Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-18 / 48. szám, szerda

Újabb lépés a mezőgazdaság gyors ütemű fejlesztése felé Az utóbbi esztendőkben mintha a téli időszak eltolódott 'volna, hiszen rendszerint a január szép napos időjárással kecsegtet, s csak február végén, vagy március elején jön a hó, a hideg idő. Nem biztos azonban, hogy az idén is így lesz, hát ha már a kutya „megette" a telet és annyira jóra fordu-hat majd az idő, hogy a dolgozó parasztság megkezdheti a tavasziak vetését. Persze a tavaszi vetés sikeres elvégzése elé kifogástalanul kijavított, jó gé­pekkel kell indulni. Most tehát az a feladat, hogy a szövetkezetek... A szö­vetkezetek? Igen, az idén részben már a szövetkezétekre vár az a feladat, hogy gépeik üzemképes állapotban várják a tavasz kezdetét... A kormány határozata alapján január elsejétől kezdve a szövetkezetek gépeket vásárol­hatnak, részben újat, részben a traktorállomások használt gépeit... azokra a közösségekre vonatkozik, amelyekben ugyan meg van minden i feltétel arra, hogy saját gépekkel mű- ! véljék a földet, de az oszthatatlan | alap nem fedi a gépekre szükséges j költégeket. Ilyen esetben az állam 12 ' hónapos rövidlejáratú beruháiási köl- t csont ad az illető szövetkezetnek. [ A „fiatalabb" szövetkezetek is kap- [ hatnak állami segítséget, de csak [ abban az esetben, ha a gépvásárlás i nem befolyásolja érezhetően a közös- j ség jövőjét. Milyen gépeket vásárolhatnak a szövetkezetek? Elsősorban is azok­ról a gépekről van sző, amelyek a földművelés alapvető munkáihoz szükségesek. így traktor, vetőgép, borona henger, trágyaszóró gép, fű­kaszáló, burgonyaültető, pótkocsi, répa- és burgonyaszedőgép štb. A nagyobb, illetve időszaki munkát végző gépekből, szalmagyűjtő- és préselőgépet, elevátorokat, cséplőgé­pet, kévekötőgépet stb. vásárolhat­nak. Azonkívül, ami a gyakorlatban már eddig is meg volt, szállításhoz teherautókat öt tonnásig, s egyéb szállításra alkalmas traktorokat, pót­kocsikat. Az utóbbi években, különösen az j aratás és cséplés, illetve az őszi beta­karítás idején nem egy szövetkezeti} elnöktől hallottam, ha volna traktorunk, aratógépünk, ( már túl volnánk a munkák dandár- j jýi, de hát a traktorállomás csak i holnapután ad gépet. Ilyen esetek is j előfordultak, hiszen a traktorállo- [ máson is tervszerűen folyt a mun- f ka, a gépeket is arányosan, a szük- jj ségletnek megfelelően osztották szét az egyes brigádközpontokra,; így aztán megtörtént, hogy több jj esetben lehetetlen volt az operatív Č beavatkozás. Most már e vágyuk is teljesül a szö- jj vetkezeteknek, s aszerint intézhetik jj a munkát, ahogyan , azt sürgősségük | .megkívánja és még a gyors, operatív C beavatkozás is lehetővé válik, persze | csak abban.az esetben, ha a gépekre j úgy vigyáznak majd mint szemük fé-| nyére, mert. a gép is csak akkor je- | lent segítséget, ha üzeinképes, s jô<j szakember ül a traktor kormánykere- j kértél. ~ ;l >"" f c A párt és a kormány e nagy j újabb gondoskodásának köszönhetően í a gépesítés tekintetében jól kezdődik! ez. az esztendő. Természetesen minden | szövetkezeti tagnak meg kell becsül- j nie a gépet, [ hiszen most már tőlük függ, hogyan [ bánnak a gépekkel, mennyiben' használják fel őket annak érdeké- j ben, hogy a XI. kongresszus határo- j zatai minél előbb megvalósuljanak, j s hogy ezúton is megteremtse a dolgozó parasztság a mezőgazda- j sági termelés gyorsabb ütemű fel­lendítését. Nem fér kétség hozzá, hogy a szövet- | kezetek megállják helyüket az idei j esztendő nagy munkáiban is és sok j mezőgazdasági termékkel viszonozzák I az állam nagy. segítségét. Méry Ferenc j MUH*MMM>»M»MMMMMM»»M»tH»MUM»MMMMMHMU»tHH»MUHMMMMHM Mt U H i ebben Cuper zootechnikusnak, aki •§ nemcsak ellenőrzi a „dán vörös" te- |! henek akklimatizálódási folyamatát, jg hanem jó tanácsokat is ad a gondo- jf zőknak és a fejőknek. Az etetést Ij Hrajnoha elvtárs irányítja, míg a leg- 3 jobb fejők a következők: Gígel'ová Anna 4355 liter Garády Júlia 4266 " Herberger Pál 3983 " Garády János 3726 " évi fejelési átlag tehenenként. Sokszor leírtuk, elmondottuk már, hogy a mezőgazdaság roppant nagy segítséget kap az országtól, a mun­kásosztálytól. Az, hogy az idén a szö­vetkezetek már saját gépeikkel fog­hatnak hozzá ez évi tervük teljesí­téséhez, újabb jelentős támogatás az államtól, s ez hozzásegíti a szövetke­zeteket a mezőgazdasági termelés gyorsabb fellendítéséhez. S mi lesz a traktorállomásokkal? Ha eddig be­töltötték hivatásukat, miért nem fe­lelnek meg a jövőben? Még mielőtt részletekre térnénk, hadd mondjuk meg mindjárt, a traktorállomások továbbra is meg­lesznek, s ha fokozatosan el is ad­ják a földműveléshez legfontosabb gépeiket a szövetkezeteknek, az ő munkájukra továbbra is szükség lesz még. Miért, hiszen ha szövetkezetek trak­torokat, különböző típusú munkagépe­ket vásárolnak, akkor az ő munkájuk feleslegessé válik, — állíthatná vala­ki. A fejlődés mostani szakaszában még szükség van a traktorállomások­ra is. Éspedig azért, mert sok új szövetkezet alakul, s ezeknek még jól jön a traktorállomások segítsége, sőt a speciális munkák, az öntöző­csatornák készítése és egyéb talajja­vító munkák elvégzése rájuk hárul. S ha a szövetkezetek saját gépekkel fognak dolgozni, még néhány év szük­séges ahhoz, hogy a szövetkezetek javítóműhelyeket rendezhessenek be. Gondoljunk csak vissza a szövetke­zeti mozgalom kezdeti éveire. Tudtak volna-e akkor a szövetkezetek gépe­ket vásárolni ? Aligha, hiszen erre sem anyagi, sem erkölcsi alapjuk nem volt. Az utóbbi meg elég fontos tényező, m?rt a gép egymagában .véve nem jelent segítséget, ha nincs sokol­dalúén képzett traktoros, . kombáj­nos, autó- és cséplögépkezelő. S hogy híján volt a falu akkoriban a szakembereknek, azt is tudjuk, hiszen a traktorállomások is csak úgy tudtak elindulni, hogy tanfolya­mok százait szervezték a traktoro­sok, kombájnvezetők gyorsütemű képzésére. Habár a traktorállomások néhány év alatt jó szakembereket neveltek, mégis mennyi nézeteltérés akadt a kezdeti években a szövetkezetek tag­jai és a traktorosok között. Élénken emlékezetében él a dolgozó paraszt­ságnak az is, amikor az első gabona­kombájnok megjelentek a földeken, milyen idegenkedve fogadták - rossz munkát végez, magas tarlót hagy, nem veri ki jól a szemet, nem jó ez a gép. S hogy nem a kombájn a rossz, hanem hozzáértő emberek kellenek, arról megint csak sajátmaguk a dolgozó parasztok győződtek meg a későbbi években. Bizony sokszor főtt a feje a traktorállomás igaz­gatójának, vagy a brigádvezetőnek, amikor az aratás teljében valóságos harc folyt a kombájnért, már nem akart senki sem, egyetlen­egy szövetkezet sem aratógéppel, csak kombájnnal aratni. Láthatjuk, hogy a jó szaktudás, a gépi munka összes előnyeinek gyakorlatban való bemutatásán kívül még egy igen fon­tos munkát kellett elvégezniök a traktorosoknak: legyőzni a gép irán­ti ellenszenvet, megtörni a paraszt­ságban azt a begyökerezett maradisá­got, ha apámnak jó volt, úgy nekem is jó lesz gép nélkül. Egyszóval a gé­pet meg kellett szerettetni a paraszt­sággal, s ez nem kis dolog volt. Mi a helyzet ma? TÍZ esztendő alatt roppant nagy fejlődésen ment át a falu. Az ország mezőgazdasági te­rületeinek 75 százalékán (többségben szövetkezetek) nagyüzemi gazdálko­dás folyik. Sok olyan szövetkezet van, amely mind gazdaságilag, mind egyéb tényezőt tekintve elért a fejlődés ama fokára, hogy gépeket vásároljon, saiát gépeivel végezze a föld művelé­sét. A szövetkezeti tagok sorából az utóbbi esztendőkben kiváló, nagy szaktudással bíró traktorosokat ne­veltek a traktorállomások, s így azok az EFSŽ-ek, amelyek gépéket vásárolnak, hozzáértő traktorosok­kal is rendelkeznek. A gépek gazdaságos kihasználására is megvan a lehetőség szövetkeze­teink túlnyomó többségében.. Gyakor­lott, n^gytjudású:, szövetkezetú^kiör-­kcinkf agronómusaink vannak •• -már, S áflli -SüfiWfWpantos tényék fc'gépi munkánál, sok-sök s*?ötotkózet jóval nagyobb szántótérületen gazdálkodik, mint három, négy évvel ezelőtt. Ha már itt tartunk, meg kell mon­dánunk, hogy a pártnak és kormány­nak ez a lépése, ez áz újabb segítség annak érdekében történt, hogy a szö­vetkezeteknek nagyobb lehetősége legyen a termelés fokozására. Ezért gépet természetes, hogy csakis olyan szövetkezet vásárol­hat, amelyben minden alapfeltétel megvan a gépi erő gazdaságos fel­használására. Mert mi értelme volna mondjuk, ha egy múlt évben ala­kult 100 hektáron gazdálkodó EFSZ cséplőgépet vásárolna, amikor még közös istállójuk sincs, de még ] anyagi eszközök sem állnak rendel­kezésére. Igaz, az állam e téren is hitel formá­jában segítséget nyújt, de ez inkább ÄUL A Kellemes meglepetést jelentett a közönség számára a Faluszínház 4-es számú magyar csoportjának új műsorszáma, a február 14-én a Kul* túra és Pihenés Parkjában megtart tott szavalóest. A műsoron szereplő költemények összeválogátását, dramatizálását Mo­noszlói Éva, az ismert előadómű­vésznő végezte ügyes kézzel, a fel­adat szépsége iránti érzékkel. Ugyan­csak övé volt a rendezés felelősség­teljes munkája, ami a versmondás terén még gyakorlatlan és többsé­gükben egészen fiatal, kezdő színé­szeknél különösen nagy figyelmet igényelt. Lengyel Ferenc, az együttes veze­tője is így nyilatkozik: „A csoport tagjait nagyobbára műkedvelők kö­zül toboroztuk, és ezért nincs elő­képzettségük az igényes versmon­dáshoz". S íme, most egy lépést té­ve e hiányosság pótlásának irányá­ba, rájöttek a versmondás, a rímek, a ritmus bűvös nektárénak Izére. A műsor kiemelkedő száma volt Arany János Mátyás anyja című, va­lamint Pavel Országh-Hviezdoslav A csősz felesége című költeményének dramatizált részlete, valamint a Szé­kelyfonó című jelenet. A mélyen átérzett versmondásáért dicséret illeti, a Szilágyi Erzsébetet megszemélyesítő P. Palotás Gabriel­lát. A Csősz feleségében egészen ki­váló volt a megtébolyodott Anikó szerepében a tehetséges Szabó Rózsi, valamint az ügyész alakjában jelle­met formáló Bugár Gáspár. A Székelyfonó kedves, üde, termé­szetes volt. Palotás Gabriella szem­léltetően adta elő a szép székely népballadát. Szentpétery Aranka olyan volt, mint egy friss virág valahon­nan a Hargita tövéből, örömmel lát­tuk Nádasdy Károlyt is, sokkal , ter­mészetesebbeknek, mint bármelyik eddigi szerepében. ízes humort kölcsönzött a rende­zés és a színészek buzgalma Garay János Az . obsitos ból vett jeleneté­nek. Kevesebb dicsérő szó illeti az egyéni szavalókat, bár kétségtelen, hogy ha beszédtechnikájukat tovább fejlesztik, lfönriyen pótolják azt, ami ma még hiányzik művésztarsolyuk­ból. Tény, hogy mindegyik színész az egyéniségének leginkább megfelelő verset szavalt, ami lényegesen hoz­zájárult az átéléshez. Különösen si­került ez a tehetséges, fiatal Várady Bélának Kisfaludy és Ady, valamint az üde, kedvesen naiv megjelenésű Nádasdy Ottíliának Juhász fi.yula Szerelem című versének tolmácsolá­sában. Lengyel Ilona kellemes orgá­numának hatását emelné a jobb arc­játék, Hatvani László pedig csak ott nyújtott irodalmi élményt, ahol meg­tudott szabadulni felvett modoros­ságától. Jobban . sikerült ez néki Wolker Ballada a fűtő szeméről c. versében, mint Vörösmarty Vén ci­gány-ában. # A műsor utolsó száma József At­tilának Munkások című verse volt szavalókórusra feldolgozva. A ren­dező sablont elkerülő színpadi meg oldást keresett, ám jó elgondolását zavarta a jelenet elégtelen kidolgo­zása. A műsorszámokat Lengyel Ferenc konferálása kötötte össze a Száll a madár című, Német László által megzenésített népdal muzsikájának hangjai mellett. A díszletek jók vol­tak, a kosztümök azonban nem min­den esetben segítették elő a dra­matizált képek reális megjeleníté­sét. A klasszikus költészet estje a ren­dező hozzáértésénél, és a szereplők lelkes munkájánál fogva jól sikerült. A Faluszínháznak ilyen jellegű kez­deményezését a közönség, elsősor­ban pedig maguk a színészek csak üdvözölhetik, hiszen újabb lépcsőfo­kot jelent számukra a művészi fej­lődés útján. -gy­w Látogatásban Ajban Hogyan akklimatizálódnak a dán fejőstehenek Oroszvárott Az 1957. év őszén 87 tenyésztehe­net hoztunk be Dániából, a kiváló fejőstehenek hazájából. A „dán vö­rös" fajtát (červenky) a Bratislava melletti Oroszvári Állami Gazdaságon helyezték el és a szakemberek más­fél éven keresztül nagy érdeklődés­sel figyelték, hogyan szokták meg a i itteni siürazföldi, lényegesen kisebb páratartalmú éghajlatot. Az eddigi eredmények igen bizta­tók. Nagyjából sikerült a dán fejős­tehenek részére olyan körülményeket teremteni az Oroszvári Állami Gaz­daságon, amilyenekhez odahaza, Dá­niában voltak szokva és ahol — mint tudjuk — a fejőstehenenkénti évi 4000 literes tejhozam-átlagot elérik. A „vendégek" számára a gazdaság dolgozói megfelelően tágas kifutót rendeztek be, igényeikhez alkalmaz­ták az etetési technikát, egyre fo­kozva a minőségi takarmányadagck szolgáltatását. A csorda májustól szeptemberig az egykori Lónyay-féle kastély öntözött rétjein szabadon le­gel. Az állami gazdaság dolgozói Néma elvtárs vezetése mellett mindenre ki­terjedő gondossággal biztosították az állatok hasznosságát. Mind a tej­hozam, mind pedig a tenyésztés te­kintetében áz elért és immár elég hosszú időn keresztül hitelesen meg­állapított eredmények biztatók. Bár a laktációs idő egyes teheneknél még tart és így az egész csordára vonat­kozólag nem lehet százszázalékos eredményeket megállapítani, az eddi­gi megfigyelések szerint a tehenek 58 százaléka, amelyeknél a laktációs idő már befejeződött, átlag 4200 li­teres évi tejhozamot mutat ki 4,4 százalékos zsírtartalommal. A leg­jobb eredményeket a következő te­henek érték el: Mara 4879 liter Zója 4790 " Recskela 4499 " Tánya 4377 " A csorda legjobb tejelője, a Laba nevű tehén — amelynek laktációs ideje még nem telt le — naponta 25-32 liter tejet ad. Természetesen a gazdaság dolgo­zói is kitesznek magukért és az az igyekezetük, hogy minél jobb ered­ményeket érjenek el. Nagy íésze van Ami'-a tenyésztés eredményeit il­leti, e tekintetben a helyzet sajnos még áttekinthetetlen, miután számos tehén ellett nálunk, jóllehet a fede­zésre Dániában került sor. így az apaállatok ismeretlenek. Az a kérdés sincs még eldöntve, dán vörös faj­bikákkal fogják-e itt fedeztetni őket, vagypedig a nagyobb számban ren­delkezésre álló szimentáliakkal, mely utóbbi azonban természetesen csök­kentené a kimondott fejőstehenek tejhozamát. Az ellési berendezés jó­ságát és a gondozók kiváló munkáját bizonyítja az a tény, hogy az eddig nálunk világra jött 96 borjú közül egyetlenegy sem hullott el. Mezőgazdasági szakköreink tovább­ra is érdeklődéssel figyelik a dán vörös fajtájú tenyésztehenek további teljesítményét Szlovákiában. Pado J. Falvaink kulturális felemelésében je­lentós feladatok hárulnak tanítóinkra. Ök már azzal is jelentős, mértékben járulnak hozzá a falu új arculatának kialakításához, ha iskolai munkájukat becsületesen béqzik el. Hiszen^ifiy gon­doskodnak arról, hogy a kezük alatt felnövő nemzedékre már nem fognak hatni a visszahúzó erők. Á tanítók munkája azonban riem korlátozódik csupán erre: ki kell venni részüket a mai, aktuális feladatok és társadalmi problémák megoldásából is. Munkájuk annál értékesebb, minél kisebb faluban végzik ezt. Érdekes és hasznos feladat felmérni, hogy tanítóink mennyiben végzik el a rájuk bízott feladatokat, s mennyiben sikerült megteremteniük­az egészséges együttműködést a falu veztőivel. Áj, ez a kis, mindössze 480 lelket számláló falucska jellemző pél­dát nyújt erre: eredményei és hibái egyaránt jellemzőek. Jakab János és felesége — a falu magyar tannyelvű iskolájának tanítói — 1956 óta működnek a faluban. Ez alatt a pár év alatt igazán szép ered­ményeket értek el úgy az iskolai mun­kában, mint a falu kulturális életének megteremtésében. Az oktatás színvona­lát jelentős mértékben sikerült felemel­niük, pedig ebben az egytantermer iskolában igazán nem könnyű a tanító dolga. Igyekezetükre jellempő, hogy a fölöttes iskolaügyi hatóságoktól az el­ső dicséretet a szlovák nyelv színvona­las tanításáért kapták — holott mind­ketten Miskolcon szerezték képesítésü­ket! Messzemenően foglalkoznak a ta­nulókkal az iskolai oktatáson kívül is. Megismertették a tanulókkal a ter­mészeti szépségekben oly gazdag kör­nyéket, s a kulturális munka terén ed­dig elért eredményeiket is a tanulók aktív bevonásával érték el. A legna­gyobb sikerüknek mégis azt tartom, amiről a tanulók könyvtárnaplója be­szél: a kis nebulókból komoly olvasókat neveltek! Hogy csak pár példát említ­sek: az 5.-es Andó Teréz 24 kötettel, a 4.-es Barnák József 19 kötettel, a 2.-os Hodermarszky Ilona 9 kötettel szerepel ebben a naplóban. Sajnos, a Népkönyvtár (melynek szintén ök a kezelői) már nem dicsekedhet hasonló eredményekkel, forgalma jóval az átlar gos színvonal alatt marad. Ezen a té­ren bizony alaposan meg kell javítaniuk munkájukat. Jakab János — a falu kultúrfelelöse — rakta le a falu kulturális életének alapjait. Természetesen ez Ájban is színjátszással kezdődött. Az eddig be­mutatott két darabon kívül xöbb alkal­mi előadást is szerveztek pl. a villany bevezetésének ünnepére, aratáskor stb Ha tekintetbe vesszük, hogy egy egé­szen kis faluról van szö, akkor ezeket az eredményeket sikerként kell elköny­velnünk. Azonban az eredmények mel­lett komoly visszásságokat is találunk. A falu kulturális felemeléséért ví­vott harcban• a falu minden vezető-té­nyezőjének össze kell fognia: A vezetők jószándéka nyilvánvaló, kétségtelenül mindnyájan egyet akarnak, s összmun­ka helyett mégis kisebb-nagyobb súrló­dásokat, féltékenységet találunk. Ne­héz megállapítani, hogy ki ebben a hi­bás (valószínűleg mindnyájan), egy azonban biztos: a falu pártszervezeté­nek a feladata, hogy ezeket a súrlódá­sokat elsimítsa, s helyes irányba terel­je a kulturális munkát. A szervezetek és a tanítók közti egyenetlenségek az elmúlt év végén majdnem megakadá­lyozták a betanult darab (Éles Marika menyasszonyi fátyla) előadását. A súr­lódásokra ezúttal az adott okot, hogy nem tudták eldönteni, melyik szervezet cégére alatt mutassák be a darabot. Odáig fajult a dolog, hogy a darabot betanító tanít ó-házaspár köz­vetlenül az előadás előtt hagyta ma­gukra a színész-fiatalokat. A helyi pártszervezet is foglalkozott ezzel az esettel — és ennek kapcsán a kulturális munka terén fennálló visz­szds helyzettel — s határozata alapján reméljük, hogy a jövőben a munka he­lyes megszervezésével és irányításával sokkal szebb eredményeket tudnak majd felmutatni. Azt a Jakab-házaspár is tudja, hogý a tanítónak az okta­táson kívül is van feladata, azonban helyes irányítás hiányában igyekezetük sokszor meddő marad. Munkájuk a he­lyi pártszervezet irányítása és a tö­megszervezetekkel való egészséges kapcsolatok mellett sokkal eredménye­sebb lenne. Reméljük, lesz is! Kováts Miklós A szövetkezeti gazdálkodásé a jövő A mindennapi élet és a szövet­kezet közös gazdálkodásának ered­ményei igazolják, hogy a kis- és középparaszt számára nincs bizto­sabb jövő. mint a szövetkereti nagy­üzemi gazdálkodás. Arról, hogy a szövetkezet évről évre gazdagabb le­gyen, elsősorban is a tagek mun­kája dönt. Ilyen jó eredményről, jó munkáról beszélhetünk a komáromi járásban annak ellenére, hogy a ter­mészet az elmúlt évben eléggé sze­szélyesen viselkedett. A szövetkeze­tek — járási viszonylatban - mégis 4 785 000 koronával többet értek el, mint 1957-ben. Ez az összeg na­gyobb, jfctint a komáromi és ekell szövetkezet egész évi bevétele. ŰJ SZÖ Ó 1959. február 18!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom