Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)
1959-02-03 / 33. szám, kedd
II Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa * ** ****** **** * ** *** ÍV. P. Posspelov elvtárs beszéde Élvtársak! Á Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. rendkívüli kongresszusa új történelmi jelentőségű korszak kezdetét, a kommunizmus széleskörű építésének korszakát jelenti országunk fejlődésében. Nyikita Szergejevics Hruscsov rendkívül világos, mélyreható, politikailag és elméletileg gazdag beszámolója feltünteti a szovjet nép nagy győzelmeit, a Szovjetunió népgazdaságfejlesztési hétéves tervének fő feladatait, vázolja a szocialista és a kapitalista világrendszer gazdasági versengése döntő szakaszának fő jellemvonásait, meggyőzően mutat rá arra, milyen világtörténelmi jelentőségű befolyást fog gyakorolni a nemzetközi helyzet alakulására a Szovjetunió és valamennyi európai, ázsiai szocialista ország gazdasági terveinek sikeres teljesítése. A beszámoló megvilágítja és mélyrehatóan indokolja a kommunista országépítés új időszakával kapcsolatban a marxi-lenini elmélet legfontosabb kérdéseit, feltárja az ösztönző távlatokat és a szovjet társadalomnak a szocializmusból a kommunizmusba való továbbfejlesztésének konkrét utait. Három év telt el a párt XX. kongresszusa óta. Ez a történelmileg rövid időszak nagyon gazdaq volt a politikai eseményekben, kifejezésre jutott benne a szovjet nép alkotó munkássága, a növekedő és erősödő szocialista világ intenzív és sikeres harca az avult reakciós erőkkel szemben, benne tükröződtek a szocializmus új, nagyszerű sikerei, úgyhogy ez a három esztendő a kommunizmus történetének egyik legdicsőbb fejezete. (Taps.) A szovjet nép és pártunk ezekben az években egységes családként áldozatosan munkálkodott azon, hogy a gyakorlatban megvalósítsuk az SZKP XX. kongresszusának határozatai! Csak a néptől, a párttagok széles tömegeitől elszakadt Malenkov, Kaganovics, Molotov, Bulganyin és Sepilov pártellenes csoportja igyekezett revideálni a párt lenini vezérvonalát, bizonytalanságot terjeszteni az SZKP XX. kongresszusának a párt által megvalósított határozataival, a nagy politikai és gazdasági akciókkal kapcsolatban és meg akarta akadályozni a kongresszus határozatainak megvalósítását. A pártot bomlasztó szakadárok csődbe jutott. szánalmas csoportját a Központi Bizottság ülése és az egész párt egyöntetűen elítélte. „A párt elsodort^, útjából ,ezt a pártellenes csoportot és így még jobban megszilárdította sorait, még inkább megerősítette kapcsolatát a néppel és új dicső diadalt aratott. Elvtársak! A burzsoá propaganda évtizedekén keresztül olyan országként kezelte a Szovjetuniót, amely nagyon lemaradt az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia mögött, a szovjet népről pedig szó szerint azt írta, hogy „műveletlen parasztok faja". A kapitalista államok embereinek százmillióiba kitartóan azt a meggyőződést plántálta, hogy az amerikai ipar, tudomány, technika és az amerikai életmód óriási fölényben van, hogy a „szabad vállalkozás,, rendszeréről lemondani merészelő szocialista országok nyomorban, maradiságban és bürokratizmusban senyvednek és nincs semmi kilátásuk a fejlődésre. Egyszeriben teljesen váratlan felocsúdás következett be azon világraszóló esemény következtében, amely világosan és meggyőző módon szétoszlatta a hazug burzsoá propaganda mérges ködét és a propaganda által becsapott embermilliókat arra késztette, hogy határozottan és sokoldalúan átértékeljék a helyzetet. Meggyőzően tanúskodik erről Chester Bowlesnek, az USA volt indiai nagykövetének „Nemcsak a Hold eléréséért folyik a verseny" című cikke, amely 1958. márciusában jelent meg a Progressive című amerikai folyóiratban. Bowles ebben a cikkben ezt írta á Föld első szovjet bolygójáról: „Október 5-ig majdnem senkisem kételkedett Amerika ipari, katonai és tudományos fölényében, és egyszeriben feltűnt a Földet körülrepülő szputnyik és az embermilliók felvetették a kérdést, vajon végülis nem győz-e a kommunizmus. A szputnyik annál nagyobb benyomást keltett a világ jelentős részében, mivel majdnem azonnal a Little Rock-i konfliktus után lőtték ki." Bowles ezután így folytatja cikkét: „Ázsia és Afrika színesbőrű lakosai, akik a Föld lakosságának kétharmadát teszik ki, a filmhíradóban és a fényképeken 9 fiatal amerikai négert láthattak, akik méltóságteljesen haladtak a városi iskola felé az őket gúnyoló, a faji gyűlölettől eltorzult arcú fehérek sorfala között. Talán nem annak voltak tanúi, hogy Jefferson és Lincoln hazája elveszíti sokáig megőrzött hírét, erejét és tiszteletét, vajon nem voltak-e tanúi a nyugati világ alkonyának? Ezeket a kérdéseket vetik fel a emberek milliói." így ír Bowles. A burzsoá propaganda minél jobban elhallgatta a Szovjetunió szocialista építésének sikereit, a szovjet szputnyikok annál erősebb és tagadhatatlanabb benyomást gyakoroltak, így van ez az első mesterséges bolygóval kapcsolatban is. Az egész világon az emberek százmilliói már csak azért is örülnek a Szovjetunió ezen nagy sikerének, mert tudják, a világnak ez az 'első szocialista állama, az, amely magasra tartja a béke és a különböző fajú és nemzetiségű emberek barátságának, egyenjogúsáÜJ SZÖ 2 * 1959. február 3. gának és testvériségének zászlaját. Ä szocializmus és a kommunizmus győzelmes korszakát jellemzi elvtársak az, hogy a „szputnyik", a „mir" és a „druzsba" orosz szavak nemzetközi fogalmakként átmentek a világ minden nyelvébe és ezek a szavak mély értelműek és érthetők fordítás nélkül is. (Taps.) Az Amerika Hangja és a többi amerikai' adók, valamint az egész burzsoá sajtó még nemrégen valamiféle „doktrínákat" kürtöltek világgá, amelyek arra voltak hivatva, hogy igazolják az Amerikai Egyesült Államok világuralmi törekvéseit, kifejtsék az amerikai kapitalista monopóliumok azon állítólagos kétségbevonhatatlan jogát, hogy szégyent nem ismerő módon parancsolhatnak más országoknak és nemzeteknek. A burzsoá sajtó szolidabb lapjai, mint pl. a Times brit újság, kénytelenek voltak beismerni, hogy Ázsia, Afrika és Latin-Amerika lakosai százmillióinak gondolatait és szívét egészen más, igazi doktrína kerítette hatalmába, a szocializmus nagy és igaz tanítása, amely hirdeti és megvalósítja az* emberek minden fajtájának és nemzetiségének egyenjogúságát, valamint testvériségét. Hétéves tervünk az egész kapitalista rendszer és elsősorban a vezető kapitalista ország, az Amerikai Egyesült Államok nyílt, egyenes és merész kihívása az emberek életszínvonalának emelését szolgáló békés gazdasági versengésre. A kapitalista országok dolgozóinak százmilliói mind világosabban tudatosítják, hogy ez a kihívás éppen a békés versengésre vonatkozik, hogy a hétéves terv elsősorban a békés országépítés terve. Más államot megtámadni és a háborút kirobbantani szándékozó egyetlen egy ország sem tervezhetné 15 millió új lakás felépítését, a munkahét 30—35 órára való csökkentését és a lakosság megadóztatásának teljes megszüntetését. Valamennyien jól emlékszünk a német fasiszták jelszavára: „Vaj helyett ágyúkat." Az az ország, amely feladatul tűzte ki, hogy a legközelebbi években éppen a vaj, a tej, a hús, a cukor, a lábbeli, a ruha és az ember szükségleteit szolgáló más árucikkek termelésében megelőzi a kapitalista világ leggazdagabb államát, nem akarhat háborút. Minden becsületes ember tudja, hogy a hétéves terv megvalósításához a tartós békére, van szükség, ez a terv csak békés körülmények között teljesíthető. A Szovjetunió hétéves népgazdaságfejlesztési tervének megvalósítása még jobban megváltoztatja a világ erőviszonyait, mivel a szocialista világrendszer fogja gyártani a világ ipari termelésének több mint a felét. A tervek reális voltát igazolják azok a nagyszerű s mind nagyobb sikerek, amelyeket a Szovjetunió, a kínai Népköztársaság és a szocialista államok egész nagy társadalma elért a szocialista gazdaság fejlesztésében. A Szovjetunió és a szocialista tábor valamennyi országa dolgozói életszínvonalának állandó emelkedése hatást gyakorol majd a kapitalista országok dolgozóira és a gazdaságilag kevéssé fejlett államok népére. Á kapitalista államok vezetői és a burzsoázia ideológusai elsősorban a Szovjetunió népgazdasága fellendülésének gyors iramától félnek. A Szovjetunió népgazdasága nem ismer válságot és hanyatlást, ami a kapitalista gazdaság sajátos vonása. Nyugtalanítja őket a szovjet tudomány és technika magas színvonala, nyilvánvaló fölényünk számos téren a kapitalista tudomány és technika fölött. Végül pedig megzavarja őket a kommunizmus építésének nagy céljai által ösztönzött szovjet nép munkalelkesedése és szocialista hazafisága, az, hogy ez a nép látja és tudja, országunk egyre újabb sikerek felé halad, mind nagyobb mértékben kielégíti a dolgozók növekvő szükségleteit. A Szovjetunió 1959 — 65. évi népgazdaságfejlesztési terve, amelyet az országos vita egyöntetűen jóváhagyott, s amelyet most pártunk kongresszusa tárgyal meg, új kolosszális méretű fellendülésről, a kommunista társadalom Szovjetunióban való felépítésének nagyszerű feladatairól, hazánk történelmi fejlődése további óriási méretű gyorsulásáról tanúskodik. A szovjet nép kommunista pártja vezetésével odaadóan teljesíti Lenin örökét, megjárta a harc és a győzelem nehéz, dicső útját és felépítette a szocialista társadalmat. Nincs ma a világon olyan erő, amely megsemmisíthetné a Szovjetunió szocialista rendszerét, hazánkban felújíthatná a kapitalizmust és szétverhetné a szocialista tábort. „Ez annyit jelent, hogy a szocializmus nemcsak teljes mértékben, hanem véglegesen is győzelmet aratott" — mondotta beszámolójában Hruscsov elvtárs. Ez programadó jelentőségű, mélyreható politikai és elméleti következtetés. Ez a következtetés minden szovjet emberben és minden barátunk körében még inkább megszilárdítja az erőinkbe vetett hitet. Országunk fejlesztésének fontos időszakába, a kommunista társadalom szélesméretű felépítésének korszakába lépünk. A nehézipar elsődleges fejlesztése alapján megteremtjük a kommunizmus anyagi-műszaki alapját, tovább fejlesztjük a tudományt és technikát, megszilárdítjuk hazánk gazdasági és védelmi erejét, ugyanakkor mindjobban kielégítjük a szovjet nép növekedő anyagi és szellemi szükségleteit. Ilyen lehetőségei nem voltak például az első ötéves terv idején, amikor a korszerű ipar új ágazatait kellett felépíteni, le kellett küzdenünk hazánk műszaki és gazdasági elmaradottságát, valamint az iparosítás első szakaszának törvényszerű nehézségeit. Hruscsov eltárs beszámolójában megmagyarázza azt az elméleti következtetést, hogy a szocialista országok sikeresen felhasználják a szocialista rendszer adta lehetőségeket és ezért többé kevésbé egyidőben léphetnek a kommunista társadalom magasabb fázisába. A kapitalizmusban, f£leg az imperializmus korszakában érvényesül az egyenetlen gazdasági és politikai fejlődés törvényszerűsége, aminek következtében harc folyik a világ újrafelosztásáért, sor kerül a konkurenciaküzdelemre és az elmaradt országok leigázására. A szocialista világrendszerben más törvényszerűségek érvényesülnek. A múltban gazdaságilag elmaradt országok más szocialista országok tapasztalataira, együttműködésére és kölcsönös testvér} segítségére, a szocialista tervgazdaság előnyeire támaszkodva gyorsan fellendíthetik gazdaságukat és kultúrájukat. Ezért lehetséges valamennyi szocialista állam gazdasági és kulturális fejlődésének fokozatos kiegyenlítődése. Ez a rendkívül fontos elméleti következtetés mindinkább megszilárdítja a szocialista államok egységét és népeik barátságát. Hruscsov elvtárs beszámolójának mélyen nemzetközi jellegű marxi-lenini tételei a szocialista országok gazdasági és kulturális fejlődése színvonalának fokozatos kiegyenlítődéséről a kölcsönös testvéri segítség alapján, elvben eltérnek azoktól a revizionista állításoktól, hogy a szocialista államok fejlődésében is elkerülhetetlen az egyenetlenség. Eltérnek a „hegemónia" koncepciójától és más marxista-ellenes rágalmazó tézisektől, amelyeket, mint ismeretes, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezető tényezői hangoztatnak programjukban. A jugoszláv vezető tényezők, a marxizmus dezertőrjei, akik cinikusan azt hangoztatják, hogy a „saját székükön ülnek" és csak a saját érdekeiket tartják szem előtt, ezek a kicsinyes nacionalista politizálók, akik tagadják a legfontosabb marxista elvet, a nemzetközi proletár szolidaritás elvét, túlságosan önteltek. A jugoszláv tényezők, akik nyilvánvalóan túlbecsülik úgynevezett elméleti kapacitásukat, összetákolták revizionista programjukat és eltökélték, hogy szembeszegezik a testvérpártok moszkvai tárgyalásainak nyilatkozatával, ezzel a világtörténelmi jelentőségű programot adó dokumentummal, amelyet az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom jóváhagyott. Ellentétet és viszályt akartak szítani a nemzetközi kommunista mozgalomban, ennek segítségével akarták szert tenni politikai tőkére, hogy így köszönjék meg az óceánon-túli védelmezőik és jótevőik segítségét. Egészen anás eredményt értek el azonban, mint amilyenre számítottak. A szocialista országok és a marxi-lenini testvérpártok a jelenkori revizionizmus ellen harcolva növelték éberségüket, megszilárdították harcos egységüket és egységesen viszsaverték a jugoszláv vezető tényezők bomlasztó törekvéseit. A marxi-lenini kommunista és munkáspártok eszmei tömörsége és testvéri barátsága még sohasem vo't olyan szilárd mint ma. (Taps.) A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezető tényezői szilárd, elvhű és megsemmisítő ellenállásba ütköztek és most keserűen panaszkodnak, hogy nem értettük meg őket, hogy elszigeteltük őket, stb. stb. Pedig már régen ismeretes a közmondás „Ki mint vet, úgy arat." Mellesleg mondva a meg nem értéssel kapcsolatban rá kell mutatnunk arra, hogy a mensevikiek is mindig arra panaszkodtak, hogy nem értettük meg őket. Lenin irónikusan a „meg nem értettek frakciójának" nevezte a mensevikiket. Elvtársak! Nyikita Szergejevics Hruscsov beszámolója a kommunista társadalom széleskörű felépítésének nagy programja, amely nagyszerűségével, feladatai világos és reális voltával serkentő hatást gyakorol. Ha elgondolkozunk a hétéves terv nagy számai gyönyörű szimfóniájának mély értelmén, amelyekben a kommunizmus aktív építői tízmillióinak alkotó munkássága rejlik, világosan láthatjuk, hogy ezen terv teljesítése bolygónkon valójában a kommunizmus korszakának kezdetét jelenti, hogy törvényszerűen jótékony hatást gyakorol az egész emberiség sorsára. Nemsokára elterjed az egész világon hétéves tervünknek, a kommunizmus építése sikereinek és a kommunizmus mibenlétének nagy igazsága. Az emberiség döntő többs'ége pedig az imperializmus ideológusainak azon őrült kannibáli felhívására, hogy „jobb atomizálni a világot, mint kommunizálni" parancsoló módon ezt válaszolja: „Nem, legyünk inkább „kommunizáltak", vagyis boldogan és békében élvezhessük a legigazságosabb társadalmi rendszer javainak bőségét, mint hogy atomizáljanak minket!" (taps.) Pártunk XX. kongresszusa, amely alkotó módon tovább fejlesztette a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini irányvonlát, merész elméleti következtetést vont le, hogy a jelenlegi feltételek között a háborúkat el lehet hárítani. Az élet igazolta ennek a bölcs tételnek helyességét és indokoltságát. A hétéves terv és az összes szgcialistía országolt gazdasági terveinek teljesítése annyira megváltoztatja a szocialista és á kapitalista világrendszer között erőviszonyt, hogy még reálisabbá válik a háborúk elhárításának és a támadók megfékezésének lehetősége. A népek tudatában, amelyek már ma megundorodtak az úgynevezett „hidegháborútói", még jobban gyökeret vert az a gondolat, hogy a háborút nem szabad eszközként felhasználni a fontos kérdések megoldásában. Az új erőviszony annyira nyilvánvaló lesz - mondotta Hruscsov elvtárs beszámolójában —, hogy még a legkonokabb imperialisták is rádöbbennek a szocialista tábor ellen irányuló háború kirobbantását célzó bármiféle kísérlet reménytelen voltára. A szocialista tábor hatalmára támaszkodó békeszerető nemzetek ezután majd arra kényszeríthetik a támadó imperialista köröket, hogy mondjanak le az új világháború kirobbantására irányuló terveikről. Lenin arra tanított, hogy a marxizmus megköveteli az osztályerők viszonyának és a konkrét sajátosságoknak objektíven ellenőrizhető tiszteletben tartását a történelmi fejlődés adott szakaszában. N. Sz. Hruscsov elvtárs a békés egymás mellett élés lenini elve, a politika indokolásának tudományos lenini módszere, a kapitalizmus és a szocializmus világméretű új, a történelemben eddig nem ismert osztályerőviszonyainak és a fejlődés további távlatainak elemzése alapján az alábbi új, és az emberiség sorsa szempontjából döntő politikai és elméleti következtetésre jut: „így tehát a szocializmus teljes világméretű győzelme előtt, amikor a világ bizonyos részében még megmarad a kapitalizmus, reálisan lehetővé válik a világháború kiküszöbölése a társadalom életéből." A történelmi tapasztalatokat semmibevevő amerikai és nagy-bri-í tanniai uralkodó körök, amelyeket elvakít a világ-kommunizmus iránti gyűlölet, újra felfegyverzik Nyugat-Németországot és ahogy azt 1933-ban egy brit újság megírta, a hitleri tábornokok között újra meg akarják találni „Európa megbízható védelmezőit a kommunista veszéllyel szemben". Amint ismeretes, ez a megbízható védelmező Németország felfegyverzése után szembefordult Nagy-Britanniával és Franciaországgal. A történelem azonban most is ismétlődik. Amerika, Nagy-Britannia és Franciaország kormánykörei atomfegyvert nyomnak a legveszélyesebb fasiszta kalandorok és a feltüzelt revansisták kezébe és naivul azt remélik, hogy engedelmeskedni fognak nekik, és valamiféle írásbeli kezesség közvetítésével kordában tarthatják őket. Nyugat-Németországban a háború anyagi előkészítése mellett az új háború dühödt eszmei előkészítése folyik. A legyőzött hitleri tábornokok emlékirataikban azt akarják bebizonyítani, hogy a Szovjetunió a fasiszta Németországgal szemben vívott háborúban csak különböző véletlenek, a hitleri hibák es más előre nem látható körülmények folytán győzött. A nyugatnémet revansisták „meg akarják ismételni a háborút", Anglia és Amerika segítségével le akarják győzni a szocialista tábort. Az angol nép többségét azonban, amely emlékezik arra, hogyan bombázták a hitleristák Angliát, már ma nyugtalanítja a fasiszta revansisták újra felfegyverzése. A szovjet állam nem a véletlen folytén diadalmaskodott a második világháború minden nehézsége és legsúlyosabb próbája fölött, hanem a szocialista társadalmi rendszer kapitalizmus és fasizmus fölötti túlsúlya, a szovjet nép tömörsége és hazafisága, hatalmas győzniakarásía és annak következtében, hogy a Szovjetuniót támogatták a világ haladó erői. A második világháború óta eltelt esztendőkben nemcsak nem csökkent, hanem sokszorosan megnőtt ezen történelmi törvényszerűségek érvényessége. A jelenlegi helyzet az, hogy a világháborút „megismételni" szándékozó támadó imperialista erők törvényszerűen megsemmisítő vereséget szenvednének, és véglegesen likvidálnák a nemzetközi imperializmust. A szovjet tudomány és technika nagyszerű sikerei, a Szovjetunió .védelmi erejének növekedése segítséget nyújt azok kijózanításában is, akik még néhány évvel ezelőtt a Szovjetunió ellen irányuló úgynevezett „preventív háború" véres terveivel foglalkoztak. E. Bevin jobboldali labourista vezető, megrögzött antikommunista a brit parlament vitájában egyszer a Szovjetunió ellen irányuló „preventív háború" doktrínájának nevezte „Churchill 1946 márciusában Fultonban mondott beszédét. És mint ismeretes, éppen Churchillnek ez a beszéde jelentette a Szovjetunió elleni „hidegháború" kezdetét. Hazánk, az egész szocialista tábor és az egész haladó emberiség szempontjából, elvtársak, nagy szerencse az, hogy a Szovjetunió, a béke és a szocializmus országa idejekorán jelentős sikereket ért el a tudományban és a technikában, hoay ma mindazzal rendelkezzünk, amivel kijózaníthatjuk és megfékezhetjük a háborús uszítókat, bármiféle támadót. (Taps.) Elvtársak! A Szovjetunió dicső lenini pártja által vezetett hősi proletariátusunk elsőként törte át a világimperializmus frontját, (Folytatás a 3. oldalon) /
