Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-29 / 87. szám, vasárnap

A TASZSZ NYILATKOZATA de Gaulle kijelentéseive

l kapcsolatban Moszkva (TASZSZ). - De Gaulle, a Francia Köztársaság elnöke a március 25-én Párizsban megtatott sajtóértekezleten a nemzetközi kérdésekkel kapcsolatban nyilatkozott, miközben több helyen foglalkozott a szovjet kormány külpolitikájával. A XASZSZ-t a szovjet hírügynökség képviselői a sajtóértkezletről szóló hír közlése után felkérték, hogy kommentálja de Gaulle elnök ezen megjegyzéseit. A TASZSZ-t ezzel kapcsolatban feljogosították a következő nyilatkozattételre: A francia elnök néhány megjegyzése az európai helyzet egyes kérdéseivel kapcsolatos reális állásfoglalásról tanúskodik és ezeket megértéssel fogadják a Szovjetunióban. Sajnos, meg kell állapítani, hogy az elnök sajtóértekezleten elhangzott nyilatkozatának jelentős része nem más, mint kísérlet igazolni a NATOban vezető szerepet játszó nagyhatalmak agresszív jellegű kurzusát. A francia sajtó jelentése szerint az elnök nyilatkozata csodálkozást váltott a sajtóértekezleten résztvevő újságírók között. A szovjet nyilvánosság, valamint a Szovjetunió politikusai és államférfiai körében de Gaulle kitételei úgyszintén csodálkozást váltottak ki. Tekintet nélkül arra, hogy de Gaulle elnök miből indult ki ezen kitételei megfogalmazása során, valójában azoknak a malmára hajtja a vizet, akik abban a pillanatban akarják a nemzetközi légkört megmételyezni, amikor előreláthatólag sor kerül a Nyugat éa a Kelet közötti tárgyalásokra, amikor a népek számolnak azzal, hogy végre befejeződik a „hidegháború" és létrejönnek a tartós, szilárd béke feltételei. De Gaulle valamiféle Berlinnel kapcsolatos válságról beszélt, amelyet nézete szerint a Szovjetunió váltott ki, és amely a világot nagyon nyugtalanítja. Milyen „válságról" lehet ebben az esetben szó, ha a Berlin kérdésével kapcsolatos szovjet javaslatok célja - amint ezt a szovjet kormány nem egyszer hangsúlyozta - Közép-Európában kiküszöbölni az állandó nyugtalanság és feszültség iforrását, amelynek szerepét a jelenlegi feltételek között a nyugat-berlini megszálló rendszer jelentette. De Gaulle urat, amint azt kijelentéseiből is kiviláglik, minden bizonnyal nem érdekli az, hogy a berlini kérdésben közös határozatok lássanak napvilágot. „Ha a nyugati nagyhatalmak látnák, hogy a Berlinbe vezető út el van torlaszolva — mondja az elnök nyilatkozata — akkor a szovjet alakulatok a nyugati hadseregekkel kerülnének szembe" De Gaulle tábornok így katonai fenyegetések útján akarja kiélezni a Berlinnel kapcsolatban kialakult helyzetet. A szovjet emberek már hallhattak ilyen kijelentéseket a nyugati politikusoktól, a magasabb- éj alacsonyabb rangú katonai tényezőktől. A Szovjetunió világosan és egyöntetűen válaszolt ezekre az értelmetlen fenyegetésekre és úgy ke'l vélni, hogy ez a körülmény ismeretes a francia elnök előtt is. Ha azonban szükséges, akkor megemlíthetjük, hogy az erővel mindig szembeszegülhet egy másik erő és a Nyugaton senki se ringassa magát hiú ábrándban: a Szovjetunió, ha erre rákényszerítik, határozottan szembeszáll minden olyan kísérlettel, amelynek célja alakulatainkat, vagy a Német Demokratikus Köztársaság szuverenitását megtámadni. A Szovjetunió politikájának célja azonban nem a konfliktusok kirobbantása, hanem a béke megszilárdítása, a nemzetközi feszültség enyhítése. Vajon de Gaulle elnök kijelentésével nem hajtja-e a vizet új barátja és NATO-béli partnere, Adenauer nyugatnémet kancellár malmára? Furcsa dolog a militarista Németországgal kokettáló Franciaországra tekinteni, amely majdnem öt éven keresztül sínylődött a német megszállók csizmája alatt és a Hitlerellenes koalícióban levő szövetségesei, elsősorban a Szovjetunió és hős népe felmérhetetlen áldozatai és igyekezete révén nyerte el újra szabadságát és függetlenségét. De Gaulle tábornoknak, a tapasztalt katonának és politikusnak, aki jól ismeri a német revansisták szokásait, szem előtt kellene tartania, hogy rendszerint abban az irányban mérnek csapást, amely nagyobb sikerrel kecsegtet és kisebb veszéllyel jár. Nincs kétség afelől, hogy a német militaristák Keleten nem találnak gyenge pontot sem ma, sem holnap. A második világháború előtt Franciaországban voltak olyan politikusok, akik úgy vélték, hogy a hitleri Németország Nyugatra irányuló csapását azzal hárítják el, ha Kelet felé orientálják. Jól ismeretes az eredmény. De Gaulle tábornok nem felel ezen politikusok tetteiért, mert akkoriban más nézetekét vallott. Ismeretes, hogy de Gaulle tábornok a második világháború végén is Józanul felmérte azt a veszélyt, amely Franciaországot fenyegetné a német militarizmus felújítása után. Ma azonban a helyzet úgy néz ki, hogy de Gaulle elnök ugyanarra a veszélyes ösvényre tért rá, vagy arra az ösvényre akarják rátéríteni, ami egyformán rossz dolog, amelyen a háború előtt haladtak egyes nyugati államférfiak. Csak ne ismétlődjék újra ennek következtében a szomorú múlt, mert a következmények ma Franciaország számára sokkal tragikusabbak volnának. Talán vannak Párizsban olyan emberek, akik abban az ábrándban ringatják magukat, hogy a nyugati nagyhatalmak az Adenauerral kötött egyezmény útján elkerülik a német revansistáktól fenyegető veszélyt és agresszív törekvéseiket Kelet felé „orientálják". A német militaristák azonban kétségtelenül tudják, mi várná őket, ha újra megkísérelnének Kelet felé előretörni. A jelenlegi erőviszony lényegesen nem változik meg akkor sem, ha Adenauer úrhoz csatlakozik de Gaulle tábornok is. A Szovjetunió továbbra is elvhűen halad útján, megvalósítja a béke megszilárdításának és a nemzetek közötti együttműködésnek a politikáját. Hinnünk kell abban, hogy a nyugati nagyhatalmak vezető tényezőinek politikájában is végre-valahára győz a józan ész, meggyőződnek arról, hogy a háború elhárításának egyedül járható útja a békés egymás mellett élés. Eléggé szomorú ma, amidőn bizonyos enyhülés állott be a nemzetközi kapcsolatokban, amikor könnyű, meleg szél kezd fújdogálni, de Gaulle elnök beszédeit hallgatni, amelyek militarista kijelentéseket tartalmaznék a „hidegháború" szellemében. Ezzel kapcsolatban nem lehet hallgatással mellőzni de Gaulle azon kijelentéseit, amelyeket az európai korlátozott fegyverzetű övezet léte- j sitésével kapcsolatban tett. Ennek az övezetnek létesítése nézete szerint nem kezeskedik Franciaország biztonságáról abban az esetben, ha nem terjed egészen az Uraiig. Valóban nagyvonalú kijelentés! A Szovjetunió álláspontja a korlátozott fegyverzetű övezet létesítésére tett javaslatokkal kapcsolatban ismeretes. Ilyen övezet létesítése mellett vagyunk nemcsak mi, hanem emellett van számos ember a Nyugaton is, valamint olyan javaslatok mellett, amelyeknek megvalósítása hozzájárulhat a lázas fegyverkezés beszüntetéséhez és a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. A Szovjetunió támogatta a Lengyel Népköztársaság kormányának a közép-európai atom, hidrogén- és rakétafegyvermentes övezet létesítésére tett javaslatait. A Szovjetunió annak idején pozitiven reagált az európai korlátozott fegyverzetű övezet létesítésére tett brit javaslatra is. Készek vagyunk figyelmesen megtárgyalni más ilyenfajta ésszerű javaslatokat is. Ha azonban a Nyugaton valamilyen egészen az „Uraiig terjedő" övezetekről kezdenek beszélni, mi is éberen felfigyelünk erre. Ezek a kijelentések túlságosan emlékeztetnek a hitleristák agresszív jelszavaira, amelyeket a második világháború előestéjén terjesztettek. De Gaulle elnök nyilatkozatában szükségesnek tartotta újból megerősíteni azt, hogy Franciaország az Atlanti Tömbhöz tartozik, amely szavai szerint „csak azért áll fenn, mert részt vesz benne Franciaország is." Az elnök mindenféleképpen hangsúlyozta forró érzelmeit Adenauer nyugatnémet kancellár iránt és kijelentette, hogy Adenauer politikája „megfelel" a francia politikának. Emellett arra hivatkozott, hogy ezt a politikát támogatja Segni kormánya is Olaszországban. Nehéz elkerülni ezt a benyomást hogy a francia elnök ilyen nyilatkozatai mögött Bonnak Franciaországra gyakorolt bizonyos nyomása rejlik. Az a benyomás keletkezik, hogy de Gaulle ezen kijelentései valamilyen díjazást jelentenek valamilyen szolgálatért, amelyeket nyugatnémet partnere nyújtott neki. Kölcsönös szolgálatok természetesen lehetségesek, ha azonban veszélyeztetik a nemzetek közötti békét és háború kirobbantá sára irányulnak, az ilyen politika semmi jót sem hozhat az európai nemzeteknek, sem a francia, sem a német nemzetnek. Nem lehet hallgatással eltérni de Gaulle elnök azon kijelentései mellett sem, amelyekkel a Német Demokratikus Köztársaságot támadja. A francia kormánynak — mint kijelentette — nincs szándékában „elismerni" az NDK-t, mint független államot. Sza vaiban az a veszély tükröződik, hogy ha békeszerződés jön létre az NDKval és az NSZK e szerződést nem Írja alá, Franciaország és más nyugati államok, amelyek harcoltak a hitleri Németország ellen, nem nyilvánítják egyetértésüket ezzel a békeszerződéssel. Németországtól megtagadni a békeszerződést azonban rossz politika. A Szovjetunió természetesen aláírja a német békeszerződést és örömmel fogja üdvözölni, ha így fog eljárni a többi állam is. A német békeszerződés megkötése a legjobb, amit ma a német nép és valamennyi európai nemzet vár. Ha a nyugati nagyhatalmak nem járulnak hozzá e szerződés megkötéséhez s ha e szerződést csupán a Német Demokratikus Köztársasággal írjuk alá, a vezető tényezők Franciaországban éppúgy, mint más nyugati nagyhatalmak vezetői kénytelenek lesznek tudomásul venni az NDK-val kötött békeszerződésből származó helyzetet. És ha valaki megkísérli e békeszerződés feltételeinek megszegését, akkor ennek következményeiért nem azok lesznek felelősek, akik szembeszállnak az agresszorral, hanem azok, akik megsértik a nemzetközi törvényeket. Sokkal ésszerűbb és előnyösebb volna, ha a nyugati nagyhatalmak vezető tényezői a légkör kiélezése helyett lehetőséget keresnének az ellentétek enyhítésére és a még megoldatlan nemzetközi kérdéseknek tárgyalások útján való megoldására, amit a Szovjetunió követelt és követel. A Szovjetunió ezért üdvözli a francia kormány egyetértését - amint erről de Gaulle elnök szólott — a külügyminiszteri értekezleten, valamint a keleti és nyugati államok kormányfői értekezletén való részvétellel. A Szovjetunió vezető körei ugyancsak figyelembe vették de Gaulle elnök március 25-i sajtóértekezletén elhangzott pozitív jellegű kijelentéseit, amelyek hozzájárulhatnak a béke biztosításához, valamint a vitás kérdések békés úton valő megoldásához. A francia elnök állás foglalt amellett, hogy „Németország mindkét része bővítse kölcsönös kapcsolatait a gyakorlati élet minden terén". Ezzel is egyet kell értenünk. A Szovjetunió több Ízben hangsúlyozta, hogy éppen a két állam közötti közeledéssel, a közöttük fennálló gazdasági, kulturális és politikai kapcsolatok kibővítésével érhető el a közép-európai helyzet megjavítása és Németország egyesítésének előkészítése. De Gaulle elnök nyilatkozatában a francia népnek a Szovjetunió nemzetei iránti reális hagyományos baráti értelmeiről is beszélt. A Szovjetunió vezető körei örömmel fogadják az elnök ezen kijelentéseit és kifejezik azt a reményt, hogy a francia fél konkrét lépéseket tesz e barátság megszilárdítására és fejlesztésére, amely barátságot nemzeteinknek a német militarizmus elleni közös harcában ontott vér pecsételt meg. A Szovjetunió mindenkor állást foglalt a Franciaországgal s szabadságszerető népével ápolt barátsága mellett, amely népnek alkotó géniusza felbecsülhetetlen mértékben hozzájárult a civilizáció fejlesztéséhez. Országunk népe szilárdan meg van győződve arről, hogy a Szovjetunió és Franciaország közötti szilárd barátság az európai béke épületének egyik szilárd alapköve lehet. 1959. március 28. A tibeti eseményekről Peking (ČTK). - Az Oj Kina hírügynökség március 28-án közleményt adott ki a tibeti felkelésről. A közlemény a többi között megállapítja: A helyi tibeti kormány és a felső rétegek reakciós klikkje az imperialistákkal szövetkezve a tibeti nép akarata ellenére hazaáruló módon felkelő bandákat szervezett és március 19-én éjjel fegyveres támadásokat intézett a kínai népi felszabadító hadsereg lhasszai helyőrsége ellen. A kínai népi felszabadító hadsereg tibeti egységei a felkelés elnyomására irányuló parancs teljesítése közben Lhassza körzetében március 22-én teljesen felszámolták a felkelő banditákat. A kínai népi felszabadító hadsereg egységei valamennyi egyházi és világi réteg hazafiasan gondolkodó tagjaival vállvetve jelenleg Tibet más részeiben likvidálják a fellázadt banditákat. Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke a haza egységének és a nemzeti egységnek biztosítása érdekében március 28-án parancsot adott ki, amely a kínai népi felszabadító hadsereg tibeti katonai körzetben levő parancsnoksága feladatául tűzte ki a felkelés teljes likvidálását. Ezzel a paranccsal egyidőben feloszlatták a helyi tibeti kormányt, amely kiváltotta a felkelést és funkcióját átvette a tibeti autonóm terület előkészítő bizottsága. Az Oj Kína sajtóiroda kommünikéjében közijlt további részleteket lapunk keddi számában közöljük. Megszűnnek Anglia iraki támaszpontjai A bagdadi angol nagykövetség szóvivője csütörtökön kijelentette, hogy Iraknak a bagdadi paktumból való kilépése következtében „önmagától megszűnik" az a különegyezmény, amelynek értelmében Anglia légi támaszpontokat tartott fenn Irakban. Mint a TASZSZ jelenti Bagdadban az Ittihad as Saab című iraki lap a bagdadi paktumból való kilépés jelentőségét kommentálva a következőket írja: „Irak megszabadult az Angliával 1953-ban kötött külön egyezménnyel járó kötelezettségektől... Most ez az egyezmény minden titkos záradékával együtt hatályát vesztette... Az Angliának adott kiváltságok szintén megszűnnek, s ennélfogva az összes angol repülők és szakemberek azonnal elhagyják Irakot. Azok a felszerelések és létesítmények, amelyek eddig angol ellenőrzés alatt voltak vagy angol tulajdonnak számítottak, most Irak tulajdonába kerülnek." Kasszem Irak jövőjéről (ČTK) Abdel Karim Kasszem, az Iraki Köztársaság miniszterelnöke március 27-én Bagdadban fogadta a moszuli nemzeti ellenállási mozgalom harcosainak küldöttségét s velük a moszuli eseményekről, Iraknak a bagdadi egyezményből való kilépéséről és Irak jövőjéről beszélgetett. Kasszem miniszterelnök a többi között kijelentette: „Nem később, mint három év múlva jelentős mértékben fog emelkedni népünk életszínvonala. Gazdag országunk termékeit valamennyi szomszédos államba fogja exportálni. Üj nagy gyárakat építünk... Mindenki számára lesz munka. Megvalósítottuk a forradalmat és kiirtunk mindent, ami régi és elavult, az új érdekében. Változásokat eszközlünk a mezőgazdaságban is . s j Támogatást nyújtunk a testvéri arab és szomszédos országoknak. Már hozzáfogtunk a lakásépítés terveinek megvalósításához .. A francia dolgozók vásárlóképessége jelentősen csökken! Párizs (ČTK) A Le Monde napilap közölte a munkaügyi minisztériumnak a franciaországi árakról, munkabérekről és munkaalkalmakról szóló statisztikáját. A lap hivatalos adatok alapján kiszámította, hogy a bérmunkások vásárlőképessége 1958. júliusától 4-5 %-kal és 1957 őszétől 9-10 %-kal csökkent. A francia dolgozók vásárlóképességének romlását három tényező idézte elő: a munkabérek .és családi pótlékok elmaradása a gyorsan növekvő árak mögött, a munkaidő további korlátozása a kereset csökkentésével és végül a2 eddigi szociális és családi előnyök leépítése. Franciaországban ma 40 ezer segélyben részesülő munkanélküli van, azonban a valóságban a munkanélküliek száma több mint százezer. Az alkalmaztatás iránti elintézetlen kérvények száma eléri a 179 ezret. 372 ezer munkás hetenként 40 óránál kevesebbet dolgozik. Ezek közül 236 ezer a textil- és ruhaiparban dolgozik és keresetük jelentős mértékben csökken. Tiltakozó felvonulás Angliában az atomfegyverkezés ellen (CTK) Aldermaston délangliai városkában, ahol a brit atomfegyverek raktára van, március 27-én 4 ezer angol polgár tiltakozó menetet tartott a 80 km-nyi távolságra fekvő Londonba. E felvonulással tiltakoznak az atomfegyverek gyártása és elhelyezése ellen Nagy-Britanniában és az ezen fegyverekkel folytatott kísérletek ellen. A felvonulás március 30-án a londoni Trafalgál téren nagy tiltakozó manifesztációban éri el te tőfokát. A menet megnyitása előtt Ian Míkardo munkáspárti képviselő elítélte a nyugati hatalmak vezető képviselőit azért, hogy vonakodnak részt venni a csúcsértekezleten és ezzel meghiúsítják a világbékére irányuló erőfeszítést. \ szocialista párt főtitkára bírálja a japán kormány külpolitikáját Tókió (ČTK) — Asanuma, a Japán Szocialista Párt főtitkára a japán alsóház költségvetési bizottságának március 27-i ülésén elhangzott beszédében élesen bírálta a Kisi-kormány külpolitikáját. Kijelentette, hogy a japán kormánynak az alkotmánnyal összhangban a béke, a semlegesség és a katonai tömböktől való távolmaradás politikáját kell megvalósítania. Japánnak meg kell szabadulnia gazdasági függőségétől az USA-tól azzal, hogy kibővíti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatait más országokkal. Moszkvából elindult Csehszlovákiába a „barátság vonatja" Moszkva (ČTK) — A moszkvai kievi pályaudvarról március 28-án „a Barátság vonatján" 350 szovjet turista indult Csehszlovákiába. A turisták között és sztálingrádi építkezési dolgozók, tádzsik és tatár kolhoztagok, a szűzföldek megművelői, üzbég kőolajmunkások és a moszkvai trollibusz-közlekedés alkalmazottai vannak. A szovjet természetjárók Csehszlovákiában 12 napot töltenek, s Bratislavába, Prágába és Karlove Varyba látogatnak. Miért tiltották be az indonéz hatóságok a Newsweek legutóbbi számát Dzsakarta (ČTK) - Az Antara indonéziai sajtóügynökség jelentése szerint az államügyészség és az indonéz hadsereg főparancsnoksága a Newsweek legutóbbi számának terjesztését azért tiltotta be, mert Indonézia érdekeit sértő hazug állításokat tartalmazott. Harsnono őrnagy, az indonéziai szárazföldi haderők vezérkarának képviselője közölte, hogy a lap provokatív mődon azt állította, hogy az indonéziai hadsereg három őrnagya átpártolt a lázadók oldalára. Harsono kijelentette, hogy az indonéziai közbiztonsági szervek továbbra is határozottan fognak fellépni a hasonló hamis hirek terjesztői ellen. ÜJ SZÖ 3 * 1959. március 2fl.