Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-25 / 55. szám, szerda

Áprilisban tartják a szakszervezeti szövetségek szlovákiai KONFERENCIÁJÁT (ClK) A Szlovák Szakszervezeti Tanács tegnapi. 10. plenáris ülésén Vojtech Daubner, a Szlovák Szakszervezeti Tanács elnöke a Központi Szakszervezeti Tanács 13. plenáris ülése határozatainak, teljesítéséről beszélt. Rámutatott arra, hogy a múlt év sikeres eredményeire kedvező hatfist gyakorolt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 41. évfordulójának tiszteletére rendezett szocialista munkaverseny. A szlovákiai szakszervezetek bizottságai- | nak elnökei a vitában értékelték a KSZT 13. plenáris ülése határozatainak teljesítését az egyes szakszervezeti szövetségekben. A plenáris ülésen ezután a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom alapszabályzata értelmében jóváhagytak a szlovákiai öss2-szakszervezeti konferencia összehívására vonatkozó határozati javaslatot. A konferenciát Hratislavában ez év április 9—12-én tartják. Könyörtelenül leleplezzük az árurejteget őket Ma ünnepeljük a februári győzelem 11. évfordulóját. Ha visszatekintünk az elmúlt esztendőkre, „eszünkbe jutnak" azok is, akik számára a történelmi februári napok döntő vereséget jelentettek. Nálunk már befellegzett a volt nagybirtokosok, gyárosok, nagykereskedők, spekulánsok garázdálkodásának, akik évtizedeken keresztül kizsákmányolták a népet és az egyszerű dolgozók verejtékes munkájának gyümölcséből hatalmas vagyonokra tettek szert. De vajon belenyugodtak-e már ezek az emberek abba, hogy a „régi szép napok" soha többé vissza nem térnek, vajon nem próbálják-e még mindig ellenséges tevékenységükkel rendszerünket politikai és gazdasági téren egyaránt gyengíteni ? Erről beszélt a sajtó képviselői előtt Rudolf Barák belügyminiszter. Mint jellemezte, biztonsági szerveink többéves lelkiismeretes, alapos körültekintéssel végzett ellenőrző munkájuk nem egyszer meglepetésszerű eredményeket hozott. Az utóbbi évben megtalált áruk értéke pl. 101 millió koronára rúg, ami természetesen gazdasági szempontból sem közömbös — politikai szempontból is meszszemenö következtetéseket kell levonnunk. Tizenégy éven keresztül igyekeztünk átnevelni ezeket a volt kizsákmányolókat. Alkalmat adtunk arra. hogy mint a többi dolgozók, becsületes munkájukból éljenek, és hogy ezek még ma, 1959-ben sem adták fel a harcot, hogy még mindig ravasz, alattomos módon szabotálják népgazdaságunkat, vagyonokat érő árukat rejtegetnek, ennek csak egyértelmű a magyarázata. Abban reménykednek, hogy a helyzet egyszer mégis megváltozik, és akkor ők tüstént viszazerzik régi pozíciójukat, a „munkásálarcot" levetve, rögtön nagykereskedővé vedlenek. Ilyen embereknek nincs mit keresniök társadalmunkban. Biztonsági testületünk tagjai továbbra is éberek maradnak, könyörtelenül lelepleznek a nép biztonsága, jóléte ellen, irányuló minden ellenséges tevékenységet. Csehszlovákia gumiabroncsgyári berendezést exportál 1956 nyarán az Indonéziai iparbank („Ránk Industry Negarď') az épülő indonéziai gumiribroncsgyár résére teljes gépfelszerelést rendelt hazánkban. A megrendelt gépeket és felszerelést a megállapított határidőn belül leszállítottuk. Nem kevesebb mint 140 tíztonnás vagont tett ki a szállítmány, amely Hamburgon át Indonéziába ment. 7957 decemberében 11 csehszlovák technikus és szeret3 utazott Indonéziába, hogy megkezdje a gumiabroncsgyár gépeinek felszerelését. A szerelési munkákat határidőre befejezték. A próbagyártás kitűnően sikerült, úgyhogy az Indonéz ipari körök a legteljesebb elismerésüket fejezték ki a csehszlovák technikusoknak. Nem érdektelen megemlíteni, miszerint annak ellenére, hogy Indonézia adja a világ kaucsuktermelésének 40 százalékát, gumiabronexgyára nem volt. A most felépült dzakariai első• gumiabroncsgyártón naponta 650 gumiabroncsot fognak gyártani. kp. Egyre növekszik a páltoktatás szerepe Az évzáró taggyűlések beszámolóiban, amikor felsorolták a termelési és a politikai munka eredményeit, gyakran hallottunk ilyesmit is. „Kevés gondot fordítottunk a pártoktatás színvonalasabbá tételére, nem foglalkoztunk megfelelően a propagandamunkával". A felszólalók is sokat beszéltek erről. A pártoktatásról szólva sok bírálat érte a pártbizottságokat. Világosan kitűnt, hogy a pártszervezetek tagjai és tagjelöltjei követelik a pártpropaganda megjavítását. Miért esett olyan sok szó a propagandáról, a pártoktatásról? Miért hangzik most ily erőteljesen ez a követelés? Természetesen senkinek sem közömbös, hogy a pártoktatásokon egyhangú monoton felolvasásokat kell-e végighallgatnia, vagy pedig eleven, az új feladatok színvonalára emelt előadások után viták közepette mélyíti-e el a tanultakat. De nemcsak erről van szó. Az üzemi és falusi pártszervezetek kommunistái mindinkább érzik, hogy megfelelő politikai és elméleti ismeretek nélkül nem végezhetik eredményesen mindennapi munkájukat. Pártunk kongresszusa sok olyan új kérdés elé állítja a pártszervezet funkcionáriusait, a gazdasági vezetőket, a nemzeti bizottságok tagjait és dolgozóit, amelyeket csak alapos politikai és elméleti tájékozottsággal lehet megoldani. Egyre növekszik tehát a pártoktatás szerepe. Megnőtt a jelentősége az agitáció, a propaganda olyan formáinak, amelyekkel gyorsan lehet kielégítően válaszolni a kommunistákat vagy pártonkívülieket foglalkoztató politikai és elméleti kérdésekre. — Vannak, akik azzal igyekeznek magyarázni a pártoktatás fogyatékosságait, hogy a pártszervezetek, a pártbizottságok éppen az oktatási évad kezdetén túl voltak terhelve, nagy erőfeszítéseket tettek az életszínvonal továbbfokozása problémáinak megoldásával kapcsolatos vita jó politikai és szervezeti előkészítésére — mondja Lakatos elvtárs, a losonci járási pártbizottság dolgozója. Ez igaz, ám ezzel legfeljebb csak a kezdeti bajokat lehet némileg magyarázni. A pártoktatás hibáinak, alacsony színvonalának és szervezeti gyengeségének legfőbb oka, hogy egyes pártfunkcionáriusok elvállalják ugyan a propagandamunkát, de — nagy elfoglaltságukra hivatkozva .— nem járnak rendszeresen a járási elméleti tanácsadóba rendezett szemináriumokra. Természetes, hogy azok a propagandisták, akik maguk is elhanyagolják a tanulást, képtelenek eredményesen előadni, lekötni a hallgatók figyelmét. Az ilyen magatartásban kell tehát keresni a lemorzsolódás okát. Vannak, akik a szakmai tanulásra hivatkoznak. Szakmai tudásra feltétlenül szükség van, de semmiféle képzettség sem pótolhatja a marxizmus-leninizmus tanulását, ismeretét. Az utóbbi hetekben javul a propagandamunka a losonci járásban, az évzáró taggyűléseken ugyanis olyan határozatok születtek, hogy az egész pártbizottság ügyévé teszik a pártoktatás, a propagandisták megsegítését. Közismert, hogy-a határozatok annyit érnek, amennyit végrehajtanak belőlük. Lapozzunk viszsza például egy-két hónappal a losonci vasútállomás fűtőháza pártalapszervezetének életébe. Nagyon kedvezőtlen volt itt a helyzet. A pártbizottság sokszor foglalkozott ugyan és határozatokat is hozott a pártoktatás menetének megjavítása érdekében, de valóra váltásával alig vagy semmit sem törődött. — Az évzáró taggyűlés óta megváltozott a légkör a pártszervezet vezetésében — mondja Pavel Končos elvtárs, a pártbizottság egyik tagja, akivel mozdonya szénnel és vízzel való ellátása közben beszélgettünk. Az új pártbizottság látva, hogy Július Jahodnlk propagandistával sehogy sem tud zöldágra vergődni, felkészületlenül áll hallgatói elé, javasolta leváltását és Ján Borkáč mozdonyvezető elvtársat bízták meg a propagandamunkával, aki fel tudja kelteni a tanulás iránti érdeklődést, meg tudja teremteni a harcos elméleti vitákat, a kérdések bátor felvetésének és megoldásának légkörét, hogy hallgatói a gyakorlatban a párt politikájának végrehajtásában alkalmazni tudják a tanultakat. Jól foglalkozni az emberekkel, talán kissé elcsépelten hangzik ez a mondat, de ha a valóságot nézzük, nagyon is életteli és nem is könnyű feladatot takar. Mondjuk ki kereken: az ideológia nagyobb megbecsüléséhez, a pártoktatás magasabb színvonalának eléréséhez nélkülözhetetlen a propagandista, képzettsé.ge. A propagandisták a legfontosabb pártmunkások közé tartoznak. Az apátfalusi textilüzemben többször meggyőződhettünk róla, hogy Lociga Györgynek, Kacsányi Zoltánnak, Zvara Józsefnek, Reibrich Gyulának és a többi propagandistának igen nagy a szerepe a párt és a tömegek közötti kapcsolat elmélyítésében. Az elméleti színvonal emelésével képessé teszik a párttagokat, hogy pártunk intézkedéseit és politikáját helyesen magyarázzák dolgozó társaiknak. Maguk a propagandisták úgyszólván kivétel nélkül közvetlenül részt vesznek a tömegek meggyőzésében. Külön említést érdemelnek az olyan kezdeményezések, mint a „szocialista ifjúsági munkabrigádok" megalakítása a szövődében. A fiatalok nem látszateredményekre törekszenek, hanem a minőség javítására, több, olcsóbb és minden szempontból eredményesebb munkára. Marková. Abelovská, Komorová és a brigád több tagja kérték, hogy részt vehessenek a pártoktatáson, hogy bővíthessék politikai tudásukat. Erősödött, fejlődött a Rapi Egységes Földművesszövetkezet is. Kozloch Ferenc elvtárs, az EFSZ könyvelője elmondta, hogy a múlt év a szövetkezet jelentős gazdasági, szervezeti és politikai erősödésének esztendeje volt. A pártbizottság és a propagandista jó együttműködésének gyümölcse, hogy a falu kommunistái egyre jobban igyekeznek népszerűsíteni a földművesszövetkezet eredményeit, megértéssel, meggyőző szóval, barátsággal közelednek a még egyénileg dolgozó parasztokhoz. Az új pártbizottság tagjai azonban nem elégedettek ezekkel az eredményekkel. A pártbizottság mindjárt első ülésén megállapította: helyes, hogy a pártoktatáson a legutóbbi másfél év alatt főleg az EFSZ munkaszervezési és díjazási problémáival foglalkoztak. Súlyos hiba azonbarr, hogy a pártszervezet teljesen megfeledkezett a párt sorainak új tagjelöltekkel való megerősítéséről. Helyes a pártbizottság döntése, hogy mielőbb ki kell javítani ezt a hibát, mert csak erős falusi pártszervezet tudja sikerre vinni a párt politikáját. A pártoktatási évnek még jó része hátra van. Minden lehetőség megvan arra, hogy a hibákat kijavítsuk. Hogy propagandamunkánk tovább szilárdítsa pártunk eszmeipolitikai egységet. Erdösj £(J

e Előre, egy lépést sem! Már tizenegyedszer emlékezünk meg arról a döntő győzelemről, melyet 1948 februárjában az egész dolgozó nép élén a kommunista párt vezette munkásosztály aratott az ellenforradalmi puccsot tervező reakció felett. 1948 februárja államunk és nemzeteink történelmében jelentős fordulópontot jelent. Helyes erről most, az évfordulókor megemlékezni, hogy tulajdonképpen miben rejlik óriási jelentősége. Helyes újból elgondolkodnunk azokról a tanulságokról, melyeket ezekből az eseményekből levontunk és amelyek most épp úgy érvényesek, mint tizenegy évvel ezelőtt. A második világháború másképpen végződött, mint ahogy azt a nyugati imperialista hatalmak elképzelték. Azzal számoltak ugyanis, hogy nemcsak legnagyobb vetélytársaikat, Németországot és Japánt teszik tönkre, hanem a Szovjetunió is — mely a háborúban a legtöbb áldozatot hozta — alaposan legyöngül, esetleg elvérzik. Ez a számításuk azonban nem teljesült. Ellenkezőleg, a Szovjetunió a fasizmus feletti győzelemből mint a legnagyobb katonai hatalom került ki és politikai jelentősége is nagyon megnevekedett. A kártya rosszul jött ki, mert az imperialisták lettek gyengébbek. Európa hét államában — melyeket a szovjet hadsereg szabadított fel, ebben a részükre kedvezőtlen politikai helyzetben - a nép vette át a kezdeményezést. Hazánkban a felszabadulás után már az első csehszlovák kormányban nem a burzsoáziának volt döntő szava, hanem a munkásosztálynak, melyet Csehszlovákia Kommunista Pártja képviselt. Ez a tény visszatükröződött már a kassai kormányprogramban is. A nép haragja elseperte nemcsak a német és a mapyar fasisztákat. de a hazai áruló nagy burzsoáziát is, amely eladta az országot Hitlernek. A háborús bűnösöket, árulókat és az ellenséggel együttműködőket, bíróság elé állították. Ezeknek és az ellenségnek vagyonát lefoglalták és 1945. október 28-án államosították, az ipar nagy részét, a bankokat és majdnem három millió hektár konfiskált földet szétosztottak a földnélküliek és a kisparasztok között. A kompromittált politikai pártokat, amelyek segítettek a Csehszlovák Köztársaság felosztásában és leigázásában, 1945 után nem újíthatták fel. A közigazgatásban a nemzeti bizottságok képviselték már az új államhatalmat. Ezenkívül számos olyan intézkedés történt, amelyek a felszabadult Csehszlovákiát egy új tipusú népi demokratikus állammá alakították. Természetesen mindezt nem lehetett volna olyan könnyen megvalósítani, ha nem állott volna mellettünk a Szovjetunió. A burzsoázia nem jó szemmel nézte a dolgozó nép, a munkásosztály és a CSKP biztos célkitűzéseit, munkáját, mellyel mindezt realizálni akarta. A reakció egyre fokozta ellenállását és a Nemzeti Front polgári pártjaiba igyekezett beférkőzni azzal a szándékkal, hogy visszafordítsa a történelem kerekét, hogy visszavegyék a nép forradalmi vívmányait. Ugyanakkor mindenáron a Szovjetunióval való szövetséget akarta megbontani. A reakció a népnek a szocialista építés iránti nagy lelkesedésével szemben politikai szabotázzsal és i gazdaságunk ellen irányult felfoigatási kísérletekkel próbálkozott. Zavart akart kelteni, hogy a nép elégedetlenségét a CSKP "ellen fordítsa. A reakció mindent egy kártyára tett. de elvesztette a játszmát. Nemcsak, hogy nem érte el politikai célját, de ellenkezőleg, a dolgozó nép előtt leleplezte magát mint a népi demokratikus rendszer ellenségét, aki a nemzeti egységet akarta szétverni. Nem sikerült a kommunistákat kiszorítani a kormányból és hivatalnok-kormányt alakítani, mint 1920 decemberében. Nem számítottak ugyanis azzal, hogy a kormány élén nem Tusar, hanem Gottwald •elvtárs állott, valamint azzal sem, hogy a munkásosztályt nem vezeti egy-kti táborra oszlott és ingadozó szociáldemokrata párt. hanem egy egységes, harcos, edzett, akcióképes marx-leninl alapon álló kommunista párt. Az 194S. évi Februári Győzelemmel a nép a kormányból eltávolította azt a fő akadályt, amely fékezre és szabotálta a további fejlődést, a szocialista építést. A burzsoázia ugyanis megdöbbenve nézte, hogy a kapitalista pozíciók egyre szűkülnek, hogy az államosítás, a földreform, valamint más sikerek következtében egyre nő a nép hatalma és öntudata. A kétéves terv sikere és a Szovjetunió önzetlen támogatása elősegítette a nemzetgazdaság gyorsabb megújhodását, amit a burzsoázia mindenáron meg akart akadályozni. Nem érdektelen részünkre, hogy különösen Szlovákia iparosítását szabotálta. Számolva Szlovákiának bizonyos gazdasági és kulturális elmaradottságával a puccs előkészítői fontos szerepet szántak a szlovák burzsoáziának is. Ebben azonban nagyon tévedtek, mert a szlovák munkások és parasztok egységesen a cseh dolgozókkal együtt meghiúsították ezt a tervet. A nemzetközi imperialistáknak, akik kívülről buzdították a reakciót, nem sikerült Csehszlovákiát kiragadni a béke és a szocializmus táborából. Csak azóta, amióta hasonló kísérletet láttunk 1956 októberében Magyarországon, tudatosíthatja mindenki eléggé tisztán, mihez vezethetett volna esetleg a legkisebb ingadozás, vagy nem eléggé céltudatos fellépés, illetve elhamarkodott lépés a kommunista párt részéről. Szerencsére a pártnak harcban edzett, tapasztalt vezérkara volt, mely határozott programra és a dolgozó nép többségére támaszkodhatott. Csehszlovákia Kommunista Pártja helyes politikájával elnyerte a széles neptötnegek bizalmát, akik a burzsoáziával való leszámoláskor együtt haladtak a párttal és később a megújhodott Nemzeti Fronttal. A párt a népet mindig becsületes úton vezette. Ugyanakkor nyíltan megmutatta a helyes irányt, hogyan kell leküzdeni a nehézségeket. Ez volt sikerének titka és ezért bíztak benne a tömegek, hogy vezetésével eljutnak a szocializmushoz. A nép az 1948-i februári napokban világosan bebizonyította, hogy minden hatalom tőle, a néptől ered. Láttuk a Februári Győzelem idején, hogy milyen hatalmas erőt képez a dolgozó nép Nemzeti Frontja, ha azt a legforradalmibb része, a munkásosztály vezeti és annak alapja a munkások és a parasztok szilárd szövetsége. Hiába igyekezett a reakció fent a Nemzeti Frontot szétzúzni, lent a tép újból erősen összefogott. A megújhodott Nemzeti Front az akciósbizottságok formájában határozottságot mutatott a reakció ellen. Bennük becsületes munkások, parasztok, értelmiségiek és iparosok tömörültek, a csehek és szlovákok közösen kezdték megtisztítani a Nemzeti Frontot, a politikai pártokat, a közéletet, kiűzve mindazokat, akik összejátszottak a reakcióval. Nem sikerült tehát elszigetelni a kommunistákat a tömegektől, hanem maguk szigetelődtek el. A sok politikai tapasztalaton kívül még egy fontos tényezőről nem szabad megfeledkeznünk. Ez a Szovjetunióval való meleg barátság és szövetség. Az emlékezetes februári események óta hazánk arculata egészen megváltozott. A nép átvette a hatalmat, a gyárakat, a földműveseknek földet osztottak, a köztársaság új, népi demokratikus alkotmányt kapott. Társadalmunk gazdasági osztályjellegf, struktúrája is nagy változásokon ment keresztül és hatalmas gazdasági fejlődést eredményezett. Gazdagabbak lettünk, jobban élünk. Mi csehszlovákiai magyarok is sokat köszönhetünk a Februári Győzelemnek. A győzelmes cseh és szlovák munkásosztály — a teljes politikai hatalom birtokában - első és legfontosabb feladatainak tartotta, hogy a lenini nemzetiségi politika szellemében gyökeresen rendezze a hazánkban élő nemzetiségiek viszonyát és hogy lehetővé tette részvételüket a szocializmus építésében, a szocializmus minden vívmányainak élvezetében. A megkezdett úton azonban nem állunk meg. Előre törtetünk, hogy hazánkban a Februári Győzelem hagyományai szerint felépítsük a szocializmust, illetve azt a proletár nemzetköziség szellemében közös erővel a kölcsönös segítségnyújtás keretén belül építjük a béketábor többi országaiban is. Grek Imre Prága utcáin — tavaly, a februári események 10. évfordulóján új egyenruhában meneteltek a népi milícia tagjai. ÜJ SZÖ 5 1959. február 25.