket a tolmácsi Kirov Üzemben. Már csak azért is érdekes ennek az üzemnek a sorsa, m crt mindjárt az első cikk. amely róla megjelent, bíráló volt. S azóta sem dicsérték. Az első ötéves terv üzeme ez, a vidék legnagyobb gyára. Nem csoda, hogy sokat foglalkoztak vele az újságok. Szépnek, jónak, munkásai igyekezetét eredményesnek szerettük volna lótni. Ezért bírálták, s bíráltuk lapunkban is, éppen eleget. Hol a munkaszervezés, hol a politikai nevelőmunka, hol a normázás körüli zavarok kerültek tollhegyre. Sehogy sem akart azonban a szög kibújni a zsákból. Mi lehet itt a hiba? Egyszer itt a baj. máskor meg ott. Annak idején megjött az első félautomatikus hegesztőgép — attól vártuk a javulást. Aztán az új funkcionáriusoktól, új vezetőktől. Vártuk egyegy bíráló cikk visszhangját, hátha ez derítette fel a hibák okait, a lemaradozás, a rossz gazdálkodás gyökereit. A cikkeket a gyárban elolvasták, igaznak találták — csak éppen a tervteljesités nem javult Pedig e cikkek sok mindenre fényt derítettek. S alapvető útmutatásaik is helyesek voltak: megjavítani a pártmunkát, minden párttag teljesítse kommunistához méltóan feladatát a munkahelyeken Amikor ma döntő fordulat időszakáról beszélünk a Kirov Üzemmel kapcsolatban, nem a cikkek eredményességét akarjuk fitogtatni, š nem a lapok javára írjuk a változásokat. A javuláshoz vezető út sikeres megkezdését az alapvető tétel helyes értelmezése tette lehetővé. A mostani fejlődés bizonyítja, hogy ahol a kommunisták jól dolgoznak, ott mennie kell a termelésnek is. A kommunisták felelősségük tudatáMl AZ OKA a bési szövetkezet lemaradásának? Meghívást kaptam a bési EFSZ évzáró taggyűlésére. Mint „új" ember, örömmel tettem eleget a meghívásnak, annál is inkább, mert a népművelési munka kapcsán a nagykaposi járásban alkalmam volt a nagykaposi, deregnyői, nagyselmeci, pálóci és a kaposkelecsényi szövetkezetek gazdasági életének sokat ígérő kibontakozásáról tudomást szerezni. Azonban a bési EFSZ évzáró taggyűlése nagy meglepetés volt számomra. A beszámoló és a hozzászólások arról tanúskodtak, hogy itt az egészközségi EFSZ megalakulása óta a szövetkezeti életet az egy helyben topogás és magánérdekeknek a közérdekkel szembeni fölénye jellemzi. Kiderült, hogy a bési szövetkezetben silány volt a szervezési munka, laza a munkafegyelem é$ nem utolsósorban, napirenden volt itt az EFSZ alapszabályainak megsértése. Természetesen ilyen körülmények közt munkatermelékenységről aligha lehet beszélni. A csoportvezetők felületesen végezték a rájuk bízott feladatokat, nem törődtek a csoporttagok munkafegyelmének megszilárdításával, elhanyagolták a termelési feladatoknak időben való és minőségi teljesítését és végül, ami súlyos mulasztás volt részükről, belopakodott szívükbe az átkos nemtörődömség, ami egyrészt a csoportok tagjaitól, másrészt pedig a szövetkezet vezetőségétől való elszakadást idézte elő. Csak igy történhetett meg, hogy több hektárról be nem érett kukoricát törtek le, ami aztán megpenészedett, a dohány nagy része a szakszerűtlen kezelés folytán megrothadt, i zöldséget ügyetlenség miatt nem :udták értékesíteni, kaszálatlanul naradtak a rétek, az árpát túléretten aratták le, nagy volt a szemveszte;ég és a takarmányhiány okozta neíézségek miatt most itt tervszerű, ntenzív állattenyésztésről, szám- és súlygyarapodásról és hozamokról sgyelőre keveset lehet beszélni. A vita során kiderült az is, hogy a jési szövetkezetben nem sok gondot ordítottak a nevelőmunkára. Ez a ogyatékosság megmutatkozik az emberek maradiságán, belső és külső iletmegrryilvánulásaikban. Ebben a kérdésben nagy feladat hárul a helyi jártszervezet munkájára. Meg kell elinteni itt is mindazokat a feltéteket, amelyek lehetővé teszik a lépművelés hathatósabb befolyását a izövetkezeti tagok haladó életszeméletének kialakításában. Reméljük, hogy a szomorú tapasztaatok figyelembe vételével a bési szö'etkezet új vezetősége a pártszervezet és a íagok hathatós támogatá;ával és közreműködésével a folyő jazdasági évben kiküszöböli az eddigi ogyatékosságokat és a szövetkezeti íletet a haladás útjára vezeti. Volaj István, Nagymegyer ban láttak a szervezéshez, teljesítik alapvető kötelességeiket, a pártbizottságok az alapszervezetek tagjait felelősségre vonják feladatuk el nem végzéséért, ellenőriznek, szerveznek, dolgoznak. Ilyen a helyzet: a mai javulás minden jele a kommunisták gyűlésein elfogadott határozatok egyegy pontja. Elmúltak azok az idők, amikor az üzemi pártbizottságnak rendes nyilvántartása sem volt az üzem menetéről, amikor gyűlések voltak ugyan, de teljesített határozatok alig. amikor a szakszervezet, a pártbizpttság, az igazgató külön-külön keresték a megoldást, a saját igazukat védve megfeledkeztek az üzem sorsáról. A változás jeleit legjobban a szakszervezet működésén keresztül mutathatjuk be. Nézzük csak: A szakszervezeti bizottság elnöke — kommunista — feladatokat kap a pártbizottságtól. Látogatásunkkor éppen jelentést készített arról, hogyan teljesítette feladatait. Egy pillantás a jelentésbe: „A 410-es részlegen a szakszervezet teljes mértékben él jogaival ..." Ez elég jellemző a helyzetre: végre azt teszik, amit tenni kell, ami joguk és kötelességük. Milyen nagy dolognak tűnt volna ez mondjuk két évvel ezelőtt (és van üzem, ahol ma is). Pedig milyen egyszerű: A műhelybizottságok kétszer üléseznek havonta, úgy ahogy az alapszabályzat előírja. A termelési értekezleteken a termelés legfontosabb kérdéseit elemzik, és ellenőrzik a múltkori termelési értekezlet határozatát. (Mennyi bírálat hangzott el azért, mert ezt azelőtt formáilsan végezték!) Még egy jelentős mozzanat: Eredményesen küzdenek a szocialista munkaverseny alakisága ellen. Ez is igen egyszerű: a részlegbizalmi már nemcsak tagdíjbeszedő, hanem aktív résztvevője a versenvt értékelő műhelybizottság gyűlésének. Beleszól a prémiumelosztásba ... Miért írjuk ezeket, mikor mindez magától értetődő, s úgy tűnik, mintha J az alapszabályzatból írtuk volna ki?* Miért nem volt ez magától értődő éveken keresztül. Ha a mester „adott" prémiumot, volt, ha nem „adott", nem volt. Kinek.adta, az ő dolga volt. Hogyan tűrhették ezt? Kérdezte ezt sok cikk az újságpkban, csak válasz nem jött rá. Itt a válasz; a pártbizottság ma felelősségre vonja a szakszervezetben működő párttagokat — mit tettetek a verseny helyes vezetése érdekében? Semmi új sincs a fentiekben csak az alapvető kötelességek teljesítését emlegetjük.' S lám, mennyit tesz ez! Persze nem rózsás még mindenütt a helyzet. A műszakilag indokolt normák még igen kis részét képezik az összes normáknak. Az új bérrendszer előkészítése is olyan, hogy csak jövőre lehet sző bevezetéséről. Igy tehát a bérek körüli zavarok is megmutatkoznak helyenként... De a termelési tervet már teljesítik! Csökkentik az önköltségeket is! A munkaverseny nem formális -volta hoztá azt így. Már a szocialista munkabrigád címért is versenyeznek a fiatalok, akik szabásra készítik elő a vaslemezeket. Olyan felajánlást telKét szélsőség A boltíves kapu előtt egy férfi és egy ijedt arcú kislány állt meg lihegve. Szívük nem is annyira a kastélyhoz vezető emelkedőtől dobogott gyorsabban, hártem inkább az elválás pillanatától. — Légy jó, kislányom, hallgass a nevelőkre, — mondotta halkan az apja. A kislány torkát szorongató érzés most könnyebben tört ki. Fiatal férfi nyitotta ki a boltíves nagy kapu ajtajá't. Milka még egyszer zokogva átkarolta apja nyakát, aki keblére hajtva lánya fejét, gyengéden simogatta puha, szőke, göndör haját. Még egy utolsó kézszorítás és !Ja vaskapu zárjában megcsikordult a [ kulcs. t ebben a pillanatban az apa nem tudta visszatartani forró könnyeit. Ügy sírt a boltíves kapu bezárt aj'[taja előtt, hogy még az öreg kastély <is csodálkozva nézett a megtört emberre. Nagy bánatában azonban senki sem vigasztalta. Elindult hát lassan hazafelé a galgóci kastély kapujától, ahová lányát elkísérte. A fiatal Milka téves útja ipsít P7 a hrioád honv eov hónanos A m' 9 az ap a " omorua n ballagott u jesit ez a ongaanogy egy nonapos < frissen esett fehér h6pehellye l borított előnyt szerez munkájában és szocia- * lista ember módján él minden tagja. Miért lehet ez Igy? park útjain, Milka a kastély márvány•< lépcsőjén elindult a kijelölt szobába. Milka nemrég töltötte be a 16. esztenMert a CSISZ-ben működő kommu- > Tizenhat esztendő. Milyen szép ifjúnisták is felelnek alapszervezetük ' k°\ e r" be r életében. U gy fejezhet Mňtt v í n,«tt n,„nläi„l fí rti 'nénk k,, hogy az ember eletének ruelőtt ott végzett munkájukért! Igy, hát nem csodálatos, hogy a részlegen a munkások közül tagjelöltet vehettek fel. ze nyomát láthatjuk. Igy van ez helyesen. Az indulás jó volt. tolmácsi Kirov a helyzet, mert ott vannak a kommu nisták. akkor ma ezt mondhatjuk: £ Példás üzem lehet a tolmácsi, hikötelességüket. VILCSEK GÉZA A begyűjtést az Ipolysági járásban nemcsak te'jesítik, hanem meg is szervezik a bort. A biztonsági szervek egyszer újra hazavittek apahoz, aki ismét szörnyen megvert. Még szigorúbb, és kegyetlenebb volt, mint azelőtt. Elloptam tőle háromszáz koronát és újra nekivágtam a világnak. A pénz sokáig nem tartott, mert a szállodában drága volt a lakbér. Fiatal voltam, soknak tetszettem, így kerültem hát rossz útra - fejezte be szomorúan Milka. - A te apád tehát azt hitte, hogy a durva bánásmód az egyetlen kivezető út - szólt közbe elgondolkozva Ilonka, majd így folytaUa: — Nekem apám és anyám is van. De mintha nem is lettek volna. Az én szüleim vajmi keveset törődtek A férfiak ritkán szoktak sírni. De | azzal, mit csinálok, kivel barátkogyező tavasza. De ez a tavasz Milka életében, a nevelőintézet falai között, nem 20 fiatal " legjobban kezdődött. Ahelyett, hogy többi iskolatársával, barátnőivel élvezte ... , . , .. volna a fiatalság örömét, vagy járta Mindenen, ami most az üzemben tor- ;« voJna v e,' ük a » ombúS parko k Zacskóit, ténik, a kommunisták munkájának ke- í k eu elzárkóznia a világtól, ebben a vastag falakkal körülvett kastélyban.. A szülő simogató szava helyett szigorú Ha ezelőtt cikkeinkben kimondtuk: f utasításait kell teljesítenie• Az meovan minden feltétel arra hoov a ' 0 f eladatuk h oBH ezek a serdülő komegvan minaen teltetel arra, nogy a < rú fMk é s , ánvok megtanuljanük becsi i. Üzemben megjavuljon ' letesen él n: min t hazánk többi , letesen élni, mint hazánk többi dolgozói. A növendékek szabadsága itt csak a külső falakig terjed, mert mindnyájan rossz útra tévedtek fiatalságuk első évei szen a kommunisták itt teljesítik < " t r° ,. . , .„ 'te"- Csa k néhány rossz lépest tett a serdülő korú ember és máris a szaka dékhoz jutott. A bűntettért pedig bünhő• í dés jár. A IS évnél idősebbek bűntetteikért börtönben töltik el a tör vény által megszabott büntetést, a fiatalabbak, akiket még átneveléssel lehet a jó útra teríteni. nevelőintézetekben tanulnak új életet. Milka is közéjük tartozik most. A nevelő kijelölte számára az ágyat, ame'.; lyet ettől . n naptól kezdve egyedül fog • i rendben tartani, megágyazni. Amiktír a ' a nevelőnő elment, Milka sokáig állt szomorúan, tanácstalanul az ágy szélénél. Nem titok, hogy az ipolysági járás nemcsak a Banská Bystrica-i kerületben, hanem szlovákiai méretben is azon járások közé tartozik, melyek idejében és folyamatosan teljesítik begyűjtési tervüket. A múlt évben ugyancsak teljesítették a begyűjtési tervek mutatóit, ami többek között azt is igazolja, hogy a járás nagy súlyt fektet közellátásunk biztosítására. Talán a begyűjtés teljesítésében kivételt képez a levágásra szánt borjak beadása, amit azzal indokolnak meg, hogy ezekkel a szarvasmarhaállományt igyekeznek feltölteni a szövetkezetek. Az 1959-es esztendőben további sikereket mutathatunk fel a begyűjtésben, hiszen az év elejétől a sertéshúst 103,6, a tejet 103,1, a vágómarhát 108,6, a tojást 99,6 százalékra teljesítették. Mi a begyűjtési tervek jó teljesítésének a titka? Bali Lajos elvtárs, a JNB begyűjtési osztályának vezetője a következőképpen tájékoztatott: — Elsősorban is az, hogy begyűjtési dolgozóink és a helyi nemzeti bizottságokon keresztül nemcsak a beadást szorgalmazzuk, hanem igyekezünk megteremteni a teljesítés feltételeit is, Ez nagy szervező munkát igényel, de megéri a fáradságot. Valóban, a járásban hatalmas szervező munka folyik és a begyűjtés nem csupán a begyűjtési osztály, hanem a nemzeti bizottságok, a társadalmi szervezetek és a Jednota-elárusítőhelyek ügye is. Maga a begyűjtési osztály tíznaponként értékeli a tervek teljesítését és a gátló körülményekre tüstént felhívja az érdekelt szövetkezetek figyelmét. A minap is az egyik begyűjtési dolgozó Alsószemeréden járt, ahol a sertésállomány biztosítva van, de a súlygyarapodás igen alacsony és ez veszélyezteti az időterv teljesítését. A begyűjtési osztály nyomban figyelmeztette a JNB illetékes osztályát, mely kellő menynyiségű takarmányt utalt ki a szemerédieknek, hogy nagyobb súlygyarapodást mutathassanak fel és meggyorsítsák a sertések hizlalását. Kétségtelen, hogy a közellátás biztosítását, a begyűjtési tervek teljesítését azért tuďja a járás folyamatosan teljesíteni, mert a szövetkezeti gazdálkodás már régóta túlsúlyba került a községekben, melyek igyekeznek eleget tenni állam iránti kötelezettségeiknek. Egyébként azt is el kell mondani — noha a járás EFSZeine^ nincs meg a kellő állatállományai- — így is minden tehéntől 2.6 liter tejet adnak el naponta a begyűjtési üzemnek. A sertéshús termelését viszont oly szintre emelték, hogy az időterveket minden esetben teljesíthetik. — Ilonka a nevem, — nyújtotta kedvesen, barátságosan kezét egy kockás térdharisnyás kislány. Nyakát arany láncon függő szép medailón díszítettf. Ha' | mar megbarátkoztak. Egymás mellett volt ágyuk, így hát, amíg a többi szobatársak szabad ideiükben, mostuk, stoppoltak, ők odaültek az egyik sarokba, és mint lányok között szokás, elmondtak egymásnak minden titkot eddigi életükről. • < Előbb a szomorú, megtört Milka tárta \ ki szívét új barátnőjének. — Talán két éves lehettem, amikor meghalt édesanyám — kezdett bele élett történetébe. Apáin akkor átköltözött velem és testvéremmel a faluból a város. J ba, ahol új üzemet építettek fel. Ott nőt• item fel egyik bátyámmal együtt, ott nősült meg újra apám, de új anyám sem hozzám, sem bátyámhoz egy jó szót sem szólt soha. Apámmal nem éltek sokáig • t együtt. Csakhamar elváltak. Akkor már iskolába jártam. Annyi szabad időm volt, hogy nem is tudtam, mit csináljak vele. 14 éves koromban már gyakran eljártam • t a városba, mert otthon semmi sem kötötte le érdeklődésemet. Ezért apám gyakran megvert és azt hitte, hogy ezzel helyettesíti anyám nevelését. Később hátralékosok is, akik még tavalyi be adásukat sem teljesítették. Néhány szövetkezeten kívül ezek főleg magángazdálkodók, akik 345 mázsa vágómarhával, 294 mázsa sertéshússal, 51 ezer tojással, 133 ezer liter tejjel tartoznak az államnak. A begyűjtési osztály azonban megtette a szükséges intézkedéseket és minden előjel arra mutat, hogy március végéig ezt az elmaradást is felszámolják, pőtteljesítéssel és más módon kiegyen- [ lítik. „LESZÜNK MI MÉG ELSŐK — Most méq könnyebb lesz — mondja I földjeinket. A jövő esztendő biztos, hogy Vámos László, a múlyadi EFSZ könyvelője jobb lesz az eddigieknél. Már csak azért —. mert éppen a napokban vásároltunk is, mivel a felsorolt gépek segítségén a hiiesfll tralrinrílinmütnn »"» tr-nH-r.rt kívül hamarosan készen lesz a tehénistála bussai traktorállomáson egy traktort pótkocsival, egy vetőgépet, két boronát és két ekét 11 500 koronáért. Igaz, hogy most még csak a tavaszi munkákhoz szükséges gépeket adták el, de tervünk az. hoqy veszünk még egy arató-kötözőqépet, 1 kaszálógépet és egy burqonyakiszántót. A kultivátorról sem feledkezünk meg. Nagyon szükségesek e gépek, mert kisebbségi szövetkezetünk eddig mindig munkaerőhiányban szenvedett s bizony sokszor szorultunk seqitségre. Most hát lesznek gépjeink, ha még nem is kellő mennyiségben, de Így már meg tudjuk művelni hiszem, még sokat fognak hallani a mú I vadí szövetkezetről. — Leszünk mi még az elsők között is — fejezte be terveik elmondását a könyvelő. Budai József, Múlyad. Anya nélkül A járásban természetesen akadnak ; [ munkába léptem az erdőgazdálkodási válJ ••• * lalatban. Fákat kellett ültetnünk, amit szeretettel csináltam. Ott ismerkedtem • i meg egy Andris nevezetű fiúval. Itt Milka mintha kissé szégyellte volna magát, de folytatta. — Egy vasárnap meghívott hozzájuk mulatságra. Megkértem apámat, .hogy engedjen el barátnőimmel, de ő hallani sem akart erről. Sem kérés, sem sírás nem segített. De én így is elmentem. Késő este, amikor hazajöttem, apám már a kapuban várt. Úgy megvert, hogy még a földről sem tudtam felállni. Néhány napig otthon nyomtam az ágyat, aztán (th) újra visszamentem dolgozni. Fizetésemet apa egy fillérig elvette tőlem. Pedjq én is szerettem volna szépen öltözködni. (( Apám azt mondta, hogy kell a pénz vavalami tartozás törlesztésére. Ezután még jobbon vigyázott rám. nehogy elmenjek . \ valahová mulatságba. A csavargó lány Azt is megtiltotta, hogy Andrissal lónk is, ami a tejhozam növelését bfzto- találkozzam. Olyan voltam, mint egy sltja. Ezenkívül egy tyúkfarmot és egy kalitkába zárt "madár. Akkor hatáSTSÍŕt ItäZrLTLZ abban, j ľ*™ ^ megszököm apától, hogy eredményeink nem maradnak e I. J Sokáig nem gondolkoztam, hanem S ha tagságunk méq jobban összetart, azt ' a Z., els 0 kihasználva meghiszem, méo sokat foonak hallani a mrt- í szokte m Andrishoz, akivel rövid , ideig együtt éltem. De amikor megunt, elkergetett. Haza már féltem menni, így hát csavarogtam a városban. Akadtak férfiak, akik megfizették a vacsorámat és hozzá zom hol töltöm a szabad időmet. Szüleim állandóan veszekedtek és verekedtek. Apu más nők után kezdett futkosni, anyu pedig ezt mindennap szemére hányta. Később anyu is talált magának valakit. Ezzel megszűntek a veszekedések, mert hol apám, hol anyám maradt ki, de az is megtöFtént, hogy mindketten egy-két napig távol maradtak. Semmi sem akadályozott abban, hogy úgy rendezzem be életemet, ahogy nekem tetszett. Megbarátkoztam egy bandával, melynek minden tagja kék villámjelet tetovált balkezére. Engem is megjelöltek — mutatta meg balkezét Miikának. — Érdekes, nézte meg jobban Milka — és nem fájt? — Dehogynem, hisz láthatod, hogy a legérzékenyebb részen van tetoválva. Közéjük akartam tartozni, így hát el kellett a fájdalmat is viselni. Flokinónak, a banda egyik vezetőjének (a többieknek is hasonló kutyanevük volt) még a combja és melle is tetoválva volt, kígyót és meztelen nőt ábrázoló rajzzal. — Mi volt a célja ennek a bandának? — kérdezte újra Milka, •megfeledkezve saját bánatáról. — Semmi. Eljártunk a Redoutba táncolni. Barátaink mindent pontos terv szerint vittek véghez. Például kávéházakban idősebb férfiakkal elhitették, hogy nekünk jobban tetszenek az idősebbek, mint ők, fiatalok. Ezek az urak aztán fizettek itetöirik és barátainknak is mindent'jo? Amikor ráálltunk, hogy elmegyünk velük valamelyik szállodába, elkísértek.. A piieink már várták őket az utcán : jfié&'jeielt helyen. Megállítor-f"' tak bennünket, férfikísérőinket megverték, elvették pénzüket és meglógtak. Ilonka folytatja Ne csodálkozz, ez még semmi. A banda még ennél nagyobb trükköket is véghez vitt. Kafino például el'opott egy személyautót és büszkén odaállított vele a művészkerl elé. Itt rábeszéltek két lányt, hogj menjenek velük autózni. Amikor ezek ráálltak, Kafino Harryval elvitték őket valahova Somorja felé. Itt levetkőztették, és azt parancsoltán nekik, hogy táncoljanak meztelenül, mert másképp nem kapják vissza ruhájukat. A bandához tartozó lányokat nem bántották. Sőt még védtek is bennünket. Elég volt valakire rámutatni és a banda tagjai úgy megverték szegényt, hogy a bunyó után alig tudott talpra állni. Szégyen az ilyen szülőkre — És mit szóltak szüleid? — kér- * dezte Milka. — Tudtak mindenről. Tudt4k, hogy mit csinálok, mégsem avatkoztak bele. Nem tiltották, hogy ezzel a társasággal szórakozzam. Beadták a válópert — sóhajtott nagyot Ilonka. Én csak a terhükre voltam a válóperben és akkor léptem én is a 16. évembe. Ha anyu legalább egyszer komolyan figyelmeztetett volna, lehet, hogy még idejében észre térek. De úgy éltem, mintha anyám se lenne. Ő csak önmagát szerette, gyak- ; ran járt mulatni, számomra nem maradt ideje. Bandánk később már nagyobb akciókba is belement. Néhány nagyobb rablás, nehéz testi sérülésekkel végződő verekedés után a rendőrség kinyomozott minket. Többeket biróság elé állítottak, engemet pedig, mivel kiskorú voltam, ide hoztak. Szüleimet ez legkevésbé sem bántja, sőt örülnek, hogy nem vagyok terhükre Az óra lassan kilenc felé közeledett. A nevelőintézet növendékei alvásra készülődtek Milka és Ilonka is nyugovóra tértek, de még sokáig beszélgettek suttogva hogy ne zavarják a többiek álmát. Hisz annyi sok, annyi érdekes mondanivalójuk volt még. Amikor a kastély toronyórája a tizet is elütötte, az ő szemükre is rászállt a minden bút és bánatot feledtető mély, egészséges álom. Horváth S.-Hulman K. f" 7 • 1959. március
