Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-27 / 57. szám, péntek

A járási szövetkezeti konferenciák jelszava: Egy évvel hamarább teljesítjük az ötéves terv feladatait EFSZ KONGRESSZUSI tri&áýwficz A NAGYMEGYERI JÁRÁS SZÖVETKEZETESEI egy igen fontos dologról NEM BESZÉLTEK r Ha a sok is kevés Jmmár kilencedszer gyűltek össze a komáromi járás szövetkezetesei, hogy értékeljék egyévi munkájukat. A múlt esz­tendő, ha a gazdálkodás szempont­jából főleg a rossz időjárás miatt, nem is tartozott a legjobbak közé, mégis előrehaladást mutat. A szö­vetkezetek bevétele egyre emel­kedik, s ahogy a statisztika mu­tatja. míg 1955-ben #5 millió 73 ezer korona volt a bevétel, ez az összeg 1958-ban 42 millió 574 ezer koronára emelkedett. Százszáza­lékos a növekedés az oszthatat­lan alap feltöltésében is, s ez jó jel, biztosíték a bővített újrater­melés fejlesztésében. A közös va­gyon értéke, ami végeredményben nagyon fontos mutató a gazdálko­dás fejlődésében, is jelentősen nö­vekedett, mégpedig 1951-től 1958­ig 100 százalékkal. Az eredmények járási méretben közepesek, s mint sok más helyen, a komáromi járás szövetkezeteiben is hullámzó a helyzet, vagyis van kiugró szövetkezet, van aztán gyenge eredmény is. Ez a kérdés egyébként szóba keriiit a beszámolóban is, s a kül­döttek is hozzászóltak. Például a tejhozam is szembeszökő ellenté­tet mutat. A komáromi szövetke­zetben tavaly 1413 liter volt az át­lag, Felaranyoson 2800 liter. Ami az önköltséget illeti, ott is lényeges különbség mutatkozik, az egyik szövetkezet 5,25 koronáért termelt egy kiló sertéshúst, a má­sik 7,38 koronáért, a harmadik 9,20 koronáért. Igy például az If­júsági Falu és Megyercs között 1 kiló hús kitermelése 4 korona különbözetet mutat. Hasonló a helyzet a marhahús termelése te­rén is. Gútán 7,73 koronáért ter­melik kilóját, az Ifjúsági Falu­ban 11 koronáért. Ez a kitermelési korona-külön­bözet, egészben nagyon befolyá­solja az egy hektárra eső bevételt is, ahol igen nagy eltérések mu­tatkoznak. Nézzünk csak egy-két példát: az Ifjúsági Faluban 7388 korona a hektáronkénti nyersbe­vétel, a tiszta jövedelem 4847 ko­rona, ezzel szemben Cserháton a nyersbevétel 2040 korona, az ön­költség 1099 korona, és a tiszta .] bevétel mindössze 945 korona. Messze van ez a 4847 koronától, így aztán a járási átlag 2000 ko­ronára csökken. Hiba volt, hogy a konferencia be­számolója nem elemezte alaposab­ban gazdasági szemszögből a fo­gyatékosságok okait egy gyengébb szövetkezetben, a siker okait egy jó szövetkezetben, rámutatva az évközben beállott javulásra és ha­nyatlásra. Nem tükröződött a be­számolóban eléggé a szövetkezetek IV. kongresszusa előkészítésének légköre, a vitaanyag lecsapódása, irályt mutatva a továbbfejlődésre. A felszólalások általában jók voltak, különösen Králik elvtárs, az Ifjúsági Faluból szólt szaksze­rűen a dolgokról, a kísérletezés jelentőségéről, a csatornázás fon­tosságáról, aminek nagy népgazda­sági előnye van. Számadatokkal bizonyította az öntözés jelentősé­gét; amint mondotta, 1956-ban az Ifjúsági Faluban 51 mázsa kuko­rica termett hektáronkint, míg a járási átlag 18 mázsa volt. löbben beszéltek a mélyszán­tás jelentőségéről, amit főleg a lánctalpas traktorok vé­geznek jól, biztosítva ezzel a több­termelést, ami a fő cél az életszín­vonal növekedésében. (d) A szövetkezetek idei járási kon­ferenciáinak nem csupán azért nagy• a jelentőségük, mert egyben kiváló előkészületet jelentenek a IV. országos kongresszusra, hanem azért is, mert az EFSZ-ek túlnyomó többsége már ez idén, tehát egy esztendővel hamarabb akarja telje­síteni az ötéves tervnek 1960-ra kitűzött színvonalát. „Egy évvel hamarább teljesítjük az ötéves terv feladatait" — e jelszó jegyében tartották meg a nagymegyeri járás EFSZ-ei is konferenciájukat. Örvendetes jelenség Ha az ember végighordozta tekin­tetét a kultúrház szépen feldíszített termén, örömmel látta azt a derűs képet, ami szeme elé tárult. Mi volt a különbség, a merőben eltérő az ed­digi évek konferenciáitól? Az, hogy a teremben már nemcsak őszülő, de­resedő hajú falusi bácsik ültek, ha­nem sok-sok fiatal is és ami igen megnyugtató, a nők is nagy számban vettek részt a konferencián. E tények már magukban is azt bi­zonyítják, hogy a nagymegyeri járás szövetkezeteiben helyesen látják a szövetkezeti gazdálkodás jövőjét, s tudják, hogy a korosabb, tapasztalt gazdák, szövetkezeti tagok mellett igen nagy szükség van a fiatalokra, az utánpótlásra. Tisztelet, becsület illeti azokat az embereket, akik szor­galmukkal, odaadásukkal megalapoz­ták a járás EFSZ-einek jövőjét, de mit érne az erős alap egy épületen egymagában, ha hiányoznának" a masz­szív falak. Valahogy így van ez a szövetkezetekben is. És a nagyme­gyeri járásban mindkettőre gondol­nak. így hát nem hiányzik itt a koro­sabbak higgadtsága, meggondoltsága, de éppúgy megvan a fiatal szív, az erő és lelkesedés is. S ež megnyugta­tó. Meíjnyugtatő azért is, mert a fia­talok felszólalásaikkal is megmutat­ják, tudnak ők is jóldolgózni, értének a földműveléshez. A £ö jövedelmi forrás Bár a járás szövetkezetei a múlt esztendőben gabonafélékből gyen­gébb terméshozamokat értek el az előző évekénél, mégis a szövetkezetek gazdasági eredményei jobbak az 1957­es évinél. Hát ez hogy lehet? A vá­lasz: nagy utat tettek meg az állat­tenyésztési termelés fejlesztésében. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az állattenyésztési termelésben 9 millió VU ezer koroná­val több volt a jövedelem, mint 1957­ben. Persze e szép eredményt aligha érhették volna el bőséges takarmány­mennyiség nélkül. De hogy lehet ez? Ha gabonafélékben csökkentek a hektárhozamok a kedvezőtlen időjá­rás miatt, akkor a takarmányföldekre sem esett külön eső. De igen, még­pedig úgy varázsoltak külön esőt a takarmányföldekre, hogy felhasznál­ták a technika vívmányait, az állam segítségét és öntözték a földeket. Persze nem minden szövetkezetben jártak így el. Ezért aztán, mint aho­gyan a. beszámoló is rámutatott, je­lentős különbségek vannak az egyes szövetkezetek állattenyésztésében. Tanyon az évi fejési átlag tehenen­ként 3514 liter, Nyárasdon 3302 liter. A nagymegyeri szövetkezetben fordí­tottak legkevesebb gondot az öntö­zésre, s ezzel magyarázható jórészt az, hogy az évi fejési átlag alig 1575 liter. Ezek után nem csoda, hogy a tanyi szövetkezetben az 1 hektár me­zőgazdasági földre eső jövedelem 7377 korona, míg Nemesócsán alig 1950 korona jövedelem esik 1 hektár me­zőgazdasági földterületre. Egy felszólaló sem beszélt róla A beszámoló bírálta a szövetkezete­ket, hogy a termőtalaj megjavítására előirányzott összeget nem használták fel erre a célra. A múlt esztendőben 700 ezer koronát irányzott elő erre a járási nemzeti bizottság, de a tanyi szövetkezet kivételével egyetlenegy szövetkezet sem élt ezzel a segítség­gel, pedig a nagymegyeri járás szö­vetkezetei Csallóköz ama vidékén vannak, ahol a termőtalaj megjavítá­sára igen nagy szükség van akár ön­tözéssel, akár a talajvizek levezetésé­vel. Mivel e nagy segítséget nem vették igénybe, joggal állíthatjuk azt, hogy a gabonafélék gyengébb terméshoza­mát nem csupán a száraz időjárás, hanem a hanyagság is okozta. Minden bizonnyal, ha a tanyiak, avagy a nyá­rasdiak példáját követték volna több szövetkezetben is, akkor a járási átlagtermés nem lett volna pl. a rozs­ból 4 mázsával, a búzából 3 és fél mázsával kevesebb a tervezettnél. Járási méretben búzából 25 mázsa át­lagot kellett volna elérni, de a szö­vetkezetek többségében alig érték el a 20 mázsás hektárhozamot, csupán a tanyi és a csicsói szövetkezetben értek el búzából 25 mázsás hektárho­zamot. MM M»é MMH H« M M« MHMMMUMMMMMMMMMMMH M« M» MMMMMMM M« H M* HMHMHM M» M M«»» MM M» M» MM H> Ha egy mondatban akarnánk jellemezni a zseíízi járási szövet­kezeti konferenciát, talán így mondhatnánk: Jó gazda módjára értékelték a múlt eredményeit, rámutattak a hibákra, s e kettő­ből kiindulva beszéltek a jövő­ről, azokról a nagy, de nem meg­valósíthatatlan feladatokról, ame­lyek a párt XI. kongresszusának határozatából eredően a zseíízi járás szövetkezeteseit is köte­lezik. Nincs rá mód, értelme sem volna konferencia minden mozzanatát le­•nl, csupán két dolgot szeretnék iragadni a bőséges anyagból. Két lyan dolgot, ami döntően befolyá­olhatja majd a zseíízi járás szö­etkezetelnek is jövőbeni fejlődését, lindenek elé az állatállomány szám­eli növelését, az állatok hasznos­Sgának fokozását kell helyezni. A zseíízi járásban a szövetkezeti izdálkodás már döntő győzelmet ratott olyan értelemben, hogy a föld ilnvomó részén szövetkezeti nagy­semi gazdálkodás folyik. Minden üzségben van már jól vagy gyen­šbben gazdálkodó szövetkezet, szövetkezetek számbeli, illetve te­ileti növekedésével azonban nem irt párhuzamot a termelés színvo­tlának emelkedése. A hektárhozam jldául a gabonaféléknél jóval a ter­;zett színvonal alatt maradt. A ka­ísokból jobbak voltak a termésho­tmok, de még ezen a téren is sok pótolni való. Míg a háztáji gazdálkodásban lyes szövetkezetesekné! tűlmérete­tt az állatállomány, a közös qazdál­idásban nagy lemaradás mutatkozik : állatállomány sűrűségét illetően, írás! méretben szarvasmarhából JO GAZDA MODJARA 100 hektárra még 37 darab sem jut egészen, sertésből pedig 71 darab a járási átlag. Ennek káros hatása nemcsak az állattenyésztési terme­lés terén, de a növénytermelésben is megmutatkozik. A galántai járásban például már a múlt évben 58 szarvasmarha és 106 sertés jutott száz hektárra. Az idő­járás náluk sem volt kedvező, a já­rási átlag gabonafélékből mégis 20 mázsán felüli volt, míg a zseíízi járásban jóval 20 mázsán alul ma­radt. Még szembetűnőbb az eltérés, ha a kojetíni járás (Csehország) ered­ményeit próbáljuk a zselíziekéhez hasonlítani. Hogy miért éppen ezt a járást? Azért, mert 'a zselíziek éppen az említett járással állnak szoros kapcsolatban. Voltak "már ná­luk tanulmányúton és a kojetínlek is részt vettefc a zselíziek járási konferenciáján/ Most azonban maradjunk annál a megállapításnál, hogy ahol az álla­tok sűrűsége eléri a kívánt színtst, ez döntő módon befolyásolja a közös gazdálkodás menetét. A kojetíni járásban például 100 hektárra járási méretben majdnem háromszor annyi szarvasmarha jut, mint a zseíízi járásban. Míg a zse­líziek járási méretben nem egészen 37 szarvasmarhát és 71 darab ser­tést számítanak, náluk 88 szarvas­marha és 124 sertés jut 100 hektár­ra. Máris a dolgok lényegénél va­gyunk. Azt állítottuk, hogy ahol az állattenyésztés már magas szinten áll, ott a növénytermelésben is job­bak az eredmények. Azt njár emlí­tettük, hogy a zsellxi járásban mi­lyenek voltak a terméseredmények gabonafélékből, de ha már a cseh­országi járást említettük mint jó példát, arra is rá kell mutatni, hogy az egyes fontosabb terményekből milyen hektárhozamokat érnek el ott. Búzából például a járási átlag 28 mázsa, az árpáé 30 mázsa, a cukor­répáé 350 mázsa volt. A mezőgazdaság fejlettsége még jobban visszatükröződik, ha figye­lembe vesszük az egy hektárra eső jövedelmet. Míg a zseíízi járásban az egy hektárra eső jövedelem nem éri el a 2500 koronás átlagot, addig a kojetíni járásban 5352 korona az egy hektárra eső bevétel. A járás legjobb szövetkezetében pedig 9426 korona volt az egy-egy hektár utáni bruttó jövedelem. A két járás közötti óriási gazda­sági különbözetről a zseíízi járás szövetkezetesei is tudnak. Az a szo­ros kapcsolat, amely a két járás között kifejlődött, lényegében egy közös célt szolgál: azt, hogy a le­hető legrövidebb időn belül a zselí­ziek is elérjék azt a színvonalat, amelyen a kojetíni járás szövetke­zetei vannak. Molnár János például, a kissallói szövetkezet elnöke ígé­retet tett, hogy az idén már úgy irányítják gazdálkodásukat, hogy az egy hektár utáni bruttó bevétel leg­alább 7500 koronára emelkedjék. (Az idén náluk már több mint 5000.­korona volt). A másik fontos probléma az ifjú­ság megnyerése a közös gazdálko­dásnak. A beszámolóban ezzel kap­csolatban érdekes megállapítás hang­zott el: „Ugyancsak érdemes volna azon is elgondolkozni, hogy a szö­vetkezetben a fiataloknál 20%-kal csökkentsük a normát". Ezen a ki­tételen érdemes elgondolkozni. Va­jon helyes-e, ha így próbáljuk a fiatalokat megtartani a szövetkezet­ben. Nem vezetne-e ez a munkafe­gyelem meglazulásához és a jutalma­zás szocialista elvének megszegésé­hez. Az is lehet, hogy a fiatalok önérzetén ütne csorbát. Ügy érez­nék, hogy nem tartják őket egyenlő értékű tagoknak. A fiatalok megnye­résének minden körülmények között jobb formája az, ahogyan a nagysal­lóiak csinálják. A nagysallói szövet­kezet például a különböző alapok, közöttük a kultúralap feltöltésére olyan összeget helyezett el az idén, amilyet még eddig soha. Ez egy kis csorbát is ejtett a munkaegységek tervezett értékén, de azt tartják, hogy mégis megéri, mert tudják, hogy a kulturális alapra elhelyezett összeg és annak célszerű felhaszná­lása a szövetkezet javára válik. Az ifjúság, ha a faluban megtalálja számítását mind gazdasági, mind kulturális téren, nem vágyik el a szövetkezetből. És ennek a szövet­kezet előbb-utóbb hasznát látja. A nagysallóiak például a kultúr­alapból már az idén 10 000 korona értékben hangszert vásárolnak a ze­nét tanulni akaró fiatalok részére. 15 000 koronát áldoznak egy szövet­kezeti klub berendezésére, stb. Az ifjúság megnyerésének ez a helyes formája. Meggyőződésünk, hogy a nagvsaľóiaknak nemcsak a zseíízi járásban, de a járás határain, kívül is akadnak követőik. Szarka István Az öntözéses gazdálkodás előnye Hogy az igazsághoz híven adjuk visz­sza a konferencia egyes mozzanatait, meg kell mondanunk, hogy egy felszó­laló, IvaniSka elvtárs, a nyárasdi vízgaz­dálkodási intézet dolgozója — habár nem képviselt egyetlen szövetkezetet sem s mint vendég vett részt a konferencián — bő­séges meggyőző adatokkal bizonyította, mit jelent a korszerű itiezőgazdaságban az öntözés. Annál súlyosabb a nagy­megyeri járás süövetkezeteinék mulasztá­sa, mivel s járásban vízgazdálkodási In­tézet ls van. Miről is szólt Ivanička mérnök elvtárs?. Azokról a sikerekről, melyeket öntözés­sel értek el egyes szövetkezetekben. Az Ifjúsági Faluban 1953—58-lg a cukorrépa hektárhozama az öntözött területeken 540 mázsa, míg az öntözetlen teriileteken 420 mázsa. Azokról a rétekről, amelyeken el­végezték e talajjavítás! muokákat. 168 mázsa szénát takarítottak be. míg a ren­dezetlen területeken alig 98—100 mázsa között mozog a hektárhozam. A járási átlag 45—50 mázsa hektáronként. Egy évben három termés Még egy példa. A jól gondozott és ön­tözött szántóföldről akár három termést is be lehet egy esztendőben takarítani, mégpedig Ilyeténképpen: ősszel takar­mánykeveréket vetettek, ezek betakarítá­sa után nyomban bevetették a terlónö­venyeket, s végül késel káposztát tettek a földbe. Ismeretes, hogy a késel káposz­ta meg az erősebb fagyokat is bír.ja, így „beérését" még a november sem veszé­lyezteti . Ezzel az eljárással és öntözés­sel hektáronként 800 mázsa zöldtakar­mányt termeltek a vízgazdálkodási in­tézet kísérleti telepein. S mit jelent ez mind a szövetkezet, mind az állam szempontjából? Az or­szág jóval több mezőgazdasági terméket kap a szövetkezetektől, a szövetkezetnek viszont kevesebb önköltséggel, sőt ke­vespöb munkával nagyobb, a haszna. Mert nem Igaz az az állítás, bogy az öntözés annyira költséges, hogy ráfizetéssel jár, Iiranlčka elvtárs élő példával ezt is megcáfolta, hiszen, amint mondotta, az Ifjúsági Faluban a cukorrépatermelésben hektáronként — minden, az öntözéssel járó költségeket beszámítva — 9000 ko­ronával nagyobb a jövedelem, mint az öntözetlen területeken. Sok mindenről szólhatnánk még, de újji véljük, a nagymegyeri járás szövetke­zetei eme hibáktői eltekintve jó úton haladnak. A gazdaságosság terén Is ki­elégítő a helyzet, bár néhány termelési ágazatban elmaradtak, mégis a múlt év­ben Jóval nagyobb volt a szövetkezetek jövedelme, a szövetkezetek vagyoni ál­lapota, mint 1957-ben. A szövetkezetek vagyona 1956-ban 126 795 000 koronát, 1957-ben 156 859 000, és 1958-ban 180 553 000 koronát tett ki. Ez is bizo­nyítja, hogy a szövetkezetek fejlődési útja felfelé ível, de jelszónak: „Egy évvel hamarább teljesítjük az ötéves terv feladatalt" megvalósításához minden esz­közt, így a talaj termőképessége loko­zásának minden lehetőségét gazdaságosan kell alkalmazni és akkor egészen biztos, hogy a nagymegyeri járás szövetkezeti tagjainak idei szorgalmát is siker koro­názza. MÉRY FERENC A mlynicai EFSZ két sertésgondozója 39 anyasertést gondoz. Ján Broska és Jo­zef Kolár sertésgondozók ezekben a na­pokban kötelezettségvállalást tettek, hogy ez idén legalább 15 malacot választanak el minden anyasertéstöl. 1. Kočiš (ČTK) fele. ÚJ 5Z Ô 5 * 1959. február 21.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom