Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-12 / 70. szám, csütörtök

A CSKP Központi Bizottságának 1959. március 4-5-i ülése Bruno Köhler elvtárs felszólalása A Központi Bizottság levelével kapcsolatos vitában dolgozóink nagyon jól megértették, hogy a lakosság életszínvonalának kérdését az utóbbi időszak fejlődésével kialakult egész gazdasági helyzettel teljes összefüggésben, valamint a népgazdaságunk fejlesztése távlati oiztosításának szempontjából kell megítélni Pártunk sikeres harcot tudott szervezni ama nagy nehézségek ellen, amelyek főképp az 1956 - 57-es években fékezték iparunk fejlődését E nehézségek elsősorban abban rejlettek, hogy a fogyasztás gyorsabban növekedett, mint a források. A termelési viszonyok fejlődése lemaradt a termelő erők fejlődése mögött. E negatív jelenségek leküzdése céljából pártunk Központi Bizottsága a helyes utat választotta Súlyt helyezett a források gyorsabb növelésének elérésére, hogy minél gyorsabban fedezzék a növekvő fogyasztást. A Központi Bizottság 1957 februári ülésén az ismert intézkedések egész sorát hozta a népgazdaság hatékonyságának növelésére. A gazdasági szervek, a nemzeti bizottságok, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, valamint a pártunk által szervezett és irányított ifjúsági mozgalmunk egyesült erőfeszítésével a dolgozók széleskörű kezdeményezését a legsürgetőbb termelési és gazdasági feladatok teljesítésére irányította. Dolgozóink helyesen értették meg a párt határozatát és a szocialista munkaverseny hatalmas arányú fejlesztésével, a tartalékok feltárásával és a munka sokoldalú megjavításával harcoltak a népgazdaság negatív jelenségeinek leküzdésére Ezt a célt szolgálta számos igen fontos" intézkedés is. Átszerveztük az ipart, növeltük az alacsonyabb termelési egységek jogkörét és felelősségét, intézkedéseket tettünk a tervezés, a pénzellátás megjavítására és mindenekelőtt a dolgozók fokozott részvételére gazdaságunk irányításában. Mindezek az intézkedések, valamint a párt kitartó munkája végül pozitív eredményeket hozott. Éppen a gazdaságunkban levő nehézségek és negatív jelenségek elleni harcban került sor a terv legjobb teljesítésére az utóbbi években. És emellett az önköltség alacsonyabb volt a tervben feltételezettnél, a munka termelékenysége - nagyon helyesen gyorsabban növekedett, miňt a bérek és meghaladta a tervezett nagyságot. Hasonlóképp fejlődött a nemzeti jövedelem növekedése is. Mindez hozzájárult egész népgazdaságunk megszilárdulásához és javulásához, az életszínvonal erőteljes emelkedésére irányuló intézkedések megvalósításához. Azzal, amit a népgazdaság szilárdításában és minőségének javításában eddig elértünk, távolról sem merítettük ki az összes lehetőségeket. Azt mondhatnám, hogy a népgazdaság hatékonysága rendszeres fokozására irányuló törekvéseinknek még csak a kezdetén tartunk. Teljes mértékben életbe kell léptetni a népgazdaság új irányítását és jobb módszereit. Az ipar irányítása új módszereinek nagyon jelentős részét képezik a vállalatok gazdasága múlt évi teljesítményének a dolgozók részvételével történd komplex elemzései, amelyek éppen most folynak - sajnos nem mindenütt eléggé következetesen. Ezek az elemzések nemcsak a vállalatok gazdálkodásának anyagi eredményeit mutatják, hanem közvetlen felülvizsgálását jelentik mindannak, hogyan érvényesülnek a gyakorlatban azok az új irányítási módszerek, amelyek gazdaságunkban utat nyitottak ä termelőerők további nagy mérvű fejlesztése előtt. Éppen az útnak ez a szabaddátételo a termelőerők további fejlődése előtt teremt kedvező feltételeket ahhoz hogy az iden és a következő években is a termelésben és gazdálkodásban még jobb eredményeket érjünk el. mint tavaly. És most, a munkaidő lerövidítésének kérdéséről. A munkaidő lerövidítéséről gondoskodni úgy. hogy ne csökkenjen a termelés, a munkatermelékenység és a dolgozók keresete, nehéz feladat, amely komoly intézkedéseket és törekvéseket követel meg. És ezért egyes funkcionáriusok azt a nézetet vallják, hogy nem kell sietni a munkaidő lerövidítésének előkészítésével. Ogy vélem, hogy az ilyen nézetek és hangulatok helytelenek. Ha gazdasági versenyre hívtuk ki a tőkés rendszert és e versenyben minden téren határozottan győzni akarunk, akkor ez érinti a munkaidő lerövidítését is. A kulturális színvonal emelkedése elválaszthatatlanul összefügg a szocializmus építésének betetőzésével, a kulturális színvonal emelkedésében pedig nagy jelentősége van a munkaidő lerövidítésének. Látjuk, hogy mily fontos feladatnak tartja a munkaidő lerövidítését a Szovjetunió. A vitában az elvtársak többsége állást foglalt az ötnapos munkahét bevezetése mellett Az ötnapos munkahét bevezetése két pihenőnappal azonban nem egyszerű dolog Alaposan meg kell fontolni és a dolgozókkal megtárgyalni a munkaműszakok kérdését, beleszámítva a szünet nélküli üzemek bevezetését váltakozó szabadidővel, hogy termelési kapacitásainkat iparunk különböző szakaszain kihasználjuk. A burzsoázia az ötnapos munkahetet a lakosság bizonyos rétegeinek kispolgársággá alakítására igyekszik felhasználni. Nekünk a munkahét ilyen lerövidítése a dolgozók politikai és kulturális aktivitásának fokozására fog szolgálni. A munkaidő lerövidítését nemcsak gazdasági téren hanem más téren is elő kell készíteni és különösen a kulturális életet kell ehhez alkalmaznunk, bővítenünk és gazdagítanunk. Második megjegyzésem a járadékok kérdésére vonatkozik. Egyes rendelkezések javasolt módosításán kívül komoly tömegpolitikai és kulturális munkát kell kifejtenünk a járadékélvezók körében és meg kell javítanunk a járadékbiztosítási apparátus munkáját felülről lefelé. Meg kell döntenünk a dolgozók egyes rétegeinek a nyugdíjbiztosítás elavult és reformista felfogásából eredő egyes helytelen nézeteit. Mint ismeretes, a reformisták pl. azt mondták a vasutasoknak, a postásoknak és más kisalkalmazottaknak, hogy: — Igaz ugyan, hogy éhbérért dolgoztok, de öregségtekre nyugdíjat kaptok és ezzel a fizetésiek annyival kiegészül, amennyivel kisebb ma. A nagy fizetésű, magasrangú bürokratáknak viszont magas nyugdíjigénye volt, mely a havi 3000 koronát is meghaladta, amint azt Jankovcová elvtársnö említette. A járadékbiztosításnak Ilyen reformista értelmezése teljesen helytelen, mivel az éhbéreket már régen megszüntettük és mindenki munkáját a kitűzött határidőben, mennyiség és minőség szerint jutalmazzuk. A járadék ma nem visszatartott bér vagy a fizetés egy részének visszatérítése, hanem elsősorban szociális biztosítás, amelyet az állam a társadalom eszközeiből nyújt elaggott és rokkant polgárainak. Természetesen a járadékbiztosítást nem rendezhetjük egyenlösdi módon, hanem a dolgozók szociális biztosításában helyesen társadalmi érdemeikből indulunk ki. Teljesen helytelen nézetként kell elutasítanunk az ún. letűnt emberek túlnyomó többségének nézetét, akik azzal az érveléssel szeretnék érvényesíteni régi, jogtalanul nagy járadékigényeiket, hogy ezt állítólag befizették. Forduljanak Hitlerhez. mert ő pusztította el azt, amit ők befizettek. A járadékokat ugyanis nem valamilyen felhalmozott eszközök nagytömegéből, hanem dolgozó népünk üzemekben, gyárakban és más munkahelyeken végzett becsületes munkájának eredményeképpen évről évre képződő nemzeti jövedelem egy részéből fizetjük. Még mindig előfordulnak olyan esetek, hog.v ún. letűnt emberek, volt gyárosok, nagyiparosok, földbirtokosok jogtalanul magas járadékot élveznek. Ki felel ezért? Hisz valakinek el kellett ismernie igényüket. Ezért nagyon fontos, hogy megjavítsuk a járadékbiztosítás!' apparátus és szervek munkáját a Szociális Biztosítás Állami Hivatalától a J\B-ék albizottságáig és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üzemi bizottságainak albizottságáig. A járadékélvezók kérdése nem csupán anyagi biztosítások ügye. Hisz kétmillió emberről van szó és számuk az emberi korhatár meghosszabbításával párhuzamosan növekszik. Többet tevékenykedjünk a járadékélvezők körében s vonjuk be őket a társadalmi és politikai életbe. Még valamit a munkások bérrendszereinek módosításáról. Ne essünk önelégültségbe azért, hogy e ponttal kapcsolatban a vita eredményes volt. Pusztán a jó vitával még nem építjük át a munkások bérrendszerét; következetesebben kell végrehajtanunk a munka normázásának tökéletesítésére, az üzemek műszakilag indokolt teljesítménynormáinak lehető legnagyobbfokú bevezetésére irányuló intézkedéseket, intézkedéseket kell tennünk a dolgozók szakképzettségének fokozására és helyesen kell beosztanunk a dolgozókat a díjszabásokban megjelölt osztályokba. Következetesebben kell végrehajtanunk a technika, a technológia fejlesztésére, a termelés menetének és az üzemek munkatermelékenysége fokozásának megjavítására teendő intézkedéseket. Ezek a bérek módosítása jó érvényesítésének feltételei. Ám még mindig éppen itt vannak a legnagyobb gyengeségeink. Egyelőre a kiszemelt üzemekben kísérletezünk a bérek módosításával. A munkások béreinek tömeges módosítása, a munka komoly megjavulása nélkül nagy nehézségekbe ütköznék. Éppen ezt kell megakadályoznunk. A munkások bérének módosítása általában kedvező körülmények között történik. Az életszínvonal emelkedése oly módon is fog történni, hogy a munkások névleges bérei az eddiginél gyorsabban fognak növekedni. Éppen azért, mert a bérek módosítását az ipari bérek jelentós növelésével vihetjük keresztül, hog.v százmilliókat fordítunk e célra, nem szabad ezt úgy végrehajtanunk, hogy általános elégedettség helyett végeredményben részbeni elégedetlenséget keltsünk. S ez történik mindazokban az esetekben, amikor a/ intézkedéseket kellően nem készítették elő és nem tárgyalták meg a dolgozókkal. Ezért fontos, hogy a bérrendszer módosítását jól előkészítsük s minden szükséges feltételt megteremtsünk tömeges bevezetésére és 1960 végéig történő befejezésére. A munkásbérek módosításának sikeres megvalósítása újabb lendítő erő a termelés növelésére és az életszínvonal emelkedésének biztosítására most és a jövőben is. Végül említést szeretnék tenni az életszínvonal lényeges emelésére javasolt intézkedések leggyengébb biztosításáról, Ez a leggyengébb hely mezőgazdasági termelésünk. Nyíltan meg kell mondanom, hogy nem a termelés növekedése, nem a költségek csökkentése és nem a mezőgazdasági termékek árának olcsóbbodása, hanem köztársaságunk gazdasági helyzetének általános javulása biztosítja a mezőgazdasági termékek kiskereskedelmi árának javasolt leszállítását. Ügy vélem, nagyon találóan mondotta Šmehliková elvtársnő itt a KB tavaly novemberi legutóbbi ülésén mezőgazdaságunk helyzetéről: „Az idei év annak bizonyítéka volt, hogy a mezőgazdasági termelésben még mindig döntő többségben inkáDD a természet, mint az emberek döntenek, hogy mezőgazdaságunkban még nem értük el a termelőerők és termelési viszonyok megtelelő fejlődését." A termelőerők és a termelési viszonyok további fejlesztésére a mezőgazdaság terén javasolt intézkedések jelentsék olyan fejlődés kp'detét a mezőgazdaságban, amilyet a KB 1958 februárjában az ipar fejlesztéséről hozott határozata biztosított. S ez megvalósul, ha munkánkban szilárdan szem előtt fogjuk tartani Micsurin forradalmi marxi-lenini jelszavát - a természettől nem várhatunk könyöradományt. hanem feladatunk elvenni tőle mindazt, amire népünknek szüksége van. Rudolf Strechaj elvtárs felszólalása Szlovákiában is, ahol jelentős tartalékok vannak a termelés növelésére, feltesszük a kérdést, mit tegyünk, hogy minél több mezőgazdasági terméket juttassunk a köztársaságunk dolgozói élelmezését szolgáló országos alapokba. Arra a következtetésre jutottunk: annak ellenére, hogy bizonyos elvitathatatlanul jelentős sikereket értünk el a mezőgazdaság fejlesztésében, az eddiginél még nagyobb erőfeszítést kell tennünk a mezőgazdaságunkban már évek óta tartó egyes komoly fogyatékosságok kiküszöbölésére. Elsősorban szeretném elmondani, hogy Szlovákia mezőgazdasági termelésének fejlesztésében valóban bizonyos tagadhatatlan sikereket értünk el. A legnagyobbnak falvaink szociálista átépítésének a legutóbbi három év folyamán elért fejlődését tartjuk. A legutóbbi három év alatt úgyszólván ezer új EFSZ alakult és a földalap több mint 750 ezer hektárral bővült, a szocialista szektor ma már a mezőgazdasági földterületnek több mint kétharmadán gazdálkodik. Elmondhatjuk, hogy az EFSZ-ek többsége gazdaságilag megszilárdult. A rendelkezésünkre álló számadatok szerint az 1958. évi mezőgazdasági nyerstermelés 1948-hoz viszonyítva 40 százalékkal bővült. Az állattenyésztés ebben az időszakban úgyszólván megkétszereződött, de a növénytermesztés csak 13 százalékkal nagyobbodott. A növénytermesztésben általában bizonyos kedvező változás történt a vetés összetételében, növekedett a szántóföldön termesztett takarmánynövények területe. Fejlődést könyveltünk el az ipari növények termesztésében. Természetesen nem elégedhetünk meg a mostani hektárhozamokkal. Meg kell mondanom, hogy 1934-hez és 1938-hoz viszonyítva az 1954-es és 1958-as években az előzetes eredmények szerint búzából 12,8, rozsból 21,8, árpából 22,1, cukorrépából 6,6 kukoricából 21,4 százalékkal növekedtek a hektárhozamok. Az azonos természeti feltételű cseh kerületekhez viszonyítva azonban kétségtelenül lemaradunk a hektárhozamokban. A mezőgazdasági termelés fő feladatának az állattenyésztés gyorsabb fejlesztése növénytermesztési feltételeinek megteremtését tartottuk és tartjuk. Az állattenyésztési termékek részaránya e gondoskodás következtében a mezőgazdasági termelés általános terjedelmében elérte a 45 százalékot. 1948-hoz viszonyítva 100 hektár mezőgazdasági földterületen 15,5 darab szarvasmarhával. 100 hektár szántóföldön pedig 88,5 darab sertéssel többet termelünk. A mennyiségi növekedés ellenére a cseh kerületekhez képest továbbra is lemaradunk a mezőgazdasági állatállománynak egy talajegységre eső termelési sűrűségében. Ha mint népgazdászok kiszámítunk egyes tényeket, nagyon érdekes eredményeket kapunk. Megvilágítjuk ezt Szlovákiának az országos piaci alapokhoz való hozzájárulásával. Szlovákia juttatásai a központi alapokba 1958-ban 1955-höz viszonyítva vágómarhában 39,5 százalékkal, vágósertésben 26,3 százalékkal, tejben 59,7 százalékkal, tojásban 52,2 százalékkal növekedtek. E jelentős növekedést elsősorban a bővült szocialista szektor érdemeiből értük el, mely biztosította a piaci termelés lényeges növekedését. Mindez szép, de mi ugyanakkor tudjuk, hogy Szlovákia részaránya az országos alapok gazdagításában még nagyobb lehet és lesz, ha kihasználjuk a meglévő óriási tartalékokat. Ha pl. az állattenyésztésnek olyan Hiányzik ehhez az alapfeltétel, azaz a földalap összetételének tudományos felülvizsgálása. Ha nem járunk el így a földalap felhasználásában, nem lesz meg a biztosítékunk arra, hogy a föld a tőle telhető maximumot teremje, mert nem tudjuk, hogy olyan tápanyagot adunk-e a földnek, amire szüksége van és nem pazaroljuk-e' feleslegesen a műtrágyát, vagy esetleg nem rontjuk-e el a földet. Ügy vélem, itt az ideje, hogy ily komoly eljáráshoz fogjunk. Feltételeink közepette nagyon sürgető e problémák végleges megoldása. Hisz egyes vidékeken a föld legfeljebb egy százalék humuszt tartalmaz. másrészt Szlovákiában egymillió hektár savanvúfold van és kb. 700 ezer hektár föld vízgazdasági szabályozásra szorul. Ügy vélem, Szlovákiában elsősorban ebből ^ szempontból kell fordulatot elérnünk a mezőgazdasági beruházási politikában, mint arra pártunk is felhívta figyelmünket. Mezőgazdaság- és közgazdaságtudományunknak ideje, hogy arccal forduljon a falu felé és elméleti és gyakorlati szempontból nagyon konkrétan világítsa mely az EFSZ-ekben, állami gazdaságokban, GTÁ-kon — s mindenütt, ahol végeredményben mezőgazdasági termelésünk eredményei eldőlnek — kialakuló bonyolult problémákat, kapcsolatokat és segítse elő megoldásukat. Mezőgazdaságunk számos dolgozója előtt még mindig nem egészen világos, milyen nagyon hasznos termény pl. a kukorica, különösen akkor, amikor már sok konkrét adattal rendelkezünk. Erre vall különösen a termény vetési területének bővítésében tanúsított ingadozó álláspont. Tudományos igazolást nyert, hogy a kukorica tápértéke a réti füvesnövényekhez viszonyítva háromszor akkora. Abból indulunk ki, hogy Szlovákiában több mint 9000 hektár réttel és legelővel rendelkezünk. A föld egy kilencedén szántás és kultiválás után silókukoricát vethetünk. A szlovákiai takarmányalapok ily módon kb. annyira gazdagodnának, hogy 1370 literrel több tejet termelhetnénk egy hektáron. Szövetkezeti parasztjaink számára ez évi jövedelmük legalább 200 millió koronával való növekedését jelentené. Igaz, hogy ha a kukorica és más ipari és takarmánynövények vetési területeit bővíteni akarjuk, haladéktalanul be kell fejeznünk a mezőgazdasági munkálatok teljes gépesítése kérdésének megoldását. A mezőgazdasági termelésről természetesen a falvakon döntenek. Mindnyájan tudjuk, hogy a falvakon nem kis és nem egyszerű problémák előtt állnak az elvtársak. De a mezőgazdasági igazgatás még mindig rendszertelen és kevéssé hatékony segítséget nyújt az illetékes ügyosztályoktól kezdve egészen a járási nemzeti bizottságokig a falvaknak. Ezért fontoljuk meg, nem volna-e célszerű — tekintettel e problémákra és a mezőgazdasági termeléssel szemben támasztott egyre növekvő igényekre — elmélyíteni és tovább tökéletesíteni a mezőgazdasági termelés irányításának eddigi rendszerét fentről lefelé. Hisz egy több mint ezer hektár földterületü EFSZ nagyon bonyolult gazdasági problémát jelent. Megfelelő politikai és szakképzettségű kádereket is igényel. Csupán néhány problémát említettem. A munkásosztály nagy anyagi és pénzeszközöket ad mezőgazdaságunknak és ez irányban az eddiginél sokkal többet tehetünk. A költségvetésből csupán a legutóbbi tíz év alatt összesen 11 milliárd koronát fordítottunk Szlovákia mezőgazdaságára, ebDől a legutóbbi három év folyamán eszközölt beruházások 4 jelentenek*"számokra "a"szővjrttapaszta- í milliárd 470 millió koronát tesznek latok. Hruscosv elvtárs az SZKP KB tel- j Fontos, hogy a munkásosztályjes ülésén hangsúlyozta és úgy vélem, ez nak ez a segítsége sokkal szembea mi viszonyainkra is teljes mértékben | tűnőbben nyilvánuljon meg a roevonatkozik, hogy a mezőgazdasági munka ! zőgazdasági termelés belterjességétermelékenysége fokozásának leghatéko- j nek

> termelékenységének és általános nyabb útja a helyes vetési eljárások és a terjedelmének növek

edésében. Totudományos alapra epulo gazdalkodasi ... . ... rendszer bevezetése és elsajátítása minden I 1

8törekedni, hogy kolhozban és szovhozban. Meg kell mondanom, hogy még messze állunk a tudományos alapra épülő talajgazdálkodástól. belterjességét érnénk el, mint amilyen a cseh kerületekben, még nagyobb mennyiséget adhatnánk és szövetkezeteseink és állami gazdaságaink szarvasmarhából 162 millió, sertésből 68 millió, tejből 556 millió, tojásból pedig 91 millió koronával növelhetnék bevételeiket. Ez ösztönözné szövetkezeteseinket és az állami gazdaságok dolgozóit, hogy önmaguk és egész társadalmunk javára fokozzák a mezőgazdasági termelés belterjességét, mint azt pártunk XI. kongresszusa feladatunkká teszi. Elvégre ez a fő út, amelyen mezőgazdaságunk hozzájárul mindazon jelentős intézkedések megvalósításához, amelyet pártunk népünk egyre szebb életének megteremtése érdekében foganatosít. Hogy e reális feladatokat a lehető legsikeresebben valóra váltsuk, máris meg kell kezdenünk a földalap belterjes kihasználására és rendszeres gyarapítására vonatkozó pártutasítások következetes megvalósítását. Fontos, hogy a termelési költségvetés minden mutatójában visszatükröződjenek a párt irányelvei. Azon a nézeten vagyok, hogy a földalap belterjes kihasználása szempontjából legelőbb szerkezetét kell felülvizsgálni éspedig az általános mezőgazdasági és a szántóterület kívánatos aránya szempontjából, szoros összefüggésben a mezőgazdasági termelés általános irányzatával, észszerüsítésével és szakosításával és az adott természeti feltételek leghatékonyabb kihasználásával. Az eddigi tapasztalatok igazolják, hogy kevés beruházási eszközt fordítottunk közvetlenül a földre. így pl. az 1958-ban eszközölt általános beruházásokból csak 5 százalék esett talajjavításra. Közismert tény, hogy a talajjavítási beruházások a leghatékonyabbak. Ennek ellenére sokáig elhanyagoltuk a földalap gyarapításának e jelentós területét. Nem irányítottuk kellőképpen a dolgozók kezdeményezését az igénytelen, de nagyon hasznos kisebb ez irányú munkálatok saját eszközeikből való elvégzésére. Mezőgazdasági szakembereink között olyan irányzat terjedt el. hogy csak akkor kezdhetünk meg valamilyen vízgazdasági építkezést, ha az állam milliókat, építőanyagot, főként alagcsöveket, különleges gépeket és iskolázott szakembereket biztosít. Kétségtelen, hogy tekintetbe kell venni ezt az anyagot. De határozottan nem használtunk ki minden adott lehetőséget, hogy az állam részéről adott kvóták keretében sokkal mélyebben nyúljunk a földalapba. Ma már milliós beruházásaink is vannak. Vannak alagcsöveink és egyes fontos gépeink. Äm a vízgazdasági munkálatok és elsősorban a talajjavítások tervét nem teljesítettük. A tervezés szempontjából nem voltak előkészítve. Nemzeti bizottságaink sem használták ki a terv adta összes lehetőségeket. Mezőgazdasági termelésünk problémájának megoldásában értékes tanulságokat elérjük célunkat és mielőbb kiküszöböljük a mezőgazdasági termelésnek társadalmunk szükségletei mögötti elmaradását. JJJ SZÖ 6 * 1959. március 12.