Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)
1959-03-05 / 63. szám, csütörtök
Vitít Nyárasdon Ny árasára azzal a szándékkal mentem ki, hogy beszámolót írok a község kulturális fejlődéséről. Ilyen esetben általában jelkeresem a helyi pártszervezetet, a nemzeti bizottságot, a szövetkezetet és érdeklődöm az eredmények jelöl. Keresek, kutatok a faluban, kikérdezek egy-két járókelőt, szövetkezeti tagot, betérek egy-egy családhoz, felkeresem a Csemadok, a CSISZ vezetőket, azután megtekintem a községi könyvtárat, a kultúrházat, az iskolát, a sporttelepet, egyszóval mindent, ami a falu kultúréletéhez tartozik. Mindezt persze nem előre meghatározott sorrendben végzem, hanem úgy, ahogy adódik, ahogy a helyzet megkívánja. Pontosan meghatározott szabályok a riportírásra nincsenek, ezért van az, hogy izgalommal lépem át e9V-egy község vagy falu határát, fogalmam sincs hogyan, miként sikerül majd összehoznom a szükséges anyagot, hogy s miként sikerül rátapintanom azokra az érzékeny jelenségekre, amelyek a szövetkezeti paraszt fejlődéséről, a szocialista falu jövőjéről adnak a leghívebben hírt. E jelenségek feltárását elősegítik ugyan a tqrgyilagos adatok, amelyekhez az újságíró konkrét kérdések révén jut, de a lényeg többnyire a véletlenül elejtett szavakból jut napvilágra. Az adatok mellett tehát a jelentéktelennek hitt tettek, szavak adják meg a riport hitelességét, az élet lüktető feszültségét. Sajnos, Nyárasdon nem sikerült úgy a riport, ahogy szerettem volna. Valami egész szokatlan dolog történt velem ebben a községben. Öt percnyi ott-tartózkodás után úgy alakult a helyzet, hogy nem én kérdeztem, hanem a községi vezetőség és a szövetkezeti tagok. Már többen voltak a szövetkezeti irodában, amikor megérkeztem. Ott volt Dömény elvtárs, a szövetkezet elnöke, Lubicsek és Kubik elvtársak, a HNB elnöke és titkára, Kocsis Gyula elvtárs, tanító és a Művelődési Otthon vezetője. Utána többen érkeztek és helyet foglaltak ott, ahol éppen lehetett. Megjött Kulcsár István, az egyik növényterme- 1 lési csoport vezetője. Csöndes, igen szűkszavú embertípus, 1953-ban igei csendesen lépett ki a szövetkezetből, majd 1955-ben ugyancsak csendesen jött vissza a szövetkezetbe. Akkoriban megkérdeztem tőle, mi késztette a visszatérésre. Erre azt válaszolta, hogy nagyon is világosan látja a véybemenó fejlődést. A négy hektár úgy szorítja már, mint a szűk cipő. Hát ezért... Külön msgkért azonban, hogy ne írjak róla, nem írjam ki az újságban a nevét. Kellemetléh Tenne neki, mert ó volt az első 1955-ben, aki áttörte a magángazdák körüli varázsgyűrűt. Az „első" elnevezés ellen tiltakozott, amely ma, hogy Nyárasd már szocialista falu lett, ranggá nemesedett. Kulcsár most nem tiltakozott az ellen, hogy kiírjam a nevét. Azt mondja, mindaz, ami akkor történt, s amit mondott, már a múlté. Kínosan feszeng, látni rajta, hogy nem szívesen gondol vissza az akkori válságos és gyötrődő napokra. Azt hiszem, Nyárasd fejlődését Kulcsár István magatartása tükrözi leghívebben vissza. Rend és munkaszeretet cseng a hangjából, amikor kimondja, hogy tavaly 780 munkaegységet dolgozott le. Tisztában vagyok már azzal, hogy az igazi téma az újságíró számára Kulcsár lenne, de nem intézhetek hozzá kérdéseket, mert nyomban a kérdések zuhataga zúdul felém a község vezetői és szövetkezetesei részéről. Amit még megtudok a község kulturális életéről, azt már csak futtában sikerült feljegyeznem. Többek között, hogy a szövetkezet tisztán a tagok kirándulásaira 67 ezer koronát költött, 1960-ban biztosítják az idősebb munkaképtelen tagok nyugdíj járulékát, ha a szövetkezetben ledo'gozták az előirt éveket. Megtudjuk, hogy a községnek két kultúrháza van, de most akarnak egy szövetkezeti klubot építeni a község központjában. Erről beszélve szó esett népi demokráciánkról és valaki felvetette a kérdést, miért szorgalmazza az O j Szó a szlovák nyelv tanulását? Nem volna-e helyesebb, ha a termelékenység növeléséről írna többet, hisz ma ez a legfontosabb probléma. Hozzátette, ne hogy azt higgyem, hogy a szlovákokat nem szereti, mert nagyapja még egyetlen szót sem tudott magyarul. Ekkor kezdődött a vita. A válaszra mindenki izgalommal figyelt és mi tagadás, magam is izgatottan szedtem össze gondolataimat a feszült csönd közepette. — A termelékenységnövelése —válaszoltam, — szervesen összefügg a szlovák nyelvtudással. Szlovák nyelvtudással könnyebben sajátíthatja el a magyar dolgozó azt a szaktudást, ami elősegíti a termelékenység növelését. Nyíltan kell beszélnem erről a kérdésről. Ti magatok is jól emlékeztek a régi világra és tudjátok, hogy minden tehetősebb szülő több nyelv elsajátítására buzdította gyermekét. Ez a tudáshoz, a műveltséghez tartozik. Azt is meg kell mondanom, hogy egy idegen nyelv elsajátítása feltételezi az anyanyelv tökéletes tudását. Tehát értsétek meg, nem arról van szó, hogy a magyar szülő szlovák iskolába adja gyermekét, hanem arról, hogy az a magyar gyermek, aki elvégezte a magyar iskolát, szlovákul is tudjon. A nagy csend közepette Kubik elvtárs, a HNB titkára szólalt meg. A hallgatóság egy emberként feléje fordult. — Ez igaz. Nekünk csak hasznunkra válhat, ha megtanulunk szlovákul. A kérdés mégsem olyan egyszerű. Nekem az a nézetem, helyes lenne, ha gyermekeink a szünidőben szlovák vidékre mennének nyaralni, mi pedig szívesen vennénk, ha szlovák gyerekek hozzánk jönnének. Ily módon gyermekeink a gyakorlatban sajátítanák el a szlovák nyelvet és amellett ez elősegítené azt is, hogy a szlovák és magyar dolgozók között igazi elvtársias viszony alakuljon ki. A javaslat mindenkinek nagyon tetszett. Az irodában már többen hangoztatták, hogy bizony nagyon helyes és üdvös dolog, ha a felmerült problémákat így szétszedjük és megbeszéljük. Dömény elnök most felém fordulva a következő kérdést veti fel. — Mondd, miért van az, hogy még vannak egyes szövetkezeti tagjaink, akik a kocsmában egymás között nem tesznek egyebet, mint keseregnek, panaszkodnak. Otthon fotel, mosógép, gyönyörű rádió, ragyogó bútor várja őket, de azért mégis keseregnek. A kérdésre Kubik elvtárs válaszol. — Azt hiszem, ennek az a oka — mondja megfontoltan —, hogy népgazdaságunk fejlődése előrehalad, a kesergő tagok pedig lemaradtak. Ezzel a jelenséggel, sajrtos, elég gyakran találkozunk. Mi, a község vezetősége igen nehéz probléma előtt állunk, hogy ezt megoldhassuk. Ti írók vagytok, — fordul felém — az lenne a feladatotok, hogy műveitekben megmutassátok a jelent, a jövőt, hogy kinyissátok az emberek szemét, de nekem az a benyomásom, hogy munkátokban bizony sok a kifogásolnivaló. — Nem tagadom — válaszoltam kínos zavarral —, mi írók sem vagyunk mindig a helyzet magaslatán. Éppúgy lemaradunk gyakran, mint a kesergő szövetkezeti tagok. A kesergésnek egyébként több válfaja van. A minap kint jártam Csenkén, a somorjai járásban, ott egy szövetkezeti tag lehorgasztott fővel tűnődött. Kérdem tőle, hogy megy a sora. Azt mondja jól, nagyon is jól. Most fejezte be új családi háza építését. Nagyon szép ház,- de szíve mégis szomorú; öreg már, a csontjai fáradtak és igen fáj neki, hogy nem lehet többé húsz esztendős. Hát ezen is lehet keseregni. Ezt a keservet még lehet érteni, hisz húszéves korában a szolgaság kenyerét ette, most pedig, amikor a hőn óhajtott saját háza küszöbét átlépi, már öreg. Persze, más kérdés az, hogy a gyerekei ma hogyan élnek. Nyomban fel is derül az arca, amikor az életükre terelődik a szó. Én egyébként, Kubik elvtárs, egyetlen receptet tudok a lemaradás ellen és ez a tanulás. Szakadatlan folyamat ez, itt nincs megállás. Kulturális forradalmunk betetőzése nem jelent egyebet, mint azt, hogy dolgozóinkat megszabadítsuk a múlt csökevényeitől és szocialista szellemű emberekké neveljük őket. A szocialista ember olvas, figyelemmel kíséri nemcsak a hazai, hanem a világeseményeket is és örül minden ered ménynek, amely a béke, a haladás erőit szolgálja. Örül például annak is, hogy nálatok a községben mezőgazdasági tanonciskola van, hogy jövőre a nyolcéves iskola kilencévessé bővül, értékeli a szovjet mesterséges hold jelentőségét és minden tettével és gondolatával elősegíti mindazt, ami napjainkban a szocializmus, a béke ügyét szolgálja. Az irodában mindenki figyel. Az arcok kipirulnak, a szemek csillognak, kérdések izzanak bennük, fel-fellobbannak az eleven vita hevében. Lubicsek elvtárs, a HNB elnöke jut először szóhoz. — Csakhogy ezt a fejlődési folyamatot az emberben meg kellene gyorsítani. / — Gyakrabban — válaszolom — kéne tartani politikai, tudományos és kulturális előadásokat. — Es nektek, íróknak is gyakrabban kellene közénk jönnötök. Szívesen vitatkozunk. A múltkor, amikor a Csemadok az atomerőről és az űrrakétáról rendezett nálunk előadást, a kultúrház zsúfolásig megtelt. A színielöadásokon ugyancsak mindig megtelik a kultúrház. Most örülök, hogy a Csemadokról esik szó, legalább folytathatom a riportot. Meg is mondom, ideje, hogy én kérdezzek. — Ö — válaszolja Lubicsek elvtárs, minek írnál te riportot, írd meg ezt a vitát. Írd meg azt is, hogy nálunk a Csemadok megalapítói a község vezetőségében foglalnák helyet. Itt van Dömény elvtárs, a szövetkezet elnöke és Kubik elvtárs, a helyi nemzeti bizottság titkára. Írd meg azt is, hogy sok Csemadok-tag pártunk tagja lett. Élénk, felszabadult, derűs nevetés erre a válasz. Arra gondolok, hiába, ezek a nyárasdiák alaposan a falhoz szorítottak, nincs más megoldás számomra, minthogy a munka nehezebbik részét vállaljam és nem jegyzetek alapján, hanem emlékezetből próbáljam felvázolni a fejlődést, az előrehaladást, amit ez az izgalmas és értékes vita tárt fel előttem. SZABŐ BÉLA llllllll HÉT FILMJEI iiMiiiiiiiiiiiimimiiiimmmiiiiimiiiimii A héten a szlovák filmgyártás több újabb alkotása jelent meg a vetítővásznon Méltán szolgáltatott okot a bírálatra Ján Lacko rendező VASÁRNAP KÖSZÖNT BE A SZERENCSE című szlovák vígjátékfilmje. Nevelő szándékkal készült a „sportkázást" beteges szenvedéllyel űzők ellen. Am sem a forgatókönyv, sem a rendező elképzelése nem teszi alkalmassá erre a nevelő hivatásra. Történetét túl erőltetett és sok valószínűtlen komi********* ************** A-A**** *** * k-kicHrk A bratislavai Nemzeti Színház a napokban mutatta be Sebalin szovjet szerző A makrancos hölgy c. vígoperáját. J. Herec baloldali felvételén Nina Hazuchovát (Katalin), a másik jelenetben A. Baráneket, St. Hulmanovát és F. Nouzovskýt láthatjuk. Jelenet az Azon az éjszakán című norvég filmből kummal szövi át és valahogy elszakad a való élettől. A nagypublikumban ugyan egyes epizódok derültségét keltenek, de az igényesebb mozilátogató figyelmét nem tudja lebilincselni a film. Az alakítások közül Anton Mrvečka játékát tarthatjuk a legkifejezőbbnek és természetesnek. A náci megszállás sok európai országban mély nyomokat hagyott. A norvég AZON AZ ÉJSZAKÄN című film is a megszállás éveibe tér vissza. Tíz zsidó származású gyermek megmentésének izgalmas története a tárgya. Az SS rajtaütésszerű „tisztogató akciója" elől véletlenül megmenekített gyermekek pártfogójává és oltalmazójává válik dr. Liv Kraft, egy mentőkórház fiatal orvosnője. Aidozatteljes, nemeslelkű vállalását örökíti meg a film. Nyílegyenes jellemeket ismerünk meg - az örök emberi humánum megtestesítőit. Gyengébb a megszállók jellemábrázolása. Az „emberséges" SS-parancsnok alakja, bizonyos mértékben túlidealizált. A film méltán sorolható a humánum és a világbéke gondolatát kiemelő alkotások közé. A Lett filmgyártás a RITA című filmben a Nagy Honvédő Háború egyik ismeretlen kis hősének, egy kislánynak állít emléket. Négy hajótörést szenvedett, s ilymódon megmenekült különböző nemzetiségű hadifoglyot ment meg egy lett falu lakossága. Az iskola padlásán rejtegetik őket. Az iskolában viszont a németek rendezkedtek be. Ritára, a bátor iskoláslányra vár az összekötő feladata. Élelmiszert és gyógyszert csempész a németektől megszállt iskola padlására a menekülteknek. Sokáig tölti be ezt a szerepet, de végül letartóztatják, ám nem sokáig marad a németek fogságában, mert a diadalmas szovjet csapatok felszabadítják a falut. Louis Daquin rendező A BARAGANi BOZÖTOS című filmben a több mint 40 évvel ezelőtt lezajlott romániai parasztlázadások korszakát eleveníti fel. 1907-ben játszódik le története, tehát nem sokkal az első orosz forradalom leverése után. A parasztság elszegényedésének tragédiáját, a földbirtokos — bojár rendszer önkényuralmának utálatos arcát mutatja meg. Az uralkodó nemesi osztály kegyetlenkedéseit idézi fel, amikor megvilágítja: kit szolgált akkor az államhatalom, mely a megrémült bojárok' segítségére sietve vérbefojtotta a parasztok lázadását. Szintén háborús történet az 0 RANG FOLYÖ. A koreai nép szabadságharcának fejezetét eleveníti fel. Hősöket és árulókat látunk cselekedni. A hősökben, akikhez viszonyítva elenyésző az árulók száma, az egész nemzet nagysága testesül meg, mely mindvégig kitart az ősi föld védelmében. L. A film dolgozóinak kerületi értekezlete A Bratislavai Kerületi Nemzeti Bizottság összehívta a filmmel dolgozók kerületi konferenciáját. A szép számban megjelent küldötteknek Rigán elvtárs, a kerületi nemzeti bizottság iskolaügyi osztályának vezetője számolt be a film jelentőségéről, valamint az 1959-as évi tevékenységről. A beszámolóban tudomást szereztünk arról, hogy a bratislavai kerületben az 1958-as évben a vetítéseken 6 669 310 néző vett részt s ezzel a bratislavai kerület szlovákiai méretben a harmadik helyre került. A járások közül Nagymegyer érte el a legszebb eredményt, a látogatottság tervét 105,6 százalékra teljesítve. A járás dicséretet kapott, ugyancsak dicséretet, oklevelet, valamint pénzjutalmat kaptak Karas, Paraban, Szabó, Bucsek elvtársak és még sokan mások. A részletes beszámoló után huszonötén vettek részt a vitában. Az operatőrök és a gondnokok legtöbbje kifogásolta, hogy hiányos a propagáciős anyag, a megrendelt film helyett gyakran más filmet küldenek. Előfordul az is, hogy a film nem érkezik meg a kívánt időre. Dobiáš elvtárs (Trnava) megjegyezte, hogy kevés a gyermekeknek való film. Kočiš elvtársnő (Malacky) pedig hangsúlyozta, több olyan filmre lenne szükségünk, amely mai életünkkel foglalkozna, s egyben az ifjúságot a szocialista hazafiságra nevelné. Desažík elvtárs záróbeszédében kiemelte, nem lehet számunkra mindegy, hogy milyen filmet vetítünk akkor, amikor a kulturális forradalom betetőzéséért harcolunk. Benyus József Irodalmi est Pereden A Csemadok peredi helyi szervezete a napokban jólsikeriilt irodalmi estet rendezett. Az irodalmi esten Tóth Tibor Sellyei József irodalmi munkásságát méltatta. Az előadó beszéde befejező részében a szlovákiai magyar irodalom jelenlegi helyzetével és jeladataival is foglalkozott. Az est jelentőségét és sikerét több tény is fokozta. A hallgatóság soraiban ugyanis Sellyei József személyes ismeOroszul tanulnak Községünkben, Ipolyabalogon is megkezdődött a múlt év őszén az orosz nyelvtanfolyan. összesen 12-en látogatjuk. Ebből 8 párttag és 4 pártonkívüli. Az első órák nehezek voltak, de ma már vannak köztünk olyanok, akik szépen írnak és olvasnak oroszul, mint például Cservenák elvtárs. A legöregebb tanuló Hegedűs elvtárs, 65 éves. Orosz betűkkel már ő is egész mondatokat ír. Illés tanító elvtárs nagy súlyt fektett arra, hogy minél előbb és minél jobban megtanuljunk oroszul írni és olvasni, majd beszélni. Iparkodunk, mert szeretjük ezt a nyelvet. Böjtös Ferenc, Ipolybalog rősei is jelen voltak, akik érdekes részletekkel gazdagították a vitát. Amikor az előadó Sellyéi József és Morva y Gyula kapcsolatáról beszélt, a hallgatóság lélegzetvisszafojtva hallgatta. Morvay Gyula pár évig Pereden tanítóskodott a harmincas években. Az irodalmi esten jelenlevő volt diákjai a vitában meleg szeretettel emlékeztek meg volt tanítójukról, és Sellyei József müveinek hitelességéről szóltak. A Nádas házak című Sellyei-gyűjteményben többek között a Lelőtt paraszt a peredi sárban. .. című elbeszélés is tálálható. Az elbeszélés hitelességét az irodalmi esten részt vevő tanúk is bizonyították. Az irodalmi est teljesítette feladatát. Hasznos volna a jövőben minél több hasonló irodalmi estet rendezni. SZARKA KAROLY, Pered A Szovjetunióban rövid időn belül áttérnek a színes televíziós adásokra. A kísérleti adások szakasza már lezárult és megkezdődhet az adó- és vevőberendezések gyártása. A kísérletek jelentős eredménye, hogy az eddigi készülékeket át lenet építeni színes adások vételére. A fiatal szlovákiai magyar írók március 12-én Losoncon a HNB nagytermében irodalmi estet rendeznek. (s. 1.) ÜJ SZÖ 6 * 1959. március 7*
