Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-08 / 66. szám, vasárnap

Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának határozata a Csehszlovák Köztársaság lakásproblémájának 1970-ig történő megoldására (Folytatás a 3. oldalról)' a falu új termelési viszonyainak. Az EFSZ-ek lakásépítése hasonló a vállalati lakásépítéshez. E lakásépítést a szövetkezet saját pénzeszközeiből, a lakásra ígéretet kapott szövetkezeti tagok eszközeiből, az Állami Bank által 3 százalékos kamatláb mellett az előirányzott építési költség 20 százalékának megfelelő átlagos összegben a szövetkezetnek legfeljebb 10 évre folyósított hitelből pénzelik. Az EFSZ-ek saját pénzforrásaikként az oszthatatlan alapok kivételével a szövetkezet alapjaiból származó eszközöket használják fel. Az EFSZ-ek lakásait kivonják a nemzeti bizottságok végrehajtási szerveinek kiutalási jogából és nem fognak rájuk vonatkozni a lakások fenntartására vonatkozó előírások. Az EFSZ-ek lakásépítkezése az állami beruházási építkezésre érvényes áron valósul meg. Az önsegéllyel végzett építés állami nagykereskedelmi áron kap anyagot. Ezek az elvek csak az EFSZ-ek olyan lakőobjektumainak építésére vonatkoznak, melyek nem adhatók át a szövetkezetesek személyi tulajdonába. Az EFSZ-ek lakásépítése a határvidéken Ezt az építkezést csak azokban a határmenti járásokban szervezzük meg, melyekben megvalósul a határvidék teljes betelepítése. Emellett fedezve lesz: az önsegéllyel, vagy az EFSZ-ek saját eszközeiből megvalósított építés költségeinek legalább 10 százaléka, az állam részéről a szövetkezetnek nyújtott szubvencióból az építési költség 30 százaléka. a Csehszlovák Állami Bank részéről az EFSZ-eknek folyósított hitelből a költségvetési ár 60 százalékát; a fél százalékos kamatláb mellett nyújtott hitel legfeljebb 30 évi részletben, ebből az első részlet az építkezés átvételétől 5 éven belül törlesztendő. Az építkezés az állami beruházási tervben érvényes áron történik. Az objektum az EFSZ tulajdona lesz. A határmenti EFSZ a szövetkezeti tag személyi tulajdonába adhatja át az objektumot, azonban csak becslési áron és csak az egész hitel lefizetése után. Egyéni lakásépítés A dolgozók érdekeit és követelményeit családi házak egyéni építése keretében is tovább fogjuk kielégíteni. Támogatni fogjuk az önsegélylyel vagy vállalati módon végzett családi házépítést. Az önsegéllyel, vagy vállalati módon, esetleg e két mód kombinálásával végzett családi házépítést az építő elsősorban saját eszközeiből pénzeli. Az Állami Takarékpénztár kölcsönnyújtással fogja támogatni. Ezenkívül kölcsönt folyósíthatunk az építőnek a dolgozók vállalati alapjából, esetleg az EFSZ szociális alapjából. Az építő az önsegéllyel végzett családi ház építésre állami kiskereskedői áron vásárolja az anyagot. A nemzeti bizottságok és vállalatok segítséget nyújtanak az egyéni építkezőknek a tervezésben, műszaki és egyéb segítséget az építés lebonyolításában. Irányított építési takarékosság Annak érdekében, hogy ne forduljon elő az építkezés hosszantartó félkész állapota, fontos, hogy a szövetkezet jövendő tagjai és az egyéni építkezők állandó és rendszeres takarékoskodással idejében szert tegyenek saját pénzeszközökre. A pénzintézetek az állami takarékpénztárak közvetítésével e célra irányított építési takarékosságot szerveznek és teljhatalmat nyernek, hogy a hitelterv keretében eszközöket biztosítsanak az építkezőknek folyósítandó költségekre. V. A lakásépítés megszervezése, tervezése és irányítása A kerületi nemzeti bizottságok komplex módon szervezik meg a lakásépítést. A kerületi lakásépítés megvalósításának alapját hosszúlejáratú tervek képezik, melyeknek a lakásalap helyzetéből, felhasználásából, rendes karbantartásából és az egész kerület tervezett fejlesztésével, valamint az életszínvonal rendszeres emelésével összhangban álló fejlesztéséből kell kiindulniok. A kerületi nemzeti bizottság felel építési vállalatának, vagy általános építési társulatának tervteljesitéséért. Nemcsak saját kerülete építési feladatainak teljesítéséért, hanem más, fogyatékosságokkal küszködő kerületekben, főként Ostrava, Ostí és Karlavy Vary kerületekben az ottani vállalatra ruházott feladatok teljesítéséért is felelős. Az állami lakásépítést a kerületi, esetleg központi nemzeti bizottságok, mint központi beruházók tervezik és irányítják, éspedig az állami beruházási építési tervben kitűzött feladatoknak megfelelően. A szövetkezeti lakásépítést az alapszabályok értelmében létesült lakásszövetkezetek szervezik és irányítják. Ennek az építkezésnek kerületek szerinti felosztását a kormány szabja meg az állami tervben, miután megtárgyalta a kerületi nemzeti bizottságokkal. A lakások számának elosztását a kerületek egyes szövetkezeteire a kerületi (központi) nemzeti bizottságok a kerületi szakszervezeti tanáccsal valő megtárgyalás után úgy szabják meg, hogy előnyben részesítik a kerület döntő ágait. A népi lakásszövetkezetek a beruházók funkcióját rendszerint a kerületi nemzeti bizottságok tanácsai fő beruházójának alakulatain keresztül látják el. így lesz ez főként az összpontosított lakásépítés helyein, ahol az építés a nemzeti bizottságok költségvetéseiből fedezett beruházásokat igényel és ott, ahol ez szervezési és gazdasági szempontból célszerűnek bizonyul. A vállalati lakásépítést az állami szektor ipari és mezőgazdasági vállalatai a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üzemi bizottságaival karöltve tervezik és szervezik. A beruházók és tulajdonosok a szocialista szektornak saját eszközökkel rendelkező szervezetei lesznek. Az építést a kerületi (központi) nemzeti bizottságok úgy irányítják, hogy összhangban álljon a kerületek általános lakásépítési problémájával. Emellett minden konkrét esetben gondosan fontolóra kell venni, célszerű-e a vállalati építés megszervezése ott is, ahol egyidejűleg szövetkezeti építés folyik, főként amennyiben kisebb vállalatokról és üzemekről van szó. Az EFSZ-ek lakásépítését az EFSZek a járási nemzeti bizotságok segítségével szervezik, tervezik és irányítják. A kerületi nemzeti bizottságok az építést ügy irányítják, hogy összhangban álljon a falu előrehaladott szocializálásával és a kerületek általános lakásépítésével. Az egyéni családi lakásépítést elvben a kerületi (központi) nemzeti bizottságok igazgatják, a járási nemzeti bizottságok tervezik és irányítják. Közérdekből elsősorban a községek belső körzeteiben és olyan összefüggő területeken sajátíthatók ki részére terepek, amelyeken közberuházásokat létesítettek. Az állami lakásépítésen kívül a lakásépítés többi formáit vállalati, önsegélyező módon, vagy e két mód kombinálásával valósítjuk meg. A különféle lakásépítési formák helyi- és időbeli összpontosításának elve építőtelkek létesítését feltételezi. Ezekre az intézményekre elvből épülőfélben levő előnyben részesített olyan lakás- és polgári építményeket kell felhasználni, melyek az összpontosított építés befejező részében készülnek el s hagyják meg a céljuknak megfelelő berendezést. A kerületi (központi) nemzeti bizotságok biztosítják a beruházási gondoskodás egységességét, a lakásépítés összes mérlegforrásainak kihasználását és gazdaságos felhasználását, különösen az állami, szövetkezeti, vállalati és az EFSZ-ek lakásépítésénél a kerületi lakásépítési harmonogramban a közberuházások tekintetbevételével. A beruházási gondoskodás egységességének biztosítása a város- és faluépítés általános gazdaságosságának fontos eszköze. Ennek az építésnek beépítetlen területek elfoglalására irányuló eddigi fejlődése helyett a község körzetein belüli területek gazdaságos kihasználási lehetőségeit és szükségleteit kell gondosan latolgatni. A lakásépítés elhelyezésében a lehető legnagyobb fokú földtakarékdsság váljék alapelvvé. Ez különösen a rendkívül nagy terjedelmű lakásépítés és a vele kapcsolatos műszaki és polgári berendezés megvalósításában fontos. A nemzeti bizottságoknak ezért az irányítható területi tervek gazdasági koncepciójának alkotó és direktív megszabásával — éspedig már kidolgozásuk megkezdése előtt — hatékonyabban kell biztosítaniok az építés általános gazdaságosságát. Nem szabad továbbra is megelégedniük az újonnan épült részek részleges megbírálásával, hanem a városi egységek tervezett fejlődésének gazdaságosságát kell elbírálniok. Az EFSZ-tagok lakásszükségleteinek kielégítésében abból induljunk ki, hogy e feladat megoldása falvainkon elsősorban a meglevő lakásalap korszerűsítését és csak kisebb mértékben az új lakásépítést, mint az elhasználódott és nem megfelelő lakások pótlását jelenti. A vidéki lakásalap korszerűsítése csökkenti a falu lakásszínvonalának emelésére előirányzott általános költségeket és csak néhány szerelési anyagot s megfelelő kézművesipar: szakmunkálatokat fog igényelni. E munkálatokat, a műszaki segítséget és tervezést is beleértve, rendszerint az illetékes járási építészeti vállalat végzi majd el. Az önsegéllyel végzett munkálatokhoz szükséges anyagot a piaci alapokkal biztosítjuk. A lakásépítés biztosítására a kerületeknek a lakásépítés egész terjedelméhez szükséges anyagot, valamint az állami lakásépítés teljes fedezéséhez, a szövetkezeti lakásépítésre és a határmenti EFSZ-ek lakásépítésére folyósított szubvenciókhoz és hitelekhez, valamint a lakásépítés többi formáira folyósított többi hitelekhez szükséges pénzeszközöket utalunk ki a kerületeknek. A dolgozók kezdeményezését és minden helyi forrást arra használunk fel, hogy a megszabott anyagi és pénzeszközök mellett az egyes kerületekben feltételezett lakásépítésnél nagyobb terjedelmű lakásépítést érjünk el. A lakásépítés egyes területek és formák szerint feltételezett elosztásának rögzítésében nem számíthatunk az állami lakásépítés terjedelmének bővülésére. A kerületi (központi) nemzeti bizottságok a kerület konkrét feltételei szerint az egész szövetkezeti és lakásépítést mindkét formára felosztják. A nemzeti bizottságok a szubvenciók és hitelek meghatározott nagyságának keretében s a szövetkezeti és vállalati lakásépítés szerint megszabott pénzellátási feltételek szerint a kölcsönös arányokat is megszabják, hogy minél több lakást nyerjünk. A kerületi (központi) nemzeti bizottságok a lakásépítés rögzített elosztása után és az egyes formák szerint a harmadik ötéves terv öszszeállítására vonatkozó irányelvek értelmében állítják össze 19611965. évi lakásépítési tervüket. Terveik összeállításában minden szervnek az ebben az okmányban kitűzött feladatokból kell kiindulnia. A kerületek terveit a harmadik ötéves terv általános feladataival egyidejűleg hagyják jóvá. A lakásépítés fejlesztésével egyidejűleg lényegesen javítanunk és bővítenünk kell ä generáljavítások elvégzését a házak és lakások karbantartását. Mindez megköveteli, hogy a házak és lakások generáljavításainak és karbantartásának elvégzése az EFSZ-ek számára biztosított munkálatokon kívül a helyi gazdaság építészeti vállalatainak fő feladata legyen. Ezenkívül meg kell kezdenünk az öreg lakások átalakítását és korszerűsítését, elsősorban az alapvető berendezést nélkülöző lakásokét és ily módon az új építésen kívül más formában is segítsük elő a lakásszínvonal emelését. E célból biztosítanunk kell a generáljavításokra, a házak és lakások karbantartására fordított munkálatok terjedelmének oly módon való bővítését, hogy 1965-ben országos viszonylatban 1 milliárd 900 millió — 2 milliárd koronát tegyen ki. Ez feltételezi, hogy a helyi gazdaság építészeti vállalatai megnövekedő kapacitásának több mint felét fordítsuk erre a célra. Alapvető feltétel, hogy a szocialista tulajdonban levő házak és lakások karbantartására és generáljavításaira előirányzott szükséges pénzeszközök biztosításán kívül az egyéni lakások javításaira és karbantartására is fokozatosan biztosítsunk kellő eszközöket úgy, hogy terjedelmük 1965-ben 800-900 millió koronát tegyen ki. A nemzeti bizottságok létesítsenek alapot a lakások javítómunkálataira, karbantartására, átalakítására és korszerűsítésére, melyekkel teljes mértékben rendelkezni fognak. Ugyanakkor ki kell elégítenünk az állam és a dolgozók érdekeit a magánháztulajdonosokkal szemben. A nemzeti bizottságok azzal is teremtsék meg e feladat teljesítésének feltételeit, hogy a dolgozók átképzésével és oktatásával kellő szakmunkásokra tesznek szert. Helyes, ha lehetővé tesszük a nemzeti bizottságoknak — úgy mint a fizetett szolgálatok esetében — hogy helyi forrásokból szerezzenek megfelelő dolgozókat e munkálatok elvégzésére és indokolt szükség esetén módosítsák a tervet. Emellett azonban a tervben meghatározott számon kívül a megfelelő dolgozókat elsősorban a járadékélvezők, a háztartásbeli nők soraiból, átképzéssel stb. szerezzék meg. A legközelebbi években kívánatos támogatni, hogy a házak és lakások nagyobb javításait a Z-akció keretében végezzék el és szervezzék meg a lakosság önsegélyzését. Viszont éppúgy, mint a házak és lakások mindennemű javításánál és karbantartásánál, következetesen legyünk azon, hogy a lakások belső javítómunkálatait és karbantartását, melyeket a bérlőnek kell fedeznie, ne fizessék állami eszközökből és a nemzeti bizottságok eszközeiből. E feladat teljesítésének elengedhetetlen feltétele a javítómunkálatok elvégzése megszervezésének megjavítása, a lakosság aktivitásának és segítségének kihasználása, a javítási tervek megtárgyalása az utcai bizottságokban és a lakók körében, a javítómunkálatok gépesítése és technológiájának megjavítása. Az összes mérlegelő helyeknek és az építési javító- és karbantartó munkálatokhoz szükséges anyagok termelőinek a kerületi nemzeti bizottságok tanácsaival karöltve és velük letárgyalva biztosítaniuk kell a kellő terjedelmű anyagtermelést és szállítást. VI. Az építés biztosítása anyaggal, termékekkel és kapacitásokkal A harmadik ötéves tervben a 480 ezer lakás felépítése feladatának biztosítására mind az építőanyagot termelő üzemekben, mind az építési szervezetekben haladéktalanul meg kell kezdeni az előkészületeket. Mindez megköveteli, hogy már most nagyon gondosan vizsgáljuk felül az 1960. évi lakásépítés előkészítését, s ugyanakkor biztosítsuk a termelési alapot a harmadik ötéves terv évei termelésének gyors növekedésére. ' Az anyagi-műszaki alap oly módon történő bővülése, hogy a harmadik ötéves terv éveiben körülbelül 50 ezer lakással többet építsünk, mint amennyit 1958-ban befejeztünk, megköveteli, hogy ne csak a lakóházak nyersépítésére irányuló anyagok, szerkezetek és épületrészlegek, hanem a befejező munkálatokra szánt anyagok és termékek gyártását is megkétszerezzük. Az is fontos, hogy a lehető legjobban gazdálkodjunk az építőanyaggal. A lakásépítés bővült terjedelme gazdaságilag előnyös feltételeket teremt arra, hogy az összes épületrészek teljesen gépesített tömeggyártása alapján iparosítsuk a lakásépítést. A lakásépítés során a folyamatos építkezéseken jó tapasztalatokat szereztünk az ipari módszerekkel. Ezért fontos, hogy az eddiginél nagyobb terjedelemben alkalmazzuk őket. A megoldás fő iránya annak elérése, hogy az eddig hagyományos módon az építés helyén végzett munkálatok többségét küszöböljük ki azzal, hogy az építkezésekre nagyszámú kompletizált és a lehető legkönnyebben összeszerelhető kész épületrészeket szállítsunk Ennek kell alárendelni az új anyagok és szerkezetek kiválasztását és fejlesztését. Emellett minduntalan ügyelnünk kell arra, hogy az iparosítás tulajdonképpeni értelme annak biztosítása, hogy az új megoldások gazdaságilag lényegesen előnyösebbek legyenek, mint az eddig használt anyagok, termékek, szerkezetek és épületrészek. Az új technika és technológia bevezetése és tömeges alkalmazása tehát kell. hogy csökkentse a munkaigényességet és az építés időtartamát, s lényegesen csökkentse az építmények súlyát. A fejlett technika bevezetése, melyet a lakásépítési feladatok teljesítése érdekében tömeges méretekben kell érvényesítenünk, csupán az építészet erőfeszítésével nem oldható meg. A gépiparunk által az új nyers építőanyagok, épületrészek és szerkezetek üzemeibe szállított gépek és berendezések, valamint az építési szervezetek felszerelésére szállított gépek és berendezések műszaki és gazdasági mutatói lényegesen kihatnak a végeredményre. Különösen kihat rá az épületek felszerelésére és befejezésére szolgáló, a gépipari, vegyiipari, közszükségleti cikkeket gyártó és kohászati üzemekben gyártott új anyagok, termékek és kompletizált épületrészek nagyobbfokú gazdasági hatékonysága. Csak gazdaságunk összes ipari ágainak rendszeres, szoros és hatékony együttműködése az építészettel biztosíthatja gyorsan és gazdaságosan a CSKP XI. kongresszusa ama irányelvének hatékony teljesítését, amely kitűzi a befejező munkálatok előgyártása ipari alapjainak, főként a | gépiparban, a vegyiiparban és a közszükségleti cikkeket gyártó iparban való felépítését, ami nélkül nem valósítható meg az építészet iparosítása. A lakásépítés terjedelme Ostraván, Prágában, Ostíban, Karlovy Varyban és másutt lehetővé teszi és megköveteli egész üzemeknek komplex lakásépítésre való szakosítását. Ezeket a szakosított részlegeket a végső tervek kidolgozásán működő tervezőkkel, saját termelőhelyekkel, gépesítéssel, az építkezési terepek műszaki építkezései megvalósítására, a nyersépítkezések lebonyolítására, a szerelési és befejező munkálatok elvégzésére létesült állandó üzemrészleggel felszerelt komplex alakulatokként kell belülről megszervezni. A lakásépítés az építés összes ágai közül a legszembetűnőbben viseli magán a sorozatgyártás jellegét. Ezt az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell gazdasági szempontból kihasználni ,a munkamegosztásban és szakosításban. Az állandó munkacsoportok következetesen végrehajtott szakosítása váljék az állatvió folyamatok, részlegek és a tökéletesebb munkamegosztással, a termelés jobb megszervezésével, a kollektívában végzett munkának gyáraink gazdag tapasztalatai szerint dolgozó állandó munkakollektívák létrehozásának alapjává. Az új építőanyag- és épületrészgyárak megkezdett és tovább tervezett építése már magában is lehetővé teszik, hogy az 1962-1953. években ezeknek az új kapacitásoknak termékeiből évente több mint 50 ezer (Folytatás a 5. oldalon) ÜJ SZÖ 4 * 1959. március 8. /