Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-10 / 40. szám, kedd

ÍJ j nagyváros születik A napisajtó már ismételten foglalkozott azzal az örvendetes ténnyel, hogy Kassa városa közelében rövidesen megkezdik az óriási méretű Kelet­szlovákiai Kohómü építését. A városi és a kerületi nemzeti bizottság tag­jaival és felelős osztályvezetőivel folytatott megbeszélések alapján tájékoz­tatjuk olvasóinkat, mi mindent tervez a kohómü építésével összefüggően a városi és a kerületi nemzeti bizottság már 1959-ben, illetve az elkövet­kezendő években. Nemcsak Kassa és környékének az ipara épül, hanem ennek megfelelően —sót ha jól csináljuk — azt időben megelőzve fejlő­dik maga a város is, rohamosan szaporodnak az új lakások, a megfelelő teljesítőképességű közigazgatási, kulturális és egészségügyi intézmények. | ielőtt azonban a város fejlődé­sét ismertetnők, röviden ösz­szefoglaljuk, milyen gazdasági — el­sősorban ipari - termelőtelepek épül­nek ki a városban és határában. A Keletszlovákiai Kohómü Haniska­Saca-Nagyida térségében épül, nem messze attól a helytől, ahol évekkel ezelőtt a Hukot eredetileg tervezték. A hatalmas ipartelep építése megkí­vánja a fennálló építőipari kapacitás lényeges bővítését, sőt új, részben speciális építőipari üzemek létreho­zását. Előzetesen meg kell oldani kö­zeli, olcsó üzemű mész és cement­gyártó telepek építését, mert mindkét anyagbői óriási szükséglet lép fel mind az ipartelepek, mind pedig a la­kótelepek építésénél. Már előrehaladott állapotban van a Kassa város közvetlen közelében levő magnezitbánya hatalmas méretű bő­vítése, több millió tonna magnezit­nyerskő kibányászására való előké­szítése. A bányanyitási munkálatok méreteit jellemzi, hogy a közeljövőben négyszerannyi bányászt foglalkoztat­nak a legkorszerűbb gépesítés mellett is, mint jelenleg. Pedig már manapság is háromszor annyi ember dolgozik a kassai magnezitbányákban, mint a há­ború előtt. A város déli részén hatalmas telep a Keletszlovákiai Gépgyáré. A legkö­zelebbi időben azonban két további hatalmas csarnok építését kezdik meg. Ennek befejezésével a gépgyár­ban is megkétszereződik a termelés. A város területén 1960-ban új, kor­szerű tejfeldolgozó üzem épül napi 100 ezer liter tej feldolgozására. Át­építik, bővítik a péküzemet is. A vá­ros vérható fejlődése megkívánja egy korszerű húsfeldolgozó üzem és kon­zervgyár építését is, ami szintén terv­be van véve. A lényegesen megnövekedett számú dolgozók részére több mint 10 000 lakásegység építését tervezik. A laká­sok egy része magában Kassa váro­sában, másik része pedig a kohómü közelében, Sacán épül. Az idén meg­kezdik a panelházak építését is, ami lényegesen meggyorsítja és — remél­jük — olcsóbbá is teszi a lakásépí­tést. városbővítési tervek természe­tesen nem feledkeznek meg a kulturális és egészségügyi intézmé­nyekről sem. Még az idén két új is­kolaépület készül el, míg a legköze­lebbi években közel 300 tanterem gyarapítja Kassa iskolavárosi hírne­vét. Ugyanakkor a kohómüvek körze­tébe eső falvakban az iskolák 250 tan­teremmel gyarapodnak. Kassán foly­tatják az egyetemi városnegyed kiépítését. Még az 1959. év folyamán Kassa területén két új mozi építését kezdik meg. 1963-ra elkészül a szakszerve­zeti kultúrház, amelyben 800 személyt Skoda-autókkal Afrikán keresztül A Mladá Bole- MMXMMM! slav-i autógyárban újabb autótípusok gyártását kezdték meg, a Skoda Oc­táviát és az Octa­: via-Supert. E két autótípus Jránt kül-. földön is rendkívül nagy az érdeklődés. Jelenleg naponta 120—130 darabot gyártanak belőlük. E két autó az idén reklámutat tesz Európán és Afrikán keresztül, egészen Fok városig. Az út hossza 46 000 km. A körút alkalmával az autók utasai né­hány filmet is ké­szítenek, amelyeket filmszínházainkban vagy a televízióban mutatnak majd be. E két említett autót, a közismert Spartak kocsik gyártásának a beszün­tetése után kezdték készíteni. Az em­Szerelik a Škoda-Octavia újrendszerű műszertábláját. (CTK felv.) lített Spartak kocsiból 1957 óta több mint 70 000 darabot gyártottak, ame­lyek autóiparunknak 65 országban jó hírnevet szereztek. V. H. befogadó színház, 900 férőhelyes esztrádterem és 400 férőhelyes báb­színház lesz. Jövőre elkészül az át­építés alatt álló, a város igényeinek megfelelő hangversenyterem is. Még az idén teljesen befejezik a nyári szabadtéri színház munkálatalt és több gyermekjátszótér építését. Az opáckai úton új helyi kultúrház léte­sül. A Csermely-völgyben folytatják a sportcsarnok és a sportstadión építé­sét. A ügeti műjégpályát még az idén, valószínűleg a februári győzelem év­fordulóján megnyitják. 1961-re befe­jezik a fedett úszoda építését. A jelenlegi ismert Pestl-úti kerületi kórházat, amely már így is egy egész kis város, további 270 ággyal bővítik, de felépül egészen külön új, 850 ágyas kórháztelep is. Ez év második felében veszi kezdetét a már sokszor emlegetett űj 800 ágyas szállónak az építése. Tovább folynak 1959-ben a város­rendezési munkálatok. Ezek legmar­kánsabb része a Komenský utca ren­dezése, amely a múzeumtői 24 méte­res széles bulvárszerű utcává épül ki, mint a város főutcájának, a Lenin utcának méltó folytatása. A várostervezők természetesen nem feledkeztek meg a kereskedelmi há­lózat megfelelő fejlesztéséről sem. Kassa széles vidék bevásárló központ­ja, igy teljesen indokolt, hogy még 1959. folyamán 15 egészen korszerű üzlethelyiséget helyeznek forgalomba. M indez csupán száraz felsorolá­sa a tényeknek és a tervek­nek. Számok, adatok, határidők ... Oj nagyváros születik Kelet-Szlovákiában és ez talán mégsem olyan száraz tény. Mózes Sándor Divatújdonságok a Tatrasvit üzemeiben (ČTK) — A Tatrasvit textilgyár sviti és kassai üzemeiben az év kez­detétől fogva gyapot és gyapjú pu­lóverek különféle fajtáit készítik a nők és gyermekek számára. A Tatrasvit kassai üzemébertkü­lönféle színű gyapjú és gyapot puló­vereket készítenek négy új fazoijban, hosszú ujjal. Eladásra kerülnek vé­kony gyapot pulóverek is háromne­gyedes ujjal. A Tatrasvit textilgyár sviti üzemében préselt müselyemplüss­böl készült pulóverek új fajtáit és a nők körében népszerűségnek örvendő plüsskabátokat gyártják. A 6 éven aluli gyermekek számára egyszínű és csíkos pulóverek és ka­bátkák új fajtáit, továbbá préselt mü­selyemplüss mellénykéket, ízléses szoknyácskákat a lánykák és nadrágo­kat a kisfiúk számára. Az egyszínű krepszilon zoknik fokozott gyártásán kívül a férfiak számára rövid és tér­den aluli harisnyák új fajtáit kezdték gyártani hagyományos mintával. m tüsző Hasznos újítás Ismeretes, mennyire előnyös a meglevő munkaeszközök további tö­kéletesítése, egyes munkamenetek újszerű megoldása. Az elmúlt napok­ban hasznos újítási kísérletet haj­tottak végre az Ismert Tatra -111-es jelzésű tehergépkocsin. Panôček újí­tó, a bratislavai Stavoindustria n. v. dolgozója javaslatot dolgozott ki az említett tehergépkocsi oldalajtóinak automatikus kinyitására, miáltal a gépkocsivezető a kormányüléstől el sem mozdulva gombnyomásra intéz­heti el a főid, homok, kavics, stb., kirakását a teherautóból. Az újítás nagyban hozzájárul tehergépkocsi­jaink jobb kihasználásához és az építkezések meggyorsításához is. Mikuláš Máťašeje, Bratislava. Sok még a tennivaló A bési szövetkezet az elmúlt na­pokban tartotta meg évzáró közgyű­lését. Meg kell mondani, nem na­gyon lehet dicsekedni a szövetkezet gazdálkodásával. Az egyes termelési ágakban a tervezett bevételnek csak a felét sikerült elérni. A hiba ott volt, hogy nem egy szövetkezetes nem tartotta magáénak a közös mun­kát. Maguknak termeltek, inkább a háztájuk körül foglalatoskodtak. Nem gondoltak arra, hogy a közösből van a nagyobb jövedelem. A szövetkezet vezetősége élére új emberek kerültek, s így a tagság most az új vezetőséggel együtt fel­számolhatja az elmúlt évben elkö­vetett hibákat és nagyobb gazdasági eredményt érhet el. Csatlós István, Bés. ELÉRKEZETT AZ 1DO Bizony elérkezett az idS, amikor mi is a rozsnyói bányásztanonciskola 111. osztályának a növendékei, azt mondhat­juk: befejeztük az iskolát. E lépéssel természetesen kikerültünk az életbe, ahol a munkánk már felelősségteljesebb, mint az iskolában volt. Ki-ki beáll a számá­ra kijeölt munkahelyre, s igyekszik a lehető legtökéletesebben érvényesíteni az iskolában szerzett elméleti tudását és képességeit a munkában szerzett tapasz­talatokkal gyarapítani. A lll. C osztály növendékei ezúton ls megköszönik államunknak a gondoskodá­sát, nevelőiknek a fáradozását, mellyel hozzájárultak ahhoz, hogy a tanülók hasznos, jó szakképzettségű dolgozókká váljanak. Lőrincz János, Rozsnyó Indulásra készen A Csallőközaranyosi Állami Gazda­ságban Szabados Imre műhelyveze­tő munkacsoportja 28 nappal a ha­táridő előtt végezte el a tervezett qcneráljavitásokat hat kerekes- és három lánctalpas traktoron. A mun­káknál Bognár István, Molnár Fe­renc, Német Imre és Susik Béla tün­tették ki magukat. Velük egyidőben a lakatosok is - Mikus László és Csépi József munkacsoportja — 10 nappal a tervezett határidő előtt ki­javították az összes vetőgépeket, fogasokat, aggregátokat és műtrá­gyaszórókat. Most már jöhet a ta­vasz, teljes készenlétben várják a gépek a munka megkezdését. Czimer Lajos, Csallőközaranyos, GÉPESÍTÉSSEL a nagyobb munkatermelékenységért Ha figyelembe vesszük, hogy a harmadik ötéves terv folyamán te­herautóállományunk kétszeresére, a személyautók száma pedig három­szorosára növekszik, megállapíthat­juk, hogy ez komoly megterhelést jelent autójavító üzemeinknek - is. Mindazt jól tudják a bratislavai Regena n. v. dolgozói is és éppen ezért elhatározták, hogy a lehető legtöbb munkát gépesítik javítómű­helyeikben. Az üzem újdonságának számít a gépesített hulladékvasraktár, a szét­szerelő központ és a modern raktár, melyet saját eszközeikből nem is két hónap alatt építettek. Mai felszere­lésével az üzem alkalmas arra, hogy a gépjármüvek valamennyi fajtáján elvégezi a szükséges javításoka.t. A korszerű berendezésnek köszön­hetően a Regena dolgozói túltelje­sítik feladataikat. Az üzemben javul a dolgozók egészségügyi viszonyai­ról való gondoskodás is. Nem egy munkafolyamatot megváltoztattak, s így a munkások nem kerülnek köz­vetlen érintkezésbe a különféle ké­miai festőanyagokkal, ólommal, stb. A gépesítésben elért eddigi ered­mények azonban még nem elégítik ki az üzem dolgozóit, s új modern gépekkel igyekszenek a javításokat a lehető legrövidebb időn belül a legjobban elvégezni. Valamennyiük előtt ismeretes, hogy a gépesítés a munkatermelékenység növelésének egyik alapforrása. Ondrejkovič Aladár, a Regena n. v. dolgozója. Példás gépkocsivezetők A Termostav nemzeti vállalatban nemcsak a kőművesek és kémény­építők' érnek el kiváló sikereket, hanem az üzemi teherautőforgalmi osztály dolgozói is. Az osztály már több százezer kilométernél nagyobb távolságot megjárt gépkocsivezetőkre alapozza munkasikereit. Reisenaur László nemcsak a baleset nélküli vezetésért kapót pénzjutalmat, ha­nem rendkívüli prémiumban is ré­szesült a gépkocsi jó karbantartásá­ért, gondozásáért. Az üzem további kitűnő gépkocsivezetői: Ján Pravda, Gustáv Vrška és Bugár Wolfgang. Moravitz László, Bratislava átlagos átlagos munkabér fizetés 1954 9330 10 980 1955 10 000 11930 1956 10 900 13 440 Ezekből az adatokból láthatjuk, hogy az átlagbérek és az átlagfizeté­sek összege — bár emelkedett — nem érte el a létfenntartási költsé­gek emelkedésének mértékét, ami magyarul annyit jelent, hogy a dol­gozók életszínvonala tényleg süly­lyed. Ezzel összefüggésben megvizsgál­hatjuk a jugoszláv és számos tőkés lapnak azt az állítását, miszerint az összes „kommunista" államok közül Jugoszláviában — ismételjük az ő állításukat: éppen a revizionizmus vívmányainak eredményeképpen — a legmagasabb az életszínvonal. Az alábbiakban felsoroljuk — me­gint csak hivatalos jugoszláv sta­tisztikai adatok alapján — egyes fon­tos élelmiszerek és iparcikkek árát. Az olvasó könnyen kiszámíthatja, hogy a jugoszláv munkás vagy tiszt­viselő átlagos havi béréből hány kiló húst, vajat vagy lisztet, esetleg hány darab inget, cipőt vagy harisnyát vehet és ugyanazt kiszámíthatja sa­ját fizetése és a mi átlagos áraink alapján. Természetesen sokkal he­lyesebb lesz a képe, ha a jugoszláv adatokhoz hasonlóan nálunk is az átlagos havi munkabért veszi alapul, ami az iparban foglalkoztatottaknál jelenleg kb. 1300 korona. Nos, 1958 szeptemberében Jugoszlá­viában a fő közsükségleti cikkek ára dinárban a következő volt: 1 kg mar­hahús 250, 1 kg sertéshús 310, 4 kg zsír 340, 1 tojás 20, 1 kg vaj 600, 1 kg liszt 54 dinár. Férfiing 1240, női szilonharisnya 990, női félcipő 2381, 1 pár olcsó pamut rövidharis­nya 300, konfekciós férfiöltöny 9000 -16 000, női szvetter 4000, olcsó hálószoba 86 000, rádióvevő 38 000, kerékpár 27 000 dinár. Mindezek az árak a belföldi termékekre vonat­koznak, mert például egy külföldről behozott televíziós készülék 185 000 dinár. De bizonyítható a lényegesen ala­csonyabb életszínvonal Jugoszláviá­ban más módon is. Hasonlítsuk össze mindkét oldalról vett hivatalos ada­tok alapján a Csehszlovákiában és Jugoszláviában az egy főre eső fo­gyasztást a legfontosabb élelmisze­rekben. Jugoszlávia Csehszlovákia cukor 14 kg 33,5 kg hús 20,75 kg 51 kg zsír 15 kg 174,4 kg tej 74 1 133,7 1 tojás 72 drb 174 drb Ezekhez az adatokhoz nem kell kommentár. Tekintettel a tartós közszükségleti cikkek horribilis árára és az ala­csony átlagos keresetekre, Juhoszlá­viában már évek óta igen nagy mér­tékben el van terjedve a részlethi­tel, amelynek az összege például 1958 júniusában hajszál híján 60 milliárd dinárt tett ki. Ennek az összegnek a nagyságát jellemzi az a tény, hogy ugyanakkor az összes bankbetétek összege egész Juhoszlá­viában nem egész 40 milliárd dinárra rúgott. Az egyik jugoszláv közgaz­dasági l^p megállapítja, hogy pl. 1957-ben a részlethitelek az egész kiskereskedelmi forgalomnak 10 százalékát tették ki. Ugyanerre az eredményre jutunk akkor is, ha meggondoljuk, hogy egy átlagos fér­fiöltöny vételára jóval meghaladja a dolgozók átlagos havi keresetét, tehát a vásárolni szándékozót a leg­több esetben hitel igénybevételére kényszeríti. Egyes tartós közszük­ségleti cikkeket, pl. bútort és ha­sonlókat a jugoszláv dolgozók 80 százalékban hitelre kénytelenek vá­sárolni. A fenti adatok alapján összefog­lalva elmondhatjuk, hogy mind a kiskereskedelmi árak emelkedése, mind pedig a létfenntartási költségek az előbbi tényezőből következő szük­ségszerű és állandó növekedése, va­lamint az a körülmény, hogy a bérek és fizetések átlagos emelkedése nem tart lépést az előbbi két tényező emelkedésével, világosan bizonyítja, hogy a jugoszláv dolgozók reálbére vagy csökken, vagy legjobb esetben is csak egy helyben topog. Az egy főre eső fogyasztás fentebb fel­tüntetett néhány jellemző adata kö­tetek helyett és mindennemű tet­szetős álelméletek helyett világosan beszél s azt mutatja, hogy például Csehszlovákiában lényegesen nagyobb a lakosság egy főre eső élelmiszer­fogyasztása — az iparcikkekről nem is beszélve — mint Jugoszláviában. De ugyanerre az eredményre jut­hatnak a jugoszláviai „közgazdászok" akkor is, ha például hasonló adatokat a velük közvetlenül szomszédos és Jugoszláviánál felével kisebb lakos­ságú, tíz évvel ezelőtt iparilag még jobban elmaradott Bulgária dolgozói­nak életszínvonalával hasonlítják össze. Végül megemlíthetjük, hogy éppen az 1958-as esztendő a napnál vilá­gosabban meghozta a tetszetős, de minden reális alapot nélkülöző „tár­sadalmi önkormányzati rendszernek" az összeomlását. A múlt év tavaszán ugyanis Jugoszláviában — a tényleg szocializmust építő, népi demokrati­kus országokkal ellentétben — ren­deletet kellett kiadni az árak ellen­őrzéséről és nyilvántartásáról. A ren­delet lényege az volt, hogy az anar­chisztikusán, de folytonosan meg­nyilvánuló, sokszor önkényes, sőt spekulatív jellegű áremelkedések megakadályozására — ugyanúgy, mint bármilyen más tőkés államban — megtiltották az árak önkényes eme­lését, ami természetesen a „szabad árképződés elméletének" a végét je­lentette. Tehát a jugoszláviai nemzeti vállalatok közötti és a jelentős me­zőgazdasági és kisipari magánszek­torban lefolyó és annyira dicsőített szabad verseny az elmélettel ellen­tétben, de az egyéb tőkés gyakorlat­nak megfelelően, szükségszerűen nem az árak csökkenéséhez, hanem ellen­kezőleg, állandó emelkedésükhöz ve­zetett. Ezt próbálta az elmúlt esz­tendőben megállítani a jugoszláv államnak a maximális árakról szóló adminisztratív rendelkezése, amely vészesen hasonlít a háborús idők fo­lyamán a tőkés államokban általában bevezetett „maximális árakra", ame­lyeknek „áldásos hatására" az idő­sebbek bizonyára még emlékeznek az első és második világháború ide­jéhőL Miután a jugoszláv állam 1958 ta­vaszán az említett módon „stoppolta" az árak alakulását, az önköltségnek a legtöbb vállalatban azóta bekövet­kezett emelkedése miatt kénytelen volt ugyanazon év őszén október 1-i hatállyal általános áremelést enge­délyezni. Ezen áremelések teljes ösz­szege 18 milliárd dinár. Természete­sen ilyen őriásimérvű áremelés — ha nem jár a bérek és a fizetések párhuzamos és megfelelő emelésével — az életszínvonalra csökkentő ha­tással van. Az igazságnak megfele­lően azt is megírjuk, hogy a jugo­szláv kormány az áremelkedésekkel egyidejűleg megfelelően emelte a bé­reket és a fizetéseket, mégpedig az ottani viszonyoknak megfelelően a fizetéseket lényegesen nagyobb mér­tékben, mint a béreket. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a társadalmi önkormányzat rendszere nem az önköltségek és így a kiskereskedelmi árak csökkenésé­hez, hanem ellenkezőleg, azok szün­telen, semmilyen adminisztratív in­tézkedéssel tartósan vissza nem fojtható emelkedéséhez vezet. A fentiekből kitűnik, hogy a re­formizmusból fakadó gazdasági el­méletek nem alkalmasak a dolgozók reálbérének és tényleges életszínvo­nalának állandó emelésére. Ezért utasítja vissza dolgozó népünk s ve­le együtt a többi szocializmust és kommunizmust építő ország a re­vizionizmus mákonyát akármilyen tetszetős kapitalista érdekek és kö­rök sugallta „elméletekbe" vannak is becsomagolva. ' .'»'.» i ÜJ SZÓ 5 £ 195S. fcb.ruir \*>

Next

/
Oldalképek
Tartalom