Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-19 / 77. szám, csütörtök

Fiatalnak lenni öröm, de gond is Egy öreg kastély elbeszélése Nem akármilyen gróf volt Erdödi. Ha kedve szottyant a mulatságra, meghívta az egész megye uraságát. Leonardo báró a Bankóból, a vöröshajú Zerwitz Morvából és a budmerici Pálfft méltóságos urak sohasem hiányoztak ezekről az úri-murikról. Az én öreg falaim lehetnek tanúi rá, hányszor forrott az urak jókedve néha három napig is egyfolytában. Amikor aztán újra egyedül maradt Erdödi méltóságos és családja, elcsendesedett itt egyszerre minden. A szolgák és szobalányok hálkan lépkedtek a folyosó puha szőnyegein, mert a méltóságos grófné nagyon haragudott, ha zaj volt. Vádolok Magam sem tudom, miféle módon, de egyszer csak forró lett a környék urainak és gazdám lába alatt is a föld. Az értékesebb tárgyak bepakolása után úgy eltűntek a környékről, mintha itt sem lettek volna. Azóta se hallottam felőlük semmit. Hírük elszállt, mint o szakadék mélységébe dobott kő. Szobáim kiürültek, kihaltak. Körülöttem a gyönyörű rózsáskert is elpusztult. A gróf urak üvegházának melegágyai üresen meredtek az égnek a betört ablaktáblákon keresztül. Sokáig vitatkoztak a központi hivatalok, hogy kié legyek, kit szolgáljak tovább. Végül is a gyerekek nyerték meg a honfoglalási csetepatét. Azaz nem is gyerekek, hanem fiatal serdülő emberek, akik két lábbal puffantak be egyszerre az élet bonyolult útvesztőibe. Hogy az első lépések rosszak voltak? Nekem erről megvan a saját véleményem. Mit is tudhat egy 14—15 éves fiú vagy lány az élet bonyodalmairól. Nem állítom, hogy teljesen ártatlanok, de ha elkövetett hibáikat, ballépéseiket mérlegelni akarom, azt hiszem, hogy a szülők rovására kellene a mérleget billenteni. Falaim sokat hallanak a fiatalok beszélgetéseiből, suttogásaiból. Es ezért vádolom én is lakóim szüleit. Vádolom azt az anyát, akinek kedvesebb a szerető, mint a saját gyermeke, vádolom azt az apát, aki nem törődve családjával, elissza egész havi keresetét. Igen, hallom összes falaimmal azokat a nehéz vádakat és ilyenkor lakóimmal együtt sírhatnék. Ha hatalmam volna, oda állítanám őket a vádlottak padjára. Szembeállítanám ezeket a szülőket a bíróval és gyermekeik helyett elküldeném a nevelő intézetekbe, hogy megtanulják gyermekeiket rendes, becsületes polgárokká nevelni. Mosolyok Akárki akármit is mond, de én tiszta szívből szeretem a virgonc, jókedvű, fiatal gyerekeket, sokkal jobban, mint az élelúnt ficsúrokat, bárók és grófok kékvérű sarjadékait. Mégis csak a mt fiatalságunk ez — gondolom magamban. Őszintén sajnálom őket, amikor szomorúan, lehangoltan hozzám kerülnek. Nem egyedül jönnek igaz, néha biztonsági szerveink kísérik el hozzám, vagy néha szülők kíséretében lépik át kapum tornácát. Ha mélyebben szemükbe nézek ezeknek a szülőknek, az S szemükben is látom a keserűség, a megbánás könnyeit. Pedig késő bánat, ebgondolat. Akkor kellett volna törődni virágzásnak induló csemetéjükkel, amikor erre szükség volt, — gondolom magamban. De az idekerülő fiatalok gondterhelt arcáról olyan hamar eltűnik a bánat, mint nyáron fűről a harmat. Lakóim között barátokra, barátnőkre találnak és lassan megszokják a környezetet. Sokan, igaz még nehezen férnek bőrükbe. Vastag falaim, a nevelők intései észre térítik őket, hogy kihívó öltözet, a csönadrág, a bolondos rock and • roll tánc nem hősiesség és irigylésre méltó vagy felemelő érzést nem nyújtanak. Amilyen a mama, olyan a Kata Nemrég egy anya elhozta hozzám fejlett, dús feketehajú lányát. Azt hittem, hogy már vagy 18 éves. De amikor belenéztem az irataiba, meglepődtem. Hisz ennek a kislánynak csak 15 év múlt el a születése óta. 15 éves, de a bratislavai Jalta és Redoute kávéházakban csaknem mindennapos, azaz jobban szólva, mindenesti vendég volt. Hallott már ilyet a világ? Ha legalább egy fiú udvarolt volna neki. Akkor nem szólok semmit, hisz fiatalság bolondság. Csakhogy Dana ... Hogy miért tévedt ilyen rossz útra, rövidesen ezt is megtudtam. Anyjának példáját követte. Anyja, aki elvált férjétől, éjszakai mulatságokban kereste a könnyű megélhetést, a szórakozást. Ezért nem szidta a lányát sem, ha reggel felé jött haza. Nem szoktatta munkára, mert maga is idejét legszívesebben mulatságokban töltötte. Danát a bíróság hozzám küldte nevelésre. Az anyja most nem győz eleget szaladgálni, hogy 15 éves lányát, Danát kiengedjék falaim közül. Hej, pedig ez hiábavaló fáradság. Ilyen környezetbe vissza nem engedhetjük. Elsősök Néha, amikor elnézem az egyik szobámban tanuló gyerekeket, ahol valamikor elkényeztetett grófkiasszonyok lépkedtek kecsesen medvebőr szőnyegen, öröm tölti el szívemet. Ebben a szobában kilenc fiú és lány beszélget, gagyog, mint az iskola első osztályosai. Ha jobban szemügyre veszem őket, látom, hogy rég túl vannak már a hatodik életévükön és már a 16. évet is betöltötték. Talán tévedek? — Nem téved, — mosolyog a fiatal tanítónő. Növendékeimnek szülei nem törődtek iskoláztatásukkal, így még az írás és olvasás titkát sem ismerik. Most tanítom őket írni-olvasni. A tanítónő egy feketehajú kislányt szólít a táblához. írd le a következő mondatot — szól hozzá kedvesen — Palinak kis hajója van. Amikor a feketehajú kislány leírja, a tanítónő megmagyarázza neki, hogy a Pali az tulajdonnév, és ezért nagybetűvel kell írni. A kislány sokáig gondolkozik majd újra odanyomja a krétát a táblára, de a nagy „P" csak nem akar sikerülni. Amikor mégis leírja, maga is örül neki. Én is örülök ennek, mert hisz ez a kislány még nemrég maga is csodálkozott azon, hogyan tudnak az emberek írni és olvasni. Most már 5 is bátran leírja füzetébe, hogy Matej Piroskának hívják. Négy óra hosszat ülnek a padokban. Délelőtt válamenynyien dolgoznak, a cipész-, a varró-, az asztalosműhelyben, vagy a könyvkötészetben. Két-három éves tanulás után elsajátítanak valamilyen mesterséget, hogyha kikerülnek az életbe, megállják a helyüket. Elismerés A fiatalok, hogy apró örömöktől se legyenek megfosztva, körökben dolgoznak. Épp imént néztem el két fiú boldog tekintetét, amint a felrepülő modellt kísérték ábrándozva. Hej, ez aztán jól sikerült, dicsérték a levegőben szálló karcsú modellt. Lám csak mire használják itt eszüket. Nem bitangságokra, mert az egyik a modellező-körben, a másik az olvasókörben tölti szabad idejét. De van itt még más is, sakk-kör, foto-kör, kézimunka-kör, sport-kör, méhészkedő-kör, A legnagyobb népszerűségnek a zene- és énekegyüttes örvend. Már annyi oklevelet, elismerést nyertek különféle versenyeken, hogy alig fér el egyik folyosóm falán. Nem tudom, milyen sikerrel lépnek fel a környező falvakban, városokban, de ha ablakaimon keresztül hallgatom az énekegyüttes messze szálló dalait, a szívem repes. De ugyanakkor bánatosan gondolom: — Hej, bizony, bizony, kedves szülők, rossz barátok és mindazok akik csak önmagotokat szeretitek, akiknek előbb váló a szerető, mint a saját gyermeke, akik csak a pénzt látjátok és elfeleditek, hogy a fiatalok kezében az alkohol olyan, mint a gyerek kezében a gyufa, tinektek kellene tulajdonképpen falaim között lenni és rossz pontokat kapni a legkisebb fegyelmezetlenségért. Pedig ezek a pontok sokat jelentenek növendékeim számára. Ha sok rossz pontjuk van, nem mehetnek moziba, televíziós programra, sétára, szabadságra. Nem jöhet hozzájuk látogató. Ha valamelyik növendék belép egyikmásik szobámba, mindig meg kell kérdeznie a nevelőtől: „Nevelő elvtárs, engedje meg, hogy magával beszélhessek." Önöknek is, akik ide juttatták őket, meg kellene kérdezniök lelkiismeretüket, helyesen cselekedtek-e. Én hiszem, erősen hiszem, hogy ezekből a fiatalokból emberek lesznek és hogy hamarosan nem a nevelőintézet növendékei lesznek hajlékomban, hanem egészséges, lelkes fiatalság otthona leszek, amely üdülésre használja majd fel a vén kastély kiöregedett szerény hajlékát. Horváth S. — Hulman K. Megjelent a Korunk legújabb száma A Korunk ez idei első számôban a többek között Balogh Edgár: Centenáris tanulságok, Róth Endre: Vallás, erkölcs, humanizmus és Asződy János: Fasizmus és neofasizmus című cikkei találhatók. Ezenkívül gazdag anyagot tartalmaz a Korunk legújabb számának a Tények és Érvek, a Krónika, valamint a Szemle és Bírálat című rovatai is. Igen érdekes „szív küldi" műsort sugárzott a bratislavai magyar rádió március 8-án. Szív küldi szívnek: a magyar rádió küldi dolgozó asszonyainknak. Szerelmesek helyett anyáinknak, a Nemzetközi Nőnap jutalmazott j ainak, s magyar nóták, slágerek helyett gyönyörű szép verseket. — Dolgozó asszonyainkat köszöntötték: Kósa Zoltánnét Somorján, Gergely Máriát Szinán, Karkusz Jánosnét Rimaszombaton és még Szlovákia sok más derék magyar asszonyát, akik legnemesebb feladatuk, az anyaság mellett bőven juttatnak idejükből társadalmi és kulturális munkára, vagy férfi módra állják a sarat a termelés számos frontján. Szív küldi szívnek — lángoló költő-szivek küldték legnagyobb tüzüket, versüket a legnagyobb szívű embereknek, ttz anyáknak. A sok hallott vers közű három ragadta meg — az előadónak köszönhetően — a figyelmünket: Petr Bezruč: Mariöka Magdonová, Pttőfi: Füstbe ment terv, Nadányi Zoltán: Anyám cimü verse. Igen szép versek például Monoszlói Dezső: Anyám, a drága mosolyog, vagy Bábi Tibor Mónikája is, de a szavalók ezeket a verseket nem tudták hatásosan előadni. Ugyanakkor az Arany Hídavatását idéző Bezruč-vers, a „hitetlen, öngyilkos nép" megrázó balladája, Petőfi bájos füstbe ment terv-e, és Nadányi Anyája művészi átéltségükkel, pátosztalan egy- í szerűségükkel jól hatottak, tartós élményt jelentettek. Kár, hogy a szavalók neveit csak utólag mondták be. Egyébként az előadó művészetre sajnos kevés gondot fordítunk. Ajánlatos volna rendszeresen és szakszerűen foglalkozni előadóinkkal s a jelentkező tehetségekkel, mert jó szavalónk igen kevés van, de annál több a műkedvelő „beugró", aki legtöbbször többet árt a versnek, mint használ. Vasárnapi napló — volt a címe a márc. 15-i adásnak. Nagy Jenő szerkesztette, s mindjárt az elején megmondhatjuk, hogy jól. Friss, változatos, tavasa hangulatú összeállítás volt ez, csak — az összekötő szöveg száraz, tárgyilagos hangja nem illett hozzá. A konferáló ugyan bemondta, hogy ez a tárgyilagosság nála tudatos, de szerintünk a konferanszié mégiscsak akkor jó, ha ötletes, sziporkázó, s nem egyszerűen fényközlő. Az adás legemlékezetesebb számai: Kozma Gyula Berlini sétája, (útinapló). Nagy Lajos: Tavaszi vallomás c. üde, fiatalos hevületü verse, L. A'skenázy: Emberke cimü írása, a Csemadok szinai énekkarának hangfelvételei és Dénes György Sándor—József—Benedek-et köszöntő rigmusai voltak. Lovicsek Béla: Válaszúton c. irása azonban az igen aktuális és súlyos mondanivaló ellen're is nyers írásként hat. A helyzetek megkomponáltaknak tűnnek, az alakok pe dig nem eléggé hitelesek. (tö-i Lengyel együttes Bratislavában A napokban nagy sikerrel vendégszerepelt Bratislavában a Slonszk lengyel népi dal- és táncegyüttes. Az együttes fellépését örökítette meg Greiner Szibil rajza és J. Herec két felvétele. ü h étjfrlmjei A hét bemutatói közül két kiemelkedő alkotás áll a mozilátogatők érdeklődésének középpontjában. K. Frid rendező a szovjet filmgyártás kiapadhatatlan témaforrásához, a forradalom és a polgárháború anynyiszor feldolgozott, de mégsem kimerített időszakához nyúlt a VIHAR A BALTIKUM FÖLÖTT című művében. Ismert tényt ábrázol szubjektív megvilágításban: a forradalmi szellemű balti hajóhadnak a JeIenct szocialista forradalom végrehajtásában játszott rendkívül nagy harci szerepét. Marcona tengerészek alakját vetíti elénk. Elvész köztük Ljutov alakja, aki a balti hajóhad egyszerű tengerésze, de mégis ő a film fő hőse, mivel az ő egyéni sorsának ábrázolásában mutatják be a film alkotói a nép számos fiának magáraeszmélését, forradalmi öntudatosodását és az igaz ügy mellé állását, harcát a forradalom végső győzelméért. És itt Ljutov (J. Kutyanszkij) megszemélyesítésében megszűnik szürke mindennapi figura tenni: híven életre keltett alakja a forradalmat végrehajtó népnek élő képviselője, hús-vérember, aki sok botladozáson át ismeri fel követendő útját. Egy világváros külvárosait járjuk a RIO A 40. FOKON című brazil alkotásban. Hangulatos városrajz Rio de Janeiróről, a világ legszebb fővárosáról. A hangulatos alatt persze nem a nagyvárosi polgárság mozgalmas, a Vihar a Baltikum felett cimü szovjet filmből kápráztató életét értjük. Sőt magából a városból sem látunk sokat. A perifériák lakóinak életébe pillantunk be, mintha egy egész napi sétát tennénk a város peremén. Nagy nyomor, szenvedés, egyéni bánat, probléma tárul fel „sétánk során". Felkeressük a néger házak lakóit, bepillantunk intimitásukba és ugyanakkor eljutunk a tengerpartig, melynek homokjában megismerjük a létüket élvező jómódú városi polgárokat is. íme a szöges ellentét: Itt leleményes, a koldulást korán megtanuló néger „srácok", bánatukat alkoholba fc jtó állástalan felnőttek — amott ingyenélő szélhámos nőcsábász világ fiak, kéjenc közéleti nagyságok. Ezek sétánk elválaszthatatlan kísérői. A Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon tavaly nem méltatlanul ítélték oda az „ifjú alkotók díját" a film szerzőinek. L. £. Hernádi Lajos zongoraestje Március havában két magyar zongoraművészt üdvözöltünk a bratislavai hangversenydobogón. Fischer Annié vendégszereplése után Hernádi Lajos Kossuth-díjas zongoraművész, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze lépett fel nálunk. Hernádi Lajos bizonyos .hendikeppel" indult, ez tagadhatatlan. Fischer Annié Beethoven-estjének emléke még friss és közeli, s ezzel az emlékkel bizony nem könnyű megküzdeni. Hernádi professzor komoly, szolid muzsikusegyéniség. Előadásmódját, felfogását elsősorban művészi komolyság, a művészi szándék tisztasága jellemzi, amely nem engedi, hogy csillogó virtuóz elemek vagy fölösleges külsőségek férkőzzenek a művész és az előadott kompozíció közé. Kapcsolata a művel őszinte és sallangmentes. Fölényesen biztos technikája megengedi, hogy művészi képességeit a gondolati és érzelmi tartalomra összpontosítsa. Előadása gondolkodó és érző lélekre vall. Minden műsorszámát Ízléssel, értelemmel és stílusosan interpretálta, de játékából valami mégis hiányzott. Talán a szabad csapongás, a muzsika erős, forró áramlása. A változatos műsor lehetővé tette a művész sokoldalú bemutatkozását. Nagyon jól sikerült a nyitószám, örömmel hallgattuk J. H. Voŕíšek ritkán előadásra kerülő szép b-moll szonátáját. Mozart D-dúr Menüettjében és a C-dúr variációkban Hernádi finoman tolmácsolta az intim hangulatokat. De játéka leginkább Liszt Fantasia quasi sonáta ,Apres une lecture de Dante" című kompozióciójában érte el azt a hőfokot, amely átmelegíti a hangversenyterem levegőjét. Igen szép zongorázásnak voltunk tanúi és szívesen emlékszünk vissza a koncepciózus, hibátlanul összefogott, átélt előadásra. Szünet után két Kodály kompozíciót (Máditation, II pleut dans la ville) és három Chopin művet hallottunk (Des-dúr Nocturn, Fantasie-Impromptu, As-dúr Polonéz). A műsor második felében kissé lazult a kapcsolat az előadóművész és a közönség között. Az volt a benyomásunk, hogy ennek következtében a művészen is némi kedvetlenség vett erőt, ami csak a hangverseny után spontán kirobbanó tapsra oldódott fel. Hernádi Lajos három ráadással köszönte meg a hallgatóság ünneplését (Chopin, Liszt, Beethoven). Valószínűleg nem véletlen, hogy megint csak Liszt Magyar rapszódiájával érte el a legnagyobb sikert. Havas Márta A RÁDIÓ MŰSORÁRÓL ÜJ SZÖ 6 * 1959. március í*,