Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-25 / 83. szám, szerda

Ha a kommunisták tudatosítják \ Műteremlátogatás Bártíay Tibor akadémiai szobrásznál felelősségüket A FÜLEKI járási pártkonferencia tárgyalásait mélyen áthatották a XI. kongresszus határozatai, melyek a párt vezető szerepének további meg­szilárdítását és a kommunisták kez­deményező ereje még nagyobb mérvű kibontakoztatását követelik meg a pártszervezetektől a szocializmus építésének betetőzésére irányuló igyekezetünkben. Elmondhatjuk, hogy erre a hatalmas feladatra a járás kommunistái a múlt járási konferen­ciához viszonyítva igényesebben te­kintettek. Ebből következik, hogy a füleki Béke-üzem, valamint a Kovosmalt munkáját és a járás mezőgazdaságá­nak szocialista átépítését igen gon­dosan értékelték. A Kovosmalt n. v. az árugyártás tervét, valamint az export feladatait teljesítette ugyan, a terv legfontosabb mutatószámaiban, azonban még részleteredményekkel sem dicsekedhetik. Az önköltség ter­vét például csaknem két és félmillió koronával lépte túl. sőt a munkater­melékenység is lassabban növekedett az átlagkereseteknél. A járási pártbizottság beszámoló­jában egyöntetű volt a megállapítás: ezeket a hiányosságokat nem le­het objektív okokkal indokolni, mint ahogy ezt a Kovosmaltbah dolgozó elvtársak akarják, hanem szubjektív okokban kell keresni..." — A fő okokat a káderek helytelen elhanyagolásában kell keresnünk — mondotta Pavuk elvtárs vitafelszó­lalásában. Hasonlóképpen beszélt a többi küldött is. A Kovosmaltban dolgozó kommunis­ták első s egyik legfontosabb fel­adata: az üzemben lényegesen meg kell javítani és magasabb színvonal­ra kell emelni a kádermunkát, a termelés tervezését, szervezését és ellenőrzését és jobban fel kell ka­rolni a dolgozók kezdeményezését. Simon Ferenc elvtárs, a Béke­üzem küldötte már sokkal szebb eredményekről tájékoztatta a járási konferencia küldötteit. A nyerster­melés tervét 102,8, az árutermelését 102,6, a nyersforgalom tervét 103,2 százalékra teljesítették. Terven fe­lül 840 ezer korona értékű árut ad­tak népgazdaságiinkftak. Áz akkumu­láció tervénék 'túlteljesítésével 542 ezer koó5'nát folyósítottak az állam­nak. Az új technika bevezetésével további 674 ezer korona megtaka­rítást értek el. VALÖBAN KIMAGASLÓ SIKEREK ezek, melyek a pártszervezet jó működéséről és az üzem kommunis­táinak céltudatos munkájáról tanús­kodik. — A párt vezető szerepének meg­szilárdítása nélkül — mondotta fel­szólalásában Solymosi Ferenc elvtárs — kevésre vittük volna. A Béke­üzem pártszervezete irányítja a ter­melést és segít a gazdasági vezetés­ben, de ugyanakkor a többi társadal­mi szervezetek munkáját is elősegíti. Ennek köszönhetjük, hogy a dolgo­zók teljes mértékben részt vesznek az üzem vezetésében. Mindnyájan is­merik az üzem napi, heti, sőt távlati tervét is. Az újítók egész sora ke­rült ki az üzemből. Tavaly 19 újítási javaslatot valósítottunk meg és ez 175 ezer korona megtakarítást ered­ményezett. Annál értékesebb a Béke-üzem kommunistáinak bizakodással teli felszólalása, mivel a hibák felett sem húnytak szemet. Simon és Solymosi elvtársak azt is elmondották, hogy a munkaidőt nem használják ki meg­felelően, nincs elég magas színvo­nalon a gépekkel, szerszámokkal és az anyaggal való gazdálkodás sem. Ezekkel a kérdésekkel minden üzemi pártgyűlésen foglalkoznak s íme: eredménytelenül. Kétségkívül az üzemek mellett a járás pártszervezeteinek egyik leg­fontosabb feladata a mezőgazdasági termelés lényeges növelése, mely felé a múlt években, az EFSZ-ek létreho­zásával, nagy léptekkel haladtak előre. 32 szövetkezet működéséről beszéltek a konferencián. Az első napon Öbást község pártszervezetétől a következő szövegű távirat érkezett: „42 kis- és középparaszt megnyeré­sével több mint 420 hektáron szövet­kezetet alakítottunk ..." Az idei já­rási konferencia napjától tehát 33 EFSZ irányításáról, termelésének nö­veléséről kell gondoskodniuk a járás kommunistáinak. Most a legfonto­sabb: megszilárdítani a meglevő szövetkezetek gazdálkodását, mert csak így teljesíthetik a XI. kong­resszus határozatait. Az a tény, hogy a járás földterü­letének több mint 85 százalékán szocialista termelés folyik, nem sza­bad, hogy tétlenségre serkentse a pártszervezeteket. Most kezdődik a munka legnehezebb része, hiszen mint a beszámoló is megállapította, mind a növénytermelésben, mind az állattenyésztésben nagy feladatok végrehajtását kell mielőbb megol­A bratislávai Művész Telepen van a műterem, melynek egyik falán ezt a jelszót olvasom: „A művészet örök, az élet rövid." S mert az alig 37 éves Bártfay e rövid életben az örök mű­vészethez méltót akar alkotni, - igen sokat dolgozik. Első mestere édesapja volt, Pesten Sidlo, Prágában Pokorný a tanárai. — < Kik a példaképei? Egyértelmű választ J adnak erre a reprodukciók, melyek a t műterem változatos keretét képezik. < Legközelebb áll hozzá az egyiptomi ! [ plasztika, realizmusát és tökéletes t szobrászati formáját csodálja, — ; [ ezenkívül Michel Angelo, Rodin, Bour­delle és az olasz Manzu, párizsi, itá­liai, szovjetunióbeli tanulmányútjai tágítják látókörét. Művészetének főtárgya természete­sen az ember, s képzőművészeti fel­• i fogása: róla mélyről jövő igazat val­lani, — kevés szóval, — mindenki számára érthető módon. Erről tanús­' J kodik a számos intim és köztéri szo­', bor, az emlékművek, a befejezettek és < a keletkezőben lévők. Utóbbiak titok­; j zatosak, rníg Bártfay le nem hántja • i róluk az igelit-burkot s a nedves ru­dani. Ezek között mindenekelőtt a ; j hát. Ekkor megszólalnak s beszélnek 100 hektárra eső állatsűrűséget kell 1 1 alkotójuk nevében. Mondják, hogy mi­; lyen mély élmény nála, míg a portré­ban megformálja a lélek mását, míg a •« gyermekfejek kerekdedségében, a ru­ganyos izmokban a ma egészséges nemzedékét mutatja meg. — Művészi növelni, mert a jelenleg 27 szarvas­marha alig befolyásolja kedvezően a szövetkezetek bevételeit. A JÁRÁSI KONFERENCIA beszámo­lójának mezőgazdasági részéhez több falusi pártszervezet küldötte szólalt £ fel. Egyöntetű volt a nézet abban, hogy ezen a vidéken főleg az ál­lattenyésztésnek vannak gazdag ha­gyományai. Ám kár volna most ezt a termelési ágat a szövetkezetek­ben is lebecsülni. A tavaly egy hektár mezőgazdasági területen elért 40 kilogramm hústermelés nem ki­elégítő. Saját tenyésztésű állatokkal kell feltölteni a hiányzó állományt, hogy az egy hektárra eső termelés J lényegesen emelkedhessen. Mindenesetre az állattenyésztés fejlesztése a takarmánytermelés nö­velése iránt is fokozottabb követel­ményeket támaszt. Miért vonakod­nak a járásban .például az évelő ta­karmányok termelésétől? A vitafel­szőlalások erre is megadták az elfo­gadható magyarázatot. A szövetkeze­tek vezetői ugyanis nem támaszkod­nak a tagság véleményére és a leg­több esetben egy ember szabja meg a közös gazdálkodás további sqrsát. Ez pedig helytelen és a szövetkezeti demokrácia megsértését jelenti. A konferencia beszámolója és a vita­felszólalások egyaránt síkraszálltak ezen állapotok megszűntetéséért. A falusi pártszervezeteknek — bár tavaly jól kivették részüket a szö­vetkezetesítésből — ma egy pilla­natra sem szabad szemet. húnyniok a közös gazdálkodás fejlődése fe­lett. A PÁRTSZERVEZETEKNEK annál nehezebb a feladatuk, mivel a tag­ság összetétele az EFSZ-ekben még mindig nem a legkedvezőbb, annak * Hírt adtunk róla, hogy a Bratislavai ellenére, hogy tavaly a mezőgazda- i, Nemzeti Színház Üj Színpadának ope­ság dolgozói közül 111 tag jelölttel«rettegyüttese szombaton bemutatta gyarapították soraikat, de ezek kö- 1 < Kramer, Garinei és Giovannini olasz zül csupán\23 tagjelölt tagja az «szerzők Római vasárnap című dal­EFSZ-eknek. riűV kommunistáknak azonban tudatosítaniuk kell, hogy a • t operett egy-egy jelenetét láthatjuk, pártszervezet ereje, befolyása nem ' \ csupán a párttagok számától, hanem politikai befolyásuk és a pártmunka hatékonyságától függ. Egyébként is a falvakban elég kommunistát, párt- * tagot tartanak nyilván azdkkal együtt, akik az üzemekben dolgoz akkor a CSISZ-tagok soraiból, az EFSZ-ek legjobb dolgozóiból szerzett £ kokról van szó, hanem elég idős, sőt tagjelöltekkel együtt könnyebben • ' javakorbeli „vén diákokról." Wóber megoldhatják feladataikat a szocia- i | elvtárs köztük a legidősebb és bizony lizmus építésének betetőzésében. t harminc és egynéhány évével nem is Szomhath Ambrus ' t csod a' h o9y h a szűknek tartja a XI. osz­Szombatn Ambrus t my kisdiákokra szabott p adjait. Ta­lálunk itt asszonyokat is, akik a nap . H folyamán a munkahelyeken, vagy a Kényelmesebben fogunk utazni " '""" * legfiatalabb A Csehszlovák Államvasutak január l-én saját kezelésébe vette a háló- és étkezökoc !c üzemét, hogy minden te­kintetben kielégíthesse az utazóközönség igényeit. Munkatársunk leikereste J. Lip­cák elvtársat, a Háló- és Étkezőkocsi Vállalat felügyelőjét, aki készségesen nyújtott tájékoztatást a vállalat új intéz­kedéseiről ÚJ KÉNYELMES BÜFÉKOCSIK A tavaszi vasúti menetrend életbelép­tetésével tíz új büfékocsi kerül forga­lomba. Az új kocsiknak bárpultjuk lesz, úgyhogy állva és ülve lehet ott maid ét­kezni. Kényelmesen. lesznek berendezve, söt újságok 'is lesznek itt az utasok ré­zött közlekedő gyorsvonatnak is. TÖBB HÁLÓKOCSI es játékát. J. Herec két felvételén az leleplezéssel állítja elénk a gyarmati imperializmus áldozatát, az elnyomo­rodott testű, töprengő arcvonású „Al­gériai fiú"-ban. Nemzetközi díjat nyert vele a Varsói Fesztiválon s Moszkvába küldték a szocialista álla­mok képzőművészetének kiállítására. A Slavin-emlékmű baloldalát képező csoport hatalmas, szétvágott gipsz­modellje tölti be a terem egyik sar­kát, - Prágában öntik bronzba. ­Odébb a kőbe zárt fájdalom: a „Há­ború borzalmai" sorozathoz tartozó nőalak, - gondolat végső megfogal­mazásában. Az irtózatos szenvedés a földbe gyökerező lábból terjed szét az egész testbe s a fej és kéz kifejezésé­ben csúcsosodik ki a drámai feszült­ség. Megdöbbentő, mit lehet a holt anyagból egyszerű eszközökkel, mű­vészi rövidítéssel kihozni! — Egy má­sik ciklusnak: „Az emberiség remé­nyé"-nek is kikristályosodott az esz­méje. A fő motívum boldogságunk lét­alapja: a béke. Bártfay korábbi müvei sokszor ap­rólékosak. Ma már művészi szemlé­letének szerves fejlődésében a sok keresés után ott tart, hogy realiszti­kus formaadását évről-évre leegysze­rűsíti s így jut el a nagy, összefoglaló formákhoz. Nem külsőséges változás ez, hanem őszinte átélések leszűrése. — Most formálódó expresszív müve is megerősíti ezt: — az „Anyaság", a fiatal nő a magzat első mozdulatát lesi, arcán a beteljesülés érzése. Tiszteli a matéria törvényét, a tar­talomnak megfelelő anyagot választja mindig. Márványba fogja faragtatni a lírai hangzású leánytorzót, melynek finoman ívelt mozdulata teljes plasz­ticitást éreztet. Ha Bártfay alkotásainak eszmeisé­gét elemezzük, nyilvánvaló lesz, hogy erős felelősséget érez a társadalom­mal szemben. A művészetek minden ágában a legfontosabbnak minősíti ezt a tényezőt. — Mondanivalója idő­szerű s így kapcsolódik bele a mai világproblematikába Kulichhal együtt tervezett díjnyertes művével: a nagy­szabású „Béke"-csoporttal, mely a nemzetközi összefogás eszméjét szol­gálja. Jövőre kerül majd sor a lelep­lezésére a Nyitrai Kerületi Jíemzeti Bizottság épülete előtt. Afrikát és In­diát két méltóságteljes, leegyszerűsí­tett női figura jelképezi, hazánkat egy bizakodó arcú szlovák leány. Az élen jár a békegondolat fő képviselője: a céltudatos szovjetasszony, aki hozzá­simuló gyermekeinek s a világ összes gyermekének jelenét és jövőjét oltal­mazza. Az egyenkint kifogástalan fo­galmazású négy alakot elég nehéz feladat lesz egységes, sokatmondó kompozícióba foglalni. Bártfay Tibor rendkívül tehetséges, lelkes és lelkiismeretes alkotó. Művé­szi vérmérséklete, komoly akarása állandóan előrelendíti s minden vele kapcsolatos nagy várakozást jogosult ­I tá tesz. Bárkány Jenöné tt Hallatlan f Az „Amerika hangja" dajkameséiben gyönyörködő gyermeteg hallgatók, vagy a Nyugat „demokratikus intézményeiért" lelkesülő csapszék-politikusok egyre rit­kuló sorai között akadnak még olyanok, akik Amerikára, mint a jogrend és az emberi jogok tiszteletben tartásának re­zervációjára tekintenek. Arról persze, hogy a Little Rock-i is­kolában milyen világraszóló botrány rob­bant ki, vagy hogy John Patterson, Ala­bama szövetségi állam új kormányzója semmibe sem veszi a bírósági határoza­tokat, — egyszerűen nem hallottak vagy nem akarnak tudni. Arról sincsen tudo­másuk, hogy ez a díszes kormányzó pök­hendi módon kijelentette, miszerint kö­nyörtelenül becsukat minden olyan isko­lát, ahol a négerek a fehér- és színes bőrű gyermekek közös oktatásához ra­gaszkodnak. Amint ismeretes, az Egye­sült Államokban szövetségi bírósági ha­tározattal megszűntették a színes bőrűek faji megkülönböztetését. De annak ellené­re, hogy egy ilyen szövetségi bírósági határozat hatálya mind a 49 szövetségi ál­lamra kiterjed, Patterson úr egyszerűen nem vesz róla tudomást és nem engedé­lyezi a közös iskoláztatást Alabama terü­letén. És egy ilyen ország vezető politikusai mernek jogrendről, az emberi jogok tisz­teletben tartásáról prédikálni! És pont egy ilyen ország területén működnek a legserényebben az „emberi jogok védel­mét szolgáló" különféle ligák, egyesüle­tek, intézmények, ahol saját polgártársaik legelemibb jogainak sem tudnak érvényt szerezni! Még el sem ültek a Little Rock-i bot­rány verte hullámok, még jóformán el sem hangzottak a faji gyűlöletet szító Patterson fenyegetései, amikor újabb, si­ralmasan-nevetséges esetről számol be a nyugati sajtó: North Carolina államnak Monroe nevü városában fajgyalázási kísérlet miatt el­itéltek két négert: Thompson Hanovert Iá K ajgyaiazas és Simpson Dávidot — szól a hivatalos je­lentés. A szűkszavú hír hallatára önkén­telenül is egy herkulesi termetű négert képzelünk magunk elé, aki vérben forgó szemmel veti magát áldozatára, a töré­keny és védtelen fehér hajadonra. De mi a valóság? A „fajgyalázó" Thompson nyolc, Simpson kilenc éves, a két „meg­gyalázott dáma" pedig még nem töltötte be hetedik életévét! Hogyan kerülhetett akkor sor megerőszakolásra? — kérdez­hetnénk. Úgy, hogy a nyolcéves fiú játék közben megcsókolta a hétéves kislányt, ahogyan ez gyerekek között az egész vi­lágon szokás. A baj csak ott volt, hogy a fiú néger, a kislány pedig fehér bőrű, tehát „tiszta fajú" volt. Ezért kellett gépesített, állig felfegyverzett rendőrör­járatnak elhurcolnia és börtönbe vetnie a két szerencsétlen négerfiúcskát. A szabadtéri előadásnak beillő bírósági tárgyalás alkalmával nem engedték be a tárgyaló terembe azt a néger ügyvédet, aki az anyák kérelmére elvállalta a fiúk védelmét. Az előzőleg már halálra félem­lített „vádlottak" a tárgyalás során meg sem mertek mukkanni, amit a bíróság beismerő vallomásnak minősített, mindkét gyermeket bűnösnek mondotta ki és javí­tóintézetbe utalta, még hozzá bizonytalan időre. A tárgyalás után, annak „méltó" befejezéseként négerlincselést rögtönzött a csőcselék az utcán, a két anyát pedig másnap azonnali hatállyal elbocsátották munkahelyükről. A hihetetlennek hangzó történet való­diságában jogosan kételkedhetnénk, ha hi­telességét meg nem erősítené Amerika egyik legnagyobb lapja, a „Nation". Nem mulasztja el azonban epésen hozzáfűzni, hogy az „elvetemedett négerkölvkök" fe­lett hozott drákói ítélet csak „kellő vá­lasz a Színes Bőrűek Haladását Előmozdí­tó Nemzeti Szövetség sorozatos és arcát­lan megmozdulására". Amerikai jogrend, egyenjogúság és de­mokrácia 1959-ben! Sic itur ad astra, America ? k. E. SZALAGAVATAS A kis vidéki városkára ránehezedett nak A reoisztrált taook azonban I a téU eSte csen dí e- Kint n a9V pélyhek­A regisztrált tagok azonban bm h m h ó Börzsöny felöl hideg főleg Fulekpuspokin, Balogfalan Ra-;; sza süví megrázv a » \ &k kop c{ r gyolcon és Ajnácskőn, valamint Ső- ., á in [ó ó j é » okaL regen vajmi kevés, ugy is mondhat-;< Be n„ a tizenegyéves kö zépiskola nánk: semmilyen tamogatast nem ., egyik oszfälyában ja vában folyik a ta­nyújtanak a falusi partszervezetek- ; | nítás Feszü u figyelemmel hallgatnak n e' {- • t a diákok, amint az előadó tanár magya­rázza a szinusz és koszinusz tételek mennyi alapszervezete magáévá teszi i'nem éppen kedves pontjait. Nézzük csak a járási konferencia határozatait és ' j meg közelebbről, kik azok, akik ily ké­harcol azok érvényrejuttatásáért,. < són este hajlandók arra, hogy az iskola padjait koptassák. Mert nem kisdiá­szére. Oj berendezése lesz a büfékocsik t tesz-e ma feleltetés. A konyháinak is, ami az ételek elkészíté-' [ osztálytárs is már régen kiöregedett sét meg fogia gyorsítani s egyben meg- , az iskola padjaiból, és ő napközben az könnyíti a dolgozók munkáját. Büfékocsik c egyik üzlet pultja mögött szolgálja ki lesznek a távolsági személyvonatokon is, ' 1 dolgozóinkat. pl. Bratislava és Kassa között. Ugyancsak Közben az'előadó befejezi a magyará­k ö'tzatot. Szünet következik. A „diákok" . t zsebéből előkerül a cigaretta és vígan • J pöfékelnek a folyosón. Egyszercsak Farkas élvtárs, az egyik . , , r ^iák, kiszól az ajtón: — Elvtársak, tes­Tľddi7 w xrssss. ** ^ŕ képp ei f j? k, e l ' - op ti /i n.rtt-i - isi /vy # 7**>/v 7 * _ A Bratislava—Prága Kassa között közlekedő Tuk'usľ, mivel e" vonalakon a kétható- a cigarettát és kíváncsian indulnak be­kocsi ágyainak száma nem elegendő az jelé, halk megjegyzéseket mormogva a állandóan emelkedő utasforgalom részé- . (tízperc lerövidítése miatt. Tanár most re. i nem ül a katedrán, csak Kassai, az egyik „diák" tartja szóval a többieket. — Elvtársak, osztálytársak — mondja — közeledik utolsó iskolaévünk első féléve. Ahogyan a többi osztályokban is szokás, mi is megtartjuk a szalagavatót. Jóbori Mária hirtelen belekiált a be­szédbe: — Megmondtuk, hogy nekünk semmiféle szalagavató nem keli: Mi nem vagyunk kisdiákok, sem 17 éves diáklányok... — folytatná érvelését, de erre Juhász szólal meg csöndben. — Nem vagyunk már fiatalok, az igaz, de három évig koptattuk ezeket a pado­kat! Még azt sem érdemeljük meg, hogy a többi diákok példájára megemlé­kezzünk erről az eseményről?! Wóber megszakítja Juhászt: — Nekünk nem lehet kérkednünk azzal, hogy érettsé­gizünk, — mire Farkas rászól: — De arra már csak büszkék lehetünk, hogy vén fejjél mégis kihúztuk ezt a három évet, pedig hányan kíe.stek közülünk! Egyszerre hárman-négyen beszélnek, s mindenki a maga igazát akarja bizo­nyítani. Zolczer Öcsi, látva, hogy így nem boldogul az osztály, erős hangján mindenkit túlkiabál: — Csend legyen!. Szavazzunk, ki van mellette és ki elle­ne. Erre a javaslatra megnyugodtak a kedélyek. Kassai nagy hangon kérdezi: — Tartsa fel a kezét, aki a szalagavató mellett van, — erre tíz kéz lendül a magasba, s öt kéz marad nyugalomban. Farkas örömében megfeledkezik a koráról, nagyot rikkant, mint egy fiatál diák, majd a következő kényes pontra tereli a szót. — A szalagavatási értesítő jelmondatát kellene közösen megbeszél­ni — mondja. Kassai erre megköszörüli a torkát, majd idézi a szalagavató értesítőjének mottóját: Fejünk felett immár elszálltak az évek, Mi mégis diákok — vén diákok lettünk, És a hároméves szorgos tanulásban Ügy érezzük, szívben nem is öregedtünk. Fendiákné szólal meg: — Eti úgy vélem, helyes ez a mottó, mert kifejez mindent. És, hogy szívben nem öreged­tünk, az annak a jele, hogy az itt szerzett ismereteket, tapasztalatokat dolgozó népünk szolgálatába akarjuk állítani. Én bizony úgy érzem, hogy nem öregedtem, mert a tanulás csak fiatalított, — miközben arra gondol, hogy otthon kis Sanyikája várja és bizony közel lesz a éjfél, mire a 20 kilométeres autóbuszút után hazaérke­zik. Folytatnák még a vitát, de jön a kö­vetkező óra. A belépő tanár ugyancsak elcsodálkozik, amikor látja, hoqy sen­ki sincsen kint a cigarettázok közül, de csodálkozása még nagyobb, amikor az osztályba ér. A máskor csöndes osz­tályban most kipirult arcokat, ragyogó szemeket és bizonyos feszültséget ész­lel. Meg is kérdezi rögvest: — Mi az kérem, mi történt?! Wóber „osztály­atyus" válaszol: — Hát kérem, egy kis szellemi előkészítő volt a vén diákok részére és tekintetével huncutul körül­néz az osztályban. Pár perc telik el csupán, amikor is­mét a könyvek, füzetek fölé hajolnak az őszülő fejek, s mindenkiben az az érzés uralkodik, hogy tényleg a tanulás az, amely az embert képes megfiatalí­tani. Sági R. József ŰJ SZÖ .5 * 1959. március 28.

Next

/
Oldalképek
Tartalom