Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-05 / 63. szám, csütörtök

MESSZI ÚT ELŐTT 1 ÚJ SZÓ PMÍÁjÁBl „Mit csinál Hanzelka és Zikmund mérnök? Hatottuk, hogy a jövő hé­ten egész biztosan útra kélnek ... „Csak a fű növését hallhatta. De a fű Csak- tavasszal sarjad ki". „Ügy tehát csak tavasszal? Hisz fogadkoz­tak... hisz már a tél előtt készül­tek az indulásra... Aztán megint az év vége felé ... Talán megváltoz­tatták az útirányt? Rendben vannak a kocsiaik?. És a felszerelésük? Fényképezőgépek, filmfelvevőgépek ? Vagy talán amerikai útirajzuk utol­só kötetének írása tartóztatta őket? Hisz pontos tervük volt..." A pontos terv persze továbbra is ott látható az utazók lakásán ki­függesztett világtérképen. Sötét sza­lag kanyarog a Csehszlovák Köztár­saságtól Törökországba, Sziríába, Szaud-Arátíiába, Indiába, s a Maláj félszigeten keresztül Indonézia szi­getvilágába, innen Ausztrálián és Oj Zélandon keresztül a Fülöp szige­teket, -a nagy KÍhát, Japánt át­szelve Szibériába, a szovjetek óriási országába és Moszkvába irányuló or­szágutakat jelezve. Tehát tervük nem változott. Csak utazásuk időpontját kellett elnapolniuk. Jifí Hanzelka térdsérülése okozta, mely annak következtében történt, hogy Hanzelka és Zikmund (szintén terv szerint) megvalósították olva­sóikkal és hallgatóikkal régóta ter­vezett beszélgetés sorozatukat. Ez a csehszlovákiai út a Hanzelkán vég­rehajtott műtéttel végződött. Ha a2 ember lába gipszben van, írhat, kéz­iratokat javíthat, még tervezhet is, de nem i lulhat oly messzi útra. Ezért a csehszlovák rádió december 31-én éjfélkor csupán a két utazó üdvözletét és hő óhaját közvetíthet­te, hogy mielőbb útrakelhessenek. Természetesen már négyen vesz­nek részt ázsiai és óceániai útju­kon. Zikmund, Hanzelka nevében is átadta január végén a legendás hírű ezüst színű Tátra-8 gépüket (mely­lyel világkörüli útjuk első részét tették Afrikában és Amerikában) a prágai Nemzeti Technikai Múzeum­nak. Most ott állították ki, hogy ta­núskodjék a csehszlovák konstruktő­rök és munkások ötletességéről. A kiöregedett Tátra-kocsi ismert uta­zóink hazaérkezése után is több mint hét éven keresetül becsülettel szol­gált. Még tavaly áprilisban Hanzel­ka és Zikmund elvtársak gottwaldovi lakásukról — ahol minden figyelmü­ket összpontosítva, festőművésszel és a közeli filmműtermekkel szorosan együttműködve dolgoztak kéziratai­kon — elvittek rajta Koprivnicébe. A kiöregedett kocsi dombokon, a Beszkideken keresztül nem egészen egy óra alatt tette meg azt a 100 ki­lométeres kacskaringós utat a kop­rivnicei Tatra nemzeti vállalatba. így odajutottunk, hogy az elején feltett további kérdésekre is válaszoljak. Amikor a koprivnicei Tatra nem­zeti vállalatban mindkét új kocsit alaposan felülvizsgálták, eleinte vál­takozva fagyoskodtam és didereg­tem; a hegyekben alaposan átfújt a szél. Ne csodálkozzanak, április vé­ge volt. Az udvaron állt a két kocsi, Tatra-805 jelzéssel. A gyerekek két szép „kisautóbusznak" neveznék, mert teherbíróképességük egyenként 4 és fél tonna. Ezek a látszólag magas kerekek 65 cm mély folyók atgázolá­sára készültek. Az autók sebessége 75 kilométer óránként, benzintartálya 270 liter üzemanyagot fogad be, s van még vastartalékuk további 100 km-es útra. A kocsik körül a sze­relők csoportja még gondosan vizs­gálgatta az egyes alkatrészeket. Va­lóban tökéletes müvet akartak átad­ni május l-ig. „Oldrich, mit gondolsz, ez az autó­duda valahogy nem tetszik." „S azt hiszed, hogy nekem tet­szik?" ta;>ogatta Oldrich Chalupa, kinek nevét gyakran emlegették. Né­hány fogás, csavarhúzás, a volán megigazítása eloszlatta kétségüket, hogy az autóduda most már az ausztráliai Sidneyben is tetszeni fog. Szóval, ahogy röviden mondják, Olda szakmájának művésze ... Olda, ez Oldŕich Chalupa, a gép­fejlesztési központ mestere. Hanzel­ka és Zikmund mérnökök második világexpedlcíójának — melyet most a Csehszlovák Tudományos Akadémia rendez, s ezzel az UNESCO elsőren­dű feladatát: a népek közeledését és a békét szolgálja —, már a har­madik tagja. Tehát Chalupa a harmadik. S ki a negyedik? Róbert Vít prágai orvosdoktor, aki egy prágai kórházban, mint pácien­sekkel ismerkedett meg a két uta­zóval. Sohasem jutott eszébe, hogy az életben még eljuthat a nagyvi­lágba, még hozzá egy ilyen messzi, Ót évig tartó kirándulásra. De nem­csak az utazók magánorvosa lesz, hanem egy személyben gépkocsive­zető, étrendösszeállító és szakács is, vezetni fogja levéltárukat... Levéltárukat? Milyen levéltárat? Itt a legfőbb ideje, hogy befejezzük a kocsik leírását. A lakókocsikét és a kapcsolható kocsikét is. (Ugyanis mindegyik „kisautóbusz" még több mint egy tonna terhet is szállít. A Tatra-805^ kocsik plzeňi Skoda üzem­ben készült nagy teljesítőképességű motorjai további tonnát elbírnak. A különleges kapcsolható kocsik pót­kerekeket, fűrészeket, szekercéket, lapátokat, csónakokat.. .szállítanak). A lakókocsi három részből áll. Első része az autóvezetők számára van berendezve (Hanzelka és dr. Vít — dohányosok a nem dohányzó Zik­munddal és Chalupával váltakoznak.) A hófehér volán szinte világít. A bil­lentyűsorok plexi üvegből készültek, rádió összekötteést tartanak fenn a második kocsival, légfűtés, mérőké­szülékek egész sora: sebességmérő, az olaj hőfokának mérőkészüléke stb. A tolóajtón keresztül bejutunk a lakókocsi második, középső részébe. Minden köbcentimétert célszerűen kihasználtak, de két hosszú börgaucs minden kétséget eloszlat: sem a Tu­rista, sem az Inturiszt, vagy Čedok nem kell, hogy gondoskodjék éjjeli szállásról a többéves útra ily töké­*A Rádió műsorából^ Vasárnap és hétfőn országos írói ér­tekezlet volt Prágában. Tárgyát a három éve lezajlott II. írókongresszus revizio­nista jelenségeinek bírálata s a kong­resszus óta eltelt időszak rengeteg iro­dalmi problémája képezte. Az értekez­let hadat üzent a társadalmi felelőtlen­ségnek, cinizmusnak, kispolgári világ­szemléletnek. Ezeket a fogalomköröket akarta megválaszolni, tisztázni. Tóth Tibor beszélt erről a rádió szom­bat délutáni irodalmi adásában részlete­sen és érdekesen. — Az értekezlet nagy jelentőségű. Irodalmi életünk pezsdiilése, tisztító viták, majd jó versek és regények követhetik. Jobbak, mint az elmúlt évek termése volt. Ogy hisszük, hogy az adás másik ré­szében Orrlódy Katalin Megtalált élet c. nemrég meg jelent regényéből érdekesebb, jobb részletet is választhattak volna. A szárazon csengő kezdő sorok, s az elég mozgalmas, de valahogy mégis sodrás nélküli hazatérési jelenet nem igen hívta fel a hallgató figyelmét a könyvre. A fel­olvasó Monoszlóy Éva előadásmódja is helyenként kifogasolható volt Néha egész sort ellenkező értelmet adóan hangsú­lyozott. Farkos Jenó Öaa a röghöz c. verse jól megirt, rutinos, femje s vers, de — sem­mi más. Az embernek szinte kedve lenne lemezteleníteni csillogó parádéidtól s meg­nézni, mi a vers erkölcse. Fogadkozás, hűségtétel, amilyent 13 év óta már na­gyon sokat hallottunk. A napjainkban kötettel jelentkező fiatal költőt. Zala Józsefet is megszólaltatta a szerkesztőség. A szerző könyvéről, a Csallóközi útravaló-ról árult el néhány érdekességet. Ogy hisszük a 74 vers fe­lett f el f ngúsok, nézetek csapnak majd össze. Érdeklődésre számíthat. A kötet­ből vett Apám beteg c. verset a költő szavalta. A komor címhez, a csendes, őszinte hanghoz nem illik a befejezés könnyelműségbe hajló boros vállrándítása. A Zaláéhoz hasonló bemutatást a jövő­ben is szívesen hallgatnánk. Meg lehetne pl. szólaltatni Ozsvald Árpádot és Szőke Józsefet is, akiknek szintén most jelent meg verses, illetve novellás kötetük. A szerzők mellett azonban beszélhetnének a megjelent kötetekről más írók is. Meg lehetne valósítani a már oly régen ter­vezett „írók írókról" c. rovatot. Nemcsak kötetről, de egyetlen -egy megjelent és figyelemre méltóbb versről vagy elbeszé­lésről is lehetne véleményt kérni írók­tól, költőktől, hogy a hallgatóság is felfigyeljen rá és elolvassa. Ez amellett, hogy frissítené az irodalmi adásokat, hozzájárulna irodalmi közvéle­ményünk kialakulásához is. A hallottak közül Fecsd Pál Alszik a kedves c. bájos, lágy mejódiájú verse volt a Jégmegkapóbb. Ezt az előadó Nagy Jenő is melegebben, őszintébb átéltséggel szavalta, mint a Farkas-verset. — Az adást a gömöri Kovács István zárta le. Nevével nem először találkozik az olvasó. Kár, hogy ez a tiszta hangú, határozot­tan tehetséges költő nem tud a Pósa­izü, súlytalan, problémátlan látásmódon felülemelkedni. Az elhangzott Télben c. verse ezt a gondolatot .erősítette meg bennünk. A vasárnap délutáni egyórás adást a rádió szerkesztősége helyesen teljes egé­szében a Februári Győzetem emlékének szentelte. A műsorban szereplők névsora változatos, gazdag, maga a műsor tema­tikailag jól szervezett, igényes összeállí­tás volt. A »»lovák és cseh írók, Fr. Kráľ, A. Bendová. Bernášková, J. Očenášek stb. nevei azonban lainos olyan érzést váltot­tak ki a hallgatóból, mintha a februári eseményekhez a szlovákiai magyaroknak nagyon kevés, vagy semmi közük se vol­na, hisz lám, irodalmunkban is megéne­I keletlenül maradták. (tő—) letesen felszerelt expedíció számára. Végre a levéltárnál vagyunk. Ez ugyanis az expedíció irodahelyisége. A kocsi hátsč harmadrészében nem­csak ruhatár, hanem acél regiszter­szekrény (azaz levéltári továbbá konyha, beszerelt rádió leaaókészülék is van, mellyel az utazók naponta érintkezhetnek otthonaikkal, felesé­geikkel. Zikmund elvtárs négyéves Sáva fiával, Hanzelka ugyanolyan idős Jirkájával és kétéves Haničká­jával. Olda Chalupa egy kicsit meg­leckézteti csemetéit, hogy aztán szót fogadjanak a mamának, Vít doktort 9 éves Iván fia fogja majd hallgat­ni. KVM-1 típusú leadőkészülékük, melyen a nap bizonyos óráiban uta­zásuk során Bedrich Micka rádió­amatőr kapcsolatban lesz velük, a Csehszlovák Tudományos Akadémia expedíció-titkárságának munkáját, František Svobodát, az expedíció fő­titkárát, és Kallušova elvtársnőt, va­lamint filmesüket, Jaroslav Novotný rendezőt és František Prikryl fes­tőművészt — a két utóbbit Gottwal­dovban is „villanyozni" fogja. Évente körülbelül 2 hétre két „is­merős" ember tűnik fel majd Gott­waldovban. A két utazó kötelessége ugyanis, hogy évente egyszer vala­melyik csehszlovák követség gará­zsába állítsák a kocsikat és repülő­gépen „hazaugorjanak", hogy osztá­lyozzák és kommentárral lássák el filmanyagukat, nehogy megöreged­jék. Aha, aféle szabadság? Nem, ez egyáltalán nem szabadság. S végül nem árt, ha megkísérel­jük a választ a legutolsó kérdésre: „Tehát mikor indulnak 1..." Ezt kér­dezi tőlünk a lengyel Šwiat, a román Flacara, a szófiai Nasa Rodina, a német Wochenpost, a szovjet Vokrug szvjeta, a magyar Ország-Világ, a brnói Véda a život és más hazai folyóiratok is. Barátaink azt mondják: Minden készen áll. A ko­csik megtették a maguk 3000 kilo­méteres próbaútját, a felszerelés tö­kéletes, a fényképezőgépeket és kel­lékeket kipróbáltuk', csak egy kis tü­relem, hogy Jirí felépüljön. Gyorsan magához tér, noha a műtét igényes és bonyolult volt. Lehet, hogy négy­hat hét múlva felépül. Meglát­juk ... Április második felében már igazán szeretnénk nekivágni a vi­lágnak. * * * Hanzelka és Zikmun'd csehszlovák: utazók Oldrich Chalupa és R. Vít kí- : séretében útnak induló második ex­pedíciójának elindulása már nem • csupán csehszlovák ügy. Ázsia és i Óceánia számos országában várják ' őket. Több éves alapos felkészülé-: sük ismét meghozza eredményeit:: sok riportot hosszú útjukról, filme- : ket, felvételeket és végül további: szakavatott könyveket arról a világ- ; ről, mely földrajzilag tőlük ugyan • messze van, de a szívünkhöz mégis j közel áll. JAROSLAV ONDRÄČEK : „Megőrizték az emberiségnek" cím­mel május elején kiállítást rendez-: nek Drezdában, a Szovjetuniótól nemrégen visszakapott műkincsekből.; * • * A Soproni Színházban február 28­án mutatták be Korán Jenő rendezé­sében Egri Viktor: Ének a romok fe- j lett című háromfelvonásos történei-: mi drámáját, (b) * * * A királyhelmeci tanítók a napok- • ban kétnapos értekezletet tartottak,; melyen az elvégzett és elvégzésre vá- \ ró munkájukról tárgyaltak, (v. a.) • .Path'puszta már nem puszta A valamikor Path-pusztá néven ismert telep ma már önálló község. Az elmúlt évek nagy változást hoztak ezen a vi­déken. Az egy évtized előtt járhatat­lan utaink helyén már jó utak vannak, melyek összekötik falunkat a közeli fa­lukkal és várossal. S nem akárhogyan, hanem autóbusszal. jj. Községünk lakosságának évtizedes vá­gya teljesült, amikor 1958-ban a „Z" akció keretében 176 ezer korona költ­séggel és a falu lakosságának társa­dalmi munkájával felépült a kidtúrház. A múlt években vagy 50 családi ház is épült. Hogy kik az új lakóik? Fiafal emberek, akik sokáig jegyben jártak és nem házasodhattak össze, mert nem volt lakásuk. Családok apró gyermekek­kel, akik most kerültek napfényes tiszta lakásokba. A téli reggeleinkhez már szinte hozzá­tartozott, hogy disznávisításokat hallunk. Reggelenként 6—7 helyen fellobogott a tűz, mellyel a disznókat pörszölték. Este pedig összejöttek a rokonok és a jó ismerősök a disznótorra. Mindenütt lest zsír, szalonna a kenyér mellé. Az egészségügy terén is hatadás állott be községünkben. Régen 10—12 km-re kellett járni orvoshoz. Ma helybe jár az orvos, saját orvosi rendelőnk van. De ezzel nem elégszünk meg. Nagy terveink vannak. 1959-ben a községünk határában lévő kénesfürdőt ki akarjuk építeni a JNB anyagi segítségével, ahol aztán a környék dolgozói, betegei üdülhetnek és gyógyíthatják reumatikus betegségeiket. A mezőgazdaság terén is nagy felada­tok várnak ránk. Többet fogunk ezzel tö­rődni és kihasználunk minden lehetősé­get, hogy a kommunista párt által kitű­zött feladatokat teljesítsük. KOVÁCS JÁNOS, Páth Hozzánk is beköszöntött a jóiét Községünk 30 kilométerre esik a já­; rási székhelytől s egyben a legközelebbi várostól. A régi rendszerben oda csak • nagyritkán jártunk, legtöbbször gyalog. ' A járási székhelyről azonban gyakran jár­\ tak hozzánk „vendégek", különösen ami­'. kor adót nem tudtunk fizetni. A vég­• rehajtók nem kerülték el Körtvélyes köz• \ séget sem. • A régi világ már csak szomorú emlék­- ként maradt meg számunkra. Ma más I a helyzet. Naponta háromszor jár hoz­' zánk autóbusz, minden házban van rá­f dió. Mosógép, motorbicikli és más ha­sonló iparcilík már nem újdonság a fa-, luban, mert hovatovább több van be­lőle. A népi demokratikus rendszer alatt szép kultúrház is épiüt a falu közepén, csak a fiatalság nem használja ki elég­gé. Ami az építkezéseket illeti, fél év­század alatt nem épült annyi ház köz­ségünkben, mmt az utóbbi évtizedben. Azonban a fejlődés nem állt meg. Óvo­dát létesítünk játszitérrel, vízvezetéket építünk, községünkben szabályozni fog­juk a patakot, sportpályát, üzlethelyisé­get, gyümölcsöst, halastavat kacsaform­mál tervezünk .. . Egyszerre nehéz »iff kimondani is, pedig ez mini meglesz! Ai eddigi eredmények bizonyítják, mennyire reálisak terceink. ZSEBIK SÁNDOR, Körtvéjyes Az EFSZ fejődésével emelkedik a falu kulturális színvonala A pereszlényi EPS Z a februári ese­mények évfordulóját merész kötelezett­ségvállalással köszönti. Félmillió korene értékű termékkel többet adnak az 3dé» közellátásunknak, mint ahogy azt ter­vük megszabta. Ez az igyekezetük hatás­sal lesz előző kötelezettséqvállalásuk tel­jesítésére, amely szerint az ötéves tervben meghatározott feladatokat négy év alatt akarják teljesíteni. Merész elhatározás ez, de megvannak a feltételek a kötelezettségvállalások tel­jesítésére. 1952-től sokat fejlődött a Pe­reszlényi Egységes Földműveeszövetkezet. Két sertésistSllót, egy szarvasmaťhalstál­lót, magtárt, juhistállót, tyúkfarmot és kacsafarmot építettek, s félig már el­készült a lóistálló is. Nagyban növeke­dett a szövetkezeti tagok jövedelme. 1953-ban a munkaegység értéke 3 korona volt, de tavaly mér 20 koronára emel­kedett A szövetkezet rohamos fejlődésével párhu-amosan emelkedik a falu kultu­rális színvonala. 1956-ban kapott a falu villanyt. így nagyobb lehetőségek van­nak — különösen téli estéken — a kul­turális tevékenységre. Sok új ház épült a faluban. Az idén társadalmi munkával kultúrház építését vették tervbe. S hogy az emberek lépést tartsanak a fejlődés­sel, politikai és mezőgazdasági szakok­tatás folyik a faluban. S ennek nagy az eredménye. A faluban már nincs egyéni­leg aazdálkodó földműves. Az egész falu népe a szövetkezeti család keretében tö­rődik a mezőgazdaságunkra háruló fel­adatok teljesítésével. Pintér István, Kassa A szövetkezeti mintaalapszabályzat törvény, be nem tartása rossz gazdálkodást eredményez A királyhelmeci járás Zemplén községében évekkel ezelőtt kezdték el a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodást. A környékbeli falvak mind felfi­gyeltek a zempléniekre. A járásban úgy beszélnek róluk, mint az új szo­cialista mezőgazdaság élharcosairól. Ne vegyék hát ma sem rossznéven a faluban, ha a községen kívül továbbra is nagy figyelemmel kísérik szövetkezetük gazdálkodásának menetét. Ez ma már nem rosszindulatú, kárörvendő jellegű. Kisfaludy Stróbl Zsigmond: íjász (J. Herec- felvétele) Az egész falut magába foglaló szö­vetkezetnek 100 tagja van. A múlt év gazdasági eredményeit a legjobb akarat mellett sem mondhatjuk eredményeseknek. Az eredmények a termelési és bevételi terveknél jóval alacsonyabbak voltak. Ezt a száraz időjárással indokolni a meglevő hiá­nyosságok további leplezését jelente­[ né. De hadd beszéljen erről Szűcs •Mihály, a HNB titkára. ; Nagy akadálya a mezőgazdaság • fejlődésének falunkban, hogy a párt­; szervezet, a HNB és a szövetkezet • vezetősége külön utakon igyekszik ; rendet teremteni a gazdaságban. így aztán megtörténik, hogy a legjobb • határozatok sem jutnak el a köztu­' datba. Az állandó mezőgazdasági bi­• zottság egész éven át hiába foglal­! kozott a termelés növelésével, ha a • szövetkezet vezetősége nem biztosít­! ja a termelési terv teljesítését. Min­•denki tudja a faluban, hogy 34 szö­vetkezeti tagnak egy vagy több ko­• cája van, két tagnak 2 tehénnél na­; gyobb az állománya és akadnak jócs­• kán olyanok is, akik jóval fél hek­; táron felüli területen folytatnak ház­táji gazdálkodást. A múlt évben a • tavaszi munkálatok elvégzésénél nem . is volt semmi baj, mindent idejében • elvégeztek. A baj a nyári és a be­' takarítási munkáknál mutatkozott meg: a tagság nagy része a ház­! táji gazdálkodásban látja megélhe­tését biztosítva, ami mindenesetre a ; közös rovására megy. Egész kondára menő koca és kis­; malac eltartása —, mondjuk meg nyíltan — a közös takarmányból! Nejn csoda, ha a takarmányszükség­let 40 százalékát vásárolja a szö­vetkezet. — A szövetkezeti kongresszus vita­anyagának tárgyalásakor mindezeket az alapszabályellenes tüneteket egy­; öntetűen elítélték — veszi át a szót Bús Zoltán EFSZ-könyvelő. Megvan •minden feltétel arra, hogy jól gaz­dálkodjunk. A gondosan összeállí­tott és a tagsággal megtárgyal* évi termelési és pénzügyi terv szerint a munkaegység pénzértéke 20, a ter­mészetbenivel együtt 23,15 koronát tesz ki. A művelhető föld 27 / szá­zalékán szálastakarmányt, 11 száza­lékán lóherét és 11 százalékán kjU­koricát termelünk. A szarvasmarha­állomány gyarapítása jól hal^d. A tagság a háztáji gazdaságban fő­neveit borjúkat a közösbe adja. Az újonnan megválasztott falusi párt­vezetőség a HNB-vel és a szövetke­zet vezetőségével együtt a tavaszi munkák megkezdése előtt az alap­szabályzat értelmében összpontosítja a kocákat és a szarvasmarhákat. Rendet teremtenek a háztáji földdel, a munkát jobban megszervezik és mindenkor érvényesítik í szövetke­zet minta- és házi- alapszabályait. Zemplénben és a járás többi fal­vaiban a dolgozó parasztok jó véle­ménnyel vannak a szocialista nagy­üzemi gazdálkodásról. Ez érthető, hiszen egészen rövid idő alatt a szö­vetkezetek többmilliós vagyonra tet­tek szert, megváltozott a falu, az emberek sokkal jobban élnek, mint bármikor azelőtt. Ebből következik, hogy a faluban a kommunistáknak, a HNB-nek sokkal messzebbmenő politikai és szakmai nevelőmunkát kell kifejteniök. Tudatosítani kell, hogy minden további jólétnek a for­rása a termelőmunka. Jó példával kel) előljárniok a falu funkcionáriu­sainak és elsősorban a kommunisták­nak. Ez a Bodrog partján fekvő 640 la­kost számláló község az utóbbi évek folyamán sokat fejlődött, rövid né­hány év alatt újjáépült a falu. Tár­sadalmi munkával új, korszerű 300 férőhelyes kultúrházat építettek. Az újonnan épült HNB-n megtudjuk, hogy 30 ház épült, eltűntek a régi zsúpfedeles házak és vele együtt a szegénység. Mózes Sándor ÜJ SZÖ 7 * 1959. március 7*

Next

/
Oldalképek
Tartalom