Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-06 / 36. szám, péntek

A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa (Folytatfis a 3. oldalról) adatok megoldását követeli tőlünk. A pártellenes csoport tagjai ezt sehogyan sem akarták elismerni. Bár nem követelték nyíltan a marxizmus revízióját, mindennapos munkájuk gyakorlatilag mégis annak a fontos marxista-leninista tételnek a revíziója volt, hogy a marxizmus-leninizmus nem megkövesedett dogma, hanem elevenen élő, szüntelenül fejlődő tanítás. A pártellenes csoport tagjai állandóan arra törekedtek, hogy rég ismert dolgokat szajkózzanak. Ez - ha úgy tetszik - megfordított revizionizmus volt. Amikor N. Sz. Hruscsov felvetette a párt új, megérett feladatait, ezek az élettől elszakadt frakciósok nem értették meg az új feladatokat és úgy tekintettek rájuk, mint a borjú az új kapura. (Derültség a teremben.) „Törjük fel a szűzföldeket? Minek! -.Szervezzük át az ipari és építőipari igazgatást? Mire jó az? - Termesszünk kukoricát? Mi új van ebben? — Vezessük be a személyes érintkezést a külpolitikában? Még csak ez kellene!" stb., stb. (Élénkség a teremben.) Ezek a megcsontosodott bürokraták idegenkedtek minden újtól. Féltek, hogy a párt új nagy vállalkozásokba fog, akkor ők, a pártellenes csoport tagjai, nem tudnak majd megmaradni a kormánykeréknél. Éppen ezért gyűlölködve fogadták az új célkitűzéseket. S aljas intrikákba kezdtek a párt egysége, a XX. kongresszuson elfogadott fő irányvonala ellen. Meggyőződésem, hogy kongresszusunk küldöttei egytől egyig elítélik a pártellenes csoport tagjait. (Taps.) Egész biztosan nem akad olyan öntudatos szovjet ember, aki úgy vélné, hogy a Központi Bizottság túl szigorú volt ezekhez az emberekhez. Kétségtelenül egész pártunk helyesli, hogy a XXI. kongresszus elfogadja az új merész feladatokat, amelyek új alkotó erőt öntenek a szovjet népbe, mozgósítják egész népünkét és megsokszorozzák a kommunizmust építő szovjet férfiak és nők, fiatalok és öregek erőfeszítéseit. Befejezésül hangsúlyoznom kell, hogy pártunk fő irányvonala a hatalmas szocialista tábor egységének megvédését és továbberősitését célozza. Pártunk nem kíván más kommunista és munkáspártot vezetni. Mint N. Sz. Hruscsov elvtárs találóan mondotta, pártunk azért örvend nagy megbecsülésnek és tekintélynek a testvérpártok körében, mert a nemzetközi kommunista mozgalom egyik élcsapata, amely elsőnek hág fel a kommunizmus magaslataira. A Szovjetunió Kommunista Pártja a proletár internacionalizmus szellemében nevelődött. Pártunk, híven elveihez, mindig kész teljesíteni internacionalista kötelességét a többi ország dolgozóival szemben. Itt helyénvaló megemlítenünk az 1956. évi magyarországi eseményeket. A fasizmus és a háború sötét erői akkor megpróbálták ellenforradalmi zendülés szítására kihasználni a korábbi magyar pártvezetőség hibáit. A nemzetközi reakció erői és az őket szajkózó revizionisták fülsiketítő lármát csaptak a magyar népnek nyújtott szovjet segítség miatt. Hiába erőltetik torkukat ezek az urak! Minden igazi internacionalista örült, sőt büszke volt, hogy a munkás-paraszt Magyarországot nem hagytuk sorsára, s így nem jutott a fasiszta terrorlegények és a külföldi imperialisták eszeveszett, vadállatias bandáinak kezére. (Taps.) Nem véletlen, hogy a nemzetközi reakció dühödten acsarkodik a marxizmus-leninizmushoz hű kommunista és munkáspártok egységére, összeforrottságára. Ez az egység biztosítja a nemzetközi kommunista mozgalom további sikerét. Mi, kommunisták, úgy véljük, hogy nincs megtisztelőbb feladat, mint őrizni és továbbfejleszteni mozgalmunk internacionalista hagyományait. Az erős internacionalista összefogás lelkesítő, fényes tanúbizonysága ez a kongresszus, nagy pártunk XXI. kongresszusa is, legjobbjainknak, a testvérpártok valamennyi világrészből összesereglett vezetőinek itt elhangzott nagyszerű felszólalásaival együtt. (Hosszan tartó, viharos taps.) I.I. K u s min elvtárs beszéde Elvtársak! Hruscsov elvtárs, a Szovjetunió 1959—1965. évi népgazdaság fejlesztési irányszámairól tartott beszámolójában a szovjet gazdaság fejlesztésének marxi-lenini elemzése alapján nagy meggyőző erővel rámutatott, hogy az elkövetkező hét év újabb jelentős, s mondhatjuk döntő határkő lesz hazánk történelmi fejlődésének útján. A beszámoló a marxista irodalomban első Ízben indokolta meg tudományosan a szocializmusból a kommunizmusba — a legigazságosabb és legtökéletesebb társadalomba való átmenet gyakorlati útját. A beszámoló általánosításának terjedelmével, elméleti téziseinek mélységével és világosságával a. marxizmusleninizmus egyik legnagyobb műve. A szovjet emberek méltán büszkék arra, hogy hazánk elsőként egyengeti azt az utat, melyen a többi országok népei a szocializmus felé haladnak és fognak haladni. Büszke, hogy elsőként lépett a kibontakoződott kommunista építés útjára és ma biztonságérzettel tör utat a szocializmusból a kommunizmus felé. A kommunista építés időszakának a feladatai, mint Hruscsov elvtárs beszámolójában megjegyezte: a kommunizmus anyagi-műszaki alapjának felépítése, a Szovjetunió gazdasági és védelmi erejének továbbszilárdítása, s ugyanakkor a szovjet emberek állandóan növekvő anyagi és szellemi szükségleteinek egyre tökéletesebb kielégítése. A Szovjetunió népgazdasági ágai növekedésének a legközelebbi hét évre kitűzött üteme az anyagi termelés olyan növekedését jelenti, amelyet eddig a világ egyetlen országa sem ért el. A beruházások terjedelme és az ipari termelés a hét év alatt körülbelül megfelel a szovjet hatalom fennállásának egész ideje alatt elért mutatónak. A Szovjetunió nemzeti jövedelme hét év alatt eléri hazánk legutóbbi harminc éve alatt elért nemzeti jövedelmét együttvéve. Leggyorsabban a szocialista gazdaság döntő ágai - a kohászat, vegyiipar, tüzelőanyagipar és energetika fejlődnek. Ez biztosítja a népgazdaság gyors fejlődését. Gyorsan fog fejlődni a közszükségleti cikkek termelése is. A cukorgyártás úgyszólván megkétszereződik. Lényegesen fokozódik a hús, vaj. szövet, lábbeli, bútor, televíziós készülékek és egyéb iparcikkek és élelmiszerek termelésé. Még nagyobb feladatokat tűztünk ki a lakásépítésben. Míg a szovjet hatalom fennállásának 40 éve alatt az állami és szövetkezeti szervezetek és a városi lakosság összesen 558 millió négyzetméter területű lakóházakat építettek és hoztak rendbe, a hétéves tervben 660 millió négyzetméter területű lakóházak épülnek. A városok és munkástelepek lakásalapja a hét év alatt 1,6-szerte fog bővülni. Hazánk gyorsabb fejlődési ütemének eredményeképpen évről évre kisebb az ipari termelés legfontosabb termékfajtáinak szovjet és amerikai színvonala közötti különbség. A Szovjetunió az utóbbi években felülmúlta az Amerikai Egyesült Államokat az érc, nyersvas, acél, szén, kőolaj, cement, kénsav, papír, gyapjú és gyapotszövet, bőrlábbeli és más ipari cikkek termelésének évi abszolút növelésében. Nincs messze az az idő, amikor a Szovjetunió döntő győzelmet arat a legfejlettebb tőkés államokkal folytatott gazdasági versenyben. Beteljesülnek a nagy Lenin látnoki szaval. Már az Októberi Forradalom előestején kijelentette, hogy „csupán a szocializmussal kezdődik majd a gyors, igazi, valóban tömegeket átfogó, a lakosság többségének, azután pedig az egész lakosságnak a részvételével végbemenő haladás a társadalmi és az egyéni élet minden területén". (Lenin müvei 25. kötet. 506 oldal. Szikra kiadás). Elvtársak! A Szovjetunió népgazdasági tervezése a szovjet hatalom fennállásának évei alatt több szakaszban fejlődött. Minden szakasznak megvan a maga sajátos vonása, minden szakasz külön lépcsőfokot képez a kapitalizmustól a szocializmusig yezető út gigászi lépcsőzetén. Az SZKP XXI. kongresszusa elé terjesztett hétéves terv nemcsak terjedelmében, mély elgondolásában, abban, hogy felöleli a szovjet emberek életének minden részét, különbözik az előző gazdasági tervektől, hanem elsősorban a gazdasági, politikai és ideológiai téren kitűzött minőségileg új, nagyobb feladatokkal, ÜJ SZÓ 4 * 1959. február 6. valamint a szocialista átalakulás világfolyamatára gyakorolt igazi forradalmi hatásávpl is. A népgazdasági tervekben konkréten megnyilvánul pártunk gazdaságpolitikája, mely konkrét történelmi feltételek közepette a szocializmus objektív gazdasági törvényeinek ismeretén és érvényesítésén épül. Ezért nem véletlen, hogy a tervezés színvonalának emelése, továbbra is a kommunista párt és a szovjet kormány legfőbb érdeke. A népgazdaságfejlesztési irányszámokat a marxi-lenini gazdasági elmélet tudományos elveinek alapján, a technika és a tudományos kutatás legújabb sikereinek tekintetbe vételével dolgozták ki. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy sok nagy tudós és szakember aktívan kivette részét a terv kidolgozásából. Csak az Állami Tervbizottság keretében körülbelül 30 bizottság létesült a terv legfontosabb részeinek kidolgozására. Háromszáz neves tudós, köztük 72 akadémikus és akadémiai levelező tag, a tudományok 64 doktora és szakemberek nagy csoportja vett részt a bizottságok munkájában. Például a kohászati ipar távlati fejlesztési tervének kidolgozására körülbelül ezer szakember, a kőolajipar fejlesztésének kidolgozására körülbelül 1500 szakember, az energetika fejlesztésének kidolgozására több mint 800 szakembert nyert meg a Szovjetunió Állami Tervbizottsága. Az irányszámok tervezetében testet öjtenek a népgazdaság tudományos távlati tervezésének lenini eszméi. Lenin ezeket a GOELRO terv előkészítésében fejtette ki. Lenin rendkívül nagyra becsülte a távlati tervek értékét. A GOELRO tervről a következőket mondotta: igazi tudományos terv. Minden alapvető kérdésben a szakemberek pontos számításaival rendelkezünk. Minden iparágra vonatkozólag végeztek számításokat... Végül megtaláljuk ...mérlegét anyagban és pénzben..." (Lenin müvei. 32. kötet. 137-138 oldal. Szikra kiadás). Lenin a termelési tervek tudományos megalapozottságát sikeres teljesítésük legfontosabb feltételének tartotta. Rendkívül nagy jelentősége volt a Hruscsov elvtárs beszámolóinak tézeseiről megindult kongresszusi vitának a párt, szovjet szak-, Komszomol- és más szervezetekben. A vita újabb pezsgő politikai életet vÜtott ki és fokozta a dolgozók munkaaktívitását. Ebben az időben ezrével nyújtottak be gyakorlati javaslatokat a népgazdaság különféle kérdéseivel kapcsolatban. A javaslatok közül sokat elfogadtak, és sok a hétéves terv után fog majd megvalósulni. Ezért teljes biztonságérzettel kijelenthetjük, hogy a hétéves terv valóban hazánk gazdasági építésének népi, mélyen pártos programja. Azt is meg kell állapítanom, hogy a hétéves terv a szocialista tervezés növekvő nemzetközi szerepének fényes bizonyítéka. Tekintetbe veszi a nemzetközi szocialista munkamegosztás következetes teljesítésének szükségét, ami a szocialista világrendszer és minden szocialista ország termelési növekedési üteme meggyorsításának fontos tényezője és ugyanakkor a szocialista tábor országainak a kommunizmus felé való gyors előrehaladásának is fontos tényezője. Elvtársak! Szükségesnek tartjuk bejelenteni a kongresszusnak, hogy a hétéves terv összeállítása, fő feladatainak és irányelveinek kidolgozása a párt Központi Bizottságának és Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtárs személyének kezdeményezésére és közvetlen irányítására történt. Néhányat említek e feladatok közül: A vegyiipar, elsősorban a polimergyártás gyors fejlesztése, a fűtőanyagmérleg összetételének gyökeres tjnegváltoztatása, új irányzat az elektroenörgetika fejlesztésében, a vasúti forgalom korszerűsítése, a kohászati ipar gyors fejlesztése, a mezőgazdasági ágak gyors fellendülésének biztosítása, a dolgozók anyagi érdekelti ége elvének érvényesítése a társadalmi termelés fejlesztésében. Mind azok, akik részt vettek az irányszámok megtárgyalásán, felhívták a figyelmet a kommunista társadalom sokoldalúan fejlett és szakképzett építői nevelésének a tézisekben kidolgozott problémáira, anyagi- és szellemi szükségleteik kielégítésére. Ezt a problémát Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtárs tűzte ki és az ő személyes irányításával dolgozták ki. Ha az SZKP KB irányításáról beszélek a hétéves terv alapvető feladatainak általános és a fő irányokban történt kidolgozásával kapcsolatban, meg kell jegyeznem, hogy a pártellenes csoport tagjai — Malenkov, Molotov, Kaganovics, Bulganyin és Sepilov prakticizmussal vádolták pártunk Központi Bizottságát és Hruscsov elvtársat, azzal, hogy túlsókat foglalkoznak a gazdasági épités gyakorlati feladataival. Mint Ismeretes a jugoszláv revizionisták is hasonló vádakat emeltek. Megjegyzendő, hogy már Marx azt mondta, hogy a gyakorlati mozgalom minden lépése fontosabb tucatnyi programnál, és Lenin a Komszomol III. kongresszusán hangsúlyozta, hogy „Munka nélkül, harc nélkül fabatkát sem ér a kommunizmusnak a kommunista brosúrákból és művekből bemagolt ismerete ..." (Lenin művei. 31. kötet 287. oldal. Szikra kiadás). Nem azért hivatkozom Marxra és Leninre, mert azt hiszem, hogy ily módon meggyőzöm a pártellenes csoport tagjait, vagy a jugoszláv revizionistákat. Az a hivatkozás nem győzheti meg az antileninista szempontokat követő embereket. Csak ezért mondom, hogy újra hangsúlyozzam, Központi Bizottságunk mindenkor szem előtt tartotta és tartja a marxizmus-leninizmus tanítását. Elvtársak! A kongresszus délelőtti ülésén felszólalt Pervuhin elvtárs. Beszédében lényegében egy szót sem szólt pártellenes tevékenységéről. Ogy vélem, nem azért tette, mintha nem volna mit mondania, hanem azért, mert Pervuhin elvtárs a pártellenes csoport leleplezésének pillanatától kedzve leplezi mivoltát és nyilván arra számít, hogy a pártellenes csoportban . kifejtett tevékenysége és tétlensége a párt által reá bízott magas állami funkciókban elkerüli a figyelmet. Kongresszusi felszólalása előtt azt hihettük volna, hogy Pervuhin elvtárs tudatosítja hibáinak komolyságát és ha legalább egy szemernyi pártosságot érez magában, a kongresszuson erről nyíltan és becsületesen nyilatkozni fog. De nem így történt. Ezenkívül azt állítja, hogy csak idejében nem tudta felismerni a pártellenes csoport szándékait. Miért ferdíti el Pervuhin elvtárs oly durván a dolgok igazi állását? Ha nem volt annyi becsülete, hogy beismerje hiiáit, bátorkodom néhány tényt említeni tevékenysége idejéről. Mint ismeretes, Pervuhin elvtárs hosszú ideig a villanyerőművek minisztere volt és mint a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének helyettese felügyelt a villányerőmüvek minisztériumára. Pervuhin elvtárs ebben az időben rendszeresen szorgalmazta a vízierőművek elsődleges epítésének irányvonalát és erre feleslegesen nagy eszközöket fordítottak. Ez fékezte az ország villamosítását és károkat okozott a népgazdaságnak. Pervuhin elvtárs ezenkívül csökkentette az ország szükségleteit az energetikai kapacitások fejlesztésében. Ezt az irányvonalat a Szovjetunió Legfelső Tanácsanak 1954. évi első ülésszakán igyekezett mentegetni beszédében. Hruscsov elvtárs e kongresszuson mondott beszédében világosan rámutatott arra, hogyha betartották volna ezt a vonalat, a népgazdaság nem bírhatná ki a hétéves tervben kitűzött fejlesztés gyors ütemét. Pervuhin elvtárs a józan ésszel szemben a folyékony és gázfűtőanyagnak a villanyerőművekben szénnel történő pótlását szorgalmazta. A szenet gyakran távolról szállították. Ily módon figyelmen kívül hagyta a gazdasági hatékonyságot. Hasonló akciókkal komolyan ártott az ország fűtőanyagmérlege leggazdaságosabb szerkezetének megteremtésében. Mellesleg, amikor a pártellenes csoport további tagja, Szaburov elvtárs javaslatot tett a kőolajipar fejlesztésének és a kőolajfinomítók építésének korlátozására, Pervuhin elvtárs támogatta őt és helytelen irányban járt el a fütőanyagmérleg szerkezetének kialakításában. Pervuhin elvtárs az energetikai kapacitások fejlesztésében a hőerőművek kapacitásainak 300 ezer - 400 ezer kW-ra korlátozását szorgalmazta, viszont jól tudjuk, és ön is nagyon jól tudja ezt Pervuhin elvtárs, hogy a sokkal nagyobb arányú villanyerőmüvek gazdaságilag a legcélszerűbbek. Ezzel az eljárásával szin- I tén korlátozta az energetikai kapacitások fejlesztését. A Központi Bizottság beavatkozására volt szükség. Az igazság kedvéért meg kell mondanom, hogy Nyikita Szergejevics Hruscsov beavatkozott ebbe az ügybe és helyes irányba terelte az elektroenergetika fejlesztését és a tüzelőanyagmérleg szerkezetének megteremtését. Hogyan állíthatja tehát Pervuhin elvtárs mindezek után, hogy nem különbözött össze a Központi Bizottsággal? További tény. Tudvalevő, hogy Pervuhin elvtárs hosszú ideig a vegyiipari minisztérium élén állt és hogy ezen a szakaszon is nagy hibákat követett el. A vegyiipari termelés fejlesztésében ma fő dolog a nagy molekulák vegytana fejlesztésének meggyorsítása, a polimerek jobb kihasználása a népgazdaság érdekében, ezeknek az anyagoknak előállítására szolgáló alapvető termékek fejlesztése. Pervuhin elvtárs azonban mit sem tett a polimerek vegytanának fejlesztéséért. Sőt, Pervuhin elvtárs vegyiipari minisztersége idején még a műtrágyagyártás - ami tudvalevőleg nem új dolog, — sem érte el a nyersanyagalap és az anyagi eszközök tekintetbevételével lehetséges maximális fejlődését. Akkor is a párt Központi Bizottságának beavatkozására volt szükség. Nyikita Szergejevics Hruscsov avatkozott be ebbe az ügybe. A kérdést az SZKP KB májusi teljes ülése elé terjesztettük s tudvalevően megoldottuk. Hogyan állíthatja tehát Pervuhin elvtárs mindezek után, hogy nem tért el a párt Központi Bizottságának irányvonalától? Pervuhin elvtárs kongresszusi beszédében kijelentette, hqpy az ipar és az építészet irányítása átszervezésének idején csupán kétségeit fejezte ki az átszervezés egyes pontjai iránt. Hogyan ferdítheti el ily durván azt, ami nemrégen történt, és amit itt a teremben ülő egyesek bizonyíthatnak. Hisz Molotovval és Sepilovval együtt azt a triumvirátust képezték a pártellenes csoportban, mely aktívan hadakozott az ipar- és az építészet irányításának átszervezése ellen. Ön valamilyen „szervezési megszállottságról" beszélt, valamilyen „irányzatokról" az átszervezés gondolatában. Nyíltan ellenséges irányvonalat támogatott az ipar és az építészet irányítása átszervezése kérdéseiben a párt Központi Bizottságának irányvonalával szemben. Az Siet igazolta, hogy az átszervezés után mindjárt sokkal jobban ment 8 munka. Már 1958 megmutatta a párt fő irányvonalának teljes győzelmét és Hruscsov elvtárs nézeteinek helyességét az ipar és az építészet irányításának átszervezését illetően (taps). Elvtársak! A Szovjetunió gazdasági építésének kibővült mértékfokai, a népgazdaság egyes ágainak összetételében bekövetkező jelentós haladó változások, a kommunista építés programjának hosszabb időre történő kidolgozása, a nemzetközi szocialista munkamegosztás további tökéletesítése - mindez állandóan újabb s egyszersmind nagyon bonyolult feladatokat tűz a tervező és gazdasági szervek, valamint a közgazdasági tudomány dolgozói elé. Egyes gazdasági kutatóintézetek és sok közgazdász azonban még mindig távol áll a kommunista építés legfontosabb gyakorlati problémáinak megoldásától, elvont tárgykörökkel foglalkoznak és lényegében elszakadnak az élettől. Kiadott munkáik gyakran leirojellegűek, ismétlik a már rég ismert gondolatokat tényeket és érveket, egyes művek pedig egyenesen hibákat és ferdítéseket tartalmaznak. . Mint ismeretes Lenin tényadatok terjedelmes anyagának alapján végezte nagy elméleti kutatásait. Hruscsov elvtárs kongresszusi beszámolója is gyönyörű példaképe ennek. A beszámolóban a reális, konkrét, gazdasagi valóság mély és sokoldalú elemzése alapján fejti ki a kommunista társadalom építésének új prolémáit és fontos elméleti következtetéseket von le. Nem szükséges bizonyítani, hogy nincs nagyobb és megtisztelőbb feladat bármelyik kutatóintézet számára a hétéves terv - a legutóbbi idők legnagyobb és legjelentősebb gazdasági munkája időszerű problémáinak kidol(Folytatás a 5. oldalon)