Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-16 / 46. szám, hétfő

A nár t iičvp iránti m®'v felelősségérzet szellemében pwt 1/ U^J V II W II II IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII! / Az évzáró taggyűlések néhány tapasztalata A bratislavai pártalapszervezetek­ben is már negyedik hete folynak az évzáró taggyűlések, a bizottságok új­jáválasztása. A párttagok figyelme és érdeklődése e kiemelkedő esemény felé fordul. Es méltán, mert ez ma a pártszervezetek életének legfontosabb eseménye. Ezeken a taggyűléseken jut leginkább felszínre, mennyit erő­södött a pártszervezet, milyen tettek­re feszítik még erejüket a kommunis­ták. Itt dől el, hogy a pártalapszer­vezet vezetése egy újabb évre poli­tikailag a legfejlettebbek, a legoda­adóbbak kezébe kerül-e. Az eddigi tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy a pártalapszervezetek tagjai és tagjelöltjei megértették az évzáró taggyűlések jelentőségét s ala­posan felkészültek azokra. A taggyű­lések a CSKP KB határozatainak szel­lemében folynak. Az eddigi taggyű­lések a párttagok megnövekedett po­litikai öntudatát, a párt ügye iránti mély felelősségérzetét tükrözik. Az évzáró taggyűléseket áthatja a párton belüli demokrária szelleme. A párttagság a legtöbbször teljes számban vesz részt a taggyűlésen. Ritka az olyan alapszervezet, ahol a tagok indokolatlanul hiányoznak. Többnyire felkészülten, a pártszerve­zet munkáját mérlegelve bíráló mó­don, felelősségérzettel kapcsolódnak a vitába. A vitában sokszor a tagság­nak több mint a fele vett részt, se­gítve a taggyűlés munkáját. A párt­tagság leginkább a termelési kérdések megtárgyalásakor aktív. A tagság tudja, hogy mindenekelőtt a kommu­nisták felelősek a feladatok teljesíté­séért. Az exportáruk gyártása szer­vesen összefügg a dolgozók életszín­vonalának emelésével. Iparunk renge­teg olyan árucikkel, anyaggal dolgo­zik, amelyeket csak külföldről szerezhetünk be. Nem véletlen tehát, ha az üzemi pártszervezetek évzáró taggyűlésein, például a Matador-gu­migyár, a Meopta finommechanikai és más üzemi pártszervezetek kommu­nistái különösen az exportgyártmá­nyok minőségének javításával foglal­koztak. A jobb minőség nemcsak gaz­dasági, hanem elsősorban politikai kérdés. A nyugat-szlovákiai bútorgyá­rak és az építészeti vállalatok üzemi pártszervezeteinek évzáró taggyűlé­sein is a legtöbb felszólaló a jobb bútor és az új lakásokban végzett szerelőmunkák minőségével foglal­kozott. Elmondták, hogy az önköltség csökkentésében elért eredmények szépek, de a tartalékok még most is óriásiak. A vitában sokan rámutattak, ha takarékoskodunk, elősegítjük az anyagellátás zavartalanná tételét. A külföldi eredetű anyagok helyette­sítésében is igen lassú az előrehala­dás. Pedig erre is sok új forrást ta­lálhatunk. Jobban kell törekedni a gyártmányok takarékos kivitelezésé­re, tovább kell fejleszteni a gazdasá­gos termelés mozgalmát. Helyes, hogy az elvtársak elképzelésekkel mennek az évzáró taggyűlés tanácskozásaira: milyen formában lehetne versenyezni, takaréköskodni, többet és olcsóbban termelni. A Parkettgyár alapszervez'etében is a pártbizottság beszámolójának ge­rincét a takarékossági problémák al­kották. A beszámolóban elsősorban arról volt szó, hogyan segíti a párt­szervezet a dolgozók részvételét a termelés jobb megszervezésében, ho­gyan harcolnak a kommunisták a dolgozók munkakörülményeinek meg­javításáért, a kollektív szerződés be­tartásáért. Nagy helyet kapott a be­számolóban a pártszervezet és a párt­tagság jelenlegi munkájának elemzé­se is. Megmutatta a beszámoló, ho­gyan lehet meggyorsítani a vagonok kiürítését, milyen akadályai vannak az anyagellátásnak, a terv teljesítésé­nek, főleg az önköltség csökkentésé­nek, s hogyan lehetne leküzdeni eze­ket az akadályokat. Az évzáró tag­gyűlés értékelte a Szovjetunió XXI, kongresszusa tiszteletére eddig tett felajánlásokat, irányt mutatott az alapszervezet kommunistáinak további tevékenységükben, igyekezett serken­teni az elvtársak példamutatását, ak­tivitását. A taggyűlés igen lelkes, élénk és sokkal színvonalasabb volt, mint az előző évi. A párttagok el­mondták, mit vállalnak, mit akarnak tenni. Ez a taggyűlés valóban meg­alapozta a pártmunka, a munkaver­seny sikerét. Az évzáró párttaggyűlések tapasz­talatai néhány hiányosságot is fel­színre' hoztak. A legnagyobb hiba, hogy (számos taggyűlésen (mint pél­dául a III. villanyművekben, a Meopta pártalapszervezetében) a beszámolók keveset foglalkoztak az ifjúsági szer­vezetek pártirányitásával. Pedig a pártszervek CSISZ-t irányító munkája különösen a CSKP KB határozata óta sokat fejlődött. A pártalapszerveze­tek bizottságai sokkal többet foglal­koznak az ifjúságot érintő kérdések­kel, a CSISZ-szervezetek munkájával. A fejlődés ellenére sem kielégítő az ifjúsági szervezetek pártirányítása. Ennek oka többek között az, hogy pártszervezet 'nem látja még világo­san, miben fejeződik ki az az elv, hogy a CSISZ közvetlenül a párt ve­zetése alatt dolgozó szervezet. Éppen ez az, ami jelentősen megkülönböz­teti az ifjúsági szervezetet a többi tömegszervezettől. A pártszervezetek bizottságai a tömegszervezeteket el­sősorban az ott dolgozó kommunisták révén, tehát közvetve irányítják. Az ifjúsági szervezeteket a pártbizott­ságok közvetlenül irányítják. Tehát nemcsak a CSISZ-ben dolgozó kom­munisták révén. De ez nem csökkent­heti és nem is csökkenti az ifjúsági szervezetekben dolgozó kommunista fiatalok szerepét és felelősségét a pártirányítás megvalósításában, a pártonkívüli fiatalok nevelésében. Az évzáró taggyűlés határozata fontos dokumentum. Ennek alapján dolgozik az alapszervezet az új párt­bizottságban. A határozati javaslato­kat azonban a pártbizottságok nem mindenütt készítik el gondosan. Szá­mos határozati javaslat csak általános irányelveket, vagy túlzottan apró részkérdéseket tartalmaz, nem mutat­ja meg kézzelfoghatóan a legfonto­sabb tennivalókat. Márpedig olyan határozati javaslatra van szüksége az alapszervezetnek, amely irányt szab a tagságnak és az új pártbizottság­nak a XI. kongresszus határozatai végrehajtásában, a termelési tervek teljesítésében, a dolgozó tömegek között folytatott politikai munkában. Ügyeljenek tehát a pártbizottságok és az egész párttagság, hogy tartal­mas, irányt mutató határozatokat hozzanak az évzáró taggyűléseken. Erdősi Ede Hozzáiarulástink a genfi konferenciához (ČTK) Gusta Fučíkova és dr. J. L. Hro­mádka tanár, a Békevédők Csehszlovákiai Bizottságának alelnökei, akiket a Békevé­dök csehszlovákiai Bizottsága Genfbe küldött ki, hogy a nukleáris fegyve­rekkel végzett kísérletek beszünteté­séről tárgyaló konferencián tolmácsolják a három nagyhatalom képviselőinek népünk óhaját a minél előbbi egyezmény elérésére — szombaton, február 11-én visszatértek Prágába. A Békevédők Csehszlovákiai Bizottságá­nak mindkét alelnöke a ruzyni repülőtér­re való megérkezés* után közölte, hogy február 12-én fogadta őket Carapkin, a szovjet küldöttség vezetője, aki átvette tőlük a Békevédök Csehszlovákiai Bizott­ságának memorandumát. Biztosította őket arról, hogy a szovjet küldöttség minden erejével eovermény megkötésére törekszik és a lehető legnagyobb engedményeket teszi. Ugyanaznap a brit .küldöttség titkára és február 13-án az USA küldöttségének titkára Is fogadta őket. Mindketten meg­ígérték, hogy a Békevédök Csehszlovákiai Bizottságának memorandumát haladéktala­nul átadják küldöttségeik vezetőinek. Barátság és teljes egyetértés (Folytatás az 1. oldalról) köztársaság nagykövete, Georg Stibi, a Német Demokratikus Köztársaság nagykövete, Gábor József, a Magyar Népköztársaság nagykövete és Sto­jan Karadzsov, a Bolgár Népköztár­saság nagykövete. A főpályaudvar épülete előtt dísz­század sorakozott fel. A guineai és a csehszlovák államhimnuszok el­hangzása után L. L. Beavogui, a guineai kormányküldöttség vezetője Rudolf Barák belügyminiszter kísé­retében szemlét tartott a díszszázad felett. A Guineai Köztársaság kormánykül­döttségétől a Csehszlovák Köztársaság kormányának és népének néveben Ludmi­• • • • • • • • • Az elmúlt napokban nyitották meg Bratislavában a Suché Mýto-n Ievó Népmüvelés' Ház helyiségeiben az „Emberek, legyetek éberek, — atom­háború veszélye fenyeget" című kiállítást. A kiállítás iránt nagy az ér­deklődés. (Herec f elv.) ls Jankovcová mlniszterelnökhelyettes bú­csúzott. Hangsúlyozta, hogy a küldöttség Csehszlovákiában való tartózkodása alatt minden bizonnyal meggyőződött róla, hogy Csehszlovákia népe teljes mértékben ro­konszenvezik és támogatja Guinea derék népét a szabadság és a függetlenség meg­szilárdításáért folytatott kUzdelmében. A csehszlovák és a guienai küldöttség közötti beszélgetések rámutattak arra, hogy a két ország álláspontja e nemzet­közi politika alapvető problémáit illető­leg azonos, mert a két állam nemzeteinek a békés együttműködés megszilárdítása iránti óhaján alapszik. A két ország szi­lárdan áll a nemzeteknek a gyarmati uralom és az imperializmus elleni igaz­ságos küzdelme frontján s a két nemzet megcáfolhatatlan meggyőződése, hogy győzelmet arat ebben a harcban. L. Jan­kovcová miniszterelnökhelyettes befeje­zésül kifejezte a?t a meggyőződését, hogy a guineai kormányküldöttség látogatása még jobban megszilárdítja a Csehszlo­vákia és Guinea közötti barátságot s a két ország sokoldalú együttműködését. L. L. Beavogui, a Guineai Köztársaság kormányküldöttségének vezetője válaszá­ban hangsúlyozta, hogy 1959. február 14­ének napja, amikor véget ért a kUldöttség látogatása Csehszlovákia fővárosában, be. íródik a guineai nép történetének lap­jaira, mert a Gtaineai Köztársaság him­nusza ez alkalommal először hangzott fel európai földön. A barátság Szívből jövő megnyilvánulásait, melyekben a guineai kUldöttség tagjainak Csehszlovákiában volt részük, tolmácsolni fogják é Guineai Köztársaság népének és kormányának. AZ ÄLLAMI STATISZTIKAI HIVATAL elő­zetes adatai szerint hazánkban (1958. IX. 30-ig) összesen több mint 262 ezer gyer­mek jár óvodába. Szlovákiában több mint 77 ezer gyermek látogatja az óvodákat. ARTHUR MILLER, korunk kiváló ameri­kai drámaírója „Látkép a hídról" című új színdarabjának szlovákiai bemutatója szom­baton, február 14-én volt a bratislavai P. O. Hviezdoslav Színházban. A színdarab csehszlovákiai bemutatója két héttel ez­előtt volt a prágai S. K. Neumann Színház­ban. EOÜEGYZíS CSIGAMODON Ha kicsit körülnézünk a Komáromi Magasépítkezési Vállalat által végzett építkezéseken, sok javítani valót talá­lunk mind a szervezés, mind a gyakorla­ti munka terén. A párkányi új gépállo­más építését a fenti vállalat 1954 őszén kezdte meg és a befejezési határidő az 1959-es év vége lenne. Azért lenne, mert a jelenlegi helyzet bizony nem enged arra következtetni, hogy való­ban befejezik.Nem merjük hinni, még­rázsok építését november végére be kellett volna fejezni, de a redőnyök nem érkeztek meg. Mikor azután meg­kapták a redőnyöket, nem volt aki fel­szerelje és csak sok utánjárással sike­rült február elejére elérni, hogy befe­jezzék a garázsépítést. Hasohló a hely­zet a kerítéssel is, melynek december végére készen kellett volna lennie. Hozták is a hónap vége felé néhány betonoszlopot, de még ma sem tudják, pedig azért nem, mert bár 5—6 ember honnan kapják meg a még hiányzó be­állandóan lézeng az építkezésen, a munkaütem olyan lassú, hogy csak a tondolgokat és sodronybetéteket. Pedig négy év alatt igazán lett volna idő csiga mozdulataihoz lehet hasonlítani, és alkalom ilyen csekélység beszerzé­Ime egy-két példa: Simkó vállalatve­zető elvtárs biztosan ismeri azt a köz­mondást, hogy: „Igyék vizet — rá nem fizet!" Hát ezt aztán nem mondhatják el a párkányi gépállomás dolgozói, mert az építkezéshez készített ideig­lenes kút bizony a nyári és őszi eső­sére. A gépállomás vezetősége felaján­lotta, hogy a munkamenet meggyorsí­tása érdekében traktorokat, autókat bocsát az építők rendelkezésére. A vál­lalat ezt nem fogadta el, s ha bármily munkához kell jármű, azt 50 km tá­volságról, Komáromból küldik ki. Per­zések idején gyakran tele lett szenny- szer legtöbbször késve érkezik s alig vízzel, s ha voltak, akik merészeltek inni belőle, hát bizony ráfizettek! — Igaz, az új kútnak már 195H október végére kész kellett volna lennie, de ha így haladnák nem az idén, de jövőre sem lesznek készen. A követelmények szerint 13 m mélyre kellene a kutat fúrni, de 10 méternél úgy megakadtak, hogy azóta csak kerülgetik, mint a macska a forró kását! Hoztak már ki tudja hány féle szivattyút, de a kút csak nem készül. Természetes, hogy emiatt nem működhetik a GTÁ-n a vízvezeték, nincs mosdó, nincs fürdő, nincs ivóvíz a mintegy 100 dolgozó számára! Vagy egy másik eset: a ga­végez valamit, már megy is vissza. Hol itt a gazdaságosság, kérdezzük a vál­lalat vezetőségétől? Kérdezzük azt is, hogyan akarnak eleget tenni a fokozott követelményeknek ilyen szervezés és munkamenet mellett? Az építkezési vállalatokra még nagy feladatok várnak az elkövetkező évek során, s ezen fel­adatoknak csak úgy tudnak eleget ten­ni, ha a vezetők, mesterek, munkások, vállvetve közösen állandó jó munkával harcolnák a tervek teljesítéséért. VARGA JÖZSEF, a GTÄ munkairányítója Több iparcikket kérnek a szenei járás fogyasztási szövetkezetei A vásárlóközönség panasza. Réte községben bosszankodnak a fiatal mamák. Van okuk rá! Ha ipar­cikkeket árusító szövetkezeti bolt van a falujukban, akkor legyen ben­ne legalább a legszükségesebb áru. - Dudlisüveget és dudlit szeret­nénk, ha volna, — panaszkodik Po­michal Ignácné. - Hogy ez semmi­ség? Akinek nem kell, annak való­ban az. De akinek kisbabája van ... A csecsemőknek nem kanalazhatjuk a tejet tányérból. A járási székhe­lyen, Szencen és ha ott sincs, akkor Bratislavában kell felhajtanunk ezt a „kicsiséget". Egyéb árucikkek is hiányoznak Rétén. Pikula Jánosné hónapokig járt az 'üzletvezető után, hogy rendeljen számára fürdőkádat. Nem tudta ki­várni, inkább Szencen vásárolt. Özv. Uhrovicsné Bratislaváből hozott ma­gának zsírosbödönöket. Ha arra várt volna, míg helyben beszerezheti, ak­kor egy időre lemondhatott volna a 'disznótorról. Hogy a faluban nem volt nagy reménye az áru beszerzésére, azt első kézből tudta meg. Hisz me­nye vezeti Rétén az iparcikkeket árusító fogyasztási szövetkezetet. Uhrovics Jánosnét bosszantja a dolog. Hisz ő nemcsak írásban küldi a megrendeléseket, hanem maga is utazgat áru után. Hogy mennyire eredménytelen az igyekezete, arról beszámolt decemberben a helyi nem­zeti bizottság tanácsának ülésén, amelyen foglalkoztak a vásárlókö­zönség igényeinek kielégítésével. Az ülésről levelet küldtek a járási nemzeti bizottságnak és a fogyasz­tási szövetkezetek járási vezetőségé­nek. Remélik, hogy közbenjárásuk­nak lesz foganatja. Az üzletvezető sérelme A járási székhelyre több faluból hasonló panasz érkezett. Már a járási pártbizottságon foglalkoznak az ügy­gyei. Elvégre a kommunisták nem nézhetik közömbösen, hogy egyes községekben az áru rossz szétosz­tása miatt nem vásárolhatnak az EFSZ-tagok azt, amit akarnak, és amit jó munkájukkal kiérdemeltek. Számítani kell arra, hogy ilyenkor a zárszámadások idején a falusi üz­letekben nagyobb keletje van a rá­diőgramofonoknak, bicikliknek, mo­sógépeknek és más iparcikkeknek. Csakhogy a jókai üzletvezető éppen az említett árut hiába kéri és sür­geti. A nagyfödémesi üzletvezetőnek hasonló gondjai vannak. Az Egyesí­tett Somorjai Nagykereskedéstől, ahová a járás tartozik, jegyzék alap­ján 219-féle árut rendelt, de abból csak 74-félét kapott. A vevők az üzletvezetőket okol­hatják, hogy nem törődnek igényeik kielégítésével és szemükre vethetik, hogy más üzletekben megkapják a keresett árut. Hisz azok a falusi emberek, akik számára a nagyfödé­mesi üzletvezető öt jégszekrényt rendelt, ha nem kapják meg helyben, beszerzik Bratislavában, vagy más­hol. Legfeljebb szitkozódni fognak a szállítási költségek és az utazga­tás miatt. Nem lenne jobb az ilyes­mit megelőzni? A fogyasztási szövetkezet járási vezetőségének gondja A somorjai nagykereskedés írás­ban adta, hogy azt az árut, amit je­lenleg nem tartanak raktáron, sze­rezzék be a szenciek ott, ahol tud­ják. Piešťanyban sikerük volt. Az ottani nagykereskedés, bár a szenciek nem tartoznak hozzájuk, részben őket is ellátja mosógépekkel, villanyfőzőkkel, rádiókkal, edényekkel és egyéb áru­val. Az áruk elszállításáról azonban maguknak kell gondoskodniok és a szállítási költségek is őket terhelik. A trnavai Kovosmaltban 40 „Harmó­nia" mosógépet vásároltak. S hogy ennek az árunak a beszerzésével nc fáradjanak az illetékesek, előzetes I beleegyezésükkel a somorjai nagy- I kereskedésnek is rendeltek száz da­rabot. Trenčinbén a Jednotánál cse­rében állapodtak meg. A szenciek tíz hálószoba-berendezést, ötven rádió­asztalt, öt gaucsot kapnak s ők áru­feleslegükből televíziós készülékeket, mosogató-asztalokat és bádogot kül­denek Trenčínbe. Az ilyen ide-oda szállítgatás azon­ban felesleges munkát és nagyobb költségeket jelent. Jobban kellene megszervezni az áru szétosztását. Akkor nem történne meg, hogy a szenei járás fogyasztási szövetkeze­tei, melyek tavaly a kiskereskedelmi áruforgalmi tervet nagyon jól tel­jesítették, negyedik helyen végeztek szlovákiai méretben, januárban már csak 82 százalékra voltak képesek. Pedig a vevők részéről megvoltak a feltételek a jobb eredmények el­éréséhez. Miben segíthetnének az üzemek Bútorral más-más asztalos-üzem látja el a szenei járás fogyasztási szövetkezeteit. Ezek az üzemek egy­ben mind egyformák. A bútor java részét csak a negyedév végén szál­lítják. Az üzem így teljesítheti ne­gyedévi tervét, de az üzleteknek nem lesz rá idejük. Ha nem is tudják lerövidíteni a szállítási időt, legalább pontosak legyenek. Ne úgy, mint a púchovi Vzornábytok, a skalicai Drevovýroba és a malackyi Družba üzemek, ök még a januárra terve­zett bútorokat sem szállították le. Mindenre van orvosság. Áruhiány nincs nálunk. Üzemeinkben állandóan több és jobb közszükségleti iparcik­ket gyártanak dolgozóink. Csupán az áru elosztásánál történnek hibák. Ezen kell javítani. Azután nem okoz­hat különösebb gondot a vásárlás a szenei járás falvaiban sem. D. V. Oj S?Ö 2 * 195 9' február 16­t

Next

/
Oldalképek
Tartalom