Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-12 / 70. szám, csütörtök

W. GOMULKA ELVTÁRS BESZÁMOLÓJA a Lengyel Egyesült Munkáspárt III. kongresszusán VARSÖ (CTK) - W. GOMULKA, A LEMP KB ELSŐ TITKÁRA A PÁRT III. KONGRESSZUSA ÜLÉSÉNEK ELSŐ NAPJÁN BESZÁMOLÓT TARTOTT A KÖZPONTI BIZOTTSÁG TEVÉKENYSÉGÉRŐL. BESZÁMOLÓJÁBAN ÉRTÉKELTE AZ ÖT ÉVVEL EZELŐTT, 1954 MÁRCIUSÁBAN TARTOTT LEGUTÓBBI KONGRESSZUS ÖTA VÉGZETT PÁRTMUNKÁT. A SZOCIALIZMUS ÉPLTÉSE AZÓTA JELENTŐS SIKEREKET ÉRT EL LENGYELORSZÁGBAN. „Pártunk ennek az időszaknak saját • és nemzetközi tapasztalataival felvértezve érettebben, bölcsebben és a marxizmus-leninizmus halhatatlan eszméinek alapján megszilárdulva ült össze kongresszusára. Ma sokkal inkább vagyunk meggyőződve róla. mint valaha, hogy a szocializmus történelmileg rövid időn belül teljes mértékben győz hazánkban." Gomulka jellemezte a népi Lengyelországnak a kongresszusok közötti időszakban elért sikereit és foglalkozott a többi népi demokratikus ország szocialista építésben elért sikereivel. A jelenlegi világhelyzet jellemző vonásaként említette a szocialista rendszer és a kapitalizmus állandóan elmélyülő versenyét. Megjegyezte, hogy ez a verseny nem új jelenség, már abban a pillanatban kezdődött meg, amikor megszületett az első szocialista állam, a Szovjetunió. Rámutatott azonban arra, hogy a szocializmus és a kapitalizmus versenye ma döntő időszakba lép, mivel a szovjet hatalom fennállásának 41. éve szembetűnően igazolta a szocializmus döntő fölényét a kapitalizmus fölött. Gomulka ezzel kapcsolatban tüzetesen foglalkozott a Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusának eredményeivel s rámutatott arra, hogy a szocializmus és a kapitalizmus versenye nem korlátozódik csupán a Szovjetunióra és az Egyesült Államokra, hanem mindkét társadalmi rendszer valamennyi államát érinti. Gomulka beszámolója további részében a jelenlegi tőkés rendszer ellentmondásaival foglalkozott és megjegyezte, hogy az események alakulása teljes mértékben megcáfolta a kapitalizmus válságmentes fejlődésének lehetőségére vonatkozó öszszes revizionista, reformista és burzsoá elméleteket. Figyelmeztetett arra, hogy a tőkés világ vezető imperialista körei ..hidegháborút" szítottak, melynek célja a szocialista államok gyengítése és dezorganizálása, egységük megbontása s a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom szétmorzsolása. Az imperializmus mozgásba hozta a „hidegháború" minden eszközét, de a szocialista világ szétzúzására irányuló terveit szégyenteljes vereség érte. A hidegháború nem hozta meg a kívánt eredményeket — csődöt mondott. Az imperialista politika csődjének sok oka van. Legfontosabb az a tény, hogy a szovjet interkontinentális rakéták a földgömb bármelyik részét elérhetik. A nyugatnémet revansizmus veszélyéről Gomulka nagy figyelmet szentelt a második világháború után kialakult helyzet fejlődésének A szocialista világ a Varsói Szerződés megkötésével volt kénytelen válaszolni a támadó jellegű nyugati katonai egyezmények egész sorára. Gomulka megjegyezte, hogy ez az intézkedés annál inkább szükségessé vált, mivel az imperialista államok a fő eröpai reakciós erőhöz, a Német Szövetségi Köztársasághoz fűzték terveiket. Ennek pedig legnagyobb érdeke a háborús politika, területi követelésekkel lép fel Lengyelországgal és más szocialista államokkal szemben. Gomulka részletesen fejtegette a nyugati államoknak Lengyelország nyugati határa elismerésével kapcsolatos álláspontját és rámutatott arra, hogy a nyugati nagyhatalmak elsősorban azért fogadják el Adenauernak Lengyelország nyugati határai felülvizsgálásával szemben támasztott követelményeit, mivel az NSZK az Atlanti Tömb fontos pillére. A nyugati nagyhatalmak nem akarják elvenni a kedvét, nem akarnak az Atlanti Tömbből kiszorítani olyan tökéletes mészárost, mint amilyenek a nyugatnémet militaristák. Gomulka felhívta a figyelmet arra, hogy a Lengyel Népköztársaság határainak Nyugat által való elismerése a potsdami egyezményekből, a népi Lengyelországnak az Odráig és Nissáig terjedő területre való jogából ered. Ennek elismerése a béke érdekét szolgálja. Az Odra és Nissa mentén húzódó lengyel határ biztonsága a Lengyel Népköztársaság és a Szovjetunió szoros testvéri szövetségére, a szocialista államok táborának szilárd egységére támaszkodik. Gomulka továbbá megjegyezte, hogy az agresszív atlanti imperialisták közül a nyugatnémet militaristák a nemzetközi feszültség enyhítésének fő akadályát képezik. Az NSZKnak a világbékével szemben tanúsított ellenséges magatartása ismét megnyilvánult az NSZK-nak a német kérdés megoldására és a német békeszerződés aláírására tett szovjet javaslatokkal kapcsolatban elfoglalt álláspontjában. Gomulka hangsúlyozta, hogy Lengyelország teljes mértékben támogatja ezeket a szovjet javaslatokat. Kijelentette: a nyugati nagyhatalmak visszautasítják szerződésjavaslatunkat, viszont ezideig semmilyen saját javaslatot nem terjesztettek elő. Adenauer olyan hangnemben beszélt, mintha a legutóbbi háborúban nem érte volna vereség Németországot. Bármilyen is legyen a nyugati államok és Adenauer álláspontja, a német békeszerződés meg lesz kötve. Németországot most két állam képviseli, a Német Demokratikus Köztársaság — békeszerető szocialista német állam, melyben a történelem folyamán első ízben gyakorolják a hatalmat munkások és parasztok — és a Német Szövetségi Köztársaság — tőkés állam, melyben egyre jobban felüti a fejét a német militarizmus. E két állam egyike meg akarja kötni a békeszerződést, a másik nem. Tehát megkötjük a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársaság által képviselt Németországgal. Gomulka a továbbiakban nagy figyelmet szentelt Németország egyesítése kérdésének. Rámutatott továbbá arra, hogy az imperialista háborús politikát ellenző fő erő a munkásosztály. Gomulka megjegyezte, hogy a nemzetközi kommunista mozgalomban minden párt egyenlő s hangsúlyozta a Szovjetunió kommunista Pártjának és a Szovjetuniónak rendkívüli helyzetét és tekintélyét, amit a forradalmi mozgalomban és a világbéke megőrzéséért vívott harcban szerzett érdemei indokolnak meg. A nemzetközi munkásmozgalom legnagyobb ellensége a revizionizmus Gomulka rámutatott arra, hogy csak a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége szegte meg a nemzetközi kommunista mozgalom egységét. „Saját akaratából, vezetőinek akaratából áll e mozgalom sorain kívül. Hova tartozik tehát? Sehova. Hamis útra tévedt. A JKSZ a világ munkásmozgalmának egyik részéhez sem tartozik. Ahhoz a részhez sem, melyet kommunisták vezetnek és ahhoz a részhez sem, mely a reformista, szocialista és szociáldemokrata pártok befolyása alatt áll. Mondhatnók, hogy a JKSZ a kívülálló pozícióját választotta magának a világ munkásmozgalmában. E pozícióhoz vezette őt a revizionizmus." Gomulka megjegyezte, hogy a JKSZ nem azzal helyezte magát a nemzetközi kommunista mozgalmon kívül, mert megtagadta a 12 kommunista és munkáspárt nyilatkozatának aláírását, hanem azzal, hogy e nyilatkozattal szembeállította saját revizionista programját, mely a szocialista tábor országai egységének és a nemzetközi szolidaritásnak megbontására számít és minden kommunista pártot egybe von." A JKSZ programja a nemzetközi kommunista mozgalom összes pártjainak határozott kritikájába ütközött. Hisz egyetlen kommunista sem fogadhatja el e program alapvető téziseit, azt ugyanis, hogy a jelenlegi nemzetközi feszültség oka állítólag az államok két tömbjének - a szocialista tábornak és az imperialista tömbnek fennállása. Ha így gondolkodnánk, fejtetőre állítanók e kérdést. Ez ugyanis mind a szocializmus, mind a kapitalizmus lényegének a tagadása. Sem többet, sem kevesebbet nem jelent, mint azt, hogy a szocializmus, melyet tőkés katonai tulajdonságokkal ruháznak fel, idegen számukra, s hogy ugyanakkor békés szocialista szándékokat tudnak be az imperializmusnak. A jugoszláv revizionisták eme elképzelése szerint a szocialista államok egységének kialakulása, azaz a szocialista államok táborának kialakulása — aminek semmi köze sincs katonai tömbhöz — oda vezetett, hogy az imperialista tőkés világ megteremtette saját katonai tömbjét. A szocialista államok szövetsége egységükbert, szolidaritásukban és kölcsönös segítségükben nyilvánul meg. A jugoszláv revizionisták e szövetség megszüritetését a szocialista tömb államai egységének, szolidaritásának és kölcsönös segítségének felszámolását javasolják, hogy Jugoszlávia nyomdokain haladjunk. Ekkor állítólag megszűnik a nemzetközi feszültség és tartós béke lesz úrrá világszerte. Ebből az a következtetés ered, hogy a tőkés imperialista államok állítólag nem küzdenek a szocializmus ellen, békében élhetnek vele és csak a szocialista szövetséget gyűlölik. Melyik kommunista, vagy nem kommunista hihet ennek a W. GOMULKA tlvtárs beszámolóját t írtja revizionista esztelenségnek, a szocializmus szempcntjából öngyilkossággal felérő elképzelésnek? A jugoszláv rev'zionisták szerint a szövetségi köteléket nem ismerő szocialista államok biztonságának záloga az imperialista államok katonai tömbjeinek megszüntetése ' lenne. Ha valóban ennek kellene megvédenie az egyes szocialista államokat az egyes imperialista államok támadásától, akkor feltételezni kellene, hogy az imperializmus megszűnik imperializmus lenni, hogy a háborúk és támadások távol fognak állani tőle, hogy sohasem támai más államra, gyengébb államra sem. Könnyű elképzelni, milyen sokáig haboznának például a német militaristák az NDK, vagy Lengyelország megtámadásával, ha megszűnne a szocialista államok szövetsége. Ami azt ilísti, efelól még a JKSZ revizionista programja szerzőinek sincsenek kétségei. Azt a bírálatot, melyben a kommunista és munkáspártok ia JKSZ revizionista programját részesítették, gyakran látszólagos bizonyítékul hozzák fel a kommunista mozgalom pártjai és a szocialista államok egyenjogúsága és önállósága elvének tagadására, annak a jugoszláv tézisnek megerősítésére, hogy a Szovjetunió és az. SZKP úgynevezett hegemóniát képvisel a nerrjzetközi kommunista mozgalomban és a szocialista államok táborában. Ez távol áll az igazságtól. Ha ezt, vagy hasonló programot, mint amilyet a JKSZ VII. kongresszusa jóváhagyott, az úgynevezett szociáldemokrata pártok fogadták volna el, egy vállrándítással napirendre térhetnénk fölötte. De a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének programja egy magát kommunistának nevező pártnak a programja, olyan párté, mely azt állítja, hogy a marxizmus-leninizmus elveit tartja szem előtt. Efölött pedig egyetlen kommunista, vagy munkáspárt sem térhet közönyösen, vállrándítással napirendre. A marxizmus-leninizmus ideológiája az egész nemzetközi munkásmozgalom alapja. Ennek aláásása a nemzetközi kommunista mozgalom ellen irányul, mivel aláássa egységét. A revizionizmus elleni küzdelem mindenekelőtt harcot jelent a nemzetközi kommunista mozgalom szolidaritásáért és tömörségéért, a szocialista országok szilárd egységéért. A revizionizmust a kommunista mozgalom legnagyobb veszélyének minősítjük azért, mert a kommunista és munkáspártok s a szocialista államok fő ereje szolidaritásukban, tömörségükben és egységükben rejlik. Pártunkat éppúgy, mint a nemzetközi kommunista mozgalom pártjait, ma semmilyen pártkötelékck nem fűzik a JKSŽ-hez. Ám nem adtuk fel a reményt, hogy a JKSZ visszatér a kommunista mozgalomba. Sokáig nem lehet a kívülállók pozícióira helyezkedni. A JKSZ-nek előbb, vagy utóbb döntenie kell a világ munkásmozgalmának két része között. Vagy a nemzetközi kommunista mozgalomhoz csatlakozik, vagy ahhoz a részhez, melyet a reformista szocialista pártok és szociáldemokrata pártok vezetnek. A revizionista irányzatok elmélyülése szükségképpen a szociáldemokrata mozgalom soraiba vezeti a JKSZ-t. A revizionizmus ugyanis ideológiai lényegében reformizmus és szociáldemokrtizmus. A marxi-lenini irányzatok elmélyülése viszont viszszavezeti a JKSZ-t a nemzetközi kommunista mozgalomba. Lengyelország normális baráti kapcsolatokat tart fenn Jugoszláviával, mint állammal. A lengyel nép baráti érzelmeket táplál Jugoszlávia testvérnépei iránt. Ápoljuk és fejlesztjük kölcsönös gazdasági kapcsolatainkat és gazdasági együttműködésünket. Kulturális téren is együttműködünk. Szeretnénk, ha a külpolitikában, a békeharcban Jugoszlávia állásfoglalása megfelelne Lengyelország és a szocialista tábor állásfoglalásának. Politikánk alapja testvéri barátságunk és rendíthetetlen szövetségünk a Szovjetunióval. Ez politikánk elvi tartós és múlhatatlan eleme. Ez a barátság mély eszmei egységre, a nemzetköziség lenini elveire épült, mindkét állam szükségleteiből adódik és Lengyelország létérdeke. Ápoljuk a baráti együttműködés testvéri kötelékeit szomszédainkkal: Csehszlovákiával, a Német Demokratikus Köztársasággal és a többi demokratikus állammal. Gomulka beszámolója befejező részének elején rámutatott arra, hogy a Lengyel Népköztársaság a békés együttműködés és a különböző társadalmi rendszerű államokkal való kapcsolatok ápolásának politikáját folytatja. A lengyel népgazdaság sikerei A nemzetközi helyzet és a nemzetközi kommunista mozgalom egyes problémáinak elemzése után Gomulka beszámolójában rátért a lengyel népgazdaság 1954 óta elért eredményeinek értékelésére. Az adatok egész sorát hozta fel az 1953-1958-as évek termelésének jelentős növekedéséről. Ezek az évek Lengyelország termelőerői fejlődésének további szakaszát jelentik . Tüzetesen foglalkozott a jelenlegi lengyel ötéves terv feladataival és nagy figyelmet szentelt a lengyel népgazdaság 1959-1965. évi továbbfejlesztése programjának, mely szerint az ipari termelésnek 1958-hoz viszonyítva 80 százalékkal kell növekednie. Amit az 1959 —1965-ös évek adatainak teljesítése után elértünk, további alapvető lépést jelent hazánk fejlesztésében — jelentette ki Gomulka. Ezzel járul hozzá népünk a szocialista rendszer és a tőkés gazdaság békés versenyéhez. E versenyben nem akarunk elmaradni a testvéri országok mögött. A lengyel népgazdaság merész tervei megvalósításának feltételeként a munka termelékenységének fokozását említette, és részletesen beszélt az összes ipari ágakra váró feladatokról. A LEMP KB első titkára nagy figyelmet szentelt a lengyel üzemek műszaki haladása problémáinak, ez irányban rámutatott a tudományos és kutató intézetek jelentős szerepére. A műszaki haladáson kívül a munka termelékenységének fokozásában további fejlődési irányként az üzemek munkaszervezésének tökéletesítését említette és részletesen foglalkozott a beruházási építés kérdéseivel. Beszámolója további részében a lengyel állam szilárdulásával, a szocialista demokrácia elveivel és a párt vezető szerepével foglalkozott. Gomulka a szocialista demokrácia fejlesztése fő feltételének a párt irányító szerepének megszilárdulását minősítette. Ezután behatóan foglalkozott a Lengyel Egyesült Munkáspárt és a többi lengyelországi pártok, az Egyesült Néppárt (parasztpárt) és a Demokrata Párt viszonyával. Lengyelország népi demokratikus társadalmi rendszere szilárdulásának feltétele a dolgozók egysége, a minden mesterséges válaszvonalat, elsősorban a hívőket és hitetleneket elválasztó vonalat leküzdő egység, — jelentette ki Gomulka. Ezzel kapcsolatban foglalkozott a népi állam és az egyház viszonyával és hangsúlyozta, hogy az egyház tevékenységével sohasem szabad visszaélni politikai célokra, a LEMP és a népi állam politikája ellen irányuló támadásokra. „Öva intjük a főpapságot a törvények és állami rendeletek megszegésétől. Tanácsoljuk, hagyja abba a népi rendszer elleni provokációit, mivel ez egyáltalán nem szolgálja az egyház javát. Újból kijelentjük, hogy nem akarunk hadakozni az egyházzal, de az egyház maradjon meg egyháznak, szorítkozzék a hit kérdéseire és maradjon a templomban", — jelentette ki Gomulka. Az ideológiai kérdésekről Beszámolója további részében a demokratikus centralizmussal s az üzemi tanácsok, a szakszervezetek és a munkásönkormányzat új feladatával foglalkozott. Nagy figyelmet szentelt a szociálist" törvényesség elmélyítésének és a szocialista fegyelem fokozásának. Gomulka részletesen kitért az irodalom és a művészet problémáira. Pártunk a népi tömegek véleményét és szükségleteit kifejezve küzd a dolgozók számára érthető és a hozzá közelálló művészetért, — mondotta. A revizionista és polgári szabadelvű politikai irányzatokban látja annak okát, hogy sok író elveszti kapcsolatát a nemzet haladó szocialista erőivel. Ezeknek az irányzatoknak hatása alatt keletkeztek olyan müvek, melyek befeketítik a szocializmust és dicsőítik ellenségeit. Megtagadjuk és a jövőben is el fogjuk utasítani ilyen müvek kiadását, mert ezek nem művészi alkotások, hanem az antiszocialista erök politikai propagan-. daeszközei. A párt fö feladata a kultúra szakaszán jelenleg az alkotó körökben megnyilvánuló antiszocialista és revizionista irányzatok befolyásának kiküszöbölése, mivei ezek az irányzatok ma fö akadályát képezik a lengyel szocialista kultúra fejlődésének. A pártmunkáról Gomulka beszámolója további részében a párt munkaproblémáival foglalkozott. Megjegyezte, hogy a LEMP a szocialista országok 12 kommunista és munkáspártjának 1957 novemberében Moszkvában jóváhagyott nyilatkozatában foglalt elveket tekinti politikája fö irányelveinek. Gomulka nagy figyelmet szentelt az SZKP XX. kongresszusa jelentőségének az egész nemzetközi munkásmozgalom fejlődése szempontjából. Hangsúlyozta, hogy a történelmi események alakulása, a Szovjetunió bel- és külpolitikai sikerei, éppen úgy, mint az SZKP XXI. kongreszszusának határozatai teljes mértékben igazolták az SZKP XX. kongresszusa irányvonalának helyességét. A továbbiakban Gomulka értékelte a LEMP VIII. teljes ülése után bekövetkezett változásokat, kijelentette: A VIII. telies ülés véget vetett a pártbar. és a tipsadalombsn megnyilvánuló átmeneti, de komoly politikai válságnak. Ez a válság abban is megmutatkozott, hogy a munkásosztály egy része elégedetlen volt, a vezető pártszervek pedig néhány hónapon keresztül képtelenek voltak egységesen és következetesen dolgozni. Lengyelország szocialista építésének objektív okokból és a pártpolitika fogyatékosságaiból eredő nehézségei 1956-ban komoly és veszélyes politikai válsággá fajulhattak volna annak következtében, hogy: l. a pártaktíva vezetőségének egy része dogmatikus nézeteket vallott, ami késleltette a különféle problémák következetes megoldását, 2. revizionista irányzatok merültek fel, melyek elsősorban a pártpolitika túlzott bírálatában nyilvánultak meg, támadták a marxizmus-leninizmus alapjait és megkönnyítették az antiszocialista erök agitációját. A válság leküzdése hatékony ideológiai küzdelmet követelt a dogmatizmus és revizionizmus el'.en, a pártnak a VIII. teljes ülésen kitűzött helyes marxilenini politikai Irányvonalban való megszilárdításáért. E küzdelem a párt győzelmével ugyanakkor gazdagította tapasztalatait. A revizionizmus — jelentette ki Gomulka —, a jelen pillanatban nem azért jelenti a fő veszélyt a párt szempontjából, mintha a revizionisták sokan lennének. hanem azért, mert a revizionizmus szoros kapcsolatban áll a belső- és külső burzsoá társadalmi erők antiszocialista törekvéseivel. A revizionizmus veszélye abban rejlett, hogy megbontotta a párt ideológiai egységét, hitetlenséqet szított a kommunizmussal szemben, qyenqítette a proletárdiktatúra államát. Gomulka behatóan foglalkozott a pártnak a dogmatizmus és szektásság megnyilvánulásai ellen folytatott küzdelmével. Megállapíthatjuk, lényegében elértük, hogy a pártot megosztó és akcióképességét korlátozó régi viszályok ma már csak távoli visszhangként hatnak. A párt sorai konszolidálásának folyamatában létrejött és megszilárdult pártegység nagy sikert jelent. Szilárdítsuk ezt az egységet és sohasem engedjük meg megszegését vagy gyengítését a jövőben. Gomulka a továbbiakban a pártszervezetek szilárdulásáról, aktivitásuk fokozódásáról és a pártfegyelem elmélyüléséről beszélt és foglalkozott a Dárttisztítás eredményeivel, ami után a párttagok száma körülbelül 210 ezerrel csökkent. A LEMP-nek 1959 január l-ig összesen 1 023 425 tagja és póttagja voit. Gomulka beszámolója befejező részében hangsúlyozta, hogy a LEMP győzelmesen leküzdött minden nehézséget és sohasem adta fel a marxizmus-leninizmus pozícióit. Politikánk alapja mindenkor a szocialista tábornak a proletár nemzetköziség elveiből eredő egysége volt, — mondotta. Nemzedékünk fő feladata a szocializmus felépítése Lengyelországban. Semmi sem lesz számunkra túl nehéz, ha pártunk a ránk váró munkában és küzdelemben egységes lesz, ha szoros kapcsolatban fog állani a munkásosztállyal és az egész nemzettel, ha szem előtt fogjuk tartani * a marxizmus-leninizmus alkotó forradalmi tanítását — jelentette ki Gomulka. ÜJ SZÖ 3 * 1959. március í*,