Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-06 / 36. szám, péntek

Yjldg proletárjai, egy

esüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1959. február 6. -éntek 30 fillér XII. évfolyam, 36. szám A MAI SZÁ

MBAN: O. Kuusinen, 1. /. Kuzmin, A. N. Seljepin, /. V. Kurcsatov, A. N. Nyeszmejanov, G. A. Gyenyiszov elvtársak beszéde az SZKP XXI. kongresszusán (3-4-5-6-7. olcfelon) Befejeződött a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. rendkívüli kongresszusa Csütörtök délután, röviddel fél egy után folytatódott a kongresszus ülése. Áz elnökségben helyet foglaltak az SZKP KB Elnökségének tagjai. A páholyokban minden helyet zsúfolásig megtöltöttek a külföldi kommunista pártok küldöttségeinek vezetői. Az elnöklő D. Sz. Poljanszkij, az SZKP KB Elnökségének póttagja bejelentette, hogy N. Sz. Hruscsov elvtárs, az SZKP KB első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke záróbeszéd et mond. Lelkes taps fogadta a szónoki emelvé nyen megjelenő Hruscsov elvtársat, aki beszédében összegezte a kongresszus tárgyalásának eredményeit és beszélt a jelenlegi nemzetközi helyzet egyes kérdéseiről. Szavait gyakran szakította félbe taps, mely beszéde befejezése után hosszan tartó ünnepléssé fokozódott. Ezután Hruscsov elvtárs átvette az ülés elnökletét. A kongresszusi határozatot előkészítő bizottság nevében Szuszlov elvtárs adta elő a Szovjetunió 1959—1965. évi népgazdaságfejlesztésének irányszámairól szóló kongresszusi határozathoz fűzött kiegészítéseket és számbeli módosításokat. A kongreszszus e kiegészítések és módosítások u tán egyhangúlag jóváhagyta az irányszámokat. Egyöntetűen jóváhagyták az t a javaslatot is, hatalmazza fel a kongresszus a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságát arra, hogy a kongresszus küldöttei felszólalásainak megtárgyalásából kifolyólag további módosításokat eszközöljön az irányszámokban. A kongresszus továbbá elhatározta, hogy 1961-ben összehívják a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. rendes kongresszusát. A kongresszus továbbá elhatározta: a párt Központi Bizottságának feladatává teszi, hogy tárgyalja meg a pártból való kizárásra és pótbüntetésekre tett javaslatokat. Hruscsov elvtárs 14.37 órakor bejelentette, hogy a XXI. rendkívüli pártkongresszus befejeződött. A jelenlevők felálltak és elénekelték az Internacionálét. Hruscsov elvtárs a kongresszus végén óriási, lelkes ujjongás közepette ígv fejezte be beszédét: „Éljen a szocialista országok nemzeteinek testvérisége!" „Éljen a világbéke!" „Éljen a kommunizmus!" A kongresszus résztvevői minden üdvözlésre viharos „hurrá"val és mennydörgő tapssal válaszoltak. A kongresszus 14 óra és 45 perckor befejeződött. N. Sz. Hruscsov elvtárs zárszava N. Sz. Hruscsov elvtárs, az SZKP KB első titkára az SZKP XXI. kongresszusán mondott záróbeszédében kijelentette, hogy a kongresszus munkája erőteljesen igazolja a párt egyöntetűségét, tömörségét és egységét, a pártszervezetek és a kommunisták nagyfokú aktivitását. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusát méltán nevezik a kommunizmus építői kongresszusának, annak a kongresszusnak, amely határkő azon az úton, melyen hazánk új történelmi fejlődési időszakba a kommunista társadalom kibontakozódon építésének időszakába lép. A kongresszus igazolta a marxizmusleninizmus eszméinek nagy alkotóerejét, élő, megbonthatatlan kapcsolatát a kommunizmus gyönyörű épületét építő néptömegek gyakorlatával. Örömöt okozott és kellemes volt hallani a pártkongresszus szónoki emelvényéről azoknak erős és magabiztos hangját, akik szoros kapcsolatban állanak az élettel, a néptömegek között élnek, azok hangját, akik ismerik és tolmácsolják milliók véleményét, gondolatait és érzelmeit. E megnyilvánulások a szovjet nép nagy felvirágzásáról tanúskodnak. A szovjet nép gyakorlatilag kezébe vette a hétéves terv nagyvonalú feladatainak megvalósítását. Hruscsov kijelentette, hogy a párt Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa tekintetbe veszi a kongresszusi felszólalásokban kifejtett kfvánságokat és javaslatokat. Az Állami Tervbizottság, a köztársasági és más helyi szervek feladatává kell tenni, hogy gondosan áttanulmányozzák a dolgozóknak az irányszámokról folytatott vitában kifejtett számos konkrét javaslatát, s tegyenek intézkedéseket gyakorlati megvalósításukra. Hruscsov megállapította továbbá, hogy a kongresszuson jelenlevő 72 külföldi kommunista és munkáspárt küldöttségeinek üdvözlő beszédeiben és a testvérpártoknak a kongresszushoz intézett üdvözlő leveleiben lelkesítő szavak hangzottak el arról a nagy bizalomról és őszinte rokonszenvről, melyet a szocialista országok népei és a dolgozók nagy tömegei, a béke a demokrácia és a haladás hívei pártunk és hazánk iránt világszerte tanúsítanak. A testvérpártól üdvözlő levelei, képviselőik találkozása kongresszusunk küldötteivel és Moszkva dolgozóival fényesen igazolta a marxizmus-leninizmus alapján álló nemzetközi kommunista mozgalom egységét, erejét és szilárdságát. * Az SZKP KB első titkára hálás köszönetet mondott a testvérpártoknak üdvözleteikért s a Szovjetunió Kommunista Pártja és népei iránt kifejezett baráti jókívánságaikért és sikert kívánt a békéért és a szocializmusért vívott további hősies küzdelmükben. Köszönetet mondott az idegen országok társadaltni szervezeteinek, szakszervezeteinek és dolgozóinak az SZKP kongresszusához intézett üdvözleteiért. Pártunk és a szovjet nép nemzetközi kötelességének tartja a világ dolgozóival és demokratikus erőivel fenntartott barátság és testvéri szolidaritás kötelékeinek szüntelen erősítését, a hatalmas szocialista tábor szilárdítását és a népek békéjéért vívott fáradhatatlan küzdelmet. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a kongresszus kifejezte a párt és az egész szovjet nép akaratát, hogy valóra váltja a kommunista építés terveit, kifejezte azt a törekvését, ho" mindent megtesz a béke megőrzése és a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének biztosítása érdekében. Ez kongresszusunk legfontosabb és legjellegzetesebb vonása. Hruscsov ezután említést tett a jelenlegi nemzetközi helyzet egyes kérdéseiről. Most világszerte nagy változások következtek be — mondotta. Egyrészt itt vannak a szocialista világrendszer országai, de másrészt itt állnak az imperialista világrendszer országai is. Vannak azonban olyan országok is, amelyek ugyan nem szocialista országok, de az imperialista rendszer országainak sem tekinthetők. Ezek az országok, amelyek felszabadító harccal vívták ki nemzeti függetlenségüket, saját útjukon akarnak haladni és el akarják kerülni a tőkés fejlődési stádiumot, hogy véget vessenek a gyarmati elnyomásnak és más alapokon kezdték meg a társadalom építését. Ezeknek az országoknak számos tényezője azt mondja, hogy szocializmust akarnak építeni. Persze ezt. a szót: „szocializmus", nehezen ejtik ki és nem mindio világos, mit jelent elképzeléseik szerint a szocializmus. Az azonban kétségtelen, hogy eZek a tényezők hajlanak a szocialista országok felé, nem látnak bennük ellenfeleket, nem tartják a szocialista országokat az imperialistáktól, a gyarmati elnyomástól mentes új élet építésére irányuló törekvésük ellenfeleinek. Ezért a szocialista országok jó baráti kapcsolatokat vettek fel ilyen államokkal és fejlesztik a normális gazdasági kapcsolatokat. A világ erői jelenlegi megoszlásának elemzéséből eredő egyik legfontosabb következtetés az. hogy a nemrégen még az imperializmus tartalékát és hátországát képező gyarmati és félgyarmati országok többsége megszűnt továbbra U az lenni. Ezenkívül gondolnunk kell arra, hogy a tőkés országok dolgozói — a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség jelentős része, minden erővel igyekszenek megőrizni a békét és életük megjavítására tö rekszenek. Helyesléssel fogadják a szocialista országok békeszerető po litikáját. A tőkés országokban a kommunista pártokon kívül szocialista és munkáspártok is léteznek, melyeket a munkások és parasztok egy része követ. Noha e pártok politikai és ideológiai nézetei különböznek a marxi-lenini pártok nézeteitől, e pártok tagjainak többsége mégiscsak a béke mellett van. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió következetesen és kitartóan békeszerető külpolitikát folytatott és fog a jövőben is folytatni. A hétéves terv megvalósítása óriási szerepet játszik majd a jelenkor fő problémájának — a világbéke megőrzésének megoldásában. Békés úton versenyezni akarunk a tőkés országokkal, versenyezni akarunk a termelőerők fejlesztésében, az ország gazdasági erejének fejlesztésében, a nép anyagi és kulturális színvonalának emelésében. Azt akarjuk, hogy e versenyben mindegyik rendszer mutassa meg gazdasági és szellemi előnyeit. Ügy véljük, hogy az a társadalmi rendszer, amelyik több anyagi javat juttat a népnek, az a rendszer, amely a szellemi fejlődés korlátlan lehetőségeit biztosítja a népnek — az a rendszer a haladó és övé a jövő. ítélni a népek fognak, ők döntik el, melyik rendszer a jobb. Meggyőződésünk, hogy a népek helyesen fognak ítélni és ezt a döntést hidrogén- és atombombák nélkül — anélkül hozzák meg, hogy háborút robbantanának ki az államok között. Hruscsov kitért Eisenhower amerikai elnök, Nlxon alelnök, Dulles államtitkár és mások legutóbbi beszédeire. Megjegyezte, hogy e beszédek felszólítást tartalmaznak bizonyos óvatosságra, hogy kétséget keltsenek s hogy érezhető belőlük a viszszatérés a régi harcias kifejezésmódhoz, afféle állításokhoz, amilyenekre Dulles úr január 27-i sajtóértekezletén ragadtatta el magát, aki ok nélkül kijelentette, hogy a Szovjetunió állítólag folytatni kívánja „a hidegháborút", hogy javasolja ugyan a Szovjetunió és az USA közötti normális kereskedelem fejlesztését, a valóságban azonban arra gondol, hogy a tőkés országok elleni „hidegháborúban" még kedvezőbb feltételeket teremtsen a maga és a nemzetközi kommunizmus számára. Az USA bizonyos körei ily módon akarják hatálytalanítani az országaink kapcsolataiban — melyek az utóbbi időben főként Mikojan USAbeli jó fogadtatásának hatása alatt alakultak ki — bekövetkezett bizonyos javulást. Amerikai katonai tényezők és államférfiak gyakran hangoztatják, hogy az Egyesült Államok katonailag kedvezőbb feltételekkel rendelkezik, mint a Szovjetunió, mert az európai és ázsiai országok területén katonai támaszpontok egész hálózatával rendelkezik, melyeket felhasználhat a hazánk elleni csapásra, míg a Szovjetunió — szavaik szerint — még kevés interkontinentális rakétával rendelkezik. A háború ezért állítólag nem jelent oly nagy veszélyt az USA számára. McElroy amerikai hadügyminiszter például nemrégen kijelentette, hogy az Egyesült Államok a Szovjetunió határai mentén levő szövetségeseinek területéről fejthet ki háborús akciókat, míg a Szovjetunió kénytelen lesz csak a területéről kilőhető rakétákra támaszkodni. Ügy véljük, hogy az angolok, franciák, németek, törökök, görögök, olaszok és más országok népei, melyeknek területén az amerikai katonai támaszpontok fekszenek, tudatosították, mivel kecsegteti őket ilyen távlat. Az amerikai tényezői? elhatározása, hogy feláldozzák szövetségeseiket, hogy az emberiség sorsát megvetik, ha ebből szűkkörű hasznuk van — ez üzleti gondolkodás, vérkufárok politikája, azoké, akik gazdagodásukért készek nemcsak barátaikat, hanem tulajdon apjukat is eladni. Nem is kell mondanom, hogy ez a politika idegen népünknek, szovjet államunknak, idegen a munkásosztálynak, idegen a marxizmus-leninizmus álláspontját hirdető embereknek. Kitartóan küzdünk a háború veszélyének elhárításáért, az atom- és hidrogénfegyverek betiltásáért és kísérleteik beszüntetéséért, az USAval, Nagy-Britanniával, Franciaországgal és más nyugati országokkal az összes létfontosságú kérdésekben kölcsönösen elfogadható egyezményekért. Küzdünk a világbékéért, mivel nemzetiségére, bőrének színére, vagy felekezeti meggyőződésére való tekintet nélkül tisztelünk minden embert. Ügy vélem, idején való, hogy az amerikai stratégák megszűnjenek olyan illúziókra építeni számításaikat, hogy háborús viszály esetén az Egyesült Államok területe sebezhetetlen marad. Ez már régen nem igaz, ez csupán óhaj, mely az amerikai tábornokok gondolatainak szülötte. A valóságban a Szovjetunió ma olyan eszközökkel rendelkezik, hogy a világ bármely részén csapást tud mérni az agresszorokra. Ha azt mondjuk, hogy interkontinentális ballisztikus rakéták szervezett sorozatgyártásával rendelkezünk, ez nem puszta fecsegés. Nem is azért mondjuk, hogy fenyegessünk ^valakit, hanem hogy fényt vetítsünk a dolgok igazi állapotára. A nemzetközi feszültség enyhítése szempontjából különös jelentősége van az USA és a Szovjetunió közötti kapcsolatok megjavulásának. A Szovjetunió kormánya és az Amerikai Egyesült Államok kormánya nemrégen elég éles üzenetet váltott. Ez azért történt, mert a nemzetközi helyzet nagyon éles és égető problémáiról volt sző. Most már mögöttünk vannak ezek az események. A jövőbe kell tekintenünk. A szovjet kormány minden lehetőt megtesz a nemzetközi feszültség enyhítésére és minden országgal való kapcsolatainak megjavítására. Hisszük, hogy az USA elnöke és többi vezető tényezői, ha tényleg békére vágynak — mint ezt Mikojannal folytatott beszélgetéseik során kifejezték — elismerik az államok békés egymás mellett élésének szükségét és erre az alapra építik a Szovjetunióval és más szocialista országokkal való kapcsolataikat. A kereskedelmi, kulturális kapcsolatoknak, valamint az államférfiak és közéleti tényezők személyes kapcsolatainak kibővítése jelentős mértékben elősegítheti az államok közötti kölcsönös megértés megjavulását és a baráti kapcsolatok felvételét. Hruscsov megjegyezte, hogy 1955. évi genfi találkozói és megbeszélései Eisenhower úrral szép emlék. Arra a nézetre jutottam - mondotta Hruscsov —, hogy Eisenhower úr, noha tábornok, nem tartozik ama katonák közé, akik a vitás kérdések megoldásában csak az ágyúkra támaszkodnak és minden problémát fegyverrel akarnak megoldani. Nemegyszer kijelentette: arra törekszik, hogy ne kerüljön sor háborúra. Mikojan elvtárs USA-beli látogatása azt a jogos reményt keltette bennünk, hogy további „felmelegedés" következik be országaink kapcsolataiban, (Folytatás a 2. oldalon)