Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-20 / 50. szám, péntek

A műszaki fejlesztés meggyorsítása érdekében Olvasóink az elmúlt napokban lapunkban is közölt hírből értesül­tek a Műszaki Fejlesztés Állami Bizottságának megalakulásáról. Az alábbiakban röviden ismertetjük a bizottság megalakításának célját és tevékenységének legfontosabb alapelveit. Pártunk XI. kongresszusa kitűzte hazánkban a szocializmus építésének befejezését. E feladat teljesítéséhez új műszaki forradalom kezdetén lá­tunk hozzá, mely szoros kapcsolatban van a magenergia békés célokra tör­ténő kihasználásával, a félvezetők al­kalmazásával, az elektronika fejlődé­vel, új nyersanyagok gyártásával és a, termelési folyamatok távirányításá­val. A termelés tervezett növekedése elérésének és a társadalmi munka termelékenysége fokozásának legfőbb tényezőjévé éppen azért napjainkban a műszaki fejlesztés meggyorsítása és gazdaságilag leghatékonyabb irá­nyítása válik. Az eddigi tapasztalatok világosan igazolják, hogy a népgaz­daság új irányítása egyúttal megkö­veteli a tudományos-kutató munka kimagasló eredményei alkalmazásának új módon való biztosítását. Különösen áll ez az egyes ágazatokon kívüli, országos jelentőségű problémák komplex megoldására, főleg a nyers­anyagalap és a legfontosabb termelési ágazatokra, amilyenek pl. a gép- és kohóipar, vegyiipar, a mérőműszerek és irányító berendezések gyártása a termelés automatizálása céljából, az elektronok és a félvezetők kihaszná­lása, továbbá a magfizika, a mező­gazdaság gépesítése és hasonlók. Népgazdaságunknak főleg ezeken a szakaszokon érdeke a műszaki fej­lesztés koncepciójának kidolgozása és a javasolt intézkedések gyors meg­valósításának szervezési biztosítása. Ennek megvalósítására szervezték meg a Műszaki Fejlesztés Állami Bi­zottságát,'mint a kormánynak a mű­szaki fejlesztéssel foglalkozó szervét. A bizottság legfőbb küldetése, hogy segítséget nyújtson a kormánynak a népgazdaságfejlesztés műszaki szín­vonalának és hatékonyságának eme­lésében. Tevékenységének legfonto­sabb szakaszai a következők: Az Állami Tervhivatallal és a mi­nisztériumokkal a legszorosabb együttműködésben ki kell dolgoznia az egyes ágazatok műszaki fejlesz­tése fő irányának koncepcióját és ja­vaslatokat kell tennie a tudomány és technika országos jelentőségű kima­gasló eredményeinek realizálására. Egybe kell hangolnia a műszaki fej­lesztés fő irányainak kidolgozásában résztvevő különböző szervek tevé­kenységét és ellenőrizni, hogyan tel­jesitik a párt és a kormány határo­zatát a műszaki fejlesztésről, vala­mint azt, milyen eredményeket érnek el az egyes ágazatok a műszaki fej­lesztés terén. Figyelemmel kell kísérnie és teljes mértékben ki kell használnia a műszaki­tudományos együttműködést és a kül­föld! tapasztalatokat a műszaki fejlesz­tés meggyorsítására hazánkban. Fontos feladata ezenkívül, hogy irá­nyítsa és szervezze a műszaki-gazdasági ínformáció összes forrásainak és anyagá­nak kihasználását és ezek alapján tájé­koztassa a vezető gazdasági és műszaki dolgozókat. Ezenkívül meg kell szabnia a műszaki normalizáció és a találmányok fő irányát és feladatalt s gondoskodnia kell a jelentős találmányok realizálásáról. A Műszaki Fejlesalés Állami Bizottsá­gának feladatairól és munkamódszereiről beszélve szUkséges annak kihangsúlyozá­sa, hogy Itt a munka új formájáról van szó. Ez abból az alapelvből Indul ki, hogy állandó feladatunk a dolgozók részvéte­lének szUntelen tokozása a fő problé­mák megoldásában, tehát a műszaki fej­lesztés kérdéseinek megoldásában ls. A technika mai gyors fejlődésének Idő­szakában a fejlesztés irányait a köz­ponti hivatalok semmilyen szakembere, sem pedig maga az ágazat nem tudja megszabni. Éppen ezért nem lehet ki­indulni csupán valamilyen apparátus mun­kájából, hanem csakis a tudósok, műsza­ki dolgozók, feltalálók, gazdasági dolgo­zók és a munkahelyek szakmunkásai széleskörű kollektíváinak közös tevékeny­ségéből. A Műszaki Fejlesztés Állami Bizottsá­ga a népgazdaság egyes ágaiban dolgozó kiváló szakemberekből tevődik össze. A fontos problémák megoldásánál azon­ban a bizottság véleménye sem lehetne elég objektív, ha ezt nem támasztanák alá közvetlenül a termelésben és az inté­zetekben dolgozó szakemberek széleskörű aktívájának tapasztalatai. £ppen ezért a bizottság alapvető munkamódszere a szé­leskörű aktívával végzett munka lesz. Végül meg kell még jegyezni, hogy az állami bizottság nem felettes szerve más ágazatnak. A műszaki fejlesztésért teljes mértékben az egyes ágazatok, az Akadé­mia és más szervek felelősek, melyekkel e Műszaki Fejlesztés Allemi Bizottsága a műszaki fejlesztés érdekében szorosan együtt fog működni az országos jelentő­ségű problémák megoldásában. A marxista elemzés iskolapéldája = Hatvan évvel ezelőtt, 1899 feb­= ruár közepe táján fejezte be Lenin = „A kapitalizmus fejlődése Oroszor­= szagban" című nagy jelentőségű ta­= nulmányát, melyben behatóan ele­= mezte a századvégi Oroszország jš=ž gazdasági helyzetét, nevezetesen a == tőke fejlődésének irányát. Mint az első kiadás előszavában Lenin megjegyezte, az orosz kapitalizmus belső piacaiinak kialakulása képezte vizsgálata tár­gyát. Tudományosan megalapozott harcos Írás volt ez. Elsősorban a národnyikok ellen irányult, akik nem ismerve, vagy szándékosan elferdítve a Marx által felfe­<t«-;ett gazdasági törvényeket tagadták a kapitalizmus oroszországi fejlődését és csak egyes „véletlen megnyilvánulásairól" be­sültek. Lenin a második kiadás előszavában müve írásának idejét a „szélcsend" ideje­ként jellemzi, tehát az 1895—1896. évi sitrájkok után és az első orosz forrada­lom közötti időben látott napvilágot könyve Azt az Időszakot, melyet Oroszország történetében Lenin fent nevezett müvében gazdaságilag behatóan elemez, a nehézipari ágak rendkívül gyors fellendülése jellemzi. Ugyanakkor kiépül a vasúti hálózat ls. 18S5—1890 között 3819 km-ről 29 073 km­re növekedett Oroszország vasútvonalainak hosszúsága. Tehát sokkal gyorsabban bő­vült vasúti hálozáta, mint Angliáé, mely 30 év alatt csak hatszorosára növekedett Ugyanakkor gyorsan alakulnak különféle részvénytársaságok. Számuk 1899-ben meg­haladja az 118l-et, a részvénytőke ped,ig • 2 ' milliárd 300 millió rubelt, melynek felét méghozzá külföldi tőke képezte. Am Oroszország mégis megmaradt fej­letlen agrárállamnak. A lakosság öthatoda mezőgazdasággal foglalkozott. A nagyipar, a termelési eszközöket termelő nehézipari ágak gyors fejlődése elősegítette a kapita­lizmus gyors kialakulását Oroszországban A gyáripar megteremtette a bérmunkások, a proletariátus hadát és a kapitalizmus összes többi társadalmi és gazdasági kísé­rőjelenségeit. A parasztság körében viszont megmaradtak a régi hűbéri csökevények Ez nagyon fontos tény, mert a národnyikok s mindenféle tudálékos szociológusok, akik a kapitalizmust véletlen jelenségnek tartot­tók Oroszországban, a paraszti faluközösség­ben (obscslnában) a szocializmus csíráit vélték látni. Nem látták azt, amit Lenjn oly világosan kifejtett, meggyőző statisz­kai adatokkal alátámasztott: az ősi falu­kczŕsség bomladozik, a pénz uralkodik a faluban, rétegeződés áll be a parasztság kórében, s mind a kuláknak, mind a sze­gényparasztnak érdeke megdönteni az obscsina kereteit. Lenin az orosz kormányzóságok adatait veszi alapul a kapitalizmus ipari és mező­gazdasági elemzésében. Széles területet ölel fel még a paraszti kézművesipar, a kusztár-termelés fejlődésére is kiterjed figyelme. Műve nyolc fejezetből áll. Az első feje­zetben a narodnyik közgazdászok hibáira mutat rá, s ezzel kapcsolatban megismétli a marxista politikai gazdaságtan általáno­san ismert tételeit. A második fejezetben az egyes kormányzóságok adatai alapján tárgyalja az orosz parasztság felbomlását, amiben a kapitalizmus belső piacának ki­alakulását látja. „A parasztságnak falusi proletariátussá való átalakulása tehát főleg a fogyasztási cikkek számára teremt piacot, falusi burzsoáziává valő átalakulása pedig eiscsorban a termelési eszközök számára, vagyis, a „parasztság" alsó csoportjainál azt látjuk, hogy a munkaerő áruvá válto­zik a felsőknél pedig azt, hogy a termelési eszközök tőkévé változnak. Éppen e két­irányú átváltozás folytán megy végbe a belső piac kialakulásának az a folyamata, amelyet az elmélet a tőkés országokra vonatkozólag általában megállapított." (Lenin Müvei, 3. kötet, 161. oldal, Szikra kiadás.) A III. fejezet a nagybirtok helyzetével foglalkozóik és kifejti, hogyan alakul át a robotgazdaságbői kapitalista qazdasággá, amiben nagy szerepet játszanak a gépek. A további fejezetek a piacra termelő me­zőgazdaság fejlődését vázolják, míg az V. fejezet a kapitalizmus kezdeti formáival, a háziipar és a kézművesség, a kisáru­tcrmelés kialakulásával foglalkozik. A kö­vetkező fejezetek a kapitalizmus felsőbb fejlődési fokalit tárgyalják, míg az utolsó, VIII. fejezet a belső piac kialakulásának felvázolásával teszi teljessé a kapitalizmus oroszországi fejlődésének képét a múlt század végén. A későbbi forradalmi események teljes mértékben igazolták Lenin tételeit és j Oroszország gazdasági helyzetének alakulá­I sával kapcsolatban levont politikai követ­I keztetéseit. L. £. A SZÁMOK TÜKRÉBEN Lezajlanak a szövetkezeti évzáró közgyűlések és a járási szövetkezeti konferenciák, értékelve egy esztendő munkáját. Számok, érvek, tények kerülnek napvilágra, rita tárgyává. Helyes ez így? Helyes! Számolgatás, latolgatás nélkül jól gazdálkodni nem lehet. Papíron is látni kell az ered­ményt, a számok tükrében. A nagymegyeri járás szövetkezeteinek ta­valyi gazdálkodását vigyük egy kissé a „szőnyegre", nézzünk alaposab­ban a valóságba. A TAVALYI BEVÉTEL járási mé­retben a tervezettnél csaknem tízmillió koronával lett keve­sebb. Az állattenyésztési termelés négymillió 705 ezer korona, a nö­vénytermelés 9 millió 564 ezer ko­rona veszteséggel szerepel. A külön­bözetet más bevétel adta, majd 8 millió koronával túllépve a tervezet­tet. A fogyatékosságokra az indoko­lás, hogy gyenge volt a termés, nem adhatták be főleg a sörárpát, egy-két szövetkezetben a növény­termelésben színvonal alatti hektár­hozamok voltak. Indokolás ez, egy­szerű, érthető, világos! És mégis csak részben elfogadható. S nem is borúlátásra okot adó a kevesebb be­vétel, hisz' az 14 millió koronával több, mint 1956-ban, 7 millióval több, mint 1957-ben. Előrehaladás a fogyatékosságok mellett, s egyúttal figyelmeztetés, hogy jobban széjjel kell nézni a gazdálkodásban, jobban ügyelve az egyes mutatószámokra. Már csak azért is, hogy figyelemmel kísérjük, mit eredményez például az állatte­nyésztésben a tavaly felvásárolt 2393 szarvasmarha, milyen jövedelem lesz belőle az idén. Kell, hogy a tej­termelésben is éreztesse hatását, hi­szen 493 tehénről is szó van. Amel­lett; hogy tavaly az állatenyésztési ág majd 5 millió koronával hozott kevesebbet a tervezettnél - 1957­hez viszonyítva több mint 9 millió koronával többet, — nagy gazdaság­politikai lépést is tettünk, hiszen ily módon a szövetkezetesek nem kétla­kiskodnak, egy-két kivételtől elte­kintve. Emellett az idei termelésben is meglesz a hatása a feltöltött ál­latállománynak, amely 100 hektárra számítva 53 darab, s belőlük a ter­vezett tehénállomány csaknem 100 százalék. így már könnyebb a kiselejtezésre is gondolni, hiszen a számszerűség még nem teljesen mérvadó, mert húsz jő tehén több hasznot hozhat, mint mondjuk 30 rossz tehén. Példa erre a rakottyási szövetkezet, ahol több is a tehén a tervezettnél, de mihaszna, ha az állomány majd egy­harmada, kiselejtezni való, ha a fe­jeshozam tavaly is csak 1387 liter volt. Hol van ez Nyárasd 3302, vagy Tany 3993 literes fejéshozamától! Járási méretben az egyes magas eredményeket lecsökkenti több szö­vetkezet alacsony termelése s így az átlag 2266 liter tehenenkint. Közepes eredmény. Arra int, hogy a hektáron­kénti állatsűrűség, — főleg a te­heneket véve — még nem minden. A hasznosságot a hasznos egyedek adják. EZZEL KAPCSOLATBAN szólni kell a csúcsteljesítményekről és a derékhadról, a kettő közti vi­szonylagosságról, s a jó közepes ered­mények növeléséről. Vegyük az állat­tenyésztés másik ágát, a marha- és sertéshústermelést. Tegyük fel a kérdést, jobban kielégíti-e a köve­telményeket egy-két csúcsszövetke­zet, csúcseredmény, vagy a sok jó szövetkezet? Vegyük az elmúlt év állattenyésztését, a marhahúskiter­melést, tojás- és tejtermelést, mond­juk hektáralapon. A tanyi szövetkezet 1205 liter te­jet, 155 tojást, 82 kiló marhahúst és 120 kiló sertéshúst termelt ki ta­valy hektáronkint. Le a kalappal előt­tük, meg mások előtt is, akik ilyen vágányon mozognak már. Valóban nagyszerű eredmény ez. Nézzük azonban az ellentétet. A nemesócsai szövetkezetben 279 li­ter tejet, 68 tojást, 40 kg marhahúst, 42 kg sertéshúst termeltek hektáron­kint. Több szövetkezetben hasonló a helyzet. A járási átlag az említett termekekben a csúcsteljesítmények 50 százalékát is alig éri el. Tehát mi a tanulság. Az, hogy a de­rékhadat kell felemelni, mert enél­kül átfogó eredményről, gazdagodás­ról, életszínvonal növekedéséről be-* szólni felesleges szócséplés lenne* Vonatkozik ez a megállapítás a hek­tárra számított bevételre is, ahol —i az előzőket számításba véve — csakis különböző lehet az eredmény. Tanyon 7577 korona jövedelmet értek el hektáronkint, de Füssön és Nyáras­don is erősen feltörtek. Csak örülni lehet az ilyen kiváló eredmények­nek, de mit ér ez, ha Nemesócsa csak 1959 koronát mutat ki, s több más szövetkezet is gyengébb e téren, s így a járási átlag 2869 koronára csökkent. FIGYELEMRE MÉLTÖ az önköltség százalékarányos alakulása a bevétel­ből. A nagymegyeri szövetkezetben a bevétel hatvan százaléka az ön­költségre ment s így van ez még több más szövetkezetben is. Járási méret­ben ez az arány 47.5 százalék, ami elég jelentős. A gazdálkodás továbbfejlesztésé­nek szemszögéből nézzük az egyes alapok feltöltését, ami a bővített új­ratermelésben jelentős szerepet ját­szik. Tavaly a járás szövetkezetei 6.7 százalékkal töltötték fel az oszthatatlan alapot. Ez az átlag. Ezen belül van kiemelkedő eredmény is: a bogyai szövetkezet 11 százalékkal, a kolozsnémai 8.6 százalékkal töl­tötte fel az oszthatatlan alapot. El­lenben a nagymegyeri szövetkezet mindössze 1.6 százalékkal, az alistáli 2.9 százalékkal, a nemesócsai 4.9 szá­zalékkal szerepel e szakaszon. Az összes alapok terén is vannak ki-' emelkedő szövetkezetek, 12 meg 10 százalékkal, az átlag mégis csak 7.5 százalék. Azt mondhatná erre valaki, addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér. Ez látszatra igaz, de a holnapra is nézni kell. És ha ma „megengedjük" a nadrágszíjat, könnyen megtörtén­hetik, holnapra össze kell húzni. Ez pedig kellemetlen dolog, mind évköz­ben, mind az év végén. EZZEL A KÉRDÉSSEL már a ter­vezést is érintettük, ami a szö­vetkezet gazdálkodásának vezérfona­la. Az elmúlt gazdasági év elég ta­pasztalatot adott erre az évre is, hogy a buktatókat kikerüljük. Gérecz Árpád Szép eredmények után újabb kezdeményezés Évről évre mind több iskolát építünk hazánkban. Ha az utóbbi évek­ben nagy gondot is fordítunk az iskolai beruházási építkezésekre és sok helyen a lakosok is önfeláldozó segítséget nyújtottak gyermekeik második otthonának építésében, mégis ki kell mondani, ha biztosí­tani akarjuk az idei s a következő években mind nagyobb mértéket öltő iskolai beruházási építkezések tervének teljesítését, akkor nem elégedhetünk meg csupán az építészeti vállalatok jobb és szerve­zettebb munkájával, hanem a Nemzeti Front szervei, a nemzeti bi­zottságok, a lakósok társadalmi munkaszervezésével is elő kell se­gítenünk a nagyszabású iskolai építkezések sikerességét. örvendetes tény, hogy a múlt esz­tendőben a szlovákiai iskolai beru­házási építkezések tervét 102,3 szá­zalékra teljesítettük. A múlt évben csaknem 600 új tantermet adtak át rendeltetésüknek, melyekben 23 800 diák tanulhat. Az építészet dolgozói nemcsak hogy túlteljesítették ter­vüket, hanem lerövidítették az épí­tés idejét és csökkentették az ön­költségeket is. Míg 1957-ben 30 hó­napig tartott egy iskola felépítése, a múlt. évben ezt az időszakot kilenc hónappal lerövidítették. Az egy is­kolai férőhelyre eső önköltséget a munkálatok alatt álló építkezéseknél 1957-tel szemben a múlt évben 10 522 koronáról 7774 koronára, az újjon­nan megkezdett építkezéseknél pedig 4978 koronára csökkentették. E szép eredmények eléréséhez hozzájárult a XI. kongresszus tiszteletére in­dított szocialista munkaverseny s pártunknak az a célkitűzése, hogy 1970-ig ifjúságunk döntő többségé­nek középiskolai végzettség elérését tegyük lehetővé. Ez a nagy és ne­mes célkitűzés mindnyájunkat arra serkent, hogy az iskolai építkezése­ket mindnyájunk szívügyévé, nemze­ti akcióvá tegyük. Ha szlovákiai viszonylatban jó eredményeket is értünk el, nem le­hetünk megelégedve egyes kerületek egyenlőtlen tervteljesítésével. Ha a Banská Bystrica-i kerület kivételével minden e"gyes szlovákiai kerület túl is teljesítette az épülőfélben levő iskolák építésének tervét, de a terv­bevett új iskolai építkezések meg­kezdésének tervét egy kerület sem teljesítette. Az ilyen lemaradásokat a jövőben nem tűrhetjük, mert ez nagymértékben gátolna bennünket az újabb, nagyszabású építkezési tervek valóra váltásában. Ä múlt évi 268,9 millió koronával szemben ez idén az állami költségvetés 391,5 millió ko­ronát irányzott elő a szlovákiai isko­lai beruházási építkezésekre. Ebból az összegből az építkezési munkála­tokra 260 millió koronát kell for­dítani. Ebben az esztendőben a terv szerint 850 tantereimmel (34 000 fé­rőhellyel), jövőre viszont 1425 tan­teremmel bővül iskolai hálózatunk. (Ezekben az adatokban nem szere­peinek az önsegéllyel épített kis­iskolák.) Ezek az évről évre foko­zódó feladatok nemcsak azt követe­lik meg, hogy egyes kerületek építé­szeti vállalatai teljesen kiküszöböl­jék a terv egyenlőtlen teljesítését, de azt is megkövetelik, hogy az épít­kezési terveket készítő intézmények idejében adják át a terveket, hogy ne fordulhasson elő, mint tavaly, amikor a 141 építkezési akcióhoz szükséges terv közül csak 72 részé­re készítették el a tervrajzokat, ami szintén befolyásolta az új iskolai építkezések megkezdése tavalyi ter­vének nem teljesítését. A kerületi tervezési intézmények példát vehetnek a prešovi tervezők­től, akik fáradságot nem kímélve meghosszabbított munkaidőben dol­goznak, csakhogy idejében elkészül­hessenek a tervrajzokkal, mondván, inkább ők dolgoznak két műszakban, csak hogy a gyermekek „egy műszak­ban" tanulhassanak. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy sok helyen, ahol nehézségekkel küz­denek, a lakosok hatékony segítsé­gével leküzdik azokat és meggyor­sítják az iskolák építését. így tör­tént ez a bratislavai kerületben, pél­dául Skalicán, Ciferen, Nagymácsé­don, a nyitrai kerületben többek kö­zött Nyitrán, Veľká Lehotán, a Ban­ská Bystrica-i kerületben Ragyolcon, Hodrušán stb., ahol a lakosok bri­gádmunkával, fogatokkal segítették elő az építkezést. A műit évben a lakósok társadalmi munkával Szlová­kiában 9 730 000 brigádórát dolgoztak le iskolai építkezéseken! Ha igényesek is az idei feladatok, mégis annak a reménynek adhatunk kifejezést, hogy ez évben még szebb eredményeket érünk el az iskolák építésében. Erről tanúskodik a CSISZ­tagok kezdeményezése is. A prešovi kerület fiataljai azt vállalták, hogy ez idén 20 kisiskolát építenek fel önsegély alapon. A bratislavai kerü­letben viszont a CSISZ-szervezetek minden járásban védnökséget vál­lalnak egy iskolai építkezés felett. A legszebb kezdeményezéssel a pre­šovi kerület építészeti dolgozói áll­tak elő. A nemrég tartott kerületi aktívájukon versenyre hívták ki a többi kerület építészeti dolgozóit az iskolai építkezések feladatainak ha­táridő előtti teljesítésére. Ők de­cember 20-ig teljesítik építkezési terveiket. Felhívásuk lényege azon­iban nem ebben rejlik. Az a fon­tos és döntő benne, hogyan tesznek eleget feladataiknak. S ebben példát mutatnak a többieknek. Annak el­lenére, hogy az iskolákat különböző, egymástól távol fekvő helyen épí­tik, mégis bevezetik a folyamatos építkezést, mégpedig úgy, hogy külön építészeti egységet specializálnak az iskolák építésére s a munkacsopor­tok a ciklogramok szerint, egymást váltva végzik folyamatosan feladatai­kat. A prievidzai Priemstav dolgozói már elfogadták a prešoviak felhí­vását. Ki lesz a következő? Remél­jük, rövidesen választ adnak a többi kerület építészeti vállalatai is, te­vékenyen bekapcsolódnak ebbe az új versenymozgalomba, azzal a tudattal, hogy az iskolai beruházási építkezé­sek sikeressége elsősorban is az épí­tészeti dolgozóknak az eddiginél sok­kal jobb és szervezetteb munkájától íügg. ( p_ b ) ÚJ SZÖ 4 * 195 9" februá r 20.

Next

/
Oldalképek
Tartalom