Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)
1959-02-01 / 31. szám, vasárnap
H Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa * * * * * A * * A A A A A * A * * * * *••»• A A A AAAAAA»A** *** «AAAA** AAAAAAAAA * A A AAAAAAAAAAAAAAA A A-AA ***A*A*»*** ** A* A*** *AA A* AA A AAAAA A) (Folytatás a 6. oldalról) nában, az egész gazdasági rendszer egységében, mely egységes terv szerint fejlődik és megszabja a köztársaságok közötti össz-szövetségi munkamegosztást. Ide tartozik a szövetségi köztársaságok egyesülése elvének szocialista demokratizmusa, azon demokratizmus, mely önálló szövetségükön, minden egyes szövetségi köztársaság szuverenitásán és egyenjogúságán alapszik. Avagy vegyük szemügyre hazánk nemzeteinek szellemi egységét, mely a közös ideológiában, a közös erkölcsi-politikai elvekben, a kultúra szocialista tartalmában, a közös célkitűzésekben és érdekekben, a kommunizmusért vívott harcban nyilvánul meg. Végül pedig, ami a legfontosabb, a kommunista pártnak vezető és irányító szerepe van, ami már egymagában a proletár nemzetköziség életteljes megtestülése. Pártunk hazánk nemzeteit a lángoló szovjet hazafiasság szellemében, a marxizmus-leninizmus nagy eszméihez való határtalan hűségben neveli a szocialista tábor valamennyi dolgozója egységének szellemében, a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom iránti szolidaritás szellemében, a szabadságukért és függetlenségükért harcoló gyarmati és a függőségben levő országok támogatásának szellemében neveli. Mindez a szocialista nemzetek egyre nagyobb egységéről és olyan új jelenségekről tanúskodik, melyek hazánkban a nemzetiségi politika terén nyilvánulnak meg. Hangsúlyoznunk kell, annak következtében, hogy a szocializmus a Szovjetunióban teljes és végleges győzelmet aratott, a nemzetek szövetsége és baráti kapcsolatai megszilárdításának következtében hazánkban a proletár nemzetköziség elve új, a szocialista nemzetköziség jellegét öltötte. Pártunk nemzetiségi politikájának lényege a mostani feltételek között az, hogy az elvtársi együttműködés és a kölcsönös segélynyújtás elve alapján sokoldalúan fejlesztjük valamennyi szocialista nemzet gazdaságát és kultúráját, és megteremtjük a szükséges feltételeket ahhoz, hogy még közelebb jussanak egymáshoz. Emellett továbbra is pártunk követelményeihez kell igazodnunk - a leggondosabban figyelembe kell vennünk minden egyes nemzet sajátosságát és érzésvilágát. A nagy Lenin óva intett bennünket, hogy „... semmi sem fékezi a proletár osztályeszme közösség kibontakozását és megszilárdulását annyira, mint a nemzetiségi igazságtalanság, és semmi sem érinti oly érzékenyen azon más nemzetek fiait, melyeket „sérelem" érte, mint annak az érzése, hogy nem egyenjogúak, és ezen elv megsértése, bár ez nemtörődömségből, avagy sőt mi több, tréfából történne..." (Lenin Művei, 3(L. kötet). Lenin, aki a tapintatosság és a gondosság felülmúlhatatlan példaképe volt, szigorúan elítélte a nemzeti sajátosságokkal és célokkal szemben a nemtörődöm és uraskodó magatartás legcsekélyebb megnyilvánulását is. Minden nemzet büszke történelmére és kultúrájára, arra, hogy mivel járult hozzá a világcivilizáció fejlesztéséhez. Ezt a nemes érzést minden módon támogatnunk kell, azonban egyidejűleg arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a nemzeti kultúra egyre gyarapszik mindazokkal az értékekkel, amelyeket az emberiség hozott létre. Hazánk sok nemzetiségű, tehát többnyelvű ország. Minden nemzet jogosan arra törekszik, hogy minden módon fejlessze nemzeti nyelvét. Hazánk valamennyi nemzete azonban nagyon tiszteletben tartja és szereti az orosz nyelvet, a nemzetek kölcsönös megértésének hatalmas eszközét. Ismert tény, hogy világszerte mily nagy az érdeklődés az orosz nyelv elsajátítása iránt, a gazdag orosz nyelv a legelterjedtebb és általánosan legelismertebb nyelvek egyike lett, olyan nyelv, melynek segítségével az emberiség megérti egymást. Ezért az iskolaügy átszervezéséről folyó népi vitában joggal mutattak rá annak szükségességére, hogy a köztársaságok nemzeti iskoláiban mind a helyi, mind az orosz nyelvet oktossák. A szovjet emberek ezen nemes arra irányuló igyekezetének, hogy hazánkban mindenki elsajátítsa a helyi és az orosz nyelvet, a legnagyobb figyelmet kell szentelnünk. Elvtársak! A hétéves terv nagyszabású feladatai megkövetelik, hogy minden párt, szovjet- és gazdasági dolgozó helyesen értelmezze és teljesítse a nemzetközi és nemzeti kötelességét, küzdjön a nacionalizmus és sovinizmus csökevényei ellen, melyek elsősorban a lokálpatriotizmusban nyilvánulnak meg és az egyének lelkivilágában ártalmas hangulatot és törekvést szülnek arra, hogy a szűk nemzeti érdekeket az országos érdekek elé helyezzék. A szocializmusban valamennyi nemzet dolgozói a kölcsönös közeledésre és erőfeszítésük egyesítésére törekednek a gazdasági és pénzügyi feladatok megoldásában. Ezért az országok és minden nemzet érdeke szempontjából ártalmas és veszélyes az az irányzat, mely zárt gazdaság létesítését, az autarchiát szorgalmazza a köztársaságokban. Egyes dolgozók a gazdaság komplex fejlesztésének leple alatt „sajátot", helyit akarnak anélkül, hogy tekintetbe vennék gazdasági hasznosságát és országos célszerűségét, anélkül, hogy felfognák az anyagi források és pénzeszközök össz-szövetségi elosztásának jelentőségét. A nemzeti korlátozottság néha az irodalomban, művészetben és történelemtudományban is megnyilvánul. Egyes dolgozók a valósággal ellentétben idealizálják a hűbéri múltat, „az egy áramlat" antimarxista elméletének szempontjából értékelik a nemzeti kultúra örökségét és nem szentelnek kellő figyelmet a nagy forradalmi eszméktől és hőstettektől áthatott szovjet történelmi időszak általános tanulmányozásának és .népszerűsítésének. A nacionalizmus csökevényei hazánkban már régen nem öltenek tömegjelleget, mert nálunk nincsenek szociális, politikai és gazdasági gyökerei. Ám nem becsülhetjük le az imperialista propaganda bomlasztó hatását, mely egyes elmaradott emberek tudatában igyekszik felújítani a kapitalizmus csökevényeit. A múlt csökevényei, főként a nacionalista jellegű csökevények elleni harc ezért állandó és fontos feladatunk. A gazdaság és a kultúra továbbfejlesztésének a hétéves tervben kifejtett nagyszerű programja új erőt kölcsönöz a szovjet embereknek, büszkeséggel és alkotó kezdeményezéssel tölti el őket. Kétségtelen, hogy a párt és szovjet szervek, nagy hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek dolgozói biztosítják a kommunista építés programjának teljes megvalósulását. (Taps). Elvtársak! A nemzetiségi kérdés sikeres megoldása hazánkban óriási nemzetközi jelentőséggel bír, különösen a gyarmati rabszolgaság alól felszabadult, vagy most felszabaduló és önálló államokban fejlődő ázsiai és afrikai nemzetek szempontjából. A Szovjetunió őszinte barátja Kelet népeinek. Hruscsov elvtárs sokoldalúan jellemezte a szovjet nép és Ázsia, Afrika, s a többi világrészek népeinek testvéri kapcsolatait. Kifejtette, hogy a szovjet állam szilárd, rendületlen és elvszerú támogatást nyújt a leigázott népeknek függetlenségi és szabadságharcukban. Az emberiség történelme úgy alakult, hogy az imperializmus a világot a kiváltságos nemzetek elenyésző csoportjára és a leigázott nemzetek óriási tömegére osztotta fel. Az imperializmus rablógazdálkodást folytatott Ázsiában és Afrikában, fojtogatta és megnyomorította a gyarmati és függő országok gazdaságát, könyörtelenül kizsákmányolta lakosságukat és természeti forrásaikat. Keleten a helyzet csak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után változott meg alapjában. A forradalom mozgásba hozta és ösztönözte a dolgozók sokmilliós tömegeit. A gyarmatok és függő országok leigázott népei az imperialista elnyomás elleni harcban hű barátra és hatalmas szövetségesre leltek a szovjet államban. A szocializmus győzelme a Szovjetunióban, a fasiszta tömb szétzúzása a második világháborúban, a szocialista világrendszer megalakulása és megszilárdítása jelentősen gyöngítette az imperializmust és kedvező feltételéket teremtett a leigázott országok népeinek nemzeti függetlenségükért vívott sikeres harcára. A Kínai Népköztársaság, a Mongol Népköztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság nagy sikereket értek el a szocializmus építésében. S ez határtalan forradalmi befolyást gyakorolt az ázsiai és afrikai népek nemzeti felszabadító harcának kimenetelére. India, Indonézia, az EAK, Ceylon, Burma, Irak és sok más ázsiai és afrikai ország felszabadult a gyarmatosítók uralma alól. Több mint egy milliárd 400 millió lakosságú országok rázták le a gyarmati igát. Ám még mindig körülbelül 160 millió ember él a gyarmatokon. A gyarmaturalom Ázsiában megsemmisítő vereséget szenvedett. Annál makacsabbul igyekszik az imperializmus megtartani Afrikát, gyarmati fellegvárát. Több mint 130 millió afrikai nyögi a gyarmaturalom igáját. Afrikának, ennek a mesés természeti kincsekkel rendelkező és a benszülött lakosság szörnyű nyomoráról nevezetes óriási világrésznek felébredt rtemzetei ma a legkomolyabb problémát jelentik. A nemzeti felszabadulás friss szele fújdogál ma az afrikai világrész fölött, is, ahol új független államok - Líbia, Tunisz, Marokkó, Szudán, Ghana és Guinea keletkeztek. Az ENSZ határozata alapján a legközelebbi egy-két éven belül el kell nyernie állami függetlenségét Togo és Olasz-Szomáli, úgynevezett gyámsági területeknek is. Formális függetlenséget ígértek Nigériának, Rhodéziának és Nyassza-földnek. Hősiesen küzd szabadságáért és függetlenségéért Algéria népe, mely a szovjet nép és a haladó emberiség rokonszenvét és támogatását élvezi. Kongo népei aktív felszabadító harcot kezdtek a belga és amerikai gyarmatosítók ellen. Az afrikai népek törekvése igazi nemzeti szabadságuk kivívására világosan érvényre jutott az akkrai értekezleten, melyet a következő jelszavak jegyében tartottak: „Ki az imperialistákkal Afrikából!" és „Függetlenséget már e nemzedék életében!" Az imperialista ellenes forradalmak sok népnek nemzeti függetlenséget eredményeztek, ami számukra a legnagyobb történelmi siker. A gazdasági, szociális és politikai problémák megoldásához azonban nem elegendő nemzeti függetlenség, noha ez az önálló fejlődés fő feltétele. A keleti országoknak az elmaradottság leküzdésére irányuló törekvése ma az államosítás politikájában, a nemzeti ipar fejlesztésében, a rendkívül nagy jelentőségű földreformok megvalósításában, az állami szektor támogatásának politikájában, a gazdaságban a tervszerűség elemeinek kihasználására tett kísérletekben nyilvánul meg. Sok országban azonban a kiváltságait féltő reakció szabotálja ezeket az intézkedéseket és még az imperialistákkal való egyenes paktálástól és egyezkedéstől sem riad vissza. Kelet népeinek szükségképpen látniuk kell, hogy az éles belső ellentétektől, viszályoktól, konkurrencia-harcoktól és válságtól tépázott gyarmati hatalmak újra egyesítik erőiket a nemzeti felszabadító mozgalom ellen. Az Atlanti Tömb küldetése nemcsak az, hogy az európai agresszió eszköze legyen, hanem az ázsiai és afrikai népek ellen is irányul, éppen úgy. mint a Bagdadi Tömb, • SEATO és hasonió tömbök, melyeknek feladatuk, hogy egyesítsék az egyes tőkés államok monopóliumainak törekvését közös afrikai és ázsiai terjeszkedésben. Ezt nevezik most „kollektív gyarmaturalomnak". A keleti népek szembeállítják frontjukat az imperialista fronttal. Fontos határkő volt ezen az úton a történelmi jelentőségű bandungi értekezlet, mely igazolta az ázsiai és afrikai országok nagy szolidaritását az imperializmus elleni harcban. Bandung eszméi, melyek a kairói és taskenti értekezleten ismét kifejezésre jutottak annál is erősebbek, mert korunk szellemét és létszükségleteit fejezik ki. Az arabok, afrikaiak és más keleti nemzetek egységtörekvése történelmileg indokolt és törvényszerű. A szovjet nép teljes mértékben osztozik igazságos vágyukban. Amint azonban Keleten megállapítják, a nemzetek érdekeinek olyan egységét kell létrehozni, amely lehetővé teszi, hogy még jobban kibontakozhathassák a harcot a gyarmati függőség maradványainak felszámolására. Fő kritériuma tehát az imperialistaellenes tartalom. Az egység akkor lehet eredményes, ha az önkéntesség elvein épül, tekintetbe veszi minden egyes nemzet történelmi, gazdasági és szociális sajátosságait, az egyenlőség, a függetlenség és szuverenitás tiszteletben tartásának alapján épül. A gyarmati elnyomás alól felszabadult országok szempontjából rendkívül nagy jelentőségű a demokrácia általános megerősödése és a lakosság összes rétegeinek felzárkózása. Ebben az irányban érdekes India fejlődése. India kétségtelenül még sok minden előtt áll, hogy végleg felszámolja a gyarmaturalom következményeit és biztosítsa a szociális és gazdasági haladást. Ám kétségtelen az is, hogy Dzsavaharlal Nehru miniszterelnök, neves keleti államférfi és kormánya gondos politikájának, valamint a többi haladó erők tevékenységének alapján India történelmileg rövid időn belül határozott sikereket ért el az ipar, a mezőgazdaság és az egész gazdaság fejlesztésében, a nemzeti egység biztosításában és az ország nemzetközi tekintélyének növelésében. Egyes keleti országokban azonban most, a gyarmatosítók kiűzése után megkísérlik a demokrácia korlátozását. Ismert tény, hogy az államférfiak és kormányok tekintélye annál nagyobb, minél jobban egységbe kovácsolják a tömegeket és a népre, elsősorban annak haladó részére támaszkodnak egész tevékenységükben, általánosan bővítik a nép demokratikus jogait, emelik életszínvonalát, biztosítják egységét a testvérnemzetekkei, azaz megtesznek mindent, amiért a nemzetek legjobb fiai és leányai küzdöttek, vérüket ontották és életüket áldozták. Nem véletlen, hogy azoknak az országoknak, amelyekben antidemokratikus irányzatok ütik fel a fejüket, az imperialisták készek dollárral, vagy fontsterlinggel vagy mindkettővel segíteni, fokozzák politikai szemfényvesztő üzelmeiket és propagandájukat és úgynevezett „kommunista veszéllyel" rémisztgetik ezeket az országokat. Az imperialisták propagandájuk élét elsősorban a kommunisták ellen irányítják, akiket a nemzeti egység ellenfeleinek színében tüntetnek fel és így akarnak szakadást előidézni az új ázsiai és afrikai államok között és így akarják egymás ellen úszítani az országok lakosságának különböző rétegeit. Ki nincs azonban tisztában azzal, hogy a kommunisták ellen emelt azon vád, miszerint nem szolgálják nemzetük érdekeit, tiszta rágalom, az imperialistáknak kedvez és méltó felháborodást vált ki minden haladó emberből. Kelet kommunistái - éppúgy, mint minden ország kommunistái « nép ügyének, az emberiség boldogságának legszilárdabb és legelszántabb harcosai. (Taps.) A jugoszláv revizionisták az imperialistáknak segítenek az ázsiai és afrikai országokban kifejtett aknamunkájukkal. Nacionalista és soviniszta érdekeikért elárulják a proletár nemzetköziség és a nemzetközi szolidaritás magasztos elvét. A revizionisták abbeli igyekezetükben, hogy megtévesszék a fiatal keleti köztársaságok egyes politikai vezéreit, bizalmatlanságot akarnak kelteni bennük a szovjet politika és más szocialista országok politikája iránt. A revizionisták akcióikkal ártanak az ázsiai és afrikai nemzetek igazi érdekeinek. A szovjet népet örömmel tölti el az, hogy Delhi és Kairó, Rangún és Bagdad, Dzsakarta, Akkra és a szuverén ázsiai és afrikai államok további fővárosai nemzetközi fórumokon hallatják hangjukat és senki sem folytathat sikeres nemzetközi politikát anélkül, hogy ne hallgatná meg őket. A világon feltűnt az országok olyan csoportja, mely politikájának alapjául az imperialista katonai tömböktől való tartózkodást hirdeti és külpolitikájában a „Pancsa szila" ismert elveit tartja szem előtt. Kialakult a sok ázsiai és afrikai országot felölelő, a szovjet kormánytői teljes mértékben támogatott széles „békeövezet". Az imperialista államok kétszégbeesetten igyekeznek megmenteni a gyarmati rendszert. Nagy-Britannia, Franciaország, Hollandia, Belgium és Portugália az USA monopóliumainak támogatásával mindenképpen igyekeznek megőrizni gyarmatbirodalmuk maradványait, megakadályozzák a nemzetek önrendelkezési jogának érvényesülését, gyarmati háborúkat robbantanak ki és elnyomják a nemzetek jogos függetlenségi törekvését. Ebben csúnya «zerepet játszik az amerikai imperializmus. Az USA monopolistái és hadigépezete a többi imperialista hatalmakkal szövetkezve összeesküvéstől, cselszövéstől, vesztegetéstől, provokációktól, nyílt katonai beavatkozásoktői kezdve egészen a hírhedt „segítségig" — különféle eszközöket alkalmaz azokkal az országokkal szemben, amelyek nem akarnak az amerikai politika nyomdokain haladni. A világ az utóbbi időben tanúja volt a libanoni és jordániai fegyveres beavatkozásnak, a Tajvani szorosban a Kínai Népköztársaság elleni provokációknak, az indonéziai reakciós klikkek felkelésének — melyek megkísérelték az ország egységének aláásását —, több összeesküvésnek a fiatal Iraki Köztársaságban, valamint a keleti népek ellen irányuló sok más felgorgató akciónak. A leplezett gyarmatosítás legfőbb formája az imperialisták ama törekvése, hogy az ázsiai és afrikai országokat bevonják a katonai tömbökbe és katonai - politikai egyezményeket kössenek velük. Méltán mondják a Nyugaton: „A tömbök, melyeket a Nyugat ránk akar kényszeríteni, országunknak új formában való visszatérését jelentik a gyarmaturalomhoz. Az imperializmus színét változtató kaméleon, ezzel leplezi lényegét". Kudarcot vallott Dulles és Eisenhower hírhedt doktrínája. is. Az USA imperialistái ma kétoldali katonai egyezményeket igyekszenek kötni Iránnal, Törökországgal, Pakisztánnal és számos más országgal. Az élet meggyőzően igazolja, hogy ez egyetlen olyan országnak, mely katonai kötelezettségekkel kötötte magát az imperialista hatalmakhoz, sem vált és nem válhat semmiképpen javára, sőt ellenkezőleg, az ilyen ország még mélyebbre esik az úgynevezett segítség hálójába. A népek nemcsak nem látják életük javulását, hanem egyre jobban tudatosítani kezdik e politika ártalmasságát nemzeti fejlődésük szempontjából. Ezért nem véletlen, hogy az említett országok kormányai minél jobban igyekeznek megszilárdítani szövetségüket az imperializmussal, annál népszerűtlenebbé válnak a tömegek szemében. Jellemzők erre az iraki események. Az országot az imperializmus közel-keleti bástyájának tekintették. Barbár terrorrendszer uralkodott az országban. S mi történt. A népi tömegek nyomása alatt másfél-két óra alatt összeomlott mind az, amit a brit és amerikai imperialisták Nuri Szaid és cinkosai segítségével teljes 40 éven át építettek. Még a Bagdadi Tömb sem segített az imperialistáknak közel-keleti politikájuk kudarcának elhárításában. Egyes szomszéd országok reakciós elemeit „Nuri Szaid-féle betegség" szállta meg. A nép haragjától tartva összeesküdnek az imperializmussal és elárulják hazájuk nemzeti érdekeit. így fest a gyakorlatban az USA és más keleti gyarmati hatalmak politikája. Lt-nyege a gyarmati szolgaság új formákban való helyreállítása és megőrzése örök időkre. A szovjet állam büszke lehet arra, hogy az emberiség történetében először juttatta uralomra az önző érdekektől mentes nemzetközi kapcsolatok valóban új típusát. A Szovjetunió és a keleti országok kölcsönös kapcsolatai a kommunista párt által kidolgozott elveken épjlnek. Lenin, a keleti nemzetek nagy barátja rámutatott, a szovjet külpolitika arra épül, hogy... „teljesen szakítani kell a burzsoá civilizáció barbár politikájával, amely néhány kiválasztott nemzet kizsákmányolóinak jólétét Ázsia, s általában a gyarmatok és a kis országok százmilliókra menő dolgozó népének leigázására építette fel." (Lenin művei 26. kötet. 441. oldal. Szikra kiadás). A legutóbbi öt év alatt jelentős változások következtek be a keleti országokkal ápolt kölcsönös kapcsolatainkban. Ez a Szovjetunió népei és az ázsiai és afrikai országok népei politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak továbbszilárdulásában, a szovjet kormány vezető tényezői és sok más ország államférfiai személyes kapcsolatainak felvételében nyilvánult meg. A Szovjetunió bővíti egyenjogú kölcsönös gazdasági kapcsolatait és egyre nagyobb segítséget nyújt a keleti országoknak, de nem avatkozik be belügyeikbe, hanem valóban egyenjogú társaknak tekinti őket. A keleti országok számukra létfontosságú ipari berendezést szerezhetnek be a Szovjetunióban és a többi szocialista államokban. Ezért nem csoda, hogy olyan gyorsan és eredményesen fejlődik a Szovjetunió és keleti országok kereskedelmi és gazdasági együttműködése. A Szovjetunió általános árucsereforgalma az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokkal 1953-től 1957-ig több mint ötszörösére növekedett. Míg 1953-ig a Szovjetuniónak csak három keleti országgal volt gazdasági egyezménye, ma 14 ázsiai és afrikai országgal kötött egyezményeket. A Szovjetunió kötelezettségeinek általános összegét az ázsiai országokkal folytatott gazdasági és műszaki (Folytatás a 8. oldalon) ÜJ SZÖ 7 * U59. iebíuáí 4,
