Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-22 / 80. szám, vasárnap

A magyar országgyűlés ünnepi ülése a Tanácsköztársaság 40. évfordulóján Budapest (ČTK) - A magyar Országházban március 20-án délután tartották a Magyar Tanácsköztársaság 40. évfordulójának központi ünnepségét - az országgyűlés ünnepi ülését. A jelenlevő képviselők és vendégek lelkes tapssal üdvözölték a testvérországok 11 párt- és kormányküldöttségét, a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, Albánia, Bulgária, Lengyelország, Mongólia, Románia, az NDK, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségét. Az ülésen az 1919-es magyar és külföldi harcosok, valamint más vendégek is részt vettek. A Magyar Tanácsköztársaság nemzetközi jelentőségéről, 133 napos fennállásának fontos tanulságairól és a magyar munkásosztály 1919 eszméihez való hűségéről dr. Münnich Ferenc, az MSZMP KB politikai bizottságának tagja, a forradalmi munkás-parasztkormány elnöke mondott ünnepi beszédet. JAVASLATÁRA a képviselők egyöntetűen elfogadták a Tanácsköztársaság emlékének törvénybeiktatásáról szóló nyilatkozat tervezetét, mely hangsúlyozza, hogy a magyar dolgozók az orosz proletáriátus és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom mintájára elsőként léptek a szocialista forradalom útjára. „A Magyar Népköztársaság országgyűlése ünnepélyesen kinyilatkoztatja, hogy hűen a Tanácsköztársaság forradalmi hagyományaihoz, fáradhatatlanul küzd a legfőbb célkitűzés megvalósításáért: Népünk szabadságának megvédéséért, gazdag életéért, szocialista hazánk felvirágoztatásáért. A Magyar Népköztársaság országgyűlése a magyar nép történelmi múltja kimagasló forradalmi hagyományának, az 1919-es Magyar Tanácsköztársaságnak dicső emlékét törvénybeiktatja" — mondja a deklaráció. Szünet után a 11 külföldi küldöttség vezetői üdvözölték a magyar népet és a Tanácsköztársaság emlékét. Beszédeiket gyakran hosszan tartó tapssal szakították félbe. Beszédeikkel a proletár nemzetköziség eszméjét manifesztálták. Dr. Münnich Ferenc eíviárs ünnepi beszéde A forradalmi munkás-parasztkormány elnöke beszédében hangsúlyozta, a magyar munkásosztály, a dolgozó nép és nemzet nagy büszkssége, hogy az oroszországi Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a világon másodikként emelte állami és társadalmi renddé a szocializmust. Azt a rendszert, amely t^pes véget vetni a tőkés kizsákmányolásnak, képes megnyitni a dolgozó emberiség szabadságának korszakát. „A magyar nép történelmünkben először 40 évvel ezelőtt vette birtokába a fő termelési eszközöket és hajtotta végre a kizsákmányolóinak kisajátítását. A súlyos gazdasági helyzet ellenére a Tanácsköztársaság fennálásának rövid ideje alatt sokat tett a dolgozó tömegek helyzetének megjavításáért. Az iparban bevezették a nyolcórás munkaidőt, alkalmazták az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét, gondoskodtak a betegekről, az öregekről, a gyermekekről- és az anyákról. Hasonló forradalmi változásokat tiájtott végre a tánácšhatálom a művelődésben. Az iskolákat államosította és ingyenessé tette az oktatást, az általános iskolázást 10-ről 14-éves korig emelte fel, s megnyitotta a magasabb tanulás lehetőségét a dolgozók és a dolgozók gyermekei számára is." Münnich elvtárs a továbbiakban a Tanácsköztársaság megszületésének körülményeivel és a világ öntudatos dolgozói körében kiváltott visszhangjával, nemzetközi jelentőségével foglalkozott s megállapította, hogy a Tanácsköztársaság a proletár nemzetköziség nagy jelentőségére tanít. „A Tanácsköztársaság történetéből megtanultuk, hogy a munkásosztály felszabadításának kulcsa: a kommunista párt vezető szerepe, a párt és a nép összeforrottsága. Magyarországon 1918 novemberében alakult meg a kommunista párt és 1919. március 21-én már kikiáltották a proletárdiktatúrát. A kommunisták pártja szervezett, forradalmi energiájú, Lenin eszméitől vezérelt párt volt, mely terjesztette a marxizmus eszméit, szervezte a munkásosztály , harcát, magyarázott, érvelt és cselekedett, tudta, hogy mit akar, s amit akart, az a dolgozó tömegek helyesen kifejezett érdeke és akarata volt". Václav Kopecký elvtárs felszólalása Drága magyar elvtársak! A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának, a csehszlovák kormánynak és a csehszlovák népnek forró testvéri üdvözletét tolmácsolom. A világ haladó embereivel, a dolgozó milliókkal együtt a csehszlovák dolgozó nép is megemlékezik 1919. március 21-ről, amikor a magyar forradalmi proletariátus, követve a Nagy Októberi Szocialista Forradalom példáját, kikiáltotta a Magyar Tanácsköztársaságot és hozzákezdett annak a nagy forradalmi célnak a megvalósításához, amely a Szovjetunióhoz hasonló munkás-parasztállam megteremtését eredményezte. A nemzetközi kommunista mozgalom története megörökítette azt a hősies harcot, amelyet a magyar forradalmi proletariátus, élén a Kommunisták Magyarországi Pártjával, vívott a Magyar Tanácsköztársaság győzelméért. Mi, Csehszlovákia Kommunista Pártja küldöttségének tagjai, ahhoz a nemzedékhez tartozunk, amely emlékezik még az 1919-es magyarországi eseményekre. Emlékezünk arra a hatalmas visszhangra, amelyet a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása keltett a szomszédos Csehszlovákiában és ösztönözte a forradalmi kommunista mozgalmat hazánkban. A Magyar Tanácsköztársaság léte annál is inkább hatással volt munkásságunkra, mert a cseh és szlovák forradalmi munkások a magyar munkásokkal együtt a Tanácsköztársaság ügyéért harcoltak. A régi harcosok közül néhányan velünk egvütt jöttek Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségekre. A Magyar Tanácsköztársaság megalakulásával egyidöben jelentős esemény volt az is, hogy Szlovákia keleti részén, Prešovban kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot, ahol a forradalmi szlovák munkásság kezébe vette a hatalmat. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulója alkalmából utalunk arra, hogy 40 évvel ezelőtt a csehszlovák burzsoázia hozzájárult a Magyar Tanácsköztársaság megdöntéséhez. Ezzel szemben 1956-ban a csehszlovák dolgozó nép érdemeket szerzett az akkori szégyen jóvátételével: segített a magyar dolgozó népnek az erőszakos ellenforradalom és az imperialista gonosztevők -elleni küzdelmében. Megmondhatjuk, hogy az 1956os magyarországi események idején a kommunisták következetesen hűek maradtak eszméikhez, a proletár internacionalizmus elveihez. A csehszlovák nép csak az átok szavát használta, amikor ítéletet mondott Nagy 'mre és csoportja áruló tevékenysége felett. Árulásuk a bukott magyar tőkések, nagybirtokosok, a magyar és nemzetközi reakció, a Mindszentyk és Löwensteinek, a nyugatnémet militaristák és a nyugati miperialisták reményévé vált. A csehszlovák nép a legszorosabb egységben, mély megvetéssel ítélte el a jugoszláv revizionisták aljas igyekezetét is. Szívvel-lélekkel támogattuk Csehszlovákiában a népi demokrácia és a szocializmus magyar védelmezőinek ügyét. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulója tiszteletére A Nemzeti Front Központi Bizottsága péntek este ünnepséget 'rendezett a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évforduló'ja alkalmából, mely esemény a J nemzetközi forradalmi munkás' mozgalom történetének egyik diJcsö fejezete. A prágai Lidový dúm feldíszített Steiner-termében, melynek története szorosan egybeforrott munkásmozgalmunk történetével, a jelentős évforduló előestéjén egybegyűlt közéletünk számos képviselője. Az esten részt vett J. Hendrych, a CSKP KB politikai irodájának tagja, a CSKP KB titkára, V. Ouzký miniszter, az Állami Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, J. Púčik vegyiipari miniszter, A. Krček, a CSKP prágai városi bizottságának vezető titkára, L. Klehhová-Besserová, a Nemzeti Front Központi Bizottságának titkára, dr. A. Gregor, a külügyminiszter első helyettese és mások. Az ünnepségen jelen volt Gábor József, a magyar Népköztársaság prágai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete és a nagykövetség tagjai. Az ünnepséget a csehszlovák és a magyar államhimnuszokkal nyitották meg. Az ünnepség résztvevői azután nagy érdeklődéssel meghallgatták Fr. Zupka, a Központi Szakszervezeti Tanács elnöke és Gábor József, a Magyar Népköztársaság nagykövete beszédeit. Zupka elvtárs beszédében többek között a következőket mondotta: ÜdAz 1919-es harcosok kitüntetése A budapesti Országházban emlék! érmet adományoztak a Magyar Tanácsköztársaság 149 magyar és külföldi harcosának. A magyar harcosok közUl magas kitüntetésben részesült • Dobi István, a Magyar Népköztársa! ság Elnöki Tanácsának elnöke, dr. i Münnich Ferenc, a magyar forradalmi munkás-parasztkormány elnöke, Rónai Sándor, a magyar országgyűlés elnöke, Révész Gyula, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere, Révai József, az MSZMP KB tagja, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja, Szakasits Arpád, a Magyar Újságírók Szövetségének elnöke, Madarász Emil író és mások. A II szovjet állampolgárok közül kitüntették a Magyar Tanácsköztársaság egyik vezérének, Kún Bélának özvegyét és Varga Jenőt, a kiváló közgazdászt. A Magyar Tanácsköztársaság csehszlovák harcosai közül kitüntették a tíztagú küldöttség minden tagját, Alexander Pór vezetésével, továbbá a Magyar Tudományos Akadémia ünnepi ülésé részt vevő csehszlovák küldöttség vezetőjét, František Pórt is. A Tanácsköztársaságért vívott harcok külföldi résztvevői közül továbbá szovjet, lengyel, bolgár és NDK-beli állampolgárokat tüntettek ki. vözöljük a magyar munkásosztályt, a magyar parasztokat, a dolgozó értelmiséget és az egész magyar népet. Forró elvtársi érzéseinket fejezzük ki különösen a magyar nép harcos élcsapata, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar nemzet legdicsőbb forradalmi hagyományainak örököse iránt, mely az orosz bolsevikok példáját követve már 40 évvel ezelőtt megvalósította a proletárdiktatúrát. Gábor József, a Magyar Népköztársaság nagykövete beszédében hangsúlyozta, hogy mindenkinek örökké emlékezetében marad 1919. május l-e, amikor Budapest dolgozó népe hatalmas méretű tüntetéssel tanúbizonyságát adta a tanácsköztársasag iránti hűségének és állást foglalt a Vörös Hadsereg forradalmi hazafias honvédő háborúja mellett. Csak a második világháború után, a hősies szovjet hadsereg segítségével sikerült végérvényesen elérni a tanácsköztársaság céljait — az ország felszabadítását, a proletárdiktatúra hatalomra jutását és a szomszédos nemzetekkel való testvéri együttműködést, mely már a tanácsköztársaság idején kezdett kibontakozódni és ma a szocialista tábor egysége keretében mindinkább megszilárdul s megbonthatatlanná válik. A beszédek elhangzása és a jelenlevők tapsának elcsendesedése után felhangzottak az Internacionálé akkordjai és ezzel véget ért az ünnepi est első része. Az est műsora, mely méltóan juttatta kifejezésre a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása 40. évfordulójának megünneplését, azután a prágai kamarazenekar hangversenyével folytatódott. A CSKP prágai Párttörténetf Intézetében pénteken vitadélutánt rendeztek a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulója alkalmából. A vitadélutánon részt vett Jozef Sluka elvtárs, a Szlovák Tanácsköztársaság kormányának tagja, egykori belügyi népbiztos is. N* Sz* Hruscsov és K. J* Vorosilov üdvözlő távirata Moszkva (ČTK) — Nyikita Hruscsov, az SZKP KB első titkára és a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, és K. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke a Magyar Tanácsköztársaság 40. évfordulója alkalmából üdvözlő táviratot küldtek a Magyar Népköztársaság vezető tényezőinek. A táviratban rámutatnak a Magyar Tanácsköztársaság történelmi jelentőségére és hangsúlyozzák, hogy a hazájuk új életét sikerrel építő magyar dolgozók megbízható barátra és szövetségesre lelnek a szovjet népben. A heroizmust a hérosz fiatalsága és rövid életpályája kivételesen dicsőségessé teszi. Nem egyes emberre, hanem emberi és népi felszabadítást vállaló osztályra, nem egyéni, hanem közösségi hősiességre kell gondolniok azoknak, akiknek tudatában ma felmerül ez a formula, megemlékezve arról, hogy 40 év előtt a magyar proletariátus átvette a teljes államhatalmat és a szocializmus társadalmának megteremtéséhez látott országában. Heroizmust. fiatalságot és rövid élettartamot említettünk. A heroizmus: a bátor, erejének és küldetésének teljes tudatában lévő alkotó szenvedély. Kapcsolatos vele az akarásnak ama legnemesebb elvakultsága, amely céljainak mindenekfeletti nagyságához méri még a nagy akadályokat is úgy, amint Madách Ádámja mondja: hisz mi nagy és nemes volt, mind ily örülés, melynek higgadt gond korlátot nem ír ... A magyar dolgozók 1919-es heroizmusa akarásuk motorizáltságában rejlik a marxi-lenini tanításokból következő s tisztán látott célok eléréséért. ' A fiatalság említése arra vonatkozik, hogy - évezredes történeti távlatokhoz mérten - újonnan alakult osztály jelent meg egy a Szovjetunión kívüli országban a történelmi cselekvés színpadán s vállalt minden társadalmi és nemzeti feladatot, tilalmazva azonban az osztályönzés vagy kizsákmányolás bármilyen módját és formáját. És ha szóba hozzuk a rövid életpályát: a Magyar Tanácsköztársaság cselekvő munkájának rendelkezésére Ül Köszöntő emlékezés Él álló 133 napot 1919. március 21-től 1919. augusztus l-ig, akkor az 1871-es Párizsi Kommün ugyancsak tavaszi, de március közepétől csupán május végéig tartó 71 napos fennállására kell gondolnunk. Nem véletlen, hogy a történelmi és nolitikai köztudatban elterjedt a magyar kommün megjelölés a Magyar Tanácsállamröl. A Párizsi Kommün és a Magyar Kommün között a társadalmi fejlődés objektív törvényszerűségében gyökerező igen jelentékeny egyezések mutatkoznak. Mindkettő esetében az uralkodó osztályok érdekeiért folytatott és általuk elvesztett háború az előzmény. A párizsi és a magyar kommünt a szocializmussal gyűlölködön szembenálló osztál.vuralmak gyűrűje vette körül. Párizst blokád alatt tartotta a porosz junker és tiszti kaszt, Moltke és Bismarck hadserege, a magyar kommün ellen a határokon át farkasszemet néz, és ugrásra készen áll a nyugati imperializmus által támogatott részint feudális, részint oolgári reakció. Mindkét helyen a hatalomból kiesett belföldi osztályuralom legtevékenyebb és mindenre kapható vezetőik átmentek a vesztes oldalról a győző el'enség táborába; a reakciós Thiers a porosz militaristákkal Versaillesben éppúgy «em szégyelt összefogni, mint ahogy Horthy és társai Szegeden, a Balkánról jött francia katonai parancsnokság oltalma alatt szervezkedtek és készülődtek a magyar munkásállam eltiprására. A magyar tanácsállam lázas buzgalmü •Ikotómunkát kezdeményezett. Az első világháború örökségeként maradt rcmok eltakarítását és az általa okozott nyomorúság enyhítését egyidejűleg kellett véaezni a fontos poziciók megszállásával és a megtisztításra váró közigazgatás átszervezésével. Történtek intézkedések a nagybirtok élősdisége és a nagytőke garázdálkodása ellen, de tervszerű felszámolásukra nem volt idő olyan hetekben, •mikor új fegyveres erőt, vörös hadsereget kellett felállítani és frontokra küldeni a világreakció szolgálatában meginduló támadások elhárítására. De van a francia és a magyar kommün között mélyreható és jelentős különbség mert a kettőt elválasztó, csaknem fél évszázados korszak végén emelkedik az X917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom világtörténeti jelentőségű vízválasztója, a belőle eredő és elinduló forradalmi folyamoknak és folyamatoknak mindent felfrissítő és sodrásba hozó árhullámával. A magyar proletariátus élcsapata és vezérkara 1919-ben az oroszországi forradalmi események példáján nevelődött s a törhetetlen bátorságú vezetők l.enin tanítványai voltak. A magyar proletárállam ellen fenekedd külső reakció lehetővé tette a régi osztálvuralom visszaállítását 25 esztendőre. Fegyveres támadás tiporta el a nemes törekvésű magyar munkásállamot. Ennek történelmi nagysága, emberiessége és tisztasága ma 40 év távlatából bontakozik k'i plasztikusan. Es muss der Held nach altem Brauch í)en tierisch rohen Mächten unterliegen ősrégi gyakorlat, hogy a hősnek az állati durvaságú hatalmakkal szemben el kell buknia. Ezt írja Heine 1849 októberében az akkor eltiport magyar köztársaság sorsáról Valóban úgy dőlt még a magyar kommün is, mint az antik hős, aki hosszú tengődés helyett inkább a rövid és harcos életet választotta. A társadalmi és az emberi nagyságot a rövid napok sorába tömörülő hősiesség benyomása fokozza. Ha az 1849-es magyar köztársaság har' cosai 40 évvel később valahol hasonló visszaemlékezésre gyűltek össze, mint ahogy most az 1919-es proletárforradalom veteránjai az ö cselekvő elindulásuk 40 eves évfordulóját ünneplik, egyáltalán nem tölthette el azokat a 49-eseket elégedettség. Inkább fátyolt kellett vetniök a hősi múltra, mert az egykori forradalom hagyományaiból sem az önrendelkezés, sem a jobbágynép utódainak földhöz juttatása, sem a magas közhivataloknak grófoktól és báróktői való mentesítése nem valósult meg. Ferenc József születésnapja és nevenapja kényszerű ünnepként szerepelt azok számára, akiknek tábornokait Ferenc József kivégeztette. A mostani 40. évfordulón nincs helye fájdalmas visszaemlékezésnek az 1919-es küzdelmekre. Ma a proletárharcok veteránjait elégedettség és nem reménytelenség légköre veszi körül, mert a letelt négy évtized nyilvánvalóvá tette, hogy ök 40 év előtt történelmi küldetést teljesítettek. Számukra mindenekfeletti és el nem múló érdemű elégtétel, hoqy ma a/ általuk lerakott alapokon folyik tovább az emberiség és a dolgozó népek békéjét és boldogulását megszilárdító építkezés. 1919. március 2l-e után a magyar tanácsállam dolgozóinak és híveinek — mondhatjuk — közérzése az volt, hogy amint a tavaszi napéjegyenlőség utáni időszakban a nappalok egyre növekednek és az éjszakák egyre rövidülnek, úgy a közösség életében egyre több lesz a fény, s a múltból öröklött sötét árnyak és fojtok eltünedeznek. Ma nyilvánvaló, hogy ama 40 év előtti március 21-ének fénye — egykor csupán a szovjet föld és a magyar dolgozók országának világossága — jelenleg a föld minden országának világít s amit akkor a szovjet nép és a magyar nép építeni kezdett, ma az országok egész sorában épül. Ennek az együttes irányvonalnak köszönhető, hogy a magyar népet ma nem belső és külső elnyomatás pórázán vezetik többé, hanem új, emberies és testvéri kapcsolatokat ápol olyan népekkel, amelyeket egy föléjük évszázadokon át terpeszkedő idegenuralom egymás ellen uszított s a maga számára ebből a meghaspnlástszításból igyekezett létalapot teremteni. Amit a magyar dolgozók 1919-ben várva vártak - hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban született szovjet köztársaságok segítsége megjelenik a határokon — az 25 évvel később bekövetkezett. És 1945-ben a Kárpátoktól délre előretörő szovjet haderő győzelmei nemcsak a magyar népnek, hanem a fasizmus igájában elkínzott többi szomszéd népnek, cseheknek, szlovákoknak, románoknak, délszlávoknak is meghozta a felszabadulást és a felszabadulással együtt megnyitotta az útat új élet teremtése, új közös békevédelem, emberies összefogás és testvéri kölcsönösség felé. Ma, az 1945. óta eltelt csaknem másfél évtizednek közösirányú, mondjuk közös nevezőre hozott és közös nagy célok által hevített történelme és fejlődése pecsételi meg sorsukat önrendelkezve intéző népeknek kölcsönös kapcsolatait gazdasági, technikai, politikai és kulturális téren. Ezért ünnepelhetik együtt a magyar dolgozók 1919-iki áldozatos és hősi megmozdulását, mint akkor a jövő és ma jelenünk felé irányuló kezdeményezést köztársaságunk minden nemzetének dolgozó fiai. SAS ANDOB ŰJ SZÖ .4 * 1959. március 28.