Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-25 / 83. szám, szerda

Ha a kommunisták tudatosítják \ Műteremlátogatás Bártíay Tibor akadémiai szobrásznál felelősségüket A FÜLEKI járási pártkonferencia tárgyalásait mélyen áthatották a XI. kongresszus határozatai, melyek a párt vezető szerepének további megszilárdítását és a kommunisták kezdeményező ereje még nagyobb mérvű kibontakoztatását követelik meg a pártszervezetektől a szocializmus építésének betetőzésére irányuló igyekezetünkben. Elmondhatjuk, hogy erre a hatalmas feladatra a járás kommunistái a múlt járási konferenciához viszonyítva igényesebben tekintettek. Ebből következik, hogy a füleki Béke-üzem, valamint a Kovosmalt munkáját és a járás mezőgazdaságának szocialista átépítését igen gondosan értékelték. A Kovosmalt n. v. az árugyártás tervét, valamint az export feladatait teljesítette ugyan, a terv legfontosabb mutatószámaiban, azonban még részleteredményekkel sem dicsekedhetik. Az önköltség tervét például csaknem két és félmillió koronával lépte túl. sőt a munkatermelékenység is lassabban növekedett az átlagkereseteknél. A járási pártbizottság beszámolójában egyöntetű volt a megállapítás: ezeket a hiányosságokat nem lehet objektív okokkal indokolni, mint ahogy ezt a Kovosmaltbah dolgozó elvtársak akarják, hanem szubjektív okokban kell keresni..." — A fő okokat a káderek helytelen elhanyagolásában kell keresnünk — mondotta Pavuk elvtárs vitafelszólalásában. Hasonlóképpen beszélt a többi küldött is. A Kovosmaltban dolgozó kommunisták első s egyik legfontosabb feladata: az üzemben lényegesen meg kell javítani és magasabb színvonalra kell emelni a kádermunkát, a termelés tervezését, szervezését és ellenőrzését és jobban fel kell karolni a dolgozók kezdeményezését. Simon Ferenc elvtárs, a Békeüzem küldötte már sokkal szebb eredményekről tájékoztatta a járási konferencia küldötteit. A nyerstermelés tervét 102,8, az árutermelését 102,6, a nyersforgalom tervét 103,2 százalékra teljesítették. Terven felül 840 ezer korona értékű árut adtak népgazdaságiinkftak. Áz akkumuláció tervénék 'túlteljesítésével 542 ezer koó5'nát folyósítottak az államnak. Az új technika bevezetésével további 674 ezer korona megtakarítást értek el. VALÖBAN KIMAGASLÓ SIKEREK ezek, melyek a pártszervezet jó működéséről és az üzem kommunistáinak céltudatos munkájáról tanúskodik. — A párt vezető szerepének megszilárdítása nélkül — mondotta felszólalásában Solymosi Ferenc elvtárs — kevésre vittük volna. A Békeüzem pártszervezete irányítja a termelést és segít a gazdasági vezetésben, de ugyanakkor a többi társadalmi szervezetek munkáját is elősegíti. Ennek köszönhetjük, hogy a dolgozók teljes mértékben részt vesznek az üzem vezetésében. Mindnyájan ismerik az üzem napi, heti, sőt távlati tervét is. Az újítók egész sora került ki az üzemből. Tavaly 19 újítási javaslatot valósítottunk meg és ez 175 ezer korona megtakarítást eredményezett. Annál értékesebb a Béke-üzem kommunistáinak bizakodással teli felszólalása, mivel a hibák felett sem húnytak szemet. Simon és Solymosi elvtársak azt is elmondották, hogy a munkaidőt nem használják ki megfelelően, nincs elég magas színvonalon a gépekkel, szerszámokkal és az anyaggal való gazdálkodás sem. Ezekkel a kérdésekkel minden üzemi pártgyűlésen foglalkoznak s íme: eredménytelenül. Kétségkívül az üzemek mellett a járás pártszervezeteinek egyik legfontosabb feladata a mezőgazdasági termelés lényeges növelése, mely felé a múlt években, az EFSZ-ek létrehozásával, nagy léptekkel haladtak előre. 32 szövetkezet működéséről beszéltek a konferencián. Az első napon Öbást község pártszervezetétől a következő szövegű távirat érkezett: „42 kis- és középparaszt megnyerésével több mint 420 hektáron szövetkezetet alakítottunk ..." Az idei járási konferencia napjától tehát 33 EFSZ irányításáról, termelésének növeléséről kell gondoskodniuk a járás kommunistáinak. Most a legfontosabb: megszilárdítani a meglevő szövetkezetek gazdálkodását, mert csak így teljesíthetik a XI. kongresszus határozatait. Az a tény, hogy a járás földterületének több mint 85 százalékán szocialista termelés folyik, nem szabad, hogy tétlenségre serkentse a pártszervezeteket. Most kezdődik a munka legnehezebb része, hiszen mint a beszámoló is megállapította, mind a növénytermelésben, mind az állattenyésztésben nagy feladatok végrehajtását kell mielőbb megolA bratislávai Művész Telepen van a műterem, melynek egyik falán ezt a jelszót olvasom: „A művészet örök, az élet rövid." S mert az alig 37 éves Bártfay e rövid életben az örök művészethez méltót akar alkotni, - igen sokat dolgozik. Első mestere édesapja volt, Pesten Sidlo, Prágában Pokorný a tanárai. — < Kik a példaképei? Egyértelmű választ J adnak erre a reprodukciók, melyek a t műterem változatos keretét képezik. < Legközelebb áll hozzá az egyiptomi ! [ plasztika, realizmusát és tökéletes t szobrászati formáját csodálja, — ; [ ezenkívül Michel Angelo, Rodin, Bourdelle és az olasz Manzu, párizsi, itáliai, szovjetunióbeli tanulmányútjai tágítják látókörét. Művészetének főtárgya természetesen az ember, s képzőművészeti fel• i fogása: róla mélyről jövő igazat vallani, — kevés szóval, — mindenki számára érthető módon. Erről tanús' J kodik a számos intim és köztéri szo', bor, az emlékművek, a befejezettek és < a keletkezőben lévők. Utóbbiak titok; j zatosak, rníg Bártfay le nem hántja • i róluk az igelit-burkot s a nedves rudani. Ezek között mindenekelőtt a ; j hát. Ekkor megszólalnak s beszélnek 100 hektárra eső állatsűrűséget kell 1

1 alkotójuk nevében. Mondják, hogy mi; lyen mély élmény nála, míg a portréban megformálja a lélek mását, míg a •« gyermekfejek kerekdedségében, a ruganyos izmokban a ma egészséges nemzedékét mutatja meg. — Művészi növelni, mert a jelenleg 27 szarvasmarha alig befolyásolja kedvezően a szövetkezetek bevételeit. A JÁRÁSI KONFERENCIA beszámolójának mezőgazdasági részéhez több falusi pártszervezet küldötte szólalt £ fel. Egyöntetű volt a nézet abban, hogy ezen a vidéken főleg az állattenyésztésnek vannak gazdag hagyományai. Ám kár volna most ezt a termelési ágat a szövetkezetekben is lebecsülni. A tavaly egy hektár mezőgazdasági területen elért 40 kilogramm hústermelés nem kielégítő. Saját tenyésztésű állatokkal kell feltölteni a hiányzó állományt, hogy az egy hektárra eső termelés J lényegesen emelkedhessen. Mindenesetre az állattenyésztés fejlesztése a takarmánytermelés növelése iránt is fokozottabb követelményeket támaszt. Miért vonakodnak a járásban .például az évelő takarmányok termelésétől? A vitafelszőlalások erre is megadták az elfogadható magyarázatot. A szövetkezetek vezetői ugyanis nem támaszkodnak a tagság véleményére és a legtöbb esetben egy ember szabja meg a közös gazdálkodás további sqrsát. Ez pedig helytelen és a szövetkezeti demokrácia megsértését jelenti. A konferencia beszámolója és a vitafelszólalások egyaránt síkraszálltak ezen állapotok megszűntetéséért. A falusi pártszervezeteknek — bár tavaly jól kivették részüket a szövetkezetesítésből — ma egy pillanatra sem szabad szemet. húnyniok a közös gazdálkodás fejlődése felett. A PÁRTSZERVEZETEKNEK annál nehezebb a feladatuk, mivel a tagság összetétele az EFSZ-ekben még mindig nem a legkedvezőbb, annak * Hírt adtunk róla, hogy a Bratislavai ellenére, hogy tavaly a mezőgazda- i, Nemzeti Színház Üj Színpadának opeság dolgozói közül 111 tag jelölttel«rettegyüttese szombaton bemutatta gyarapították soraikat, de ezek kö- 1 < Kramer, Garinei és Giovannini olasz zül csupán\23 tagjelölt tagja az «szerzők Római vasárnap című dalEFSZ-eknek. riűV kommunistáknak azonban tudatosítaniuk kell, hogy a • t operett egy-egy jelenetét láthatjuk, pártszervezet ereje, befolyása nem ' \ csupán a párttagok számától, hanem politikai befolyásuk és a pártmunka hatékonyságától függ. Egyébként is a falvakban elég kommunistát, párt- * tagot tartanak nyilván azdkkal együtt, akik az üzemekben dolgoz akkor a CSISZ-tagok soraiból, az EFSZ-ek legjobb dolgozóiból szerzett £ kokról van szó, hanem elég idős, sőt tagjelöltekkel együtt könnyebben • ' javakorbeli „vén diákokról." Wóber megoldhatják feladataikat a szocia- i | elvtárs köztük a legidősebb és bizony lizmus építésének betetőzésében. t harminc és egynéhány évével nem is Szomhath Ambrus ' t csod

a' h

o9y

h

a szűknek tartja a XI. oszSzombatn Ambrus t my kisdiákokra szabott p

adjait. Találunk itt asszonyokat is, akik a nap . H folyamán a munkahelyeken, vagy a Kényelmesebben fogunk utazni " '""" * legfiatalabb A Csehszlovák Államvasutak január l-én saját kezelésébe vette a háló- és étkezökoc !c üzemét, hogy minden tekintetben kielégíthesse az utazóközönség igényeit. Munkatársunk leikereste J. Lipcák elvtársat, a Háló- és Étkezőkocsi Vállalat felügyelőjét, aki készségesen nyújtott tájékoztatást a vállalat új intézkedéseiről ÚJ KÉNYELMES BÜFÉKOCSIK A tavaszi vasúti menetrend életbeléptetésével tíz új büfékocsi kerül forgalomba. Az új kocsiknak bárpultjuk lesz, úgyhogy állva és ülve lehet ott maid étkezni. Kényelmesen. lesznek berendezve, söt újságok 'is lesznek itt az utasok rézött közlekedő gyorsvonatnak is. TÖBB HÁLÓKOCSI es játékát. J. Herec két felvételén az leleplezéssel állítja elénk a gyarmati imperializmus áldozatát, az elnyomorodott testű, töprengő arcvonású „Algériai fiú"-ban. Nemzetközi díjat nyert vele a Varsói Fesztiválon s Moszkvába küldték a szocialista államok képzőművészetének kiállítására. A Slavin-emlékmű baloldalát képező csoport hatalmas, szétvágott gipszmodellje tölti be a terem egyik sarkát, - Prágában öntik bronzba. Odébb a kőbe zárt fájdalom: a „Háború borzalmai" sorozathoz tartozó nőalak, - gondolat végső megfogalmazásában. Az irtózatos szenvedés a földbe gyökerező lábból terjed szét az egész testbe s a fej és kéz kifejezésében csúcsosodik ki a drámai feszültség. Megdöbbentő, mit lehet a holt anyagból egyszerű eszközökkel, művészi rövidítéssel kihozni! — Egy másik ciklusnak: „Az emberiség reményé"-nek is kikristályosodott az eszméje. A fő motívum boldogságunk létalapja: a béke. Bártfay korábbi müvei sokszor aprólékosak. Ma már művészi szemléletének szerves fejlődésében a sok keresés után ott tart, hogy realisztikus formaadását évről-évre leegyszerűsíti s így jut el a nagy, összefoglaló formákhoz. Nem külsőséges változás ez, hanem őszinte átélések leszűrése. — Most formálódó expresszív müve is megerősíti ezt: — az „Anyaság", a fiatal nő a magzat első mozdulatát lesi, arcán a beteljesülés érzése. Tiszteli a matéria törvényét, a tartalomnak megfelelő anyagot választja mindig. Márványba fogja faragtatni a lírai hangzású leánytorzót, melynek finoman ívelt mozdulata teljes plaszticitást éreztet. Ha Bártfay alkotásainak eszmeiségét elemezzük, nyilvánvaló lesz, hogy erős felelősséget érez a társadalommal szemben. A művészetek minden ágában a legfontosabbnak minősíti ezt a tényezőt. — Mondanivalója időszerű s így kapcsolódik bele a mai világproblematikába Kulichhal együtt tervezett díjnyertes művével: a nagyszabású „Béke"-csoporttal, mely a nemzetközi összefogás eszméjét szolgálja. Jövőre kerül majd sor a leleplezésére a Nyitrai Kerületi Jíemzeti Bizottság épülete előtt. Afrikát és Indiát két méltóságteljes, leegyszerűsített női figura jelképezi, hazánkat egy bizakodó arcú szlovák leány. Az élen jár a békegondolat fő képviselője: a céltudatos szovjetasszony, aki hozzásimuló gyermekeinek s a világ összes gyermekének jelenét és jövőjét oltalmazza. Az egyenkint kifogástalan fogalmazású négy alakot elég nehéz feladat lesz egységes, sokatmondó kompozícióba foglalni. Bártfay Tibor rendkívül tehetséges, lelkes és lelkiismeretes alkotó. Művészi vérmérséklete, komoly akarása állandóan előrelendíti s minden vele kapcsolatos nagy várakozást jogosult I tá tesz. Bárkány Jenöné tt Hallatlan f Az „Amerika hangja" dajkameséiben gyönyörködő gyermeteg hallgatók, vagy a Nyugat „demokratikus intézményeiért" lelkesülő csapszék-politikusok egyre ritkuló sorai között akadnak még olyanok, akik Amerikára, mint a jogrend és az emberi jogok tiszteletben tartásának rezervációjára tekintenek. Arról persze, hogy a Little Rock-i iskolában milyen világraszóló botrány robbant ki, vagy hogy John Patterson, Alabama szövetségi állam új kormányzója semmibe sem veszi a bírósági határozatokat, — egyszerűen nem hallottak vagy nem akarnak tudni. Arról sincsen tudomásuk, hogy ez a díszes kormányzó pökhendi módon kijelentette, miszerint könyörtelenül becsukat minden olyan iskolát, ahol a négerek a fehér- és színes bőrű gyermekek közös oktatásához ragaszkodnak. Amint ismeretes, az Egyesült Államokban szövetségi bírósági határozattal megszűntették a színes bőrűek faji megkülönböztetését. De annak ellenére, hogy egy ilyen szövetségi bírósági határozat hatálya mind a 49 szövetségi államra kiterjed, Patterson úr egyszerűen nem vesz róla tudomást és nem engedélyezi a közös iskoláztatást Alabama területén. És egy ilyen ország vezető politikusai mernek jogrendről, az emberi jogok tiszteletben tartásáról prédikálni! És pont egy ilyen ország területén működnek a legserényebben az „emberi jogok védelmét szolgáló" különféle ligák, egyesületek, intézmények, ahol saját polgártársaik legelemibb jogainak sem tudnak érvényt szerezni! Még el sem ültek a Little Rock-i botrány verte hullámok, még jóformán el sem hangzottak a faji gyűlöletet szító Patterson fenyegetései, amikor újabb, siralmasan-nevetséges esetről számol be a nyugati sajtó: North Carolina államnak Monroe nevü városában fajgyalázási kísérlet miatt elitéltek két négert: Thompson Hanovert Iá K ajgyaiazas és Simpson Dávidot — szól a hivatalos jelentés. A szűkszavú hír hallatára önkéntelenül is egy herkulesi termetű négert képzelünk magunk elé, aki vérben forgó szemmel veti magát áldozatára, a törékeny és védtelen fehér hajadonra. De mi a valóság? A „fajgyalázó" Thompson nyolc, Simpson kilenc éves, a két „meggyalázott dáma" pedig még nem töltötte be hetedik életévét! Hogyan kerülhetett akkor sor megerőszakolásra? — kérdezhetnénk. Úgy, hogy a nyolcéves fiú játék közben megcsókolta a hétéves kislányt, ahogyan ez gyerekek között az egész világon szokás. A baj csak ott volt, hogy a fiú néger, a kislány pedig fehér bőrű, tehát „tiszta fajú" volt. Ezért kellett gépesített, állig felfegyverzett rendőrörjáratnak elhurcolnia és börtönbe vetnie a két szerencsétlen négerfiúcskát. A szabadtéri előadásnak beillő bírósági tárgyalás alkalmával nem engedték be a tárgyaló terembe azt a néger ügyvédet, aki az anyák kérelmére elvállalta a fiúk védelmét. Az előzőleg már halálra félemlített „vádlottak" a tárgyalás során meg sem mertek mukkanni, amit a bíróság beismerő vallomásnak minősített, mindkét gyermeket bűnösnek mondotta ki és javítóintézetbe utalta, még hozzá bizonytalan időre. A tárgyalás után, annak „méltó" befejezéseként négerlincselést rögtönzött a csőcselék az utcán, a két anyát pedig másnap azonnali hatállyal elbocsátották munkahelyükről. A hihetetlennek hangzó történet valódiságában jogosan kételkedhetnénk, ha hitelességét meg nem erősítené Amerika egyik legnagyobb lapja, a „Nation". Nem mulasztja el azonban epésen hozzáfűzni, hogy az „elvetemedett négerkölvkök" felett hozott drákói ítélet csak „kellő válasz a Színes Bőrűek Haladását Előmozdító Nemzeti Szövetség sorozatos és arcátlan megmozdulására". Amerikai jogrend, egyenjogúság és demokrácia 1959-ben! Sic itur ad astra, America ? k. E. SZALAGAVATAS A kis vidéki városkára ránehezedett nak A reoisztrált taook azonban I a téU eSte csen

dí

e- Kint n

a9V pélyhekA regisztrált tagok azonban bm h m h

ó Börzsöny felöl hideg főleg Fulekpuspokin, Balogfalan Ra-;;

sza süví megrázv

a » \

&k kop

c{

r gyolcon és Ajnácskőn, valamint Ső- ., á in [ó ó j

é »

okaL regen vajmi kevés, ugy is mondhat-;< Be

n„ a tizenegyéves kö

zépiskola nánk: semmilyen tamogatast nem ., egyik oszfälyában ja

vában folyik a tanyújtanak a falusi partszervezetek- ; | nítás Feszü

u figyelemmel hallgatnak n

e'

{- • t a diákok, amint az előadó tanár magyarázza a szinusz és koszinusz tételek mennyi alapszervezete magáévá teszi i'nem éppen kedves pontjait. Nézzük csak a járási konferencia határozatait és ' j meg közelebbről, kik azok, akik ily kéharcol azok érvényrejuttatásáért,. < són este hajlandók arra, hogy az iskola padjait koptassák. Mert nem kisdiászére. Oj berendezése lesz a büfékocsik t tesz-e ma feleltetés. A konyháinak is, ami az ételek elkészíté-' [ osztálytárs is már régen kiöregedett sét meg fogia gyorsítani s egyben meg- , az iskola padjaiból, és ő napközben az könnyíti a dolgozók munkáját. Büfékocsik c egyik üzlet pultja mögött szolgálja ki lesznek a távolsági személyvonatokon is, '

1 dolgozóinkat. pl. Bratislava és Kassa között. Ugyancsak Közben az'előadó befejezi a magyarák

ö'tzatot. Szünet következik. A „diákok" . t zsebéből előkerül a cigaretta és vígan • J pöfékelnek a folyosón. Egyszercsak Farkas élvtárs, az egyik . , , r ^iák, kiszól az ajtón: — Elvtársak, tesTľddi7

w xrssss. ** ^ŕ képp

ei f

j?

k,

e

l ' - op ti /i n.rtt-i - isi /vy # 7**>/v 7 * _ A Bratislava—Prága Kassa között közlekedő Tuk'usľ, mivel e" vonalakon a kétható- a cigarettát és kíváncsian indulnak bekocsi ágyainak száma nem elegendő az jelé, halk megjegyzéseket mormogva a állandóan emelkedő utasforgalom részé- . (tízperc lerövidítése miatt. Tanár most re. i nem ül a katedrán, csak Kassai, az egyik „diák" tartja szóval a többieket. — Elvtársak, osztálytársak — mondja — közeledik utolsó iskolaévünk első féléve. Ahogyan a többi osztályokban is szokás, mi is megtartjuk a szalagavatót. Jóbori Mária hirtelen belekiált a beszédbe: — Megmondtuk, hogy nekünk semmiféle szalagavató nem keli: Mi nem vagyunk kisdiákok, sem 17 éves diáklányok... — folytatná érvelését, de erre Juhász szólal meg csöndben. — Nem vagyunk már fiatalok, az igaz, de három évig koptattuk ezeket a padokat! Még azt sem érdemeljük meg, hogy a többi diákok példájára megemlékezzünk erről az eseményről?! Wóber megszakítja Juhászt: — Nekünk nem lehet kérkednünk azzal, hogy érettségizünk, — mire Farkas rászól: — De arra már csak büszkék lehetünk, hogy vén fejjél mégis kihúztuk ezt a három évet, pedig hányan kíe.stek közülünk! Egyszerre hárman-négyen beszélnek, s mindenki a maga igazát akarja bizonyítani. Zolczer Öcsi, látva, hogy így nem boldogul az osztály, erős hangján mindenkit túlkiabál: — Csend legyen!. Szavazzunk, ki van mellette és ki ellene. Erre a javaslatra megnyugodtak a kedélyek. Kassai nagy hangon kérdezi: — Tartsa fel a kezét, aki a szalagavató mellett van, — erre tíz kéz lendül a magasba, s öt kéz marad nyugalomban. Farkas örömében megfeledkezik a koráról, nagyot rikkant, mint egy fiatál diák, majd a következő kényes pontra tereli a szót. — A szalagavatási értesítő jelmondatát kellene közösen megbeszélni — mondja. Kassai erre megköszörüli a torkát, majd idézi a szalagavató értesítőjének mottóját: Fejünk felett immár elszálltak az évek, Mi mégis diákok — vén diákok lettünk, És a hároméves szorgos tanulásban Ügy érezzük, szívben nem is öregedtünk. Fendiákné szólal meg: — Eti úgy vélem, helyes ez a mottó, mert kifejez mindent. És, hogy szívben nem öregedtünk, az annak a jele, hogy az itt szerzett ismereteket, tapasztalatokat dolgozó népünk szolgálatába akarjuk állítani. Én bizony úgy érzem, hogy nem öregedtem, mert a tanulás csak fiatalított, — miközben arra gondol, hogy otthon kis Sanyikája várja és bizony közel lesz a éjfél, mire a 20 kilométeres autóbuszút után hazaérkezik. Folytatnák még a vitát, de jön a következő óra. A belépő tanár ugyancsak elcsodálkozik, amikor látja, hoqy senki sincsen kint a cigarettázok közül, de csodálkozása még nagyobb, amikor az osztályba ér. A máskor csöndes osztályban most kipirult arcokat, ragyogó szemeket és bizonyos feszültséget észlel. Meg is kérdezi rögvest: — Mi az kérem, mi történt?! Wóber „osztályatyus" válaszol: — Hát kérem, egy kis szellemi előkészítő volt a vén diákok részére és tekintetével huncutul körülnéz az osztályban. Pár perc telik el csupán, amikor ismét a könyvek, füzetek fölé hajolnak az őszülő fejek, s mindenkiben az az érzés uralkodik, hogy tényleg a tanulás az, amely az embert képes megfiatalítani. Sági R. József ŰJ SZÖ .5 * 1959. március 28.