Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-05 / 35. szám, csütörtök

H Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa r * R. J. Malinovsskif elvtárs beszéde Elvtársak! Engedjék meg, hogy a szovjet fegyveres erők tagjai nevében önöknek, a Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi XXI. kongresszusa küldötteinek lángoló harcos üdvözletünket tolmácsoljam! (Taps). A drága kommunista pártunk és annak lenini Központi Bizottsága által vezetett, valóban népi fegyveres erők tagjai szoros, megbonthatatlan kapcsolatban dolgoznak és élnek az egész hős szovjet néppel teljes egységben, a nép gondolataival, érdekeivel és vágyaival. Örömmel közlöm a XXI. kongresszussal, hogy a szovjet hadsereg, a légi erők és tengerészet valamennyi tagja egyértelműen és teljesen egyetért a Szovjetunió 1959 — 1965. évi népgazdaságfejlesztési tervének irányszámaival, szülőpártjukat, a szovjet kormányt és az egész népet biztosítják róla, hogy a Szovjetunió hős fegyveres erői mindent megtesznek hazánk békéjének és biztonságának biztosítására, a kommunista társadalom kibontakozó építése programjának sikeres teljesítésére. (Viharos taps). Népünk a szocializmus építése ötéves terveinek időszakában az országépítő nép örök dicsőségét vívta ki. E dicsőséget azonban a kommunizmus kibontakozó építésének időszakában még jobban megerősíti a hétéves terv teljesítésével. A szovjet nép a világon előretolt állást foglalt el a tudomány és kultúra terén: A Szovjetunió növekszik s egyre újabb és újabb erőt gyűjt. És hogyan növekszik! Menynyi erő rejlik egészséges szervezetében, mily erősek izmai, mily mélységes a bölcsessége, mennyi humanitás és tapintat van benne! Vele vállvetve halad előre a szocializmus felé oly mérhetetlenül nagy erő, mint a nagy népi Kína, Lengyelország, Csehszlovákia, Románia, Magyarország, Bulgária, Albánia és Mongólia népei, a német nép jó egyharmada, Vietnam és Korea fele. Világszerte csaknem egy milliárd ember lépett a szocializmushoz vezető útra, egyszer s mindenkorra megszüntette a tőkés rendszert, az embernek ember által való kizsákmányolását, a népek leigázását! (Taps). A történelem folyamán első ízben vált valósággá az a társadalmi rendszer, amelyben a dolgozók sorsuk igazi urai, amelyben a munka, az ember örömteljes szükséglete. A kapitalizmus pusztulása felé halad. A nemzetek nem akarnak a munkanélküliség, a nyomor és háborúk örökös veszélyének fenyegetése alatt, a gyarmati rablás feltételei között élni. Erélyesen -harcolnak felszabadulásukért. Magához tért a fekete Afrika, felszabadulásáért vívott harcra kelt az arab világ egész nagyságában. A történelem kereke könyörtelenül egy irányban forog — a gyarmati rend jármából való felszabadulás, a nemzeti függetlenség és a szocializmus felé. Talán túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a szocializmus világa, a gyarmati és függő népek nemzeti felszabadító mozgalma, a szocializmusért, vívott harc eszméi a tőkés országokban ma az emberiség többségét hatalmukba kerítették. Ezt a törvényszerű és feltartóztathatatlan haladást a szabadság felé csak a vak vagy az elvakult ember nem látja, aki minden áron meg akarja akadályozni a társadalom fejlődését a szocializmus felé, s ezért ragadja meg a háború borzalmas fegyverét. Ezek erőszakkal akarják megállítani az emberiség haladását. Az imperialisták nem tagadják, hogy a nemzetek felszabadulásukra és nemzeti függetlenségükre irányuló törekvésükben mérhetetlen sikereket értek el. De a szocialista tábor országai növekedésétől és megszilárdulásától félve, elvakultan a gyűlölettől, kitartanak a régi „erőpolitika" mellett, azon régi irányzat és törekvés mellett, hogy a szocialista tábor további növekedését feltartóztassák az ún. „visszavágás erejével", valamint azzal „az akarattal", hogy ezt az erőszakot érvényesítsék. Emberi nyelvre lefordítva ez azt jelenti, hogy folytatják az agresszív háború előkészítésének irányzatát az atomfegyverek alkalmazásával a Szovjetunió és a szocialista tábor országai ellen, jelenti a lázas fegyverkezés folytatását, az agresszív katonai csoportosulások és katonai szövetségek megerősítését. Légierejük és haditengerészetük erejével fenyegetnek bennünket. Erre azt válaszolhatjuk nekik, hogy ezek már aránylag elavult háborús eszközök, hogy van ennél veszélyesebb és korszerűbb eszköz — az interkontinentális ballisztikus lövedék. Ezeket a lövedékeket nem állíthatja meg a légelhárítás semmilyen eszköze. És képesek arra, hogy óriási erejű hidrogéntöltényt elháríthatatianul eljuttassanak a világ bármely pontjára (szószerint pontjára, mert nagyon pontosak). Nem lehet ebben kételkedni, mert az e lövedékekhez hasonló első rakéta a szó szoros értelmében diadalmasan repült fel a világűrbe és most büszkén kering fedélzetén a Szovjetunió jelképével a Nap körül. Mily bizonyítékra van még szükség a szovjet nagyhatalom rakétahatalmáról? (!) (Viharos tasp). Eisenhower úr hazánknak sikert kívánt s kongresszusi üzenetében a következőket írta: egyúttal nyíltan elismerjük, hogy a technika e sajátos területén elért nemrégi szovjet sikerek közül egyesek valóban nagyszerűek". Ezzel teljesen egyetértünk. Örömmel tapsolunk tudósainknak, mérnökeinknek, technikusainknak, valamennyi munkásnak, akik részt vettek a szovjet kozmikus rakéta megalkotásában és a fegyveres erőket a ballisztikus lövedékek egész sorával: interkontinentális fegyverekkel, távolhordó, közeliés középhatású sugarú kontinentális lövedékekkel és a taktikai rakéták egész csoportjával szerelték fel. Ezért mély hálánkat fejezzük ki nekik. (Hosszantartó taps.) Nem is oly régen D. Sandys brit hadgyminiszter az alsóházban mondott fennhéjázó beszédében kijelentette, hogy az USA háború esetén megsemmisítheti Oroszországot. Ugyanezt megismételte McElroy, az USA hadügyminisztere és Twining tábornok is. Thomas White tábornok, az USA légierőinek vezérkari főnöke a közelmúltban, ez év január 27-én a kongresszusban kijelentette, hogy az USA ama képessége, hogy a szovjet katonai gépezetet megsemmisítse, az egyetlen tényező, amely fékezőleg hat az orosz agresszióra. És helyettese, Lemay tábornok a nagyméretű nukleáris háborút két-három napon belül szándékszik befejezni. Az amerikai militaristáknak más túlságosan forrófejű tényezői is azt hirdetik, hogy preventív háború szükséges a Szovjetunió ellen a következő két évben, mert számításaik szerint az USA 1961-ben végérvényesen elveszíti bármilyen reményét arra, hogy egy Szovjetunió elleni háborúban győzzön. Ezeket a „számításokat" nem először halljuk és azt mondhatjuk: ehhez rövid az önök tudománya, urak!" (Hosszan tartó taps.) Nem fogunk itt beszélni az amerikai lapok azon kijelentéseiről, hogy Angliában irányítható „Thor" lövedékek vannak elhelyezve, hogy az Egyesült Államokban kilövő állomásokat építenek Atlasz-rakéta számára, nem beszélünk a NATO, SEATO, a Balkáni, Bagdadi és egyéb paktumok szándékairól, amelyek nagy és békeszerető országunk ellen irányulnak. Erre nyugodtan azt válaszoljuk, hogy amíg az imperialista hatalmak külpolitikájuk ezen irányzatát fogják követni, míg „erőszakkal", háborúval fognak bennünket fenyegetni, kénytelenek leszünk megfelelő erőt és eszközt fordítani szovjet hazánk védelmére. Erre a fő imperialista hatalmak agresszív szovjetellenes politikája kényszerít bennünket, azon hatalmak politikája, amelyeknek uralkodó körei fegyveres erővel szándékoznak megállítani a nemzetek győzelmes előrehaladását a kommunizmus felé. Az agresszív körök nagy reményeket fűznek a nyugatnémet Bundeswehrhez, a NATO fegyveres erői legfőbb és legharcképesebb magvaként számolnak vele. Adenauer, Strauss s más nyugatnémet politikusok és katonák revansvágyó kijelentései meggyőzően mutatják, hogy e szervezet minden, csak nem védelmi jellegű. A NATO-t „a kommunizmus dinamikus ellensúlyának, a kapitalizmus vonzó pólusának" szánták. A NATO-nak az'onban még más küldetése is van. Feladata nemcsak a szocialista országok ellen harcolni, hanem eszközül szolgálni az Amerikai Egyesült Államok politikájának a tőkés európai országokban, eszközül szolgálni az Egyesült Államok uralmának megszilárdítására ezekben az országokban. Mindezzel függnek össze az imperialisták ezen szervezetében levő belső ellentétek és e szervezet gyengesége. A történelemben még sohasem érték el a tőkés országok egységét az agresszív célok körül. Ez nehéz lesz a jövőben is. Jelenleg a NATO számára az ellentétek és a belső harc kiéleződése jellemző. Világosan tanúskodik erről Montgomery 1958. október 24-i beszéde, amelyben a kiérdemesült marsall élesen bírálta a NATO-t. Azt mondotta: „Ellenőrizni és felülvizsgálni kell a NATO egész szervezetét. Bonyolult, nehézkes és vezérkara túlméretezett. Hogy valamit tehessen, ez túlságosan sok időt követel meg a végtelen ellentétek miatt, amelyekre a NATO-nak több mint száz bizottságában kerül sor... A stratégiai tervek kidolgozása mérhetetlenül bonyolult... A katonai struktúra átszervezést követel. Minden tervezésnél az szükséges, hogy a politikai és katonai szervek szorosan vállvetve együttműködjenek. A NATO tanácsa azonban Párizsban székel, míg a. katonai bizottság Washingtonban. Ez az egész munkának kárára van..." A NATO ezen bírálatában Montgomery nem áll egyedül. így a Perspectives francia folyóirat leleplezve ezen agresszív szervezetben levő éles belső ellentéteket megjegyzi: „A NATO az irrealitás területe", „parancsnoksága nincs", „mindegyik elsősorban a nemzeti érdekeket igyekszik védelmezni", „a szervezés rossz", „sőt lényegénél fogva nehézkes, rugalmatlan, nem következetes és tehetetlen", „a NATO-vezérkar óriási menvnyisége hatékonyságának koefficiense kb. nullának felel meg", „a NATO stratégiai gondolkodása rendkívül korlátolt és konzervatív". Nem a mi dolgunk, hogy sajnálkozzunk az ellenünk irányuló aaresszív tömbnek e hibái felett. E tömb tagjainak a hibákat jobban kell látniok, mint nekünk. A francia tábornokok nemrégen Franciaország számára helyet követeltek e szervezet vezetőségében, népszerűsítették a NATO „politikai direktóriumának" gondolatát, amely direktórium az USA-ból, Nagy-Britanniából és Franciaországból állna. Montgomery és mások beszédeit egyrészt „lázadásnak" minősítették az USA „döntő hatalma ellen" a NATO-ban, másrészt pedig a régi gyarmati hatalmak elégtelensége megnyilvánulásának afelett, hogy e szervezet képtelen biztosítani gyarmatosító érdekeit. A NATO-val való elégedetlenségét nyilvánította Strauss nyugatnémet hadügyminiszter is, aki igényt tart arra, hogy nagyobb befolyása legyen a NATO-ban. Mindez együttvéve az agresszív Északatlanti Tömb tagjai kqzött fennálló mélységes ellentétekről tanúskodik és ezáltal igazolást nyer a NATO szüntelenül tartó válsága. Ez érthető. Egyre nehezebb álcázni azt a tényt, hogy a NATO tagjai nem mások, mint a nyereségvágyó agresszív amerikai politika eszközei és hogy éppen az ő sorsuk lesz a háború minden pusztító erejű következménye. A NATO országainak népei előtt egyre nyilvánvalóbb és világosabb, hogy a NATO államainak területe a háborús akciók fő színterévé válik. Egyre gyakrabban merül fel az a nézet, hogy az USÁ-tól független politikával el lehet kerülni a háborút és hogy az agresszív tömbben való további részvétel azt jelentené, hogy a tagállamok már az első megsemmisítő csapásnak tennék ki magukat e csapás minden pusztító következményével. A közvélemény egészséges áramlatai egyre jobban tiltakoznak azon politika ellen, amely valamilyen agresszív tömb részvevőit arra kényszeríti, hogy az amerikai monopóliumok helyett ők kaparják ki a gesztenyét a tűzből. Szeretnők hinni, hogy végül ez a józan áramlat győz és a háborús veszély jelentősen enyhül. Szeretném egyúttal megjegyezni, hogy az agresszív tömbökben, többek között a NATOban fennálló belső ellentétek semmivel sem csökkentik azt a nagy veszélyt, amely a békét és a nemzetek biztonságát fenyegeti. Sőt minél nyilvánvalóbb lesz az agresszív politika csődje, annál inkább fokozódik a revansvágvók háborús kalandjainak, a „háború szakadékának szélén" való táncolásnak, a fegyvercsörtetésnek veszélye azon emberek, pontosabban mondva osztálycsoportok részéről, amelyek számára — ahogy a közmondás tartja — „utánunk a vízözön" elv érvényes. Szeretném felhívni a figyelmet egy nagyon veszélyes csalásra. Az utóbbi időben a nyugati politikusok és stratégák minden eszközzel azt bizonyítják, hogy a jövő háború nem lehet „totális" háború, amelyben stratégiai atomfegyvereket alkalmaznak, hogy a jövő háború formája valószínűleg „korlátozott", „lokális" háború lesz azonban. taktikai atomfegyverek alkalmazásával. A „korlátozott", „lokális" háborúkról hangoztatott beszédek mögött a monopolisták azon tervei rejtőznek, hogy szégyenteljes szándékaikat a gyarmati háborúk régi receptje szerint a gyenge országok elleni háborúkkal, a nemzeti felszabadító mozgalom elfojtásával, valamint az egyes szocialista országok elleni háborúkkal oldják meg. A történelemben talán sohasem került sor arra, amit ma az imperialista hatalmak uralkodó körei folytatnak, amelyek hallhatatlan erővel szítják a lázas fegyverkezést, teljesen nyíltan készítik elő az agresszív háborút a szocialista tábor békeszerető országai ellen, alattomos, pusztító erőket sorakoztatnak fel csaknem egymilliárd ember ellen, akik saját akaratuk szerint akarnak élni és senkit sem veszélyeztetnek. Az egész világ jól tudja, hogy a nemzetközi feszültség enyhítésére és a háború elhárítására irányuló intézkedéseket, amelyeket a szovjet állam és annak szövetségesei tettek, a „hidegháború" és „erőpolitika" kezdeményezői és végrehajtói szívósan elutasítják vagy szabotálják. Ilyen körülmények között jóvátehetetlen hibát követnénk el, ha a legkisebb mértékben is elhányagolnók. azt a nagy kötelezettségünket, hogy szüntelenül szilárdítsuk nagy szocialista hazánk védelmi képességét. A hadseregben levő kommunisták és a fegyveres erők összes tagjai mélységesen hálásak a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és személyesen N. Sz. Hruscsov elvtársnak Maienkov, Kaganovics. Molotov, Bulganyin és Sepilov szégyenteljes pártellenes csoportjának leleplezéséért és megsemmisítéséért, azért, hogy lehetetlenné tették számukra államunk legerősebb eszközének — a fegyveres erőknek megkárosítását. Szívünk mélyéből egyetértünk a Központi Bizottság szilárd lenini álláspontjával. (Taps.) A Szovjetunió hatalmas védelmi képességének sziklaszilárd alapja: gazdasági ereje, legyőzhetetlen politikai szilárdsága, az egész szovjet nép egysége, drága kommunista pártunk bölcs és előrelátó vezetése. A szovjet állam gigantikus sikerei, amelyekre oly találóan világított rá N. Sz. Hruscsov elvtárs beszámolója, fegyveres erőink növekvő hatalmának előfeltételét jelentik. Kötelességemnek tartom kijelenteni, hog:/ a kommunista párt, a Központi Bizottság és személyesen N. Sz. Hruscsov elvtárs mindennapos gondoskodása érdeméből fegyveres erőink technikai felszerelése, tagjainak kiképzése és nevelése teljesen megfelel a jelenkori katonai feltételeknek. Általánosan ismert tény, hogy a Szovjetuniónak sohasem volt és most sincs szándékában bárkit is megtámadni. Ha azonban bennünket vagy barátainkat és szövetségeseinket megtámadnák, minden szükséges eszközünk megvan ahhoz, hogy az agresszorra — legyen bárhol — megsemmisítő vereséget mérjünk, egyszer s mindenkorrá elvegyük kedvét hasonló lépésektől. (Taps.) Fegyveres erőink nagyszerű reaktív haditechnikával vannak felszerelve, képesek közbelépni a harctereken éppúgy, mint a világ br,rme!y részében. Ha ránk kényszerítenék a háborút, úgy hisszük, hogv éppen ezek a reaktív fegyverek azok. amelyek a leginkább megfelelnek a jelenlegi harci feltételednek, mert* lehetővé teszik a stratégiai, operatív és technikai feladatok hatékony megoldását a szárazföldön, a levegőben és a tengeren. A háború utáni időszakban a klasszikus fegyverek is alapvetően megváltoztak. Ma teljesen új fegyverek ezek, jelentősen tökéletesebbek, mint azok. amelyekkel a Naqy Honvédő Háborúban győztünk. Lényegesen megjavult a fegyverzet és technikai felszerelés minősége, új módon szerveztük meg az ország légelhárításának egész rendszerét. Légierőnk a legkorszerűbb eszközökkel rendelkeznek valamennyi harci feladat teljesítésére. Haditengerészetünk teljesen korszerű tengerészetté vált, amely képes bármikor teljesíteni a hatáskörébe eső stratégiai feladatokat. A tengeren túl gyakran beszélnek és írnak arról, hogy az USA tengerészete képes lecsapni és partraszállítást végrehajtani a mi partvidékünk bármelyik pontján. De a közmondás azt tartja: „ne igyál előre a medve bőrére". Ügy vélem, hogy egyeseknek a tengeren túl fontolóra kellene venniök saját partvidékük- sorsát és azokat a túlságosan hosszú összeköttetési vonalakat, amelyek sebezhetősége most drasztikusan napfényre került Amerika hagyományos sebezhetetlensége egyszer s mindenkorra megszűnt. Hadseregünk magas technikai színvonallal bíró fegyveres erővé vált. Erről tanúskodik pl. a parancsnokok, valamint a mérnök- és technikuskáderek közötti viszony. A Nagy Honvédő Háború vígén valamennyi fegyveres kötelékben egy mérnök vagy technikus jutott a parancsnoki kar .4,2 tagjára s a szárazföldi csapatoknál 5,7 tagjára, ma azonban az összes fegyveres erőket. véve a parancsnoki kar 1,5 tagjára esik -egy mérnök vagy technikus, a szárazföldi katonaságnál pedig 3 tagjára. Ezt mutatja tehát a mérnök- és technikus-kádereink növekedését a fegyveres érőkben, ebben nyilvánul meg műszaki felszerelésük növekedése is. A fegyveres erők technikai ellátásának növelésével azonban semmiképp sem fejeződik be harcképességük növekedése. A szovjet emberek, parancsnoki karunk kiváló káderei és nagyszerű sorkatonáink, tengerészeink és altisztjeink mindig a hadsereg, légierők és tengerészet erejének döntő tényezője voltak és maradnak. A múlt kiképzési év megmutc.tta, hogy a fegyveres erők tagjai derekasan elsajátítják a hatalmas korszerű technikát, fejlesztik, tökéletesítik és csiszolják katonai tudásukat. A fegyveres erők feladatainak megoldásában nagy segítséget jelentett az SZKP KB októberi plenáris ülésének határozata „a párt és poiitikai munka megjavításáról a szovjet hadseregben és tengerészetben", amely kifejtette a fegyveres erők további fejlesztésének és szilárdításának programját az SZKP XX. kongresszusa határozatainak és a fegyveres erők irányítása lenini elveinek szellemében. Az SZKP KB rendkívül gyorsan rájött Zsukov marsall volt honvédelmi miniszternek ama törekvésére, hogy a hadsereget elszakítsa a párttól és ennek az újdonsült „Bonaparténak" alaposan a körmére ütött. A kommunisták, a komszomolisták és a fegyveres erők összes tagjai szilárdabban, mint bármikor azelőtt kommunista pártjuk és a szovjet kormány köré tömörülve korlátlan szeretettel és hűséggel vannak eltelve nagy népük és szocialista hazájjk iránt. Elvtársak! Nem fér kétség ahhoz, hogy a népgazdaságfejlesztés hétéves tervének sikeres teljesítése még jobban kibővíti és megszilárdítja hazánk védelmi alapját, lehetővé teszi, hogy még jobban és még nagyobb mértékben a legkorszerűbb fegyverekkel és technikával szereljék fel a fegyveres erőket. A hadsereg, a légierő és tengerészet tagjai minden szükségest megtesznek, hogy e fegyverzet és technika mindig teljes készenlétben álljon és hogy minél hatásosabban felhasználják. Még szorosabb és még példásabb egységben tömörülünk egyedüli vezérünk, a nagy lenini kommunista párt köré.' A hős szovjet nép s valamennyi szocialista ország népei nyugodtan és biztonsággal teljesíthetik a kommunizmus építésének történelmi terveit, bátrán haladhatnak a boldog és örömteli jövő felé. A Szovjetunió fegyveres erői a szovjet nép és barátai békés munkájának megbízható őrzői, a szovjetállam békés politikájának biztonságos támasza voltak és maradnak. (Viharos, hosszan tartó taps). ÜJ -SZÓ 3 * 1959. február 5.