Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-25 / 55. szám, szerda

Áprilisban tartják a szakszervezeti szövetségek szlovákiai KONFERENCIÁJÁT (ClK) A Szlovák Szakszervezeti Tanács tegnapi. 10. plenáris ülésén Vojtech Daub­ner, a Szlovák Szakszervezeti Tanács el­nöke a Központi Szakszervezeti Tanács 13. plenáris ülése határozatainak, teljesítéséről beszélt. Rámutatott arra, hogy a múlt év sikeres eredményeire kedvező hatfist gyakorolt a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 41. évfordulójának tiszteletére ren­dezett szocialista munkaverseny. A szlovákiai szakszervezetek bizottságai- | nak elnökei a vitában értékelték a KSZT 13. plenáris ülése határozatainak teljesí­tését az egyes szakszervezeti szövetsé­gekben. A plenáris ülésen ezután a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom alapszabályzata ér­telmében jóváhagytak a szlovákiai öss2-szak­szervezeti konferencia összehívására vo­natkozó határozati javaslatot. A konferen­ciát Hratislavában ez év április 9—12-én tartják. Könyörtelenül leleplezzük az árurejteget őket Ma ünnepeljük a februári győze­lem 11. évfordulóját. Ha visszatekin­tünk az elmúlt esztendőkre, „eszünk­be jutnak" azok is, akik számára a történelmi februári napok döntő ve­reséget jelentettek. Nálunk már be­fellegzett a volt nagybirtokosok, gyá­rosok, nagykereskedők, spekulánsok garázdálkodásának, akik évtizedeken keresztül kizsákmányolták a népet és az egyszerű dolgozók verejtékes munkájának gyümölcséből hatalmas vagyonokra tettek szert. De vajon belenyugodtak-e már ezek az emberek abba, hogy a „régi szép napok" soha többé vissza nem térnek, vajon nem próbálják-e még mindig ellenséges tevékenységükkel rendszerünket politikai és gazdasági téren egyaránt gyengíteni ? Erről beszélt a sajtó képviselői előtt Ru­dolf Barák belügyminiszter. Mint jellemezte, biztonsági szerveink többéves lelkiismeretes, alapos körülte­kintéssel végzett ellenőrző munkájuk nem egyszer meglepetésszerű ered­ményeket hozott. Az utóbbi évben megtalált áruk értéke pl. 101 millió koronára rúg, ami természetesen gazdasági szempontból sem közöm­bös — politikai szempontból is mesz­szemenö következtetéseket kell le­vonnunk. Tizenégy éven keresztül igyekez­tünk átnevelni ezeket a volt kizsák­mányolókat. Alkalmat adtunk arra. hogy mint a többi dolgozók, becsü­letes munkájukból éljenek, és hogy ezek még ma, 1959-ben sem adták fel a harcot, hogy még mindig ra­vasz, alattomos módon szabotálják népgazdaságunkat, vagyonokat érő árukat rejtegetnek, ennek csak egy­értelmű a magyarázata. Abban re­ménykednek, hogy a helyzet egyszer mégis megváltozik, és akkor ők tüs­tént viszazerzik régi pozíciójukat, a „munkásálarcot" levetve, rög­tön nagykereskedővé vedlenek. Ilyen embereknek nincs mit keresniök tár­sadalmunkban. Biztonsági testüle­tünk tagjai továbbra is éberek ma­radnak, könyörtelenül lelepleznek a nép biztonsága, jóléte ellen, irányuló minden ellenséges tevékenységet. Csehszlovákia gumiabroncsgyári berendezést exportál 1956 nyarán az Indonéziai iparbank („Ránk Industry Negarď') az épülő indo­néziai gumiribroncsgyár résére teljes gép­felszerelést rendelt hazánkban. A megren­delt gépeket és felszerelést a megálla­pított határidőn belül leszállítottuk. Nem kevesebb mint 140 tíztonnás vagont tett ki a szállítmány, amely Hamburgon át Indonéziába ment. 7957 decemberében 11 csehszlovák technikus és szeret3 utazott Indonéziába, hogy megkezdje a gumi­abroncsgyár gépeinek felszerelését. A sze­relési munkákat határidőre befejezték. A próbagyártás kitűnően sikerült, úgyhogy az Indonéz ipari körök a legteljesebb elis­merésüket fejezték ki a csehszlovák tech­nikusoknak. Nem érdektelen megemlíteni, miszerint annak ellenére, hogy Indonézia adja a világ kaucsuktermelésének 40 százalékát, gumiabronexgyára nem volt. A most fel­épült dzakariai első• gumiabroncsgyártón naponta 650 gumiabroncsot fognak gyár­tani. kp. Egyre növekszik a páltoktatás szerepe Az évzáró taggyűlések be­számolóiban, amikor felsorolták a termelési és a politikai munka ered­ményeit, gyakran hallottunk ilyesmit is. „Kevés gondot fordítottunk a párt­oktatás színvonalasabbá tételére, nem foglalkoztunk megfelelően a propagandamunkával". A felszólalók is sokat beszéltek erről. A párt­oktatásról szólva sok bírálat érte a pártbizottságokat. Világosan kitűnt, hogy a pártszervezetek tagjai és tagjelöltjei követelik a pártpropa­ganda megjavítását. Miért esett olyan sok szó a pro­pagandáról, a pártoktatásról? Miért hangzik most ily erőteljesen ez a követelés? Természetesen senkinek sem közömbös, hogy a pártoktatá­sokon egyhangú monoton felolvasá­sokat kell-e végighallgatnia, vagy pedig eleven, az új feladatok színvonalára emelt előadások után viták közepette mélyíti-e el a ta­nultakat. De nemcsak erről van szó. Az üzemi és falusi pártszervezetek kommunistái mindinkább érzik, hogy megfelelő politikai és elméleti isme­retek nélkül nem végezhetik ered­ményesen mindennapi munkájukat. Pártunk kongresszusa sok olyan új kérdés elé állítja a pártszervezet funkcionáriusait, a gazdasági vezető­ket, a nemzeti bizottságok tagjait és dolgozóit, amelyeket csak alapos politikai és elméleti tájékozottsággal lehet megoldani. Egyre növekszik tehát a pártoktatás szerepe. Megnőtt a jelentősége az agitáció, a propa­ganda olyan formáinak, amelyekkel gyorsan lehet kielégítően válaszolni a kommunistákat vagy pártonkívülie­ket foglalkoztató politikai és elmé­leti kérdésekre. — Vannak, akik azzal igyekeznek magyarázni a pártoktatás fogyaté­kosságait, hogy a pártszervezetek, a pártbizottságok éppen az oktatási évad kezdetén túl voltak terhelve, nagy erőfeszítéseket tettek az élet­színvonal továbbfokozása problémái­nak megoldásával kapcsolatos vita jó politikai és szervezeti előkészí­tésére — mondja Lakatos elvtárs, a losonci járási pártbizottság dol­gozója. Ez igaz, ám ezzel legfeljebb csak a kezdeti bajokat lehet némileg ma­gyarázni. A pártoktatás hibáinak, alacsony színvonalának és szerve­zeti gyengeségének legfőbb oka, hogy egyes pártfunkcionáriusok elvállalják ugyan a propagandamunkát, de — nagy elfoglaltságukra hivatkozva .— nem járnak rendszeresen a járási elméleti tanácsadóba rendezett sze­mináriumokra. Természetes, hogy azok a propagandisták, akik maguk is elhanyagolják a tanulást, képte­lenek eredményesen előadni, lekötni a hallgatók figyelmét. Az ilyen ma­gatartásban kell tehát keresni a le­morzsolódás okát. Vannak, akik a szakmai tanulásra hivatkoznak. Szak­mai tudásra feltétlenül szükség van, de semmiféle képzettség sem pótol­hatja a marxizmus-leninizmus tanu­lását, ismeretét. Az utóbbi hetekben javul a propagandamunka a losonci járás­ban, az évzáró taggyűléseken ugyan­is olyan határozatok születtek, hogy az egész pártbizottság ügyévé teszik a pártoktatás, a propagandisták meg­segítését. Közismert, hogy-a határo­zatok annyit érnek, amennyit vég­rehajtanak belőlük. Lapozzunk visz­sza például egy-két hónappal a lo­sonci vasútállomás fűtőháza párt­alapszervezetének életébe. Nagyon kedvezőtlen volt itt a helyzet. A pártbizottság sokszor foglalkozott ugyan és határozatokat is hozott a pártoktatás menetének megjavítása érdekében, de valóra váltásával alig vagy semmit sem törődött. — Az évzáró taggyűlés óta meg­változott a légkör a pártszervezet vezetésében — mondja Pavel Kon­čos elvtárs, a pártbizottság egyik tagja, akivel mozdonya szénnel és vízzel való ellátása közben beszél­gettünk. Az új pártbizottság látva, hogy Július Jahodnlk propagandis­tával sehogy sem tud zöldágra ver­gődni, felkészületlenül áll hallgatói elé, javasolta leváltását és Ján Bor­káč mozdonyvezető elvtársat bízták meg a propagandamunkával, aki fel tudja kelteni a tanulás iránti ér­deklődést, meg tudja teremteni a harcos elméleti vitákat, a kérdések bátor felvetésének és megoldásának légkörét, hogy hallgatói a gyakorlat­ban a párt politikájának végrehajtá­sában alkalmazni tudják a tanulta­kat. Jól foglalkozni az emberekkel, ta­lán kissé elcsépelten hangzik ez a mondat, de ha a valóságot nézzük, nagyon is életteli és nem is könnyű feladatot takar. Mondjuk ki kere­ken: az ideológia nagyobb megbecsü­léséhez, a pártoktatás magasabb színvonalának eléréséhez nélkülöz­hetetlen a propagandista, képzettsé.­ge. A propagandisták a legfontosabb pártmunkások közé tartoznak. Az apátfalusi textilüzemben többször meggyőződhettünk róla, hogy Lociga Györgynek, Kacsányi Zoltánnak, Zvara Józsefnek, Reibrich Gyulának és a többi propagandistá­nak igen nagy a szerepe a párt és a tömegek közötti kapcsolat elmé­lyítésében. Az elméleti színvonal emelésével képessé teszik a pártta­gokat, hogy pártunk intézkedéseit és politikáját helyesen magyarázzák dolgozó társaiknak. Maguk a propa­gandisták úgyszólván kivétel nélkül közvetlenül részt vesznek a töme­gek meggyőzésében. Külön említést érdemelnek az olyan kezdeményezé­sek, mint a „szocialista ifjúsági mun­kabrigádok" megalakítása a szövő­dében. A fiatalok nem látszatered­ményekre törekszenek, hanem a mi­nőség javítására, több, olcsóbb és minden szempontból eredményesebb munkára. Marková. Abelovská, Komo­rová és a brigád több tagja kérték, hogy részt vehessenek a pártokta­táson, hogy bővíthessék politikai tu­dásukat. Erősödött, fejlődött a Rapi Egy­séges Földművesszövetkezet is. Koz­loch Ferenc elvtárs, az EFSZ köny­velője elmondta, hogy a múlt év a szövetkezet jelentős gazdasági, szer­vezeti és politikai erősödésének esz­tendeje volt. A pártbizottság és a propagandista jó együttműködésének gyümölcse, hogy a falu kommunis­tái egyre jobban igyekeznek népsze­rűsíteni a földművesszövetkezet eredményeit, megértéssel, meggyőző szóval, barátsággal közelednek a még egyénileg dolgozó parasztokhoz. Az új pártbizottság tagjai azonban nem elégedettek ezekkel az eredmé­nyekkel. A pártbizottság mindjárt első ülésén megállapította: helyes, hogy a pártoktatáson a legutóbbi másfél év alatt főleg az EFSZ mun­kaszervezési és díjazási problémái­val foglalkoztak. Súlyos hiba azon­barr, hogy a pártszervezet teljesen megfeledkezett a párt sorainak új tagjelöltekkel való megerősítéséről. Helyes a pártbizottság döntése, hogy mielőbb ki kell javítani ezt a hibát, mert csak erős falusi pártszervezet tudja sikerre vinni a párt politiká­ját. A pártoktatási évnek még jó része hátra van. Minden lehetőség megvan arra, hogy a hibákat kija­vítsuk. Hogy propagandamunkánk tovább szilárdítsa pártunk eszmei­politikai egységet. Erdösj £(J e Előre, egy lépést sem! Már tizenegyedszer emlékezünk meg arról a döntő győzelemről, melyet 1948 februárjában az egész dolgo­zó nép élén a kommunista párt ve­zette munkásosztály aratott az el­lenforradalmi puccsot tervező reak­ció felett. 1948 februárja államunk és nem­zeteink történelmében jelentős for­dulópontot jelent. Helyes erről most, az évfordulókor megemlékezni, hogy tulajdonképpen miben rejlik óriási jelentősége. Helyes újból el­gondolkodnunk azokról a tanulságok­ról, melyeket ezekből az esemé­nyekből levontunk és amelyek most épp úgy érvényesek, mint tizenegy évvel ezelőtt. A második világháború másképpen végződött, mint ahogy azt a nyu­gati imperialista hatalmak elképzel­ték. Azzal számoltak ugyanis, hogy nemcsak legnagyobb vetélytársaikat, Németországot és Japánt teszik tönkre, hanem a Szovjetunió is — mely a háborúban a legtöbb áldo­zatot hozta — alaposan legyöngül, esetleg elvérzik. Ez a számításuk azonban nem teljesült. Ellenkezőleg, a Szovjetunió a fasizmus feletti győ­zelemből mint a legnagyobb katonai hatalom került ki és politikai je­lentősége is nagyon megnevekedett. A kártya rosszul jött ki, mert az imperialisták lettek gyengébbek. Európa hét államában — melyeket a szovjet hadsereg szabadított fel, ebben a részükre kedvezőtlen politikai helyzetben - a nép vette át a kez­deményezést. Hazánkban a felszabadulás után már az első csehszlovák kormányban nem a burzsoáziának volt döntő sza­va, hanem a munkásosztálynak, me­lyet Csehszlovákia Kommunista Párt­ja képviselt. Ez a tény visszatükrö­ződött már a kassai kormányprog­ramban is. A nép haragja elseperte nemcsak a német és a mapyar fa­sisztákat. de a hazai áruló nagy burzsoáziát is, amely eladta az or­szágot Hitlernek. A háborús bűnö­söket, árulókat és az ellenséggel együttműködőket, bíróság elé állí­tották. Ezeknek és az ellenségnek vagyonát lefoglalták és 1945. október 28-án államosították, az ipar nagy részét, a bankokat és majdnem há­rom millió hektár konfiskált földet szétosztottak a földnélküliek és a kisparasztok között. A kompromittált politikai pártokat, amelyek segítet­tek a Csehszlovák Köztársaság fel­osztásában és leigázásában, 1945 után nem újíthatták fel. A közigazgatás­ban a nemzeti bizottságok képvisel­ték már az új államhatalmat. Ezen­kívül számos olyan intézkedés tör­tént, amelyek a felszabadult Cseh­szlovákiát egy új tipusú népi de­mokratikus állammá alakították. Ter­mészetesen mindezt nem lehetett volna olyan könnyen megvalósítani, ha nem állott volna mellettünk a Szovjetunió. A burzsoázia nem jó szemmel néz­te a dolgozó nép, a munkásosztály és a CSKP biztos célkitűzéseit, mun­káját, mellyel mindezt realizálni akarta. A reakció egyre fokozta el­lenállását és a Nemzeti Front pol­gári pártjaiba igyekezett beférkőzni azzal a szándékkal, hogy visszafor­dítsa a történelem kerekét, hogy visszavegyék a nép forradalmi vívmá­nyait. Ugyanakkor mindenáron a Szovjetunióval való szövetséget akarta megbontani. A reakció a népnek a szocialista építés iránti nagy lelkesedésével szemben politikai szabotázzsal és i gazdaságunk ellen irányult felfoiga­tási kísérletekkel próbálkozott. Za­vart akart kelteni, hogy a nép elé­gedetlenségét a CSKP "ellen fordítsa. A reakció mindent egy kártyára tett. de elvesztette a játszmát. Nemcsak, hogy nem érte el politikai célját, de ellenkezőleg, a dolgozó nép előtt leleplezte magát mint a népi demok­ratikus rendszer ellenségét, aki a nemzeti egységet akarta szétverni. Nem sikerült a kommunistákat kiszorí­tani a kormányból és hivatalnok-kormányt alakítani, mint 1920 decemberében. Nem számítottak ugyanis azzal, hogy a kor­mány élén nem Tusar, hanem Gottwald •elvtárs állott, valamint azzal sem, hogy a munkásosztályt nem vezeti egy-kti tá­borra oszlott és ingadozó szociáldemokrata párt. hanem egy egységes, harcos, edzett, akcióképes marx-leninl alapon álló kom­munista párt. Az 194S. évi Februári Győzelemmel a nép a kormányból eltávolította azt a fő aka­dályt, amely fékezre és szabotálta a to­vábbi fejlődést, a szocialista építést. A bur­zsoázia ugyanis megdöbbenve nézte, hogy a kapitalista pozíciók egyre szűkülnek, hogy az államosítás, a földreform, valamint más sikerek következtében egyre nő a nép hatalma és öntudata. A kétéves terv sikere és a Szovjet­unió önzetlen támogatása elősegítette a nemzetgazdaság gyorsabb megújhodását, amit a burzsoázia mindenáron meg akart akadályozni. Nem érdektelen részünkre, hogy különösen Szlovákia iparosítását sza­botálta. Számolva Szlovákiának bizonyos gazdasági és kulturális elmaradottságával a puccs előkészítői fontos szerepet szántak a szlovák burzsoáziának is. Ebben azonban nagyon tévedtek, mert a szlovák munkások és parasztok egységesen a cseh dolgozók­kal együtt meghiúsították ezt a tervet. A nemzetközi imperialistáknak, akik kí­vülről buzdították a reakciót, nem sikerült Csehszlovákiát kiragadni a béke és a szo­cializmus táborából. Csak azóta, amióta hasonló kísérletet láttunk 1956 októberé­ben Magyarországon, tudatosíthatja min­denki eléggé tisztán, mihez vezethetett vol­na esetleg a legkisebb ingadozás, vagy nem eléggé céltudatos fellépés, illetve el­hamarkodott lépés a kommunista párt ré­széről. Szerencsére a pártnak harcban edzett, tapasztalt vezérkara volt, mely határozott programra és a dolgozó nép többségére támaszkodhatott. Csehszlovákia Kommunista Pártja helyes politikájával el­nyerte a széles neptötnegek bizalmát, akik a burzsoáziával való leszámoláskor együtt haladtak a párttal és később a megújhodott Nemzeti Fronttal. A párt a népet mindig becsületes úton vezette. Ugyanakkor nyíl­tan megmutatta a helyes irányt, hogyan kell leküzdeni a nehézségeket. Ez volt sikerének titka és ezért bíztak benne a tömegek, hogy vezetésével eljutnak a szo­cializmushoz. A nép az 1948-i februári napokban világosan bebizonyította, hogy minden hatalom tőle, a néptől ered. Láttuk a Februári Győzelem idején, hogy milyen hatalmas erőt képez a dolgozó nép Nemzeti Frontja, ha azt a legforradalmibb része, a munkásosztály vezeti és annak alapja a munkások és a parasztok szilárd szövetsége. Hiába igyekezett a reakció fent a Nemzeti Frontot szétzúzni, lent a tép újból erősen összefogott. A megújhodott Nemzeti Front az akciósbizottságok formá­jában határozottságot mutatott a reakció ellen. Bennük becsületes munkások, pa­rasztok, értelmiségiek és iparosok tömö­rültek, a csehek és szlovákok közösen kezdték megtisztítani a Nemzeti Frontot, a politikai pártokat, a közéletet, kiűzve mindazokat, akik összejátszottak a reakció­val. Nem sikerült tehát elszigetelni a kommunistákat a tömegektől, hanem ma­guk szigetelődtek el. A sok politikai tapasztalaton kí­vül még egy fontos tényezőről nem szabad megfeledkeznünk. Ez a Szov­jetunióval való meleg barátság és szövetség. Az emlékezetes februári esemé­nyek óta hazánk arculata egészen megváltozott. A nép átvette a ha­talmat, a gyárakat, a földművesek­nek földet osztottak, a köztársaság új, népi demokratikus alkotmányt ka­pott. Társadalmunk gazdasági osz­tályjellegf, struktúrája is nagy vál­tozásokon ment keresztül és hatal­mas gazdasági fejlődést eredménye­zett. Gazdagabbak lettünk, jobban élünk. Mi csehszlovákiai magyarok is so­kat köszönhetünk a Februári Győ­zelemnek. A győzelmes cseh és szlo­vák munkásosztály — a teljes poli­tikai hatalom birtokában - első és legfontosabb feladatainak tartotta, hogy a lenini nemzetiségi politika szellemében gyökeresen rendezze a hazánkban élő nemzetiségiek viszo­nyát és hogy lehetővé tette részvé­telüket a szocializmus építésében, a szocializmus minden vívmányainak élvezetében. A megkezdett úton azonban nem állunk meg. Előre törtetünk, hogy hazánkban a Februári Győzelem ha­gyományai szerint felépítsük a szo­cializmust, illetve azt a proletár nem­zetköziség szellemében közös erővel a kölcsönös segítségnyújtás kere­tén belül építjük a béketábor többi országaiban is. Grek Imre Prága utcáin — tavaly, a februári események 10. évfordulóján új egyenruhában meneteltek a népi milícia tagjai. ÜJ SZÖ 5 1959. február 25.

Next

/
Oldalképek
Tartalom