Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-19 / 49. szám, csütörtök

A hídról messzi látni A Csemadok bratislavai kerületi konferenciája Arthur Miller drámájának bemutatója a bratislavai Hviezdoslav Színházban A világhírű amerikai író neve nem ismeretlen előttünk. Az 195 7. évi Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválon bemutatott Sálemi boszorkányok című francia film, amely mozijainkban nagy sikert aratott, az ö drámája alapján készült. Ez a mű kifejezően tanúskodott: szerzője a társadalmi haladás pártján áll. Miller ebben az alkotásában közvetett formában — másképp nem is tehette — dokkmunkás áll a cselekmény középpontjában. Szilárd jellem, aki saját tapasztalatából ismeri a munkásember nehéz életét s akiben gyökeret vert az osztályszolidaritás érzése. „Gondos családapa, aki saját gyerekeként neveli hosszú évek óta az árva Kat herinet. S amikor „feketén" Amerikába érkezik munkát keresve, felesége két olaszországi rokona, Marco és a szőke hajú, vidám és rokonszenves vádat emelt az amerikai „boszorkányüldözés", a maccarthyzmus tébolya ellen. Nem csoda, hogy az ún. amerikaellenes tevékenységet vizsgáló hírhedt szenátusi bizottság maga elé idézte, mert szemében „kommunistagyanús" volt. Miller keményen helyt állt, megtagadta a denunciálást és csak nagy nevének és talán felesége, Marylin Monroe amerikai filmszínésznő közkedveltségének köszönhette, hogy nem került börtönbe. Millert most alkalmunk nyílt közelebbről is megismerni. A hídról messzi látni című darabját a prágai első bemutatás után színre vitte a bratislavai Hviezdoslav Színház is Már elöljáróban le kell szögeznünk / Millert az üldözés nem némította ei, nem félemlítette meg Műve nemcsak a jelenkori drámamüvészet egyik gyöngyszeme, hanem egyben újabb tanúbizonysága annak, hogy Miller, ha nem is kommunista, de együtt küzd oldalunkon az emberi igazság barikádján. Eddie Carbon, az egyszerű brooklyni Rodolpho — készségesen szállást ad nekik. Pedig ez kockázatos dolog, hiszen az amerikai hivatalok keményen büntetik az engedély nélkül bevándorlókat. A darab fordulópontja Katherine és Rodolpho szerelmének kibontakozása, Carbon, aki eddig nevelt lányában gyereket látott, rádöbben, hogy szereti Katherinet. Szenvedélye, amelynek nem tud és nem is akar gátat vetni, mindennél erösebbé válik és Eddie odáig süllyed, hogy besúgja a hivataloknak Marco és Rodolpho illegális ott-tartózkodását. Az egyéni történet itt társadalmi problémává bővül. Az árulót egész Brooklyn elítéli és nem kerüli el Marco igazságot tevő halálos késszúrását. Mesteri lélekrajz - ez a mű egyik jellemző vonása. Tibor Rakovský rendező érdeme elsősorban, hogy ezt a mély és bonyolult lélekrajzot amely Carbon esetében a szenvedélyszülte pszichopatologikwí lelkiállapotot tükrözi — nem hangsúlyozta ki a dráma másik - és tegyük hozzá fontosabb — vonása kárára. Ez a másik vonás az, hogy Miller darabjában elénk tárja az amerikai munkásember küzdelmes, nehéz mindennapi életét, a bevándorlók borzalmas kiszolgáltatottságát, komor képet fest a „korlátlan lehetőségek" országáról. Mégis van valami, amiben nehéz egyetérteni a szerzővel. Ez pedig az, hogy Miller a cselekményt keretekbe szorító narrátor, Alfieri ügyvéd (M. Gregor) közvetítésével a darab végén, miután Carbont társadalomellenes bűnéért következetesen és keményen elítéli, mint egyént felmenti és ezzel a szenvedélyt emberi akarat által leküzdhetetlen erővé avatja. Az átlagon felüli színészi teljesítmények közül elsősorban J. Záborský Eddie Carbonját kell kiemelnünk. L. Vychodil színpadképét tökéletes megoldásnak tartjuk. Gály Iván. A Csemadok kétnapos bratislavai kerületi konferenciáját február 14 — 15-én, nagyszámú küldött jelenlétében a Vigadó termében tartották meg. Kleinik elvtársnak, a kerületi vezetőség elnökének ünnepi megnyitója után Gogh elvtárs, a Csemadok kerületi titkára olvasta fel értékes beszámolóját, amelyben — a XI. pártkongresszus határozata szellemében — feltárta az elvégzett munka eddigi eredményeit és rámutatott ama sürgős teendőkre, amelyek a Csemadok helyi szervezeteire kulturális forradalmunk betetőzésének szakaszában hárulnak. A beszámoló után vita következett, melynek során 25 küldött szólalt fel. Földes Gyula, az első felszólaló arról adott hírt, hogy községükben, Királyfiakarcsán a Csemadok és a CSISZ együttműködése révén a járás egyik legszebb kultúrháza épült tel. Színiegyüttesük mely a járási versenyen a második helyezett lett, 9-szer adta elő Brődy Sándor Tanítónőjét. A jövedelemből 4000 koronáért székeket várároltak a kultúrházba. Hangsúlyozta, hogy a Csemadok csakis akkor járulhat hozzá érdemben kulturális forradalmunk betetőzéséhez, ha a községben szorosan együttműködik a többi szervvel és szervezettel. Kovács István elvtárs Somorjáról különösen kiemelte, hogy a burzsoá nacionalizmus minden csökevénye ellen erélyesen fel kell venni a harcot. Szemléltető példának hozta fel Nagypakát, ahol a lakosság között néhány évvel ezelőtt gyakran merültek fel ellentétek, de a szívós és kitartó népnevelő munka magával hozta azt, hogy ma már a szlovák és magyar dolgozók közösen fellépnek egy-egy kultúresten, közösen játszanak egy-egy színdarabot. Gerhard elvtárs Nagymegyerről felszólásában azt mondta, hogy helyesnek tartaná, ha a Csemadok fennállásának 10. évfordulóján olyan számadást csinálna munkájáról, hogy a bevált tapasztalatokat a gyengébb szervezetek felhasználhassák. Helyes lenne kikutatni, miért vannak még olyan passzív helyi szervezetek, amelyek az évzáró gyűlést sem tartották meg. Az a benyomása, hogy a járási vezetőség nem tartott fenn kellő kapcsolatot a helyi szervezetekkel. Náluk, a nagymegyeri járásban a vezetőségi tagok kerékpáron, szekéren, ha kell, gyalog is kimennek a falvakba, ezért a járásban egyetlen helyi szervezet sem akad, amely nem tartotta'volna meg az évzáró gyűlést. Vasárnap reggel 9 óra tájban a pionírok üdvözölték a konferenciát, majd elszavalták Csontos Vilmos Ember című versét, utána Lőrincz elvtárs, a Csemadok országos elnöke 25 kiváló Csemadok-dolgozónak — akik 10 éven át, a Csemadok fennállása óta, lankadatlan szorgalommal harcoltak a Csemadok célkitűzéseinek valóra váltásán — dicsérő oklevelet adott ét. Ezután folytatódott a vita. Pongrácz Gábor Mihályfáról a Csemadok és a CSISZ együttműködését emelte ki. Ennek köszönhető, hogy a faluban 35 fiatal dolgozik négy csoportban és jó munkát végeznek. Kossányi elvtárs Dunaszerdahelyről azt hangoztatta, hogy a Csemadok a Tudományos és Politikai Ismereteket Terjesztő Társasággal együtt harminchat község kulturális tervét dolgozta ki. Reméli, ezek az előadások tartalmasak lesznek és hatásuk megmutatkozik majd. Ezután az őszhajú Miklós Janka emelkedett szólásra Felsőpatonyról. ! A kulturális forradalom betetőzéséI vei kapcsolatban rámutatott arra, ' évtizedek óta mindig arra vágyódott, hogy kis családi házat építhessen, de ez a vágya csak most, a szövetkezet megalakulása óta válhatott valóra. Községükben 78 családi ház épült, holott a felszabadulás előtt járási méretben évtizedek teltek el, amíg 90 ház felépülhetett. Arról persze nem is beszélt, hány házat javítottak meg a faluban, hány kis ablak heI lyére vágtak nagy ablakot, mert az ! ember a fény, a jólét után áhítozik. I De a fényhez csakis pártunk gondosi kodása juttatta dolgozóinkat. Dicsérj te a Csemadok inapi félóráit a hangszórón keresztül, amelyek révén a falu lakossága értesül a világ- és a helyi eseményekről, megtudja, ki dolgozott jól, ki rosszul. Örömmel köA Faluszínház minap előadott „Száll a madár" jelenete (Székelyfonó) című műsorának egyik Podhorský felv. Zölte a küldöttekkel, hogy a felsőpatonyi mezőgazdasági iskolának 60 tanulója van. Felszólalását azzal fejezte be, hogy a pionírszervezet is megalakult náluk, elnöke pedig az ő unokája. Több értékes felszólalás után Lőrincz elvtárs, a Csemadok országos elnöke emelkedett szólásra. — Az elmúlt szombaton — mondotta — tért vissza a XXI. kongreszszusról pártküldöttségünk, melynek vezetője Novotný elvtárs, köztársasági elnökünk volt. Novotný elvtárs Prágában, Bacílek elvtárs nálunk ismertette a XXI. kongresszus anyagát. Lőrincz elvtárs ezután foglalkozott Bacílek elvtárs két és félórás beszámolójával. Idézte Bacílek elvtárs szavait, aki hangsúlyozta, hogy a szovjet hétéves terv lényege a két tábor közötti békés verseny. A hétéves terv megvalósítása azt a célt szolgálja, hogy ezt a versenyt a szocialista tábor megnyerje. Kell, hogy a siocialista tábor, amely egy harmadát képezi az emberiségnek, többet termeljen, mint a másik kétharmad. Ezzel a ténnyel bebizonyosodik, hogy a szocialista tábor ellen nem lehet háborút nyerni, mert verhetetlen. Befejezésül a Csemadok megalakulásának 10. évfordulóját említette meg. Rámutatott: ha visszatekintünk az elmúlt 10 évre, látjuk, milyen óriási fejlődésen mentünk át. Ez a fejlődés részben a Csemadoknak is köszönhető, amely minden helyzetben becsületesen kiállt és a magyar dolgozókat a cseh és szlovák dolgozók iránti barátságra nevelte. Hogy ez eredménnyel járt, az igazolást nyert az 1956-os ellenforadalom idején, amikor a csehszlovákiai magyar dolgozók egy emberként foglaltak állást a párt és a kormány célkitűzései mellett. Ezt a magatartást az ellenségnek is tudomásul kellett vennie ... Szemléltető példa erre az egyik angol lap prágai tudósítója, aki az ellenforradalom idején telefonon hívta fel Londont és kérte visszahívását, mert itt, már mint az itteni magyarok között, nem végezhet komoly munkát. — Azt hiszem — fejezte be Lőrincz elvtárs, — az angol provokátor magatartását elismerésnek, dicséretnek könyvelhetjük el. Kívánom, hogy a Csemadok továbbra is ebben a becsületes szellemben folytassa munkáját. Kleinik elvtárs záróbeszédében értékelte a vitafelszólalók javaslatait, észrevételeit, majd megválasztva az új kerületi vezetőséget és a küldötteket, az országos közgyűlésre határozatot hoztak és az Internacionálé ünnepi hangjai mellett ért véget a Csemadok kerületi konferenciája. Szabó Béla AZ ELLENFORRADALMAT követő időkben a kulturális életben igen súlyos volt a helyzet. A revizionizmus és az ellenforradalom egy területen sem okozott talán olyan óriási kárt, mint éppen a kulturális életben. De két év munkája nyomán kulturális életünk képe igen lényegesen megváltozott, kulturális téren is konszolidálódott a helyzet. A kulturális élet kulcspozícióit általában megtisztítottuk az ellenséges elemektől és ezekben megerősítettük a párt pozícióit. Megszilárdult a párt- és állami irányítás. Kidolgoztuk a kutlúrpolitika irányvonalát általánosságban és az egyes fontosabb kulturális területeken is. Megindult az ideológiai harc és abban is értünk el eredményeket. Megerősödtek a kujturális intézmények pártszervezetei, a különböző kommunista értelmiségi csoportok. Megjavult a kapcsolat az értelmiségiekkel, a párt befolyása az értelmiség körében erősen megnőtt. A szépirodalomban megnőtt a mai és a politikai témájú művek száma: 169 kötetnyi ilyen munka jelent met), az 1958. évi új magyar irodalom könyvtermésének mintegy 40 százaléka ez. Mind több író fordul bátor kézzel az ellenforradalom témájának művészi ábrázolásához. A lírában szárnyait bontogatja a fiatal költők új serege, amely megedződött az ellenforradalom elleni harcokban, szilárdan a párt mögött áll és művésziOrszágos kulturális pártaktíva Magyarországon Február 12-én és 13-án zajlott le az MSZMP Központi Bizottsága tudományos és kulturális osztályának országos kulturális aktívaértekezlete, amelyen Orbán László elvtárs, a tudományos és kulturális osztály vezetője tartott bevezető előadást. Az alábbiakban az előadásból közlünk néhány részletet: leg is biztató ígéret a jövőre. Lényegesen megváltozott és javult színházaink műsorpolitikája. A felszabadulás óta alig volt példa ennyi új magyar — és tegyük hozzá, köztük szép számmal sikeres — színmű bemutatására. Különösen örvendetes, hogy filmművészetünk, amely az ellenforradalom nyomán igen mély válságba került, ma már megindult a felfelé ívelő úton. A Tegnap, az Édes Anna és a közeljövőben bemutatásra kerülő, Tanácsköztársaság harcait megelevenítő „39-es dandár" és a csepeli munkások életéről szóló Álmatlan évek: néhány hónap alatt négy magas eszmei tartalmú, művészileg szép film, biztató kezdet, a fordulat jele filmművészetünkben. De vannak eredmények a művészeti élet többi területein is. (Az Operaház sikere Moszkvában, képzőművészeink sikere Brüsszelben; a Tanácsköztársaság évfordulójára kiírt pályázat nagy visszhangja: a képzőművészetben 300 művész által beküldött mintegy 560 vázlat színvonala, zenei téren 28 beküldött pályamű stb.) Ezek eredmények, sok vonatkozásban nemcsak a 2 évvel ezelőtti, de az azt megelőző évekhez képest is. De semmi ok az elbizakodottságra: világosan kell látni, hogy a kulturális munka még korántsem szolgálja kielégítően népünk marxista szellemű nevelését. Az előadó ezután azokkal az ellentmondásokkal foglalkozott, amelyek lassítják a fejlődést, majd rátért a fö feladatokra. Ezek — mondotta — a következők: H A kulturának határozottabban a " • tömegek felé kell fordulnia, a kulturális tevékenység középpontjába a munkásság és a parasztság kulturális és világnézeti nevelését kell állítani. ^ Az ideológiai harc és a világ" nézeti nevelőmunka további erősítésével meg kell gyorsítani az értelmiség marxista átnevelését, el kell érni, hogy a kulturális élet és intézmények tevékenységének kizárólagos világnézeti alapjává a marxizmus-leninizmus elmélete váljon. A kulturális munkát a pártmunka szerves részévé tenni, a kommunistákat és a dolgozó tömegeket mozgósítani a kulturális feladatok megoldására. A szocialista építés és a társadalmi élet valamennyi területén a fejlődés szoros kapcsolatban van a tömegek öntudatának és ismereteinek fejlődésével, ez pedig elválaszthatatlan a kulturáltságuktól. Ezért — mondotta Orbán elvtárs - kultúránknak a tömegek felé kell fordulnia és egész kulturális munkánknak, az alkotók tevékenységének sincs más és biztosabb mércéje, mint az, hogy mennyiben segíti elő népünk szocialista nevelését, kulturális felemelkedését. A fő figyelmet társadalmunk vezető osztályára, a .munkásosztályra kell fordítanunk. Szükségszerűen következik a munkásosztály társadalmi helyzetéből, hogy a kultúra területén is vezető helyet kell elfoglalnia, kulturáltságának, kulturális igényének és Ízlésének meghatározónak kell lennie társadalmunk más rétegei számára is. Végezetül az előadó arról szólott, hogy a pártszervezetek és szakszervezetek segítsék elő és támogassák minden erővel a művészek összeforrását a dolgozók tömegeivel. H UÁÓiÓ műsoráról Lassan tápászkodó irodalmi közvéleményünknek talán egy fórumunk se anynyira mostoha gyereke, mint a rádió. A Hét és az Oj Ifjúság irodalmi részéről, s legújabban az Irodalmi Szemléről még csak esik itt-ott szó, de arról sokan egyszerűen nem is tudnak, hogy az irodalom hetente kétszer, szerdán és szombaton, (sőt néha vasárnap is) a rádióban is helyet kap. Nagy dolog ez, mert míg mondjuk az Irodalmi Szemle csak két és félezres példányszámban jelenik meg, addig a rádió' adásait a legrosszabb esetben is több tízezer ember hallgatja. A rádió irodalmi adásaiban sajnos sokszor megelégszenek másodlagos hírközlésekkel, tisztelgő megemlékezésekkel, versfordításokkal. Felfrissülést jelentett a múlt heti műsor. A szerda délutáni adás megemlékezéssel kezdődött. Móra Ferenc halálának 25. évfordulóján jól választott, csehországi vonatkozású írással idézték a nagy magyar elbeszélő arany derűjét, ragyogó szellemét. Hasznosnak tartjuk az Iszakovszkij-írás közlését is a fiatal költőhöz. Egyszer már ugyan közölte az Oj Szó, de nem árt azt elmondani másodszor sem, hogyha valaki énekelni tud, még éppúgy nem énekes, mint ahogy nem költő az, aki versfélét ír. S nem árt a műveltséget se ajánlgatni fiatal tollforgatóinknak, sőt itt-ott még az „öregek" is megszívlelhetik a ió tanácsot. Az adás végén a kulturális hírek jórésze sajnos nem hatott az újdonság erejével, mivel a lapokban már olvastuk őket. Példás volt a szombat délutáni irodalmi adás. F. hó 9-én egynapos aktívára gyűlt egybe az írószövetség magvar tagozata, hogy megvitassa prózairodalmunk legégetőbb problémáit. Erről az aktíváról beszéltek ügyesen, okosan Turrzel Lajos. Tóth Tibor, Dobos László és mások a rádió mikrofŕnia előtt. Az öszszejövetel legfontosabb problémái éledtek újjá, s váltak hozzáférhetővé a naayközönség számára. Dobos László az írói szubjektum eluralkodásáról prózánkban, Turczel a típusteremtésről beszélt. míg Tóth Tibor életvr.k gazdagabb, sokrétűbb rajzát kérte számon íróinktól. A beszélgetést, „kerekasztal-vitát", Nagy Jenő vezette lendületesen. Problémákat felvetni mozgalmasan, meqkapóan. a felvetésben lehetőleg megelőzni minden más fórumot. — ielleqénél fogva ez egyik elsőrendű feladata a rádiónak. S ezt találta el naayiából a szombat délutáni adás. A jövőben több ilyen műsort várunk. — töÜl SZÚ 6 * 1959. február