Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-10 / 68. szám, kedd

Határozott fordulatot kell elérnünk a mezőgazdasági termelésben (Folytatás az 5. oldalról) zottságok, gazdasági szervezetek munkamódszereiben és megköveteli a pártszervek és -szervezetek munkájának megjavítását is a mezőgazdasági termékek begyűjtésében. Azonnal véget kell vetnünk az állami felvásárlásra irányuló beadások biztosítása terén a járások egész sorában eddig érvényben levő helytelen gyakorlatnak, hogy politikai és szervező munka helyett adminisztratív módon biztosították az állami felvásárlást, végzésekkel diktálták a kötelező beadásokat, tekintet nélkül a termelés biztosítására. Igy volt ez tavaly például Litamyšl, Podébrady, Kolín járásokban és egyes szlovákiai vidékeken. Igy jelentős gazdasági és politikai károk történnek. Az új begyűjtési rendszer bevezetése után nem szabad előfordulniok ezeknek a módszereknek. Az új rendszer elvének helyes érvényesítése a szocialista gazdaság sokkal nagyobb ismeretét követeli meg a vezető dolgozóktól. Ezért az idei évet teljes mértékben ki kell használnunk az emberek sokoldalú és alapos előkészítésére. Szakképzett kádereket kell kioktatnunk, akik az új feltételek közepette tudni fogják teljes mértékben kihasználni az új begyűjtési rendszert a mezőgazdasági termelés gyors és tartós növekedésére és gazdaságossá tételére. A mezőgazdasági termékek új begyűjtési rendszerének bevezetése újból kifejezi a munkásosztály és a szövetkezeti parasztok szövetségének állandó szilárdulását. Megfelel a szocialista gazdaság szükségleteinek, azoknak az új feltételek nek, amelyek a szocialista termelési viszonyok falvainkon kivívott győzelme következtében alakulnak ki és szilárdulnak. A Központi Bizottságnak meggyőződése, hogy a begyűjtés és az árintézkedések terén foganatosított új intézkedések a több' intézkedésekkel együtt a termelés növelésére és az EFSZ-ek szilárdítására irányuló széleskörű kezdeményezés kifejtésére fogják ösztönözni a szövetkezeti tagokat és az egyénileg gazdálkodó parasztokat. Elvárja, hogy a szövetkezetek és a szövetkezeti tagok javára foganatosítandó jelentős Intézkedések visszatükröződnek majd az állam iránti kötelességek teljesítésében és a fokozott piaci termelésben. Elvtársak! Minden tervbevett intézkedésünk mélyen kihat szövetkezeteink életére £s nagyon kedvezően fog hatni gazdálkodásuk fejlődésére. Sikeres bevezetésük természetesen feltételezi, hogy az EFSZ-ek most még határozottabban oldják meg saját gazdaságuk megerősítésének problémáit. Helyes lesz ezért, ha az EFSZ-ek IV. országos kongresszus tüzetesen foglalkozik a szövetkezetek belső gazdasági problémái megoldásának kérdéseivel. Különösen helyes lesz, ha megoldja, minden egyes EFSZ-ben a közös termelés továbbfejlesztésének biztosításával összefüggő problémákat. Ezért döntő feltétel, hogy a szövetkezetek termelési fő alapjai szüntelenül bővüljenek. Minél gyorsabban fognak bővülni ezek az alapok, annál gyorsabban növekszik a termelés Is. Ez késztesse az EFSZ-eket arra, hogy elsősorban maguk gondoskodjanak saját eszközeikből a lehető leggyorsabb növekedésükről. A bővített újratermelés biztosításának fő forrásává a közös szövetkezeti alapok, nevezetesen az oszthatatlan alap. valamint a takarmányfélék és vetőmagok természetbeni alapja váljanak. Azoknak az osztalékoknak, melyeket a szövetkezetek termelésük eredményeiből az oszthatatlan alapba utalnak át teljes mértékben biztosítaniok kell az építmények, gépek és egyéb berendezések elhasználódásának megtérítését, s ezenfelül még lehetővé kell tenniök bővítésüket. \m eddig még korántsem ez a helyzet. Bebizonyosodik, hogy a dotáció összege, melyet az EFSZ-ek mintaszabályzata a brutto pénzjövedelemnek legalább 7%ában jelöl meg, határozottan nem képes biztosítani ezt a szükségletet. A szövetkezetek az EFSZ-ek IV. kongresszusának előkészületei során széleskörűen megvitatták ezt a kérdést. A szövetkezetek egész sora ezt megértette. Vannak olyan járások, ahol már az oszthatatlan alapok átlagos dotációja túlhaladja a szövetkezetek bruttó jövedelmének több mint 10%-át. Moravské Budéjovice járásban átlagosan elérik a 11%ot. Országos viszonylatban azonban még korántsem elégedhetünk meg az oszthatatlan alap dotációjával. Noha a dotáció százaléka 1957-hez viszonyítva 7 és V4%ról 7.9% -ra növekedett, látnunk kell, hogy az egy hektárra eső tényleges rész csökkent. Ezért jobban kell figyelnünk erről az oldalról a dotációkat, mivel a termelésnek és a szövetkezet jövedelmének növekedése döntően kihat nagyságukra. Az oszthatatlan és egyéb szövetkezeti alapok állandó erősítését jelentős mértékben befolyásolja a szövetkezeti tagoknak a közös gazdasághoz való viszonya. Ott, ahol a fő figyelem a háztáji gazdálkodásra és az egyéni érdekek kielégítésére irányul, ott van a legtöbb gazdaságilag gyönge szövetkezet. Hogyan magyarázhatnánk másként azt a tényt, hogy pl. a Banská Bystrica-i kerületben, mely 495 szövetkezet közül 154 lemaradó szövetkezetet mutat ki, 255 545 bektár földterület után 24 164 tehenük van közös Istállóban, a háztáji gazdaságok 14 834 hektárnyi területén pedig 20 787 tehenet tartanak. A sertéstenyésztésben is ugyanez a helyzet. Ez nemcsak a Banská Bystrica-i kerületre, hanem más kerületekre is vonatkozik. A szövetkezeti tagoknak meg kell érteniük, hogy a figyelemnek a közös rovására történő háztáji gazdálkodásra irányuló összpontosítása fékezi a termelés továbbfejlődését, megakadályozza, hogy megszabaduljanak a fárasztó munkától és gátlólag hat a szocialista építés befejezésére. A közös gazdaságok és háztáji gazdaságok marhatenyésztésében megnyilvánuló helytelen viszony, a természetbenieknek a munkaegységekre kifizetett aránytalan mennyisége érzékenyen gyöngíti a közös tenyésztés takarmányalapját. Csak azokban a szövetkezetekben járnak el helyesen, amelyekben a szövetkezetesek díjazásának természetbeni formáját a közös gazdaságban csak a szövetkezeti tag családja személyi fogyasztásának határáig érvényesítik és figyelmüket teljes mértékben a közös gazdaság fejlesztésére irányítják Fontos feladat a szövetkezeti tagok és a többi mezőgazdasági dolgozók makximális anyagi érdekeltségének elérése a termelés növelésében és a termékek minőségében. Az érdekeltséget a mezőgazdaságban nem a személyi gazdagodás értelmében, hanem a termelés növekedésének és a közös gazdálkodás általános fellendülésének közvetlen kapcsolatában kell értelmeznünk. A J.Meníegi állapot díjazás terén arra mutat, hogy ez a kérdés nem áll a nemzeti bizottságok, sem a szövetkezetek vezetőségei érdeklődésének előterében. A pártszervek és szervezetek sokkal tüzetesebben ismerkedjenek meg ezekkel a problémákkal és a szövetkezetekben határozottan olyan díjazási mód bevezetésére hassanak, amely megfelel az új feltételeknek és szükségleteknek, amely a szövetkezeti tagokat az anyagi érdekeltségre ösztönzi. Az EFSZ-ek gazdaságának gyors megszilárdítása érdekében elengedhetetlenül szükséges megoldani az önköltségek és általában a gazdaságosság kérdését. Az EFSZ-ek szakosításának és kooperálásának bevezetésével erre sok lehetőségünk adódik. A termelés belterjességének fokozódása és az önköltségcsökkentés az a fő út, mely az EFSZ-ek bevétele növekedésének fontos forrását fogja képezni az új begyűjtési árak bevezetése után és a mezőgazdasági termékek kiskereskedelmi ára további leszállításának a feltételét képezik. Ideje már hogy mezőgazdaságunkban is hatékonyabban szorgalmazzuk ezt a jelszót: „Ne esak többet, hanem gazdaságosabban Is termeljünk.!" Ezek azok a kérdések, melyek az EFSZek továbbfejlesztése és gazdasági megszilárdítása szempontjából az EFSZ-ek IV. kongresszusa tárgyalásainak fő tartalmát képezik. Mint a kongresszus előtti vita igazolta, a szövetkezeti tagok teljes mértékben egyetértenek e problémák határozott megoldásának szükségével. Ezért most az a fontos, hogy negyedik kongresszusukon is megfelelő következtetéseket vonjanak le és intézkedéseket tegyenek ezzel kapcsolatban, hogy minden szövetkezetben minél előbb életbe léptessék ezeket az intézkedéseket. A mezőgazdasági termelés tervezése és a mezőgazdaság fejlesztésének irányítása Elvtársak! A falvainkon bekövetkezett minőségi változások megkövetelik, hogy megkezdjük az új tervezési módszer bevezetését és a mezőgazdaság fejlesztésének irányításában új módszereket és formákat vezessünk be. A tervezés alapjává a mezőgazdasági termelés hosszútartamú tervei váljanak. A mezőgazdaságnak hosszú időre vonatkozó és évről évre nem változható vezérvonalra van szüksége. A hosszútartamú mezőgazdasági tervek feldolgozását a mezőgazdasági termelés nemcsak országos, hanem kerületi viszonylatban is szűk keresztmetszetei tüzetes elemzésének kell megelőznie. A harmadik ötéves terv jelenlegi előkészítésében szükségképpen tekintetbe kell vennünk a Csehszlovák Köztársaság mezőgazdasági termelésének szakosításán, a termelési területek kijelölésén már befejezett és tisztázott munkálatokat, a mezőgazdaság szakosításának és termelési kooperálásának lehetőségeit. Tisztáznunk kell a kerületek, járások, szövetkezetek és állami gazdaságok hosszabb időszakra vonatkozó általános termelési irányzatát és lehetővé kell tennünk a beruházási építkezés célszerű tervezését és a termelés szakosítását. Ezért minden egyes szövetkezetnek természetes érdeke, hogy kidolgozza fejlesztésének távlati terveit, melyekből a konkrét helyzetnek és az egyes évek követelményeinek megfelelő évi tervek fognak kiindulni. A mezőgazdaság irányításának eddigi módszere sem felel meg feltételeinknek és szükségleteinknek. Az állami és gazdasági szervek irányító munkájában még mindig túlsúlyban vannak az adminisztratív formák. Gyakran találkozunk a bürokratizmus komoly elemeivel. A felelős dolgozók egész sorának irányító munkája a szövetkezeteknek és állami gazdaságoknak nyújtandó hatékony és konkrét segítség helyett a különféle statisztikai adatok puszta regisztrálására szorítkozik, s a kellő következtetéseket se vonják le belőlük. Ez a Mező- és Erdőgazdasági Minisztériumra, a nemzeti bizottságokra és a GTÁ-k szakszolgálataira is vonatkozik. Sok dolgozó még mindig csak a papír erejében hisz, ahelyett, hogy közvetlenül irányítana és segítene az EFSZ-ekben és állami gazdaságokban. Az új, hatékony formáknak egyre jobban át kell hatniok az irányítást. Az irányító szervek ez ideig nem tudatosították eléggé a falvakon bekövetkezett forradalmi változásokat, azt, hogy sok községben, ahol még nemrégen számos mezőgazdasági üzemben hatni kellett a termelési és begyűjtési feladatok biztosítására, ma már egyetlen nagy közös gazdaság — mezőgazdasági szövetkezet áll fenn. Látnunk kell, hogy mind a tervezés, mind az irányítás súlypontja egyre jobban a járásokra, nevezetesen magukra a szövetkezetekre helyeződik át és az új módszerek érvényesülésével a kerületekben és járásokban fokozatosan csökkenthetjük majd az állami és mezőgazdasági igazgatás apparátusát és szakemberekkel erősíthetjük meg közvetlenül a szövetkezeteket. Elvtársak, a jelenlegi helyzetben nem lehetünk mfegelégedve elsősorban a Mezőés Erdőgazdasági Minisztérium eddigi munkájával, melynek irányító funkciója koránt sem éri el a kívánatos színvonalat. Arról van sző. hogy a Mező- és Erdőgazdasági Minisztérium valóban céltudatosan és tervszerűen foglalkozzék a mezőgazdasági távlati fejlesztése, a módszeres irányítás kérdéseivel és lényegesen fokozza ellenőrző tevékenységét, amely segítséget nyújt a feladatok teljesítésének hatékony biztosításában és a fogyatékosságok kiküszöbölésében. Jelenleg szükséges, hogy rövid időn belül elsősorban kidolgozza a szocialista nagyüzemi termelés alapvető műszaki-gazdasági problémáit és megoldásuk világosan érthető koncepcióját. A Mező- és Erdőgazdasági Minisztérium, valamint a mezőgazdaság szakaszán működő további szervek kötelesek munkájukban az eddiginél sokkal nagyobb mértékben érvényre juttatni a tudományos ismereteket és különönsen az eddiginél sokkal következetesebben megszervezni a mezőgazdasági termelés nagyüzemi módozatainak gyakorlati bevezetését. Semmiesetre sem lehet folytatni az olyan munkastílust, hogy számos helyes elvet a megunáslg Ismételgetnek, azonban igen keveset tesznek annak érdekében, hogy minden huzavona nélkül hatásos szervezési intézkedésekben öltsenek alakot és a gyakorlatban Is megvalósítsák őket. Nem tűrhető továbbra az a helyzet sem, hogy lényeges problémák feldolgozását, melye ket sürgetően maga az élet vet fel, hoszszú Ideig elodázzák, és a minisztériumon belül, az egyes szakágazatok között meddő tárgyalásokat folytatnak és nem oldják meg a problémákat. Legyen bár a mezőgazdaság gépesítése kérdésének avagy a takarmányfélék kérdésének kidolgozásáról sző, megoldásuk már több mint két éve elhúzódik, és mind máig nem hajtották végre. Az ilyen jelenségek gátolják és közvetlenül veszélyeztetik a termelés fejlesztését. Elvként kell leszögezni továbbá azt Is, hogy az operatív feladatok teljesítését végérvényesen a kerületi és a járási nemzeti bizottságoknak kell blztosítaniok. Természetes, hogy a súlypontot és a legfőbb hangsúlyt elsősorban a járási nemzeti bizottságokra helyezzük, melyek a legközelebb állanak a földművesszövetkezetekhez és közvetlen kapcsolatban állanak a mezőgazdasági termeléssel. A gyakorlatban ennek annyit kell jelentenie, hogy a mezőgazdasági feladatok konkrét irányításával és teljesítésük biztosításával operatívan, rugalmasan és rendszeresen foglalkozzanak nemcsak a mezőgazdasági szakaszért közvetlenül felelősséget viselő dolgozók, hanem elsősorban a nemzeti bizottságok összes választott szervei is. Arról van sző, hogy a mezőgazdasági problémák megoldása érdekében igénybe kell venni a szakemberek és a gyakorlati dolgozók legszélesebbkörű aktíváját, szükséges, hogy működjenek a mezőgazdasági bizottságok s a járási nemzeti bizottságok rendszeresen mozgósítsák a helyi nemzeti bizottságokat és fordítsák figyelmüket, különösen pedig az EFSZ-ek vezetőségeinek figyelmét, a feladatok konkrét megoldására és teljesítésük biztosítására. Éppen abban kell megnyilvánulnia irányító szerepüknek, hogy rendszeresen mozgósítani fogják az összes erőket és forrásokat, önállóan és felelősségteljesen meg fogják oldani mindazokat a sürgős kérdéseket és feladatokat, amelyek hatáskörükben a termelés fellendítése kérdésének tartós megoldására vannak hivatva. Az új begyűjtési rendszer feltételezi, hogy megszüntetjük a termelés döntőfontosságú mutatóinak szétírását minden egyes szövetkezetre vonatkozólag. A mezőgazdasági termelés fő arányai betartásának érdekében a járási nemzeti bizottságoknak a piaci termelés általános feladatain kívül a legközelebbi években esak azt fogjuk feladatukul kitűzni, hogy csupán a legszükségesebb termelési mutatók, mint például a szarvasmarha-, a tehén-, a kocaállomány, a cukorrépa, az olajos növények és a komló vetésterületeinek betartásáról gondoskodjanak. Ezeket a mutatókat azonban már nem fogják szétírni az egyes EFSZ-ekre vonatkozólag, hanem a mezőgazdasági Igazgatás az egyes földművesszövetkezetekkel folytatott tárgyalások alapján biztosítani köteles kidolgozásukat az évi termelési tervek összeállításáig. Az EFSZ-ek mezőgazdasági termelésének irányát elsősorban a piaci termelés irányszámai fogják megadni, ez azonban csak a legalapvetőbb mezőgazdasági termékfajtákra: általában a kenyérgabonára, a malátaárpára, a cukorrépára, az olajos növényekre, a burgonyára, a komlóra, általában a húsra, a tejre és tojásra fog vonatkozni. Ezeket a mutatókat a földművesszövetkezeteknek nem fogják írásbeli határozat formájában előírni, hanem a járási szervek a földművesszövetkezetekkel történő megegyezés és tárgyalás alapján kötelesek biztosítani őket a távlati tervek feldolgozása és az évi termelési tervek kidolgozása során. Ezzel lehetővé tesszük a mezőgazdasági üzemeknek, hogy az eddiginél jobban kihasználják a helyi termelési feltételeket. Az egységes földművesszövetkezetek és a begyűjtési vállalatok ennek alapján szerződéseket fognak kötni a mezőgazdasági termékek beadásáról és e szerződések mind a két félre kötelezőek lesznek. Kifejezésre fogja juttatni ez a földművesszövetkezetek új viszonyát az állammal és az egész társadalommal szemben; Természetes azonban, hogy egyes szükséges esetekben, amikor a begyűjtés biztosítása és az EFSZ-ek terveinek kidolgozása során spekulációs irányzatok ütnék fel fejüket, feljogosítjuk a járási nemzeti bizottságokat arra, hogy az említett fő termékek begyűjtése számára feltételezett mennyiséget utasítás formájában írják elő. A mezőgazdasági termelés tervel előkészítésével és kidolgozásával kapcsolatos egész munka súlypontja a jövőben az EFSZ-eken és az állami gazdaságokon lesz. Ez a munka összefüggésben lesz azokkal a tárgyalásokkal, melyeket a szövetkezetek összes képviselői folytattak a járás feladatairól. Az egységes földművesszövetkezetek a termelési és a beadási tervet a szakemberek, elsősorban pedig a járási mezőgazdasági igazgatás aktív segítségével saját szempontjukat figyelembe véve fogják kidolgozni. A járási szervek dolgozóiak politikai és szakmabeli befolyásukkal biztosítaniuk kell, hogy az állami begyűjtési terv irányszámait építsék be az EFSZ-ek piaci termelési terveibe. A mezőgazdasági termelés és a begyűjtés tervezése a mezőgazdaság irányításának egyik legfőbb módszere. Annak érdekében, hogy a tervezés szakaszán javasolt új intézkedések hathatósak legyenek, meg kell szüntetnünk a mezőgazdaság irányításának adminisztratív-bürokratikus módját. Az irányító szerveknek éppen a mezőgazdasági termelés terveinek kidolgozásában kellene a legnagyobb szervezési segítséget nyújtaniok. A mezőgazdasági igazgatásnak az eddiginél nagyobb mértékben kell foglalkoznia az EFSZ-ek ökonomikájával, fel kell állítaniok a járás termelési mérlegét és kl kell kutatniok a mezőgazdaságban rejlő tartalékokat. A tervezés során a valóság elemzését kell alapul venniök, a tervben foglalt feladatokat mozgősitóan, de Reálisan és teljesíthetően kell megszabniok. Nem tűrhető az olyan helyzet, hogy az évi termelési tervek jóváhagyását a járási nemzeti bizottságok által mindeddig formális ügynek tekintették. A mezőgazdaság fejlesztése egész irányításának a JNB részéről különönsen arra kell Irányulnia, hogy következetesen biztosítsák a terv teljesítését, valamint arra, hogy hatékonyan ellenőrizzék mind a termelési, mind a begyűjtési feladatok teljesítését. Szükséges továbbá, hogy a termeléshez közelebb hozzuk a mezőgazdasági szakszolgálatot, úgy hogy teljes mértékben segítséget nyújtson a termelési problémák megoldásában és közvetlenül a szövetkezetekben szervezze meg a fontos termelési kérdések megoldásának biztosítását. A JNB-kben és a GTÄ-kon dolgozó szakemberek sok téren csak az adminisztratív dolgozók munkáját végzik és nem látják el a termelés igazi szervezőinek funkcióját. Szükséges, hogy a dolgozók rendszeresen emeljék mind szakmai, mind politikai színvonalukat, figyelmet kell fordítanunk minden egyes személyre, hogy munkáját a szövetkezet érdekét szem előtt tartva végezze. A különféle mezőgazdasági intézményekben és szervekben aránylag nagy apparátussal rendelkezünk. Semmiképpen sem állíthatjuk azonban azt, hogy közvetlenül a szövetkezetekben megfelelő számú jó szakemberünk, és termelésszervezőnk van. Pedig nyilvánvaló, hogy éppen itt a szövetkezetekben, ahol közvetlenül eldőlnek a termelési kérdések, van a legnagyobb szükségük rájuk. A mezőgazdasági termelés irányítása, gazdasági hatékonyságának növelése határozottan megkívánja, hogy az EFSZ-eket a mezőgazdasági nagyüzemi termelés bevált szervezőivel erősítsük meg a központi és a kerületi szervek, a kutatóintézetek és más gazdasági szervezetek dolgozóinak soraiból. Gondoskodnunk kell arról, hogy azok a mezőgazdasági szakemberek, akik ma más szakaszokon dolgoznak, a mezőgazdaságba menjenek dolgozni. A begyűjtés új megszervezése során lényegesen csökkentjük a begyűjtési apparátus dolgozóinak számát is. Ezen a szakaszon is számos bevált szervező tevékenykedik, aki ért a mezőgazdasági problémákhoz. Ezeket a dolgozókat is tervszerűen az egyes szövetkezetek megsegítésére kell küldenünk. Az irányítás tökéletesítését fogja szolgálni az is, ha a központi, a kerületi és a járási szervek dolgozói minden évben rendszeresen legalább egy esztendőt ledolgoznak az EFSZ-ekben, illetve az állami gazdaságokban, a tevékenységükkel összefüggő szakaszon. A szakemberek termelésben való elhelyezésére és a munkájuk tökéletesítésére irányuló intézkedések bizonyára hatékonyan megmutatkoznak a termelés növekedésében. A termelés szintje lényegében az adott szövetkezetben dől el. Az EFSZ-ek önállóan gazdálkodó szocialista vállalatok és ezért arra a természetes következtésre kell jutnunk, hogy feladatuk teljesítése minden egyes szövetkezet munkájától és irányításának színvonalától függ. Ezért figyelmünket feltétlenül összpontosítanunk kell az EFSZ-ek vezetősége munkájának állandó tökéletesítésére, támogatnunk és fejlesztenünk kell a szövetkezeti tagok részvételét a szövetkezet vezetésében és növelnünk kell minden egyes tag felelősségérzetét a feladatok teljesítéséért. A szövetkezeti gazdálkodás rossz irányítása nem csupán a szövetkezet és az ilyen helyzettel elégedetlen, valamint közvetlenül megkárosított tagjainak az ügye. Az egyes szövetkezetek irányításának fogyatékosságaiban közügyet kell látnunk, amelynek megoldása az egész szocialista társadalom érdeke. A járási nemzeti bizottságoknak ezért sokkal nagyobb befolyást kell gyakorolniok az EFSZ-ek elnökeinek és vezetősége tagjaiinak kiválasztására, munkájuk irányítására és szükség esetén akár a mezőgazdasági szakemberek, akár a jó, tapasztalt szervezők, a munkások és más dolgozók soraiból igényelt hatékony kádersegítséget kell nyújtaniok a szövetkezeteknek. A mezőgazdaság irányítása és a szocialista nagyüzemi termelés ajlesztése jelentős mértékben ,ősorban káderkérdés. Ezért hozzáláttunk ahhoz, hotjy a' mezőgazdaság számára megfelelő számú szakképzett kádert nyerjünk és képezzünk ki. Feladatunk az, hogy az EFSZ-ek bevált dolgozóikat iskolázásra küldjék, hogy lényegesen bővítsük a mezőgazdaság, az agrotechnika és technológia alapvető kérdéseinek tanulmányozását az esti és a téli tanfolyamok keretében. Feladatunk az, hogy a szövetkezetek a lehető legrövidebb időn belül fokozatosan szakembereket, agronómusokat, zootechnikusokat, gépesltőket és főleg jó szervezőket nyerjenek a szövetkezeti gazdálkodás számára. Továbbá számítunk arra, hogy 1970-ig 16 ezer főiskolát végzett és 53 ezer mező- és erdőgazdálkodási technikus kerül a mezőgazdaságba. Gondoskodni kell arról, hogy 1970-ig a mezőgazdaságban dolgozó ifjúság nagy része teljes középiskolai képzettséggel rendelkezzék. Oktatásuk iránya olyan legyen, hogy az iskola végzettjei művelt dolgozók legyenek, akik szakképzett termelési és irányító tevékenységet tudnak gyakorolni. Az ilyen szakemberek nevelése megköveteli, hogy az iskolák még szorosabb kapcsolatba kerüljenek a mezőgazdasági gyakorlattal. Kívánatos az, hogy a főiskolát végzett és a szakképzett középkáderek többsége a faluról származzék és oda vissza is térjen. Az új termelési feladatok, a nagy szocialista gazdaságok vezetése ugyanakkor megkövetelik az iskolák tantervének lényeges megváltoztatását úgy, hogy a tanulók sokoldalú ismeretekkel hagyják el az iskolát s jól felkészüljenek a szövetkezetek és az állami gazdaságok vezetésére. A szocialista mezőgazdaságban széleskörű távlatok tárulnak fel ifjúságunk előtt. Ezeket a távlatokat és a mezőgazdaság nagy jövőjét fel tárjuk ifjúságunk előtt, a fiatal embereket fel kell lelkesítenünk az új szocialista falu építésére. A tanulóifjúságot az eddiginél nagyobb mértékben kell bekapcsolnunk a szövetkezet, a község, a falu kulturális felemelkedése érdekében végzett hasznos közéleti munkásságba. Figyelemmel kell követnünk a fiatal embereket, látnunk kell bennük az új váltást, el kell érnünk azt, hogy különösen a földműves családokból származó gyerekeket már a szüleik a mezőgazdaságban végzendő munka iránti szeretetre neveljék. Nagy küldetés hárul ezzel kapcsolatban a Csehszlovák Ifjúsági Szövetségre, amelynek a pártszervezetek és szervek közvetlen vezetésével az ifjúság széleskörű mozgalmát kell kiváltania és arra kell ösztökélnie, hogy mezőgazdaságban végzett munkájával hozzájáruljon a szocialista országépítés befejezésé(Folytatás a 7. oldalon) £jj SZÖ 6 * 1959- március 10.