Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-11 / 69. szám, szerda

Feladataikról tárgyaltak A zselízi járási pártkonferenciáról A zselízi járás falusi- és üzemi pártszervezeteinek küldöttei kétnapos járási konferencián tárgyalták meg, hogyan valósították meg a múlt évi járási konferenciának, pártunk Központi Bizottságának és a XI. kongresszusnak határozatait. Mivel a járás mezőgazdasági jellegű, a fő súlyt a mezőgazdasági problémákra fektették. A járási pártbizottság beszámolójából kitűnt, hogy a kommunisták, a tömegszervezetek, a nemzeti bizottságok és a legöntudatosabb pártonkívüli szövetkezeti tagok segítségével az 1957. évi szövetkezeti földterületet 2840 hektárral gyarapították, s a járás földterületének 85 százalékán már szocialista nagyüzemi gazdálkodás folyik. A szövetkezetek^ gazdálkodásában az előző évvel szemben jelentős eredményeket értek el. Ez világosan kitűnik abból, hogy csupán az évv.égi elszámolásnál Í1 millió koronát osztottak- szét a szövetkezeti tagok közt, a szövetkezetek vagyona pedig 20 millió 346 ezer koronával gyarapodott. — A szövetkezetek gazdálkodásában azonban még sok javítani való akad — állapította meg a konferencia. — A bevételek túlnyomó része ugyanis növénytermelésből származik. De még e téren is sok a javítani való. Nagy az elmaradás az állattenyésztésben! A lontói szövetkezetnek például mindössze 30 szarvasmarhája van. Sőt még a tőrei és a váradi szövetkezeteknek is, amelyek a járásban a legjobbak közé tartoznak, van behozni valójuk, hogv az előírt állatállományuk meglegyen. A konferencia feltárta, hogy jelentős hibák vannak a háztáji gazdálkodásban is. Garamsallón például egy szövetkezeti taqnak 10 árnál is több szőlője van háztáji gazdálkodása keretében. Az ilyeneknek persze nem érdekük a közös qazdálkodás jövedelmezősége. Meqélhetésüket nem a szövetkezetben, hanem elsősorban a 'háztáji qazdálkodásban biztosítják. Furinda Rudolf elvtárs, a tőrei helyi pártszervezet elnöke a vitában más hibákat is említett. Rámutatott, hogy sokan úqvnevezett népszerű politikát folytatnak. Ha a szövetkezeti tagok ípuha normát akarnak, egyes vezetők beleegyeznek csak azért, hogy a tagság minél több természetbenit kapjon. Mindez semmibevevése az állam, a társadalom érdekeinek az egvéni érdekekkel szemben. A mezőgazdasági munkákat sem végezzük a legjobban — folytatta Furinda elvtárs. '— Tavaly például a lóherét mi is nappali hőségben qvűjtöttük össze. Levelei persze mind lehullottak, nem maradt meg csak a csonkja. Nem is tejelnek idén úgy a teheneink, mint azokban az években, amikor éjjel takarítottuk be a takarmányt, és teljes értékű herénk volt. Levontuk azonban a tapasztalatokat és elhatároztuk. hogy ebben az évben az ilyen és hasonló munkákat — ha szükséges — éjjel fogjuk elvégezni. A szövetkezeti gazdálkodás továbbfejlesztésével kapcsolatos feladatokról Králik elvtárs, a járási nemzeti bizottság elnöke beszélt. Többek között arról szólt, hogy nem minden esetben az egyénileg gazdálkodó parasztok húzódoznak a szövetkezetbe való belépéstől. A helyzet gyakran olyan, hogy csak a hívó szó hiányzik. Nem ritka eset az sem, hogy gyöngébben qazdálkodó szövetkezetekbe vannak belépők, a jól qazdálkodókba pedig nincsenek. Ogy látszik, több szövetkezetben is van olyan káros nézet, mint a csekeiben, ahol Szadovszká elvtársnő, az ottani szövetkezet tagja, a következőket mondotta a velem folytatott beszélgetés során. „Tudja, elnök elvtárs, a mi szövetkezetünk jő kollektíva. Mi nem akarjuk, hogy további gazdák jöjjenek közénk. Elromolnának a normáink." Az ilyen nézetekkel természetesen nem lehet egyetérteni és következetes harcot kell folytatni azért, hogy az új belépőket mindenütt a legnagyobb megértéssel fogadják. Pásztor Lajos elvtárs, a pásztói pártszervezet küldötte arról beszélt, mennyire fontos pártunknak új, főleg fiatal munkás- és parasztokkal és természetesen nőkkel való megerősítése. Pártszervezetük a múlt évben 6 új tagot vett fel. Liska Veronika, szódói küldött a járás női nevében pártunk Központi Bizottságának az életszínvonal emelésére tett intézkedése nagy jelentőségét hangsúlyozta. Rámutatott továbbá arra, hogy a nők ideológiai nevelésének terén minél előbb pótolni kell a hiányosságokat. A vitában felszólalók csaknem kivétel nélkül hangsúlyozták az élet minden terén a párt vezető szerepének fontosságát. Ennek biztosítását a pártszervezeteknek új tagokkal való bővítésében, az ideológiai oktatás színvonalának elmélyítésében és minden kommunista rendszeres tanulásában látják. A konferencia határozatot hozott, hogy a járás kommunistái harcolni fognak a szövetkezeti alapszabályok betartásáért. Mindent megtesznek, hogy járásuk mezőgazdaságát az év végéig 97 százalékra szövetkezetesítsék, és hogy dolgozó népünk anyagi, kulturális és ideológiai színvonalának emeléséhez rendszeres munkával járulnak hozzá. Száraz József. ijogyan? — Nos, éppen úgy mint más években — gondolhatja bárki is, miközben már élvezi azt a melengető érzést, mely az embert eltölti, látva, hogy már eltűnnek a piszkos hó nyomai, s helyet engednek a patak partján zöldelő selymes fűnek. Az ébredő természet a legszebb érzéseket kelti fel az ember lelkében, életörömmel, optimizmussal tölti el. Kinek is volna kedve a gyönyörű tavaszi napokban betegeskedni. A betegség veszélye azonban mindenütt ott leselkedhet. Rajtunk is múlik, hogy minél messzebbre űzzük ezt a veszélyt környezetünkből, s eltávolítsunk mindent, ami veszélyezteti egészségünket! És nem kevés ilyen tárgyról van sző. Fogjunk hát hozzá saját környezetünkben! Tekintsünk körül lakásunkban, mellékhelyiségeinkben, a pincében és a padláson is. Hiszen a tiszta, higiénikus lakás az egészséges élet alapfeltétele. Többen esetleg úqy gondolják, hogy már azelőtt is kitakarították a lakásokat, nagyanyáink is ezt tették, miért kell tehát erről annyit beszélni, sőt írni? Némi igazság ebben is van. Csakhogy nagyanyáink a lakás tisztításánál inkább a külszínt tartották szem előtt, a piszok, a lerakódott szenny eltávolítása nem volt oly fontos, pedig - mint ismeretes - itt élősködik az a láthatatlan ellenség, amelyet tudományosan „kórokozó csiráknak" nevezünk. így tehát „a régi jó időkben" (ismerjük be azonban önbírálőlag, hogy néha még ma is) a port takarításkor ronggyal az egyik bútordarabról a másikra vitték át és a portörlőt legfeljebb időnként az ablakból „a boldog járókelők" fejére rázták ki, hogy eleget tegyenek az egészségügyi követelményeknek. Korunkban azonban nemcsak a mikróbákat fedezték fel, hanem az ellenük folytatott harc hatékony eszközeit is. Egy közülük a helyes úgynevezett „nedves" takarítás] Persze nem gondolunk arra, hogy a padlót seprés előtt fellocsolják, mint ahogyan ennek helyenként még mindig tanúi lehetünk. Ezzel legfeljebb a helyiségben egyenletesen szétkenjük a sarat, mely ha megszárad, ismét porrá változik — és ott vagyunk, ahol előbb voltunk. Ezért a lakkozott vagy viasszal beeresztett padlót „moppal" vagy inkább mopolajjal meglocsolt rongygyal seperjük fel, melyet egy hoszszabbnyelű porseprőre csavarunk. A különleges mop a tisztítószereket árusító üzletekben kapható. A bútor, a képkeretek, az ablakok és a padló mosásával azonban még nem ér véget a tavaszi takarítás! A pincében, a padláson és a többi helyeken a hosszú tél alatt minden bizonnyal sok lim-lom halmozódott fel, mely legfeljebb az egerek és patkányok hasznára van. Jž\|emcsak a ragyogóra tisztított iSa ablak a fontos, hanem az udvar is érdemes arra, hogy rendbe tegyük. A kiselejtezett gépalkatrészeket és a pléhdarabokat, melyek csak baleseteket okozhatnak, adjuk át a hulladékgyűjtőnek. Az építőanyag maradványaival pedig hozzuk rendbe az udvart és az utak hepehupás felületét. Lehetséges, hogy ezt az anyagot felhasználhatjuk a pocsolyák és a gödrök tartalmának levezetésére, ahol már az ősz óta rothadó hulladékok bűzükkel megfertőzik az TAVA RRI T ŕpŕc MÓDOSÍTÁSOK A SZOCIÁLIS 1

U V/\DDi L

íľj

J

l Lü BIZTOSÍTÁS TERÉN Az elmúlt napokban az árleszállítással és a gyermekpótlék emelésével egyidejűleg hazánk lakossága pártunk és kormányunk Hl újabb fontos intézkedéséről értesült, mely jelentékenyen megjavítH= ja a szociális biztosítást. kaik átlagos összege ugyanolyan HOGYAN FOGADJUK az idei tavaszt Ezzel kapcsolatban helyénvaló, ha mindjárt bevezetőben megemlítjük azt, amit a szociális biztosítással kapcsolatban kezdettől fogva hangsúlyoztunk, mégpedig azt a tényt, hogy ennek alapja közös munkánk sikereinek gyümölcse és annál jobbá, tökéletesebbé tehetjük, minél nagyobbak országépítő törekvéseink eredményei. A szociális biztosítás mostani javítását is mindenekelőtt a munkásosztály által az elmúlt időszakban elért sikereknek, az ipari termelés fokozásának és gazdaságosabbá tételének köszönhetjük. Amint olvasóink múlt heti szombati számunkban a CSKP Központi Bizottságának az életszínvonal emelését szolgáló intézkedésekről szóló határozatában olvashatták, április 1-töl kezdve a szociális biztosítás által megszabott minimumra, tehát havi 400 koronára emelkedik az öszszes munkások és alkalmazottak aggsági és rokkantsági járadéka, melyeket 1957. január 1. előtt ismertek el (az úgynevezett régi járadékosok). A határozat ezenkívül kimondja, hogy a járási nemzeti bizottságok tanácsainak szociális biztosítási bizottságai által megvalósított egyéni kiválasztással emelni kell egyes munkások, bányászok és más alkalmazottak 1957. január l-e előtt elismert régi rokkantsági, aggsági és özvegyi járadékait, mégpedig úgy, hogy az egyéni emelés legmagasabb határa az alkalmazottak esetében havi 600 korona, özvegyeknél havi 420 korona, bányászok

1esetében havi 800 korona, bányászözvegyeknél pedig 560 korona legyen. Ha feltesszük a kérdést, milyen jelentősége van az új intézkedéseknek a szociális biztosítás terén, a válasz magától kínálkozik. Mindenekelőtt az, hogy az alkalmazottak legalacsonyabb aggsági és rokkantsági járadéka is legkevesebb 400 korona, azok esetében pedig, akiknek feleségük után pótlék jár, havi 500 korona lesz. Az egyéni kiválasztás által megvalósított egyéni emelés havi. 600, illetve 800 koronára gyakorlatilag azt jelenti, hogy az eddigi 600 koronán aluli nyugdíjaknak teljes 50 százaléka emelve lesz. Ezáltal a régi járadékosok járadékainak átlagos magassága közelebb kerül az 1957. január 1. után elismert új járadékosok nyugdíjának átlagos összegéhez. Fontos megemlítenünk azt is, hogy a munkások és más alkalmazottak régi járadékainak emelését tovább fogjuk folytatni, úgyhogy már a legközelebbi évek során meg fog szűnni a régi járadékosok problémája és járadéegész környéket. A jó gazda tavaszszal fokozott figyelmet fordít a pöcegödörre és nem feledkezik meg arról sem, hogy ellneőrizze, vajon a tavaszi olvadás okozta víz nem csorog-e ki belőle. Előfordult ugyanis, hogy a víz a pöcegödörből a kút közelébe hordta a váladékot és az egész családot hastífusszal fertőzte meg! Ezért helyes, ha tavasszal a legközelebbi higiéniai-epidemiológiai állomás dolgozóival ellenőriztetjük az ivókút kifogástalanságát. A tavaszi nap első meleg sugarai azonban nemcsak a gyerekeket és az öregeket csalogatják ki! Felélednek a legyek is, melyek mindjárt mindenhol mászkálnak, mintha pótolni szeretnék mindazt, amitől téli álmuk idején megkíméltek bennünket. A jelenlétükkel nemcsak terhünkre vannak, hanem veszélyeztetik egészségünket is. A leggyakoribb légyfészek a trágya. A trágyadomb ezért mindig az emberi lakhelytől legtávolabb eső helyen legyen és ott is rendszeresen locsoljuk klórmésszel, vagy pedig hintsük meg DDT rovarirtószerrel. A tavaszi nagytakarítás jó alkalom a helyiségek kimeszelésére és kifestésére is. Ha a lakást már kimeszeltük, a meszelővel az istállóba menjünk, s ennek falait szintén meszeljük ki. Mivel a tavasz egyben a balesetek elleni fokozott harc idénye is, egész gazdaságunkban ellenőrizzük a villanyvezetéket és a megállapított hibákat szakemberrel hozassuk rendbe. A csatornák és szennygödrök megrongált burkolata ugyancsak nagy veszélyt jelent számunkra, de elsősorban gyermekeink, számára. Ezért ne bízzuk rá magunkat a szerencsés véletlenre és arra, hogy „nálunk már régen nem történt semmi", hanem haladéktalanul hozassuk rendbe ezeket az egészségünket veszélyeztető csapdákat. összege magas lesz, mint az újonnan elis mert járadékosoké. A szociális biztosítás szakaszán foganatosított új intézkedések újból meggyőzően bizonyítják, mily következetesen gondoskodik pártunk és Központi Bizottsága a lakosság életének minden téren való megjavításáról és mily nagy figyelmet szentel annak, hogy mielőbb eltűnjenek azok az igazságtalanságok, melyeket főleg a kapitalista rendszer és a megszállás hagyott ránk. Nézzük csak például, milyen volt a nyugdíjak elosztása a burzsoá köztársaság idején az 1937. évben: Átlagos aggsági és rokkantsági özvegyi nyugdíj: nyugdíj: Állami és közalkalmazottak 1100 550 Magánhivatalnokok 787 368 Bányászok 235 106 Munkások 145 72 A táblázatból kiszámíthatjuk, hogy ma a munkás-nyugdíjasok legalacsonyabb járadéka 255 koronával magasabb, mint az első köztársaság idején a munkások járadékának átlagos összege volt. A munkásnyugdíj akkor az átlagos havi fizetés 27 százalékát képezte, ma az új nyugdíjtörvény szerint csak a nyugdíjalap a fizetés 50 százalékát teszi ki. Míg 1956-ban az összes nyugdíjaknak csak egyhatoda volt magasabb 800 koronánál, 1958-ban az összes új nyugdíjak fele 800 koronán felüli volt. A szociális biztosítás terén a mostani új intézkedések természetesen nem az első lépést képezik a kapitalista múlt igazságtalanságának kiküszöbölése érdekében foganatosított intézkedések sorában. Ezt megkezdtük mindjárt a Győzelmes Február után. Még 1948-ban 40 százalékkal emeltük az alkalmazottak összes járadékait, a munkásnyugdíjakat pedig ezenfelül további 300 koronával (régi értékben) 1953-ban az alacsony nyugdíjakat további 20-60 koronával emeltük havonként. 1957-ben az öregségi járadékosok járadékát tovább emeltük legkevesebb havi 350 koronára, az özvegyekét 280 koronára, a bányászokét legkevesebb 600, a bányászözvegyekét 420 koronára. Ezenkívül az alkalmazottak összes 600 koronán aluli, a bányászok esetében 800 koronán aluli járadékát 10 százalékkal emeltük. A fent elmondottak csak rövid áltekintést nyújtanak arról, mi mindent tettünk már eddig hazánkban a régi járadékélvezők érdekében. Abban pedig ^enkí sem kételkedhet, hogy pártunk a jövőben is arra fog törekedni, hogy a régi és az új járadékosok közötti különbséget minél előbb megszüntesse. Fábik Erzsébet, a kitüntetett anya. Dunaszerdahelyen a traktorállomás kultúrklübjában többgyermekes anyák gyűltek öszsze, akik az Anyaság megtisztelő kitüntetésében részesültek. Itt van Pogány Teréz aszszony, 11 gyermek anyja, három gyermeke még kiskorú. Olgyai Máriának 8 fia van és 2 leánya, közülük 7 kiskorú. Pillanatnyilag még nem tudja, menynyivel lesz nagyobb a havi jövedelme, — mire é sorok megjelennek, bizonyára pontosan tudja majd, Nem is aggódik emiatt. Derűsen mondja, bármennyit kap, lesz mire kiadni a pénzt, mert most fejezték be családi házuk építését, s be kell rendezkedniök az új házban. Ruhát, zután pedig, ha már mindent tisztára sepergettünk saját házunk előtt, vegyük szemügyre szomszédainkkal együtt a községben a köztereket is. Hozzuk rendbe a falu terét, a gyermekek játszóhelyét, tisztítsuk ki a községen keresztül folyó patak medrét is. Mondani szokás, hogy a zöld növényzet a természet tüdeje. Ne feledkezzünk meg ezért a ligetek és parkok rendbehozásáról sem, melyek e szolgálatunkat a nyári hőség idején kellemes árnyékukkal, de ezenkívül illatos szénával is viszszafizetik. Természetes, hogy a takarításból nem hagyhatjuk ki műhelyeinket, üzemünket sem, ahol úgyszólván az évnek egyharmadát töltjük. Sokan közülünk bizonyára úgy vélik, hogy mindez egyszerre túl sok lenne. S bizony nem kevésről van szó. Az említetteket azonban senkinek sem kell egyedül elvégeznie. Ma már csaknem minden községben megalakult a Csehszlovák Vöröskereszt aktivistáinak csoportja, mely szívesen nyújt segítséget tanáccsal és készségesen vesz részt a munkában is. A tavaszi takarításban jelentős segítséget nyújtanak pionírjaink is. Már többször megmutatták, mit tudnak, amikor különféle hasznos akció szervezéséről és végrehajtásáról volt sző. tavaszi nagytakarítás hazánkban már hagyományossá vált. Nincs tehát egyetlenegy olyan falu vagy város sem, mely az ébredő természettel egyidejűleg ne gondoskodna arról, hogy ragyogjon a tisztaságtól. Ne feledkezzünk meg ezért mi sem az idei nagytakarításról! Hiszen gazdaságunk színvonalának emelésével egyidejűleg mindnyájan emelni akarjuk háztartásunk és munkahelyünk színvonalát is Ezzel kedvezőbb feltételeket teremtünk egészségünk megóvására, mely az emberek boldogságának alapja. MUDr. Milan Cílek ágyneműt, cipőt kell vásárolni anynyi gyereknek, meg ,aztán az új házba új bútort is illik. A családi ház egyébként 50 ezer koronába keritít. Jellemző szocialista gondok telítik, fűtik Olgyainé hangját és mondanivalóját. De nemcsak Olgyaiék, hanem a csicsói Fábikék is építettek házat. Fábikné megkapta az Anyaság első fokú kitüntetését. Ezt a kitüntetést meg is érdemelte. Mindösszt 38 esztendős, és 13 egészséges, szép gyermeket szült és nevelt. A legújabb fényképfelvétel mutatja, amely az új családi ház előtt akkor készült, amikor katonafia szabadságra érkezett haza. A család, a képen dúslombú fakoronához hasonlít. Hét fia van és hat lánya. A legidősebb, a 21 esztendős katonafia, aki civilben villanyszerelő, a legkisebb pedig 1 éves. Férje és Erzsébet lánya a családban, a keresők. A Fábik-család jövedelme a gyermekpótlékkal együtt, kereken négyezer koronát tesz ki. Ebből tisztán a gyermekpótlék 1690 koronára rúg. Ez a jövedelem most a párt- és a kormányhatározat révén ugrásszerűen emelkedett. - írja meg, - mondja szívből jövö derűvel - hogy nekünk, sokgyermekes anyáknak hálával telik meg a szívünk pártunk és kormányunk iránt, hogy ennyi szeretettel gondoskodnak rólunk. Én kérem, nem is tudom azt kifejezni, mit érzek most, de tudom, hogy a felszabadulás előtt, amikor csak öt gyermekem volt, nagy bizonytalanságban és nehéz gondok között teltek napjaim. Az urak kormányának a legkisebb gondja is nagyobb volt annál, semhogy megkérdezze tőlünk, miből élünk, van-e a gyermekeknek mit enni. Ma viszont a tizenhárom gyermek mellett új háiiomszobás családi házat építettünk ... jés amellatt most újra áldás jön a családi házba. Nekem úgy tűnik, riintha az elvtársaknak ott Bratislavában, Prágában olyan szemük lenne, hogy átlátnak még a falakon is és'j, pontosan tudják, hogy a dolgozók családjában mi történik, tudják, hol kell segédkezet nyújtani, hogy könnyítsenek az életünkön Sz. B. JJJ SZÓ 4 1959- március 11.